Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-15 / 264. szám, kedd

[íol ÚJ SZÓ MINDENNAPI BŰNÜGYEINK 1994. november 17. Mi döntsünk sorsunkról (Folytatás az 1. oldalról) Sidó Zoltán, a Komáromi Városi Egyetem igazgatója, Érsekújvár. Az, hogy az állampolgárok a törvény értelmében közvetlenül választják meg a polgármestert és az önkormányzat tagjait, a demokrácia szempontjából nagyon fontos lépés. A mostani helyhatósági választásokon véleményem szerint nem a jelöltek politikai hovatartozása lesz a mérvadó, hanem népszerűségük, jó vagy rossz hírük. Annak ellenére, hogy már hosszú ideje' nem Érsekújváron dolgozom, figyelemmel kísérem a helyi eseményeket. Úgy gondolom, hogy a város leendő polgármesterének mindenképpen gazdasági vagy jogi szakembernek kell lennie. Fontosnak tartom a helyhatósági választásokon való részvételt, hiszen szavazatunkkal véleményt formálunk, kifejezzük óhajunkat az adott település további sorsát illetően. Csicsó Attila, a Latti Kft. társtulajdonosa, Komárom: Egy érvénytelen referendum és egy parlamenti választások után azt hiszem, hogy nagyon nehéz az embereket az önkormányzati választások fontosságáról meggyőzni. Főleg akkor, ha azt látják, hogy az általuk befizetett adók jelentősebb hányadát riem közvetlen környezetünkben használják fel. Az új önkormányzatoknak elsősorban arra kell törekedniük, hogy a lakott területeken mindenütt legyen villany, vezetékes víz és gáz. Fokozottabban kell ügyelniük a közterületek rendbentartására maximálisan kihasználva a közhasznú munkákra szánt állami támogatást. Nem tartom ugyanis helyesnek, hogy a munkaképes egyének mindennemű ellenszolgáltatás nélkül jussanak a munkanélküli segélyhez. Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, természetesen az önkormányzatok hatalmának mielőbbi megerősödésére lenne szükség. Ambrus Ferenc, Rozsnyó: Természetesen elmegyek választani, mert úgy érzem, jogom s egyben kötelességem is a véleménynyilvánítás. Számomra nagyon lényeges, hogy városom élén olyan helyi szakember álljon, akinek szívügye a város és a benne élő emberek sorsa, aki önzetlenül tud és akar is értünk tenni. Én egy olyan emberre fogok szavazni, akit régóta ismerek, s akit jó rozsnyóinak, jó szakembernek tartok - méltónak a polgármesteri posztra. Ulman István, Rozsnyó: Fontosnak tartom, hogy az emberek elmenjenek választani, mert saját sorsuk alakításába szólhatnak így be le. Úgy gondolom, hogy a városok és falvak élére olyan embereknek kellene kerülniük, akik minden tudásukat latba vetik a közösségért és azon fáradoznak, hogy a lehetőségekhez mérten minden polgártársunknak a legtöbbet adják. Bereczk Gusztáv, gépészmérnök, Kassa: Remélem, azok a jelöltek kerülnek az önkormányzatba, akikben a legjobban megbízok, tehát akikre leadom a szavazatomat. Elvárásom velük szemben? Legyenek városatyákként is igazságos, tisztességes, becsületes emberek, legyenek demokratikusak, egymást tisztelők. És szeressék úgy ezt a várost, mint én is. Törődjenek az óváros műemlékeivel, a régi épületek felújításával, az infrastruktúra bővítésével, korszerűsítésével, s legyen szívügyük a környezetvédelem is. Lucskai Imre, jogász, KassaRészt veszek a helyhatósági választásokon, hiszen fontosnak tartom, hogy így is kifejezésre juttassam a város jelenével és jövőjével kapcsolatos véleményemet. Szerintem az a jelölt legyen polgármester és önkormányzati képviselő, aki megválasztása után valóban a demokratikus elvekhez igazodva, azokkal összhangban igyekszik védeni az itt élő különböző nemzetiségű, vallású, különböző pártba tömörülő és pártonkívüliek közös érdekeit. TEGNAP OLVASTUK Janičinát az eredmények érdeklik Michal Kováč államfő még nem döntött arról, vajon Milan Janičina privatizációs miniszter ellen a parlamentben megszavazott bizalmatlansági indítvány alapján leváltja-e vagy sem a tárca vezetőjét. Janičina a lap munkatársának kérdéseire válaszolt. m Igaz, hogy meg akarja gyorsítani távozását a minisztérium éléről, és nem várja meg az államfő döntését? - Érdekes, honnét tudja? Az tény, hogy bizalmatlanságot szavaztak, azonban meg kell várnom ez ügyben az államfő döntését. Sohasem gondoltam egyéb megoldásra. m Milyen mértékben megalapozottak azok a kifogások, amelyekkel a parlamenti többség képviselői megindokolták a bizalmatlanság megszavazásakor a döntésüket? - Gyakorlatilag semmi újat nem mondtak. Állandóan az Átrium ügyet emlegetik körbe-körbe, amellyel állítólag megsértettem a szlovák nemzetet. Állítólag a munkatársaimnak államköltségen ingyenes üdülést biztosítottam és egyéb butaságok hangzottak el. • Ezek mellett megemlítették, hogy ön előkészítette az állami vagyon jelképes vagy áron aluli eladását, és ezzel megkárosította a szlovák gazdaságot. - Ezzel kapcsolatban megszeretném említeni a Neografia nyomda szimbolikus áron történt eladását a Matica slovenskának, amelyet a Mečiar-. kormány hagyott jóvá. A képviselők tudatosan elhallgatták azt a tényt, hogy azt a tulajdont, amelyet jelképes áron adtunk el, az új tulajdonos a „mankóval" együtt vette meg, vagyis hajlandó a vállalatok adósságait törleszteni. Emellett a tulajdonosok kötelezték magukat, hogy a munkaerő létszámát megőrzik, és beruháznak a vállalatok fejlesztése érdekében. Ha ezt mind összeadjuk, kiderül, hogy az összeg nagyobb, mint a válságban lévő vállalatok eladási ára. (Martin Benko, Smena) Magyarországi diákok szlovák iskolában ÚJ Szó-hír A magyarországi Etnikai Kisebbségek Hivatala Nemzetiségi és Etnikai Alapítványának támogatásával magyarországi diákokat látott vendégül a pozsonyi Kutlík utcai alapiskola. A kezdeményezés megvalósításához a szlovákiai magyar nagykövetség és a szlovák oktatási minisztérium is segítséget nyújtott. A Bükszentkeresztről érkezett 22 fős csoportot a tanulmányi eredmények és a szlovák nyelvhez való viszonyulás alapján állították össze. Pedagógusaik ragaszkodtak ahhoz, hogy pozsonyi vendéglátóik ne alakítsanak ki számukra külön tanítási programot. A gyermekek az alapiskola 2-7. osztályainak első négy óráján vettek részt, s pedagógusaik szerint elsősorban azt élvezték, hogy nem kellett komolyan venniük a feleltetést. Négynapos pozsonyi látogatásuk programjába az iskolalátogatáson kívül városnézés és múzeumlátogatás is belefért. A bükszentkereszti alapiskola igazgatónője elárulta: tanulói két ízben már jártak Szlovákiában. Korábban nyári táborokon vettek részt, melyek költségeit alapítványok állták. - A gyerekek lelkesek, szeretnék elsajátítani a szlovák nyelvet, amellyel saját falujukban is találkoznak. Ki kell azonban mondani, az asszimilálódás elkezdődött. Szüleik már nem használják a szlovák nyelvet, csak az idősebbek - szögezte le. A továbbiakban rámutatott az idegen környezetben való nyelvtanulás pozitív hatásaira, amelyek már 2-3 hónapos kinntartózkodás után megmutatkoznak. A két iskola között megegyezés született arról, hogy tartós kapcsolatot alakítanak ki, melynek részét képeznék a bükszentkereszti diákok újabb látogatásai és a közös nyári táborozások is. (horváth) KOMMENTÁRUNK Amit nem lehet Amikor a DSZM a Demokratikus Unió választási eredményeinek megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól, a szlovákiai lapok kommentátorai egymással versengve bizonygatták: a bírák csakis a DU javára dönthetnek a kérdésben. Igazuk lett. a viszonylag tiszta helyzetben nem is volt nehéz megjósolni a végkifejletet. Ladislav Pittner és Milan Janičina visszahívásáról már jóval kevesebben mernek határozott véleményt mondani. A bizonytalankodás oka nyilván nem abban keresendő, hogy a sajtó belátta: az újságírók feladata nem a jogszabályok értelmezése, hanem a lehetséges értelmezések politikai következményeinek elemzése. Inkább abban, nehéz megkérdőjelezni, a DSZM érvelésében van logika, amikor azt mondja: egy ügyvezető kormány nem rendelkezhet több jogosítvánnyal, mint egy rendes kormány. Abszurd az a helyzet, amikor a már lemondott kormány teljes hatáskörét megtartja, ugyanakkor pedig működése a parlament által tulajdonképpen ellenőrizhetetlen, mert tagjai ellen bizalmatlansági indítványt benyújtani nem lehet. Roman Hofbauer, a parlament privatizációs bizottságának elnöke a magyar kormányt hozta fel jó példaként, amely szerinte mind a választási kampány idején, mind ügyvezető kormányként való működése során dicséretes önmérsékletet tanúsított. Ami a választási kampány időszakát illeti, a Moravčíkkabinet is (igaz, csak a kereszténydemokraták nyomására), legalábbis a privatizáció terén, megtartóztatta önmagát. A kormány lemondását követő időszak vonatkozásában azonban már nem állja meg a helyét az összehasonlítás. A magyar alkotmány ugyanis nem hagyatkozik az ügyvezető kormány belátására, önmérsékletére, hanem kimondja: működése során "...nemzetközi szerződést azonban nem köthet, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat". A szlovák alkotmány viszont, ahogy sok egyébre, a kormánycsere lebonyolítására sem gondolt. Az újságírók megtehetik, hogy nem foglalnak állást az ügyvezető kormány tagjai visszahívhatóságának vagy vissza nem hívhatóságának a kérdésében, az alkotmánybíróknak azonban dönteniük kell. Akár az államfő (és a kormány), akár a DSZM jogértelmezését minősítik majd helyesnek, állásfoglalásuknak komoly politikai következményei lesznek. Ha Michal Kováčnak adnak igazat, az annyit jelent, hogy egy társadalmi (és parlamenti) támogatással nem bíró kormány - még ha csak korlátozott ideig is - úgy irányíthatja az ország politikáját, ahogy neki tetszik. Ha a DSZM-nek adnak igazat, akár a következő parlamenti ülés során megérhetjük, hogy a többség minden minisztert visszahív, s csak a kormányfőt hagyja meg a funkcióban. Mert elméletileg ezt is megteheti. Azt viszont még az alkotmánybíróság sem teheti meg, hogy a választási győztest kormányalakításra kényszeríti. Ahogy az sem áll hatalmában, hogy meggyőzze a politikusokat: érdemes időnként megfontolni, hogy a győztesekből a következő választások után vesztesek lehetnek. És fordítva. SÁNDOR ELEONÓRA MEGKÉRDEZTÜK Hol az UJ NO? Annak ellenére, hogy a standokon már egy hete kapható az ÚJ NŐ, az előfizetőknek még nem postázták a lapot. Mi ennek az oka? - kérdeztük Német Ingrid szerkesztőségi titkártól. - Sajnos, már második alkalommal fordul elő, hogy a csomagolószolgálat késve küldi ki a lapot. Annak ellenére, hogy a novemberi számot már november 4-én, a nagybani terjesztőkkel egy időben szállítottuk nekik - egy hetes késéssel postázták. így állt elő az a helyzet, hogy bár az újságárusoknál az ÚJ NŐ novemberi száma már egy hete kapható, az előfizetők még nem jutottak hozzá. A csomagolószolgálattal a szerződést természetesen azonnal felbontjuk, s szerkesztőségünk mindent megtesz, hogy e példátlan hanyagság többé ne ismétlődhessék meg. A közeljövőben az előfizetők lesznek azok, akik legelőször kapják kézhez a lapot! -laLÁTÓSZÖG Elárulom, teljesen meghatódtam a Demokratikus Baloldal Pártja Országos Tanácsáriak szombati ülésétől. A demokráciát féltő szózatok minden egyes betűjével egyetértek, csak egy bajom van. Késő. No nem a demokrácia intézménye számára késő. Az még megmenthető, hiszen akkora ereje még sincs a nyolcvanhármaknak, hogy itt holnaptól délamerikázzunk. A DBP reakciója a DBP első embereitől jött későn. Olyan ez, mint az alkoholizmus negyedik fázisában önerőből abbahagyni az italozást. Nem megy. Orvos nélkül legalábbis. Mečiar a demokráciát féltő szöveget hallgatván, jó hangosan visszaüzent Peter Weissnek. "Olyan férfiasan kellene ma az ország sorsát felvállalni, mint ahogy azt a DBP 1992-ben a szuverenitási nyilatkozat elfogadásakor, alkotmányozásMečiar, Weiss és a férfiasság kor és a föderáció felosztásakor tette", hangzik a DSZM nyilatkozata és sajnos mást nem írhatok le: Mečiarnak ezúttal igaza van. A politikában járatlan ember számára is világos, hogy Szlovákiának gyorsan kormányra van szüksége. Mečiar stratégiája világos: a kellemetlen gazdasági intézkedéseket a Moravčík-kormányra hagyni, nyakába varrva a felelősséget az ország állapotáért. Tenné ezt annak tudatában, hogy az általa íratott alkotmány lehetővé teszi az egy helyben topogást, míg az államfő a várakozáson túl riem tehet mást. A költségvetési provizórium, a parlamenti többséggel immár nem rendelkező ügyvivői kormány megkötött keze, mind mind az anarchiához, pontosabban a végrehajtó hatalom ellehetetlenüléséhez vezetne. Mi más kell a demagóg hordószónokoknak, az ötkoronás sörrel és ingyenvirslivel tömegeket szerző kvázipolitikusoknak? Az anarchiára és az azt követő életszínvonal-csökkenésre építve olyan szociális demagógiát lehet működésbe hozni, amellyel a kemény kezet, munkát és kenyeret ígérgető vezérek vígan megszerzik a parlamenti többséget. Ezt követően akár az al kotmányozáshoz szükséges minősített többséget is, és a diákok kezdhetik elölről. Ha ugyan lesz hozzá kedvük. Ne gondolja senki sem, hogy borongós, őszi hangulatomat akarom novella helyett jegyzetben az olvasóra erőszakolni. Az ország állapota ilyen, magyarázza bárki bárhogyan. Vladimír Mečiar tud háromig számolni és tudja azt is, hogy Luptákra és tizenkét apostolára nem számíthat gazdasági törvények elfogadásakor. Megüzente hát Peter Weissnek, itt az idő az 1992es hagyományokra építve a DSZM mellé állni, mert egyébként kormány nem lesz. A balhét ne ő vigye el egyedül. Elhiszem, hogy a DBP-ben most kínos a helyzet. Mečiar csak azt olvasta a Gundulič utcai pártház lakóinak fejére, amit nemegyszer írtak le a demokratikusabb kommentátorok. A jelenleg taroló politikai garnitúra a Demokratikus Baloldal Pártja nélkül gyöngébb lett volna két évvel ezelőtt. A DBP egy emberként szavazta meg a szuverenitási nyilatkozatot, amely az akkori szövetségi alkotmány értelmében legalábbis vitatható jogi érvénnyel bírt. A DBP szemrebbenés nélkül megszavazta azt az alkotmányt, amelynek betűjéhez tartva magát Mečiar ma vígan nem alakít kormányt. S végül a DBP 1992 novemberében csehországi baloldali testvérpártját faképnél hagyva ugyancsak megszavazta Mečiarral és Klaussal egyetemben (pardon: a nemzetieket ne hagyjam ki) a föderáció felosztásáról szóló alkotmánytörvényt. A DBP volt az, amely eltűrte, hogy a szövetségi ország jogszerűen ugyan, de a lakosság megkérdezése nélkül váljon történelemmé. És végül: a DBP fészekaljából indult hódító útjára a fandlireferendum atyja, Ján Ľupták. Ugyanez a DBP önmaga arcát alakítgatva Janus-arcú politikát gyakorolt, amit a munkásosztálynak becézett választói rétege megelégelt. Ugyanez a DBP, megfogyatkozva bár, most demokráciáról beszél és félti önnön Janus-arcát és az ország jövőjét. Tulajdonképpen mindkét mozgalom saját kelepcéjébe esett. A kérdés az, hogy együtt vagy egyenként miként másznak ki belőle. És főleg Szlovákia. Egy biztos: aki annak idején előre tudva, mi lesz a vége, nevét adta Mečiar diadalútjához, az vállaljon felelősséget is. Bármilyen kormánya lesz ugyanis az országnak, jobb (vagy a jobbik rossz?) helyzet áll elő, mint a már vázolt anarchia. LOVÁSZ ATTILA