Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-19 / 193. szám, péntek

OLVASOINK OLDALA újsasó* 1994. AUGUSZTUS 19. Tisztelt szerkesztőség! Nagyoo helyes döntésnek tartom a hármas magyar koalíció létrehozását. Hazai magyar politikusaink végre rájöttek, hogy nincs értelme három felé húzni, egymással rivalizálni. Az idő a legjobb orvosság, tartja a mondás, és ez ebben az esetben is beigazolódott. Mi, választópolgárok abban bízunk, hogy politikusaink ezentúl megértik egymást, együttműködnek. Hiszen egységben az erő. HOSTINA IRÉN Komárom Olyan nagy volt az érdeklődés a nagykéri nyugdíjasok által szervezett kirándulás iránt, hogy két autóbuszt is indítottak. Jó ötletnek bizonyult a nagyszülők és unokák közös bajmóci útja, több mint nyolcvanan jelentkeztek. Kazán bácsi személyében a falu legidősebb nyugdíjasa is felszállt a buszra azon az augusztusi napon. Volt, aki öt unokáját is elhozta, sőt még dédunokák is akadtak az utazók köZött.A kirándulók megtekintették az állatkertet, a bajmóci várat, majd strandoltak. A gyerekeknek nagyon tetszett a lovaglás, óriási mennyiségű fagyit ettek, és élvezték a lubickolást is. Míg ők a vízben hancúroztak, a nagymamáknak jutott idejük egy kis beszélgetésre, múltidézésre. Valamennyien remélik, hogy a jövőben hasonló kirándulásokat szerveznek majd. SZÁRAZ BÉLA Nagykér Sokat hallani a zsebtolvajokról, főleg a nagyobb városokban. Most, a nyári hónapokban, a nagy kánikulában különösen gyakran használják ki figyelmetlenségünket, fáradtságunkat azok, akik ilyen becstelen úton akarnak pénzhez jutni. Megfigyeltem, hogy a legtöbbször a tömegközlekedési járművek megállóiban szemelik ki áldozataikat, le és felszállás közben nyálnak áldozataik zsebébe vagy táskájába. Többnyire nem egyedül „dolgoznak". A csoport egyik tagja tolakodni kezd a lépcsőkön, fennakadást okoz, miközben társa ügyesen kinyitja valamelyik figyelmetlen utas táskáját, kiveszi onnan pénztárcáját, iratait. Szinte nincsen biztonságos táska, a zsebesek mindegyiket ki tudják nyitni, mozdulataik begyakoroltak, profimód, előre kidolgozott forgatókönyv szerint mindenfajta zárral megbirkóznak. Attól sem riadnak vissza, hogy gyerekeket is bevonjanak a lopásokba, ők rendszerint felnőttek felügyeletével és védelmével mesterkednek. Nem árt, ha ezekben a tikkasztó melegekben fokozottan vigyázunk holminkra. • FÜRI JÁNOS Pozsony Hová jutottunk? Fogsorért egyhavi nyugdíj Szinte naponta érik meglepetések az embert, sajnos, többnyire kellemetlenek. Különösen a korábban születetteket érik ezek váratlanul. Természetes volt számunkra az elmúlt évtizedekben, hogy a gyógyszert ingyen kaptuk. Igaz, megfizettük mi azt a betegbiztosítás keretében, de megérte. És mostan? Úgy esett, hogy csak néhány fogam maradt a harminckettőből. Enni azonban kell, tehát fogakra szükség van. Fogorvosom teljes protézist javasolt. Belementem, mi mást tehettem? Aztán sajnálkozva tudomásomra hozta, hogy az egészségügynek nincs se pénze, se alapanyaga, így nem tud belekezdeni a munkába. Ez még az év elején volt. Ekkor még azzal biztatott, hogy áprilisban vagy májusban sor kerül a fogsor elkészítésére. Nem így történt. Azt ajánlotta, próbáljak én (!?) alapanyagot venni, akkor ő elkészíti a műfogsort. Sajnos, az ajánlott helyen sem volt kapható az anyag. Közben nekem a tengerentúlra kellett utaznom. De fogak nélkül hogyan menjek, mit mondanak majd az ottani rokonok? A helyzet megoldásának további lehetősége az volt, hogy kezelőorvosom megpróbál anyagot szerezni más városban, vagy esetleg egy magánorvos megcsinálja a fogakat. (Hát neki van alapanyaga?) Mindenbe beleegyeztem, csak elutazásomig meglegyenek a fogak. A fene sem kérdezte, mennyit kell majd fizetni érte, hiszen azt azelőtt sohasem kérdeztük. Néhány nappal az elutazásom előtt elkészült a fogsor, de már nem is volt időm elbúcsúzni az Orvostól és legalább szimbolikusan én így gondoltam - megkérdezni, mivel is tartozom: Hazajövetelem után azonnal felkerestem őt, hogy az ügyet legalább egy köszönettel rendezzem. Mivel tartozom? - kérdeztem. - Az anyag és a munka, egy másik városban élő orvos csinálta,' 2500 korona - hangzott a válasz. Majd hanyatt vágódtam. Ennyi pénz nem is volt nálam. Hazafutottam, és megfizettem az összeget. Aztán sokáig tépelődtem a dolgon, az orvosnak is elmondtam kételyeimet, de nem tudtam megnyugodni. Kerek negyvenöt évet dolgoztam becsülettel azért, hogy öregségemben nyugodtan éljek. Az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Sír a 2500 korona miatt, nevet azért, mert vannak fogaim. Ehetek, de miből veszek eledelt, ha a pénzemet kiadtam a fogakra? Miért is fizettem negyvenöt évig havonta a nagy adót és biztosítási díjat, ha most egy havi nyugdíjamat ki kell fizetnem a fogakért? Vagy ez most Mindenütt jó - otthon a ^ (Bruno Horecký rajza) már a piacgazdaságban így lesz minden területen? Ez is hozzátartozik a mi sajátos demokráciánkhoz? Hova jut az ország, annak fiatal és idős polgárai, a sokgyermekes családok? IVÁN SÁNDOR Kassa Mi szerint számláznak? (100 millióval többet fizetek, Ú| Szó, 1994. 7.13.) Elgondolkodtatott a cikk. Én is állami lakásban lakom. Nyugdíjasként a kétszobás lakásomat egyszobásra cseréltem, de sajnos a nyugalmamat is nyugtalanságra váltottam fel ezzel. Két évig küldözgették a különböző számlákat, hogy fizessek, de mivel sok volt a téves követelés, egyszerű volt bizonyítanom, hogy alaptalanul kértek tőlem pénzt. Cikkük hatására átnéztem a fűtés és az egész lakbér kimutatását az elmúlt évekből, és megállapítottam, hogy bizony továbbra is tévednek. így például a fűtési előleget a ráfizetések ellenére csökkentették, de a különbözetet nem adták vissza. Sőt nem egy egész év múlva ismét emelték az előleget, és „nedoplatokot" mutattak ki, ami az én esetemben 2295 koronát tett ki. A vízért hol kevesebbet fizettem a kelleténél, hol többet, de azt nem írták jóvá, és nem is kérték el tőlem. így aztán 100 milliós összeggel nem nehéz becsapni a lakókat, hiszen nem csupán rólam van szó, bizonyára a többi bérlő is így van ezzel. Nálunk, úgy tűnik; már nemcsak az üzemek mennek csődbe, hanem lassan mi, lakók is, mert nem tudjuk miből fizetni a lakbért. Csak az vigasztal, hogy bérlakásunk a 23 év elteltével még mindig első osztályúnak számít. Igaz, csupán a számlákon, mert a valóságban már messze van ettől a minősítéstől. • SZ. GY. Losonc Ne zsörtölődj annyit, a fej lett gazdaságok is nagy költségvetési deficittel küszködnek! (Sekela karikatúrája) Vigyázzunk a kaméleonokra! Manapság, azaz öt évvel a politikai változás után hazánkban szinte természetesnek vesszük, hogy egyegy nagyobb szabású rendezvény istentisztelettel kezdődik. Igen ám, ez rendjén is lenne, ha az ember neiti figyelne oda jobban a résztvevőkre. Ugyanis sokszor előfordul, hogy az első sorokban azok mutogatják magukat, akik azelőtt (mármint a politikai változás előtt) tűzzel-vassal irtották (volna) a kereszténységet. És ez a jelenség akaratlanul is elgondolkodtatja az embert. Ugyanis nem kizárt, . hogy amilyen gyorsan köpönyeget fordítottak a vallást illetően, most ugyanazt a. produkciót akarják végrehajtani a politika terén, vagyis a választások alkalmából. Ezzel kapcsolatban' megemlítenék két kirívó esetet, melyek az Érsekújvári járás két községében zajlottak le. Az egyik községben a kommunista párt egyik kádere odáig ment, hogy vasárnap árgus szemekkel leste, kik is vonulnak a templomba Isten igéjét meghallgatni, és ha olyanok is voltak köztük, akiknek piros könyv volt a zsebükben, azoknak jaj volt. Azt nem is kel) külön említenem, hogy az olyan párttagok, akik rendszeresen látogatták a templomot, nem tölthettek be felelős állást, annak ellenére sem, hogy szakképzettségük nem egy esetben magasabb volt annál, aki éppen az egyik-másik szakágazatot vezette. Vallásellenességében odáig ment, hogy még azt is feljegyezte, sőt a gyűléseken kikiabálta, kiknél látott karácsonyfát. A politikai változás évében, karácsony táján nem akartam hinni a szememnek. Az illető nemcsak a szobában helyezett el karácsonyfát, hanem még a háza előtti kis kertben is felállított egy fát, hadd lássák az emberek, milyen odaadó hívő lett belőle. Arról bizonyára elfeledkezett, hogy azelőtt hány ember sorsát pecsételte meg, csupán azért, mert az vállalni merészelte Istenhez való vonzódását! A másik eset is nagyon hasonló az előbbihez, azzal a különbséggel, hogy az illető káder minden alkalmat megragadott annak érdekében, hogy a sajtón keresztül pellengérezze ki az ige hirdetőit, a lelkészeket. Mindkét esetben az a szomorú, most azzal igyekeznek kitűnni, hogy odaadó hívőkké váltak. Teszik ezt bizonyára annak reményében, hogy a választások után nekik is jut majd a hatalomból. Most, a választások közeledtével nekünk, állampolgároknak kell résen lennünk, nehogy az ilyen kaméleon-természetű emberek ismét vezető beosztásba kerülhessenek. Az ilyen emberek nem tudatosítják gerinctelenségüket, s habár a színváltoztató kaméleont utánozzák, bizonyára nem tudják, hogy a kaméleon a gerincesek közé tartozik, míg ők... NAGY ANDRÁS Szimő Egy falu és a pénzhiány Eredményes időszakot tudhat maga mögött Hetény. Amint Csintalan Csaba mérnöktől megtudtam, a szűkös költségvetésből , úgy gazdálkodtak, hogy a községfejlesztésen kívül szociális célokra és egyéb kiadásokra is jusson. Ebben a megbízatási időszakban új, korszerűen berendezett épületbe költözött az önkormányzat. A régit kulturális célokra alakították át. Itt kapott helyet a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága, egy jól • felszerelt műhely és a kiállítóhelyiség. A községfejlesztés keretében egy utca kivételével mindenütt lefektették már a gázvezetéket, és bővítették a vízvezeték-hálózatot is. Az idén további 700 méter vezetéket fektetnek le. Az eredetileg autóbusz-váróterem építésére szánt összeget az óvoda és iskola sürgős támogatására fordították. A polgármester azt is elmondta, anyagi gondjaikat csak tetézi a mezőgazdasági szövetkezet fizetésképtelensége. Viszonylag vontatottan halad a községi tulajdon rendezése. A falu 85 hektár szántóval rendelkezik, ennek felét jogilag ugyan rendezték, de a szövetkezet képtelen a bérleti díjat kiegyenlíteni. Tisztázásra vár még a községi legelő tulajdonjogi kérdése, ez a vártnál tovább tart. Az önkormányzat a pénzhiány miatt leginkább a környezetvédelmi problémák megoldásában maradt adósa a választóknak. Ezért a következő megbízatási időszakban fokozott figyelmet kívánnak szentelni ezeknek a kérdéseknek. A szomszédos községekkel egy közös szeméttároló és szennyvíztisztító építését tervezik. Napirendre szeretnék tűzni a kábeltelevízió tervdokumentációjának elkészítését is. KRASCSENICS GÉZA Nyárasd _ siii. > if fíäfSí

' ' fi§i • ~ • • i,' t jelentetjük meg. A n ízetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljen mértékben , • - * . ' . *..,' , , .•< || || " . p§ . le feledkezzünk meg a mai helyzet okairól {A baloldal a jobboldal tükrében, Új Szó, 1994. 8. 3.) Borza Erzsébet szociálpolitikai elképzeléseivel lényegében egyetértek, hiszen én is úgy vélem, hogy a döntő többség éljen megfelelő szinten, ne csak az ország elenyésző százaléka. Ne legyenek olyan nagy szociális különbségek, ne adjuk el érték alatt azokat az objektumokat, melyeket negyven év alatt a nép épített fel, ne engedjük meg továbbra is az érdemtelen meggazdagodást. Köztudott, hogy Hornék szociális programja rámutatott azokra a hiányosságokra, amelyek a szociális különbségek elmélyítéséhez vezettek. Az illetékesek nem adtak esélyt éppen annak a széles rétegnek, amely az ország értékeinek létrehozója volt, nem adtak esélyt annak az egyszerű, becsületes munkásnak, aki éveken keresztül fizetéstől fizetésig élt, s nem volt lehetősége a meggazdagodásra, hogy aztán a fordulat után bekapcsolódhasson a privatizációba, a részvények vásárlásába. Valahogyan így van ez nálunk is; Kik is azok, akik a fordulat utáni helyzetből is győztesként kerültek ki? Döntő többségükben a volt rendszer hű szolgálói, akik eldobálták pártkönyveiket, s jelenleg nagyberuházókként, befektetőkként ott vannak az olyan pártok berkeiben, mint a DSZM, SZNP, DBP, és természetesen a Maticában is tevékenykednek. (Tisztelet a kivételnek, de ezek száma elenyészően kicsi.) Kérdem én Borza Erzsébettől: ezekre szavazzunk mi, akik minket, mint a volt rendszer nyílt reformistáit üldöztek, rácsok mögé hajszoltak, nem pedig azokra a becsületes dél-szlovákiai magyar jelöltekre, akik a volt rendszerben is nyíltan mellénk álltak, harcoltak alapvető jogainkért? A magyar pártoknak is van szociális programjuk, mégpedig olyan, amely a felvidéki magyarság érdekeit szolgálja. A magyar pártok képviselőinek döntő többsége is tisztában van Dél-Szlovákia nehéz gazdasági helyzetével, de egyúttal azzal is, miért lett ez a helyzet ilyen elviselhetetlen. Azzal is tisztában vannak, hogy egészséges konkurencia nélkül nincs fejlődés a társadalmi élet különböző területein, tehát az ütőképes szövetkezetekre, ahogyan azt Borza Erzsébet is írja, továbbra is szükség van. Amennyiben Borza Erzsébet egy kicsit is magyarnak érzi magát, abban az esetben neki is a magyar pártok programjára kell szavaznia, hiszen az nemcsak szociá-lis helyzetünkön igyekszik javítani, hanem társadalmi életünk minden területén érdekeinket szolgálja. Dr. GÁL MIKLÓS Nagymácséd