Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-04 / 180. szám, csütörtök

8 MINDENNAPI BŰNÜGYEINK ÚJ SZÓ 1994.,AUGUSZTUS 4. A NAGYVILÁGBAN TÖRTÉNÍ | Vérfürdő a vitorláson 2014-ben szabadul a bűnözés professzora Nemzetközi zsaruparádá Mint azt a bűnügyi statisztikai ada­tok mutatják, egyre emelkedik az erőszakos bűncselekmények száma. A könnyűnek mutatkozó préda, a gond­talan élet utáni vágy sok embert csábít bűnözésre. A tettesek mindig azzal in­dulhatnak útra, hogy sikerrel járnak. Ennek érdekében aztán még a fegy­verhasználattól sem riadnak vissza. Mivel a rendőri szervek bármikor és bárhol tűzharcba keveredhetnek a bűnözőkkel, nagyon fontos, hogy biz­tonságosan kezeljék a lőfegyvereket. A losonci rendőrklub és a városi lövészklub rendezésében a napokban lövészversenyre került sor a helyi lőpályán, amit a magyarországi résztvevők emeltek nemzetközivé. A kétnapos rendezvény első verseny­napján cömbat lövészetet tartottak, amelyre negyvenöten neveztek be. - Ezeket a szituációs lőgyakorlato­kat jobbnak tartjuk, mint a magyar rendőrségnél bevezetett lőszámokat ­mondta a combat lövészetről Kopasz Árpád rendőr ezredes, a Heves me­gyei Rendőr-főkapitányság parancs­noka. - Elsősorban azért, mert válto­zatos, érdekes, igazodik a mindenna­pi helyzethez. Én úgy láttam, hogy a magyar rendőrök nagyon élvezték a számukra eddig ismeretlen versenyt. A rendőröknek a következő fel­adatot kellett a lehető legrövidebb időn belül teljesíteniük: kiszabadíta­ni egy terroristák által túszul ejtett személyt, akit személyautóval akar­tak elrabolni. A rendőrnek élőbb ki kellett lőni a jármű abroncsát,-azután ártalmatlanná; tenni az autóban utazó két terroristát. Persze vigyázni kel­lett, hogy a túszt ne érje golyó. A járművet csak akadályok leküzdése után lehetett megközelíteni. A rendőröknek különböző pózokból kellett lőniük, tárat cserélniük... A versenybíróság szigorúan pontozta a biztonságos fegyverkezelést is. Eb­ben a versenyszámban a liptószent­miklósiak érték el a legjobb ered­ményt, a magyarok általában a kö­zépmezőnyben yégeztek. - Nálunk az ilyen combat lőgya­korlatok az állománytervben nem szerepelnek - tájékoztatott Goda Jó­zsef rendőr főhadnagy, a Borsod me­gyei Rendőr-főkapitányság kiképző tisztje. - Azon leszünk, hogy ezentúl mi is oktathassuk, hiszen az ötletes­ségtől kezdve a helyzetfelismerésig minden megtalálható e feladatrend­szerben. Mi szeptember végén terve­zünk Miskolcon hasonló versenyt, amelyre természetesen a losonciakat is meghívjuk. Olyasmit szeretnénk bemutatni szlovák kollégáinknak, A Computer Challenger nevű brit tenjgeri vitorlás kétfőnyi személyzetét és két amerikai utasát vérbe fagyva ta­lálták meg a hajó fedélzetén a Karib­tengeren. - A négy áldozatot valóság­gal lemészárolták - tájékoztatta a saj­tót a barbudai parti őrség szóvivője. ­Az egész jacht tocsogott a vértől! A tettesek, akiknek felderítésében az FBI és a Scotland Yard is segédke­zik, kalózok vagy kábítószércsempé­szek lehettek. A hajó négy utasát utol­jára akkor látták, amikor a hófehér Swan 65 nevű bérelt hajó éppen Bar­badosról Barbuda felé hajóztak. Pár nappal később egy rendőrségi járőrha­jóról pillantották meg a Computer Challengert, mintegy tizenöt tengeri mérföldnyire Barbuda partjaitól egy sziklazátonyon. Amikor a rendőrök felmentek a hajóra, iszonyú kép tárult a szemük elé. Az áldozatok hátrakötö­zött kézzel, elvérezve feküdtek a fedél­zeten, látszott, hogy brutálisan megkí­nozták őket. A nyomozók teóriája a következő: a négy ember búvárkodott a zátony­nál, s amikor visszatértek a fedélzetre, rablók támadtak rájuk. Egy másik ver­zió szerint a tettesek kábítószercsem­pészek voltak, s az ő útjukat keresz­tezték a későbbi áldozatok, akik túl sokat tudhattak ahhoz, semhogy élet­ben hagyhatták volna őket. Pánik a pornómoziban A hetvenhárom éves milánói férfi, Antonio Scomerisch nem fizetett nyugdíjjárulékot, így idős korára be­vételei is megcsappantak, s amikor felélte minden megtakarított pénzét, az önkormányzathoz fordult segítsé­gért, illetve szociális segélyért. Azt mondta: „Végigdolgoztam az élete­met, sohasem voltam beteg, nem va­gyok politikus, nem loptam, nincs megtakarított pénZem. Segítsenek rajtam!" Ám kérése süket fülekre ta­lált. Erre begurult, elrobogott a feke­tepiacra, ahol vett hét (!) pisztolyt, a hozzájuk való munícióval együtt, sőt vásárolt hat rúd dinamitot is. Szakállt ragasztott magának, majd „rövid úton" kirabolt egy pornómozit a Via Padován. A zsákmány mintegy hate­zer koronának megfelelő összeg volt. Aztán a vasárnapi újságban azt ol­vasta, hogy a mozitulajdonos szerint a kasszában negyvennyolcezer volt! Ezért este visszatért, és pisztolyt sze­gezve a pénztárosnőre az iránt ér­deklődött, hol tartják a pénzt. A nő felismerte, a pénztár mögött elbari­kádozta magát és kihívta a rendőrö­ket, akik villámgyorsan meg is ér­keztek. Maurizio Fonti, az akciócso­port vezetője felszólította a rablót, hogy adja meg magát, mire válasz­ként az öreg azonnal tüzelt. Eltalálta a rendőr fejét és mellét, majd lövöl­dözve berontott a nézőkkel zsúfolt moziba. Az emberek a földre vetették ma­gukat, Scomerisch pedig egyre csak lövöldözött, s azzal fenyegette meg az ajtó mögött meghúzódó rendőrö­ket, hogy a dinamittal felrobbantja őket. Fél órán keresztül tartotta sakkban a mozi közönségét, három nézőt megsebesített, és csak akkor adta meg magát, amikor üresre lőtte a tárait. Végül két rendőr mentette ki az őrült nagypapát a felháborodott em­berek közül, akik meg akarták lin­cselni. A megsebesített rendőr, Mau­rizio Fonti életveszélyes sérülések­kel fekszik a kórházban... F. E. Egy esztendővel ezelőtt Lebukott milliomosok címmel beszámol­tunk a kettős állampolgárságú hajdani emigráns (osztrák és szlo­vák) Libor Oller viselt dolgairól. Az 1990-es St. Pölten-i vonatrab­lás főszervezőjét az osztrák rendőrség a múlt év májusában tartóz­tatta le. Bűntársait a szlovák bűnüldöző szervek kerítették kézre. Csak emlékeztetőül; A gengszterek lelőtték a 49 éves Herbert Fietz postai alkalmazottat és 35 millió schillinget zsákmányoltak. A kü­lönböző rablásokból származó végösszeg azonban 50 millió schil­lingrerúgott. A rendszerváltás után Libor Oller hazatért, és szűkebb hazájában, Nitri­anske Pravnóban valóságos impériu­mot épített ki. Az ő, illetve családja tulajdonába került egy műemléképü­letben levő vendéglátóközpont, egy bajmóci nagykereskedés, továbbá egy pékség, étterem, szálloda, vala­mint egy számítógépekkel foglalkozó üzem - hogy csak a legjelentősebb in­gatlanokat említsük. A Prieboj nevű regionális hetilapot is megvásárolta, és hasábjain főleg a konkurens vállal­kozókat támadta. Az Oller család tag­jai a legdrágább nyugati kocsikban furikáztak. Kilencéves fiuknak külön devizaszámlát nyitottak. Az egyik tettestárs, Jozef Jurík két kézzel szórta a pénzt. Kedvesének házat, butikot, nyaralót, sőt egy Por­schét is vásárolt. Ö maga ugyanilyen márkájú kocsival száguldozott. Ki­kapcsolódni a tengerentúlra, de mini­mum a Kanári-szigetekre jártak. Ám míg Oller forgatta pénzét, társa könnyelműen elherdálta a milliókat. Később zsarolni próbálta főnökét. 10 millió schillinget akart tőle kicsikar­ni. Egy nap halva találták. (Pontosab­ban: csak a fejére bukkantak rá, a többi testrésznek nyoma veszett.) E bestiális gyilkosság után az áldozat néhány rokona és ismerőse úgy dön­tött, kirukkolnak az igazsággal. Éle­tüket féltve azonban csak titokban tettek tanúvallomást, ráadásul Auszt­riában. Egy éve az említett cikket így fe­jeztük be: Nem mindénnapi perre van kilátás. Nos, hogy a két hétig tartó bírósági tárgyalásnak milyen volt a kimenetele, azt az egyik részt­vevőtől, Mikulás Sliackýtól, a Prav­da riporterétől kérdeztük. • A hírügynökségektől mindössze annyit tudtunk meg, hogy Libor Ol­ler törvényellenes cselekedeteit húsz évvel „honorálta" az osztrák bíró­ság. Védőügyvédje fellebbezett, így az. ítélet nem jogerős. Gondolom, óriási érdeklődés előzte meg ennek a nem mindennapi bűnténynek a tár­gyalását. . - Igen, az újságok java visszatért az 1990. április 9-én történt bűncse­lekménynek, minden idők legna­gyobb osztrák vonatrablásának a részleteire. Természetesen a bulvár­sajtójárt az élen, mely tipikus maffi­ózónak nevezte Ollert, célozva szú­rós, átható tekintetére, harcsabaju­szára, hosszú hajára... A közvéle­mény is nagy érdeklődést tanúsította per iránt. Ám Ausztriában azokban a napokban mégsem az Oller-ügy volt az első számú szenzáció, hanem Jo­hann Unterweger író és tömeggyil­kos tárgyalása, mely ugyanabban az időben zajlott Grazban. A tizenegy prostituált gyilkosa, mint isriieretes, Libor Oller a vádlottak padján néhány nappal az ítélethozatal után cellájában önkezével vetett véget életének. • Térjünk vissza St. Pöltenhez. Milyenek voltak a biztonsági intéz­kedések? — Nagy meglepetésemre a rendőrök nagyon benevolensek vol­tak. Később alaposan változott a helyzet. A szigorú intézkedéseket néhány névtelen telefonáló fenyege­tése váltotta ki. Egy esetben a me­rényletet kilátásba helyező egyén egyenesen a rendőrség frekvenciájá­ra kapcsolódva közölte, hogy robba­nóanyagot helyezett el a tárgyalóte­remben. Ezek ütán nem csodálkoz­A „ terroristák " szitává lőtt gépkocsija (A szerző felvétele) hattunk, hogy két esetben is, alig­hogy a parkolóba értünk, töviről he­gyire átvizsgálták pozsonyi rendszá­mú kocsinkat. • A tárgyalás során nem fordultak elő zavaró körülmények? - Nem, semmi rendellenesség nem történt. Számomra nagyon ér­dekes volt a bíróság, illetve a héttagú esküdtszék munkája. Az esküdtek­nek - négy férfinak és három nőnek • - kellett dönteni Libor Oller ártatlan­ságáról vagy bűnösségéről, f • Oller bűnösségének megítélésé­! ben egyhangúlag döntöttek? I - Igen. Mielőtt azonban elvonul­tak volna tanácskozni, a vád képvi­selője így szólt hozzájuk: ne feled­jék, ha netán a legsúlyosabb bünte­tést szabják ki (ez életfogytiglan i Ausztriában), Oller akkor js jobban jár, mint Herbert Fietz. Ó életben marad, Fietz azonban halott. Á há­< rom óráig tartó tanácskozás után (Vladimír Martinka felvétele) mind a heten bűnösnek mondták ki a vádlottat, ám egyikük hozzáfűzte, hogy a postás meggyilkolásával nem vádolható, mert az, hogy ki adta le a halálos lövéseket, utólag nem bizo­nyítható. A tettesek egy kivételével álarcot viseltek, és a megboldogult Fietz társait összekötözték, szemü­ket leragasztották. • ElsőSt. Pölten-i tudósításodnak ilyen címet adtál: A bűnözés pro­fesszora netán az. intrikák áldozata? - Nagyon bonyolult, összekuszált ügyről volt szó. A tettesek profi munkát végeztek, mindössze egyet­len cipőnyom maradt utánuk a va­gonfalon. Csak a bravúros nyomo­zásnak köszönhető, hogy a mozaik­kockákból végül is összeállt a kép. Természetesen Oller foggal-köröm­mel védekezett. A védő állítása sze­rint a védence ellen felhozott bizo­nyítékok csak közvetettek voltak. Oller azt próbálta bizonyítani, hogy jól szervezett intrikák áldozata. A ta­núk zömének viszont egészen más volt a véleménye. Egyikük a bűnö­zés professzorának nevezte őt, aki a háttérből irányította a piszkos mun­kákat. Egyébként több tanú csak írásban küldte el vallomását. Egy­szerűen féltek személyesen megje­lenni a tárgyalóteremben. Az egy­begyűltek láthattak egy videófelvé­telt is, melynek szerzői bemutatták áz Oller család hihetetlen vagyonát. • Erre hogy reagált a vádlott? - - Igyekezett bizonyítani, hogy mindezt valutaüzérkedésből, csem­pészésből, kaszinónyereségekből szerezte. A bíró viszont kiszámítot­ta, hogy az említett tevékenységgel legfeljebb három és fél millió schil­linget szerezhetett. Védője aztán az­zal érvelt, hogy a privatizáció bein­dulásakor nevetséges összegekért is jelentős ingatlanokhoz lehetett jutni. Azt is mégemlítette, hogy a vádlott apja korábban a Csehszlovákiában állomásozó szovjet katonákkal is fe­ketézett. Ezért is engedhette meg magának a család, hogy már 1978­ban három külföldi gépkocsit birto­koljon. • Oller 73 éves apját (tavaly azzal a kijelentésével vált hírhedtté, hogy mindenkit megöl, aki fiát valamivel is meggyanúsítja) tavaly szintén le­tartóztatták. Azzal vádolták, ő küldte másvilágra Juríkot, ám bizonyítékok hiányában rövidesen szabadlábra került. A napokban viszont halálos balesetet szenvedett. Nem furcsa vé­letlen? - A vizsgálat egyértelműen kimu­tatta, hogy az öreg úr a háztetőt javí­totta, mikor megingott és leesett. • Fia viszont csak a jövő évezred­ben szabadul. Gondolom, az ítélet nem okozott túl nagy meglepetést. Talán magának a vádlottnak sem. - Igen, várható volt az ilyen fokú büntetés kiszabása. Oller hidegvér­rel vette tudomásul a húsz esztendőt. Védőjét viszont szemmel láthatóan kellemetlenül érintette. Oller lányát pedig valósággal sokkolta a bünte­tés. Korábban megbeszéltünk egy interjút, ám az ítélethirdetés után sír­va elrohant. • Az ügyvéd fellebbezett. Mi vár­ható a továbbiakban ? - Jósolni mindig hálátlan feladat, de ebben az esetben, azt hiszem, túl sok változásra nem számíthatunk. rendőrök között korábban volt kap­csolat, amely a politikai változások­kal megszakadt. Tavaly szeptember­ben a Nógrád megyeiek meghívták Salgótarjánba a losonci rendőröket. - Tulajdonképpen azon a versenyen kezdődött az újabb kapcsolat a ma­gyarországiak és a mi rendőreink között - mondta .Ián Pupala, a loson­ci rendőrklub vezetője. - Lőterünkre „civilek" is járhatnak. Elvünk az, hogy aki fegyvert vásárol, az profik között tanuljon meg lőni. FARKAS OTTÓ amit mi -oktatunk. Nevezetesen a lőkészséget, a pontos, gyors lövést, illetve a célkiválasztásos feladato­kat. Ezek teljesen más jellegű felada­tok, mint a combat lövészet, de én azt gondolom, hogy egy rendőrnek mind a két, technikailag eltérő lőfeladat elsajátítására szüksége van. Kétség­telen, hogy a lövészet tudományának az az alapja, amit mi csinálunk. Amit szlovák kollégáink gyakorolnak, az összetettebb, sok feladatmegoldást teremtő lőgyakorlat. A losonci és a salgótarjáni

Next

/
Thumbnails
Contents