Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-30 / 201. szám, kedd

1994. AUGUSZTUS 30. ZSELI, SZELI, ROKONOK? Felsőszeli kapcsolatairól és terveiről Az idén több mátyusföldi faluban emlékeztek meg ünnepélyesen a község eredetéről, s újították fel a falu ősi jelképeit. így történt ez a Galántai járásban fekvő Felsőszeliben is. Az ünnepségről, valamint a falu jelenéről és jövőjéről Mészáros György polgármesterrel beszélgettünk. SZÜLŐFÖLD Az ökumenikus istentisztelet keretében a helybéli katolikus és evangélikus pap közösen szentelte fel a falu jelképeit, köztük azt "a címert, amelyet pecsét formájában már az 1686-os esztendőben is használtak. A címer- és zászlóavatás alkalmából nagyszabású falunapot szerveztek, sport.- és kulturális rendezvényekkel, amelyek keretében volt futóverseny, tűzoltó- és kutyabemutató s céllövészet. A kulturális műsorban fellépett a Csemadok helyi szervezetének Rozmaring vegyeskórusa és a Matica slovenská helyi folklórcsoportja. Az ünnepségnek külföldi vendégei is voltak: a szigetközi Darnózseli község önkormányzati küldöttsége és az ottani Szigetköz táncegyüttes, de ott volt a tótkomlósi szlovák Zornička folklórcsoport is. A tótkomlósiakkal való jó kapcsolat onnét ered, hogy az 1947-es kitelepítések idején több mint háromszáz szlovák család került Tótkomlósról Felsőszelibe. Darnózselivel két éve vették fel a kapcsolatot, a szigetközi falu kezdeményezésére. A kezdeményezés pedig azon alapszik, hogy a kétezerháromszáz lakosú falu két községből, Damóból és Zseliből áll, s a zseliek elhatározták, felkutatják a hasonló nevű falvakat. Zseli és Szeli rokon nevek, innét tehát a kapcsolat. Európában öt Szeli vagy ehhez hasonló nevű községet találtak, egyebek között Finnországban és Görögországban is. Olyan terv is született, hogy mind az öt „rokon" falu képviselői Darnózseliben találkoznának. Ez még nem valósult meg, de a két falu tartja a szoros kapcsolatot Csemadok és Matica egy fedél alatt Felsőszelinek a legutóbbi népszámlálás szerint 3089 lakosa van, ennek 69,45 százaléka magyar, a többi pedig szlovák nemzetiségű. Nemzetiségi súrlódások nincsenek, a magyar és a szlovák alapiskola felsőbb osztályai közös épületben varainak, de mindkettőt külön igazgatóság irányítja. A Csemadok keretében két évtizede működik a helyi vegyeskórus, kisebb-nagyobb megszakításokkal tánckaruk is volt, az utóbbi három-négy hónapban pedig egy háromtagú parasztzenekar is létezik. Három éve a Matica slovenská helyi szervezete is bekapcsolódik a falu kulturális életébe. Tavaly a község támogatásával a Matica csoportja részt vett egy tótkomlósi fellépésen, s azóta nagyon jó kapcsolatban vannak az ottani Zorničkával. A komlósi szlovákok is felléptek már Szeliben, s ha már ideutaztak, Pereden és Taksonyban is bemutatkoztak, a szigetköziek közreműködésével. A zavartalan szlovák-magyar együttélést az is bizonyítja, hogy a Csemadok és a Matica helyi szervezetei egy fedél alatt, a helyi művelődési házban kaptak egy-egy helyiséget. Több mint nyolcszáz ingázó A gondok is egyformán érintik a különböző nemzetiségű lakosokat. Például a munkanélküliség mintegy húsz százalékos. Szeliben hagyományos volt az ingázás, több mint nyolcszázán utaztak munka után, főleg Galántára és Pozsonyba. A járási központban sok ipari vállalat megszűnt, sok pedig jó val kevesebb alkalmazottal, magánüzemként működik tovább. A helyi földműves szövetkezet a járás leggyengébbjei közé tartozik, s alkalmazottainak száma csaknem a felére csökkent. Az ingatlanadókat is beleszámítva, a szeli szövetkezet majdnem négymillió koronával tartozik az önkormányzatnak, ami több mint a fele a falu éves költségvetésének. Pedig szükség lenne rá, mert csak kölcsön felvételével tudták befejezni a gáz- és vízművesítést. A kölcsönt pedig minél előbb vissza szeretnék fizetni, hogy aztán hozzáfoghassanak a következő nagy terv, a csatornahálózat, a szennyvíztisztító és a szeméttelep építéséhez. Közösen olcsóbb A víztisztítót esetleg közösen építenék meg a mástel kilométerre fekvő szomszédos községgel, Alsószelivel. Amint a polgármester elmondta, a kilencvenes választások óta nem rossz a két falu kapcsolata, bár abban meghatározó volt egy, a vízvezetékkel kapcsolatos kellemetlen tapasztalat. Még a múlt rendszerben megkezdték a vezeték építését a jókai kutaktól, és az akkori járási nemzeti bizottság úgy döntött, hogy először a fővezetéket kell megépíteni, Felsőszeün keresztül Alsószeliig. Ez utóbbi helységben a vízvezetékhálózatot is megépíthették, de a határozat szerint Felsőszeli csak egy közös Szivattyúállomás létesítése után kezdhetett volna hozzá saját hálózatának kiépítéséhez, amit a felsőszeliek zsarolásnak tartottak. A szivattyúállomás még mindig nem kész, de a rendszerváltás után Felsőszeli önkormányzata úgy döntött, megépíti saját vízvezetékhálózatát. Ez el is készült, mintegy félezer háztartást már rá is kapcsoltak, s csodák csodájára, szivattyúállomás nélkül is megfelelő a víznyomás. A felsőszeliek most azt fontolgatják, hogy esetleg felkérnék a műszaki főiskolát vagy más megfelelő intézményt, vizsgálják felül az eredeti terveket, szükség van-e egyáltalán a szivattyúállomásra, hiszen annak megépítése több millióba kerülne. Vezetékes ivóvízre azonban nagy szükség van, mert a helyi kutak vize nem megfelelő minőségű, s vezetékes víz nélkül egy csomó magánvállalkozás nem üzemelhetne. Csupán élelmiszerboltból tizenhárom található a faluban, hét-nyolc kocsma is működik, s van egy maszek vágóhíd is. Ma már mindenütt nagy súlyt helyeznek a környzetvédelemre, ebből a szempontból pedig nagy jelentősége van a tervezett szennyvíztisztítónak és szeméttelepnek. A következő megbízatási időszakban is lesz tehát mit csinálnia a felsőszeli önkormányzatnak. GaálljászJó Körtvélyesi lehetőségek A kisiskola nem szűnik meg Körtvélyesen két éve felújították a régi református iskolát, újra indították a falu kisiskoláját. Az elmúlt tanév végén azonban olyan híreket hallottam, hogy talán ismét megszűnik. A községben járva így először az iskola sorsáról érdeklődtem a falu polgármesterénél, Sebő Gyulánál. -Az iskola nem szűnik meg, és szerencsére nem is fenyegette a bezárás veszélye. A problémát az okozza, hogy ha Körtvélyesról nem mennek kisdiákok a szomszédos Szádalmás nyolcosztályos alapiskolájába, mint ahogy évek óta tették, akkor lehetséges, hogy a szádalmási alsó tagozaton az alacsony létszám miatt össze kell vonni az osztályokat. Ennek pedig a szádalmási magyar iskola vezetése, melynek igazgatása alá a • körtvélyesi iskola is tartozik, érthetően nem örülne. Ennek ellenére mi az iskolát nem hagyjuk, hiszen a felújításra a falu elég sok pénzt költött, a szülők is sok időt áldoztak a javításokra. A rozsnyói tanügy csak úgy engedte meg kisiskolánk működtetését, ha a fenntartási költségek egy részét a községi önkormányzat vállalja magára. Ezt mi meg is tesszük, így szeptemberben iskolánkban továbbfolytatódhat a tanítás. A körtvélyesiek két éve nem csak a volt református iskola épületét újították fel, hanem közadakozásból a tőszomszédságában álló református templomot is. Bár a 358 lakosú faluban alig akad katolikus, az elmúlt évben arra is sort kerítettek, hogy a község pénzén új haranglábat építsenek a katolikus templom mellé. Meg arra, hogy szintén a falu pénzén helyrehozzák a község határának gyönyörű hegyoldalában álló Szent Annakápolnát, melyet ugyan jó egy évtizeddel ezelőtt állami költségen a műemlékvédelmi hivatal restauráltatott, azóta azonban vandál módon megrongálták, felszedték a padlóját és egyéb károkat okoztak benne. - Tervbe vettük, hogy a felsorolt munkák mellett egy ravatalozó építését is elkezdjük. A tervek elkészültek, az építkezés azonban nem kezdődött meg - mesélte Sebő Gyula. - Szerencsére nem más okból, mint hogy időközben megtudtuk: hozzáfoghatunk a gázvezeték építéséhez. Az Oroszországból vezető főnyomócső községünk határában fut, és közvetlenül a szomszédságunkban, Szádalmáson annak idején egy kompresszorállomás is épült. Az érintett községek, köztük a miénk is, már évek óta szorgalmazzák, hogy ha már a vezeték itt van a közelünkben, a falvakba is be kellene hozni. A múlt rendszerben ezt a kérésünket rendre azzal utasították vissza, hogy kis falvakról lévén szó, a községi vezeték felépítése nem rentábilis. Most végre sikerült megegyeznünk a Slovtransgas vállalattal. Mivel nemsokára a régiek mellé egy újabb, országos vezetéket építenek, a vállalat magára vállalta, hogy azokba a községekbe, melyeken ez a vezeték majd keresztülhalad, bevezettetik a gázt. így ősszel Kört\'élyesen is elkezdődik az építkezés. Bár a Slovtransgas magára vállalta a költségeket, a köziégnek járulékos kiadásai is lesznek, ezért várunk a ravatalozó építéséve]. Körtvélyesnek egyébként elég csekélyek a pénzforrásai. A szádalmási székhelyű, Tornagörgőtől idén januárban elvált szövetkezet nem tudja fizetni tartozásait, magánvállalkozó is alig akad a faluban. Némi bevételi forrást jelent viszont az a szeméttelep, melyet a 80-as években építettek fel Körtvélyesen. A szomszédos falvakból is ide hordják a szemetet, és fizetnek a tárolásáért. Sikerült elérniük, hogy a szeméttelep mellé az állam egy-két munkagépet is adott a falunak, melyek alkalomadtán más munkára is felhasználhatóak. Körtvélyesnek azonban két szép halastava van, közvetlenül a szádalmási kataszter határában. A két tó nemcsak a horgászok kedvelt helye, az utóbbi időben egyre többen üdülési célokból is fölkeresik. Megkérdeztem Sebő Gyulától, nincs-e szándékukban valamit tenni e halastavakkal is, hogy a falunak még több hasznot hozzanak. - De igen. A tavak most a vízművek tulajdonában vannak, a horgászszövetség használja őket, de aiinak idején, a 60-as években, amikor a két tavat a régi, évszázados halastavak helyén ismét létrehozták, ném rendezték a terület tulajdonjogát. Nemrégiben megalakult a tó területe, tulajdonosainak szervezete, és kérvényt juttattunk el az illetékes helyekre, hogy a tavakat adják vissza a terület tulajdonosainak. Az a tervünk, hogy halgazdaságot létesítünk. - Egyenesen a tulajdonosok, vagy bérbe adják a tavakat? . - Egyelőre úgy van, hogy a Szoroskő Alatti Vadásztársaság venné bérbe őket. - A halgazdaság létrehozása azt jelentené, hogy a tavakban már nem lehetne fürödni? - Ha azt szeretnénk, hogy a két tó és környéke üdülő legyen, ahhoz nagy beruházások kellenének és be kellene tartani a közegészségügyi előírásokat is. Valószínűleg ki kell majd tenni a fürdést tiltó táblát, mint ahogy most is ott lenne a helye. A tábla ellenére szerintem a jövőben is éppúgy fürödhetnének az emberek, mint most - a saját felelősségükre. Klinko Róbert (A szerző felvétele) Ajnácskő ... azért a karaván halad A családi ág, amelyből Hunyák József származik, közismert Ajnácskőn. A képen látható fiatalember mégsem ősei révén, nem is a régmúltnak köszönhetően került a polgármesteri székbe, hanem egészen más okból kifolyólag. Annak története van. A Losonci Építészeti Szakközépiskola elvégzése után az Ipoly menti Téglagyárak vezérigazgatósága Brünnbe, egy üzletvezetői tanfolyamra küldte. A továbbképzés után bármelyik téglagyárban vezető beosztást tölthetett volna be, ha tagja lett volna a kommunista pártnak. Mivel nem volt az, nem is akart belépni, a téglagyárak vezérkara úgy döntött, hogy átmenetileg megbízza az ajnácskői üzem vezetésével. A politikai fordulat után Ajnácskőn egy népes csoport, élve a hirtelen jött lehetőséggel, magasabb fórumokon gyűjtött információkat a templomépítés feltételeiről: Közéjük tartozott Hunyák József is. Látogatást tettek az akkori parlamenti elnöknél, František Mikloškónál, valamint Ján Čaniogurskýnál, aki a kormány alelnökeként tevékenykedett. Felkeresték Eduard Kojnok rozsnyói püspüköt, s a különböző látogatások után falugyűlést hívtak össze, amelyen vázolták az építés lehetőségeit. A megbeszélésen döntés elé állították a lakosságot, a megjelentek szinte kivétel nélkül a templom megépítése mellett szavaztak. Mindez négy évvel ezelőtt, nyáron történt, amikor helyhatósági választásokra készült az ország. Bár Ajnácskőn megalakult az MKDM, polgármesterjelöltet csak az FMK és a kommunista párt állított. Az MKDM tagjait lekötötte a templom építése körüli munka. - Szinte az utolsó órákban írtam alá a jelölésemről szóló nyilatkozatot - emlékezik vissza Hunyák József. - Előtte persze sokáig győzködtek. Azt mondták, nem hagynak magamra, támogatni fogják a munkámat. Beleegyeztem és megválasztottak, de továbbra is az Ipoly menti Téglagyárak alkalmazottja vagyok. Az első években befejeztük a már megkezdett vízhálózat építését és felújítottuk az utakat. Három évvel ezelőtt tárgyalásokat kezdtek a téglagyárak vezérigazgatóságával, mert az ajnácskői önkormányzat szerette volna átvenni és tovább üzemeltetni a helyi téglagyárat. Mivel az üzem legfelsőbb szerve ebbe beleegyezett, közösen látogatták meg a minisztérium illetékesét, aki megértette ugyan a helyzetet, de segíteni nem tudott. Az akkori törvények ugyanis a hnb-re már nem, a községi hivatalokra pedig még nem vonatkoztak. Ezért a miniszter tanácsára bérleti szerződést kötöttek, amelyet évenként megújítanak. - Tekintettel arra, hogy én még mindig a téglagyár alkalmazottja vagyok - folytatja a polgármester -, olyan helyzetbe kerültünk, hogy a főnökség velem, mint polgármesterrel kötött bérleti szerződést és engem, mint az egyik alkalmazottját bízott meg az ajnácskői üzem működtetésével. Ez előnyös, mert úgy hasznosítjuk' a téglagyárat, ahogy az a falunak a legmegfelelőbb. Az építkezésekhez készítünk téglát, a gépparkot pedig szükség szerint használjuk. A bérleti díjat rendszeresen és folyamatosan fizetjük, ennek ellenére lényegesen olcsóbb, mintha idegen üzem adna járművet, vásárolnánk a téglát... Az sem mellékes, hogy a téglagyárban embereket foglalkoztathatunk: egy csoportot állandó jelleggel, és esetenként idénymunkásokat. A kezdet kezdetén nagy nehézséget jelentett a templom építésének a megindítása. Kilencvenegyben a Magyarok Világszövetsége révén kerültek kapcsolatba a szegedi Novák István Ybl-díjas tervezővel, aki ellátogatott Ajnácskőbe. Kiválasztották a templom helyét, s megkezdődött a telek rendezése... Rengeteg munka és utánajárás árán jutottak az építkezési engedélyhez. Ezért csak augusztusban kezdhették meg az alapozást, októberben fejezték be, amikor a kőművesek már nem foghattak a falazáshoz. Kilencvenhárom május elsején helyezték le az első téglát az alapra, december végére pedig felkerült a tető a templomra. S emlékezhetünk rá - mi is tudósítottunk róla -, július 24-én szentelték meg a harangot. - A teljes befejezés hosszadalmas folyamat, ezért tárgyalásokat kezdtünk a püspök úrral arról, hogyan lehetne a templomban istentiszteleteket tartani. A püspök úr hamarosan bizottságot küld majd. amely megállapítja, mely munkálatokat szükséges elvégezni a templom felszenteléséig. A polgármester továbbá elmondta, korlátozottak az anyagi lehetőségeik, pedig valószínű, hogy a belső megvilágítás, padlóburkoló és padok nélkül nem szentelhető fel a templom. Mindehhez pedig legalább 500-600 ezer koronára lenne szükségük, ennyi pedig sajnos nincs. A szobrok, a díszes kapu, a festmények jelentős anyagi hozzájárulással készülnek. A szegedi festőművészek például tizennégy részben készítik el a keresztutat, egy kép ára 200 ezer forint, ám a művészek önköltségi áron készítik el. A kívülállóknak talán úgy tűnhet, hogy a templom építése alatt minden más munka szünetel Ajnácskőn. Ez majdnem igaz. Másra ugyanis nem telik a községi kasszából. Amihez azonban nem szükséges pénz, azt folytatják. Nemcsak az önkormányzat „vállalkozik", a falu a szolgáltatások terén, mondhatnánk, önellátó. Óriási gondjuk azonban a csatornarendszer hiánya. A polgármester megmutatta a csatornarendszer tervezetét egy, a faluba látogató amerikai házaspárnak. A napokban pedig levelet kapott Henry Siegeltől, amelyben közli annak a tengerentúli vállalatnak a nevét, amely érdeklődést tanúsít a csatornarendszer és szennyvíztisztító kivitelezése iránt. Az amerikai vállalat tulajdonosát természetesen tájékoztatták arról, hogy a község a munkáért nem tud fizetni. Ezért (is) biztató Henry Siegel válasza.