Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-08 / 208. szám, csütörtök

6 MINDENNAPI BŰNÜGYEINK 1994. SZEPTEMBER 8. Magyarországi bombasztorik . A magyarországi közvéleményt hetek ota izgalomban tartó robban­tássorozat kapcsán sokan felteszik a kérdést: mi jöhet még? Meddig kell még elviselnünk a veszedelmes és kiszámíthatatlan robbantgatók prak­tikáit? Azután pedig: vajon ki vagy kik állhatnak a hazai viszonylatBan példátlannak nevezhető' terrorcselek­mények mögött? Mit akarnak elér­ni ,és amit elérni szándékoznak, arról miért hallgatnak... és így tovább. A folyamatosan sorjázó kérdésekre még nem ismerjük a választ. Csak a robbantások pontos számát. A családtagok ellen irányuló, il­letve a leszámolási céllal, bosszúból robbantott pokolgépeket nem említ­ve, a háború utáni Magyarországon az első - máig ismeretlen indítékú ­robbanás 1989. február 17-én történt a kelet-nyugati metró Astoria és De­ák tér közötti szakaszán, a metrósze­relvény utolsó kocsijában, Azóta is csak egy dolog biztos: nem profi ké­szítette a műanyag reklámszatyorba rejtett időzített csőbombát. Három töltete közül csak az egyik robbant fel, sérülést nem okozott. A második (távirányítású) pokol­gép 1991. december 23-án a Ferihe­gyi repülőtérre vezető gyorsforgalmi úton robbant. Az Oroszországból Magyarországon keresztül Izraelbe kivándorló zsidókat szállító busz volt a terroristák célpontja. A robba­nás az autóbusz hátsó részét és a busz mögött haladó, biztosító rendőrjárőr autóját rongálta meg. A buszon több utas könnyű, míg a rendőrjárőrök súlyos sérüléseket szenvedtek. A harmadik bomba már az idén robbant, június elsején - ugyanak­kor, amikor Szabadkán a Jovan Né­mád téri katolikus templom bejáratá­nál -, a szegedi Rókus-templom előtti autóbuszmegálló szeméttartó­jában, miután a templom előtt talált, reklámtáskába bugyolált csomagot valaki korábban beledobta. Egy, a megállón várakozó hölgy könnyeb­ben megsérült. A negyedik időzített pokolgép jú­nius 11 -én hajnalban robbant, az Or­szágház XIX-es kapuját és környé­két- rongálta meg, ereje körülbelül egy kiló TNT erejével volt egyenér­tékű. Senki sem sérült meg. Az ötödik, szintén időzített bomba június 23-án hajnalban a Mátyás­templom Halászbástya felöli oldalán rombolt mintegy fél kiló TNT erejé­vel. Senki sem sérült meg. Suhog a bárd A tolvajokat a középkorban vég­taglevágásra ítélték számos európai országban is. Amikor 1979-ben Irán­ban győzött a fundamentalista „for­radalom", visszaállították az iszlám jogrendszert, s azóta is alkalmazzák. Egy teheráni bíróság nemrég ti­zennégy rajtakapott tolvajt ítélt arra, hogy a hóhér levágja egyik kezük négy ujját. Nemzetközi emberjogi megfigyelő szervezetek úgy tudják, hogy az eset korántsem egyedülálló, szinte minden héten történnek ha­sonlók. Nem ritka a megbotozás, sőt vidéken a hűtlen asszony halálra kö­vezése sem. Vaktöltényeket kérek... \7. »rltlsiH irta bf „/d »U­OKDÓDY VILMOS • v.?; „Veszem a lapot..." • Miniszter úr, ön milyen képet őriz magában a rendőrségről? - Meglehetősen árnyalt és összetett képet. A hetvenes évek elején gyakran látogattam a jégkorongmeccseket. Me­gesett olykor, hogy egy-egy FfC-Dó­zsa rangadó után a rendőrök megtán­coltatták a hátunkon a gumibotot. Azután pedig, az évek múlásával leginkább gépkocsivezetés közben nyílt alkalmam arra, hogy a saját bőrö­mön tapasztaljam a rendőri fellépés változásait. Egyszóval: alulról• isme­rem a testület munkáját, a polgár sze : N mével láttam a rendőrség átalakulását, a napjainkra vitathatatlanná vált fejlődés gyötrelmeit. Saját tapasztala­tokról beszélek, hiszen az elmúlt évek­ben is előfordult néhányszor, hogy munkát adtam a közlekedésieknek: ap­róbb szabálysértésekkel, mint például „behajtani tilos" tábla elnézésével, zá­Exkluzív interjú Kuncze Gábor magyar belügyminiszterrel Kuncze Gábor belügyminiszter jó ideje nem panaszkodhat arra, hogy eseménytelenül telnek napjai. Hivatalba lépése után pár nappal mégis sikerült időt szorítania, hogy nyilatkozzon. rővonalon való megfordulással. Ilyen­kor sohasem vettem elő a képviselői igazolványomat, hanem a vétséget elis­merve inkább fizettem a helyszíni bír­ságot. Az a véleményem, hogy a rend­szerváltás óta a rendőrség nagyon nagy változáson ment keresztül. Az intéz­kedő rendőrök udvariasak, megjelené­• síik és fellépésük kulturált, kerülik az ok nélküli kötözködést, van humorér­zékük, sokat javult a stílusuk. Nem le­het eléggé becsülni a testület depoliti­zálásának kedvező hatását.'Jól emlék­szünk még, hogy az 1990. évi választá­sók idején a kampány egyik fő célpont­ja, illetve témája a rendőrség volt • Polgárként mennyire elégedett a rendőri munkával? - Az emberek úgy érzik, hogy az el­múlt években romlott, a közbiztonság. A mi családunkban két esztendő alatt három betörés történt, így nem meg­lepő, hogy magam is osztom ezf a véle­ményt. A kedvezőtlen tendencia gaz­dasági, társadalmi okai közismertek. Ugyanakkor minden újságolvasó tud­ja, hogy a rendőrségnek szinte az összes nagy súlyú bűncselekményt si­került felderítenie. Ügy gondolom, hogy a jövőben a pozitív tendenciák to­vábbi erősítése mellett a jelenleginél nagyobb súlyt kell kapnia a meg­előzésnek. A sikersorozat folytatódjon, ám teijedjen ki más térületekre is. Szeretném, ha tovább erősödne- a rendőrség munkájának szolgáltató jel­lege, és a rendőrök magatartása vívja ki a polgárok elismerését. • A rendőrök nagyon szeretnék, ha társadalmi megítélésük javulása pénzben is kifejeződne. - Ez természetes. Mindent elköve­tek, hogy a kormány a lehető legrövi­debb időn belül a parlament elé ter­jeszthesse a szolgálati törvény terveze­tét. Biztos vagyok abban, hogy az új törvény lényegesen jobb helyzetet eredményez rhajd a testületi tagok szá­mára, mint a mostani. Átláthatóvá és kiszámíthatóvá teszi a rendőri pálya egészét, a felszereléstől egészen a nyugdíjig. Rendezi a jövedelmi viszo­nyokat, a rendőrök jogait és kötelessé­geit, és így tovább. • Tervez-e valamilyen változta­tást a belügyminisztérium, illetve a rendőrség szervezetét illetően? - Az október elsején életbe lépő rendőrségi törvény számos olyan fel­adatot ruház a minisztériumra, ame­lyek végrehajtásához jelenleg nincse­nek meg a kellő szervezeti és személyi feltételek. Ezért elengedheteden a Bel­ügyminisztérium Rendészeti Hivatalá­nak a céloknak megfelelő átalakítása. Ami az Országos Rendőrfőkapitány­ság szervezetét illeti, azt gondolom, hogy nem én vagyok a legilletékesebb a változtatás arányait vagy aktualitását illető operatív döntések meghozatalá­ban. A társadalom és gazdaság állandó változásban'van. Nyilvánvaló, hogy a felmerülő kérdésekre adandó reagálás­hoz az összes szervezet, így az ORFK változása is elengedhetetlen. • A politikusok második otthona a parlament Azon a környéken ma­napság meglehetősen bajos közle­kedni. Mint a belügyi tárca első em­bere, nem tervez valami könnyítést? - A parlamenti robbantás miatt elke­rülhetetlenek ezek az intézkedések. Fo­kozott óvatosságra van szükség, még akkor is, ha olykor kellemetlenségek­kel jár. • Apropó robbantásoki Szekeres Imre, az MSZP parlamenti frakció­vezetője elégedetlen a rendőrség ed­digi munkájával. Azt mondja, né­hány közleményen kívül semmit nem sikerült felmutatniuk. A szocia­lista politikus szerint külföldi segít­séget kellene kérnie a magyar rendőrségnek, ha egyedül nem bol­dogul. - Nem azért mondom, hogy újdon­sült belügyminiszterként a mundér be­csületét védjem, de Szekeres Imrének nincs igaza. Vélhetően kevés informá­ció áll a rendelkezésére. A rendőrség keményen dolgozik, s a feladat sem könnyű. A külföldi segítségről csak annyit: a múltban volt benne részünk bőven, most köszönjük, nem kérünk belőle. • Végezetül hadd kérdezzük meg: szokta olvasni a Zsaru magazint? - Megjelenése óta ismerem és olva­som. Őszintén szólva olykor elborza­dok a bemutatott bűnügyek láttán, de tudom, hogy „ez van". Mindenesetre veszem a lapot, és másoknak is jó szív­vel tudom ajánlani... (ZSARU ; Mai Nap - rövidítve) Fehér hússal kereskedett a „királyi" csemete Bűnügyi oldalunkon már több ízben foglalkoztunk az erkölcsrendészet munkájával. Irtunk a prostitúció külön­böző válfajairól, a cukros bácsikról, a leánykereskedők piszkos üzelmeiről. Hogy most ismét a fehér hússal üzle­telők vannak soron, annak két oka is van. Elsősorban az, hogy ezek - a főleg apróhirdetések útján exkluzív külföldi munkalehetőségeket kínáló kerítők (férfiak és nők egyaránt) - nagyon ra­fináltan dolgoznak, nehéz valamit rá­juk bizonyítani, így csak a legritkább esetben kerülnek a vádlottak padjára, nem is beszélve a börtönről. Nos, ezút­tal győzött az igazság. Egy leánykeres­kedő a rács mögé került, iga/. Justícia istennő most sem lehet teljesen elége­dett, mert a két jómadár közül csak az egyik nyerte el méltó büntetését (a tet­testárs, amint érezte, hogy ég a talpa alatt a talaj, felszívódott, és való­színűleg külföldön bujkál). A másik apropó, amiért éppen erről az esetről írunk, a lefülelt tettes apjának egyik interjúja, melyet a múlt évben adott lapunknak (azóta már nem na­gyon nyilatkozgathat, mert ő is dutyi­ban van). Akik arra tippelnek, hogy a híres-hírhedt rimaszombati vállalkozó­ról és roma királyról, illetve fiáról van szó, talált. Farkas János önjelölt cigányfejede­lem előszeretettel nyilatkozott sokrétű és jól jövedelmező vállalkozásairól és a közelgő koronázási ünnepség előké­születeiről (csak érdekességként emlí­tem, erről az eseményről csak 100 dol­lár befizetése után készíthettünk volna riportot). Amikor a mesés meggazda­godásának receptje iránt érdeklődtem, az üzletember magabiztosan kijelentet­sz apám birodalma" (a romá király nemcsak a rimaszombati Fekete város elnevezésű lakótelepet igazgatta, de a mosti romák által lakott panelnegyedet is rábízták). Rövid pihenő után a né­- Batyiban nincs egyetlen valamire való szórakozóhely sem, irány Rozs­nyó - mondták a „táncolni vágyó" le­gények, de hamarosan kiderült, az autó egész másfelé vette az Irányt. Nem kel­lett ahhoz földrajzi zseninek lenni, hogy a lányok rájöjjenek, nem keletre, hanem ellenkező riányba haladnak. Ekkor már a „királyi" utód nem is tit­kolta, hogy az úticél Csehország. A Iái nyok ugyan tiltakoztak, de nem sokra mentek vele. - Amikor a hosszú utat követően ki­szálltak Moston a chánovi lakótelepen, az iíjú Farkas János büszkén mutatta: gyes folytatta útját a csehországi pros­titúció első számú fellegvárába, Tepli­cébe. Itt a két legény már nyíltan kiruk­kolt ázzál, amit addig a lányok legfel­jebb csak sejtettek.,Eladunk bennete­ket" - mondták. Azok természetesen ellenkeztek, ám ennek ellenére a két férfi megpróbálkozott az üzletkötéssel Az első kör eredménytelenül zárult. Erika és Petra a potenciális vásárlónak kerekperec kijelentette, nem hajlan­dók végezni a nekik szánt munkát.. Ek­kor Farkas és társa tett egy kis kitérőt a közeli erdőbe. Természetesen a lányo­kat is magukkal vitték. Persze nem azért, hogy ózondús levegőt szívjanak. Ügy gondolták, testi fenyítéssel jobb belátásra bírják a leendő „árut". A-ve­rés hatása nem maradt el. Mire éjféltáj­ban Chebbe értek, a két lány már ke­zesbárányként viselkedett. Hamarosan érdeklődők is akadtak. A helyi stricik Erikáért 300, Petráért 4XX) márkát szur­koltak le. A lányoknak már másnap csatasor­ba kellett állniuk. Erika egész decem­ber végéig taposta a járdát, Petrának nagyobb szerencséje volt. Egy idő után sikerült megszöknie munkáltatójától. A történtekről értesítette a helyi rendőrséget. Odahaza anyjával egye­temben feljelentést teltek. Farkas János a bíróságon ugyan nem tagadta, hogy a lányokat Csehországba szállította, ám azt állította, ezzel tulaj­donképpen szívességet tett nekik, hi­szen á éppen oda készültek, hát ma­gával vitte őket. Később egy Most előtti útkereszteződésnél a lányok ki­szálltak, és azóta nem találkoztak. A tárgyaláson azonban egyér­telműen bebizonyosodott, hogy a két gazember előbb Teplicén próbálta el­adni a lányokat, majd amikor ez nem sikerült, az erdei „rábeszélést" kö­vetően Chebben ütötték nyélbe a gya­lázatos üzletet. Ezt a vásárt különben a chebi stricik is tanúsították. A roipa király fiát emberkereskedé­sért négy évi börtönre ítélték. te: „Mindennel kereskedem, három dolgot kivéve: fegyverek, kábítószer és lányok. Nos, ezt megtette helyette a fia, aki leánykereskedelemmel akart egy kis mellékjövedelemhez jutni. Ifjabb Far­kas János nem fárasztotta magát holmi táncosnői munkát kínáló apróhialeté­sekkel. Társával egyetemben szabá­lyos emberrablást hajtott végre. A két rimaszombati lányt - nevez­zük őket Erikának éš Petrának - a múlt év egyik csillagfényes augusztusi esté­jén azzal az ürüggyel invitálta autójá­ba, hogy majd diszkóznak egy kicsit. A gépkocsiban már ott ült társa. Erika nem mutatott nagy hajlandóságot be­szállni az autóba, erre a fiatalember egyszerűen"belökte, s barátja máris in­dított.

Next

/
Thumbnails
Contents