Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-27 / 223. szám, kedd

1994. SZEPTEMBER 27. ÚJ SZÓ* SZÜLŐFÖLD Bátka - a másik oldaláról Bátka akarata ellenére sokat hallat magáról, ám legtöbbször rossz hír fűzó'dik a nevé­hez. Az 50-es át mentén fekszik, ahol rengeteg baleset történik. A falun átvezető főutat an­nak idején gombaszögi mészkőből építették, s ezen a járművek esőben irányíthatatlanná válnak. Azt mondják, tavaly, amikor még nem érdesítették az átfelületet, egy kamion állt meg a községben. Mire a járművezető visszatért a kocsijához, eleredt az eső és olyankor a legcsúszósabb az útfelület. Hiábavaló volt a sofőr minden próbálkozása, a kamion ke­rekei egy helyben forogtak, a jármű nem indult el. Tavaly ősszel új szőnyeget húztak az útfelületre, azóta valamivel kevesebb a karambol, de még így is gyakori. És sajnos, nemcsak egyszerű koccanások történnek. Nemrégiben egy orosz állampolgár gyűrte fel 8 méter hosszan az iskola előtt épített korlátot. Szerencsére senki sem tartózkodott a korlát mögött. A napokban pedig egy autóbusz tért át az út másik oldalára, ahol halálra gázolt egy 41 éves férfit. Még sorolhatnám a faluhoz fűződő baleseteket, ehelyett inkább a falu eddig ismeretlenebb oldalának bemuta­tására kértem meg a polgármestert. - Hátránya is e's előnye is van annak, hogy a főút mellett lakunk - bizonygatta Angyal Attila. - Renge­teg külföldi áll meg nálunk frissítőre vagy csak pi­henni egy keveset. Tehát itt érdemes vállalkozni. Bátka nemrégiben még a központi községek közé tartozott, de időközben Tamási és Dúlháza önálló­sult. Ettől függetlenül továbbra is anyakönyvi körzet maradt. Bátkán kívül öt település polgárait itt anya­könyvezik. Egészségügyi központ működik a falu­ban, amelyben körzeti- és fogorvos, nőgyógyász és gyermekorvos is rendel. - Az egészségügyi központ épületét a község vásá­rolta meg még 1939-ben 87 ezer pengőért - folytatja a polgármester. - Az egészségügyi minisztérium 1954-ben egy rendelettel a Járási Egészségügyi Inté­zetnek adományozta, máig sem tudjuk hogyan és mi­ért. Most, amikor lehetőségünk adódott rá, visszakö­veteltük jogos tulajdonunkat. Na, nem azért, mintha bérleti díjat akarnánk kérni az egészségügytől. Nem. Egyszerűen azért, mert az a mi tulajdonunk. Ingyen adtunk benne helyet az intézménynek. Sőt, pénzzel tá­mogatjuk, műszereket vásárolunk, hiszen ennek pol­gáraink látják a hasznát. Vasas műhely - a környéken csak így ismerik a 870 lakosú faluban működő kisüzemet, amelyet évti­zedekkel ezelőtt községi pénzen alapítottak. A pol­gármester még jól emlékszik erre, hiszen amikor 1976-ban a falu élére került, még községi tulajdon­ban volt. - Nem is keveset hozott a konyhára, évente 600-800 ezer koronát. A járási pártszervek és a nemzeti bizottság nyomására át kelleti adnunk a já­rási közszolgáltató vállalatnak, amely mostanáig üzemeltette. Azután árverésre kerüli, de nem kelt el, így jutott vissza hozzánk. Egyre kevesebb munkájuk akadt, a műhely végül megszűnt. Az épületet bérbe adtuk az egyik vállalkozónknak, aki egy csehországi üzemmel kötött szerződést. A szövetségi állam szét­esése után a vállalkozása félbe szakadt, a helyiséget visszaadta. Bérbe vette egy másik vállalkozó, varro­dát akar nyitni. Két raktárai magunknak hagytunk meg. Ezekben helyeztük el az egykori lakatosműhely berendezését. Az önkormányzjut ugyanis úgy határo­zott, hogy ne adjuk el a felszerelést, mert még arány­lag jó állapotban van, s csak értéken alul kelne el. Amint a polgármester hangsúlyozta, az elmúlt vá­lasztási időszakban több kisebb, de szükséges munká­latot végeztek el. -A munkák fontossági sorrendjét az önkormányzat határozta meg. 1992-ben konténereket vásároltunk, ekkor portalanítottuk a legfontosabb ut­cákat. Bekerítettük a felső- bátkai temetőt és egy be­kötő utal építettünk hozzá. Az óvodánkban sok a gye­rek, és az alapiskolában is kevés a tanterem. A kör­nyékről és a faluból körülbelül 500 tanuló látogatja, s szinte minden lehető helyen folyik a tanítás. Ők is tá­mogatásra szorulnak, eddig 40 ezer koronát tudtunk adni a falu pénztárából. Támogatjuk a sportszerveze­tet és az egyházat is. Amit fontos lenne még elvégezni, s úgy gondolom, nem is kerülne túl sokba, az a járda felújítása, valamint a községben feltörő csevicekút be­fedése. A polgármester elmondta, hogy úgy 10-15 évvel ezelőtt olajat kerestek a Balog-völgyben, s Bátkán jó minőségű savanyúvízre leltek. Azóta folyik a földből az orvosok által gyomorbántalmak enyhítésére java­solt csevice. FARKAS OTTÓ Hajómalom Gútán Gútán már három éve a Kis-Dunán horgonyoz egy hajómalom, amelyet a Szlovákiai Természet- és Tájvédők Szövetségének helyi szervezete várhatóan hamarosan múzeummá alakít át. Ve­zetőjüktől, Ivan Sálitól megtudtuk, hogy a létesítmény eredetileg Komáromban állt, de mivel nem mutatkozott iránta érdeklődés, kezdeményezték, hogy ingyen Gúta városa tulajdonába kerüljön. Akkori tulajdonosa, a komáromi vendéglátóipari vállalat nem gördített akadályokat, mégis egy évig tartott, míg sikerült elintézni az összes hivatali f ormaságot. A malom végül mostani helyére került, egy idegenforgalmi és szabad­időközpontnak tervezett sziget mellett. Ivan Šali szerint azonban gondot okozott, hogy nem dönthet­tek a malom sorsáról, mivel az a vá­ros tulajdonában van.Így aztán meg­történt, hogy bár a környezetvédelmi szervezet aktivistái megkezdték a felújítását, a város egy büfét nyitott benne. Ez egy idő után tönkrement, de a fiatalok továbbra is látogatták a malmot, és a tél folyamán százötven­ezer koronányi kárt okoztak benne. Idén a szövetség gútai Túzok alapszervezete kérte a várostól, hogy szimbolikus összegért, múzeumala­pítás céljára adja el számára a létesít­ményt. Szerintük ez megkönnyítené a munkájukat, mert ily módon példá­ul a különféle támogatások megpá­lyázása esetén kiiktatnának egy ad­minisztratív lépcsőt, ráadásul a felú­jítást társadalmi munkában végző tagjaik is biztosabbak lehetnének ab­ban, hogy a büféhez hasonló kísérle­tek többé nem fenyegetnek. Harsá­nyi Imre polgármester szerint azon­ban az eredeti cél, vagyis a múzeum­alapítás biztosabban elérhető, ha fennmarad a városi ellenőrzés. Ab­ban az esetben ugyanis, ha valami­lyen oknál fogva a Túzok alapszer­vezet feloszlana, vagyona a pozso­nyi központra szállna, amely ki tudja hogyan reagálna. Ehelyett azt a meg­oldást támogatja, hogy a létesít­ményt a szövetség kezelésébe adják. Hasonlóan vélekedett a képvi­selőkből álló tanács is, bár Ivan Šali még reménykedik, hogy a döntést meghozó képviselő-testületet sikerül meggyőznie az általuk ajánlott meg­oldás helyességéről. Mindez azonban végeredményben nem befolyásolja napi kapcsolatu­kat. Idén a város biztosította a felújí­táshoz szükséges anyagokat, a Pro Slovakia alaptól pedig ötvenezer ko­ronát kaptak. így szeptember folya­mán sor kerülhet a kassai műszaki múzeum és a műemlékvédelmi fel­ügyelet munkatársaival tervezett első találkozóra, amelyen megkez­dik a múzeum terveinek kidolgozá­sát. Kassáról már korábban megígér­ték, hogy elküldik különféle típusú hazai malmok működő modelleit. Szeptember közepétől ezenkívül két állandó alkalmazottat is felvesznek, egy bognárt és egy ácsot, akik egy­részt részt vesznek a felújításban, másrészt az érdeklődőknek bemutat­ják a létesítményt. Ivan Šali szerint a malom környé­ke is hamarosan átalakul, hiszen ide egy skanzent terveznek. Elsőként egy cölöpös halászházat építenek fel, amelyben környezetvédelmi ok­tatási központot létesítenek. Egy ilyent - országos viszonylatban is az elsők között - Csicsón már létrehoz­tak, de mivel annak épületét vissza­kapta az eredeti tulajdonosa, a köz­pontot Gutára költöztetik át. Amennyiben mindezt sikerül megvalósítaniuk, Gúta valószínűleg bekerül Bécs, Pozsony és Budapest körzetének tervezett turisztikai prog­ramjába, így már csak arra lesz szük­ség, hogy megtalálják a turisták hosszabb ott-tartásának módját. (tuba) {A szerző felvétele) Egy csiga eszmei értéke kétszáz korona A föld nem örökség, hanem kölcsön... A Fülek környékiek még emlékezhetnek rá, hogy májusban mennyien kószáltak kint a mezőn reklám­táskával a kezükben. Nem gombát gyűjtöttek, mint azt sokan hitték, hanem csigát. Annak ellenére, hogy hazánk törvényei tiltják a csigák gyűjtését, Füleken illegális felvásárlóheiy működött. A történet vége az­óta sokak által ismert: a felvásárlóktól szinte menet­rendszerűen vitte el az árut egy magyarországi keres­kedő. Végül a Sátoros és Somoskőújfalu közötti ha­tárátkelőhelyen feltartóztatták a járművét, amelyben megtalálták a zsákmányt, a tizenegy zsák csigát. A vámőrségen készült jegyzőkönyv szerint a magyar állampolgár 1,5 millió korona értékű árut akart kivin­ni az országból. A kereskedő ellen felhozott vádat te­tézi, hogy a zsákban tartott csigák kb. tíz százaléka elpusztult. A többi visszakerült a természetbe. Szlo­vákiában egy csiga eszmei értéke 200 korona. A környezetvédelmi hivatal alkalmazottainak munkája mögött általában ilyen vagy hasonló termé­szetvédelmi tevékenységet sejtenek a legtöbben. Ha valaki ebben az írásban egy újabb sztorit keres, az csalódni fog, mert újabb már nem lesz, pedig az aláb­bi beszélgetés is a környezetvédelmi hivatalban zaj­lott le. De az elmondottak nagyon időszerűek és el­gondolkodtatóak. Annak ellenére, hogy egy másik oldaláról mutatja be a hivatal munkáját. A Füleki Környezetvédelmi Hivatal hatáskörébe ­Füleket is beleértve - huszonnégy település tartozik. Munkájuk nagy részét nem a természetvédelem, ha­nem sokkal prózaibb tevékenység tölti ki. - Ha egy évben négyszáz határozatot hozunk, ab­ból legkevesebb háromszázötven építkezéssel kap­csolatos - tájékoztatott Agócs József, a hivatal ve­zetője. - Mostanában gyakori, hogy a polgárok a la­kóházukban valamilyen műhelyt építenek. Ha jóin­dulatúan felszólítjuk őket az idevágó törvények be­tartására - a változást, a műhely felhasználásának módját kötelességük velünk jóváluigyatni -, gyakran tesznek megjegyzéseket. Pedig ez részben az ő érde­kükben is történik. Amikor elmondjuk, miért az őér­dekükben, akkor döbbennek csak rá, hogy valóban igazunk van. Ilyenkor legtöbbször rendeződnek a tu­lajdonviszonyok, bérleti szerződést kötnek stb. Ter­mészetesen ellenőrizzük a környezetvédelmi előírá­sokat is, nem engedélyezzük olyan családi ház hasz­nálatát, amelyhez nem építenek szivárgásmentes szennyvízgyűjtőt. Amint a hivatalvezető elmondta, nagyon nehéz el­lenőrizni, ki épít szennyvízgyűjtőt és ki nem, mert az öreg házak korszerűsítését lehetetlen nyomon követ­ni. Ez a feladat a polgármesterekre tartozna, viszont azok többsége nem figyelmezteti a lakosságot a ren­deletre. Érthető okokból. A polgármestereket a la­kosság választja, s az, aki ujjat húz a polgárokkal, az ugye ne tápláljon hiú reményeket a helyhatósági vá­lasztások előtt. Sávolyban másképpen oldották meg ezt a problémát. Az önkormányzat irányításával né­hány tagú csoport ellenőrizte, hová kerül a lakások­ból kifolyó víz. Ahol nem volt megfelelő szenny­vízgyűjtő, egy bizonyos határidőben egyeztek meg a családdal, amikorra megépíti. - Környezetvédelmi szempontból nagyon lényeges a szennyvíz kérdésének a megoldása. Általában olyan válaszokat kapunk, hogy „nekem jó minőségű vizem van ". Ez igaz, viszont egyáltalán nem biztos, hogy az unokájának is hasonló minőségű vize lesz. A felelősség a miénk, s ez alatt nem a hivatalt értem. Ha nem tudunk változtatni gondolkodás- és élet­módunkon, környezetünk, vizeink, folyóink, sőt a le­vegő is hamarosan elszennyeződik. Igen, sajnos na­gyon kevés az olyan hely, ahol tiszta levegőt szívha­tunk, ahol nem találkozunk környezetszennyezéssel. Ha hamarosan nem áll be - tudatunkban is - válto­zás, késő lesz elgondolkodni az indián mondáson: A föld nem örökség a szüléinktől, hanem kölcsön a gyermekeinktől. -kas Már csak a pénz hiányzik Zsinagógából nyugdíjasotthon Körülbelül két éve riportot ír­tam a komáromi nyugdíjaspan­zióról. Az eredetileg szovjet tisz­tek családjainak épült, és a rendszervállás után a nyugdíja­soknak átadott modern épület mellett már akkor folyt a régi zsinagóga felújítása azzal a cél­lal, hogy otthont alakítsanak ki benne a panzióból kiöregedett, vagy beteg nyugdíjasok számá­ra. A közelmúltban Eva Ipótho­vá igazgatónőtől, a panziólakók Évikéjétől megkérdeztem, hol tartanak a zsinagóga-átépítésé­ben? A válasz lehangoló volt. - 1991-ben kezdődött meg az integ­rált szociális létesítmény építése. Ek­kor a kormánytól kaptunk hárommillió kétszázezer koronát, amit szinte rögtön kimerítettünk. 1992-től, az előző kor­mány működése alatt, nagyon keveset kaptunk, feleannyit sem, mint az azelőtti kabinettől. A legutóbbi kor­mányváltás után ismét felvettük a kap­csolatot a szociális minisztérium ve­zetőivel, s erre az évre kaptunk három­millió kétszázezer koronái. Az építke­zés kivitelezőjével, a Hydrostav válla­lattal közösen új költségvetést készítet­tünk, s megállapítottuk, hogy az építőanyagok árának emelkedése és egyéb okok miatt az építkezés költségei az eredeti huszonegy millióról har­minchét millióra emelkedtek. Ezért a kivitelezővel és a befektetővel, a Komá­romi Járási Hivatallal együtt egy ter­vezetet dolgoztunk ki a minisztérium részére, amelyben két költségvetési időszakra lebontva nyújtottuk be igé­nyünket. A panzió előtti térség már négy éve fel van túrva, mögötte pedig mostfejeződik be egy banképület felújí­tása. Mindez nagyon zavarja lakóink nyugalmát. Tehát mind gazdasági, mind emberbaráti szempontból szüksé­ges lenne az építkezést minél előbb be­fejezni. ígéretet kaptunk a minisztéri­umban - persze, ennek betartása a parlamenti választások eredményétől is függ -, hogy a jövőben nem engedé­lyeznek új építkezéseket, hanem a már megkezdettek befejezését fogják támo­gatni. A pénzhiány nemcsak a zsinagógát érinti. Mellette két másik pavilon is épül, s fedett folyosóval összekötve, a panzióval együtt egy közös szociális komplexumot alkotnak majd. A zsina­góga földszintjén lesz az egész együt­test ellátó nagy étterem, az emeleten pedig a közösségi helyiségek kapnak helyet. A hozzáépítéssel körülbelül hetven ággyal - csaknem a duplájára -növekedne az intézmény kapacitása. A befejezésre váró épületben huszonöt mozgásképtelen beteg kap helyet, a többit a panziót elhagyni kényszerülő, magukról már gondoskodni képtelen öregek foglalnák el. Az igazgatónő úgy véli, két év alatt befejezhetnék az építkezést. Amennyi­ben lesz pénz, a kivitelező vállalat min­den szükséges munkát képes haladék­talanul elvégezni. Néhány hasonló in­tézménnyel ellentétben, itt még birtok­jogi probléma sem merülhet fel. A zsi­nagógát a zsidó hitközség 1955-ben el­adta az államnak, jelenleg a járási hiva­tal kezelésében van. Tehát valóban csak a pénz hiányzik a terv valóra vál­tásához. - Nagyon nagy szükség lenne a bővítésre, mert naponta felkeresnek a nyugdíjasok, akik már most jelentkezni akarnak a még fel sem épült otthonba. Tudják, hogy a panzióba csak viszony­lag egészséges emberekel vehetünk fel, s bizony a nehezen mozgó, vagy egyéb nehézséggel küszködő öregek nagyon várják már az új pavilonok befejezését. Nem beszélve a saját lakóinkról, akik szinte rettegnek attól, hogy ha megbe­tegszenek vagy magatehetetlenné vál­nak, el kell hagyniuk a megszokott he­lyüket, amit én embertelen eljárásnak tartok. Nagyon sokan pedig attól fej­nek, hogy már meg sem érik az új rész­legünk megnyitását. Hát ezért lenne fontos az építkezés mielőbbi befejezése. GAÁL LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents