Új Szó, 1994. október (47. évfolyam, 227-252. szám)

1994-10-13 / 237. szám, csütörtök

6 MINDENNAPI BŰNÜGYEINK ÚJSZÓ 1994. OKTÓBER 13. Rendó'rbunök Jó tanács autósoknak: ha iszol, legyen nálad egy dugj ezres • Színvonalas szolgáltatás: lopott autókhoz forgalmi engedély • Duhajkodás a börtönrácsok mögött Három tonna bódulat Minden idők legnagyobb kokain­szállítmányát találta meg az Egye­sült Államok Szövetségi Vámhivata­la egy Venezuelából érkező teherha­jó rakománya között Newark ki­kötőjében. A három tonna (!) kábító­szer még májusban akadt fenn a há­lón, de a hivatalos szervek - akkor ­semmiféle intézkedést nem tettek. Jó okuk volt rá. Ha legfoglálták volna a szállít­mányt, valószínűleg sohasem jutnak el a nemzetközt csempészhálózat ve­zéreihez, a „nagy halakhoz". Márpe­dig éppen ez volt a céljuk. Robert E. Van Etten, New York város vámhi­vatalának szóvivője elmondta: a ha­jó papírjait gyanúsnak találták, aztán a rakomány átvizsgálásának eredmé­nye a sokat látott vámtiszteket is meglepte. A több száz csinos nejlon­zacskócsomag lefoglalása helyett ekkor hosszas megfigyelőakció vette kezdetét: nyomon követték a rako­mány útját Newarkból New Jersey és Brooklyn különféle raktáraiig, le­rakataiig. Az akció nagy erők bevo­násával éjjel-nappal tartott, s a szö­vetségi szervek reményei szerint ak­kor ért volna véget, amikor a szállí­tók, sofőrök mozgásának figyelése révén eljutnak a csempészügylet ér­telmi szerzőiig. Erre azonban várni kellett néhány hónapot. Fordulat akkor állt be, amikor a közelmúltban egy keddi napon az ügy legfőbb gyanúsítottja, Francisco Delgado leparkolt Lin­colnjával a 29. utca és a Broadway sarkán New Yorkban, kiszállt a ko­csiból, és gyalogosan továbbindult. Alig tett azonban néhány lépést, a szövetségi vámhivatal tisztjei letar­tóztatták. A vámnyomozók ekkor már hetek óta követték a 48 éves ko­lumbiai férfit, s tanúi voltak, amint társával, a szintén kolumbiai Alber­to Heraldóval (30) telepakolják a Lincoln csomagterét a Ijajórako­mányból származó kokainnal. Ki­lencven kilogramm „anyagot" he­lyeztek el az autóban, három nagy kartondobozba csomagolva. A jelek arra mutatnak, hogy a két kolumbiai férfi és egy később lefülelt harma­dik, Augusto Vargas (36) az egyik dél-amerikai kokainmaffiának leg­alábbis a „középvezetői". Letartóz­tatásukat már csak azért is végre kellett hajtani, mert máskülönben rövidesen sor került volna a kábító­szer dealereknek való kiosztására, s ennek kockázatát már nem lehetett vállalni. New Jersey szövetségi vámnyo­mozói az üggyel kapcsolatban arra hívták fel a figyelmet, hogy az utóbbi időben az USA-ba irányuló kokainexport soha nem tapasztalt méreteket öltött. Ugyanakkor a DEA (az ország legfontosabb kábí­tószerellenes hivatala) washingtoni képviselője szerint nincs ok arra gondolni, hogy a kolumbiai szállí­tók változtattak volna eddigi szoká­saikon, a rendszeresen csempészett mennyiségen. Az utóbbi idők nagy fogásai - amelyek közül természe­tesen a 3 tonnás viszi el a pálmát ­mindössze „véletlen egybeesés" eredményei. A DEA adatai szerint egyébként 1993-ban kevesebb ko­kaint foglaltak le az amerikai ható­ságok, mint az előző, 1992-es év­ben. Ennek az volt az oka, hogy ta­valy kezdték alkalmazni az új stra­tégiát: a drog azonnali elkobzása és megsemmisítése helyett a kivárásra játszottak. (Zsaru) anya ellenére is sikerült visszaszo­rítanunk. A népi bölcsesség azt tartja: a rab­lóból lesz a legjobb pandúr. Az össze­függések világosak. Az alvilág bizal­mas ismerői folytathatják a leghatéko­nyabb harcot a jól szervezett bűnban­dák ellen. Sajnos, ez az axióma fordít­va is érvényes. A tekintélyt parancso­ló egyenruha nagyon jó lehetőséget nyújt a különböző visszaélésekre, a bűnök elkendőzésére vagy egyenesen bűncselekmények elkövetésére. Az elmúlt rendszerben a „félelem minisztériumának" képviselői szinte sérthetetlennek számítottak, elképzel­hetetlen volt őket embertelenséggel vagy bárminemű visszaéléssel meggyanúsítani, ma viszont már nyíl­tan bírálhatjuk a rendőrség tevékeny­ségét, melléfogásait. A rend őrei közt - és ezt konkrét példák bizonyítják ­sok és egyre több a fekete bárány. A tavalyi esztendő első felében a belügyminisztérium ellenőrző osztá­lyára 465 panasz érkezett, az idei év ugyanazon időszakában már 951 (a pa­naszok mintegy 30 százaléka jogos volt). A statisztikai adatok arról is árul­kodnak, hogy a múlt évben 126 eset­ben követtek el , bűncselekményt rendőrök. Ez a szám idén tovább emel­kedik. A leggyakoribb vétségek: hata­lommal való visszaélés és korrupció. A csúszópénzt főleg a közlekedésrendé­szet tagjai fogadják el. Meglepetésre nemcsak a kisebb-nagyobb szabálysér­tések vagy ittas vezetés esetében huny­nak egyesek szemet, hanem, mint ezt két fiatal járőr esete is bizonyítja, más, törvénybe ütköző cseledetek felett is. Az említett duó egy Szene melletti el­lenőrzés során lopott árura bukkant, amelyet a tettesek egy bazini üzletből „vételeztek". A zsaruk végül 3600 ko­ronáért, 240 schillingért és egy villany­borotváért futni hagyták a tetteseket. Rendőri „díszkíséret" Hogy néhány pénzsóvár fiatal zsaru mi mindenre képes, arról néhány nap­ja a Nový čas számolt be. íme, a sztori rövidített változata. (A szerző beve­zetőjében figyelmeztet: ha valaki autó­val van, és sörre támad gusztusa, aján­latos, hogy legyen egy dugi ezerkoro­nása, mert máskülönben előfordulhat, hogy jogosítvány nélkül marad.) Egy fiatalember a Mamut sö­rözőben két Budvar felhajtása után Récsére igyekezett. Az első útkeresz­teződésben megállították, és „fújatni" akarták. Rövid eszmecsere után a zsa­ruk diszkréten elfogadták a sofőr által felajánlott ezrest. Csakhogy a rendőrök ketten voltak, a bankóból meg csak egy volt, és ez az arányta­lanság) nem tetszett nekik. Ezért gon­doltak egy merészet, és rögvest csele­kedtek. Sofőrünk majd hanyatt esett a meglepetéstől (bár ez az ülésen alig ment volna neki), amikor néhány utcá­val arrébb a már jól ismert kettős me­gint leállította, és szondáztatni akarta. „De uraim, az előbb már fizettem" ­próbált hasztalan magyarázkodni a balszerencsés sofőr. A zsaruk az égvi­lágon semmire sem emlékeztek, és mindenáron fújatni akarták. Ekkor a fiatalember megkérte őket, hogy mivel már nincs nála pénz, kísérjék haza, ott­hon majd fizet. A rendőrök ráálltak. Odahaza kiderült, hogy hősünknek minden vagyona egy gyűrött százas. Ezt megtudva „kísérői" megint szon­dáztatni akarták. Ekkor a háziúrnak mentő ötlete támadt. „Gyerünk vissza a városba, egy pénzautomatából kive­szem az. ezrest" - javasolta. A civil au­tó rendőri kísérettel Récséröl visszatért a központba. Ott viszont az automata jelezte: az aznapra járó összegei már kivették. A patthelyzetet a késői időpont oldotta meg. Már közeledett az éjfél, így a pár perc múlva kezdődő új nap lehetővé tette, hogy a masina ki­adhassa az annyira áhított ezrest. A zsaruk ezután, mint akik jól végezték dolgukat, el akartak búcsúzni. Áni a fi­atalember úgy gondolta, két ezresért illene őt hazakísérniük. Annál is in­kább, nehogy hazafelé egy másik rendőrjárőrrel gyűljön meg a baja. A két egyenruhás ha nem is túl szívesen, de mégis hazakísérte (rövid időn belül már másodszor) a vétkes sofőrt. Komplex „szolgáltatások" Természetesen a korrupciónál jóval veszélyesebb zsaruvétkek is akadnak. Maga a belügyminiszter sem titkolja, hogy néhány esetben a rendőrség tag­jai is együttműködnek a maffiával, ezért is olyan nehéz ezeket a bűnszer­vezeteket lebuktatni. felgöngyölíteni. A Zsolnai járásban garázdálkodó polip egy karját, úgy tűnik, sikerült levágni. A már régóta működő és nemzetközi kapcsolatokkal rendel­kező autósmaffiára - tagjai magas rangú állami tisztviselők, magánvál­lalkozók és rendőrtisztek voltak - rá­állítottak egy különleges bűnügyi nyomozócsoportot, és az eredmény nem maradt el. A közelmúltban le­bukott egy 25 tagú banda, mely mintegy félszáz lopott autót - csupa márkás nyugati kocsit - legalizált hamis iratokkal, és dobott piacra. Édes élet a rácsok mögött A börtönélet sem mindig szürke és sivár. Ha az elítéltnek van pénze és megfelelő összeköttetései, a rácsok mögött is ki lehet rúgni a hámból, vi­dám partikat, pezsgős vacsorákat lehet rendezni, sőt talán még a hölgylátoga­tók a cellapriccsen sem tartoznak a fantázia világába - állították a jól érte­sültek egy kassai éjszakai mulatóban, és nem jártak messze az igazságtól. A gyorsan terjedő szóbeszéd a bűnügyi rendőrség fülébe is eljutott, amely úgy döntött, utánanéz az elítél­tek privilégiumáról szóló történetek­nek. Egy szép napon rajtaütésszerű ellenőrzést végeztek a zárt intézet­ben. Figyelmük elsősorban a bör­tönőrökre terjedt ki. Egyet gyanúsí­tottak, ám végül három jómadarat lepleztek le. Valamennyiüknél olyan bizonyítékokra bukkantak, melyek egyértelművé tették: a fegyőrök összejátszanak az elítéltekkel. Ter­mészetesen mind a hármukat fel­mentették a további szolgálat alól. A vizsgálat során többek között fény derült arra, hogy az egyik őr el­ítélt „barátja" gépkocsiján járt napon­ta a munkahelyére, közben a postás szerepét is betöltötte. Persze nemcsak a leveleket hozta, vitte, hanem a kü­lönböző megrendelt ételeket, italokat is, sőt azt is elintézte, hogy az elítéltet potom 300 koronáért látogathatták. A rabok Sportkázhattak és akinek volt rá anyagi fedezete, bulikat is rendezhe­tett Az elítéltek összekötőik segítsé­gével a zárkákból irányíthatták kinti üzleteiket, befolyásolhatták, megfé­lemlíthették a tanúkat. Az is kiderült, hogy a korrupt őrök az anyagi juttatásokon kívül néhány börtönlakó fiatal feleségétől termé­szetbeni juttatást kértek és kaptak. Előbb zsaroltak, majd raboltak Még cifrább, pontosabban, piszko­sabb ügybe bonyolódott a pozsonyi rendőrfőkapitányság két munkatársa. A vád ellenük zsarolás, rablás, élet­veszélyes fenyegetés. A zsaruk né­hány hónapja egy szállodában együtt szórakoztak egy lengyel fiatalember­rel. Később megkeresték szobájában, és feljelentéssel fenyegették, mert ­állították - fülükbe jutott, hogy lányo­kat „futtat". Hallgatásuk árát 2000 német márkában szabták meg. Miután látták, hogy a lengyel nem mutat haj­landóságot, pisztolyt rántottak, és megfenyegették, hogy a helyszínen végeznek vele. A megfélemlített férfi­tól aztán elvettek tízezer márkát, ezer cseh koronát, sőt még az óráját és a nadrágszíját is magukkal vitték. Valamennyi felsorolt esetben be­igazolódott a „kútra járó korsó" ese­te. De vajon hány hasonló súlyos visszaélés marad titokban? Az oldalt írta és szerkeszteti!.-: ORÍXiDV VILMOS Archív felvétel Hullaégetők A határjárőr távcsővel kémlelte a vidéket. Egy­szer csak sűrű füstoszlopot észlelt, s amint távcsővel közelített a helyszínhez, mindjárt látta: lángol a szalmakazal. A riasztott tűzoltók bizony gondban voltak, mert szerkocsival nem tudták meg­közelíteni a helyszínt, fgy aztán a tűzoltók csák­lyákkal láttak munkához, s igyekeztek minél job­ban lokalizálni a vörös kakast. Egyszer csak egyi­kük felkiáltott: „Ide mindenki! Ember a kazalban!" Rohantak is a tűzoltók, ám egy pillanat alatt ki­derült, a szerencsétlen emberen már nem tudnak segíteni. A királdi körzeti orvos a holttestet vizs­gálva egy szúrásszerű vágást fedezett fel az össze­égett tetemen, úgy szívtájékon. A kiérkezett rendőrorvos alátámasztotta kollégája észlelését, így pillanatok alatt felbolygatott méhkashoz kez­dett hasonlítani a környék. Hiszen az a nyomozók előtt gyorsan nyilvánvalóvá lett: itt sokkal többről van szó, mint egyszerű balszerencséről... A forrónyomos brigád azonnal indult, hogy ér­tékelhető adatokat szerezzen, míg a bűnügyi tech­nikusok nyomok után kutattak. Az utóbbiak nem sok sikerrel, hiszen a tűz közben alapos munkát végzett. Ám a rendőrorvos alapossága a segítsé­gükre volt. Kiderült ugyanis, hogy az összeégett embernek az egyik lába rövidebb, bal kezén cson­kolták a mutatóujját, s hiányos fogsora is útmuta­tó lehetett a nyomozók számára. Mindezt felmér­ve az adatgyűjtők már célirányosan járták a kör­nyékbeli településeket, s ilyen feltűnő jegyekről ismert ember után érdeklődtek. Nem kellett soká­ig keresgélniük a zsaruknak: Királdon a szénné égett emberben Gyüre Istvánra ismertek, aki a Kossuth utca 30. szám alatt lakott. Nosza, indultak is a nyomozók a házhoz, ahol példás rend fogadta őket. Valahogy gyanúsan nagy volt a tisztaság, de akkor még nem gondoltak ezzel kapcsolatban semmi különöset a Daragó László alezredes, életvédelmi alosztályvezető által vezetett csapat munkatársai. Az asszonyt meghall­gatva annyit tudtak meg, hogy férje alkalmi mun­kákból élt, s bár nem váltak ď, ő időközben „vál­tott", s élettársi kapcsolatot alakított ki a többszö­rösen büntetett Kótai Józseffel. Hármasban ten­gették évek óta mindennapjaikat, s a nő állítása szerint ha a férjének nem tetszett a dolog, nemrit­kán a szabad ég alatt, egy-egy szalmakazalban húzta meg magát. A nyomozók gyorsan rákérdez­tek, dohányzott-e Gyüre, s az igenlő válaszra úgy vették észre, mintha enyhültek volna az asszony addig gondterhelt vonásai. így aztán mind őt, mind élettársát alaposabb kihallgatásnak vetették alá, valamint a szomszédoknál is igyekeztek tuda­kozódni Gyüre életmódja, viselkedése iránt. A célirányos kihallgatási taktika azután ered­ményre vezetett. Előbb az asszony tört meg, s val­lotta be, hogy élettársa valamilyen módon megöl­te a férjét. Először azt hitték, csak megszúrta, hív­ták is a mentőket, ám mire azok megérkeztek, Gyüre már halott volt. Kótai megtiltotta az asszonynak, hogy erről bárkinak is beszéljen, mi több, amint meghallotta a mentő érkezését, kiza­varta az asszonyt: küldje el a mentősöket azzal, hogy a férje nem győzte kivárni őket, s gyalog in­dult el elsősegélyért. A mentősök azt hitték, a vak­riasztások egyikével állnak szemben, így aztán nem is mentek be a házba, ahol időközben lázas tevékenységbe kezdett Gyüréné és élettársa. Az asszony előbb a kést mosta tisztára, majd alaposan felsúrolta a kövezetet, eltüntette a vért a szek­rényről, a székről. Élettársa pedig az ágy szivacsát és a véres ágyneműt vitte az udvarra, s gyorsan tü­zet is gyújtott alájuk. (Ezt amúgy észlelték is a szomszédok, mert a környéket jellegzetes bűz árasztotta el.) Rövid ideig tanakodtak ezután, mi legyen a volt férj sorsa, mígnem Kótai fejéből ki­pattant a szikra - ha már Gyüre sok éjszakát töltött a szalmakazalban, legyen az a végső nyughelye is. Az egyik szomszédtól - azzal az ürüggyel, hogy a meddőhányón összegyűjtött szenei akarja hazafu­varozni - kétkerekű kocsit kértek, majd a sötétség leple alatt, jókora kerülővel az úgynevezett Hár­mashatár-hegyre vitték a férj tetemét, ahol a szal­mába fektették, majd meggyújtották a kazlat. Az asszony vallomása után nem sokkal megtört Kótai József is. 0 először úgy adtá elő a történte­ket, hogy Gyüre ittasan tért haza augusztus 30-án este házukba, s nem sokkal később apróságok mi­att szóváltás kezdődött a volt férj és az élettárspár között. Kótai - állítása szerint - egy fadarabbal igazította el a férfit, aki erre egy kést kapott fel, amit Kótai kicsavart a kezéből, s éppen tette volna el, amikor Gyüre beleszaladt a pengébe. Amint ezt észlelte Kótai, szólt élettársának, hogy értesítse a mentőket. Ám a férj közben meghalt, s hogy ne derüljön ki Kótai újabb bűnügye, rávette az asszonyt, küldje el a mentőket. Azután takarítottak ki, majd este kivitték a férj. tetemét a kazalba. Ar­ra számítottak, mindenki azt hiszi majd, hogy Gyüre rágyújtott, majd részegségében elaludt, s felgyújtotta maga alatt a kazlat. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főka­pitányságon Kótai József ellen emberölés bűntette miatt folyik vizsgálat, de eljárást indítottak Gyüre Istvánné ellen is, hiszen bűnsegédként részese volt a holttest és a nyomok eltüntetésének. (Zsaru)

Next

/
Thumbnails
Contents