Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-22 / 270. szám, kedd

2816 j ÚJ SZÓ MOZAIK A MAGYAR KOALICIO ERTEKELESE Hogyan teljesíti Szlovákia az ET ajánlásait? KOMMENTÁRUNK Miről volt szó? Háború után mindenki generális. Könnyű tehát most elmon­dani, hogy a helyhatósági választások eredményei nem lepték meg a kommentátort. Nem is írhatom le, hiszen néhány eset­ben megleptek, méghozzá nagyon. Nagyon szülővárosomban, ahol a vágsellyei magyarok „jól koordinált" szereplésének eredménye az, hogy az egyébként toleráns ipari lakótelepen egy magyar képviselő sem került a helyi parlamentbe. Nagy meglepetés lett volna a somorjai eredmény is, ha nem jósolták volna meg, hogy a több mint féltucatnyi magyar jelölt mellett az egy szlovák esélyei sokkal nagyobbak. A helyhatósági választások igazi nagy tanulsága az. hogy a jelölteket indító pártok nem mindig voltak tisztában azzal, miről szól a voksolás. A lakosság szempontjából bizonyára elsődleges tényező a gázvezeték, a lutés, a szeméttelep vagy a háborús hősök emlékműve. Országos viszonylatban viszont nem mindegy, mely párt vagy mozgalom tudja meggyőzni a választópolgárt igazáról, hiszen a helyhatósági szervek leg­alább annyira fontos bástyái a demokráciának, mint a parla­ment. így hát arra is kellett volná gondolni, hogy az egyes köz­ségekben koordinálva állítva a jelölteket több magyar polgár­mester és helyi képviselő lehetett volna a helyi parlamentben, ami az erőviszonyokat tekintve nem elhanyagolandó kérdés. Megírtam már, hogy nem értem. Kassán miért azt a polgár­mesterjelöltet támogatta az Együttélés, aki a rendszerváltás el­leni első lépéshez adta a nevét. Számomra tel jesen világos, mi­ért jó egy tapasztalt, regionális politikában jártas embert he­lyezni erre a posztra. De az már nem, hogy ezáltal az ország második legnagyobb városában a rendszerváltást tekintve leg­alábbis kétségbe vonható jelölt nyert. Pozitív példa a surányi nagygyűlésektől kőhajításnyira lévő Érsekújvár, ahol az álta­lunk (mármint szlovákiai magyarok által) demokratikusnak te­kintett erők támogatásával, nem kihagyva a magyar pártok tá­mogatását sem, Csanda Endre nyert újra. A gázvezetéken és az ivóvízen kívül a politikai kultúráról és a demokráciáról is voksoltunk. Nem vettük észre, hogy a gáz­vezeték a taktika, a közös jelöltállítás pedig a stratégia. S hogy néhány helyen azt a felnőtté vált választópolgár vette észre, az nem a tudatos kampánynak, hanem a szerencsének köszön­hető. Mint ahogy dr. Bubó mondogatta volt: abban, hogy pán­ciensed minden gondoskodásod ellenére mégis meggyógyult, a szerencse is közrejátszhatott. A szlovákiai demokráciát te­kintve szerencsénkre. A Szlovák Köztársaságot az Európa Tanács 1993. június 29­én vette fel tagjai sorába azon feltételek szerint, amelyeket az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 6864. számú do­kumentuma rögzjt. Ezen feltéte­lek elősegítették a Szlovák Köz­társaság jogrendjének fejlődé­sét, és reméljük, hogy a jövőben is - teljesítésük következtében ­pozitív hatásuk lesz. Elismeré­sünket fejezzük ki az Európa Ta­nácsnak és a Szlovákiába kikül­dött raportőreiknek eddigi mun­kájukért. A dokumentum feltételezi, hogy a Szlovák Köztársaság az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1201-es ajánlása alapján fogalmazza meg a ki­sebbségek védelmére vonatkozó programját. Az Európa Tanács négy kér­déskörrel kapcsolatban fektette le elvárásait, amelyek a 175-ös szám alatt közzétett állásfogla­lásban találhatók. Az Európa Tanács ajánlásai­nak eddigi teljesítését a Magyar Koalíció így értékeli: . 1. Az állásfoglalás 9. pontjá­ban elvárja, hogy a Szlovák Köz­társaság törvénnyel rendezi a ki­sebbségekhez tartozó személyek azon jogát, hogy vezeték- és ke­resztnevüket saját anyanyelvü­kön használhassák (lásd az 1201-es ajánlás 7. cikkelyének 2. bekezdését.) Teljesítés: A Szlovák Köztár­saság Nemzeti Tanácsa által el­fogadott két törvény vonatkozik erre: a vezeték- és keresztne­vekről a Tt. 1993/300-as törvé­nye, valamint az anyakönyvekről a Tt. 1994/154-es törvénye. Ezen törvények által a kisebbsé­gekhez tartozó személyeknek jo­guk van arra, hogy minden iden­tifikációs dokumentumban (pl. keresztlevél, útlevél és egyéb hi­vatalos okmány) kereszt- és veze­téknevüket az anyanyelvükön használhassák. A törvény (a 36. cikkely értelmében) nem biztosít­ja ezt a jogot a név egyéb nyilvá­Ezekben a napokban világszer­te így sóhajtoznak kiadók vezetői és a kereskedők. Ugyanis január elsejétől jelentős mértékben, mintegy 25-30 százalékkal emelkednek a papírárak. A drá­gulás hátterében az áll, hogy vé­A Kerszténydemokrata Mozga­lom elnöke az elmúlt évek folya­mán többször bizonyította éleslá­tását és politikai bátorságát. Volt mersze kimondani, hogy Szlová­kia még nincs felkészülve az önál­ló állami létre. Volt bátorsága 1992 őszén fumigálóan nyilat­kozni a Demokratikus Szlovákiért Mozgalom ihletésére kidolgozott alkotmányról. És jó néhány nap­pal az október l-jén megválasz­tott parlament alakuló ülése előtt volt benne annyi kurázsi, hogy be­jelentette: A továbbiakban nem tárgyal Mečiarékkal a koalícióról. Minden lépését igazolták a későbbi események. Az ország gazdasága megsínylette a szövet­ségi állam kettészakadását, és olyan társadalmi káosz keletke­zett Szlovákiában, amelyre még a legborúlátóbbak sem számítot­tak. Az alkotmányról menet köz­ben kiderült, hogy azokat a viszo­nyokat nem szabályozza, ame­lyek szabályozására egy új állam­nos használata esetén (pl. sajtó, megszólítás stb.) 2. Az Európa Tanács fent emlí­tett állásfoglalásának 9. pontjá­ban várja el a Szlovák Köztársa­ságtól, hogy a helyneveket, meg­jelöléseket s egyéb jelzéseket, valamint feliratokat és informáci­ókat a nemzeti kisebbségek nyel­vén fogja feltüntetni, összhang­ban az 1201-es ajánlással - lásd az ajánlás 7. cikkelyének 4. be­kezdését. Teljesítés: A községek megje­löléséről az 1994-ben kiadott 191-es számú törvény (ún. táb­latörvény) rendelkezik. Eszerint minden olyan település esetén, ahol a kisebbséghez tartozó személyek aránya eléri a 20 százalékot, a község belterüle­tének határát a közutak szélén kétnyelvű táblával kell megjelöl­ni. Ezen törvény tartalmaz kivé­teleket, mely esetekre nem au­tomatikusan vonatkozik a tör­vény, hanem csak a helyi nép­szavazással lehet érvényesíteni ezt a jogot A törvény nem vonat­kozik az egyéb megjelölésekre, melyeket a nyelvtörvény rend­szabályoz. Ezen egyéb esetek túlnyomó többségében a közsé­gi önkormányzatok dönthetnek, ami azt jelenti, hogy a kisebbsé­gek hez tartozó személyek igé­nye, hogy köztéri megjelölések­ben használhassák anyanyelvü­ket (pl. utcatáblák és egyéb in­formációs feliratok) bármikor le­szavazható, amennyiben ará­nyuk nem lépi túl az 50 százalé­kot. Az ún. táblatörvény nem vo­natkozik a helységnevek hasz­nálatára. A helységnevek hiva­talosan csak az alkotmány által meghatározott államnyelven, azaz szlovákul használhatók. Például nem tüntethető fel a község pecsétjén és az önkor­mányzat által kiadott hivatalos dokumentumokon a község ne­ve a kisebbségek nyelvén. (Megjegyzés: a ma is érvény­ben levő Saint-Germain-en Laye­i kisebbségvédelmi kötelezvény, melyet Csehszlovákia 1919-ben get ért a világ papírpiacán az utóbbi évtizedek legsúlyosabb túltermelési válsága. Ennek so­rán a papír, illetve annak legfon­tosabb alapanyagául szolgáló cel­lulóz tonnánkénti ára az elmúlt években a korábbinak a felére ban a legnagyobb szükség lenne. A parlament november 3-ai ala­kuló ülésén bekövetkezett ese­mények pedig arról tanúskodnak, hogy egy magát demokratikus­nak tartó párt számára valóban politikai öngyilkosság lenne kö­zös felelősséget vállalni Mečiar­ral. Ján Čarnogurský mindezek el­lenére ma ismét tárgyalóasztal­hoz ül Vladimír Mečiarral. Tehát valóban azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy egy vérbeli politi­kus soha nem mondja ki ezt a szót, hogy „soha". A szlovák kereszténydemokra­ták vezetőinek zöme arra az állás­pontra helyezkedett, hogy csak akkor lennének készek belépni a kormányba, ha a DSZM egyér­telműen kinyilvánítja, hogy alább­írt alá, a jelenlegitől sokkal szé­lesebb nyelvi jogokat biztosít, melyet az 1920-ban kiadott 122-es csehszlovák törvény fo­galmazott meg. Az 1920-ban ki­adott 266-os törvény ugyancsak ezt a kisebbségvédelmi kötelez­vényt érvényesíti, eszerint azok­ban a községekben, illetve köz­igazgatási egységekben, ahol a kisebbség aránya eléri a 20 szá­zalékot, hivatalosan is lehet használni a község nevét a ki­sebbség nyelvén.) 3. Az állásfoglalás 10. pontja arra vonatkozik, hogy serkentse a Szlovák Köztársaság elöljáróit azon törekvésükben, miszerint kiiktatják az ország jogerndjéből mindazon törvényt, amelyek az ott élő népcsoportokat diszkri­minálja, elsősorban azokat, akik ellen a kollektív bűnösség elvét érvényesítették. Teljesítés: A Szlovák Köztár­saságnak az Európa Tanácsba való felvétele óta a törvényho­zásban nem lett elfogadva egyetlen törvény, illetve törvény­módosítás sem, amely az emii­tett diszkrimináció megszünteté­sére vonatkozna. Ez azt jelenti, hogy a rehabilitációs és restitúci­ós törvények nem vonatkoznak azon jogi sérelmek következmé­nyeinek enyhítésére, illetve fel­számolására, amelyek 1948. február 25-e előtt történtek. En­nek következtében nem távolí­tották el a jogrendből azon diszk­rimináló törvények hatását, amelyek a köztársasági elnöki és kormányrendeletekként, tör­vényekként, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács rendeleteiként kerültek be a csehszlovák jog­rendbe 1945-ben és 1946-ban, és diszkriminálták a magyar és német nemzetiségű lakosokat (ezen jogi normák jeyzékét mel­lékeljük). A földtörvény utolsó módosítása (Tt. 1993/186-os számú törvénye, amely az Euró­pa Tanácsba való felvétel előtt született) ugyan jelent- némi előrelépést ebben a kérdésben, de megvalósulását a törvényben meghatározott időpontok és a csökkent. A mélypont után az idén már tapasztalható volt a ke­reslet növekedése és az elmúlt időszakban jelentős veszteséget elszenvedő papírtermelők várha­tóan nagy mértékben emelik az árakat. Idén elsősorban az úgyne­vezett finompapírok ára drágult, januártól az újságnyomó papíro­ké következik. Ezeket ugyanis hagy a köztársasági elnök elleni támadásokkal, ha lemond az al­kotmány megváltoztatásáról, ha maradéktalanul elismeri a válasz­tások eredményeit (tehát nem vonja kétségbe a Demokratikus Unió képviselőinek mandátu­mát), és általában tiszteletben tartja a parlamentarizmus bevett szabályait. A DSZM eddig a legkisebb jelét sem adta annak, hogy ezekben a kérdésekben hajlandó lenne vál­toztatni álláspontján. Mečiar to­vábbra is ugrásra kész állapotban tartja az államfővel szemben min­denre kész helytartóit, egy jottá­nyit sem enged abból, hogy há­romötödös parlamenti többség kialakítása lenne a célja, és a KDM-DSZM-csÚcs előestéjén éppen arra készülnek a mandá­hivatalok visszaélései lehetet­lenné tették. Ezzel kapcsolatban számos panaszt regisztráltunk. 4. Az állásfoglalás 11. pontja Szlovákia közigazgatási felosztá­sára vonatkozik, mellyel kapcso­latban leszögezi, hogy bármilyen közigazgatási felosztásra kerüljön sor, be lesznek tartva a kisebbsé­gekjogai. Teljesítés: A Szlovák Köztársas­ág kormánya 1993-ban fogadott el egy közigazgatási tervezetet. Eszerint az országban olyan má­sodfokú közigazgatási területeket kell kialakítani, amelyekben a ma­gyar lakosság mindenütt számbeli kisebbségbe kerül. Ez ellen a ter­vezet ellen demonstrált több mint 3500 magyar helyi önkormányzati képviselő és polgármester 1994. január 8-án az ún. komáromi nagygyűlésen, ahol a közigazgatá­si területi átrendezéssel kapcso­latban is állásfoglalást fogadott el (mellékelve). Az 1994 márciusá­ban megalakult Moravčík-kor­mány azonban elődje (Mečiar-kor­mány) tervezetének megvalósítá­sát nem tűzte napirendre. Emlékeztetnünk kell, hogy az Európa Tanács 1201-es ajánlásá­nak 5. és 11. cikkelye egyér­telműen kimondja, hogy tilos szán­dékosan beavatkozni egy kisebb­ség által lakott terület demográfiai szerkezetébe, valamint a kisebb­ség által jelentős mértékben lakott területeken ezen személyeknek jo­gában áll helyi autonóm közigaz­gatási szervekkel vagy különleges jogállással rendelkezni. Javasoljuk, hogy az Európa Ta­nács küldjön ki állandó megfi­gyelőket az ET elvárásai teljesíté­sének folyamatos ellenőrzése vé­gett. Pozsony, 1994. november 21. A Magyar Koalíció nevében: A. Nagy László, az MPP elnöke Bugár Béla, az MKDM elnöke Duray Miklós, az Együttélés el­nöke (A dokumentumot teljes terje­delemben, nyelvi és stilisztikai vál­toztatások nélkül közöljük.) többnyire egész éves szerződé­sek alapján vásárolják, amelye­ket évközben nem módosítanak. Az áremelések hatására több nyugat-európai országban és Ma­gyarországon is már bejelentet­ték, hogy jelentős mértékben drá­gulnak az újságok és más kiadvá­nyok is. Az áremelkedés sajnos Szlovákiát sem kerüli el. K. T. tumvizsgáló és mentelmi bizott­ságban (mečiarista többséggel), hogy a DU ajánlóíveinek felülvizs­gálatával kiszánkázzák a törvény­hozásból a Moravčík-párt képvi­selőit. Tegyük fel, hogy ma csoda tör­ténik, és Mečiar az ügy, a stabil kormány megalakítása érdeké­ben hajlandó lesz engedmények­re. És feltételezzük, hogy netán még azt is hajlandó lesz módosí­tani, ami november 3-án a parla­menti tisztségek elosztásában történt, és a KDM kész lesz kor­mányalakítási tárgyalásokat foly­tatni a mozgalom elnökével. Rá­adásul oly módon, hogy a Szlovák Nemzeti Pártot kihagynák a vég­rehajtő hatalomból. Čarno­gurskýéknek még ebben az eset­ben is számolniuk kellene elsősorban Mečiar természeté­vel, másodsorban pedig azzal, hogy a DSZM köré tömörült 83 személyes parlamenti többség már tény. így a kormányban sze­replő kereszténydemokratáknak mindenért vállalniuk kellene a fe­lelősséget, a miniszterelnök ötle­tei végrehajtásának megakadá­lyozására azonban legkevésbé sem lenne módjuk. Ján Čarnogurský sokkal ta­pasztaltabb politikus annál, sem­hogy ezt ne látná. A tárgyalások újrafelvételébe minden valószínűséggel azért egyezett bele a KDM vezetősége, hogy megnyugtassa a párt vá­lasztmányának azokat a tagjait, akik annak idején nem egészen értettek egyet a Mečiarral folyta­tott kormányalakítási tárgyalások 1994. november 21. LOVÁSZ ATTILA VK-l 584 befejezésével. Nem kevesen vol­tak. A Čarnogurský nevével fém­jelzett irányzat akkor éppen hogy csak többségbe került. Az orszá­gos választmány vidéki tagai, mi tagadás, sokkal türelmetlenebbül várják a párt kormánytényezővé válását, mint a pártközpontban dolgozók. Ez egyébként nemcsak a KDM-re jellemző, hanem a DSZM-re, az SZNP-re, a DBP-re és más pártokra is. Ugyanis nem­csak miniszteri bársonyszékek je­lentik a tétet, a párthierarchiák de­rékhadához tartozóknak is min­denütt megvannak a maguk „he­lyi érdekeltségei", vágyai. így ma nem lesz olyan egyszerű Ján Čarnogurský számára a dön­tés, mint ahogy az első tekintet­ben látszik. Azonban reméljük, hogy a KDM belső viszonyait látva sem bátortalanodott el a KDM el­nöke, így - mint már annyiszor ­bölcs és előrelátó döntést hoz, és nem keveredik korpa közé. TÓTH MIHÁLY Papír, de drága... AHOGY ÉN LÁTOM Čarnogurský merészsége Az Első Szlovák Befektetési Társaság, Rt. figyelmezteti azokat a nyugdíjasokat, akik 1994. november 10-ig nem kapták meg postán a vagyonjegykönyvet regisztrálás céljából, hogy ne várjanak rá, hanem maguk vegyék meg és re­gisztráltassák a megadott időpontig. Az Ön kérvényét műszaki okokból nem tudtuk elintézni (elveszett a postán, rosszul tüntette fel a címet stb.).

Next

/
Thumbnails
Contents