Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-05 / 181. szám, péntek

OLVASÓINK OLDALA UJSZO' 1994. AUGUSZTUS 5. Tisztelt szerkesztőség Mi van azokkal az állatokkal, amelyek az utcára kerülnek? Naponta vannak olyanok, akik megunt állataikat egyszerűen kirakják az utcára. Azokra nem vonatkozik az állatok kínzásáról szóló törvény? Há az én kutyám megharap valakit, én, mint a gazdája vagyok a hibás. Ha ezt kóbor kutya teszi, vajon kit lehet felelősségre vonni? M.Z. Komárom ... Üj posta épült Perbetén, ami eb"ben a gazdasági helyzetben nem gyakori esemény. Idáig nagyon rossz körülmények közt kellett a postásoknak dolgozniuk, ezért érthető az öröm. A munka már 1988ban elindult, s hogy végül gyorsan készült el, az két magáncég munkájának köszönhető. Flórián Györgyné Perbete ... Továbbtanulni szerettem volna, ezért Nyitrán és Pozsonyban is felvételiztem. Sajnos (vagy ma már inkább szerencsére) nem vettek föl. Volt egy utolsó lehetőség, a budapesti Nemzetközi Előkészítő Intézet. Az itteni évzáró vizsgák nem jelentettek mentességet a felvételi alól. Felvételi kérelmemet Debrecenbe, a " Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészkarára adtam be és ismerve a magyarországi követelményeket, a biztonság kedvéért Nyitrára is jelentkeztem újra. Debrecenbe fölvettek, Nyitrára nem. Örömöm határtalan, mégis érdekelne: miért van az, hogy egy európai hírű egyetem könnyebben megközelíthető, mint a nyitrai Pedagógiai Főiskola? R.A. Dunaszerdahely név és cím a szerkesztőségben. Az újságban felháborodva olvasom, hogy két jelölt nem felel meg, mert az 1990-92-es időszakban a kommunista párt listáján idült. Igaz, benne van az egyezségben, hogy ez nem lehetséges, de az még nem zárja ki, hogy jó képviselők legyenek. Főleg, ha már bizonyítottak, a nép, a magyarság szolgálatában eddig is. ...nem vagyok és soha nem voltam a kommunista párt tagja. De végre már meg kellene szüntetni a kirekesztést és a sárdobálást. Elég lehetne a megalázó cselekedetekből. Főleg akkor, ha a varjú a varjú szemét akarja kivájni. Ügy látom és velem sokan mások, hogy egyes emberek senkit nem tudnak elviselni, csak saját magukat és a sok pénzt. De úgy kell nekünk. Gondoljuk meg kit fogunk választanig...) Azt hiszem, olyan kormánya lesz hazánknak, amilyet megérdemel. Máčaj Júlia Oroszka ...A hármas bűvös szám. De eltekintve a babonától, hiedelmektől, ez egyszer bízzunk abban, hogy ez a „hármas" koalíció tökéletesen betölti szerepét és segíti a magyarság sokoldalú érvényesülését. Tisztelt magyar testvéreim, válasszatok magatoknak magyar képviselőket és ne vesszen el egyetlenegy magyar szavazat sem. özv. Petőcz Kálmánné Komárom \ Mindenkinek szavaznia kell! Végre sikerült! (Bugár Béla a „felsőházban", Új Szó, 1994.7.13.) Felsóhajthat a szlovákiai magyarság, létrejött a várva várt hármas magyar koalíció a három legjelentősebb politikai szubjektum között. Volt hármas koalíció két évvel ezelőtt is, az Együttélés, az MKDM és az MNP között. Az azonban csak olyan látszólagos szövetség volt, hiszen az MNP még nem jelentős politikai tényező. Az MPP az előző választáskor több mint 2 százalékos választási eredményével elérte, hogy majdnem nem lett magyar képviselője a hármas koalíciónak a szlovák parlamentben. Mivel nem került be a parlamentbe, szavazatait főképpen a nem magyar pártok és mozgalmak kapták. Most társulnia kellett az Együttéléshez és az MKDMhez, mert különben eltűnt volna a politikai színtérről. Borítsunk fátylat a múltbeli ilyen-olyan vélt és valós sérelmekre, a széthúzásra, hiszen a hármas koalícióban minden szlovákiai magyar választó megtalálja a magáét. A polgári demokráciát az MPPben, az erkölcsös hitet az MKDMben és a békés toleranciát az Együttélésben. A koalíciós szerződés elég biztosítékot nyújt arra, hogy a legfontosabb törekvéseinkben majd egységesen fognak bennünket képviselni, főképpen itthon, de külföldön is. Az utóbbi két évben teljesítették képviselőink - a lehetőségeikhez mérten - kötelességeiket. A megválasztandó képviselőink legyenek közismerten erkölcsös, értelmes, küzdeni tudó, magyarjainkért tenni akaró és tudó személyiségek. Kiváló jelöltekből válogathatunk majd. A választásokra mindnyájunknak el kell menni. Aki nem megy el szavazni, vagy esetleg más párt jelöltjére voksol, nem tesz jót nekünk, magyaroknak. Ezt tudatosítanunk, tudatosíttatnunk kell. Dr. KOVÁCS JÁNOS Komárom A postai szolgáltatás fonákságai Vannak bizonyos esetek, amikor a szolgáltatók már nem merik emelni az árakat, mert tudatában vannak, hogy a színvonalat nem képesek emelni, ezért újabb és újabb trükkökhöz folyamodnak. Ezen szolgáltatók közé tartozik a posta is. A telefonbeszélgetések árát szemrebbenés nélkül anélkül emelték, hogy a színvonalon valamelyest is javítottak volna. Arról nem is beszélve, hogy a távbeszélő készülékek egyre gyakrabban süketek, főleg a falvakon. Például egy telefonbeszélgetéshez Szímő és Kamocsa között holott csak mintegy öt kilométerre vannak egymástól! - erős idegek, türelem és nem kis pénz is szükségeltetik. Ugyanis annak ellenére, hogy a 21. század ajtaján kopogtatunk, a postás kisasszony a távbeszélés megrendelésekor (ugyebár a postánál az öt kilométer is már nagy távolság!) először kitárcsázza a nyitrai távbeszélő központot, már amennyiben ez sikerrel jár a vonalak túlterheltsége miatt, megrendeli a beszélgetést a szomszéd községbe, majd egy kis szerencsével akár azonnal kapcsolja is a hívást a fülkébe. És a telefonálni óhajtó számára ekkor jön a hangpróba ideje! Ugyanis a vonal annyira búg, zúg és súg, hogy alig lehet érteni valamit, arról nem is beszélve, hogy a vonalban egyszerre többen is vannak. Amikor az illető már kikiabálta magát, a számlát kérve azon morfondírozik magában, vajon a hívott fél értette valamit is szavaiból. Az újabb meglepetés a fizetéskor éri. Ugyanis tíz korona alatt alig ússza meg a beszélgetést. Autóbusszal megjárva az utat hat koronát fizetett volna, ha nem lett volna sürgős a dolog és a buszok is gyakrabban járnának. Az, hogy a legközelebbi községgel való telefonbeszélgetés ötven kilométeres kerülővel történik, két hiányosságot is bizonyít: a kellő műszaki felszereltség hiányát, hiszen lehetne egyenesen is tárcsázni a hívott felet, a második pedig az emberség hiánya, ugyanis a felesleges nagy kerülőt a polgárral fizettetik meg, nem beszélve arról, hogy a kerülő miatt romlik a vonal minősége. NAGY ANDRÁS Szimő Tények leltározása (Lelki leltárhiány, Új Szó 1994. július 26.) Dusza István eszmefuttatásának mondandójával egyetértettem, csupán akkor kaptam fel a fejemet, amikor a Bakulíny, Francisci és Daxner urakról szóló fejezethez értem. Szószerint: "Mert tisztelegtem én pionírként a pelsőci megyeháza klasszicista épülete elé terelve, ahol Francisci, Bakulíny és a már említett rimaszombati Daxner raboskodásának és hajdani kivégzésének színhelyén visszahelyezték az általuk, magyarok által eltávolított emléktáblát. (...) Meg aztán itt az ideje, hogy a nemzetek nagyjait kölcsönösen tiszteljük, még akkor is ha történetesen Petőfi és Daxnerék nem egészen ugyanazért haltak meg." Mindkét idézet arra utal, amit Ján Slota állított Rimaszombatban a Daxner-szobor avatásánál, hogy a szlovák nép nagy fiát (és most már így együtt mind a hármat) 1848-ban a magyar nép végezte ki, s amiről már egy alkalommal Slota úr számlájára leírtam, hogy népbutító hazugság! Ám tanult barátomnak a válaszomat úgy fogalmazom meg, hogy nem árt néha a tényeket is leltárba venni: Bakulíny, Francisci és Daxner urak életrajzi adatait fellapoztam s így tudtam meg, hogy Francisci 1905-ben, ágyban, párnák közt 83 évesen halt meg; Bákulínyt 1892-ben, 73 évesen érte a halál és Daxner 1892-ben, 70 -esztendősen adta át lelkét a teremtőnek. Igaz ugyan, hogy mindhármat a pelsőci bíróság halálra ítélte, de nem volt sem golyó, sem kötél. Hosszú évekig végezhettek tisztességes munkát a szlovák nép felvilágosodásának érdekében. A tisztességes szót szándékosan használom, mert mindig valamiért és nem valami ellen harcoltak, amit néhány prominens szlovák párt politikusáról csak fordított sorrendben és a jelző elhagyásával lehetne elmondani. Motesiky Árpád Verebély A hármas koalíció megalakulása után azt reméltem, hogy valamennyi szlovákiai magyar választópolgár elégedetten sóhajt fel, na végre, sikerült! Sajnos ebben a reményben nem sokáig ringatózhattam, mert Tóth Mihály írásából megtudtam, hogy „A szlovákiai magyar politikai struktúrában a hármas koalícióról hozott döntések veszedelmes feszültségforrást tartalmaznak A Magyar Polgári Párttal rokonszenvezők úgy érzik, hogy az eddig elfogadott feltételek diktátumként fogalmazódtak meg. A jelöltek számát illetően is, és a szavazólistán „jutott" helyek tekintetében úgyszintén. Az MPP vezetői az ügy érdekében, a hármas koalíció megvalósítását elősegítve talán aláírják a koalíciós szerződést, a „váraljainknak " azonban igen sok esetben meglesz róla a véleménye. Es a maguk módján levonják a következtetéseket." E sorok elolvasása után, bevallom, elszomorodtam. Évek óta a hármas koalíciót sürgetjük, most végre megvan, örülhetnénk, ám máris kiderül, hogy a szlovákiai magyarság egy része a megállapodást diktátumként értelmezi, s egyesek a maguk módján levonják a következtetést! Én mindig úgy képzeltem, hogy a leendő koalíciót a közös érdek, a közös cselekvési szándék, és az egyenrangú partnerek szövetsége tartja össze, s ebből kifolyólag nem lehetnek „váraljaiak" és nem lehetnek „várban lakók". Ennek ellenére Tóth Mihály állítását elfogadom, s nem marad más választásom mint a gondolkodás. A Magyar Polgári Pártot, azaz annak elődjét, a Független Magyar Kezdeményezést a bársonyos forradalom napjaiban értelmiségiek hozták létre. Ez a csoport nagyon hamar és élesen látta, hogy a nyiladozó demokráciában lehetőség, sőt szükség van a magyarság politikai összefogására, s ezirányban elsőként tette meg a lépéseket. A szándék tisztességes és becsületes volt, nyerő pozícióból indultak, ám hogy az FMK a későbbiek folyamán mégsem tudottá szlovákiai magyarság tömegpártjává fejlődni, ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy olyan polgári-liberális eszmerendszer köré akarta a magyarságot csoportosítani, amelynek tájékunkon nincsenek gyökerei. Az FMK vezetősége kisiskolás módon megfeledkezett arról, hogy a szlovákiai magyar választópolgárok nyolcvan százalékát munkások és főleg parasztok alkotják, akiknek gondolkodásmódjától a liberalizmus nagyon messze áll. Ezt az állításomat az első szabad választások eredményeivel is igazolták, a Magyar Polgári Párt, azaz az akkori FMK 30 ezer szavazatot szerzett, míg az Együttélés-Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom 300 ezer szavazatot mondhatott magáénak. Az FMK mégis a parlamentbe jutott, mégpedig a VPN becsületességének köszönhetően. Sajnos a parlamentben az FMK nem képviselte az egységes magyar álláspontot, s nemigen hallgatta meg a többi magyar pártot. A kisebb-nagyobb kisiklások még feledhetők lettek volna, csakhogy az 1992-es választások alkalmával az MPP megint túlbecsülte magát, s elfelejtette, hogy a takarója meddig ér A választások után a szlovákiai magyar politikában az MPP elég látványosan elszürkült, s elszürkülését még azzal is fokozta, hogy nem vállalt szerepet a komáromi nagygyűlés előkészítésében, és nem fogadta el annak alapdokumentumait. Lehet, hogy írásom kissé szókimondó, s túlnyomórészt a negatívumok felmutatására épül, de távol áll tőlem a kioktatás és az intrika. A felsorolt, valós események áttekintése után azt hiszem aligha tévedek, ha azt állítom, hogy a hármas koalíció kialakításánál az MPP megint nem ismert önmagára, és krónikus amnéziában szenved. A tortából mindenkinek akkora szelet jár, amekkorára rászolgált, amekkorát kiérdemelt. Említettem, hogy Tóth Mihály problémafelvetésével egyetértek és elhiszem, hogy a „váraljaiság" érzése belopakodott az MPP-s lelkekbe. A jövőt tekintve azonban hiba lenne, ha ezt az érzést az MPP meglovagolná, és a közös ügy érdekében valamiféle mártíromkodó, meggyötört, sértődött ember képét igyekezne kinagyítani. Véleményem szerint az MPP-nek nem erre van szüksége, hanem álljon tükör elé, s nézzen szembe önmagával. Ez lenne az első lépcső a felemelkedéshez, a „várbanlakó-érzés" megteremtése felé. JÓKAI LAJOS Lakszakállas Szomotor - más szemmel (Bodrogközi kalászok - bérgondokkal, Új Szó 1994. július 26.) A szomotori állami gazdaság igazgatója megpróbálta az elmúlt évek nem éppen fényes eredményeit megmagyarázni. Nos abban egyetértek, hogy a megváltózott gazdasági helyzetben egyáltalán nem könnyű eredményesnek lenni, de Bodrogszerdahelyen jobbak a feltételek. A szomotori eredménytelenség okát abban látom, hogy az igazgató úr olyan' kádereket helyezett kulcspozíciókba, akik a központi terményraktárbari vagy az alkatrészraktárban tevékenykedtek. Nem váltotta le a jelenleg már nyugdíjba vonult körtvélyesi majd szinyéri gazdaságvezetőt, akiről köztudott, hogy mindkét részleget tönkretette. Tény, hogy Szinyéren volt némi felbolydulás a volt gazdaságvezető ténykedése miatt, sőt az ügyből bírósági per is lett. Úgy volt megrendezve, hogy senkinek semmi baja nem lett ebből. Mindez a gazdasági bűnözés és a korrupció diadala volt. Az igazgatóságon belül kialakult a „kemény mag", amely úgy fél a változásoktól, mint ördög a szenteltvíztől. Hogy ez a bolsevik és elvtársi szemlélet hová vezet, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a jelenlegi helyzet. Olyan szakembert, mint Vladimil Podstránský, nem fogadtak vissza, pedig voltak eredményei. (Nem véleüen, hogy egy ideig a szövetségi gazdasági miniszter helyettese volt). A szomotori gazdaság egy a sok közül. Csodálkozom és kérdezem: milyen bankok és milyen alapon finanszírozták ezt a csődtömeget. A Mečiarkormány gazdaságpolitikáját minősítik az efféle esetek. Kovács András Szomotor Ez már a miénk - a BRONZ 94 kiállítás képei a galántai képtárban maradnak. (Fotó: Rudolf Bihary) Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is köziünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket.