Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-24 / 246. szám, hétfő

MOZAIK •ÚJSZÓ 1 1994. OKTÓBER 24. Kilenc hónap bűnügyi mérlege Embrióval kereskedtek (Új Szó-tudósítás) Némileg sikerült visszaszorítani a bűnözést, és az el­múlt időszakhoz, viszonyítva a felde­rítettségi arány is javult, mindezek ellenére nincs különösebb okunk az optimizmusra. Az alvilág és a jól szervezett nemzetközi bűnbandák egyre kíméletlenebb, brutálisabb módszereket alkalmaznak céljaik el­érésére - tudtuk meg a pénteki bel­ügyminisztériumi sajtótájékoztatón Ladislav Pittner tárca vezetőtől, illet­ve Stefan Lastovka országos rendőrparancsnoktól. A bérgyilko­sokon, zsarolókon, adósságbehajtó­kon, kábítószer-kereskedőkön kívül az idén már uráncsempészek is ke­rültek a szlovák rendőrség hálójába, sőt tegnapelőtt egy újabb felháborí­tó, cinikus és a maga nemében egyedülálló bűnténnyel gazdagodtak a rendőrségi akták. Embriókeres­kedők ellen indítottak eljárást. (Az eset részleteiről egyelőre semmi kö­zelebbit sem sikerült megtudnunk.) Néhány friss zsarusiker: a közel­múltban egy házkutatás során a nyomozók több mint fél tonna rob­banószert foglaltak le. Egy másik esetben géppisztolyokat, revolvere­ket és nagy mennyiségű lőszert ta­láltak. Egy fővárosi razzia során hét kábítószer-kereskedőt (négyen közülük voltjugoszláv állampolgá­rok voltak) buktatlak le. További három állampolgárnál 1804 gramm heroint találtak. A bergi határát­kelőn egy hölgy 409 gramm kábító­szert próbált - sikertelenül - át­csempészni. A belügyminiszter a rendőrök ál­tal elkövetett durva törvénysérté­sekről is beszélt. Az. év első kilenc hónapjában 109 zsaru ellen indítot­tak eljárást. A vád többek között csalás, rablás, zsarolás, csúszópénz elfogadása, súlyos testi sértés és sikkasztás. Az elkövetők többnyire a fiatal korosztály képviselői vol­tak. (ov) Tornahorváti Százéves néni köszöntése (Új Szó-hír) A falu és a rokon­ság tegnap ünnepelte a tornahorvá­ti Pallai Kati néni 100. születés­napját. A szép kort megélt Kati né­nit tegnap délelőtt először a közsé­gi hivatal köszöntötte, illetve a falu fiataljai, akik a szentmise után ke­resték fel az ünnepeltet. Az 1894. október 25-én született Pallai néni délután népes családja, unokái, déd- és ükunokái körében ünne­pelt. Köszöntötte őt legidősebb lá­nya is, aki szintén nem fiatal már: nemrégiben töltötte be nyolcvan­negyedik évét. (k-t) Visszatért a lélek Templomszentelés Borzován (Új Szó-hír) Tegnap délután tar­tották az apró, alig 300 lakosú gö­möri falucska, Borzova felújított református templomának szentelé­sét. Alig egy éve a borzovai Isten háza még meglehetősen rossz álla­potban volt, az istentiszteletekre csak három-négy ember járt. Ami­óta Spisák István személyében új, fiatal lelkészt kapott a falu, a hely­zet gyökeresen megváltozott. A lelkes borzovai reformátusok gyö­nyörűvé varázsolták régi templo­mát, melybe visszatért a lélek. A felújított templomot a környékbeli lelkészek és hívek jelenlétében Mi­kó Jenő református püspök szen­telte fel. (K. R.) Pető Iván továbbra is az SZDSZ élén (Budapesti tudósítónktól) A Sza­bad Demokraták Szövetségének ré­gi-új elnöke Pető Iván. A párt orszá­gos tanácskozásán pénteken késő es­te megejtett szavazáson Pető a vok­sok több mint nyolcvan százalékát kapta. A közgyűlés résztvevői ugyan még 12 más személyt is javasoltak az elnöki posztra, de ezek közül egyik sem vállalta a megmérettetést. Ugyancsak péntek éjszaka zajlott le a párt 10 tagú ügyvivő testületé­nek megválasztása. A párt operatív vezető testületébe három új tag ke­rült: Kuncze Gábor, Demszky Gábor és Kis Zoltán. A kiváltak közt van Tölgyessy Péter, a párt volt elnöke is, aki a Pető-irányvonal belső ellen­zéke vezérének tekinthető. Töl­gyessy az utóbbi időben többször is nyíltan bírálta azt a tényt, hogy a szabaddemokraták koalícióra léptek a szocialistákkal. Kuncze Gábor belügyminiszter ezzel a témával kapcsolatban szom­baton délelőtt hangsúlyozta: az SZDSZ továbbra is vállalja kor­mányzati felelősségét, és a tőle el­várható következetességgel képviseli választóit. A szabaddemokraták ma­radnak a koalícióban, továbbra is együtt eveznek koalíciós partnerük­kel. Megjegyezte: a másik oldalon is kereshettek volna partnereket, de ne­kik nem osztottak evezőt a választó­polgárok. A politikus ugyanakkor jogosnak ítélte a kormány tevékenységével szemben megfogalmazódott bírála­tokat. Ezek legfőbb okát a döntési mechanizmus kiforratlanságában, a döntések elhúzódásában jelölte meg. Kuncze arról is beszélt, hogy a kor­mánypártok kétharmados többsége bizonyos veszélyeket rejt magában, s rámutatott: figyelni kell az ellenzékre is, s ennek tudatában kell a döntése­ket meghozni. Az országos küldöttgyűlés politi­kai vitája elsősorban a koalíció és a kormánypártiság problémáit boncol­gatta, s nem voltak éles ellentétek. Kőszeg Ferenc azon javaslata, hogy tartsanak egy soron kívüli kül­döttgyűlést, amely értékelné a párt eddigi koalíciós tevékenységét, nem nyerte meg a szükséges támogatást. A küldöttgyűlés csak részben módosította a párt alapszabályzatát. A parlamenti politikai pártok közül a Független Kisgazdapárt és a Fi­desz nem képviseltette magát a ta­nácskozáson. A koalíciós partner Magyar Szocialista Pártot annak el­nöke, a kormányfő Horn Gyula képviselte. (kokes) A választások nem hoztak megoldást (Folytatás az L oldalról) pedig 234 ezret, ami kétszer több, mint két éve, s egyben a legjobb eredmény a három magyar párt vi­szonylatában. Közép- és Kelet­Szlovákiában is megnőtt azok szá­ma, akik az MKDM jelöltjeit prefe­rálták. Pozitívan értékelte az MKDM választási kampányát. Összegezte a tapasztalatokat, amelyeket majd felhasznál a következő választáso­kon. Erre egyébként már mostantól készül a mozgalom. Mélyebb elem­zést igényel az a tény, hogy a ma­gyar választók mintegy 10 százalé­ka nem ment el szavazni, de ugyan­akkor pozitívan értékelhető, hogy nem magyarok is a Magyar Koalí­cióra voksoltak. - Nincs okunk az elégedettségre, hiszen a választások nem oldottak meg semmit, a politikai stabilitás még nagyon messze van - fejtette ki véleményét a mai politikai hely­zetről Bugár Béla. Bebizonyoso­dott, amit az MKDM az elejétől vallott: az, hogy fél évre nem érde­mes kormányt alakítani, mert ez az idő nem elég ahhoz, hogy a kor­mány tevékenységének eredmé­nyeit a polgárok saját zsebükön is megérezzék. A kormánykoalíció körüli bo­nyodalmakkal kapcsolatban a vá­lasztmány jóváhagyta az MKDM tárgyalóküldöttségének eddigi te­vékenységét, és megbízta, hogy to­vábbra is az eddigi szellemben munkálkodjon. Egyetértett azzal, hogy a Magyar Koalíció és az MKDM egyértelműen leszögezte: csak egy olyan koalícióban tud részt venni, amely a demokratikus eszméket tartja alapelvnek, nem tud és nem is hajlandó a DSZM­mel és az SZNP-vel koalíciós tár­gyalásokat folytatni. Kitért arra. hogy a többi szlovákiai párt sem akar a magyar szubjektumokkal kormánykoalíciót alakítani. Foglalkozott a választmány az önkormányzati választásokkal. Ag­godalmát fejezte ki amiatt, hogy néhány községben kimondottan magyarellenes koalíciók születnek, a pártok azért fogtak össze, nehogy a magyar jelölt kerüljön a polgár­mesteri posztra. Ebben a helyzet­ben az MKDM továbbra is a pozi­tív választási kampány folytatása mellett foglal állást. (esi) ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT MEČIAR KOMISZÁRJAI Érdekes, de nem eredeti mozzanata a kormány­alakítási tapogatózásnak, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnö­ke nem személyesen, hanem alvezérei közvetítésével tárgyalt a keresztényde­mokratákkal és a Közös Választás pártelnökeivel. Az egykori pártállami gya­korlatban sem volt egészen ismeretlen ez a módszer. Mečiar azzal, hogy Kel­tošovát, Lexát vagy Koz.líkot állítja a tárgyaló delegáció élére, több dolgot is kifejezésre juttat. I. Kivételes személyiségnek tekinti magát az ország politi­kai életében; 2. A kormányalakítási kudarc nem közvetlenül az ő nevéhez kapcsolódik; 3. Ha végül mégis kompromisszumra kényszerül, az. engedmé­nyeket saját politikai bölcsességeként, végső soron pedig győzelemként pre­zentálhatja. Tehát mindenképpen olyan benyomást igyekszik kelteni, hogy ebben az országban csak úgy alakulhatnak a dolgok, ahogy ő jónak látja. Sok minden állítható a DSZM elnökéről, azt azonban nem lehet róla elmondani, hogy nem él a tömeglélektanban rejlő lehetőségekkel. KANIS GESZTUSA. Márciustól egészen mostanáig legfeljebb csak utalá­sok történtek arra, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja sziklaszilárdnak dek­larált épületében Pavol Kanis az a sarokkő, amelynek kötőanyagában repedé­sek fedezhetők fel. Az ember hajlamos volt arra, hogy a célozgatásokat csak mendemondának tekintse. Hiszen a védelmi miniszter - úgy tűnt - csak azzal foglalkozott, ami feladata volt. Szaporán vizitelgetett nyugati védelmi mi­nisztereknél, és nem lehet mondani, hogy nem törődött a szlovák hadsereg­gel. A hét folyamán kiderült, hogy nem mendemonda, amit a DBP vezetésé­nek belső viszonyait közelebbről ismerők rebesgetnek róla. Azt követően, hogy a Kereszténydemokrata Mogalom „kiszállt" a Mečiarékkal folytatott al­kudozásokból, és a Közös Választás maradt a DSZM egyetlen becserkészhető partnere, Kanis pártelnöke vonakodását látva nyilatkozatot tett: „Történelmi tévedés volt, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja márciusban belépett a ko­alíciós kormányba". Kétségtelen, hogy e nyilatkozat megtételében szerepet játszott pártjának gyenge szereplése a választásokon. Félő azonban, hogy Ka­nis nem erre utalt elsősorban, hanem - kimondatlanul is - Mečiar márciusi megbuktatását helytelenítette. Pontosabban: azt kérte számon Peter Weissen, hogy Michal Kováč köztársasági elnök emlékezetes parlamenti beszédje után miért nem dobott a Demokratikus Baloldal Pártja mentőövet Mečiarnak. Ré­gi pártemberként nyilván ismeri Kanis a DBP-ben, az. alapszervezetekben és a középkáderck körében uralkodó hangulatot, így akár pártja kettészakadását is megkockáztatja. Úgy látszik, nem ok nélkül volt oly falfehér Peter Weiss, amikor márciusban lemondásra szólította fel Mečiart. Tisztában volt vele, mit gondol erről a párt második embere. ISMÉT LIPTÁK BÉLA. A Duna elterelésének második évfordulóján is el­jött Bősre az amerikai professzor. Ezúttal senki sem állíthatja, hogy tiltakozó akcióján kétszer annyi volt az újságíró, mint az elterelés ellen protestáló ma­gyar állampolgár. Mi, akiket a legközvetlenebbül érint az erőmű jelenléte, mindössze azt óhajtottuk, hogy komolyabb incidens nélkül menjen végbe a tüntetés. Így ment végbe. Viszont aki maximalista volt, és azt óhajtotta, hogy ez az akció is járuljon hozzá a kérdés politikamentesítéséhez, az hoppon ma­radt. Reméljük, a Hágai Nemzetközi Bíróság nem szerez róla tudomást, hogy a professzor „sóhivatal"-nak minősítette ezt a tiszteletre méltó testületet, mert ha értesül róla (és a bírák többségének nincs fejlett humorérzéke a feltűnési viszketegség megnyilvánulásának tolerálására), könnyen előfordulhat, hogy Magyarország pozíciói tovább romlanak. TÓTH MIHÁLY A húsbavágó hűsárak mellett a növekvő cukorárak sem édesítik meg életünket. Úgy látszik, mind a kettőből vissza kell fogni a fogyasztásunkat, amit most az egyszer nem önként, az egészséges életvitel érdekében teszünk, hanem a szorító kényszer hatására. (Prikler László felvétele) KOMMENTÁRUNK Egy népszavazás tanulságai 1 A fandli egy hónappal ezelőtt vonult be a parlamentbe, s máris vereséget szenvedett. A nagy várakozások elle­nére alig 20 százalékos részvételi aránnyal az ország első népszavazásán Lupták gondolatai (mert programról írni lehetetlen) nem találtak termékeny talajra, s a szép elkép­zelésekből nem lett törvény. A privatizálás során felhasz­nálandó (figyelem, ez jövő idő) pénzek eredetéről már rendelkezik egy nyáron elfogadott jogszabály, a vissza­menőleg is érvényes (azaz felhasznált pénzekről szóló) törvény pedig nem születik meg. Még szerencse, 1948 februárjából negyven évre elég volt, és egy populista, jogalkotási elveknek ellentmondó jogi szabályozás ha­sonló folyamatot indíthatott volna el. Azért mégsem aludhatunk nyugodtan. A fandli a par­lamentben van ahelyett, hogy lakásokat, irodákat, óvodá­kat és kórházakat építene, és félő, hogy a luptáki politizá­lás ma még nevettető stílusa néhány hónap múlva ele­gendő lesz arra, hogy arcunkra fagyjon a mosoly. Ne fe­ledjük, Ján Ľupták a referendumot javasolva még az eu­rópai baloldalhoz csatlakozni kívánó DBP soraiban ült, miközben találtatott többségi akarat arra, hogy a válasz­tási kampány előtt jó pontokat szerezzenek maguknak a demagógiából, populizmusból eddig is jelesre vizsgázó pártok. A privatizációban felhasználandó pénzeket el­lenőrizni lehet egy egyszerű többséggel elfogadható jog­szabállyal. Ha referendumra volt többség, vajon két év alatt miért nem volt a jogszabály elfogadására? Nézzünk csak utána: nem tudjuk, létezett-e törvényjavaslat, s ha igen, hol volt az előterjesztő. Szükség volt erre a népszavazásra. Egyrészt rájöttünk, hogy a politikai éleslátásból alig elégségesre érettségizeti választópolgárt mégsem lehet akármiért az urnák elé haj­tani. Rájöttünk, hogy a hét végi foci, a maradék őszi munkák vagy családi ebédek többet értek, mint egy bi­zonytalan kimenetelű referendum. Sajnos, rájöhettünk arra is, mennyit tehet a propaganda. A televízió, a rádió alig szólt ezúttal a választópolgárhoz, és kérdéses, hogy jó kampánhyal hány embert lehetett volna fandlireferen­dumra bírni. A fandli ott lebeg a fejünk fölött. Ideológia, program, stratégia és taktika nélkül. Vajon meddig tűrik el az előbb felsorolt műfajok proli művelői, hogy 13 szék a parlamen­ti padsorokban csak úgy Solvináért és Indulonáért kiabál­jon? Vajon mikor jő új idők hordószónoka, aki meglova­golva a társadalmi igazságtalanságokat, a fandlit nemcsak a parlamentbe, a kormányba is bejuttatja? Jobb lesz, ha odafigyelünk: a fandli félúton van! LOVÁSZ ATTILA Az elesettek emlékére Emlékmuavató Várhosszúréten (Új Szó-hír) A Rozsnyóhoz, közeli Várhosszúrét határában a második vi­lágháború során nagy harcok dúltak. Az e harcokban elesett magyar kato­nák - több mint ötvenen, zömében ma is ismeretlenek - a helyi katolikus templom mellett leltek örök nyughe­lyet. Ulman István várhosszúréti szüle­tésű fafaragó és Pekár József, ugyan­csak fafaragó egy kopjafákból, fejfák­ból és keresztekből álló emlékműe­gyüttest készített e halottak tiszteleté­re, melyet tegnap délután avattak és szenteltek fel a várhosszúréti temp­lomnál. A községi önkormányzat tá­mogatásával készült emlékműnél ka­tolikus és református lelkész egyaránt prédikált. Felszólalt Antall István, a Magyarok Világszövetségének sajtó­titkára is, aki felolvasta azt a levelet, melyet a világszövetség nevében Csóori Sándor, Sütő András, Tőkés László és Dobos László küldött a vár­hosszúrétieknek. (k-r)

Next

/
Thumbnails
Contents