Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-28 / 250. szám, péntek

1994. OKTÓBER 25. ÚJ SZÓ HÍREK - VÉLEMÉNYEK 28 Magyarország (Le)váltó áramot kap az MVM Hová lettek a százmilliók? Még az áram sem tudná jobban megrázni a Magyar Villamos Művek Rt. vezetését, mint a mai rendkívüli közgyűlés - írta tegnapi számában a Blikk. A lap megbízható forrásokból úgy értesült, hogy az igazgatóság és a felugyeló'bizottság minden tagja ­egyetlen kivétellel - útilaput kapott. Az áram utáfi a gazdaság váltako­zásának hatását is megismerték tehát az MVM vezérei, akik a holding ta­valyi 200 és tavalyelőtti 720 milliós vesztesége ellenére az elmúlt három évben majd 900 millió forinttal tá­mogattak meg 100, túlnyomó több­ségben a Magyar Demokrata Fórum holdudvarához tartozó alapítványt. Csupán az MDF Bem téri székházá­ba bejegyzett Héra Alapítvány 615 milliót kapott az adakozó cégtől az energiaárak égbe menetele miatt ne­héz helyzetbe kerültek megsegítésé­re. A Héra alapítói a demokrata fó­rum tagjai voltak, a kuratórium elnö­két pedig Halzl Józsefnek hívják, s civilben az MVM Rt. vezérigazgató­ja - volt. A határontúli magyarokat a Pro Professione Alapítványon ke­resztül 150 millió villamos forinttal támogatták meg, 20 millió jutott az előző kormány menedzselte Nemze­ti Alapítványba. De jutott néhány millió a Nemzetközi Transsylvania Alapítványra, a Pannonhalmi Főapátságnak, és a Lakiteleki Ala­pítványba is cs rorgoll vagy másfél millióeska. A búcsúzó vezetés szám­lájára írják kormánykörökben az 560 miflárdos vagyonú konszern privati­zációs elmaradását, egyesek szerint elszabotálását is. A VILÁGSAJTÓBÓL 8 A Nemzetközi Migrációs Szerve­zet (MOM) becslései szerint évente több százezer személy vállalkozik az illegális határátlépésre. Az ember­csempészek ennek köszönhetően vi­lágméretben 5-7 milliárd dollárt zse­belnek be - írta tegnap a bécsi Der Standard. Szolgálataikért az illegális kivándorlók esetenként 500 és 30 000 dollár közti összeget fizetnek. Ezt az illegális migrációt kívánja megfelelő intézkedésekkel megfé­kezni az a 65 ország, melynek kép­viselői szerdán Genfben ültek össze. Az MOM adatai szerint a törvényte­len határátlépéseket a legális migrá­ció útjában szaporodó akadályok ösztönzik. A legtöbb ipari ország ugyanis gyakorlatilag lezárta határa­it a bevándorlók előtt. Ennek egyik oka a növekvő munkanélküliség, a másik pedig az erősödő ide­gengyűlölet. Öngyilkos géprabló (TA SR-hír) Több mint 24 óra elteltével tegnap reggel tragikusan végződött Dagesztán fővárosában, Mahacskalában egy JAK-40 típu­sú személyszállító repülőgép elté­rítese. Röviddel azután, hogy a speciális alakulatok megrohamoz­ták a gépet, a terrorista felrobban­totta azt. Ekkor már csak ő tartóz­kodott a fedélzeten, a 27 túsz sér­tetlenül került ki a drámai esemé­nyekből. A feltehetően azerbaj­dzsán géprabló Iránba akart repül­ni. A Creditanstalt tájékoztat Kérdés: Nyújt az önök alapja a II. hullámban valamilyen fokozott előnyöket? (Például az osztalék meghatározott magasságának garanciáját) L. P., Pozsony Válasz: Semmilyen megbízható alap nem garantálhatja az osztalék ma­gasságát, mert tudja, hogy az ilyen garanciát nem teljesítheti. A mi ala­punk szakszerűséget és tapasztalatokat kínál a VJP I. hullámából - a CA - SIF azon kevés alapok egyike volt, amelyek osztalékot fizettek 1993-ra. Rastislav Bagar mérnök Creditanstalt investičná spoločnosť a. s. Clinton Damaszkuszban Golan-fennsík - a békefolyamat kulcsa (TA SR-hír) Bili Clinton amerikai elnök tegnap körútja harmadik állo­mására, Damaszkuszba érkezett. Há­rom órán át tárgyalt Hafez. Asszad szíriai államfővel a közel-keleti béke­folyamatról, főleg a szíriai—izraeli megállapodás esélyeiről. Ehhez azonban elsősorban az 1967-ben megszállt Golan-fennsík jövőjét kell rendezni. Izrael már bejelentette, hogy kész visszaadni a területet, ha Szíria előtte normalizálja a kétoldalú kapcsolato­kat. Szíria ellenben a terület mielőbbi és teljes visszaadását követeli, s csak azután hajlandó tárgyalni a békekö­tés kereteiről. Ezt a két összeegyez­tethetetlennek tűnő álláspontot szere­tnék egymáshoz közelíteni az amerika­iak. Warren Christopher külügymin­iszter két héttel ezelőtt Damaszkusz­ban azt mondta, hogy Izrael és Szíria már eljutott az akadályok felszámol­ásának szakaszába, de még „sok munka van hátra ". Az előzetes tervek szerint Clinton még tegnap Izraelbe utazott, hogy tárgyaljon Rabi n izraeli kor­mányfővel, és Jeruzsálemben beszé­det mondjon a kneszetben. A közel-keleti boszorkánykonyha főszakácsai (Lurie karikatúrája) Szemérmes polgármester (TA SR-hír) Szemérmes polgármestere van a Pádua közelében fekvő Pieve di Curtarolo falunak. Sőt a falu tisztességes és erkölcsös lakóinak, látogatói­nak erkölcsére is gondja van. Éppen ezért megtiltotta a templom közelében lakóknak, hogy házuk erkélyére kirakják száradni a család fehérneműjét. Ma­rio Borún meg is indokolta szokatlan döntését: „Egyes családokban - inkább meg sem nevezem őket-nincs semmi szégyenérzet. Kiakasztották azerkélyre az alsóneműk minden fajtáját, nem törődve azzal, hogy mit szólnak ehhez a járókelők." Az önismeret forrásai Mit jelentett a közös állam * Szemünk előtt utalta a levéltári források közé az élő tudományosság számos vállalkozását egyes közép- és kelet-európai államalakulatok felbomlá­sa, osztódása. Életrajzi lexikonsorozatok marad­nak többek között befejezetlenül. Hisz létalapjuk szűnt meg: nincs szükség arra az állameszmére, amely megjelenésüket és szerepüket indokolta. De kérdés, hogy a bennük felhalmozódott ismereta­nyag már eleve holt adattárrá változik-e. Vajon nem szabadítanak-e fel az új körülmények között is hatni képes érvényes szellemiséget? Ilyesfajta töprengésekre késztet a pozsonyi Milan Simečka Alapítvány egyik, a cseh-szlovák viszonynak szentelt kutatási programja is. Persze, nem lexikon­szerkesztésről van szó. A kezdeményezők egy olyan módszerhez folyamodtak, melynek nincsenek kiérlelt hagyományai térségünkben. A Nyugaton meghono­sodott oral history, a szóbeli történelemidézés alkal­mazásában rejlő lehetőségekkel élve próbálják meg­világítani a cseh-szlovák kapcsolatok alakulását. Nem kifejezetten újszerű lelemény az oral history eszköztára. Tulajdonképpen párosítja a vallomások szabad felszínre törését azzal az ankétszerűséggel, mely átgondolt kérdésekkel szab olyan irányt a be­szélgetéseknek, hogy azok tágabb összefüggések megvilágítását is szolgálják. Az igazi eredetiség ab­ban rejlik, hogy az emberek tulajdon történelemfelfo­gásáról, a történeti fejlemények értelmezéséről nyújt képet, miközben egy sajátos egyéni és közösségi ér­tékrend is feltárul. Az eseményeket átélt résztvevő nemcsak tanúságot tesz, értelmezi is önmagát és a megélt történelmet. „Meg kell adni az embereknek a saját történelmükhöz való privát jogot" - fogalmazó­dik meg jelszószerűen az oral history mibenléte. S ez­zel a hagyományos dokumentumok forrásértékén túl­menő használhatóságra tesz szert, a társadalmi élet fe­szültségterhes lüktetésével is érintkezést talál. Sajátosan kapcsolódott össze ez a kettős szerep az 1956-os események megvilágítására létesült magyar­országi oral history munkacsoport törekvésében. A 80-as évek közepén indult ellenzéki, de megtűrt kez­deményezés a Soros Alapítvány támogatásával az el­hallgatott tények felderítésére irányult. A hazai és külföldön élő korabeli résztvevők megszólaltatása már önmagában, publicitás nélkül is része lett a társa­dalmi mozgásnak: a magyarországi 56 átértékelésé­nek elősegítésén túl a közhangulat alakulásában is közrejátszott. De milyen célrendszerhez, igazodik a Šimečka Alapítvány kezdeményezése? Időszerű kérdésekre választ keresve adódott a téma, és fogant a szándék, s vette kezdetét a gyűjtőmunka 1992 szeptemberében, még a közös állam fennállása idején. A vállalkozás elindítói ugyanis számoltak a további állami együtt­élés bizonyos kilátásaival, ahogy az kiderül Zuzana Fialovának a Szociológia című szaklapban megjelent ismertetéséből. Értelemszerűen nem kifejezetten a történelem fehér foltjainak a feltárása, hanem sokkal inkább a cseh-szlovák viszonnyal kapcsolatos törté­nelmi tudat feltérképezése volt a cél. így ehhez a megközelítéshez szinte eleve pótolhatatlanként kínál­kozott az oral history, mint módszer. Ennek révén tűnt legvalószínűbbnek, hogy sikerül kihámozni Csehszlovákia történetének egy alternatív képét, ahogy az nemcsak az emlékezetben él, hanem embe­ri tapasztalatokban és magatartásokban is tükröződik. Végső soron az volt a kérdés, hogy milyen mentális háttérrel és erőforrással rendelkezik a cseh-szlovák viszony jövőbeli alakulása. Ma, a megváltozott körülmények között, amikor az egész anyaggyűjtés (300 beszélgetés) még feldol­gozás alatt áll, nyilvánvaló, hogy a végeredmény már csak múltidejű lehet, s az értelmezés csak egy adott időkeretre korlátozódhat. Az említett cikk sze­rint az eredeti elképzelés fő gondolata úgy módosul, hogy: mit adott (és mit nem adott meg) a közös álla­mon belüli együttélés. Nos, ez az utólagos beállított­ság korántsem nélkülözi az időszerűséget. Továbbra is ott vibrál benne - az oral historynak megfelelően - a történelem felidézését átható közvetlenségnek, a szűkebb és tágabb közeggel kialakuló áramkörnek az igénye. Bármennyire is furcsának hangzik, szel­lemi izgalmat a feldolgozás úgy hozhatna, ha az ak­kori vallomások kiegészülnének, sőt szembesülné­nek a megszólal tátották mai látásmódjával, beleért­ve a korábbi nézetek önnön megítélését is. Nem tudni, szerepelnek-e a beszélgetésalanyok között szlovákiai magyarok is. A továbbgondo­lásra azért mindenképpen megvan az ok. Talán az egyetemi szakdolgozatok jelenthetnék a legjárha­tóbb utat szűk körű, de azért modellértékű dél­szlovákiai magyar személyeket faggatva. Vagy talán a kisebbségi önismeret érzéketlen maradhat az iránt, hogy nekünk, szlovákiai magyaroknak mit adott (s mit nem adott meg) a már nem létező, 76 évvel ezelőtt létrejött Csehszlovák Köztársa­ság? Persze igaz, hogy a kisebbségi léthelyzet jövőbe tekintést kíván, de azért nem mindegy, hogy milyen történelmi tapasztalatokra és azok­ból levont következtetésekre építve. KISS JÓZSEF Lemond a lengyel külügyminiszter (TA SR-hír) Andrzej Olechowski lengyel külügyminiszter tegnap benyújtotta lemondását azzal az indokkal, hogy Cimoszewicz igaz­ságügy-miniszter „kétségbe vonta őszinteségéi". Az igazságügyi tár­ca vezetője ugyanis nyilvánosság­ra hozta annak az 57 politikusnak a nevét, akik állítólag törvényel­lenesen „egyéb aktivitásokért" is fizetést vettek fel. A listán szere­pelt az egyik legnagyobb lengyel bank vezetésével megbízott Ole­chowski neve is. Fynarék szegénységi bizonyítványa (Új Szó-információ) A román kül­ügyminisztérium javasolja. hogy a ro­mán-magyar alapszerződésre vonat­kozó szakértői tárgyalások a novem­ber 1-10. közötti időszakban folyta­tódjanak. Bukarest továbbította ja­vaslatát Budapestre, és várja a ma­gyar fél válaszát - közölte Mircea Geoana román külügyi szóvivő. Ugyanakkor Gheorghe Funar, a hírhedt kolozsvári polgármester pártja, a Román Nemzeti Egységpárt a korábbi magyarellenes megnyilvá­nulások sorában is párját ritkító út­széli nyilatkozattal emlékezett meg Románia felszabadulásának 50. év­fordulójáról. A Cronica Romana című bukaresti kormánylap szerdai számában közölt, Funar pártelnök által aláírt szöveg szerint a román nép, amely „mindig itt volt a Dnyeszter és a Tisza között", nem azok közé tartozik, amelyek „a nyers húst a nyereg alatt puhítva léptek át határokat hol északra, hol délre, hol keletre, hol nyugatra". A bécsi döntés után „a magyar nép barbár szelleme teljes mértékben ér­vényesült, ami románok ezreinek bestiális meggyilkolásához veze­tett". A nyilatkozat szerint a felsza­badulási évfordulón az lett volna a természetes, hogy Magyarország „elnöke révén kérjen bocsánatot a megszállás idején tanúsított maga­tartásáért". Továbbá az RMDSZ is kérjen bocsánatot a román néptől a magyar nemzetiségűek által Észak-Erdélyben „a románok ellen elkövetett barbár és vandál cseleke­detekért". A nyilatkozat, Funarék újabb szegénységi bizonyítványa nem érdemel kommentárt, de szük­séges tudni róla. A román katonai doktrína szerint az ország biztonságát fenyegető egyik tényező „a nemzeti kisebbsé­gek kollektív jogainak biztosítására irányuló külföldi nyomás és akciók fokozódása lehet" - írta a Ziua című bukaresti napilap. A cikk írója visszatért Mircea Pascu nemzetvé­delmi államtitkár közelmúltban el­hangzott, majd hivatalosan cáfolt ki­jelentésére, amely szerint a román hadseregnek titkos tervei vannak az etnikai konfliktusok esetére. Catalin Pena, az írás szerzője leszögezi: a román Legfelsőbb Védelmi Tanács által a parlamentnek küldött, április­ban jóváhagyott dokumentumok, amelyek Románia katonai doktríná­ját tartalmazzák, alátámasztják a cá­folt kijelentéseket. így például a védelmi doktrína 2. fejezete szerint az alapvető nemzeti érdekeket belső és külső agresszió fenyegetheti. Belső agressziónak te­kinthetők többek közt a „szepara­tista akciók " is, mégpedig ugyanab­ban a felsorolásban, amely a terror­cselekményeket, szabotázsakciókat stb. is e cím alatt említi. Mivel a do­kumentum szerint a román hadsereg kész visszaverni „bármiféle ag­ressziót", ez érvényes arra is, amit „belső agresszióként" minősít. A lap arra a következtetésre jut, hogy a román hadsereg lényegében ma is bevethető egy esetleges 1989 de­cemberihez hasonló belső népi moz­galom ellen, s a kisebbségi jogok a dokumentum szerint „kockázati té­nyezőt " jelentenek. KOKES

Next

/
Thumbnails
Contents