Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-13 / 237. szám, csütörtök

1994. OKTÓBER 13. ÚJ SZÓ OLVASÓINK OLDALA 5 Szavaztunk, szavaztunk... Üröm az örömünkben - Ügy van ez, mint a poli­tikában. <4; nyer, aki töb­bet üt...!!! t u t " Ljiľffib. _5 ?sSh8É \ <« (Pavel Jakubec rajza) Nagy öröm m d üdvözöljük a magyar hármas koalíció jó válasz­tási szereplését, azt, hogy a har­madik legerősebb parlamenti párt lett. Minden öröm ellenére, az igazság kedvéért, a margóra meg kell jegye/hem: Sajnos, Komárom mint a ma­gyar nyelvű lakosság egyik felleg­vára parlamenti képviselő nélkül maradt. Ennek okát nem kell kü­lön elemezni: jelöltjeink nagyon előnytelen sorszámmal csak a cso­dával határos módon kerülhettek volna a győztesek közé. Ugyanez vonatkozik a mostoha­testvérként kezelt Magyar Polgári Párt jelöltjeire is. Az igaz, hogy A. Nagy László több mint huszonhá­romezer elsőbbségi szavazattal megérdemelten, több régi képvi­selőt maga mögött hagyva beke­Mivel érdeklődöm a napi politi­kai események iránt, nagyon is odafigyeltem a választási kam­pányra. Feldühített, hogy az SZNP kampányszövege - enyhén szólva is - magyarellenes volt, sőt provo­katív, hiszen a magyarok ellen uszított. Meglepődtem, hogy köz­vetlenül a kampánycsend előtt, olyan községben - Szimőn ahol a lakosság 82 százaléka vallja ma­gát magyarnak, valakik naponta több tucat DSZM-dicsőítő röpla­Ránk senki sem gondol Nyugdíjam 1980 korona, tehát a legutóbbi nyugdíjemelés rám sem vonatkozott, ugyanúgy, mint mind­azokra. akik szociális nyugdíjat kapunk. Hát rám nézve nem emel­kedtek talán az árak? Azért, mert 73 éves vagyok, mindig csak ke­nyeret egyek, mert annak csupán száz százalékkal ment fel az ára? Kapok még 400 korona tehetetlen­ségi pótlékot, de azt odaadom gon­dozómnak. a fiamnak, aki 5 kilo­méterről jár hozzám mindennap munkaideje után. A mai benziná­rak mellett nem keveset költ az utazásra. Még szerencse, hogy két bottal járva az udavarra sem tudok kimenni, a házban akár rongyok­ban is lehet ülni vagy feküdni. Nem szólnék semmit, ha család­ban élhetnék, együtt ennénk, együtt melegednénk. Csakhogy nekem ebből a nyugdíjból kell fűtenem, világítanom, adót, bizto­sítást fizetnem! Miért feledkeznek meg a nyug­díjak emelésekor azokról, akiknek a legnehezebb a helyzetük? Isme­rek jó erőben lévő nyugdíjasokat, akik fóliáznak, állattartással fog­lalkoznak, együtt élnek gyermeke­ikkel, és nyugdíjukat most már harmadszor emelték. Miért nem mérik fel az illetékesek, hogy kik hogyan élnek, kiknek van a legala­csonyabb bevételük? özv. TOLCSVAI ANTALNÉ Kelecsény rlilt a parlamentbe, pártja szerin­tem mégsem lehet elégedett. Már csak azért sem, hogy a másik két párt szűkkeblűsége miatt még szo­lidaritásból sem kapta meg azt az egy parlamenti helyet, amely a második szkrutíniumban a magyar koalíciónak jutott. Úgy gondolom, hogy az MPP-t jogosan megillette volna a két képviselői hely, és dr. Mészáros Lajos jogászi ismeretei­vel nagyon hiányozni fog a parla­ment padsoraiból. Az örömbe tehát kettős üröm is vegyült. Komárom képviselő nél­kül maradt - és ez nem a választók hibája -, az MPP-t pedig az előnytelen sorszámmal megfosz­tottak egy további parlamenti kép­viselőtől. özv. PETŐCZ KÁLMANNÉ Komárom pot dobtak a postaládámba. Kelle­metlen élményem fűződik a vá­lasztások első napjának délelőttjé­hez. A bevásárlóközpontba igye­kezve többen megállítottak, s megkérdezték, kire fogok szavaz­ni? Amikor kerek perec megmond­tam, hogy magyar vagyok, s így nyilvánvaló a válaszom is, sajnál­kozni kezdtek, mondván, ha a DSZM-re szavaznék, akkor egy bizonyos vendéglőben ingyen fo­gyaszthatnék alkoholt és gulyást. Véletlenül összefutottam a megne­vezett vendéglő tulajdonosával, aki elmondta, őt senki sem kérte fel ilyesmire, s ha meg is tették volna, akkor sem tett volna eleget, mert magyarnak érzi magát. Kellemetlen és már-már nevetsé­ges élményem fűződik a világhírű Pelé nagy hangon beharangozott szlovákiai tartózkodásához. Tör­tént, hogy ama nevezetes vasárnap délután sokadmagammal úgy dön­töttünk, kikapcsolódásképpen mi is megtekintjük a világraszóló ren­dezvényt. Az eseményhez méltó a propagálás, hisz már jóval előtte a szervezők ország-világ tudtára ad­ták, hogy mi lesz demokratikus, ön­álló és jogállamunk keleti végében. Kassára való megérkezésünkkor az autóbusz ablakából láttuk, hogy - a szervezők dicséretére legyen mondva - propagációs anyagot osztogattak (mégpedig ingyen) már a bejáratok előtt. Az ember termé­szetesen azt várta, hogy az anyag­ból megtudja például, hogy ki vise­li majd a brazil csapat I l-es számú mezét. Sőt az anyagon még képek Szerintem a pár órával a választá­sok előtt folytatott kampány, amely ráadásul hamisnak bizonyult, nem­csak etikátlan, hanem törvénysértő is volt. NAGY ANDRÁS Szimó' is voltak, tele ismerős arcokkal. Am a képeken nem brazil futballis­ták voltak, hanem szlovák politiku­sok. Jól tippel, aki azt hiszi, hogy Vladimír Mečiar és szekértolói vol­tak láthatóak az anyagon. Legna­gyobb meglepetésemre, amikor az egyik osztogatótól Pelé-képet kér­tem, illetve a brazilokkal kapcsola­tos anyagot, azt válaszolta, hogy az nincs. Hm, pedig futballra indul­tam!!! Később kiderült, hogy a ter­vezett csehszlovák válogatottban csehek egyáltalán nem szerepeltek (vagy nem szerepelhettek?), csak azl nem tudom, hogy miért. Talán azért, mert a csehek között nem voltak olyan nagy játékosok (pél­dául Masopust, Vizek, Berger, Ne­hoda), akik megütötték volna a kí­vánt szintet? Cs. L. Rozsnyó Tisztelt szerkesztőség! ... A közelmúltban tartotta aranymi­séjét dr. Miklós Antal plébános, aki Nagymácséd község szülötte. A ma Magyarországon élő lelkiatya prédiká­ciójában ecsetelte életútját, amely Ja­nics Kálmánnak A hontalanság évei című művét hozta a hívők emlékezeté­be. A plébános úr nagyra értékelte szülőfaluja fejlődését, majd áldását ad­ta ránk, és békés együttélésre kért ben­nünket. A bensőséges jubileumi ün­nepség megvalósulásához nagy mér­tékben hozzájániltak a lelkiatya roko­nai, a helybéli plébánosunk és a falu polgármestere. BREZINA LAJOS Nagymácséd ...Sajnálattal tudatom, hogy a nád­szegi postán nem javult a helyzet. Ko­rábban az újságjaim vesztek el, problé­máim voltak a Sportka-nyeremények kifizetésével, most pedig a leveleket bontják fel. A nyugdíjasok közül sokan kaptak küldeményt a befektetési ala­poktól, de nem egy esetben a borítéko­kat felbontották. Konkrétan: a nekünk küldött vagyonjegykönyvet öt napig nem kézbesítették ki, és ráadásul fel volt bontva a boríték. Hiába tettem ezt szóvá a postán. Kézbesítőnktől pedig azt a választ kaptam, hogy másoké is fel volt bontva, miért csak én mér­gelődöm emiatt? GOMBOS JÁNOS Nádszeg ... A mokcsamogyorósi óvodát és is­kolát is érzékenyen érintik az anyagi gondok. Annál értékesebb az a segít­ség, melyet a községi hivataltól kap­tunk. Most folyik községünkben a gázművesítés, ami minden pénzt fel­emészt. Sándor Borbála polgármes­ternőnk megértése és a község anyagi segítsége mégis lehetővé tette, hogy mintegy 15 (XX) korona ráfordítással széppé varázsolják óvodánkat és isko­lánkat. A gyerekeket szeptemberben a repedezett falak helyet frissen meszelt, egészséges környezet fogadta. A köz­ség nemesebb célra nem is fordíthatta volna ezt a pénzt. Mokcsamogyorós pedagógusai Nehéz helyzetben a kereskedők (Húsárlesen, Új Szó, 1994. X. 6., 11.) Nagyon örülnék, ha egyszer már a gyengébb felet is megvédené valaki. Igaz, hogy a .pénzügy-minisztérium megszabta a hús és hentesáruk maxi­mális árrését. De ha már annyira együtt érez a vásárlókkal, akkor miért nem szabja meg a nagykereskedelemi ára­kat? Ugyanis az történt, hogy a maxi­mális árrés felső határát a nagykereske­delemi ár olyan mértékű emelkedése követte, hogy a tuljadonképpeni ered­mény nulla. Senki sem törődik azzal, hogy az üzlethelyiségek béreit önké­nyesen emelik, az én esetemben 100 százalékkal, ha nem tetszik, mondjon le róla, megjegyzéssel. Vagy még megemlíteném a villanyáram árának közelgő emelését, ami nagyon súlyo­san érint majd bennünket. Talán a kezdő kiskereskedők tönkretétele a cél? Az újságíró szavával élve: mi köze ennek a piacgazdasághoz ? NAGY IMRE Csallóközcsütörtök Az olvasói leveleket, mondani­valójuk tiszteletben tartásával, rö­vidítve jelentetjük meg, A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmá­val szerkesztőségünk nem ért tel­jes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk to­vábbi leveleiket A demokrácia szakítópróbája ­a területi önkormányzatok A választási kampány alatt elég gyakran voltunk ta­núi annak, hogy a magyar politikusokat arra akarták kényszeríteni, mondjanak le a területi autonómia, vagy ha úgy tetszik, a területi önkormányzat követe­léséről. Ez nemcsak állampolgári önérzetet sértő és megalázó, hanem merem állítani, hogy mélyen demok­ráciaellenes is. Igaz, ki kell mondani, hogy azok a po­litikai pártok és mozgalmak, melyeknek képviselői ezt igénylik, nem a demokrácia túltengéséről ismer­tek. Inkább az autokratizmus útját járják, amely a tör­ténelmi tanulságok szerint sohasem vezetett még de­mokráciához, hanem csakis diktatúrához. Többek között elsősorban ezért is elgondolkodtató a magukat demokratikusnak valló erők hallgatása ezekben a kérdésekben. Ez a hallgatás egyvalamiről tanúskodik. Éspedig arról, hogy társadalmunkban a viszonyok még távolról sem érettek a közvetlen de­mokrácia elviselésére. Az antidemokratikus salak még túl vastagon borítja az egyes csoportosulások gondolkodásmódját, és társadalmi megnyilvánulásu­kat is. Ezt megváltoztatni csak sok-sok türelemmel le­het. Egy biztos, hallgatással nem lehet eredményt elér­ni. Az autokrata politikusok által vezényelt politikai pártok és mozgalmak mindent el fognak követni a központi hatalom megerősítéséért. Olyan politikai légkör alakulhat ki, melyben a démokraták részére lé­nyegesen beszűkül a mozgástér, és ez a kisebbségi politika szempontjából lesz a legkedvezőtlenebb. Nemzeti létünk fennmaradásának záloga a demok­ratikus államhatalom kiépítése. De nem a közvetett demokráciáé, hanem a közvetlené. Vagyis a centrali­zált államhatalom mielőbbi leépítése. Ebben a kérdés­ben 1989-től lényeges előrelépés nem történt. Továb­bra is a központi irányítás dominál minden téren. Ez megmutatkozik az önkormányzatok és a polgárok kapcsolatában. Az állampolgár még mindig gyakran kiszolgáltatott helyzetben van. Az, hogy a köztisztvi­selők szolgálják az állampolgárokat, sajnos, csak szép szólam marad. És ez mindaddig így lesz, amíg a köz­tisztviselők léte nem az adófizető polgártól fog füg­geni. De ehhez arra van szükség, hogy alapjaiban megváltozzon az államhatalom döntési szerepköre. Minden olyan kérdéskört, amely a polgári közvetle­nül érinti, le kell a központi hatalomról választani, és át kell ruházni a területi vagy a helyi önkormányza­tokra. Gondolok itt az iskolaügyre, kultúrára, de sok más területre is, így a város gazdasági fejlődésére. Lehetővé kell tenni, hogy a polgárok ne csak beletek­inthessenek az ügyek folyásába, hanem ellenőrizhes­senek is, és felelősségre is vonhassák az ügyekért fe­lelőseket, ha a dolgok rosszul alakulnak. Szlovákiában nincs politikai erő, amely fel merné vállalni az ilyen közvetlen demokrácián alapuló köz­igazgatás kiépítését. Kivételt a hazai magyar politiku­sok jelentenek. Nekik talán csak azt lehet felróni, hogy csupán a nemzetiségekre vonatkoztatták az ön­kormányzat szükségességét, csak ezen a téren szorgal­mazzák a központi hatalom leépítését. Ez nem elég, a fő célnak az egész közélet demokratizálását kell tekin­teni. Azon kell munkálkodni, hogy mennél több dön­tés az adófizető polgárok kezébe kerüljön. Nemzeti létünk megóvása érdekében pedig olyan közigazgatá­si területek kialakítása legyen a cél, amelyek biztosít­ják, hogy minden bennünket érintő kérdés eldöntésé­ben aktívan részt vehessünk, s így a döntéseket pozi­tívan befolyásolni is tudjuk. BENKOVICS JÓZSEF Galánta Többen is választottak volna Már lassan nem lesz beszédtéma a választások, de nekem még van egy megjegyzésem. Ha idén is házhoz vitték volna a szavazócédulákat, akkor talán többen is elmentek volna szavazni. Mert a városokban az egyedül élő idős emberek sok esetben nem is tudták, hogy választások voltak. Nem mindenki vásárol újságokat, így nem is lehet mindenki tájékozott a belpolitikában. Faluhelyen a betegek vagy idősek csak üzentek a polgár­mesteri hivatalba, és elhozták hozzájuk a hordozható urnákat. A városok­ban más volt a helyzet, ott az emberek nem ismerik egymást. Ha minden­ki kézhez kapta volna a szavazócédulákat, akkor a mozgásképtelenek is bejelenthették volna szavazási szándékukat. HOSTINA IRÉN „ Komárom Kellemetlen mellékzörejek A választások és Pelé

Next

/
Thumbnails
Contents