Új Szó, 1994. szeptember (47. évfolyam, 203-226. szám)

1994-09-16 / 214. szám, péntek

1994. SZEPTEMBER 16. A komáromi lezárt ügy folytatódik, avagy: •órszöKALEIDOSZKÓ P Igy számol az igazgató Augusztus 24-én lapunk Lezárt ügy... címmel cikket közölt a komáromi gépészeti szakmunkásképző érettségit nyújtó továbbképzési lehetőségeiről. A cikkben elsősorban azt kifogásoltam, az egyéves nappali és kétéves esti tagozatú képzést az iskola úgy valósította meg, hogy a magyar nyelven tanulni kívánó diákoknak kizárólag a kétéves esti továbbtanulás lehetőségét kínálta fel. Štefan Zábojník, az iskola igazgatója írásomra levélben reagált, amelyet terjedelmi okokból az ügy lényegét érdemben nem érintő befejező rész elhagyásával közlünk. „Nem tudom megállni, hogy ne reagáljak a Lezárt ügy... című cikkükre, mivel a benne közölt információk nagy többsége kiagyalt és nem felet meg a valóságnak. A bevezetőben közölt számadatok teljesen pontatlanok és hamisak. A magyar oktatási nyelvű iskolákból 48 diákot vettünk fel továbbtanulásra; előzetesen szabadon választhattak, hogy a kétéves magyar nyelvű vagy az. egyéves szlovák nyelvű tagozaton kívánnak-e tanulni. Tehát nem helytálló az az állítás, miszerint az a 13 diák, aki kitüntetéssel végezte el a magyar szakmunkásképzőt, automatikusan lett besorolva a szlovák nyelvű nappali tagozatra. A valóság az, hogy valamennyi tanuló, aki kitüntetéssel végzett bármely szakmunkásképzőben (...), felvételi vizsga nélkül nyert felvételt arra a tagozatra, amelyre jelentkezett. Számbelileg ez azt jelenti, hogy 7 magyar oktatási nyelvű szakmunkásképzőt végzett diákot vettünk fel a szlovák osztályokba és 13 magyar szakmunkásképzőt végzett, kitüntetett diákot vettünk fel f elvételi vizsga nélkül a magyar osztályba. Ezen adatokból kifolyólag úgyszintén nem helytálló az az adat, miszerint a magyar oktatási nyelvű továbbképzésre jelentkező diákok száma 34-re csökkent. A valóságban 44 diák jelentkezett a kétéves tagozatra, s közülük a felvételi vizsgák alapján 34 nyert felvételt. Hozzá kell tennem, hogy 9 diák nem felelt meg a követelményeknek, s ezért nem állt módunkban őket felvenni. Különösen megdöbbentő a 42 diák petícióját érintő információ, amelyről csak a szóban forgó cikkből értesültünk, mivel az iskola vezetőségének a mai napig senki semmiféle petíciót nem adott át. Úgyszintén egyetlen diák vagy annak törvényes képviselője nem fordult az iskolához semmiféle kérelemmel a továbbtanulás formáját illetőleg. .. Ami az osztályok számát illeti, valóban két nappali és két esti tagozatú osztály nyitására volt lehetőségünk, ám a megnyitandó osztályok számát döntő mértékben korlátozta a felvételi vizsga követelményeinek megfelelő diákok száma is. Ehhez hozzáteszem, hogy a továbbképzés nappali formáját először ebben a tanévben (1994/95) nyílt lehetőségünk megvalósítani, s azt hiszem, ez az iskola vezetésének munkáját tekinh'e nem kis siker, mivel egyetlen iskola vagyunk a környéken, amely ilyen módon ad lehetőséget az. érettségi megszerzésére. Tekintettel az eddigi tapasztalatokra és a diákoknak a nappali tagozaton folyó oktatás iránti érdeklődésére, igyekszünk ezt a fajta képzést a jövő évtől magyar oktatási nyelven is megvalósítani. Ezt 1994 júniusában már kérelmeztük is a pozsonyi VII. tanügyi igazgatóságon (...) az 1995/96-os tanévre vonatkozólag. Továbbá ami a cikkben az. iskolánkat érintő információkat illeti az 1989-es időszakig, az iskola munkájának ezen időszakáért a jelenlegi vezetést semmiféle felelősség nem terheli, mivel ez csak 1991 óta működik." Zábojník igazgató úr teljesen pontatlannak és hamisnak minősíti a cikkemben közölt számadatokat. Nem tudom, miért. Ha - mint írja - 44 diák jelentkezett a kétéves tagozatra, s közülük 9 nem felelt meg a követelményeknek, akárhogy számolom, 35 felvehető diák maradt. Amennyiben pedig - ugyancsak az ő állítása szerint - összesen 48 magyar diákot vettek fel. s közülük 7 diákot a szlovák osztályokba, 41 diák marad. Sehogy sem jön ki a ténylegesen felvett 34 esti tagozatos magyar hallgató. Úgy látszik, egyikünknek sem erős oldala a matematika, ezért állapodjunk meg abban, hogy végül is 34 magyar diákot vettek fel a kétéves esti tagozatra. Cikkemben a végeredményt illetően én sem állítottam mást. Zábojník úr egészen sajátos módon értelmezi a szabad választás lehetőségét. Amennyiben ugyanis valaki ugyanazt a végzettséget érheti el egyéves nappali avagy kétéves esti tagozaton, nem kétséges, melyiket tekinti előnyösebbnek. Természetesen a rövidebb ideig tartó, ráadásul nappal folyó képzést. Az igazgató úr levelében szemérmesen elhallgatja, hogy a kétéves tagozaton este folyik a tanítás. S mivel magyar nyelven csak kétéves esti tagozat nyílt, nem látom a „szabad választás" lehetőségét. Az ténylegesen csak akkor adott, ha magyar nyelvű nappali és ugyancsak magyar nyelvű esti tagozat között választhatnak az érintettek. Tehát fenntartom a diszkrimináció tényét a magyar nyelven továbbtanulni kívánó diákokkal szemben, s ezt Zábojník úr magyarázata nem cáfolja, hanem inkább megerősíti. Valóban dicséretes, hogy végre sikerült megvalósítaniuk a továbbképzés nappali formáját, de arra nem kaptam megfelelő magyarázatot, hogy a zömével magyarlakta környék diákjai által látogatott iskola eme egyedülálló vívmánya miért csak a szlovák nyelven tanulók privilégiuma? Ugyancsak dicséretes, hogy magyar oktatási nyelvű nappali tagozatot is szándékoznak nyitni. De amennyiben igaz, amit Zábojník úr mindenáron el kíván hitetni, vagyis hogy a magyarul tanulni kívánó diákok valóban tökéletesen elégedettek a számukra felkínált egyetlen lehetőséggel, a kétéves esti tagozattal, vajon honnan veszi „a nappali tagozatonfolyó oktatás iránti érdeklődésüket"? A petícióból aligha, mert azt a diákok - egy esetleges retorziótól tartva - nem adták át az iskola vezetésének, hanem Bauer Edit képviselőnek. És vajon milyen „eddigi tapasztalatok" vezették - igaz, hogy alapos késéssel - a magyar nyelvű nappali tagozat jövő évi megnyitásának kérelmezéséhez? Annál mi sem természetesebb, hogy az iskola 1989 előtti munkájáért a jelenlegi vezetőséget semmiféle felelősség nem terheli. Ez a vezetőség már nem ugyanaz a vezetőség, ugyebár, mert azok, akik 1989 novembere előtt pártfunkciójuk magaslatából, a szocializmus magasztos elveire és az internacionalizmusra hivatkozva emelték fel intő szavukat a magyar oktatást védelmező kollégák ellen, ma már „csak" igazgatóként működnek. Más szóhasználattal ugyan, de változatlan szellemben. Ez azonban manapság kies hazánkban olyannyira megszokott gyakorlat, hogy szóra sem érdemes. VOJTEK KATALIN Táborbontás Beszélgetés Hodossy Gyulával, az SZMCSSZ elnökével Már negyedszer rendezte meg a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség a vezetőképző táborait. E nyáron a júliusban felavatott Beszédes Lajos Cserkészpark hat vezetőképző tábornak adott otthont. A palásti táborok eredményeiről, valamint az SZMCSSZ további terveiről beszélgettünk Hodossy Gyulával, a szervezet elnökével. - A háromfázisú vezetőképzés - őrsvezető, segédtiszt, tiszt - során az idén már eljutottunk oda, hogy új vezetőképző táborokat is szervezhettünk, amelyek az eddigiektől eltérően más kiképzőrendszerbe voltak ágyazva. A segédtisztképzés ugyanis eddig csupán egyéves ciklusban folyt, de ezután, a Gilwell táboroknak köszönhetően kétéves lesz, oly módon, hogy az első szakaszban erőteljesebb gyakorlati képzés lesz, ami a második szakaszban elméleti oktatással párosul. Hogyan lehetne összegezni a hat vezetőképző tábort? Hogyan viselték a cserkészek a megterhelést? Voltak-e magaviseleti problémák? - A Paláston szervezeti vezetőképző táboraink jól sikerültek. Leginkább a nagyobb odafigyelés! és fegyelmezettséget igénylő Gilwell táborban voltak olyan egyének, akiket kénytelenek voltunk hazaküldeni, vagy nem kaptak minősítést. Ennek oka vagy egészségügyi, vagy pedig magaviseleti problémákra vezethető vissza. Sajnos nem mindenki tudatosította, hogy nem egy nyári iljúsági táborba jött üdülni, hanem egy vezetőképző cserkésztáborba, amely valójában egy természeti iskola, ahol a résztvevők sokrétű képzésben részesülnek. Mennyire bizonyult otthonosnak a palásti Beszédes Lajos Cserkészpark? - A palásti parkot az idén a megengedettnél talán jobban is kihasználtuk, hiszen a vezetőképző táborok mellett több cserkészcsapat is ott tartotta nyári táborozását. Ahhoz, hogy a jövőben a higiéniai és biztonsági követelményeknek maradéktalanul elegei tegyen a park, még sokat kell tenni. Utat kell építenünk, hogy autóval is megközelíthető legyen, hidat kell emelnünk a Korpona patak fölé, kiépíteni a tábori konyhát és maradéktalanul eleget kell tennünk az alapvető higiéniai követelményeknek. - Nem fognak így túlságosan elkényelmesedni a cserkészek? - A világ fejlettebb részében a higiéniai követelmények ma már óriási szerepel játszanak. Nagyon fontos a környezetvédelmi és a biztonsági előírások betartása. Gondoljunk csak bele, ha valaki megbetegszik és kórházba kell szállítani, ez csak akkor lehetséges, ha a tábor autóval is megközelíthető. Tudatosítanunk kell, hogy szűz területeken ma már nem szervezhetők táborok, s a mai vezetőképzők sem veszítenek értékükből és jelentőségükből csak azért, mert betartjuk a különféle előírásokat. - A cserkészek közül sikerült-e valakinek külföldi táborba is eljutni? - Az idén Svájcban, Magyarországon, Németországban és az Egyesült Államokban megrendezett cserkésztáborokba jutottak el szövetségünk tagjai. Amerikában például a Külföldi Magyar Cserkészszövetség szervezett egy segédlisztképző tábort, ahol a mi cserkészeink azzal a nem titkolt szándékkal vettek részt, hogy elsajátítsák az ottani pedagógiai módszereket, s azokat nálunk is meghonosítsák. Az említett szövetség ügyvezető elnöke, Lendvai Tibor egyébként a mi palásti táborainkat is meglátogatta, s elismerően szólt róluk. Megbeszéltük vele további együttműködésünk formáit is. Szeretnénk, ha kiképzőtáborainkat továbbra is támogatnák, s ha ezekben nemcsak magyarországi, hanem más államokbeli kiképzők is részt vennének. - Az idén még mi vár a szövetségre? -Szeptember 15— 16-án Komáromban lesz egy tudományos tanácskozás, mely a Cserkészet és a néprajz címet viseli. A rendezvényt egy, a Duna Menti Múzeumban bemutatásra kerülő cserké(A szerző felvétele) szettörténeti kiállítás kíséri majd. Október 8-án már harmadszor - tartjuk meg a legfiatalabbak nagy örömére a Kiscserkészmanó bulit, ezúttal Kassán, a Thália Színházban. Eredetileg szeptember első hetében szerettük volna a losonci magyar iskola falán elhelyezni Szilassy Aladár és Schercr Lajos emléktábláját. Erre egyelőre azért nem kerülhetett sor, mert a helyi hatóságok, mondván, hogy Szilassynak semmi köze sem volt Losonchoz, nem adták meg engedélyt. - Pedig Szilassy Losoncon született... - Szilassy érdemei nemcsak a magyar, hanem a szlovák cserkészek számára is elévülhetetlenek, hiszen a cserkészet megalapítójánál, Baden Powellnél tett látogatása után, az Osztrák-Magyar Monarchiában az elsők közt adta hírét a cserkészetnek. Az osztrákok ma is őt tartják a cserkészet megalapítójának. Tényleg komolyan gondolják, hogy Szilassynak Losonchoz, illetve a szlovák cserkészethez ne lett volna semmi köze sem? KOSÁR DEZSŐ Sekela karikatúrája Mérgező kereskedelem Az európai szervezett bűnözés egyik új változata a veszélyes hulladék illegális exportja és feldolgozása. Akik erre vállalkoznak, könnyű nyereséghez jutnak, mert a hulladékot ingyen kapják, őket viszont megfizetik azért, hogy gondoskodnak a hulladék eltüntetéséről. Az illegális feldolgozással súlyos környezeti károkat okoznak ott, ahová a veszélyes hulladékot exportálják. Éppen azt a helyzetet tudják kihasználni, hogy a fejlett környezetvédelmű nyugat-európai településeken már sehol nem engedik meg mérgező hulladék lerakását. Az osztrák rendőrség havilapja, a Die Exekutíve február elején közölt tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy a mérgező hulladék tiltott exportjával és feldolgozásával foglalkozó cégek gyakran úgy szerepelnek a nyilvánosság előtt, mint legálisan működő társaságok leányvállalatai, s a veszélyes termékek szállításához és feldolgozásához megvesztegetéssel szereznek hamis engedélyeket és bizonylatokat. A rendőrség aggodalma megalapozott, annál is inkább, mert még az is előfordul, hogy a veszélyes hulladékot nem is szállítják el, hanem hamisított bizonylatokkal háztartási hulladéknak álcázzák, és valamelyik belföldi szeméttelepen illegálisan lerakják - állítja az egyik legnagyobb legális bécsi hulladékfeldolgozó vállalat igazgatója, Peter-Thomas Ruggenthaler, aki szerint mindez azért történhet meg, mert nem kielégítő az ellenőrzés. Az osztrák környezetvédelmi minisztérium szóvivője szintén beismerte, hogy valamit tenni kell az ügyben a belügyminisztériummal, a vámosokkal, a rendőrökkel együttműködve. Maria Rauch-Kallat osztrák környezetvédelmi miniszterasszony azonban tagadja, hogy nagyarányú szervezett bűnözésről lenne szó. Szerinte ezek a vállalkozások egyedi esetek. Az osztrák határokon tavaly óta szigorú ellenőrzés is folyik ilyen irányban. A Die Exekutíve szerint a Nyugat-Európából exportált veszélyes hulladék a leggyakrabban Kelet-Európába vagy fejlődő országokba kerül, ahol feldolgozzák. Richard Benda, a tanulmány szerzője ennek néhány konkrét példáját is említi. Előfordult olyan eset, hogy nyugat-európai eredetű veszélyes hulladékot földdel keverve mint „trágyát" értékesítették nagy nyereséggel Kelet-Európában. Gyakori, hogy az elhasznált galvánelemekből kivont savat fűtőolajba öntve értékesítik, amelyből elégetés közben szintén ártalmas anyagok távoznak el. Akik ebben az „iparágban" vállalkoznak, szinte kockázat nélkül jutnak több millió dolláros haszonhoz. Az osztrák rendőrségi tanulmány szerint a mérgező hulladék illegális kereskedelme Nyugat- és Kelet-Európa között lassan olyan jelentőségűvé válik, mint a kábítószer-kereskedelem. (k-r)