Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-05 / 181. szám, péntek

1994. AUGUSZTUS 5. 'Ói SZÓMOZAIK Losonci zsidó hitközség Ki, hogyan és miből? Losonc, 1944. A város kb. 3000 zsidó lakosát gettóba terelik. A csaknem zárt területen mindössze az ún. 6-os bizottság tagja kap kijárásijogot. ő az összekötő' az emberi mivoltukban megalázott zsidók és a hatóságok között. Kínzásokkal vallatják főleg az idősebbeket, kényszerítve őket vagyonuk „önkéntes" átadására. A férfiak java a jolsvai Koncentrációs táborba kerül, a maradékot június 10-én a losonci téglagyárba gyűjtik össze. Három napos várakozás után indulnak a tehervagonok a halál gyáraiba. Hat napos út, majd szelektálás. A balra állítottak sorsa a gázkamara. A többieké a tetemek eltakarítása. Október 15.: Újabb vagonírozás, utazás vasúton és gyalog. Néhányan Terezínig jutnak el. A hazatérők száma csekély. Losonc, zsidó temető, a mártírok sírja a holocaust évfordulóján. Az emlékezés perceiben idős, megtört emberek könnyekkel telt szemekkel élik újra a múltat. Elpusztult családok, családtagok. A madarak vidám csicsergésébe az El mole rachamine (zsidó ima a halottakért) fájdalma vegyül. Többségünk nem érti a héber szöveget, de dallamából érti, érzi a tartalmat. Az idős pozsonyi énekes zsebéből remegő kézzel kerül a kő az emlékműre. >•1944. 10 000 elhurcolt zsidóból minden 100-150. élte túl. Feltehető a kérdés? Miért van a történelemben annyi gyilkolás, erőszak? Miért éppen a zsidók azok, akiken minden őrültség és hatalomvágy kipróbálja fegyvereit? Az ember fél a választ'keresni..." hangzik el. S van min gondolkoznunk! A hazatért néhány ember mind testileg, mind lelkileg megtört. A szenvedésekből 1944. április 7-én Alfred Werzler és Walter Rosenberg (Jozef Lánik és Rudolf Vrba) megszöknek. Emlékeiket „Čo Dante nevidel" címmel íiják meg. (Magyarul a Nap kiadó Jelentés a pokolból" címmel a napokban jelentette meg - szerk. megj.). „ Tudja, elkezdtem olvasni, de néhány oldal után le kellett tennem. Nem tudtam folytatni" - vallja be őszintén Eugen Donáth, a kis létszámú zsidó hitközösség egyik tagja, akivel az emlékezés órái után pár nappal otthonában ültem le beszélgetni. Társaságában volt a közösség fáradtságot nem ismerő ügyvezetője, Gertrúda Sternlichtová is. ,fn ebben az időben nem voltam Losoncon " - kezdi kérésemre visszaemlékezését Donáth bácsi. „Ipolyságról sokadmagammal még 1942-ben ukrajnai munkatáborba vittek. Mérnökök, orvosok társaságában több mint 40 fokos hidegben szolgáltuk a magyar, majd egy szerencsés véletlen folytán a német hadsereget. Talán ez utóbbi ténynek köszönhetjük az életünket. A német visszavonuláskor harmadmagammal sikerült megszöknöm. Beálltam a partizánok közé, s életben maradtam. Itt egyenlőek voltunk. Senki sem kérdezte, hogy zsidó vagyok-e vagy sem. Partizánigazolványomat a besztercebányai múzeumba adtam megőrzésre." • Hány tagja van a losonci közösségnek? G. S.: Ha valóban mindent beleszáAz emlékműsor résztvevői mólunk, akkor sincs sokkal több harminc személynél. Ebben már benne vannak azok az utódok is, akik jó része sajnos már nem sokat tud hagyományainkról, szokásainkról. Az. átlagos életkor 70 év körül van. Tudja a holocaust után a negyven év is megtette a hatását. Szégyen lett bevallani a valódi származást. « Mondana valamit belső életükről? G. S.: Elődöm, Jónás Pál 1965-től vezette a közösséget. Moyzes utcai házunkban hivatalosan minden hétfőn tagjaink szolgálatára állok. A valóságban azonban bármikor: Tudja, ezek az emberek már egyre nehezebben mozognak. Idősek és még idősebbek. Sok a gondjuk-bajuk. Ha lehet, közösen végezzük ünnepi szertartásaA temető ravatalozója (A szerőfelvételei) inkát. Ha máskor nem is mindig, de az újévünk alkalmából. Aki csak mozogni tud, s tartja hitét, eljön. A többi ünnepet sokan már csak az otthonukban tartják meg. • A zsidók vagyonáról sokszor esik szó... G. S.: Igen! Vagyon! Nem is oly régen, a házunkban végzett rendezgetés alkalmával több értékes tórára leltünk, s voltak, vannak szertartási kegytárgyaink is. Közösségünk nem tudta volna biztosítani biztonságunkat, ezért úgy döntöttünk, hogy ezeket a pozsonyi Zsidó Múzeumnak kölcsönözzük. Ott biztonságban vannak, s szolgálják a hitünket. E. D.: Azért nem mindenki értette meg azonnal e lépés jogosságát. Féltek attól, hogy elvesznek. Én pár nappal ezelőtt jártam Pozsonyban a múzeumban. Kíváncsi voltam, de a múzeum készséges dolgozója elővéve az általunk készített leltárlistát, hiánytalanul bemutatta tárgyainkat. • Mikor végeztek Losoncon keresztelési szertartást? G. S.: Legjobb tudomásom szerint 1947 körül. Éz egy gyönyörű, megható aktus. Nem végezheti akárki. Ha mostanság nálunk, Szlovákiában ilyet tartanak, legtöbbször Ausztriából hívnak a szertartás elvégzésére felkészített embereket. • És temetést... G. S.: Pár nappal ezelőtt búcsúztattuk egyik testvérünket... • A városban gyakran szó esik a pusztuló zsinagógáról? E. N.: Nem akarok erről beszélni. Annyira fájó. Délelőttönként gyakran járom a várost. Arra volt pénz, hogy taxiórákat állítsanak fel, melyek azóta is kihasználatlanok, feleslegesek. A zsinagógára nem jutott. Hogy a zsidó hitközösség tenné rendbe?! Javasolták, igényeljük vissza. Mondja, ki, hogyan, miből?! Puntigán József . Palóc Napok Füleken A politikai fordulat után a nyolcvanas években oly népszerű Magyar Dolgozók Fesztiválja név alatt zajló ünnepségek elmaradtak. Füleken az utána maradt űr kitöltésére először két évvel ezelőtt rendeztek kulturális napot, amelynek sikerén felbuzdulva tavaly újra megrendezték. Mindenképpen szerettük volna a régi hagyományt feleleveníteni - tájékoztatott Mázik István, a Füleki Városi Művelődési Központ igazgatója - így jött létre az első rendezvényünk. Hogy miért éppen augusztus második hetén tartjuk mindig a Palóc Napokat? Ez valamikor a nagy füleki búcsúk időszaka volt. Az idén háromnapos a rendezvényünk, pénteken lesz múzeumunk ünnepi megnyitása. Tudniillik, Füleken hosszú éveken át nem volt múzeum. Amikor megszüntették, anyagát különböző helyekre vitték el. Most sikerült összeszedni ezek egy részét, pénteken, augusztus 12-én a múzeum megnyitásával veszi kezdetét a háromnapos rendezvénysorozat. Azután színházi fellépések következnek. Az idelátogató közönség láthatja a füleki férfi és női énekkar, valamint egy finnországi énekkar fellépését, a helyi Zsibongó és az Apropó színház műsorát, valamint a XXXI. Jókai Napok fődíjas előadását, Spiró György: Csirkefej című tragédiáját a Zsákszínház előadásában. De lesz aszfaltrajzverseny gyerekeknek, tárogatómuzsika a Bebek-toronyból, stb. A szombati nap programja a folklórra, a népművészetre épül. Fellépnek a ragyolci, a fülekpüspöki, a rimaszombati táncegyüttesek, a pozsonyi Szőttes, Agócs Gergely., a népművészet ifjú mestere, Mikó Attila mesemondó, Szvorák Katalin és a Bekecs együttes, stb. Vasárnap pedig a tarka-barka műsorok kezdését megelőzően ünnepi szentmise lesz szlovák és magyar nyelven, azután körmenet. Délután fúvószenekarok promenádja kezdődik, azután korabeli kosztümökben és korabeli harci eszközökkel lovagi torna veszi kezdetét a várudvarban. A műsorsorozat a Vigadóban folytatódik, ahol magyarországi nótaénekesek, Urban Katalin és Bojtor Imre lépnek fel. Este a Manhattan együttes koncertje záija a sorrendben immáron harmadik Palóc Napokat. A rendezvénynek rengeteg illusztris kulturális és politikai vendége lesz. A III. Palóc Napok fővédnöke Kasza Tibor, a város polgármestere. Szervezői a Füleki Városi Művelődési Központ, a helyei Csemadok alapszervezete, a város közszolgáltatási vállalata és a Losonci Regionális Művelődési Központ. A rendezvény szervezői várják mindazon vállalkozók jelentkezését, akik szeretnék portékáikat árulni. Azt ígérik, hogy csak képletes bérleti díjat fognak kérni. (-kas) Az UJSZO irta | 45 éve Az imperialista kultúra szennye bemocskolta a fiatal korában nagyreményű O'Neill-t is. A „Jön a jeges" című romlott, beteges levegőjű, a halál szépségét és az élet értelmetlenségét hirdető darabjában egy Larry nevű „forradalmár" kijelenti: „Otthagytam őket (mármint a mozgalmat), mert nem érdemes azért a disznó csürhéért küzdeni, amelyet emberiségnek neveznek". Soha még író ilyen mélyre nem züllött, hogy „disznó csürhé"-nek nevezze az emberiséget. És soha olyan nyíltan nem merte még író megmutatni embertelenségét, mint O'Neill, hősének, a „filozófus" Larrynak következő deklarációjával: „Az anyag, amellyel fel kellene építeni az ideális szociális társadalmat, az maga az ember, de hogy lehet márványtemplomot építeni sár és trágya keverékéből?" O'Neill úr a szocialista humanizmussal próbál vitatkozni. Vájjon akad-e becsületes dolgozó ember a világon, aki ne utasítaná vissza undorral az imperialista szennyíróvá züllött O'Neill méltatlan támadását az ember ellen?! 30 éve Hanka maradt. Hamarosan bebizonyította, hogy nálánál jobb hírszerzőt keresve sem találtak volna. Ő volt a brigád füle, vigyázó szeme. Az ellenségnek még a gondolatát is kitalálta. Egyébként is derekasan viselte a partizánsorsot. Sem a hetekig zuhogó ólmos őszi eső, sem a tél dermesztő hidege nem fogott ki rajta. Nem rémítette a titokzatosan zúgó erdő sötétje, és ha a helyzet úgy kívánta, a fárasztó, sokszor napokig tartó gyaloglás sem szegte kedvét. Ha szemtől szembe kerültek az ellenséggel, jól kezelte a géppisztolyt is. Éberségére akkor is rábízták magukat az elvtársai, amikor lőszerrel megrakott szerelvényt röpítettek levegőbe. Társai szemében Hanka nem volt már a régi, félénk kislány, hanem igazi harcos, megbízható bajtárs, aki ügyességben, bátorságban nem egyszer rajtuk is túltett. 20 éve A bratislavai Komenský Egyetem katonai tanszékének diákjai, akik éppen most végzik a zárógyakorlatokat és a záróvizsgákra készülnek, ezekben a napokban a lövészeti előkészítés legérdekesebb részét élték át: a tüzérségi harci éleslövészetet. A feszültség a diákok körében érthető módon nagy volt. Már néhány nappal a lövészet megkezdése előtt másról sem beszéltek. Iskolai éleslövészeten ugyan már kétszer is voltak, de harci éleslövészetet még csak nem is láttak. Ezt a tényt vették figyelembe a tanszék pedagógusai is, akik iparkodtak jó munkát végezni. A tanítók és a diákok együttes erőfeszítése végül is meghozta gyümölcsét. A természettudományi, a pedagógiai, valamint a testnevelési és sportkar diákjai az éleslövészetben kiváló eredményt értek el. 5 éve Nem csitult a tiltakozási hullám hazánk dolgozói - kommunisták és párton kívüliek - tömegesen ítélik el az illegális csoportosulások társadalmi feszültség és káosz keltésére irányuló kísérleteit. A levelek hangsúlyozzák, hogy a további fejlődés a fennálló problémák kiküszöbölése csakis becsületes munkával érhető el. Az ostravai Győzelmes Február Kokszgyár pártalapszervezetének tagjai: „Egyhangúlag elítéljük a Néhány mondat pamflet szerzőit, minden erőnkkel támogatjuk a szocialista demokratizálásnak és a gazdasági mechanizmus átalakításának folyamatát. Nem értünk egyet a különböző törvénytelen csoportosulások nézeteivel és akcióival, amelyek ennek a folyamatnak a megbontására irányulnak. Biztosítjuk a CSKP Központi Bizottságát, hogy tudjuk, hol a helyünk. Fokozott munkával támogatjuk a gazdasági mechanizmus átalakításának és társadalmunk demokratizálásának programját. Egyedül a becsületes és felelősségteljes munka biztosíthatja az életszínvonal további emelkedését."