Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-15 / 264. szám, kedd

1994. november 15. PUBLICISZTIKA ÚJ SZ

Ó [Š] KET ESET A KOMAROMI JÁRÁSBÓL (Kor)határatlan gyilkosok Ha belelapozunk az elmúlt rendszer bűnügyi statisztikájába, megállapíthatjuk, hogy a leggyakoribb bűnesetek a lopások, kocsmai verekedések, a hirtelen indulatból elkövetett erőszakosságok és kisebb-nagyobb rablások voltak. Ritkán lehetett hallani nyereségvágyból elkövetett emberölésről. Ezzel szemben mára már nagyon elszaporodtak az előre megfontolt, erőszakos bűncselekmények. Sajnos az elkövetők életkora is egyre alacsonyabb. gel, iskolába menet megállított tizenhét éves ismerőse. Közölte vele, hogy bizalmasan kíván vele tárgyalni. 5 ezer márka kedvezményes megvásárlásáról van szó, ezért menjen le vele a bérházuk alagsorában található pincébe, hogy megbeszéljék a részleteket. A gyanútlan srác engedett a csábításnak. A pincében rövid szóváltásra került sor, amely közben az idősebb fiú több ször megszúrta „tárgyalópartnerét". Végignézte áldozata haláltusáját, majd a holttestet a pincében található különféle textíliákba csavarta. Három nappal a tett elkövetése után kölcsönkért egy kétkerekű kocsit, beletette a sötétítő függönnyel letakart csomagot, és a reggeli órákban kitolta az öregvár tövébe. A holttestre a várban székelő katonai alakulat karbantartója talált rá - teljesen véletlenül. A várfal egyik lőréséről a kaszárnyából esténként illegálisan távozó katonák eltávolították az odaszögelt deszkalapokat. Az ezermester éppen az észlelt hiányosság eltávolításán A komáromi hullaszállító kocsi Tulajdonképpen csak a pszichológusok tudnák megadni a választ arra, hogy mi is játszódhatott le annak a tizennégy éves aranyosi srácnak a fejében, aki elhatározta, hogy éjszaka kirámolja a szülőfalujában található Bau-Partner vállalat kasszáját. Történt mindez az idei év szeptemberében. A fiú a szörnyűséges tett elkövetésének napján még meglátogatta a vállalat portását, és elbeszélgetett vele. Néhány órával később, amikor eljött az este, megvárta, míg az éjjeliőr elindul, hogy felkapcsolja a vállalat udvarán a villanyt. Az őrbódét elhagyó férfit rejtekhelyéről előbújva megtámadta, s egy fával addig ütlegelte, amíg az sérüléseibe bele nem halt. Ezt követően magához vette a 15 ezer koronát tartalmazó készpénzkasszát és hazament. Amikor a rendőrség a tett elkövetésével gyanúsított kamasz nyomára bukkant, már csak 9 ezer koronát talált nála. Ha már feltettük a kérdést, hogy mit érezhetett a fiú tette elkövetésekor, akkor óhatatlanul azt is meg kell kérdeznünk, vajon mit érezhetnek a szülei? Hiszen a nem mindennapi tett után egyetlen gyermekük jó néhány évig nevelőintézetben fog nevelkedni, ahol - könnyen lehet - tovább tanulhatja majd a bűnözés aranyszabályait. Bonyolultabb és ha lehet, még kegyetlenebb eset történt Komáromban, alig két héttel az aranyosi haláleset után. Egy tizenhárom éves fiút regfáradozott, amikor észrevette a bokrok közt heverő furcsa csomagot. Csak amikor jobban szemügyre vette, döbbent rá, hogy mit is talált. Eközben a rendőrség már nagy erőkkel kereste az eltűnt fiút. A nyomozók, amerre csak léptek, mindenütt egy titokzatos piros autóról szóló mendemondába ütköztek. A városban elterjedt, hogy egy ismeretlen roma szervezet fiatalkorúak elrablására adta fejét, és ehhez egy piros autót használnak. A pánikhangulatban a város több alapiskolájában szülői értekezletet hívtak össze, amelyen kérték a szülőket, hogy gyermekeiket ne enegedjék el szülői felügyelet nélkül az iskolába, és a tanítás végeztével is gondoskodjanak csemetéjük hazakíséréséről. A holttest előkerülése után két nappal a rendőrség'megtalálta a tett elkövetésével gyanúsított tizenhét éves komáromi lakost. Kiderült, hogy a piros autóról szóló mendemondák elindítója éppen ő volt, s tette ezt a rendőrség félrevezetésének szándékával. Mivel a meggyilkolt személy baráti köréhez tartozott, a rendőrség már a tett beismerése előtt is több ízben kihallgatta. A nyomozóknak tett beismerő vallomásában azt állította, hogy a gyilkosságot előre kitervelte, s így akart bosszút állni az áldozat édesapjától elszenvedett sérelemért. A vizsgálóbíró viszont megállapította, hogy a gyilkosság célja az áldozat kulcsainak megszerzése, majd a lakásuk kifosztása volt. A tulajdonos viszont a zárat időben kicserélte. Noha a gyilkossággal gyanúsított fiú büntetlen előéletű, a rendőrségi nyomozás során több lopott tárgyat találtak nála. A fiatalkorú bűnözők szülei hasonló esetekben gyermekük ártatlanságát próbálják bizonygatni. Az utóbb említett gyilkosságnál nem ez történt. A tizenhét éves gyanúsított szülei a nyomozóktól még csak azt sem kérdezték, hogy miért viszik el gyermeküket. A rendőrségen azóta sem érdeklődtek fiuk további sorsa felől. Vajon honnan merítette a két fiatalkorú azt a mérhetetlen erőszakot és elszántságot, amellyel a gyilkosságot elkövették? Azokból a horrorfilmekből, amelyek bármelyik videokölcsönzőben megtalálhatók? Vagy azoktól a csalóktól, akik egyik napról a másikra gazdagodtak meg, s járják a környéket drága autóikon? Esetleg a szülők engedékenysége, túlzott kényeztetése, vagy éppen nemtörődömsége váltotta ki a fiatalok tettét? KOSÁR DEZSŐ A várfal menti bozótos rész, ahol a holttestet megtalálták (Foto: rendőrségi archív) Szellemjárás Európában Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet budapesti utókonferenciájának keretében megtartott harmadik csoportülésen a szlovák delegáció beszámolt a szlovákiai nemzeti kisebbségek és romák helyzetéről. A november 3án lezajlott tanácskozáson a Nyitott és Demokratikus Társadalomért Alapítványt Batta Isván képviselte, akit megkértünk: röviden ismertesse a szóban forgó jelentés tartalmát. - A szlovák küldöttség nevében Svätopluk Zeman úr szólalt fel. Bevezetőjében megállapította, hogy a nemzeti kisebbségek ügyéhez Szlovákia minden kormánya úgy viszonyul, mint a kisebbséghez tartozó egyének jogainak biztosításához. Más szóval: individuális jogokat és nem kollektív jogokat szavatol. Rámutatott arra, hogy a jelenleg érvényes szlovákiai jogrend szavatolja a kisebbségi identitás megőrzését, óvja a kisebbségek kultúráját, adminisztratív korlátozások nélkül engedélyezi az anyanyelv művelését, biztosítja a kisebbségek szlovák társadalomba való betagolódását. A szlovák delegáció képviselője hangsúlyozta: Szlovákiában külön törvények szabályozzák az államnyelv használatát, az oktatást, valamint a közlekedési jelzőtáblák alkalmazását. Ezek mint mondta - nem csupán egyenlő esélyeket szavatolnak a nemzeti kisebbségek tagjainak, hanem bizonyos esetekben pozitív diszkriminációban részesítik őket. Figyelemre méltónak nevezte, hogy a szlovákiai nemzeti kisebbségek vezetői általában olyan megoldási módozatokat keresnek - konkrétan a területi autonómiát -, amely többségi helyzetbe juttatná őket. Ezzel összefüggésben rámutatott: a területi autonómia szelleme kísért Európában, s el kell gondolkodni azon, hogy ez a szellem milyen végzetet idézhet elő. Zeman úr az előadás záró részében idézett az EBEÉ egyik határozatából, miszerint a kisebbségi ügyeket alkotó dialógusban, az érintett felek bevonásával kell rendezni. A szlovák delegáció végül javaslatot tett arra, hogy az EBEÉ dolgozzon ki az elmúlt ötven évre visszamenőleg összehasonlító tanulmányt az európai nemzeti kisebbségek sorsának alakulásáról. • Feltételezem, hogy ön reagált az elhangzott beszámolóra. - Igen, előkészítettem észrevételeimet. Arra ugyan nem volt lehetőségem, hogy a másnapra halasztott párbeszéd során előadjam őket, annyit azonban sikerült elérnem, hogy bekerüljenek a hivatalos anyagok közé. Nyilván csatolva lesznek a szlovák állásponthoz. • Milyen észrevételeket fogalmazott meg? - Rámutattam arra, amit az Egyesült Államok képviselője is Ökopark Pozsonyban A tervek szerint Pozsony dúbravkai lakótelepének szélén tavasszal megkezdődik a Szlovákiai Természet- és Tájvédők Szövetsége Alternatív Energiaalapja által tervezett Ökopark építése. Ennek célja, hogy bemutassa a megújuló energiaforrások kihasználására szolgáló berendezéseket, illetve az energiatakarékosság legújabb módszereit. A projekt vezetői azt szeretnék elérni, hogy az érdeklődők egy helyen tanulmányozhassák az összes ilyen berendezést, és így szakértők segítségével kiválaszthassák a számukra leginkább megfelelőt, sőt akár a megvalósítás anyagi és műszaki feltételeinek biztosításában is segítséget kapjanak. František Máder projektvezető szerint a 15 hektáros parkban lesz például szélerőmű, kis vízi erőmű, napház, vízbontó-hidrogéntároló, hőszivattyú, biodízelgyártó berendezés, vagy különféle napkollektorok. -tlA falu szénája Senki ne higgye, hogy most valakinek tanácsot akarok adni. Bár bizonyára sokan szívesen fogadnának némi útbaigazítást a hétvégi választások előtt. Igen ám, de hogy adhat tanácsot az, aki maga is tanácstalan? Egyetlen városka példáját említem. Nevét nem árulom el, így nem érhet vád, hogy befolyásolni próbálom polgárait. Az utcán színes falragaszról mosolyog az arra járóra az egyik párt jelöltje. A másik sarkon meg a másik párté. Bizony zavarban lennék, ha kettejük közül a plakáton hirdetett ígéreteik alapján kellene választanom. A döntést nehezítené, hogy mint később megtudtam, a városnak harmadik jelöltje is van. Független jelölt lévén, őt nem népszerűsítik falragaszok. Ennyivel is előnytelenebb a helyzete. Mögötte nem áll a választási kampányát pénzelő párt. Esetleg akadna vállalkozó, aki anyagilag is támogatná jelölését, de mi történne, ha elfogadná? Továbbra is fügetlen maradna? Vagy a támogatás csak előlegezett kölcsön, és elfogadása elkötelezettség? Nem firtatom. Nagyobb aggállyal töltenek el a magyar pártok vezetőinek tényszerű megállapításai, amelyekből kitűnik: néhány helyen nagyon keményen ütköznek a pártérdekek. Sokszor jó javaslatokat is csak azért utasítanak el, mert azt a másik párt képviselője terjeszti elő. Mondják ők, s bizonyára nem csupán én, hanem a választók is felteszik a kérdést, vajon kivel, mivel ütközik a párt érdeke akkor, ha mondjuk a másik párt alkalmasabb személyt jelöl a község élére? A községnek, a választóknak származhat-e előnye pusztán abból, hogy valamelyik jelölt csak azért jut tisztségbe, mert erős párt áll mögötte? Megkésett elmélkedés? Talán. De okulni sohase késő. Erre majd akkor döbbenünk rá lehorgasztott fejjel, ha a magyar jelöltek között megoszló szavazatok ellenében más, egységesen fellépő pártok jelöltje kerül a község kormányrúdjához. Igaz, az se lenne feltétlenül hiba, ha rátermettsége és nem párthoz való elkötelezettsége jutalmául kerülne e tisztségbe. A magyar választók tanácstalansága (pártjaik összeférhetetlensége miatt) a jelöltek bemutatkozó gyűlésein való részvételben is megmutatkozik. Egy dél-szlovákiai városkában például az egyik magyar párt jelöltjének bemutatkozására ketten mentek el. Nem tévedés, nem elírás, nem is sajtóhiba: az egész városból összesen két embert érdekelt a párt jelöltjének bemutatkozása. íme, viaskodó pártvezérek, a választó válasza! Legnehezebb helyzetben a független jelöltek vannak. Ha valóban becsületesen ragaszkodnak függetlenségükhöz, és választóikon kívül senki másnak nem kötelezték el magukat, akkor csak eddigi munkájukkal, helytállásukkal vívhatják ki a polgárok előlegezett bizalmát. Őszintén megvallva, ez a párthűségnél azért valamivel hitelesebb zálog... A kisebb települések választói némileg könnyebb helyzetben vannak. Az emberek ismerik egymást és jelöltjeiket. Okulásukra azért felhoznám Milétosz példáját. Az ókori görög város bölcsei döntésük előtt időszámításunk előtt valamikor a 8. vagy a 7. század táján a szomszédos Párosz sziget náluk is bölcsebbnek vélt igazlátóinak tették fel a kérdést: kit állítsanak tiszta lelkiismerettel városuk élére. Az ókori bölcsek közel három évezred előtti intelmét Móra Ferenc tolmácsolásában idézem, aki a történetet egyik elbeszélésében feldolgozta: Ki kell keresni, melyik milétoszi polgár tartja legnagyobb rendben a háza táját, s azt kell megtenni polgármesternek, mert annak a keze alatt bizonyosan rendben lesz a falu szénája is. Nos, mai tanácstalan állampolgárok, halljátok mit sugalmaznak az ókori bölcsek! ZSI LKA LÁSZLÓ említett: hogy a szlovák alkotmány különbséget tesz az államalkotó többségi nemzet és a nép fennmaradó része között, ahová a kisebbségek is tartoznak. Leszögeztem továbbá: nagyon nehéz felfedezni a szlovák jogrendben azokat a törvényeket, amelyek különösebben óvnák a kisebbségeket. Ehelyett inkább a többségi nemzet tagjainak védelmét szolgáló pozitív diszkriminációról beszélhetünk, mivel a szlovák alkotmány leszögezi, hogy a kisebbségi jogok nem sérthetik a többségi nemzet jogait. Kitértem azonban arra is, hogy amióta Szlovákiát felvették az Európa Tanácsba, az állam több barátságos lépést tett a nemzeti kisebbségek irányába. Ilyen a névtörvény és a helységnévtáblákról szóló törvény. Ez utóbbi kapcsán ugyanakkor figyelmeztettem: ez csupán torzója az eredeti törvényjavaslatnak, miután csak a községek megjelöléséről van benne szó, nem pedig közlekedési táblákról, illetve az adott helységnevek használatáról kisebbségi nyelven. Rá kellett mutatnom arra is, hogy a kisebbségi nyelv használata gyakorlatilag ki van zárva a hivatalos érintkezésből, valamint arra, hogy több tízezer szlovákiai magyar szülő tiltakozását figyelmen kívül hagyva be akarják vezetni az alternatív oktatást. A komáromi dokumentumokból azt emeltem ki, hogy a dél-szlovákiai magyar képviselők és polgármesterek konkrét javaslatot dolgoztak ki a közigazgatási elrendezésre, ám ezt a többség az elszakadás felé irányuló első lépésnek tekinti. Felszólítottam a konferencia résztvevőit, hogy az általam ismertetett tényeket is vegyék figyelembe. • Mi történik azokkal az anyagokkal, amelyeket a delegációk előterjesztettek? - Jó lenne, ha erre azonnal kézenfekvő választ tudnék adni. A nemzeti kisebbségek kérdése Európában akut probléma, melyre megoldási mechanizmusokat kell kidolgozni. A vita a körül folyik, hogy a kisebbségek helyzetét autonómia vagy egyéni jogok biztosításával kell rendezni. A Kárpát-medencében lévő utódállamok igyekezte egyértelmű: a nemzeti kisebbségeket atomizálni kell. A kisebbségek természetesen nem értenek ezzel egyet, mivel bizonyos jogokat csak csoportként tudnak megélni. (horváth)