Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-22 / 270. szám, kedd

1994. november 25. HIREK-VELEMENYEK Í Jj SZ Ó 2815 | LIZNER-UGY A bőrönd titka Most már biztos, hogy a cseh parlamentben lesz folytatása a hónap elejétől egyre dagadó ún. Lizner-ügynek. Hatvankilenc ellenzéki képviselő ugyanis rendkívüli ülés öszehívását kérte, s Milan Uhde házelnök az alkot­mánynak megfelelően kíván eljárni, vagyis 30 napon belül sort kerít a rendkívüli ülésre. A botrány főszereplője a cseh Vagyonjegyes Privatizáci­ós Központ korábbi igazgatója, Jaroslav Lizner, akit a prágai belügyi szer­vek október utolsó napján még ilyen hivatali minőségében az Ázsia étte­rem előtt letartóztattak, s elkoboztak tőle egy több mint nyolcmillió cseh koronát tartalmazó koffert. Lizner vizsgálati fogságban várja a sorsát. Nem mindegy, hogy miként fogalmazzák meg ellene a vádat. Ha azért vonják felelősségre, hogy meg­vesztegetési pénzt fogadott el, akkor legfeljebb három évre ítélhetik, már­pedig hírek szerint ilyen értelemben fogalmazódik a vádirat. Öttől tizenkét évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható viszont abban az esetben, ha gaz­dasági jellegű információkkal való visszaélés miatt vonják őt büntetőjogi felelősségre'. Az ügyben azóta szinte minden számottevő cseh kormánypárti és ellen­zéki politikus megszólalt, köztük a kormányfő, a pénzügyminiszter és a Nemzeti Vagyonalap igazgatója is. Václav Klaus szerint nem kell minden botrány mögött összeesküvést sejteni, s nem hiszi, hogy az egykori tit­kosszolgálat tagjainak a tervszerű akciójáról van szó. (Az ŠtB szerepéről azért suttognak, mert a Liznert lefizető TWI cégvezetője, egy bizonyos Ľu­boš Sotona 1989 előtt állítólag a katonai elhárításnak dolgozott a Közel­Keleten). A kormányfő a történteket az ellenzék helyhatósági választások elé időzített kisded játékának tekinti. Klausnak meggyőződése, hogy az el­lenzék a parlamenti vizsgálóbizottság felállításának a követelésével akar­ta a bűnüldöző szervek elleni bizalmatlanság látszatát kelteni. Három hét­tel az eset kitudódása után Klaus úgy tapasztalta, az ügy egyre inkább összegabalyodik, ám arról nem volt hajlandó nyilatkozni, hogy kinek kelle­ne vállalnia a történtekért a politikai felelősséget. Mindenesetre tény: jól értesült források szerint a rendőrségnek még nem sikerült kiderítenie, mi célból fogadta el Lizner a bőröndnyi pénzt. A kormányfő úgy látja: az affér kulcsa nem is annak a kezében van, aki a pénzt elfogadta, hanem annak, aki a milliókat adta. Érdekes okfejtés, akárcsak az, hogy a pénzt esetleg nem is Liznernek szánták, s neki mind­össze az volt a dolga, hogy egy ideig tartsa a koffert. (Ez a vélemény egyébként attól a személytől származik, aki közvetített Lizner és a pénzt adományozó TWI társaság képviselői között.) E véleményekből is érezhető, hogy valami bűzlik a csehországi privati­zációt irányító szervek háza táján. Helyzetelemzők ezt annak tulajdonít­ják, hogy a mai napig hiányoznak a magánosítást ellenőrző mechaniz­musok. Erre egy kézzelfogható példa: egyetlen felettes hatóságnak sem volt törvényes hivatkozási alapja a közbelépésre, olyan esetben sem, amikor az alapok a megengedett 20 százaléknyinál több részvényt vásá­roltak fel egy vállalatnál. Ivan Kočárník pénzügyminiszter visszautasítot­ta, hogy káosz uralkodna a cseh részvénypiacon, de a kedélyek lecsilla­pítására' kilátásba helyezte, hogy bizonyos törvénymódosításokat ter­jeszt be a parlamentben. A cseh privatizációs ügyek ismerőinek az a véleménye, hogy a Lizner­ügy a jéghegy csúcsa, a kisebb afférokról a közvélemény nem szerzett tu­domást. Az ellenzék most elszánta magát annak kierőszakolására, hogy a soron kívüli parlamenti ülésen öntsenek tiszta vizet a pohárba. A kor­mánykoalíció viszont egy amerikai beruházó véleményével próbál érvel­ni. E szerint a Lizner-ügy nem riasztja el Csehországból a külföldi beruhá­zókat, mert nem lesz hatással a kormány gazdaságpolitikájára. S Klau­sék még azt is hozzáteszik: minden nyugati országnak megvan a maga kis privatizációs botránya, miért épp Csehország lenne kivétel. Ennek el­lenére csaknem biztos, hogy a pénzügy-minisztériumnak és a nemzeti vagyonalapot kezelő hivatal munkatársainak nem egy álmatlan éjszaká­juk lesz még a rendkívüli ülésig. VONYIK ERZSÉBET Csecsen figyelmeztetés TA SR-hír Ha Moszkva egy hónapon belül nem kezd el tárgyalni a csecsen vezetéssel, akkor orosz területen ismétlődik meg az, ami Afganisz­tánban történt - jelentette ki Sam­szeddin Juszef csecsen külügymi­niszter. Hozzáfűzte, több iszlám or­szág vezetője helyeselné, ha azon­nal önkéntes mudzsahideket kül­denének a kaukázusi köztársaság­ba. Hozzáfűzte azonban, amikor a múlt héten Pakisztánban járt, part­nereit sikerült meggyőznie arról, hogy ez még korai lépés lenne. Ma azonban, amikor orosz agresszió folyik Csecsenföld ellen, már nem tudná meggyőzni őket. Juszef hangsúlyozta: Groznij bármilyen szinten kész a tárgyalásokra Moszkvával. A hajlandóság mö­gött nyilvánvalóan az húzódik meg, hogy a napokban a csecsen kormányerők felett a fegyveres el­lenzék több jelentős sikert aratott. Hamasz: Nincs békekötés TA SR-hir A Hamasz militáns palesztin mozgalom vezetői tegnap cáfol­ták azokat a híreket, melyek sze­rint megállapodást kötöttek a PFSZ-szel a feszültség enýhité­séről Gázában azt követően, hogy pénteken az összecsapá­sokban 13 ember vesztette éle­tét. A Hamasznak a Jasszer Ara­fattal való kapcsolat fenntartásá­ért felelős tagja elismerte, hogy felajánlottak nekik egy ilyen ér­telmű egyezményt, de azt nem fogadták el. Arafat megrendült politikai pozícióját javította az a tegnapi tüntetés, melyen kb. 10 ezer híve vett részt Gázában. Levél Jelcinhez TA SR-hir Az Ukrajnához tartozó, Ungvár központú Kárpátalja árnyékkormánya levéllel fordult Borisz Jelcin orosz elnökhöz, kérve annak a szerződésnek a semmissé nyilvánítását, melynek értelmében a területet 1945-ben a volt Szovjetunióhoz csatolták. Az erről szóló megállapodást Vlagyimir Mo­lotov szovjet és Zdenék Fierlinger csehszlovák külügyminiszter írta alá. Az eredeti ígérettel ellentétben a terület nem lett önálló szövetségi köz társaság, hanem Ukrajna része. Meg kell jegyezni: az ukrán tömegtájé­koztatás következetesen nem ad hírt a ruszin ideiglenes kormány aktivi­tásairól, így a Jelcinnek címzett levélről sem tett említést. A bűnözés ellen Nápolyban tegnap megkezdődött a határokon átívelő szervezett bűnözéssel foglalkozó ENSZ-konferencia. 7 ezer biztonsági ember őrzi az 1200 résztvevőt, akik között több állam- és kormányfő, belügyminisz­ter van. A háromnapos tanácskozáson a szlovák küldöttséget Ladislav Pittner belügyminiszter vezeti. TA SR Tisztelt dunaszerdahelyi választópolgárok! A Magyar Koalíció (az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozga­lom) önkormányzati képviselői és Páz­mány Péter köszönetüket fejezik ki Du­naszerdahely választópolgárainak a helyhatósági választásokon megelőle­gezett bizalmukért. Megbízatásunk ideje alatt szeretnénk bebizonyítani, hogy városunkért nem­csak tenni akarunk, hanem tenni is fo­gunk. Pázmány Péter polgármester és a Magyar Koalíció képviselői ŕ A ^ É VÁROSUNKÉRT MKDM B Nem lehet egyetérteni a lelken­dező szlovák külügyminiszterrel, aki a Közép-európai Kezdemé­nyezés hétvégi, kétnapos külügy­miniszteri konferenciáját értékel­ve jelentős minőségi változásról beszélt, amikor e csoportosulás munkáját jellemezte. Rengeteg bírálat érte eddig a KEK-et, amiért a nyilatkozatok elfogadásán túl­menően érdemi tevékenységet, eredményeket már nemigen tud felmutatni. Kukán most azzal ér­velt, hogy a záródokumentum az együttműködést már konkrét sík­ra tereli. Amihez puszta tényként hozzá kell fűzni: eddig még min­den záródokumentumáról ezt állí­tották, mégis maradt minden a régiben. Amin viszont nem is le­het csodálkozni, ha tekintetbe vesszük a tíz tagállam eltérő fej­lettségi szintjét, a deklaráltakkal ellentétben nagyon is különböző érdekeiket. Tagadhatatlan, a gazdaság­ban, az infrastruktúra fejlesztésé­ben szükség van a nagyszabású, közös projektekre. Viszont ami nemcsak Közép-Európa, hanem az egész kontinens legégetőbb Kukán kincstári optimizmusa gondját, a kisebbségi kérdést ille­ti, a hivatalos dokumentum he­lyett csak egy munkaokmányt fo­gadtak el, s ezt minden tagország a saját belátása szerint fogja ke­zelni. Ha a tagországok névsorát nézzük: Ausztria, Bosznia, Cseh­ország, Horvátország, Lengyelor­szág, Macedónia, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia, Olaszország - nem nehéz kitalálni, hogy hol fogják azt elsüllyeszteni a legalsó fiókba. Bár a tagországok többségé­nek vannak gondjai a kisebbsé­gekkel, a hivatalos dokumentum elfogadása ellen Csehország és Szlovákia ágált a legjobban, mondván, az ET nemrégiben ke­retmegállapodást fogadott el erről a témáról, s ezért fölösleges lenne a duplicitás. Ugyanezt te­hette volna Olaszország is, tekin­tettel arra, hogy a Berlusconi-kor­mány hivatalba lépése óta feszül­tebb lett Dél-Tirol és Róma viszo­nya, de nem tette. Sőt Magyaror­szág mellett Olaszország szorgal­mazta leginkább a dokumentum elfogadását, hangsúlyozva, az ET keretszerződése túl általános, ezért nem kielégítő. Ami Pozsonyt és Prágát illeti, kilóg a lóláb. A Kla­us-kabinet kisebbségi ügyekben tanúsított intoleranciája, kiállása a pozsonyi irányvonal mellett tény, bár nehezen érthető. Po­zsony álláspontját teljes mérték­ben érti az ember, viszont nem tudja elfogadni. Mert ez már a mi bőrünkre megy. Furcsa kettősség tapasztalha­tó a nemzetközi politikában. Akár a délszláv válságot, akár a szovjet utódállamok konfliktusait tekint­jük, mindenki elismeri: a nemzeti­ségi-etnikai problémák a legfon­tosabb biztonságpolitikai té­nyezővé léptek elő, s átfogó, köte­lező erejű rendezésük nélkül a nemzetközi helyzet nem stabili­zálható. Ennek ellenére még min­dig nem születtek meg az igazán hatékony nemzetközi dokumen­tumok, s ami még ezeknél is fon­tosabb: konkrét lépések. Mégpe­dig a nemzetiségi gondokkal küszködő államok önös, szűk látó­körű politizálása miatt - s ez alól több fejlett nyugati állam sem ki­vétel. Nem valószínű, hogy belátható időn belül áttörés történik, ami azt jelenti, hogy az európai hely­zet, legalábbis a jelenlegi válság­gócokban, még sokáig cseppfo­lyós marad. Talán furcsának tűnik ez az állítás, hiszen csak nemrégiben, pontosan november 10-én fogadta el Strasbourgban az Európa Tanács legfőbb döntés­hozó szerve, a külügyminiszteri bizottság az említett kisebbség­védelmi keretegyezményt, ame­lyet szakértők az eddigi legátfo­góbb, nemzetközi jogi szempont­ból is kötelező érvényű dokumen­tumként jellemeztek. Erre hivat­kozott Kukán is, mondván, hogy kielégítően rendezi a nemzeti ki­sebbségek problémakörét. Lehet ez az eddigi legjobb do­kumentum, ami viszont nem je­lenti azt, hogy tökéletes. Tényleg tiltja a diszkriminációt, az erősza­kos asszimilációt, egyenlőséget hirdet az élet minden területén, a kisebbségek kultúrájának, vallá­sának, hagyományainak, anya­nyelvének ápolásában. Nincs mód tételesen felsorolni, mi min­denről szól a keretegyezmény, de azt mindenképpen említeni kell, hogy az aláírók számára köte­lezővé teszi megtartásukat, le­hetővé téve annak ellenőrzését is. Mégis vannak kételyeim. A Mečiar-kormány idején is jártak ellenőrök Szlovákiában, Románi­KELETI ROMANIABAN Az együttműködés lehetőségeiről (Budapesti tudósítás) Csíkszeredát, Segesvárt és Ma­rosvásárhelyt is meglátogatta há­romnapos hivatalos romániai útja során Keleti György magyar honvé­delmi miniszter. Keleti pénteken, illetve szomba­ton délelőtt Bukarestben tárgyalt partnerével, Gneorghe Tincával, a román diplomácia vezetőjével, Te­odor Melescanuval, majd fogadta őt Ion Iliescu államfő is. A ma­gyar-román katonai kapcsolato­kat mindkét fél jónak minősítette, s szóba kerültek az együttműkö­dés bővítésének lehetőségei, ter­vei is, pl. közös katonai hadgyakor­latok, jobb kölcsönös tájékoztatás stb. Ami a két ország NATO-hoz va­ló csatlakozását illeti, Bukarest szerint ennek egyszerre kellene megtörténnie, míg a magyar fél úgy véli, e tekintetben „a két or­szág nincs egymáshoz láncolva". Bukaresti tárgyalásai után Kele­ti Erdélybe látogatott, ami ennek a katonai látogatásnak a tárcán túl­mutató komoly politikai jelleget is adott. Csíkszeredában Tinca mi­niszter társaságában a Hargita megyei politikusokkal és képvi­selőkkel találkozva reményét fe­jezte ki, hogy a készülő magyar-ro­mán alapszerződés majd külön ki fog térni a romániai magyarság helyzetére. Sántha Pál Vilmos me­gyei tanácselnök a találkozón el­panaszolta, hogy az utóbbi évek­ben be nem jelentett hadgyakorla­tok - sokszor a vallási ünnepek alatt - gyakran zavarokat keltettek a lakosság körében. Tinca meg­ígérte, hogy ezentúl nem lesz a tér­ségben engedély nélküli katonai gyakorlat. Segesvárott Keleti meg­látogatta a Petőfi-házat, Marosvá­sárhelyt találkozott Sütő András is­mert erdélyi magyar íróval is. KOKES Tíz font a királynőnek TASR-hU ~ It Erzsébet királynő Is nyert a lottó első húzásán. A Today napilap tájékozta­tása szerint 10 font ster­ling a nyereménye, ám ezen meg kelt osztoznia a 20 fős királyi család tagjai­val. Valamennyiüknek - az anyatdrálynőtőla férjig, Fü­löp hercegig - mindössze 20 penny fut A sorsolást a királynő maga Is végignéz­te a tévén a Windsor palo­tában. A királyi család egyik tagja elárulta: „Na­gyon Izgult" ában is, és mi változott itt vagy ott? Kérdés, hogy a felhígított ET képes lesz-e saját határozatai­nak ellenőrzésére, nem kénysze­rül-e majd fontos alapelvek fel­adására. Hiszen az ET korábban a fejlett Nyugat 22 tagú elitklubja volt, mára 33 tagot számlál, s egy éven belül szinte az egész euró­pai térséget felszippantja, Orosz­országgal és a többi utódállam­mal együtt, bár ezek a demokrati­kus értékrendet tekintve aligha felelnek meg az elvárásoknak. És még valami: ez az eddigi leg­jobb dokumentum nem tudja meghatározni a nemzeti kisebb­ség fogalmát sem, mert nem ta­láltak olyan meghatározást, ame­lyet mindenki elfogadna. Kérdé­ses az is, hogy az egyes országok mikor fogják az egyezményt aláír­ni és ratifikálni, mert csak akkor lép életbe, ha tizenkét ország ezt megtette. És nem tűztek ki határ­időt arra sem, hogy meddig kell a szép alapelveket megvalósítani. Nem kétséges: nálunk sem fogják elkapkodni a dolgot. MALINAK ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents