Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-05 / 181. szám, péntek

1994. AUGUSZTUS 1839. I Ŕf

SZÓKULTURA Porhintés és széthúzás Néhány gondolat a nyitrai pedagógusképzés kapcsán ' Igen nyugtalanítóak a legújabb fejlemények pedagógusképzésünk terén. Ezek szerint a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Rektorátusa elvetette a Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Karának létrehozását, és helyette egy intézetet kíván a főiskola keretén belül megalapítani, amely a Nemzetiségi és Etnikai Művelődési és Kulturális Intést nevet viselné. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy e hangzatos név mögött csekély tartalom rejtőzik. Nem oldja meg ugyanis alapvető problémánkat: a pedagógusképzést egy magyar kar keretén belül, magyar oktatási nyelvvel. E koncepció szerint a nemzetiségi oktatás továbbra is a jelenlegi szervezeti struktúrában történne. Az eredeti elképzelés szerint - ha számunkra nem is kielégítő módon, csak kényszerű, ideiglenes megoldásként - a NEKK-en pedagógusképzés folyt volna, felvállalva a Szlovákiában élő valamennyi nemzetiségi és etnikai közösség jövendő pedagógusainak képzését. Most ehelyett létrejön egy intézet, amelyben nem lesz oktatás. A leendő intézet kizárólag a pedagógusképzés tárgykörét érintő kutatómunkával foglalkozna, s nem állna jogában főiskolai diplomák kiadása sem. Nem szándékozom időrendi sorrendben nyomon követni a fejleményeket és rávilágítani arra, hogy az először még aránylag elfogadható ígérgetések - megvalósításuk állandó halogatása során - hogyan silányultak olyan szintre, amelyek a már amúgy is súlyos helyzetet csak tovább rontották. Nem vitás, hogy ebben az esetben a „nesze semmi, fogd meg jól" elv gyakorlati érvényesítéséről van szó. A szlovákiai magyar számára azonban a legelkeserítőbb az a tény, hogy e hosszadalmas huzavona folyamán a nyitrai magyar pedagógusközösség mélyen megosztottá vált. Ezt szemléljük értetlenül, föltéve a kérdést: Hát nincs elég bajunk, mi szükségünk még erre is? Jól kiépített, színvonalas iskolahálózat nélkül nincs életképes kisebbség. Jól képzett pedagógusok nélkül pedig nincs színvonalas iskolahálózat. A pedagógusok felkészültsége, szakismerete előbb-utóbb iskoláink népszerűségének meghatározó té.. nyezőjévé válik. Látogatottságukat hosszú távon nem lehet csak a nemzeti öntudat állandó hangoztatásával biztosítani. A tanítóképzés ezért érdemel megkülönböztetett figyelmet. Éppen pedagógusaink ne tudatosítanák, hogy ebben a kisebbségünk számára alapvetően fontos témában meg kell lelnünk a közös hangot? Jövőnk letéteményesei ne tudnák helyesen felmérni az egyeztetett álláspont ' nélkülözhetetlenségét? Csak egységes fellépés esetén van remény, hogy kilábaljunk az áldatlan állapotból. Nem pusztán politikai ügyről van szó, de egyúttal szakmai kérdésről is. Joggal várhatjuk el tehát tőlük, hogy kitartó szorgalommal és állandó kezdeményező készséggel munkálkodjanak a magyar nyelvű oktatás fejlesztésén, egy egységes koncepció alapján. Figyelembe véve az ügy komolyságát, nagyon rövid időn beiül egyeztetniük kell álláspontjaikat a nyitrai magyar pedagógusoknak. A legújabb fejlemény gyors re.agálást, határozott és elvszerű magatartást kíván mind politikai képviseletünk, mind pedagógusaink részéről. A probléma, horderejét tekintve, messze felülmúlja a táblatörvény jelentőségét. Nem könnyű feladat felsőoktatásunk helyzetén javítani. Erőink szétforgácsoltsága eleve kudarcra kárhoztatná igyekezetünket. A nyitrai pedagógusközösség számára ezért nincs más alternatíva, mint megosztottságuk megszüntetése. Ezt várja el tőlük a szlovákiai magyarság. Hivatásukból egyenesen következik, hogy sorskérdésünkhöz megfelelő alázattal viszonyuljanak, feledve minden sértődöttséget, egyéni ambíciót, párt- és csoportérdeket. A köz javának rovására nem érvényesülhet a túltengő önérzet, a presztízs-haj hászás. Pedagógusokhoz méltóan egyezségre kell jutniuk, hogy politikusainkkal vállvetve eredményesen tevékenykedhessenek a szlovákiai magyar nyelvű oktatás égető gondjainak megoldásán. Abban is biztos vagyok, hogy okultunk a táblatörvény megszavazása körüli bonyodalmakból és a jövőben nem megyünk bele számunkra megalázó, elvtelen alkuba, amelynek hosszú ideig viselnénk következményeit. Iskoláinkról, s ebből kifolyólag gyermekeink sorsáról, jövőnkről lévén szó, természetesnek tartom részünkről az egyeztetett koncepción alapuló, következetesen elvhű magatartási ez ügyben. Döntő mértékben a nyitrai magyar pedagógusokon múlik, hogy ez az elvárás minél hamarább valósággá váljon. EGYÜD LÁSZLÓ Komáromi Jókai Színház Változik a koszínház arculata A színházak ajtajai a nyári szünidőben ugyan a nagyközönség előtt zárva vannak, ez azonban nem jelenti azt, hogy a teátrumokban megáll az élet. Hiszen nagyobb átalakításokra, felújításokra, a színház épületének karbantartására gyakorlatilag csak a próbák és az előadások szünetelése kínál megfelelő lehetőséget. - Milyen munkálatokat végeznek a Komáromi Jókai Színházban ? - tettük fel a kérdést Holo.csy Istvánnak, az intézmény igazgatójának. - Ahhoz, hogy ősszel kellemesebb környezetben és színvonalas előadásokkal fogadhassuk a kedves színházlátogatókat, több rekonstrukciós munkát is el kell végeznünk. A Tiszti Pavilonban székelő Komáromi Városi Egyetem részére további tantermeket újítanak fel, ezért a Tiszti Pavilon-béli raktárainkat egy a városi hivatal által kiutalt helyiségbe kellett átköltöztetnünk. Ugyanakkor festőműhelyünket a színház jelenlegi garázsába helyeztük át. Közben már elkezdődtek az új garázsok átépítési munkálatai, ahol a gépkocsiparkon kívül ruhatárunk egy része is helyet kap. Igyekeznünk kell az építkezéssel, mert első bemutatónk, a Bock-Stein-Harnick: Hegedűs a háztetőn című musical mind a díszlet, mind pedig az előadás szempontjából nagyon igényes darab. - Azt hiszem, hogy a koszínház omladozó homlokzatára is ráférne egy kis csinosítás... - Nem csak a homlokzatára, hanem a tetőre is, hiszen az állandó beázások egyre nagyobb kárt okoznak a színház berendezésében. Éppen ezért terveink között szerepel a tetőzet szigetelése, valamint a színház homlokzati részének a felújítása. Utóbbit azonban a meghirdetett arculattervezési pályázat nyertesének az elképzelései alapján szeretnénk elvégezni. Tulajdonképpen ezért is váratott magára oly sokáig a homlokzati felújítás. - Milyen forrásokból fedezhetők a felvázolt rekonstrukciók? - Az említett építéseket, illetve javításokat részben a kulturális minisztériumtól kapott pénzekből finanszírozzuk. De a kiutalt pénzösszeg magában még nem lenne elegendő, mert a munkálatok gyors és hatékony befejezéséhez szükséges a kivitelezők megértő segítőkészsége és a színházat pártolók anyagi támogatása, amelyet köszönettel fogadunk. KOSÁR DEZSŐ Ének a férfiről Szabó Ottó rajza Színe és visszája Rehabilitálják Husz Jánost? A római katolikus egyház készül az 1415-ös konstanzi zsinat döntésének hatálytalanítására, amikor is a nagy cseh vallásmegújítót eretneknek nyilvánították és máglyahalálra ítélték. Az üggyel a cseh püspöki kar foglalkozik, a II. János Pál pápa által megbízott prágai érsek és cseh bíboros, Miroslav Vlk vezetésével. Maga a pápa az 1990-es prágai látogatása során személyesen is síkra szállt Husz János szerepének átértékeléséért. A Husz kiátkozását követő máglyahalál óta megromlott a csehek és a Vatikán közötti viszony. A pápa a szexről. Nem tabu az egyház számára a szex, éppen ellenkezőleg, mélységesen tiszteletben és becsben tartja azt, mint isteni adományt - hangsúlyozta II. János Pál pápa. A szexualitás, mely az egyén teljességéhez tartozik, a szereiem „nyelvezete", s éppen ezért nem lehet pusztán ösztönnek tekinteni. Az intelligens és szabad ember uralja ezt a nyelvezetet, ám ebből nem következik, hogy manipulációra, visszaélésre lehessen felhasználni. Nem biológiai szükségszerűség vagy erkölcsi parancs miatt kell tiszteletben tartani a férfiak és nők közösülését, az új emberi lény születését szolgáló szexualitást, hanem azért, mert az emberi lény valójára kell tekintettel lenni. Ennek fényében a szexualitás lényegét elferdítő magatartások, mint az ún. szabadszerelem, a homoszexualitás és a fogamzásgátlás elfogadhatatlanok szögezte le II. János Pál. *** Szoborba öntött folyó. Egy amerikában élő kínai képzőművész akarja szoborba önteni a Jangce folyót, s ezt nem csupán átvitt értelemben ígéri: öt kilométerenként vízmintát akar venni a Jangcéből és azokat egy hosszú falba, magába a műbe építeni. A mintákat augusztus ötödikén kezdi gyűjteni a kínai mester a Sárga-tengernél. A folyó-szoborral szeretné kifejezni, hogy Kína történelme mennyire összefolyik a Jángcéve), hogy milyen erős kapcsolattartó a folyam nagyon távoli területek között, s hogy milyen „szennyes életre" kényszerült környezetvédelmi szempontból. *** Tehéntárlat. A legtöbb híres németországi festő emberi portrékat alkotott, ám akadt köztük egy, aki inkább a tehenekre szakosodott. Paulus Potter ecsetét sokkal inkább a marhák ihlették, mint az emberek, jóllehet ő maga abszolút urbánus környezetben nőtt fel. Hágában most úgy döntöttek, hogy megérett az idő a tehéntárlatra. A kiállítás középpontjában Potter A fiatal bika című festménye áll majd. A kép már 1795-ben olyan híres volt, hogy Napóleon katonái hadizsákmányra méltónak találták. A kiállításra most 60 kép kerül, így egész gúlányi tehénportréban gyönyörködhetnek a látogatók az idén ősztől egészen jövő tavaszig. (k-s) Duránci szilvát termő' diófa Juhász Katalin első kötetéről „...Mint ahogy vállalja az ember a múltját, azt megtagadni soha - csak túlfejlődni szabad" - írta Kaffka Margit. Juhász Katalinnak nem ismerem a múltját, de egy biztos, túlfejlődte magát a semmitmondáson. Forgatom kezemben első kötetét, többször elolvasom, s valahogy nem tudom kimagozni. Félérett dióba zárt szilva ez az ezerkétszáz sor: a zöld héja megrepedezve, alatta az erősödő csonthéj, benne az édes-fanyar szilva, közepén maggal - Juhász Katalin gerezdjei. Jó érzést áhít az indulás, mondván: ne nézz utánam! S valahogy kellemetlen, ha Csehy Zoltán Juhász-beazonosítását próbálom magamhoz édesgetni, miszerint: „A Juhász-vers egyik mozgatórugójának tűnő könnyedség, játékosság egyetlen hatalmas szemként néz vissza az olvasóra. Melegséget, erőt sugároz felé, majd kacéran kacsint egyet." De nem tudok elkeseredett lenni olyannyira, hogy olvasva a gerezdeket, ne mosolyogjak. Hisz a kötetből kicseng, sokszor vannak olyan hangulatai Juhász Katalinnak, hogy semmi sem jó néki, egyebet akar, elégedetlenségi hullámokkal szövetkezik. Érzékelői rá vannak állítva a versre, mint vonat a vasúti sínre, és ha elkalandozna a figyelme, kisiklana lírája. Juhász - Nő, ki a komplikációkkal ölelkezik, s a lélek izgalmaival gyújtogatja olvasójának testét. Ha a szlovákiai magyar irodalom legfiatalabb nemzedékében Csehy Zoltán a szolid forradalom, Z. Németh István a tömeg, A. Szabó László a megfontoltság, akkor Juhász Katalin a Nő. • • • Lapozgatom a kötetet, s kifolyik alólam az idő. Nem mintha nem telnék be a sorokkal. Valami mégis rámrakódik, nyomaszt. Talán súlya a szilvamagnak. Figyelni kell az irodalmat, hiszen nyüzsgéséből minden kiolvasható: múltja, jelene, tragédiája, sorsa. A görögök írtak először gnómákat: életbölcsességet, erkölcsi tanulságot kifejező költeményeket. S most Juhász is gnómákat is. „Nyereg-kezed a hátamon lapul / cipelem tekinteted / vagy hatvan évig /fog / virágozni-teremni-meredezni / ez az igencsak valódi diófa " írja Krejzihorsz című versében. Amire érdemes odafigyelni, azok a hasonlatok és a képalkotás. Juhász úgy mar olvasójába, mint saját verseibe: „A tenger maszatos karjai / belémcsimpaszkodtak. / Eleget láttam." (Víznász), s bi ztatja olvasóját, miszerint, „Azon vagyok, hogy feloldozzam önöket. / Tegyék a kezüket tarkóra. / Tegyék a fejüket a kezükbe. / Tegyék a kezüket a szemük elé/és ugorjanak". Bele a gerezdekbe. „Nehéz leszfelismerni. A szeme... / Kétnapi munka belenézni a szemébe." (A gravitáció angyalai). Ugye, az a bizonyos kacér kacsintás!? Mindent el lehet mondani verseiről, kivévq, azt, hogy hiányzik belőlük az eredetiség, az alkotó lendület, az iskolás törvények aggályos teljesítésének az útja. „ Tudod minek/foglak nevezni?" - kérdezi a költő. És felteszem én is az ő kérdését, de neki, egyúttal választ is adva: Duránci szilvát termő diófának. Juhász világát közelítve úgy tűnhet, túlzásokba esem. Nem vagyok elfogult, azaz fogalmam sincs, ki is valójában Juhász Katalin. Tehát nem a szeretetem formálja véleményemet, sokkal inkább véleményem szeretetemet. A lírikus egy műalkotást hozott létre, s ez nem kevés. Lukács szerint „a műalkotás egy egészen meghatározott időpillanat időtlenné válása..." Juhász kötetében sok minden látszik. Ilyen például az égbolt, mely a világítást, s ebből kifolyólag a kötet hangulatát adja; nyitott égbolt, mely lelke a költőnek. Az égbolt, a végtelen levegő és a végtelen fény behatol mindenhová: a legutolsó zugba is, az olvasó minden porcikájába. Hatása van. Verseiben hihetetlen odaadással figyeli meg a levelek elágazásának (diófa?) ezreit, minden apró formát, ágról ágra haladva, az egyes levelek alakját, állását és csoportosulását, még nem egységes hatásukban, addig, amíg nem tudja a részleteket az egész hatása alá rendelni, amíg nem érzékelteti olvasójával az összekötő részleteket: valamilyen elképzelt, láthatatlan emberi áramlatot. És ugye, a fa. Erdőmélyeiben nem az egyes individuumokat jellemzi, hanem magát az erdőt, ami a fa társaságszerető hajlamainál fogva sikerül is Juhásznak. Egyszerre remek képhatások tárulnak elé: a fa ágai fantasztikusan összekapaszkodnak, ölelik egymást, a napsugár ezeken a gócokon át-átvillan, fénnyel mintázza a gyepet, enyhe világossággal töltve be az árnyékot. Tónusharmóniák jönnek létre, finom fény vetődik a fa sima, fényes kérgére, az alul, a törzsén ülő mohára. Egyet azonban tanácsolandó, megjegyzek: Juhász Katalinnak még tanulmányoznia kell a fa kérgének színhatásait, hisz ez adja meg a fa egész életrajzát, belső felépítését. Ézek után kimondhatja, hogy „Most darabjaira szedném utolsó mondatod, ha emlékeznék rá, mi volt az " (Gerezdek), mert ha hibáit kiküszöböli, fog rá emlékezni Juhász Katalin.ÍAB- Art, 1994) TURCZI ÁRPÁD