Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-24 / 246. szám, hétfő

1994. OKTÓBER 24. '95 szeptemberétől kötelezőek a h

őmennyiségmérők Ne az utcát fűtsiik! A családi házban lakók számára nem probléma a meleggel úgy gazdálkodni, ahogyan az nekik megfelel. Mii tegyen azonban a tömbházban lakó állampolgár, aki akár a lakásban lévő összes radiátort elzárhatja, akkor is ugyanannyit fizet, mint a szomszédja, aki „teljes gőzzel" fűt, s közben a nyitott ablak mellet cigarettázik. És hiába tiltakozik a takarékoskodó szomszéd, mert amíg nem tudja kimutatni, hogy ő mennyi energiát fogyaszt, kénytelen átalánybanfizetni. Ennek a tarthatatlan állapotnak a megváltoztatására szolgálnak a hőmennyiségmérők, amelyekkel 1995 szeptember elsejéig minden lakást el kell látni. 'ÚJ SZÓ' KALEIDOSZKÓP A kazánháztól a lakásig A hőenergia mérése nagyon fontos. de nem oldható meg egyik napról a másikra. Ezért a szakemberek határidő-harmonogramot dolgoztak ki a mérési rendszer bevezetésére. Juraj Secko mérnöktől, a Szlovák Energetikai Felügyelőség vezérigazgatójától megtudtuk: a gazdasági minisztérium 1991-ben kiadott 206os rendelete kimondja, hogy a hőenergia-szolgáltatók 1992. szeptember 1-jéig kötelesek a kazánházból kilépő fővezetékre hőmennyiségmérőt szerelni, a külső hővezetékek üzemeltetői 1993. szeptember l-jéig kötelesek hőmennyiségmérőt szerelni az objektumba belépő fővezetékre, az objektumok (pl. lakóházak) tulajdonosai vagy üzemeltetői 1994. szeptember 1-jéig a használati melegvíz mennyiségmérőit, 1995. szeptember 1-jéig pedig a hőmennyiségmérőket kötelesek felszerelni minden lakásban. Ezt a harmonogramot 1991-ben annak a feltételezésnek az alapján dolgozták ki, hogy az 1995-96-os fűtési idényben megszüntetnék a fűtésárakhoz nyújtott állami támogatást. Jelenleg az államilag meghatározott maximális hőenergiaár a mérővel még nem rendelkező objektumokban 160 korona a fűtött terület négyzetméteréért évente, a hőmennyiség-mérővel felszerelt objektumokban pedig 140 korona gigajoule-onkent. A hőenergia előállítási költségei azonban sokkal magasabbak; Szlovákiában átlagban meghaladják a gigajoule-onkénti kétszáz koronát. Az előállítási költség és a maximált ár közötti különbséget egyenlíti ki az állami dotáció. Amennyiben az 1995-ös fűtési idény kezdetéig nem szerelnék fel az említett mérőket, s a dotációt valóban megszüntetnék, az energiaszolgáltató a hőenergia teljes árát, azaz gigajoule-onként több mint kétszáz koronát követelhetne a felhasználótól, vagyis a lakótól. így az energiaszolgáltatónak nem érdeke a mérők felszerelése, hiszen minél inkább pazarol a lakó, annál nagyobb az ő bevétele. Éppen ezért iktatták törvénybe, hogy a hőszolgáltató köteles a merőket a kitűzött határidőig felszerelni. - Sokan arra számítottak, hogy a 206-os renáelet módosul, e's az. abban foglalt határidőt eltörlik, vagy egy évvel későbbre halasztják. A rendeletet valóban módosítani fogják, az említett határidő azonban nem változik, s amennyiben azokat nem tartják be, a mulasztókat bírságolhatják - hangsúlyozta a vezérigazgató. Az energetikai felügyelőség felmérése szerint idén január végéig a hőenergia-hálózatba szolgáltatott hőnek a 73 százalékát mérték a hőforrásból (kazánház, hőcserélő) való kilépéskor. A 17 737 ellenőrzött objektum közül 13 918 objektumot láttak el hőmennyiségmérővel (nem az egyes lakásokat, hanem az objektumba belépő vezetéket), ebből 4596 mérő üzemel, vagyis ennyi helyen szolgál alapul a méri érték a hőfogyasztás elszámolásához, a többi helyen továbbra is az átalánydíjat fizetik. 7015 objektumot láttak el eddig ekvitermikus regulációval, ami azt jelenti, hogy az objektumba szállítandó hőmennyiséget a műszer a külső hőmérséklettől függően szabályozza. A pénzügyminisztérium irányelvei kimondják, amennyiben 1993. szeptember 1-jéig nem teljesítették azt a feltételt, hogy a hőmennyiség az objektumba való belépés helyén mérhető legyen, a hőszolgáltató köteles tíz százalékkal csökkenteni a hőenergia árát. Ki fizesse a beszerelést? A pénzügy-minisztériumnak a hőenergia-szolgáltatásról és -árakról szóló irányelvei kimondják: a szolgáltató vállalat arányos bevétele a beruházásokra (pl. mérőműszerek beszerelésére) fordított bevétellel is növelhető. Ez magyarul azt jelenti, hogy a beszerelést az állami költségvetésből nyújtott dotációból fedezik. - Inkább fizessük az állami költségvetésből a mérőműszerek beszerelését, mint hogy az ablakon kiengedett hőt fizesse az állam - állapítja meg a vezérigazgató. A lakásokban kétféleképpen mérhető a felhasznált hőmennyiség. Amennyiben a házban több függőleg e s fővezeték van, pl. az egymás felett lévő lak á s o k halószobáin, konyháin, nappalijain át külön-külön vezet egye g y fővezeték a földszinttől egészen a legfelső emeletig, ebben az esetben a hőmennyiség nem mérhető az egyes lakásokba belépő fővezetékeken. Ilyen esetben gazdaságosabb minden egyes fűtőtestre egy-egy hőmennyiségmérőt szerelni. Ezek úgynevezett arányos mérők, amelyek nem hőenergiaegységeket mutatnak ki, hanem azt jelzik, hogy a házba belépő hó'vezetéken mért mennyiség hányad részét (hány százalékát) használták el a lakásban. Amennyiben az egész házon egyetlen függőleges fővezeték halad végig, s minden emeleten ebből vezet egy-egy elágazás a lakásokba, elegendő ezen az elágazáson egyetlen mérőműszerrel mérni a lakás fűtőrendszerébe juttatott hőmennyiséget. Ez azonban a mérési rendszernek csak az egyik része. A hőmennyiségmérőn kívül - szintén kötelezően A fűtőtestre szerelendő termosztatikus regulációs szelep, amelyen beállíthatjuk a kívánt szobahőmérsékletet. minden fűtőtestei termosztatikus regulációs szeleppel kell ellátni. Ezen beállítható egy bizonyos, a lakásban kívánatos hőmérséklet, s a szelep ezután a lakásban tapasztalható hőingadozáshoz igazodva több, illetve kevesebb meleg vizet enged át a fűtőtesten. Mérővel kétszer olcsóbb Az energetikai felügyelőség vezérigazgatója konkrét példán szemléltette, hogy a lakó pénztárcájára nézve mit jelent a hőmennyiség mérése: egy átlagos nagyságú lakásban 65 négyzetméter a fűtött terület, a szabványfogyasztás pedig 47,8 gigajoule évenként. Ezek szerint az évi fűtési energia ára: mért hőfagyasztás esetében 47,8 GJ/lakásonként évente x 140 korona/GJ = 6692 korona; nem mért fogyasztás esetében - 65 négyzetméter x 160 korona/négyzetméter évenként = 10 400 korona. Vagyis a mérőműszerrel nem rendelkező lakás tulajdonosa évente 3708 koronával, azaz 55 százalékkal nagyobb árat fizet. Ha pedig a lakó még szabályozni is tudja a fogyasztását, az évi hőfelhasználása valószínűleg alacsonyabb lesz a szabványmennyiségnél, tehát a megtakarítás még nagyobb lesz. A lakásonkénti hőmennyiségmérés alapján kirótt energiárak kétségkívül igazságosabbak, mint az átalányban való fizetés, abszolút igazságos megoldást azonban szinte lehetetlen találni. Hiszen hiába fizeti a lakó csak a saját lakásában felhasznált energiát, egy északi fekvésű lakásban többet kell fehasználni, mint a déli fekvésűben. Ugyanígy a lakótömb szélén vagy a legfelső szinten lakók is többet fizetnek majd, mint a lakóház közepén lévő, vagyis fűtött helyiségekkel körülvett lakások bérlői. Juraj Secko a németországi tapasztalatai alapján elmondta, hogy ebben a precizitásáról híres országban hogyan oldják meg ezt a problémát: A németek a lakás kedvező vagy kedvezőtlen fekvését az alaplakbér megszabásában is figyelembe veszik. A kevesebb fűtési energiát igénylő lakásokért magasabb alaplakbért vetnek ki és fordítva. Persze, mi még messze vagyunk ettől a felfogástól. Nekünk előbb a hőmennyiségmérők ellenzőit kell meggyőznünk. Ennek érdekében felügyelőségünk javasolja, hogy az háztömbökben vagy háztömbcsoportokban a lakók hozzanak létre egy bizottságot, amely ellenőrizhetné a hőenergia-szolgáltatást és az. azért kiállított számlákat. A mai technika már azt is lehetővé teszi, hogy olyan műholdas felvételek készüljenek, amelyek infravörös fény segítségével megmutatják, hogy a háztömbökből mennyi hő jut ki a szabadba. Állítólag sok ilyen felvétel azt bizonyítja, hogy nemcsak a lakást hanem az utcákat is fűtjük. Ha valóban megszűnik az állami támogatás, valószínűleg jobban meggondoljuk majd, mennyire spóroljunk. GAÁL LASZLÓ Az igazság malmai lassan őrölnek Beszélgetés Bauer Edittel arról, mi lesz a szlovákiai kárpótlási kérelmek sorsa m Ön a kezdetektől figyelemmel kisérte a kényszermunkára elhurcoltak kárpótlási ügyét. Augusztus 13-ával lezárult a kárpótlási kérvények benyújtásának határideje. Hogyan látja, milyenek a kárpótlásra várók esélyei? - Nem vagyok nagyon optimista. Ugyanis látom, hogyan folyik ezeknek az ügyeknek az intézése. Ennyi idő távlatából rettenetesen nehéz igazolni a kért adatokat. Nemrégiben kaptam egy levelet, amelyben egy illető azt panaszolja, már másodszor utasították vissza a kárpótlási kérelmét, mivel nem tudja kellőképpen igazolni, honnan, mikor vitték el az apját, és hogy mikor jött haza. Háborús körülmények között nehezen várható el, hogy a nyilvántartás pontos legyen. Szerencsések azok, akikről van valamilyen adat, az esetek döntő többségében azonban semmilyen dokumentum sem maradt. Ezek hiányában pedig a minisztérium nem ismeri el a kérelem jogosultságát. Ez az oka annak, hogy nagyon szkeptikus vagyok. • Miért kér mindenre írásos bizonyítékot az igazságügy-minisztérium? Mién nem elég a becsületbeli nyilatkozat, például a volt fogolytársaké? - Magam is azt vártam, hogy elég lesz, de mégsem így lett. Az egyik oka az, hogy sajnos, voltak, akik visszaéltek a lehetőséggel, és bizonyíthatóan hamis adatokat tüntettek fel. Miután ez kiderült, megszigorították a feltételeket. Ám én ennél sokkal tragikusabbnak tartom, hogy sokan azért esnek el a kárpótlás lehetőségétől, mert annak idején, azért, hogy nyugdíjat kapjanak, vagy hogy a gyereket felvegyék az iskolába, nem a valós adatokat tüntették fel. Arról, hogy kényszermunkára hurcolták el őket a Szovjetunióba, inkább nem is beszéltek, nem volt tanácsos, mert gyanús lett volna. így inkább azt tüntették fel, hogy a kérdéses időben hadifoglyok voltak, vagy máshol tartózkodtak. Azok a dokumentumok gyakorlatilag egyenértékűek. Mit tehet ilyen esetben az érintett? Vállalja, hogy annak idején félrevezette a hatóságokat? Olyan tragédiák ezek, melyek újabb tragédiákat hordoznak magukban, melyeket éppoly nehezen élnek meg az emberek. Mi mára kárpótlási törvény elfogadása körüli viták során figyelmeztettünk arra, el kell kerülni, hogy a törvény újabb igazságtalanságok forrása legyen, miközben eredendően az igazságtalanságok mérséklését szorgalmazza. Sajnos, módosítási javaslatainkat sorra elvetették. Ilyen komoly probléma például a leventéké is. Nem tudom megbocsátani annak a kollégának, kinek jóvoltából a törvény nem emberekre vonatkozik, hanem területre. Ezáltal egy sereg ember, akiket a Duna másik oldaláról. Ausztriából vagy Morvaországból hurcoltak el, nem kaphat kárpótlást, mert a törvény szerint csak a Szlovákia területéről elhurcoltakat illeti meg a jóvátétel. Hiába próbáltuk elérni, hogy törvényt vátoztassák meg. Hiába érveltem annak a rozsnyói gimnáziumi osztálynak az esetével, amely tanára vezetésével nyugat felé menekülve felkerült a morva hegyek közé a partizánokhoz. A háború végén elindultak haza, de csak a legközelebbi faluig jutottak el, mert ott mindannyiukat elfogták és elhurcolták. Abból az osztályból nagyon kevesen tértek haza, és még kárpótlást sem kaphatnak, mert a törvény úgy wói, ahogy szól. • Mit tanácsol azoknak, akik mar megkapták kérésükre az elutasító választ, és úgy érzik, igazságtalan a döntés? Kihez fordulhatnak? Hol fellebbezhetnek? - Az egyetlen hely, ahová fordulhatnak, a bíróság. A restitúciós és a bíróságon kívüli rehabilitációról szóló törvények értelmében a bírósági eljárás az ilyen esetekben költségmentes. Azt javaslom, hogy az, aki tudván tudja, hogy igaza van, és reménye is van arra, hogy igaza bebizonyítható, forduljon a bírósághoz. Sajnos, nincs más fellebbezési lehetőség, sem a miniszter, sem a parlament nem bírálhatja fölül a döntést. •És mit tegyenek azok, akik lekésték ezt az utolsó határidőt is, mert teszem azt rábízták ügyük intézését a SANO-ra, vagy az eperjesi Politikai Foglyok Konföderációjára, és mire észbe kaptak, késő lett? - Sajnos, az ilyen esetekben nincs segítség, mert a határidő be nem tartása jogvesztéssel jár. El kell fogadni, hogy a kárpótlási folyamatol egyszer le kell zárni. Azt hiszem, megtettünk mindent, hogy az érintettekhez időben eljussanak az információk. • Sok szlovákiai magyar élt a magyarországi kárpótlás lehetőségével. Figyelembe veszik-e az itteni szervek, ha valaki ott is jogosult kárpótlásra ? Oka lehete ez a kérvény visszautasításának ? - A magyarországi és a szlovákiai törvény egymástól teljesen független, és a jogosult személyeket sem egyformán határozza meg. Szlovákiában is vannak, akik csak a magyarországi kárpótlásra jogosultak, vannak, akik csak a szlovákiaira, és vannak, akik mindkettőre. Egyik törvény sem hivatkozik arra, hogy a kárpótlás csak annak jár, aki máshol nem jogosult jóvátételre. Ismétlem: a két törvény teljesen független egymástól, egyik sem lehet kizáró ok a másik megítélésénél. • Azén kérdem, men voltak, akik ide is beadták a kérvényt, meg oda is... - Jól tették. Jobban, mint azok, akik megjárták ugyan a lágert, mégsem adták be a kárpótlási kérelmet, mondván, örülnek, hogy épségben hazajutottak, a többi nem érdekli őket. • Vannak esetek, mikor ha az elhurcolt nem is, de a családtagjai annál inkább szorgalmazzák a kárpótlást. - Magam is tapasztaltam, hogy a földek restitúciójához. hasonlóan a kárpótlás kapcsán is sok családi viszály keletkezett. Kaptam olyan leveleket, amelyekben azt kérdezték, hogyan lehet kizárni a kárpótlásból a másik családtagot, vagy hogy mit tehet az. akit éppen ki akarnak zárni belőle? A törvény pontosan meghatározza, kik a jogosult személyek, és ez a mérvadó. • Megeshet, hogy a jogosult személy, mire megkapná a kárpótlást, meghal. Ilyenkor mi a helyzet ? Örökölhető a kárpótlás? - Ha az elhurcoltról van szó, akkor a törvény által is megjelölt jogosult személyekre száll át a kárpótlás. Ha más jogosult személyről, akkor a kárpótlás az örökösödési jog szerint öröklődik. Viszont figyelmeztetni kell az érintetteket, hogy a kárpótlásnak a hagyatéki eljárás részét kell képeznie. • Hogyan látja, mikorra várható a kárpótlási kérelmek renáezése? Van-e valamilyen határidő, ameddig ez a rendezés folytatható? - A törvény nem rendelkezik határidőről, viszont a kárpótlás anyagi biztosítására kiadott államkötvények futamideje tíz év. Ebből kiindulva feltehetően a kárpótlási folyamat is addig tarthat. A minisztériumban nem sietik el ezeknek az ügyeknek az intézését. Csak 1993-as adattal szolgálhatok, akkor az igénylőknek csupán 10-12 %-a kapott választ kérelmére. Abban az évben a költségvetésben a kárpótlásra kijelölt összeg nagy része felhasználatlanul maradt. Hogy az idén milyen lesz a helyzet, majd elválik. Sajnos, a folyamatot meggyorsítani nem lehet, most már a minisztérium illetékesein múlik, mikor kapják meg a jogosultak az őket megillető jóvátételt. • Reméljük, hogy megkapják: Köszönöm a beszélgetést. S. FORGON SZILVIA