Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-27 / 223. szám, kedd

MOZAIK KAMPÁNYHÍREK Az MKDM lakossági fórumai ma: Egyházgelle - 19.00, művelődési ház - Farkas Pál, Fóthy János, Mózes Ferenc; Csitár - 19.00, művelődési ház - Szatmáry György; Hegysúr 19.00, az öreg iskola épülete - Bugár Béla, Ásványi László, Ágáráy Gábor; Fűr - 18.00, művelődési ház - Csáky Pál. Bárdos Gyula, Sárközy Klára, Hóka László, Jávprka Mónika; Kürt - 20.00, művelődési ház - Csáky Pál, Bárdos Gyula, Sárközy Klára, Jávorka Mónika; Tiszacsernyő - 19.00, művelődési ház; Kistárkány - 19.00, művelődési ház; Migléc - 17.00, művelődési ház - Havasi Péter, Gálán Géza, Simko László. K-l45 • • • Tisztelettel értesítjük, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom ligetfalui alapszervezete választási gyűlést szervez ma 17.30 órai kezdettel, az ovsištei művelődési házban (Dom kultúry), a 27-es, 28as és a 104-es autóbusz végállomásánál. Bemutatkoznak az MKDM pozsonyi képviselőjelöltjei; választási tanácsadó a jelenlévők kérdései alapján. K-l 46 • • • Beszéljük meg, hogyan tovább címmel lakossági fórumokat szerveznek az Együttélés helyi csoportjai ma: Kistárkányban - 19.30 - és Tiszacsernyó'n - 19.00 - Pásztor István, Erdélyi Gábor, Szakszón Géza; Szepsiben - 19.00 - kampányzáró gyűlésre kerül sor - Köteles László, Albert Sándor, Balassa Zoltán, Bubenko György, Iván László, Demko Iván, Bartók László; Feleden - 18.00 - Batta István, Kovács István; Újfalun - 18.00 - Boros Zoltán részvételével. A fórumok a helyi művelődési központokban kerülnek megrendezésre. Minden érdeklődőt szeretettel várnak az Együttélés képviselőjelöltjei. K-l 47 • • • A Magyar Polgári Párt lakossági fórumai ma: Ekei - 20.00, művelődési ház - dr. A. Nagy László', Süly 15.30 -, Szarva - 17.00 - és Somorja - 19.00 - dr. Mészáros Lajos; Gömör - 17.30, művelődési ház - dr. Világi Oszkár, Jóba Mihály mérnök, Ferencz József; Királyhelmec 18.00, művelődési ház - ár. Pirovits László, Máriássy Péter, Reiter Géza, Horváth Dénes, Szabó Béla. Koalíciós kampánygyűlés: Kürt 20.00 - Könözsi László mérnök. K-l 48 Az Együttélés tiltakozása (Új Szó-információ) Az Együttélés tegnap tiltakozó levelet küldött a Szlovák Nemzeti Párt választási kampánystábjának, melyben leszögezik: .Annak dacára, hogy az Önök pártja által elkészített és a Szlovák Rádió magyar adásában sugárzott választási műsor ellen tiltakoztunk, Önök tovább folytatják a mozgalmunk elleni etikátlan kampányt." A tiltakozó levél továbbá az SZNP azon húzását bírálja, amelyet a Pravda napilap szombati számának (1994. 9. 26.) harmadik oldalán követtek el. A párt ugyanis olyan fizetett politikai hirdetést tett közzé az országos napilapban, amelyben szerepel az Együttélés emblémája (logo). KÖZLEMÉNY Értesítjük az érdeklődőket, hogy ebben a tanévben is jógatanfolyamot indítunk kezdők és „mérsékelten haladók" részére a Duna utcai magyar tannyelvű iskola tornatermében. A tanfolyamot ma, 1994. szeptember 27-én 18.00 órai kezdettel nyitjuk meg. Kérjük, hozzon magával tornaruhát (melegítőt) és jógaszőnyegecskét, kisebb pokrócot stb. Részletesebb tájékoztatást a tanfolyamról, kirándulások, túrák, jóga-víkendek szervezéséről a beiratkozásnál, a megnyitón, illetve a 78 34 43-as telefonszámon adunk. ÚJ szó— Kultúránk követei Dél-szlovákiai képzőművészek Ansbachban Komáromban nem ritka esemény egy-egy képzőművészeti tárlat megnyitása. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy több képzőművész él a városban, másrészt annak, hogy a polgárok szívesen járnak kiállításra. Az utóbbi időben magánszemélyek is rendeznek, illetve szerveznek tárlatot. Közéjük tartozik dr. Sebők Zoltán is. Fél évvel ezelőtt például-több szponzor támogatásával és a Duna Menti Múzeum közreműködésével - Komárom szülöttének, az Izraelben élő Miriam Neiger festőművésznek az alkotásaiból rendezett kiállítást Komáromban. Most pedig szlovákiai képzőművészek alkotásait kívánja bemutatni a németországi Ansbachban. 1994. SZEPTEMBER 27. - Név szerint kik szerepelnek a németországi tárlaton? - Az eredeti elképzelés az volt, hogy csak Duna menti képzőművészek alkotásait mutatjuk be ansbachi szervező partneremmel, Kacsóhné Werbőczy Andreával. Közben azonban Löffler Béla alkotásaival bővült a kínálat. Rajta kívül két szobrász, Nagy János és Lipcsey György, valamint két festőművész, Magda Serbaková és Jani ga József, illetve Darázs Rozália (kisplasztika) szerepel. - Kik támogatják a kiállítást? - A kiállítás támogatói közé tartozik Ansbach városa, az Ackennann Gemeinde, a Haus des Deutschen Ostens és a bambergi érsekség, Komáromból a Sporttempo és a Kajak Klub. - Mi adta az ötletet a kezdeményezéshez? - Az ötletet Németországban kaptam, ahol norvég képzőművészek alkotásait egy városka nyilvános terén állították ki. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a komáromi régió művészeit is bemutathatnánk hasonló módon. Egyéves kitartó szervezőmunka eredményeként 1994. szeptember 29-én az ansbachi Károly Csarnokban nyitjuk meg képzőművészeink tárlatát. - A szervezési tevékenységen kívül netán más feladatot is vállalt? - A Comorra kamarazenekar tagjaként és szólistaként is szerepelek különböző tárlatok megnyitásán. Ez alkalommal Török Ferenc barátommal, a pozsonyi Moyzes-kvartett tagjával Vivaldi két brácsára írt művét adjuk elő. - Ha ilyen hosszú előkészítést igényel egy-egy tárlat megszervezése, akkor valószínűleg már most tudja, hogy legközelebb hol és milyen kiállítást szervez. - Természetesen tudom, de ez egyelőre maradjon „szakmai titok", ígérem, kellő időben ezt is elárulom. KMECZKÓ MIHÁLY TEGNAP OLVASTUK A választások után sem lesz stabil a helyzet Az utolsó csehszlovák parlamenti választások óta közel harminc hónap telt el. Az akkor megválasztott három törvényhozó testületből Szlovákiában és Csehországban is csak egy maradt. Csakhogy Szlovákiában az akkori egyik győztes politikai párt (amely egyébként hozzájárult a föderáció felbomlásához), ma nincs kormányon. A politikában, akárcsak a történelemben, nincs értelme a „mi lett vona, ha" kérdés feltevésének. Csehszlovákia két utódállamának eltérő fejlődése - amit sokan nem is tudatosítanak vagy nem akarják - azonban kikényszeríti egy „mi lett volna, ha" kérdés feltevését. A politikai labilitás, a gazdasági reform lelassulása, az előrehozott parlamenti választások kiírása, tehát mindaz, ami a volt föderáció keleti részét elkapta, ma Csehország egyik szomszédos államának belügye. Van tehát bármilyen értelme is annak, hogy egy pillanatra elképzeljük, mi történt volna, ha az államjogi egyezkedések a mai napig elhúzódnak? De térjünk vissza a szlovák valóságba... Kisebb meglepetés a „cseh kártya" hiánya a választási kampányban. A „magyar kártya" azonban bejött. A magyar pártok közös fellépése, követelményeik egységes megfogalmazása miatt a választási agitáció kedvenc attribútumai közé tartozik. Nem mennek meglepetésszámba a Mečiar vezette DSZM Michal Kováč köztársasági elnök elleni támadásai sem. Az exkormányfő esetleges sikere esetén az államfő lenne az egyik áldozata harmadszori visszatérésének... Hogy a koalíció összeállításával Mečiar próbálkozik-e meg, vagy folytódik a jelenlegi Mečiar-ellenes bal-közép-jobb koalíció, arról a mandátumok végső elosztása dönt majd. Az azonban már ma nyilvánvaló, hogy az új szlovák parlament nem hozzza meg a szükséges politikai stabilitást. Ennek az lehet a következménye, hogy az új képviselők mandátuma ismét négy évnél hamarább jár le. A legpesszimistább jóslat szerint a hét végi választásokból kikerülő új parlament hat hónapig működik majd. (Vladimír Mišauer, Lidové noviny) Valami egészen más Széljegyzet a Divadelná Nitra '94 színházi fesztiválról Mintha újra az átkos régi idők térnének vissza, amikor a színházi fesztiválok teremtettek alkalmat az aktuális politikától mentes politizálásra. Véleményem szerinl ma a legbátrabban azok politizálnak, akik nem politizálnak, hanem gondolkodnak és gondolkodtatnak. A most zajló, félidején már túljutott Divadelná Nitra '94 lefordíthatatlan nevű nemzetközi színházi fesztiválon katartikus élményben akkor volt részünk, amikor gondolkodó és gondolkodtató színházi előadásokat láttunk. Még akkor is, ha a különböző esztétikai értékítéletek alapján ezt vagy azt a törekvést hol elutasítjuk, hol meg lelkesedünk érte. Azt ugyanis nehéz elvitatni, hogy a színházművészeti útkeresésektől, a rendezői extravaganciák és a semmitmondás egyformán letaglózó unalmán keresztül a felvillanyozó gondolatokat közlő előadásokig igen széles a skála. Várhatóan a (jegyzetem megírásakor) még hátralévő három nap tizennégy előadása is ugyanezt a megoszlást mutatja majd. Éppen ettől az esztétikai sokszínűségtől érdekes mindaz, amit Nyitrán az idén látni lehetett, és még látni lehet majd. Józan kritikusi szemlélettel az előadások döntő többségétől nem lehet elvitatni a művészi invenciót, a szándékot a színpadi igényesség és a közönség elvárásainak egyeztetésére. Nekem mégis azok az előadások tetszettek - bevallom, hogy itt kevés ilyet láttam eddig -, amelyek a martini színház Karol Horák Csodálatos Janko című mai szlovák drámájának Roman Polák rendezte előadásához hasonlóak voltak. Ezekben a színpadi eszköztár teljessége, eredetisége és korszerűsége mellett elementáris erejű volt a vallomás a történelemről és saját korunkról s benne a Janko Králhoz hasonló intellektusok önmaguk erkölcsének, elveinek és eszméinek megtartásáért folytatott küzdéséről. Tették mindezt úgy a martiniak, hogy egyetlen pillanatig sem volt kétséges a néző számára: mind az író, mind a rendező a hamis nemzeti romantika, a mai történelemhamisítás és a népek egymás elleni uszítása ellen is szót emeltek. Politizáltak volna? Egyáltalán nem. Színházat csináltak. DUSZA ISTVÁN A komáromi Godot-ra várva Ma este Nyitrán szerepel a Jókai Színház (Új Szó-hír) Kétségtelen szakmai sikerként könyvelhető el a ma délután a nyitrai nemzetközi színházi fesztiválon is látható Samuel Beckett Godot-ra várva című drámájának előadása, melyet Beke Sándor rendezésében, a Jókai Színháznak a szlovákiai színházi kontextusban is figyelemmel kísért fiatal színészei játszanak. Nem véletlen, hogy éppen ez a megközelítés került előtérbe. Boldoghy Olivér, Mokos Attila és Benkő Géza a pozsonyi színiakadémia végzettjei, éppen ezért következetesen figyelemmel kíséri fejlődésüket a szlovák színházi szakma is. Nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen az évfolyamtársak, a tanárok, a szakmai gyakorlatok során megismert kollégák sora viseltetett szimpátiával a nemrég még színésztanoncok iránt. (d-n) A koalíciós partnerekről együtt döntenének (Új Szó-tudósítás) A Közös Választás koalíció tegnapi sajtóértekezletén Lubor Bystrický, a Szlovák Szociáldemokrata Párt alelnöke úgy vélekedett, hogy napjainkban mindinkább balra billen a politikai mérleg nyelve. Ezt igazolják nézete szerint a svédországi és a dániai választások eredményei is, amelyek baloldali győzelemmel végződtek. Bystricý azon reményének adott hangot, hogy a baloldal Szlovákiában is győzelmet arat. Milan Ftáčnik, a Demokratikus Baloldal Pártjának alelnöke alaptalannak nevezte azokat a híreszteléseket, amelyek a DSZM és a DBP közti tárgyalásokról szólnak. Hangsúlyozta, hogy semmilyen hivatalos megbeszélésre nem került sor. Ftáčnik fontosnak tartotta leszögezni: a lehetséges koalíciós partnerek kiválasztásának ügyében a Közös Választás koalícó szubjektumai együtt döntenének. (horváth) AHOGY ÉN LÁTOM Fehér elefánt Kétségbevonhatatlan és megmásíthatatlan tény, hogy Csehszlovákia 1992. december 31-én 24.00 órakor államként megszűnt létezni. Ezen még az sem változtat, hogy ki mit gondol erről Prágában, Budapesten és Pozsonyban, netán Ekecsen és Füleken. Masaryk köztársaságának megszűnése szempontjából teljesen közömbös, hogy úgy értelmezzük-e ezt az eseményt, mint a szlovák nemzet évezredes államalapító álmának beteljesedését, vagy úgy, ahogy általában a polgári demokráciát féltők értelmezik. A tény szempontjából teljesen mindegy, hogy a Szent Korona-tan tételei felől elindulva és reménykedve értelmezi valaki ezt az eseményt, vagy úgy, hogy az ember egy pillantást vet Európa politikai térképére, és tudomásul veszi az új állam geopolitikai adottságait. Most, a választások előtt néhány nappal laza beszélgetés közben egy kiváló társadalomtudós barátom annak a véleményének adott hangot, hogy nem lenne szerencsés dolog, ha Csehszlovákia megsemmisülésének tényén sajnálkozva közülünk bárki politikai tőkét próbálna kovácsolni. Vagy úgy, hogy azokat átkozza, akik a váláshoz vagy szóval, vagy tettel bármiképpen hozzájárultak, vagy úgy, hogy azokat magasztalná, akik körömszakadtukig és az utolsó percig igyekeztek valamit tenni az együttmaradás érdekében. Nem vitás, hogy a visszatekingetés - nem országépítő tulajdonság. Könnyen sóbálvánnyá válik tőle az ember. Ügy járhatunk, mint azok, akik csak annyit tudnak a 20. századi teendőkről, hogy volt egyszer egy Svätopluk nevű fejedelem, aki pártütésre hajlamos fiait a könnyen eltörhető egy szál, illetve az eltörhetetlen egy marék vesszőn demonstrálva próbálta meg móresre tanítani. Vagy úgy járhatunk, mint ama politikusok, akik részletesen tudják, hogy hány tenger mosta Nagy Lajos király uralkodása idején Magyarország határait, netán szívesen eldarvadoznak azon, hogy 1938 őszén miként volt Horthy Miklós lova felkantározva, de nem tudtak mit kezdeni sem magukkal, sem szomszédaikkal 1994 tavaszán. Viszont 1992 utolsó napja óta azért nem lelt el olyan hosszú idő, hogy félnünk kellene a sóbálvánnyá válástól, ha visszatekintünk az emlékezetes dátumot megelőző egy-két esztendőre. Márcsak azért is indokolt lenne a visszatekintés, mert ismét választásokra készülünk, és annyira azért senkinek sem lehet rossz az emlékezőtehetsége, hogy ne tudná felidézni: Csehszlovákia kettészakítása és az 1992-es júniusi választások eredménye között közvetlen volt az összefüggés. Lényegében ugyanazok a politikusok folyamodnak hozzánk ma is bizalomért, akikhez akkor, több mint két esztendeje volt szerencsénk. Igaz, a pártok közül azóta több is átrendeződött, némely politikusok alvezérből pártelnökké avanzsáltak. Bármi történt is velük, jó két év távlatából azért emlékezünk a válni-együttmaradni alapdilemmával kapcsolatos állásfoglalásaikra. Egy rövid írás nem alkalmas arra, hogy az ember összehasonlításokat tegyen, és akár csak fő vonalakban is vázolja, hogy mi volt, mi van és mi lehetett volna. Egyébként is, hadd ne sugalljak. Mindenkinek megvan a magához való esze, mindenki képes annak összegzésére, hogy miként változott meg az élet 1992 utolsó napja óta. Azt is mindenki fel tudja mérni, jó irányúak voltak-e az azóta bekövetkezett változások vagy sem. Gazdasági szempontból, a nemzeti lét szempontjából és a mindennapi közérzetei illetően. És hogy azok a vezető politikusok voltak-e bölcsek, akik válni akartak a csehektől, vagy akik a közös köztársaság mellett tettek hitet. A folytonos visszatekingetés - mondta volt tudós barátom - bénítóan hat. Rendben van, ne tekingessünk vissza. Akár attól az ókori bölcstől is példát vehetünk, aki egy, a szerelmét feledni óhajtó fiatal férfiúnak azt tanácsolta: „Egyszerű lesz felejteni. Igyekezz soha nem gondolni a fehér elefántra. Ha ezt megteszed, két nap alatt elfelejted a lányt." A bús herceg attól a perctől kezdve élete végéig mindig csak a fehér elefántra gondolt. Pedig állítólag nincs is fehér elefánt... TÓTH MIHÁLY