Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-08 / 208. szám, csütörtök

1994. SZEPTEMBER 9. >OJ£ZO" Ó/SZÓ' RIPORT Hiányos vádemelés avagy: a gyógyíthatatlan beteget meg kell ölni? Január 13-án hajnalban keltek, nehogy elkéssék a Pozsonyba induló autóbuszt. Kacz Éva gyerekkocsiba ültette két és fél éves kislányát, Kacz Ferenc pedig 7 éves kisfia nyakán szorosabbra húzta a sálat, majd kézen fogva elindultak... Elöl a lányok, mögöttük a férfiak. - A sötétben, az esőben mi vigyázunk rátok - nevetett össze apa és fia. Már látták az autóbuszt, már majdnem elérték a megállót, amikor a tragédia megtörtént. Egy Skoda 1203 -as kis teherautó hátulról belehajtott a mit sem Sejtő családba. Az ütközést követően az apa és kisfia az út melletti fűre zuhantak, Éva asszony, annak ellenére, hogy gyermeke a combjának ütközött, talpon maradt. A gázoló elhajtott a helyszínről. Cserbenhagyta élettelen áldozatát, a segítségért kiáltó, rémült nőt és síró gyermekeit... A cserbenhagyásos gázolás óta nyolc hónap telt el. Ez az idő elég volt ahhoz, hogy a gútaiak megfeledkezzenek az esetről, ám nem volt elég ahhoz, hogy a Komáromi Járásbíróság H. Z. 22 éves szimői pék ellen nemcsak a gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés, hanem cserbenhagyás miatt is vádat emeljen. Mert míg Éva asszony véraláfutásokkal, Krisztián fia pedig agyrázkódással, arcsérüléssel vészelte át a balesetet, a 43 esztendős Kacz Ferenc súlyos agysérülést szenvedett, melynek következtében élő holttá vált. Mozdulni, beszélni, gondolkodni nem tud. s nem is fog talán. Nem ismeri fel feleségét, gyermekeit, orvosait a komáromi kórház neurológiai osztályán... Kacz Éva a családját ért tragédiát végső kétségbeesésében tárta a nyilvánosság elé. - Már nem hiszek az igazságszolgáltatásban, pontosabban a komáromi ügyészség munkájában, hiszen annak ellenére, hogy a tanúvallomások alapján bebizonyosodott a csérbenhagyás ténye, a járási főügyész csak a súlyos testi sértés okozása miatt emelt vádat a gázoló ellen. Fellebbeztem a főügyésznél, panasszal fordultam a a pozsonyi Legfőbb Ügyészségre, de a beadványomat a kerületre továbbították, s tudatták: kifogásaimat az előkészítő eljárás során kellett volna érvényesítenem. Utaltak arra, hogy ha a tárgyalás során bebizonyosodik a cserbenhagyás ténye, sor kerülhet a vádemelés kibővítésére, s a büntetőeljárás elkezdésére. Mintha én nem ezt akartam volna! Ki tudja miért, a főügyészt nem a tények érdeklik... S a gázoló ismét a volán mögött ül. Ami viszont ennél jobban aggaszt, az a családom további sorsa. Magatehetetlen férjem március 2tól a komáromi kórház neurológiai osztályán fekszik. A szociális nővér tudtomra adta, hogy gondoskodjam férjem . elhelyezéséről. Nem azt mondta, hogy a kórház talál egy intézetet, ahol befogadják és utókezelik, hanem azt, hogy én intézkedjem. Megpróbáltam telefonon és személyesen is. Szociális intézetbe kora, a kórház rehabilitációs osztályára kilátástalan állapota miatt nem fogadják, anyagi helyzetem pedig nem engedi, hogy esetleg magánpanzióban ápoltassam, mint ahogy azt sem, hogy én rriaradjak mellette. Mivel a járásban nincs utókezelésre szakosodott intézet, viszont Érsekújvárott van, ott próbálkoztam. Már-már bízni kezdtem a sikerben, de míg eleinte férjem felvételét a két járás regionális biztosítóinak megegyezésétől tették függővé, most szóba került a helyhiány. Úgy érzem, összecsapnak a hullámok ^ fejem fölött, s egyre jobban félek a jövőtől. Tudom, gyermekeim miatt erősnek kell lennem, hiszen fel kell nevelnem őket. Egyedül - mondta a 33 éves törékeny asszony -, s bár igyekezett erősnek mutatkozni, a beszélgetés során könnyeit gyakran nem tudta visszafogni. - Hogyan viselkedik a cserbenhagyásos gázoló? - vetettem közbe. - Azt igazán nem tudom, hiszen velem a kapcsolatot nem vette fel, soha nem érdeklődött férjem hogyléte iránt. Annyit tudok csak, hogy a gázolás után sem önként jelentkezett a rendőrségen, sőt két vallomása is eltér egymástól. Először azt állította, hogy a meleg kenyér miatt autójának ablakai bepárá&odtak, s ezért nem látott minket. Néhány héttel azután, már ügyvédje jelenlétében, akinek fia mellesleg a rendőrségen dolgozik, úgy nyilatkozott, hogy a férjem rosszul lépett, és az autó alá esett. A szakértők ezt határozottan cáfolják, s a gázolásért egyértelműen a sofőrt teszik felelőssé. Furcsa az is, hogy míg először azt állította, miután ütést érzett, azonnal fékezni kezdett, a későbbiekben erre nem emlékezett, viszont tudta, hogy a gázolás színhelyétől 50-100 méterre megállt, és a baleset színhelyére rohant, ahol a mozdulatlanul fekvő férjem állapota iránt érdeklődött. Érdekes viszont az, hogy a szemtanúk, akik a gázolást követő kiáltozásomra jöttek segítségemre, s hívták a mentőket, az orvost és a rendőröket, látták ugyan a Skoda 1203-as autót, de a sofőrrel senki nem beszélt. A járási főügyészt ez nem érdekli, mint ahogy az sem, hogy H. Z. tette elkövetése után folytatta a kenyérszállítást, majd hazatért. Észbontó a kerületi ügyészség érvelése, aki a cserbenhagyással nem foglalkozik, mert szerinte a szükséges segítséget megkaptuk. Dé nem a gázolás elkövetőjétől! Azon nem csodálkozom, hogy H. Z. ügyvédje segítségével, még a vádirat elkészülése előtt a 224-es paragrafus - súlyos testi sértés okozása - ellen is tiltakozott, de bánt, hogy a felelősséget az áldozatára akarja hárítani. Kacz Éva egyebekről is beszámolt. Arról, hogy amikor május 26án kézhez kapta a vádiratot, amelyből hiányzott a cserbenhagyás vádja, a június 9-re kitűzött tárgyalás elnapolását kérte. Akkor még bízott abban, hogý a főügyész a vádat a 208-as paragrafussal kiegészíti. Akkor még hitt abban, hogy a jog a vétlenek oldalán áll. Sajnos, ez idáig ennek ellenkezőjéről győződött meg... Fényképeket rak elém, a közös együttlétek emlékeit. - Mennyire boldogok voltunk. Kész, vége, soha többé?... - csuklott el a hangja, majd nyugalmat erőltetve magára a baleset utáni hónapokat foglalta össze: - A mentőautóban a kisfiamat nyugtattam, dehogy gondoltam volna a legrosszabbra! Még akkor is bíztam férjem gyógyulásában, amikor eszméletlen állapotban helikopterrel az érsekújvári agysebészetre szállították. Kétszer műtötték. Eltávolították homloklebenyének egy részét, a beszéd és gondolkodás központját. Az agykárosodás és a bevérzés, következtében férjem bal oldala megbénult. Márciusban visszahozták a komáromi kórházba, s az orvosok szinte egybehangzó, véleménye szerint tudatos cselekvésre képtelen, élete végéig ápolásra szorul. Az orvosszakértő véleménye is az, hogy agykárosodása tartós, s a jövőben sincs remény arra, hogy egyszer talán beszélni kezd. Mindezek ellenére az utóbbi hetekben mintha állapota mégis változott volna. Lehet, hogy a 107 napja tartó rehabilitációnak vagy a logopédus, a pszichológus lelkiismeretes munkájának köszönhetően, néha úgy tűnik, Feri reagál az utasításokra. Mintha engem is felismert volna... Délutánjaimat, hetente négyszer, betegágyánál töltöm, a gyerekeket ezalatt 74 éves, szívbeteg édesanyám látja el. A férjemet megetetem, borotválom, tornásztatom, beszélek neki a gyerekekről, a befejezetlen házról, arról, hogy hazavárjuk, arról, hogy küzdenie kell... Bármennyire is szeretném otthon tudni őt, képtelen vagyok megoldani. Noha 85 kilóról 50-re fogyott, lehetetlen - s nemcsak fizikailag házilag ápolni. Dolgoznom kell, hogy élni tudjunk. Szükség van a keresetemre, hiszen a férjem táppénze 1550 korona. Abban bíztam, ha vaióban el kell hagynia a neurológiai osztályt, ahol az ápolónőktől kezdve az orvosokig oly lelkiismeretesen gondózták, hogy mozdulatlansága ellenére nincs egy felfekvése sem, a rehabilitációs osztályra helyezik, s tovább foglalkoznak vele. Nem többet, csak annyit, mint ez idáig. Mert ugye, nem lehet lemondani egy 43 éves emberrről csak azért, mert 107 napja tartó kezelése szinte eredménytelen? Lehet, hogy csak további 100-200 nap után áll be változás; ki tudhatja előre? A rehabilitációs főorvosnő viszont nem hajlandó átvenni az osztályára, mondván, az ágy a gyógyítható betegeknek kell. Nem hajlandó beutalni a kovácspataki gyógyintézetbe sem, mert ott is csak az aktívan közreműködőket fogadják. Az ügyintézések során annyi érzéketlenséggel találkoztam, hogy az szinte hihetetlen. Pedig én nemcsak' elhelyezni akarom a férjemet, hanem azt, hogy foglalkozzanak vele. A balesetért nem őt terheli a felelősség, ő csak áldozat. Súlyos agykárosodása ellenére emberhez méltó gondoskodásra van szüksége, joga. Ennyivel tartozunk neki - közölte mindenre elszántan. Dr. Viola Pál, a neurológiai osztály főorvosa, mindenféle rendelet ellenére, már több mint száz napja foglalkozik a beteggel. - Mélységesen egyiittérzek a családdal, s ami orvosilag elvégezhető, azt megtettük. Március 2-tól, amióta az osztályunkra került, állapota sajnos, változatlan. Hangsúlyoznom sem kell talán, hogy ha a járásban volna egy utógondozó intézet, vagy legalább néhány kórterem, megszűnne a gyógyíthatatlan, magatehetetlen, ellátásra szoruló betegek elhelyezésének gondja. Sajnos, az előírások értelmében az osztályon egy beteg átlagban 17 napot tölthet, ezért már tőlem is kérdezték, meddig lesz még nálunk. Az érdeklődőkkel közöltem: addig, amíg nem találunk más megoldást. - A beteget miért nem veszi át a rehabilitációs osztály? - értetlenkedtem. - Gondolom, a huzamos ágyfoglalás miatt. Meg azért, mert . egyszerűbb más osztályon tornásztatni a betegét... Dr. Petra Kjoseboneva főorvosnő véleményére is kíváncsi voltam. - A Kacz család esetében külön kell választani a szociális és az egészségügyi szempontokat. Sajnos, a beteg, haláláig, mozdulatlanságra van ítélve, nagyobb mértékű agyműködésre nincs remény. Gyógytornászaim naponta- foglalkoztak vele, ám az esetleges együttműködésnek a leghalványabb jelét sem tapasztalták. Osztályunkon a betegek, a rendeletek értelmében, 34 napot tölthetnek, ám ha állapotuk javul, akár több hónapon át is kezeljük őket. Kacz Ferenc esete más. Állapota reménytelen. Ezért nem fogadjuk, s nincs értelme a felesége által szorgalmazott kovácspataki gyógykezelésnek sem. - Értsem úgy, hogy az ilyen betegeket, hogy ne terheljék a kórházak szűk anyagi költségvetését, meg kell ölni? - veszítettem el béketűrésemet, de a főorvosnő a kérdésfelvetést kikérte magának. - Persze, most én leszek a rossz, a Szívtelen, aki nem érti meg a család szorult helyzetét. Meg kell értenie, hogy a fiatalembert nem tudjuk . meggyógyítani. A felesége vágy vigye haza, vagy adja intézetbe. A kórház nem szociális intézet. - A 33 éves kétgyermekes anya családfenntartó. Nem ápolhatja a férjét, mert valamennyien a keresetéből élnek. Az életben maradáshoz pénz kell. Nem teheti félre a szakmai szempontokat, s nem vállalhatja a beteget csupán emberségből? Vagy netán igazgatói megrovástól, fegyelmitől tart csupán, s nem akarja megharagítani feletteseit? akadékoskodtam, mire a főorvosnő ismét a 30 ágyas osztály korlátozott lehetőségeiről kezdett beszélni. A beteg elhelyezésének gondja nem hárulhat a családtagra, a hozzátartozókra, s nem függhet egyegy főorvos (jó- vagy rossz-) akaratától sem. A komáromi kórház igazgatójától tudakoltam, mi lesz Kacz Ferenccel. - A beteg állapota valóban súlyos, nem valószínű, hogy a huzamosabb rehabilitáció segítene rajta.Persze, örülnék, ha tévednék... Sajnos, a járásban ez idáig nem tudtuk megoldani a hosszas kezelésre szoruló betegek ellátását, noha a szándék megvan. Ennek ellenére meg kell oldanunk a betegek elhelyezését. S ez vonatkozik Kacz Ferencre is. Megígérhetem, ejhelyezése ügyében személyesen járok el. Szlovákiában vajon hányan vannak hasonlóan szorult helyzetben?! PÉTERFI SZONYA IRISALÓN '94 ^

nn m Bin jr ontozes nem luxus (Új Szó-tudósítás) Szakemberek szerint az idei szárazság a mezőgazdasági termelésben mintegy 3,5 milliárd korona kárt okozott. Ennek a kárnak az egyharmada a meglévő öntözőberendezések hatékonyabb kihasználásával megelőzhető lett volna - állítják az öntözési szakemberek. A jelenlegi helyzetre reagált az Öntözőgazdúlkodási Kutatóintézet, amely az intézet hidasi (Most pri Bratislave) kísérleti telepén egy tegnap kezdődött kétnapos szakmai kiállításon megpróbálja az érdeklődőknek bemutatni mindazt, ami az öntözéstechnikában a hazai piacon megtalálható. Imrich Santa, a kutatóintézet igazgatója a kiállítás megnyitóján is hangsúlyozta, hogy a hosszú távú meteorológiai előrejelzések továbbra is aszályos időket jeleznek, ezért a mesterséges eső egyre hatékonyabb kihasználása nem lesz luxus, hanem létszükségletté válik. A seregszemlén 9 országból 23 cég vonultatta fel berendezéseit, amelyeket működés közben figyelhetnek meg az érdeklődők. A kiállításon találkozhatnak mind a nagyüzemi, mind pedig a háztáji gazdálkodásban alkalmazható öntözőberendezésekkel és kiegészítő tartozékaikkal. Az egyre nagyobb teret hódító csöpögtető öntözőrendszerekből például rendkívül széles választék került bemutatásra. Az Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet munkatársai a bemutatón nemcsak szakmai tanácsokkal látják el az érdeklődőket, az általuk forgalmazott berendezések és eszközök egy része a helyszínen meg is vásárolható. tsz! Templomszentelés Ajnácskőn Ajnácskőn mindig a Kisboldogasszony (szeptember 8.) napjához legközelebb eső vasárnapon tartották a búcsút, a nagy vendégeskedéseket. Bár ez a szokás a családoknál az utóbbi években kissé alábbhagyott, a napot mint a település ünnepét azért számon tartják. Szeptember 11-én a 17 órakor kezdődő istentiszteleten Eduard Kojnok rozsnyói püspök ünnepélyes keretek között felszenteli a község új templomát. A szemplomszentelőre ismert szlovák, cseh, magyar és szlovákiai magyar képviselők, illetve politikusok jelezték érkezésüket. A nagy érdeklődésre való tekintettel a medvesaljai falvakból külön autóbusz gyűjti össze és szállítja haza az istentiszteleten részt vevőket. (farkas) á telefonközpontoktól a pénztárgépekig (Új Szó-hír) Holnap fejeződik be a számítógépek, irodatechnikai eszközök és távközlési berendezések COFAX '94 címen rendezett kassai kiállítása. A városi sporttelep kosárlabdacsarnokában kedd óta tartó seregszemlén 75 gyártó és forgalmazó cég mutatja be legkorszerűbb termékeit, áruit. A több mint száz éves múltra visszatekintő, ám szerelőcsarnokaiban tíz évnél régebbi technológiai berendezéseket, gépsorokat már nem üzemeltető német DeTeWe cég (Szlovákiában Kassán és Pozsonyban 1992 óta van kereskedelmi kirendeltsége) olyan automata telefonközpontokat és telefonkészülékeket sorakoztat fel, amelyek iránt nemcsak a németországi posta- és távközlési hálózatban nagy az érdeklődés, hanem többek között hazánkban is, mert azok szinte mindent tudnak, amit a mai világ legfejlettebb országaiban elvárnak tőlük a hivatalok, cégek, üzlet- és magánemberek, A martini GITy cég kábelrendszereket kínál az érdeklődőknek, több kiállító pedig világmárkájú számítógépeket. A vállalkozók elégedettségére nagy a választék az elektronikus pénztárgépekből is. Más dolog, hogy nem minden üzlettulajdonos örül e kasszatípus törvényileg kötelezővé tett alkalmazásának... (g-f)