Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-18 / 241. szám, kedd

1994. OKTÓBER 2495. ÚJ SZÓ HÍREK - VÉLEMÉNYEK 2539 Gázában a hétvégén a fundamentalista Hamasz híveinek ezrei tüntettek, követelve a mozgalom aktivistáinak szabadonbocsátását. Összesen 350 személyt tartóztattak le a múlt héten a palesztin rendfenntartó erők azzal összefüggésben, hogy a Hamasz elrabolt majd meggyilkolt egy izraeli kato­nát. A további zavargásoktól tartva a palesztin rendőrség tegnap megkezd­te a letartóztatottak elengedését. 55 személy szabadult, köztük a Hamasz egyik vezetője. Kozirev Bagdadnak lobbyzik (Folytatás az I. oldalról) rozatot, amelynek célja az USA által felvázolt „ellenséges és szélsőséges képlet" eltörlése. Egyelőre ez a kom­mentár az egyedüli hivatalos iraki re­agálás a BT-határozatra. Bagdadban tegnap a parlament rendkívüli ülést tartott. A helyi rádió ugyan nem közölte a tanácskozás té­máját, de vélhetően az Irakra nehe­zedő ENSZ-nyomás miatt előállt helyzetet vitatták meg. A BT említett határozatában Irakot felszólította az 1990-9 l-es Öböl-háború után kijelölt új kuvaiti határvonal elismerésére, amire Bagdad hajlandó lenne. Leg­alábbis ezt közölték Kozirev múlt he­ti iraki tárgyalásai után, de ennek fe­jében követelik a szankciók, elsősor­ban az olajembargó feloldását. Bag­dad és Moszkva ezt közös nyilatko­zatba foglalta, amit várhatóan a héten vitat meg a BT. Kozirev ugyan Washingtonban tartózkodik, de az eredeti tervek sze­rint Moszkvában találkoznia kellett volna a brit királynő kíséretében lévő kollégájával, Douglas Hurddel. Az Interfax hírügynökség azonban azt jelentette, hogy elmarad a találkozó, mivel az orosz diplomácia vezetője nagyon rossz néven vette Hurd rea­gálását, amelyben helytelenítette Ko­zirev iraki kezdeményezését. Figyelmeztető sztrájk a Skodában egyeztek a németországi szintet húsz százalékkal meghaladó munkainten­zitásba. Uhlíf úgy látja, hogy a cég taktikája a gyár szétverésére irányul, lényedében egy összeszerelő üzem­mé akarják degradálni. Uhlíŕt egyébként a sztrájk idején beengedték a gyár területére, mert tagja a Škoda igazgatótanácsának, de más ágazati szakszervezetiek a gyárkapun kívülről szemlélték az eseményeket. Haiti A félelmek tovább élnek (TA SR-hír) Nem kizárt, hogy me­rényletet készítettek elő a száműze­téséből szombaton visszatért haiti el­nök ellen - jelentette ki Jean-Bert­rand Aristide tanácsadója. Annak kapcsán nyilatkozta ezt, hogy gráná­tokat és gránátvetőket találtak teg­napra virradó éjszaka a haiti hadse­reg parancsnokának gépkocsijában, melyen az elnöki palotához érkezett. John Shallman, az amerikai hadse­reg szóvivője viszont kizárta a me­rénylet lehetőségét. Az állítólagos merényletkísérlet hírére az elnöki palota előtt többez­res tömeg gyűlt össze. A palotát el­hagyó Jean-Claude Dupen'al ve­zérőrnagy gépkocsiját a tömeg fe­nyegetően körülvette, de végül is szabadon távozhatott. Előzőleg tár­gyalt Aristide elnökkel, akitől meg­tudta, hogy a jelenlegi 7 450 főről mindössze 1 500-ra kívánja csök­kenteni a katonaság létszámát. A tá­bornokot egyébként a visszatért el­nök nevezte ki a hadsereg élére, mi­után távozott az országból a junta vezére, Cedras. Aristide tegnap ta­nácsadóival tárgyalt arról, hogy mi­előbb ki kell deríteni, hogy a hadse­reg tagjai közül kik sértették meg az emberi jogokat, óket lefegy vérzik és elbocsátják a hadsereg kötelékéből. Európai Unió A finnek helyeslik a belépést (TA SR-hír) A finnek 57 százaléka a vasárnapi referendumban amellett szavazott, hogy az ország jövő évtől legyen tagja az Európai Uniónak. A népszavazáson a választásra jogo­sultak 74 százaléka vett részt. Az eredményt Martti Ahtisaari ál­lamfő úgy értékelte, hogy a finnek jelentős többsége a belépés mellett döntött. A referendum eredményét még a parlamentnek is meg kell erősítenie, méghozzá kétharmados többséggel. A politikai pártok több­sége jelezte, hogy tiszteletben fogja tartani a népszavazás eredményét. Svédországban és Norvégiában még hátra van a referendum. Az ot­tani politikusok abban bíznak, hogy a lakosság követni fogja a finn pél­dát. Jacques Delors-t, az Európai Unió elnökét kellemes meglepetés­ként érte, hogy a finnek ilyen nagy arányban az EU-tagságra voksoltak. Magyarország Csökkenő' optimizmus (Budapesti tudósítás) Csökken a magyar kormánypártok nép­szerűsége, és a korábbinál jóval kevesebben hisznek abban, hogy Magyarország - ügy általában - a jó irányba halad. Egye­bek közt ez derült ki abból a felmérésből, amelyet a Népszabad­ság felkérésére készített szeptemberben a Medián Közvélemény­kutató Intézet. A megkérdezettek 53 százaléka véli úgy, hogy „Magyarországon a dolgok általában rossz irányba mennek", míg ez a szám júliusban, tehát közvetlenül az új kormánykoa­líció megalakulása után alig 39 szá­zalékot tett ki. Ugyanakkor a „min­den jó irányba halad"-ról júliusban még 37 százalék volt meggyőződve, de szeptemberre ez a szám 29 száza­lékra csökkent. A „nem tudom"-mal felelők aránya júliusban 24 száza­lék, míg szeptemberben 18 százalék volt. Összehasonlításként: a koráb­bi, a Magyar Demokrata Fórum ve­zette kormány alatt tavaly szeptem­berben egy hasonló felméréskor a megkérdezettek 66 százaléka nyilat­kozott borúlátóan, 25 százalékuk volt optimista, míg kilenc százalék „nem tudom"-mal felelt. A nyilvánosságra hozott adatok érdekessége, hogy kimutatja: a kor­mánypártok szimpatizánsai körében is nőtt az elégedetlenség. A szocia­listák körében 26-ról 39 százalékra, míg a szabaddemokraták körében 33-ról 55 százalékra. A Medián a politikai intézmények iránti bizalmat is kutatta. A kor­mány iránti bizalom 63 százalékról 59 százalékra esett vissza. Nem meglepő, hogy a lakosság a legna­gyobb bizalommal továbbra is a köztársasági elnöki hivatal iránt vi­seltetik, bár a bizalom itt is 80-ról 78-ra esett vissza. A bizalmat növel­nie vagy azonos szinten tartania csak az alkotmánybíróságnak, egy­általán a bíróságoknak és a rendőrségnek sikerült. (KOKES) Győztes vesztesek, vesztes győztesek Kohl kancellárnak a vasárnapi szövetségi parla­menti választások után nem marad más hátra, mint hogy gyorsan elfeledje a szép időket, amikor még kényelmes többséggel kormányozhatta Németor­szágot. A korábbi keresztény-liberális koalíció ugyan elegendő szavazatot gyűjtött össze a kor­mányzáshoz - és ez a lényeg -, ám a csupán 10 százalékos előny kíméletlen harcot jövendöl. A megerősödött szociáldemokraták (SPD), a zöldek szövetsége (Zöldek/Szövetség'90) mellett épp Honecker „politikai leszármazottjai", a PDS kép­viselői lesznek a kancellár pariamenti életének megkeserítői. Bár nem érték el az 5 százalékos kü­szöböt, négy keleti választókörzetben szerzett közvetlen mandátummal mégis bevonulhattak a Bundestagba. Ennek, ugye, aligha örvendezhet az egyesítés kancellárja. Azt már viszont saját sze­rencséjének is tekintheti, hogy a tartományi vá­lasztások nagy vesztesei. Kinkéi liberálisai a cso­dával határos módon - nyilván a töredékszavaza­toknak köszönhetően - bent maradtak a bonni parlamentben. Számukra azonban még a koalíci­ón belül, Kohl nagy háta mögött sem lesz könnyű a politizálás. Valószínű, hogy meg kell válniuk a másodhegedűs szerepétől, amelyet az erősebb ba­jor CSU vesz át Teo Waigel pártvezető, pénzügy­miniszter elképzelése és követelése szerint, a kül­ügyi tárcával, illetve az alkancellári tisztséggel együtt. Waigelnek - tekintettel a választási eredmé­nyekre - valóban nincs oka arra, hogy meghu­nyászkodjon, de érdekes módon nem tette ezt a többi párt vezetője sem. Győztesnek tekinti magát mindenki. Kohl azért, mert ismét ő alakíthat kor­mányt, és keresztülhúzta a szociáldemokraták „nagyszájú" kancellárjelöltjének, Rudolf Schar­pingnak a számításait. A Zöldek és az exkommu­nisták azért, mivel bekerültek a szövetségi parla­mentbe, a liberálisok pedig bennmaradásukat te­kintik diadalnak. Győztesnek képzeli magát Scharping is, hiszen az SPD rengeteg pluszszava­zatot kapott, és csaknem utolérte a részéről vesz­tesnek elkönyvelt keresztény pártokat. Az igaz­sághoz persze az is hozzátartozik, hogy Schar­ping nem tudta valóra váltani álmát a „trónfogla­lásról" -a németek ismét Helmut Kohlt választot­ták. Nem szimpátia alapján, vagy attól függően, melyikük, hol tölti szabadságát, kinek milyen a szemüvegkerete, van-e szakálla vagy nincs - mint ahogy a német kommentátorok csipkelődtek. Németország a folyamatosságra szavazott, a Kohl által képviselt külpolitikai, biztonságpoliti­kai és főleg gazdasági irányvonal folytatására. Az SPD a szociálpolitikára támaszkodó kampányával most nem tudta a németeket rávenni a váltásra. S hogy ez nem sikerült, az részben magának Schar­pingnak köszönhető, hiszen politikai nagyságban távolról sem közelíti meg a „szemaforpolitikát", vagyis a nagykoalíciót határozottan elutasító Hel­mut Kohlt. Mint az egyesítés kancellárjának, Kohlnak is kudarcként kellene elkönyvelnie, hogy nem tudta eltüntetni a keleti és nyugati országrész közötti szakadékot. Hiszen míg a PDS a régi tartomá­nyokban egyetlen szavazatot sem tudott szerezni, a volt NDK területén a korábbi választásokhoz ké­pest plusz 20 százalékot gyűjtött össze a szociális védőhálóba kapaszkodó munkanélküliek, és - fur­csa módon - a fiatalok táborában. Nagy részük épp a PDS-ben látja a keletnémet érdekek védel­mezőjét - nem a CDU-ban, de nem is az SPD-ben. Ami pedig az FDP-t illeti, a választók szerint „Ke­leten" nincs szükség liberálisokra. Nélkülük kell majd boldogulniuk a keresztény pártoknak a Bundesratban, a fontos törvények el­fogadásáról döntő tartományok tanácsában is, ahol szembetalálkoznak az ellenzéki többséggel. A kormánykoalíciónak a megváltozott politikai színtéren - tetszik, nem tetszik - együttműködésre kell törekednie a szociáldemokratákkal. A vasárnapi németországi választások még egy fontos mozzanata: senki sem beszélt barna lázról, a németek egyszerűen leszavazták a szélsőjobbos Republikánusokat. URBÁN GABRIELLA Szmoking és vodka Csicserinről, Szovjet-Oroszor­szág külügyminiszteréről szólt az egyik első peresztrojkás film, amely megrengette a szovjet kül­politika évtizedeken át dicsőnek mondott alapjait. Ebben volt egy csodálatos jelenet, amely gyakran eszembe jut és mindig jókedvre de­rít. Csicserin Olaszországba ké­szült, nemzetközi konferenciára, s természetesen frakkra volt szüksé­ge. Lenin kormánya be akarta tar­tani a diplomácia játékszabályait a külsőségekben is, hiszen tudta, durva, faragatlan „orosz medvé­ket" várnak, s kapnak helyettük egy titkos fegyvert: művelt, több nyelven beszélő, disztingvált és természetesen frakkos úriembert. Elő is kerítettek egy öreg zsidó szabót, aki nemcsak kabátot tudott kifordítani, hanem frakkot is varr­ni. Amikor Csicserin megjelent a ruhapróbán, állva, egy lábon tán­colva igyekezett belebújni a szűk szárú nadrágba. Ekkor döntött úgy a szabó, hogy nemcsak kifogásta­lan frakkot kap tőle a bolsevik mi­niszter, hanem egy kis leckét is il­lemtanból: „Táncolni a bálban szokás, a nadrágot pedig ülve kell felvenni." Attól tartok, Moszkvában és Pé­tervárott nincs már egyetlen bölcs zsidó úriszabó sem, aki szmoking­gal és intelmekkel látná el a már nem kommunista, de még mindig nagyon zűrzavaros ország vezető politikusait. Pedig éppen most nagy szükségük lenne mindkettőre, hiszen az angol királynőt látják vendégül. Szmokingjuk végképp nincs az. orosz politikusoknak, megbízható hírek szerint kénytelenek voltak ki­fosztani a színházak ruharaktárait és a kis számú jelmezkölcsönzőt. Számításba jöhettek még a mind­két városban immár szép számban előforduló külföldi diplomaták és üzletemberek - már ha van köztük olyan ismerősük, akihez bátran fordulhatnak ilyen kényes kérés­sel. Az. udvari etikettel pedig vég­kép hadilábon áll a Kreml és kör­nyéke. Ezen a téren valamivel jobb helyzetben van a Szmolnij és vidé­ke: Auróra ide, forradalom bölcsője oda, azért a cári város­ban voltak diszkréten működő tánc- és illemtanárok a legkemé­nyebb szovjet években is. Ilyen körülmények között egyál­talán nem meglepő, hogy a vezető politikusok ilyen kényes magán­problémái a lapok vezető témáivá váltak. Legfőképpen pedig az, ho­gyan fog viselkedni az elnök. Az aggodalmak - nincs mit szépíteni - helyénvalóak. Főleg a németor­szági katonabúcsúztató után, ahol Jelcin ingatag lábon állva maga vezényelte a katonazenekart, s az írországi botrány után, amikor ki sem szállt a repülőgépből, pedig ott várta őt az ír kormányfő dísz­századostul, zenekarostul. II. Erzsébet pedig éppen rendkí­vül tartózkodó modoráról híres, s bár az etikett megengedi, sőt meg­követeli a koccintást, a vodkát nem kedveli, nála maximum egy pohár pezsgő jöhet számításba. Képes lesz-e Jelcin ilyen fejedelmi gesz­tusra, képes lesz-e egy pohárnál megállni? Vagy hozza a formáját, s Ő Királyi Felségét - nagy orosz szívére hallgatva - így szólítja meg: „barátnőm, Liza"? Mert az amerikai elnöknek a „baráton, Bili" megszólítás dukált. Iga-. Clinton egy született demokrata, s egész jól tűrte ezt a bratyizást. Jobb későn, mint soha - alapon az orosz parlament alsóháza pén­teken megpróbálta napirendre tűzni az államfőnek immár az •'• szág tekintélyét sértő viselkedé, ét, de a 400 képviselőnek kevese, b mint a fele volt jelen, így a problé­mát nem sikerült felvétetni a napi­rendre. Sokan bizonyára „igazol­tan" voltak távol. Vagy szmokin­got hajkurásztak, vagy... (görfbí) (Új Szó-hír) A Mladá Boleslav-i Skoda autógyárban a tegnap déletőtt tíz és tizenegy óra között megtartott figyelmeztető sztrájkban mintegy 7 000 dolgozó vett részt. Jan Uhlír, a fémipari szakszervezet elnöke na­gyon sikeresnek minősítette a munka­beszüntetést, mivel nemcsak munká­sok, hanem műszaki alkalmazottak és mérnökök is részt vettek benne. Szerinte a dolgozók a lehető leg­nagyobb mértékben eleget tettek a munkáltatók elvárásainak, és bele-

Next

/
Thumbnails
Contents