Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-03 / 254. szám, csütörtök

±\ ÚJSZÓ OLVASÓINK OLDALA 1994. november 3. A kérdés eldőlt m Tisztelt szerkesztőség! A komáromi nyugdíjaspanzió ünnepséget rendezett az idősek iránti tisztelet hónapja alkalmából. Kis óvodások énekkel, versekkel köszöntötték e nyugdíjasokat, majd két lakó saját költeményeit olvasta fel. Valamennyiük nevé­ben Eva Ipóthová igazgató megkö­szönte azokat az ajándékokat, amelyeket szétosztottak a lakók között. Az idős embereknek jóle­sett a figyelmesség. HOSTINA IRÉN KOMÁROM Aki tud és akar Országunk gazdasági helyzete nem éppen megnyugtató. Megér­zik ezt a kórházak, iskolák, nyugdí­jasok, szociális intézmények és még sokan mások. Pedig ezeket kellene éppen m^védeni a nega­tív hatástól. Örömmel tölt el, hogy akadnak vállalkozók és szerveze­tek, akik, illetve amelyek megpró­bálnak saját lehetőségeik szerint segíteni. így a Szlovák Mezőgazda­sági Bank és a Metal Trade segített a testi fogyatékos gyerekek kassai otthonának. Köszönettel tartozunk a bank kassai fiókjában Danko mérnöknek, a Metal Trade-ben pe­dig Dzugas mérnöknek. Ha az olva­sók között akad valaki, aki tud és akar segíteni, kérem, tegye ezt meg. Az otthon folyószámlája: Účet pre TPM 8174948-519/0900 (Slovenská štátna sporiteľňa, Štú­rova ul. Košice) Köszönjük. ANETTA SMIKOVÁ KASSA Az olvasói leveleket, mon­danivalójuk tiszteletben tar­tásával, rövidítve Jelentet­jük meg. A nézetek sok­rétűsége érdekében olyano­kat le közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztősé­günk nem ért teljes mérték­ben egyet. Köszönjük olva­sóink bizalmát, és várjuk to­vábbi leveleiket. Nemcsak az utóbbi időben, ha­nem a múltban is több elítélendő intézkedés született a Komáromi Középfokú Gépészeti Szakmun­kásképző Intézetben. 1990-ig az iskolavezetés, Szabó Imre, Štefan Zábojník és Koncz La­jos közreműködésével, lehetetlen­né tette, hogy a magyar alapisko­lát végzett tanulók magyar nyelven sajátíthassák el a villamossági szakmát, sőt néhány esetben a gé­pészeti mesterséget is. 1988-ban a felvételi után 14 vil­lamossági és 14, a gépész szak­mát elsajátítani szándékozó, ma­gyar alapiskolát végzett diáknak szlovák tanítási osztályba kellett mennie. A 34-es létszámú szlovák gépész osztálynak akaratom elle­nére én lettem az osztályfőnöke. Az első félév végén megbukott 14 ta­nuló. Az érettségire 24-en jutottak el. Ebből csak 4 tanulónak volt az apja, anyja szlovák nemzetiségű. Felháborodásomat az iskola ve­zetőségének nemzetiségi politiká­ja miatt többször is tolmácsoltam. Sokszor megfenyegettek emiatt, hogy másokat megfélemlítsenek. Jött 1989. Az SZLKP-t szélnek eresztették, az önkényeskedő igazgatóság tagjait leváltottuk. A tanulók mindjárt magyarul is ta­nulhatták a villamossági szakmát. 1992-től magyarul tanulhatnak az estisek is. Ebben az iskolai évben újdon­ságot vezetett be az oktatási mi­nisztérium: egyéves nappali tago­zaton megszerezhetik az érettsé­git a 3 -éves szakmunkásképzőt végzett asztalosok és gépészek, szlovákul és magyarul is. Csak­hogy az iskola igazgatósága nem kérdezte meg a diákokat és a pe­dagógiai tanácsot sem, és valami­lyen kompromisszum érdekében önkényesen elfogadta a Pozsonyi VII. Iskolaügyi Hivatal áprilisi dön­tését, hogy a két nappali egyéves osztály, amely szociális szempont­ból sokkal előnyösebb, szlovák ta­nítási nyelvű legyen, a kétéves es­ti pedig magyar. A sikeresen felvé­teliző, magyar iskolákból jött 49 tanulóból 14-en engedtek a kény­szerhelyzetnek, és vállalták a szlo­vák nyelvű tanulást. A 49 tanuló­ból kellett volna nyitni egy esti és egy nappali magyar osztályt, meg­hagyva a 46 tanulót a 2 szlovák nappali osztályban. Ezt elvetették. Mi ez, ha nem szociális és nemze­tiségi (nyelvi) diszkrimináció? Ha nem az, megpróbálja-e ezt meg­tenni az igazgatóság fordított arányban a jövő iskolai évben? Senki sem akart magyar osz­tályt az egyik szlovák tanítási nyelvű rovására , mint azt Ondrej Gajdáč igazgatóhelyettes úr állí­totta a Pravdában. Mi alkotmá­nyos jogainkra alapozva kértük a lehetőséget. Hiába volt minden kérelmünk, követelésünk, petíci­Miért? A bársonyos forradalom óta el­telt hétköznapok realitása jelzi: óriási lehetőségek maradtak ki­használatlanul. Az embereknek hiányérzete van. Mára már telje­sen nyilvánvalóvá vált, hogy Kö­zép-Európa bizonyos dolgokban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Sikerült átmenteni a múlt rendszerjellemző negatív vonásait, majd elsajátítottuk a fejlett nyugati társadalmak ne­gatívumait, s azokat vívmány­ként állítottuk be. Csak egyet fe­lejtettünk el: meghonosítani azo­kat a demokratikus értékeket, amelyeknek íratlan szabályai egy jól működő demokráciában sokszor még az írott törvény sza­bályait is megbuktatják. Senki sem érezte fontosnak létrehozni egy olyan etikai normákon ala­puló társadalmat, ahol az egyén természetesen elítéli a ked­vezőtlen tendenciákat. Mély megrendüléssel, elbor­zadva olvastunk arról, hogy mi­lyen szörnyűségeket művelnek a különböző szekták. Nemcsak el­térítik a lelkileg szegény, labilis idegzetű embereket az igaz hi­tüktől, józan világszemjéletüktől, hanem még öngyilkosságot is el­követtetnek velük. A napokban vett tudomást a világ arról a szörnyűségről, amely egy svájci faluban játszódott le. Ezzel kap­csolatban Dr. František Sýkora kandidátus, a kérdéssel foglalko­ónk. Eldöntetett. Tudtunkra ada­tott Štefan Zábojník igazgató úr ál­tal 1994. október 12-én, hogy azért sem lesz magyar egyéves nappali osztály az iskolánkban az 1994/95-ös iskolai évben. E megalázó és szomorú dön­tést a következő szavakkal adtam a tanulók tudtára: „Fájó szívvel be­jelentem, hogy a Komáromi Kö­zépfokú Gépészeti Szakmunkás­képzőben, az 1994/95-ös iskolai évben a 3 -éves gépész és aszta­los szakot végzett tanulók két nappali osztályban is szerezhet­nek érettségit, de csak szlovák nyelven. Magyarul csak a sokkal hátrányosabb kétéves esti tagoza­ton. Az utánatok következők le­gyenek sokkal éberebbek és kö­vetkezetesebbek a magyar nyel­ven való tanulás érdekében." DR. KOVÁCS JÁNOS KOMÁROM Mulasztásaink ezen a téren' nagyok. Közép-Európában is kia­lakult egy önmagát kirekesztő réteg, amely megpróbálja a de­mokráciát saját szája íze szerint értelmezni. Hamis értékrendü­kön alapuló primitív nézeteiket agresszíven rá akarják kénysze­ríteni az emberekre. Ennek leg­egyszerűbb, mindig kéznél lévő megnyilvánulása a fajgyűlölet. Sajnos, tipikus közép-európai párhuzam: ha fajgyűlölet, akkor cigányok! Ők azok, akikkel min­den kockázat és következmény nélkül mindent lehet! ( Nem a le­vegőbe beszélek, én is cigány va­gyok!) Annyiszor és annyian kriti­zálják már a témát, hogy úgy ér­zem, minden további bírálat köz­helyként hatna! Egyet azonban kimondok: nem így jutunk el Eu­rópába. Ott ugyanis a hatvanas­hetvenes évek hippimozgalmá­nak egyik legnagyobb vívmánya volt a faji megkülönböztetés el­zó szaktekintély, érdekes követ­keztetésrejutott. Szerinte az ilyen fanatikus szektákkal szemben a leghatásosabb ellenszer az len­ne, ha az egyházak és az állami szervek preventív, megelőző in­tézkedéseket foganatosítaná­nak. Arról is tudunk, hogy a szek­ták különféle címeken pénzt gyűjtenek, az összegyűjtött össze­get pedig a szektavezetők saját céljaikra használják fel. Ezért fon­tos a felvilágosítás, főleg a fiata­lok körében. POLGÁRMESTER FÉLÁLLÁSBAN?, ÚJ SZÓ, 1994.10.27. Visszhang Komáromban attól fé­lünk, hogy nem Pásztor Ist­ván lesz az új polgármes­ter. Nem értem azokat, akik kitalált kifogásokat emelnek ellene. Hiszen Pásztor István mindig be­csületesen végezte mun­káját. Ő az az ember, aki sohasem bújik el az ügyfél elől. Talán sok elfoglaltsá­ga miatt nem tud odafi­gyelni néhány fontos do­logra, amit beosztottjai sokszor ki is használnak. Sokaknak fájnak a sikerei. Én nagyon bízom abban, hogy a választásokat is­mét megnyeri. MÓROCZ SÁMUEL KOMÁROM törlése. Sőt. Köztudott, hogy Amerika akkor vált igazán naggyá, amikor képes volt elfo­gadni a feketék egyenjogúságát. Közép-Európa pedig akkor veszít a legtöbbet, ha ezt a csatát nem tudja megnyerni. Beleborzon­gok, amikor egyes emberek, ön­maguk fejtegetéseibe bonyolód­va, próbálnak mentséget találni arra, amire nincs mentség. Azt hiszik ugyanis, hogy nagy adu van a kezükben: a cigányok okot adnak rá! Mit mondjak, sántító logika! Szerencsére, ma már nem olyan könnyű a társa­dalom becsületével manipulál­ni. A józanabbak minden lehet­séges eszközzel tiltakoznak. Az eredmény viszont így is félelme­tes: a faji megkülönböztetés él és virul! Sőt! Terjeszkedik. Fana­tizmusuk rémisztő! Ettől már csak az szégyenletesebb, ami­kor azt hiszik, hogy ehhez ere­dendő joguk van. Kikívánkozik belőlem a kérdés: miért...? BOGDÁN GÁBOR FÜLEK Szlovákiában is számtalan szekta működik, ezek nemcsak az egyházak, hanem az állam el­len is tevékenykednek. Ezért az állami szerveknek és az egyhá­zaknak mindent meg kell tenniük azért, hogy az ilyen népbutító, ha­mis tanokat hirdető szekták működésüket beszüntessék. Dél­Szlovákia területén is számos szektáról tudunk, ezek például a parlamenti választásokon való részvétel ellen is agitáltak. Ezért a magyar sajtónak is kötelessége fölvenni a harcot velük. ÖZV. PETŐCZ KÁLMÁNNÉ KOMÁROM (KÖDÖSÍTÉS SZLOVÁKIÁBAN, ÚJ SZÓ 1994. 10. 27.) Én így látom Már a negyedik rendszer­váltást élem át, de ilyen rafi­nált szemfényvesztésre nem emlékszek, mint amilyen most folyik. A színlelt politi­kai csatározások, amelyeket a sajtó, rádió és tévé össze­hangoltan a lakosság elé tár, úgy elködösítik az embe­rek látókörét, hogy nem tud­nak eligazodni. Szerintem ez a cél. Csökkenteni a köz­ügyek iránti érdeklődést. De eljön az idő, amikor a több­ség azt mondja: bánja a fe­ne, csináljanak, amit akar­nak. Nézzük a választásokat. 250-300 ezer szavazó a Moravčík-pártra voksolt. És ezeket a választókat akarták kicselezni azzal, hogy a DU­ra leadott szavazatok nem érvényesek. De hát honnan tudhatták volna a választók, hogy törvényesen vagy nem törvényesen idült az unió? Az egész probléma olyan ha­jánál előráncigált ügy, amelynek egyetlen célja az időhúzás. Az egészből az kö­vetkezik, hogy nincs világos koncepció, és nincs, aki vagy akik magukra vállalják a felelősséget az ország irá­nyításáért. Különböző manőverekkel elterelik a lakosság figyel­mét, nehogy felismerjék, ki a konkrét felelős a gondokért. Mert mi sem könnyebb, mint hogy minden kormány a ma­ga tisztázására az előzőre keni a felelősséget. Azt tudni kell, hogy még hátravan a fe­keteleves. Mert nálunk összeomlott egy gazdasági közösség, egy központilag irányított termelés és keres­kedelem. És nem csak egy országról van szó, hanem az összes Moszkva által veze­tett államról. Valamennyiben jelentkezik a lakosság elsze­gényedése, csökken a vásár­lóerő, a termelés. Mindegyik ország külön-külön a Nyugat segítségét várja. De lehet egy országot kiemelni és előnyben részesíteni? Mert a Nyugatnak nincsen annyi pénze, hogy az egész moszk­vai tábort kihúzza a gazda­sági csődből. A legjobban amiatt aggó­dom, hogy a politikusok te­hetetlenek a gazdasági problémák megoldásában, és hogy leplezzék rátermett­ségük hiányát, a nemzetisé­gi és faji ellentéteket fogják szítani. Mert az Európai Uni­óhoz és a NATO-hoz való csatlakozás illúzió. A nyugat nem fogja saját gazdasága rovására feltámasztani a ke­let-európai országok össze­omlott gazdaságát. KAROL BELOPOTOCKÝ POZSONY (ROSSZ DÖNTÉSRE BÖLCS VÁLASZ, ÚJ SZÓ, 1994. 10. 24.) Kidobott 60 millió Kinyílott a bicska a zse­bemben és teljes mérték­ben egyetértek a megszó­laltatott idős hölggyel. Minden áldott nap arról tájékoztatnak minket, hogy üres az államkassza, de ezek szerint ez nem igaz, hiszen van fölösle­ges 60 millió népszava­zásra. Munkahelyek meg­teremtésére, a megélhe­tésre kellene fordítani ezt az összeget! Az elmúlt rendszerben egyesek kijátszották a ha­talmat, most pedig játsszák a kiskirályokat. Bizony, egyesek garázsá­ban két autó, furgon és traktor áll. Kérdem én, hogy a nagy áremelések mellett miből telik erre? Nekem 6400 koronából kell ellátnom magamat és még öt személyt. Ezt pró­bálják egyesek utánam csinálni! Örülök, ha a min­dennapi betevő falatot elő tudom teremteni. A szénről már nem beszé­lek, annak ára eléri a csil­lagokat. Nem tudom, mi lesz velünk télen. Abból a hatvanmillióból adhattak volna nekünk tüzelőre. Ha már nem lakunk jól, leg­alább ne fázzunk. VAJDA ANDRÁS SZETE A kanadai Hamilton város szépen rendezett temetőjében virágcsokrot helyeztünk el megboldogult édesapánk sírjára. Kivándorlása után ott élte le életét, és több mint négy évtizede ott alussza örök álmát. Ez volt az első és valószínűleg az utolsó kegyeletadás részünkről a sírjánál. A temetőben felfigyeltem egy magasba nyúló sírkőre. Hőseink emlékére hirdeti a felirat, alatta a magyar címer, majd az angol szöveg és az 1956-os év. Több ezer kilométerre az óhazától az ott letelepült magyar kivándorlók összefogtak, és emlékművet emeltek azoknak, akik csak­nem negyven éve a szabadságért harcoltak, és életüket is adták érte. Lehajtott fővel álltunk meg a hideg márványkő előtt, amely a távoli or­szágban is 1956-ra emlékeztet. IVAN SÁNDOR, Kassa Veszélyes szekták

Next

/
Thumbnails
Contents