Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-05 / 230. szám, szerda

1994. OKTÓBER 10. ÚJ SZÓ KALEIDOSZKÓP 5 Hol van a sok sírkereszt? A német fél állja a költségeket Nyugalom honol a Bánfához közeli Zboró (Zborov) község ke­letiperemén. Csakúgy, mint a település délnyugati határában por­ladó, omladozó Makovica vára körül. Most csendes e kies vidék, a Rákócziak egykori birtoka, de volt a történelem során a poklok térsége is. Csatatér az első és második világháborúban... Ma a szörnyű időkre két katonai te­mető utal. Az egyik a szlovák-lengyel halár közelében lévő, gazdag múltú település délnyugati határában van, a másik a falu keleti peremén, a közte­mető közvetlen szomszédságában. Mindkettőben idegen katonák nyug­szanak. A régebbiben az első világhá­ború e térségben elesett harcosai, az újabb sírkertben pedig a második világ­égésben életüket vesztett német ka­tonák. Ez utóbbi korábban sem volt olyan elhanyagolt, mint a Kárpát-me­dence sok vidékén a németek sírhelye, mert a zborói lakosok a minden elesett emlékének kijáró tisztelettel igyekez­tek azt rendben tartani, ám legújabban az eddiginél is nagyobb rend jellemzi. Egyforma gránitfejfák a sík pázsittáb­lán, katonás sorokban, középütt ki­emelkedik egy egyszerű lakereszt. Egy-egy sírkereszten pedig több név. Összesen 1194... • •• A zborói katonai temetőt a német katonai sírok gondozására Németor­szágban 75 évvel ezelőtt alakult VDK szervezel tetette rendbe szlovákiai ki­vitelezővel, a két ország közötti meg­állapodás alapján. Az említett és más itteni német ka­tonai temetők rendbehozataláról a mi­nap Eric Goesevel, a Kasselban szé­kelő VDK képviselőjével - az itteni exhumálásokat végző szakcsoport ve­zetőjével -, valamint Járt Tóinkéval, a felújítást kivitelező eperjesi SAPEX Kft. ügyvezetőjével beszélgettem. A VDK 1919-ben azért alakult, hogy gondját viselje az első világhá­borúban elesett német katonák sírjai­nak, s ugyanakkor rendbetegye az 1870-es és 187l-es francia-porosz háború porosz áldozatainak em­lékműveit, emlékhelyeit, temetőit. A fasizmus idején betiltották a szerveze­tet, s csak a második világháború után folytathatta humánus tevékenységét. Előbb Nyugat-Európában végezte el ezt a feladatát, jelenleg pedig Közép­Kelet-Európában folytatja. Oroszor­szágban, Ukrajnában, Észtországban, A társulás HÍD - Nyugat-Közép­Kelet címmel együttműködési ter­vezetet is dolgozott ki az ötlet megvalósítására. Erről beszélget­tünk Stanislav Konečnývel, a Szlo­vákiai Városok és Falvak Társulá­sának központi igazgatójával. - Arra nincs lehetőségünk, hogy anyagi támogatást nyújtsunk, ah­hoz viszont eléggé felkészültek vagyunk, hogy a tapasztalatainkat továbbadjuk. Olyan területeken is rendelkezünk tapasztalatokkal, amelyeket a Nyugat nem is ismer. Ilyenek például a nevesítetlen par­cellák körüli problémák, hiszen a nyugati államokban minden négy­zetméternek két-háromszáz évre visszamenőleg ismert a tulajdono­sa. Közép-Kelet-Európában azon­ban általános ez a probléma, s mi már elég átadható ismeretet sze­reztünk e téren. Keleti partnereink Lettországban, Litvániában, Lengyel­országban, Magyarországon, Romá­niában, Csehországban és Szlovákiá­ban. Nálunk és Csehországban a Né­metország és a volt Csehszlovákia kö­zött 1992-ben aláírt egyezmény 30. pontja alapján. Szlovákiában elsőnek Liptószent­miklóson láttak hozzá a német kato­nák temetőjének rendbetételéhez, a munkálatok ott még nem fejeződtek be. Közép-Szlovákiában ugyanis ott lesz a központi német katonai temető. Ezekben a hetekben, napokban az ex­humálás után oda szállítják a térség­ben szétszórtan eltemetett német kato­nák földi maradványait. - Németország országos levéltárá­ban aránylag jó áttekintés van arról, hogy a második világháborúban a némel hadseregből ki, hol és hogyan esett el, és hol van eltemet\>e. Ugyan­akkor mi mostanában az itteni helyi önkormányzatokat, valamint adat­forrásokat is felkeressük. Mert előfordul például, hogy a levéltárak adatlapjai csak az.t rögzítik, hogy az illető település határában hantolták el egyik vagy másik katonát, ám azt már nem, melyik dűlőben, melyik erdő szélén... Ezt gyakran csak a he­lyiek tudják nekünk megmondani. Mi nemegyszer panaszkodnak: ha egy svájci vagy egy holland küldöttség adja át nekik otthoni tapasztalatait, abból csak arra kapnak választ, hogy tizenöt-húsz év múlva mit hogyan kell majd megoldaniuk, de hogy ma és holnap mit kell tenni­ük, ahhoz nem kapnak tanácsot. Szlovákia a tőle keletre fekvő álla­mokkal egy rajtvonalról indult ­hiszen a nemzeti bizottságok és a szovjetek között nem volt lénye­ges különbség -, de nekünk sokkal nagyobb utat sikerült megtennünk az utóbbi néhány év alatt. A terve­zet megvalósítása szempontjából előnynek számít, hogy a szlovák is a szláv nyelvcsaládhoz tartozik, és az orosz nyelv is aránylag elterjedt nálunk, ezért a volt Szovjetunió utódállamaiban és a balkáni orszá­gokban is tárgyalóképesek va­gyunk. A nyugati partnereinkkel folytatott nem hivatalos beszélge­aztán a levéltári adatok, valamint a sírban található törzsszámok vagy más tárgyi dokumentumok és az ant­ropológiai vizsgálatok eredményei­nek összevetésével'elvégezzük a sze­mélyazonosítást. Ezt rajtunk kívül és .tőlünk függetlenül még további kél szakcsoport is megteszi, és csak ak­kor zárjuk le végérvényesen a sze­mélyazonosítási, ha a három csoport teljesen azonos eredményre jut. Az azonosított katonák földi maradvá­nyait egy kis koporsóba helyezve el­szállítjuk a közös temetőbe. Ott egy sírkereszthez mindkét oldalról két-két, vagy három-három kopor­sót helyezünk el. Minderről áttekint­hető nyilvántartás készül, tehát ha a hozzátartozók szövetségünk irodájá­ban érdeklődnek halottjuk nyughelye felől, akkor mi pontos felvilágosítás­sal tudunk szolgálni - foglalta össze tevékenységük lényegét Goese úr. Kelet-Szlovákiában négy ilyen te­mető lesz. A zboróit 1992 őszén a he­lyi lakosság, a két kormány képvi­selőinek és az ott nyugvó katonák hoz­zátartozóinak népes csoportja jelenlé­tében ökumenikus szertartással fel­szentelték. Az elmúlt napokban szen­telték fel a homonnai és az eperjesi te­metőt, a hunkoveeinek az átrendezése, megújítása és bővítése most van folya­matban. Kelet-Szlovákiában ez utóbbi lesz a német katonák legnagyobb te­metője. Közép-Szlovákiából Liptó­szentmiklósra, Nyugat-Szlovákiából pedig Pozsonyba gyűjtik össze az ott pihenő katonák földi maradványait. tésekből tudjuk, hogy hajlandóak támogatni a tervünket. Tudják jól, ha nem segítenek a tőlünk keletre élőknek, akkor azok az emberek megindulhatnak nyugat felé. S a Nyugat azt is tudja, hogy Szlová­kia csak átjáró lenne, a migrációs hullám ott állna meg. Ez motiválja nyugati partnereinket, hogy be­kapcsolódjanak a programba. Az az elképzelésünk, hogy hármas csoportokat alakítanánk ki, s egy­nek-egynek a szponzoráló nyugati állam, a befogadó keleti ország, valamint Szlovákia képviselői len­nének a tagjai. Például ha Moldá­viában tanácsra lenne szükség a helyi önkormányzatok általános érvényű rendeleteinek jogi előké­szítéséhez, mi keresnénk a nyugati partnereink között valakit, aki haj­landó lenne tanácsokkal szolgálni. Ha például a norvégok vállalnák a feladatot, akkor a tervezetünkön belül létrehoznánk egy nor­vég-szlovák-moldovai progra­mot, kimondottan ennek a problé­mának a megoldására. Ha pedig legközelebb pl. Belorussziában vetődne fel hasonló probléma, ak­kor már egyszerű lenne a progra­mot Moldáviából Belorussziába átültetni. Az együttműködés konk­rétan úgy nézne ki, egy norvég és szlovák szakemberekből álló cso­port látogatna Moldáviába, hogy felmérje az ottani helyzetet. A E temetők megújításának, rendbe­tételének a költségeit teljes mértékben a német fél fedezi. Részben a hozzá­tartozók adakozásából, részben a szponzorok segítségével és részben állami hozzájárulással. Az antropoló­giai vizsgálatokat és a holttestazonosí­tást is német szakemberek végzik, ám a többi a SAPEX Kft. feladata. Ver­senypályázat újtán ugyanis ezt az eperjesi céget bízta meg a munkák zö­mével a német szervezet. Goese úr elégedett a kivitelező eddigi teljesít­ményével. Ján Tomko is elismerően nyilatko­zott az együttműködésről. - Magáncégünk több ágazatban vállalkozik. A versenykiírásra jelent­kezve úgy gondoltuk, megpróbáljuk ezt a feladatot is úgy elvégezni, hogy a megbízónk, ha mellettünk dönt, elé­gedett legyen velünk. Néhány embe­rünk Németországban szakmai felké­szítésben részesült, s azóta a német kollégákkal szorosan együttműködve dolgoznak, végzik a földmunkákat, a sírok feltárását, a temetők tervrajzok szerinti kialakítását, és a felszentelt te­metők gondozását. Mert a szerződés szerint ez öt évig a kivitelező dolga. • •• Zborón és Eperjesen szóba hoztam e témát néhány járókelőnek. Kíváncsi voltam, hogyan vélekednek az emlí­tett temetők rendbetételéről. - Kérem, ez a hozzátartozók ma­gánügye. Úgy tudom, ők állják a költségeket. Mi tagadás, ezeket az. eleseti katonákat is megilleti az, hogy emberhez méltóan legyenek eltemet­ve. Ezzel semmiképpen sem a hábo­rúnak, mint olyannak a jogosságát akarom védeni. Azt nem, mert a há­ború, a tömeges emberpusztítás elíté­lendő, és elítélendő a háborúi kiváltó politika is. Viszont a háború áldoza­tainak, katonáinak, tekintet nélkül arra, melyik oldalon harcoltak, kijár a végtisztesség. /í; így rendbetelt te­metők, szerintem, még jobban figyel­meztetik az utókort a háború értel­metlenségére. borzalmaira, mint az elhanyagolt, szétszórt sírhalmok ­vélekedett egy hatvan körüli férfi. Egyetlen megkérdezett sem emelt kifogást a katonai temetők rendbetéte­le ellen. GAZDAG JÓZSEF moldovaiaknak azonban új tapasz­talatokért nem kellene Norvégiába utazniuk, hanem elég lenne Szlo­vákiába jönniük. Ez egyrészt ol­csóbb, másrészt, míg a norvégok­tól távlati útmutatást kaphatnak, nálunk a számukra legfontosabb első lépések tapasztalatait szerez­hetik meg. A program finanszíro­zását úgy képzeljük el, hogy a foga­dó ország állná a szállás- és étkez­tetési költségeket, a nyugati részt­vevő térítené az utazási és egyéb kiadásokat és esetleg az előadók honoráriumát. A kidolgozott ter­vek fordítását pedig nálunk végez­hetnénk el, mert erre vannak em­bereink, és olcsóbban is tudnánk megoldani, mint nyugaton. Egyelőre a holland, a svájci, az osztrák és a spanyol partnereink­kel beszéltünk az elképzelé­sünkről, ők pozitívan fogadták a tervezetet, és anyagi segítséget is ígértek. Az igazgatótól azt is megtudtuk, hogy miután a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának tanácsa a legutóbbi, szeptemberi ülésén jó­váhagyta a tervet, azt minden eu­rópai - nyugati és keleti - partner­szervezetnek elküldik, s remélik, hogy néhány hónapon belül vá­laszt kapnak, és megkezdhetik a konkrét szervező munkát. GAÁL LÁSZLÓ Jobb kapcsolatokat A napokban szlovák-magyar vál­lalkozói találkozót szervezett a Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara komá­romi irodája és a magyarországi Észak-dunántúli Kereskedelmi Ka­mara. Az összejövetelen részi vett Csendes János, a Magyar Köztársa­ság nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa is. Arról kérdeztem őt, hogy a kereskedelmi osztály száméira mit je­lent egy, a komáromihoz, hasonló ma­gyar-szlovák vállalkozói találkozó. - Noha a két ország kereskedelmi forgalmában bizonyos fokú élénkülés tapasztalható, az eredmények koránt­sem adnak okot az elégedettségre. A forgalom még mindig nagyon alacsony -éves szinten kb. 350 millió USA-dol­lár, ami lényegesen kevesebb, mint amennyi megfelelne a két ország kap­csolatainak. - Mely területen élénkek a kereske­delmi kapcsolatok, illetve melyek a még kihasználatlan területek? - Az egyensúly hiánya nagy problé­mát jelent számunkra. Míg a Magyar­országról Szlovákiába irányuló eladá­sok tavaly 120 millió dollárt tettek ki, addig a szlovákiai termékek eladása Magyarországon ennek a duplája volt. Viszonylag alacsony a fogyasztási cik­kek aránya, aminek okát elsősorban a nyugat-európai érdekeltségek előretö­résében látom. Jó az együttműködés a kohászat, a mezőgazdaság és az élel­miszeripar területén, továbbá az olaj­és vegyiparban. - Néhány szlovák politikus szájából már többször elhangzott az a vád, hogy a magyar tőke túlsúlyban van Szlováki­ában. Valóban olyan nagyarányúak a magyarországi befektetések Szlováki­ában? - A magyar cégek beruházásainak az értéke a szlovákiai összberuházások nem egész fél százalékát teszik ki. Ezért indokolatlannak tartom azokat a félelmeket, amelyek a magyar tőke túl­zott szlovákiai szerepvállalására utal­nak. Véleményem szerint a jelenlegitől jóval több közös vállalkozásra lenne szükség. - Magyarország hogyan tudja elősegíteni a kereskedelem élénkülé­sét? - Nagy pozitívumnak tartom, hogy a két ország közti jogi és szerződéses rendszer az elmúlt évek során látvá­nyosan fejlődött. Az utóbbi néhány év viharos politikai és gazdasági viszo­nyai közepette kialakult a visegrádi né­gyek gazdasági együttműködése, ami azt célozza, hogy az Európa Unióval társult viszonyban levő négy ország ne adjon több előnyt a nyugat-európai ter­mékeknek, mint egymás áruinak. Biz­tató tárgyalások folynak a minőségi ta­núsítványok, az ún. certifikátumok kölcsönös elismeréséről. Fontos az egyes országokban működő kamarák szerepe, amit a legkézenfekvőbben ta­lán a mostani találkozó bizonyított. De jó az együttműködés a két ország szak­mai szövetségei között is. - Zavarólag hat-e Magyarországon a viszonylag nagyarányú külföldi tőke jelenléte ? Mennyire fontos a visegrádi négyek együttműködése? - A Magyarországon lévő külföldi tőke nagymértékben elsősegíti a ma­gyar gazdaság felzárkózását az európai normákhoz. Nemcsak a fejlesztésben segít, hanem egy másfajta szemlélet meghonosításában is. Azok a nyugati vállalatok, amelyek befektetéseket sze­retnének Szlovákiában vagy Magyar­országon, mind a visegrádi négyek pia­cában gondolkodnak. Számukra tehát az tenné vonzóvá a szlovákiai, magyar­országi, csehországi és a lengyelorszá­gi befektetéseket, ha a négy ország közti áruáramlás korlátlan lenne. Mert a négyek összességében 85 millió lako­sa már komoly piacot jelent. S ez a pi­ac, illetve a négy ország külön-külön csak akkor lesz vonzó, ha az államhatá­rok a kereskedelem számára semmi­lyen akadályt sem fognak jelenteni. KOSÁR DEZSŐ Szlovákiáé lenne a HÍD-szerep Önkormányzatok közötti nemzetközi tapasztalatcsere Az elmúlt három-négy évben több mint kétezer szlovákiai pol­gármester vett részt hosszabb-rövidebb nyugat-európai tanulmány­úton. Hazai tapasztalataikat Ausztria, Hollandia, Dánia, Svájc, Németország, Franciaország, Norvégia, Nagy-Britannia, Spanyol­ország, az USA és Nicaragua önkormányzati és államigazgatási rendszerének tanulmányozásával bővítették. A Szlovákiai Váro­sok és Falvak Társulásának vezetői úgy gondolták, most már ide­je, hogy ne csak a mieink vegyék át a nyugati tapasztalatokat, ha­nem a saját tapasztalataikat is adják tovább a tőlünk keletre fekvő államokban, ahol a demokratikus önkormányzati rendszer fejlet­lenebb a miénknél.

Next

/
Thumbnails
Contents