Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-29 / 225. szám, csütörtök

MOZAIK ÚJ SZÓ' 1994. SZEPTEMBER 29. TEGNAP OLVASTUK J Lorenc tábornok ártatlansága és dühe Lorenc rendőr tábornok hétfőn a Nova független televíziós csatornán mind a kettőből ízelítőt adott. Az akkor érvényes törvényekre való régi hivatkozás, amellyel a vádlottak oly szívesen éltek a nürnbergi per során is, de a bársonyos forradalom idején is, az ŠtB parancsnokának nyugodt lelkiismeretet ad. Az a tény viszont, hogy Csehországban mégiscsak elítélték, a tábornokban haragot keltett. A harag: miféle bíróság vont felelősségre, amikor a törvény az én oldalamon állt? És a nyugalom: minderre még úgyis fény derül! Hiszen a munkámatjói végeztem. Egy magabiztos, nyugodt ember, aki semmiképpen sem gondol a vezeklésre. Ha valaki látta vagy olvasta a háború utáni náci bűnösök magyarázkodását, megdöbben az akkor és most használt érvrendszer azonosságán. A benyomás is hasonló: a törvény és a rend iránt érzett erős hajlam. (...) A pozsonyi tábornok közömbös nyugalommal szerepelt a tévében. Minden izgalom nélkül hasonlítja titkosszolgálatát a demokratikus világ rendőrségéhez, megdicsérve azokat a polgárokat, akik pozitívan viszonyultak a titkosszolgálathoz. Csupán akkor válik izgatottá, amikor kézikönyvtárára pillant: istenem, mennyi könyv! És milyen különbözőek! Szülei után még Masarykköteteket is örökölt. Úgy tűnik, az irodalom a titkosrendőr számára a legmagasabb értéket képviseli. Hogy az írókat is üldözte? Ez már a kultúra, az írott szó által gerjesztett bűvölet másik oldala. A Lorenc-ügyben hozott ködös és végrehajthatatlan ítéletnél többre igazságszolgáltatásunk nem képes, vagy talán nem is akar többet. Ha akarna, mi mindent kellene önmagáról megtudnia? Inkább érdeklődéssel nézzük a képernyőn egy förtelmes embertípus ártatlanságát és haragját. Mit vésünk ebből emlékezetünkbe? (Karel Steigerwald, Lidové noviny) Bősi zsilip: Egy hónap késés (TA SR-hír) - A hősi vízlépcső fontos elemét képezi a vízi közlekedés további bővítésének - jelentette ki tegnapi sajtóértekezletén Július Binder, a Vízügyi Beruházó Vállalat igazgatója, egy közelmúltban a német Passauban lezajlott nemzetközi konferencia tanulságait kommentálva. Szerinte a tanácskozáson kritizálták a Duna-Majna-Rajna csatornát, mert az a tervezettnél kevesebb árut képes átbocsátani. Az osztrák kormány képviselői elmondták, hogy országuk közútjain a légszennyezés tavaly a következőképpen alakult: 5000 tonna kén-dioxid, 149 ezer tonna nitrogénoxid, 101 ezer tonna szénhidrát, 572 ezer tonna szén-dioxid, 12 ezer tonna por és 14 millió tonna szén-monoxid. Az adatok ismeretében elsősorban a vasúti és a folyami szállítást szeretnék fejleszteni. A Szlovák Rádió kérdésére válaszolva az igazgató elmondta, hogy a bősi erőmű bal oldali hajózsilipjén a szerelést a blanskói CKD műszaki okok miatt szeptember 25-e helyett csak október végén fejezi be, emiatt kénytelenek elhalasztani a jobb oldali zsilip tervezett felújítását is. KÖZLEMÉNY J Jarmila Veľká festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás holnap 17 órai kezdettel Komáromban az V-ös bástyában található „T" Galériában. Szlovák-magyar vállalkozói találkozó Komáromban Együttműködésre ösztönözve (Új Szó-hír) A Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara komáromi irodája, valamint a magyarországi Észak-dunántúli Kereskedelmi Kamara közös szervezésében szlovák-magyar vállalkozói találkozó volt tegnap Komáromban, az Európa Szállóban. A már hagyományosnak mondható találkozón megjelent több mint száz vállakozót Békési Péter, a komáromi iroda, Miroslav Masarik, a nyitrai regionális iroda, valamint Bognár Ottó, az Észak-dunántúli Kereskedelmi Kamara vezetője üdvözölte. Az összejövetelen megjelent Csendes János, a Magyar Köztársaság nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa, aki a jelenlévőket informálva elmondta, hogy Magyarország és Szlovákia gazdasági kapcsolatait ma már a visegrádi négyek által megkötött közép-európai szabadkereskedelmi megállapodás szabályozza. A külföldre szállítókat arra figyelmeztette, hogy mielőtt lebonyolítanák az árucserét, az esetleges bonyodalmak elkerülése végett győződjenek meg arról, hogy az importőr rendelkezik-e a termék forgalmazásához szükséges összes engedéllyel. A rövid üdvözlő beszédek után a vállalkozói találkozó konstruktív része következett, amely során a részt vevő vállalatok képviselői négyszemközti megbeszéléseket folytattak a kereskedelmi lehetőségekről. (kosár) Ot perccel a választások után (Folytatás az I. oldalról) sekhez szükséges adatokat. Legalább 15 ezer választót kérdeznek meg. A válaszok alapján képet alkotnak az egyes pártokra leadott szavazatok arányáról, a parlamenti mandátumok megoszlásáról, az egyes pártok támogatóinak összetételéről (nem, életkor, iskolai végzettség stb.), valamint arról, hogy az 1992es választásokkal összehasonlítva milyen a szavazatok áramlása az egyes pártok között. Az igazgató szerint a becsült eredmény legfeljebb két százalékkal térhet el a végleges választási eredményektől, amelyeket a statisztikai hivatal körülbelül 24 órával a választások befejezése után tesz közzé. Amennyiben a szavazóköri bizottságok közvetlenül a szavazatok megszámlálása után betekintést engednének a jegyzőkönyvekbe, az előzetes eredmények még pontosabbak lehetnének. A Szlovák Rádió már pénteken délután is sugároz választási helyzetképeket, a becsült eredményeket azonban, a televízióval együttműködve, a választások lezárása után kezdik közölni. A rádió 1es műsora az első élő adást szombaton 14 órától 14.30-ig sugározza, majd a Rádiožurnál 18.30-kor kezdődő esti adásában közlik a frissebb adatokat. A Szlovák Televízió egyes csatornáján az első választási adás szintén 14 és 14.30 között látható, a következő félórás egyenes adások 16.10-kor, valamint 18.05kor kezdődnek. Az esti, fél nyolcas hírekben is közlik a legfrissebb eredményeket, 20 órakor pedig politológusokkal és újságírókkal folytatandó kerekasztal-beszélgetést sugároznak. Vasárnap 13.25-kor jelentkezik a Lépések című műsor, amelyben a becslések alapján a parlamentbe valószínűleg bejutó pártok vezetői ülnek a kerekasztalhoz. A sajtóértekezleten elhangzott észrevételre, hogy a tévéközvetítések kommentátorai ne legyenek olyan részrehajlóak, mint az 1992-es választásokon, a televízió képviselője azt válaszolta: akkor a választási tájékoztatást a szórakoztató műsorok szerkesztősége készítette, míg idén a hírszerkesztőség kapta ezt a feladatot. (gaál; sidó) Szellemi közhaszon Megjelent Janics Kálmán könyve szlovákul Óhajnak tűnhetett, amikor Illyés Gyula az 1979-ben A hontalanság évei címmel Münchenben kiadott Janics Kálmán-monográfia előszavában a könyvet mindenekelőtt a cseh és a szlovák olvasók figyelmébe ajánlotta. Ahhoz, hogy Janics Kálmán műve számukra is hozzáférhető legyen, nem nagyon kedvezett a rendszerváltás utáni légkör sem. Mintha csak a szerzői utószónak a hatvanas-hetvenes évekre vonatkoztatott megállapítását sokban követve alakultak volna a fejlemények: „...a nacionalizmus mítosza Csehszlovákiában »tovább él«, megterhelve a háború utáni jogi, történelmi és morális örökséggel, de az állandóságnak és a folytonosságnak ez a tétele úgy értelmezésben, mint anyagának terjedelmében átgondolásra szorul". A közép-európai viszonyok megváltozása azonban mégiscsak lehetővé tette, hogy Janics Kálmán könyvének tükrében a nyugtalanító átgondolás jeleit a többségi olvasók is érzékeljék. A politikai béklyóktól megszabaduló könyvkiadás végül is lehetővé tette, hogy Janics Kálmán könyvének szlovák fordítása magyar kiadói vállalkozásként napvilágot láthasson. A napokban hagyta el a nyomdát, a PUski Kiadó gondozásában és a Lilium Aurumnak, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség kiadójának a közreműködésével, az első szlovák nyelvű fordítás, Roky bez domoviny címmel. Amint az a könyvből kiderül, kiadásához vállalkozói magántámogatás is hozzájárult. A fordítás Bereczk Mária munkája Mit lehet ehhez hozzátenni? címmel írt előszót a szlovák kiadáshoz Miroslav Kusý professzor, aki a könyvet a közös történelem kettős megélésének megértését és a kiegyezés előkészítését segítő szellemi közhaszonnak tekinti. A háború után erkölcsi beidegződésektől egyértelműen elhatárolódó, de még hiányzó szlovák gesztusra, az öntisztulási folyamatra figyelmeztetve tulajdonít a könyvnek ugyancsak időszerű ösztönzést Kusý professzor: „Ezekben a dokumentuKÁLMÁN JANICS ROKY BEZ DOMOVINY Maďarská menöina tia Slovensku po drahej svclow) vojne 1945— 1948 mokban az etnikai tisztogatásra irányuló leplezetlen kísérlettel találkozunk, ama hírhedt »cleansinggel«, amelynek mai képe rémületben tartja a balkáni világot. " A kiadás Illyés Gyula kisesszészerű eredeti előszavából a legsúlyosabb gondolatokat csokorba gyűjtő összeállítást közöl (de furcsa módon a textológiai szabályokat mellőzve, jelzések nélkül). Bővített kiadásként jut el a könyv a szlovák olvasókhoz. A kiegészítés minden valószínűség szerint az 1945 utáni ligetfalusi tömeggyilkosságot, a légvédelmi futóárokban lemészárolt leventék gyilkosait leleplező szövegrészre vonatkozik, amint azt a szerző a Vasárnap hasábjain megjelent cikkében is tavasszal előre jelezte. Miroslav Kusý előszavában megütközik azon, hogy Janics Kálmán nevét, a könyvére hivatkozó utalásokat nélkülözik az elmúlt négy év hazai szlovák nyelvű kiadványai is. Jómaga a könyv 1982ben megjelent angol nyelvű kiadásának egyik ausztriai visszhangjából szerzett tudomást Janics Kálmán művéről. Nem nehéz elképzelni, hogy a mű és a név most majd vihart kavar. Reméljük: tisztító vihart. KISS JÓZSEF Segíts magadon - az állam is megsegít(?) (Folytatás az I• oldalról) A munkanélküliek problémájára általában minden hivatalban, minden fórumon úgy tekintenek, mint az egyén problémájára, s nem foglalkoznak annak a családra gyakorolt hatásával. Közben az adatok azt mutatják, hogy a munkanélküliség elsősorban a fiatal családokat sújtja. A következményeként fellépő nehéz anyagi helyzet a megoldatlan lakásproblémával párosulva a legtöbb fiatal család számára komoly gondot jelent. Az utóbbi évek gazdasági változásai a családok életét is döntően befolyásolták. Igaz, vannak fiatalok, akik ma sokkal jobban élnek, mint valamikor szüleik, ám nagyon sok fiatal család ma még inkább rá van'szorulva a szülők segítségére, mint egykoron. Különösen, hogy a jelenlegi állami családpolitika is olyan, amilyen. Egész pontosan: semmilyen. Ebben az évben, melyet nemzetközi családévnek nyilvánított az ENSZ, a legkülönbözőbb fórumokon nálunk is elég sok szó esett és esik a család helyzetéről, arról, mit hogyan kellene megváltoztatni, hogy a család intézménye fennmaradjon, és továbbra is betöltse társadalmi szerepét. A szép szavak hitelét azonban alaposan lerontják az állandóan emelkedő élelmiszerárak, az iskolai étkeztetésben, a tömegközlekedésben bekövetkezett és még várható változások, az új családipótlék-rendszer. mely az ígért igazságos elosztás helyett diszkriminálja a családokat. Mert hol az igazság, ha egy munkanélküli feleségétől megvonják a családi pótlékot csupán azért, mert az előző évet veszik alapul, mikor a férje még dolgozott, és akkor a havi bevételük meghaladta a törvény szabta határt? Arról nem is beszélve, hogyan lehet központilag megszabni egyegy család létminimumát! Az ilyen direktív, minden szociális érzést nélkülöző szociálpolitika helyett inkább olyan törvényeken kellene gondolkodniuk az illetékeseknek, amelyek például segítenék a fiatal családok lakáshoz jutását vagy a munkanélküliséget csökkentő családi vállalkozások beindítását. Reményteljes vállalkozásnak tűnik a fiatal családok megsegítésére a Nemzetközi Családkutató Központ által létrehozott alapítvány. Mint arról Silvia Porubanová elnök beszámolt, az alapítvány célja, hogy anyagilag támogassa azokat a fiatal családokat, amelyek vállalkozásba fognak, hogy így javítsanak anyagi vagy lakáshelyzetükön. Ez a támogatás történhet 200 000 koronáig terjedő kamatmentes kölcsön, illetve 50 000 koronáig terjedő vissza nem térítendő gyorssegély formájában. Az alapítvány létrehozóinak az a nem titkolt szándéka, hogy a Segíts magadon az állam is megsegít! jegyében serMéry Gábor felvétele kentse a fiatal családok gazdasági aktivitását, hogy a siránkozás és az állami segítségre való várás helyett saját maguk vegyék kézbe sorsuk irányítását s azzal együtt problémáik megoldását. A cél szép és a szándék nemes, azonban kérdés: menyire lesz (lehet) hatékony egy ilyen kezdeményezés? Arról nem is beszélve, hány családot tudnának felkarolni abból a hárommillió koronából, ami egyelőre az alap számláján található. Mert érdeklődők bizonyára akadnának, kedv is lenne a családi vállalkozások beindításához, csakhogy a hazánkban uralkodó gazdasági és jogi viszonyok (beleértve az állami adó- és hitelpolitikát is) bizony csöppet sem kedveznek az efféle vállalkozói tevékenységnek. A megannyi csődbe ment családi vállalat ékes bizonyítéka ennek. A növekvő munkanélküliség, a megcsappant vállalkozói kedv, a létminimum határán tengődök egyre szaporodó tábora világosan jelzi: vannak területek, ahonnan az állam még a piacgazdaság törvényeire hivatkozva sem vonulhat ki teljesen. Ahhoz ugyanis, hogy a polgár boldogulhasson, hogy képes legyen egyedül megoldani a problémáit, az államnak rneg kell teremtenie bizonyos nélkülözhetetlen feltételeket. De még akkor is lesznek társadalmi csoportok, amelyeknek szükségük lesz az állam támogatására. S. FORGON SZILVIA