Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-18 / 192. szám, csütörtök

4 4 MOZAIK- HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1994. AUGUSZTUS 4. Vásári görbe tükör A több mint 120 hektáros kiállítási terület körül szinte minden talpalatnyi szabad helyet lefoglaló parkoló személyautók, autóbuszok kordonja, s a naponta megújuló emberáradat jelzi, hogy ezen a héten Nyitrára összpontosul a hazai agrárvilág figyelme. Az évente ismétlődő Agrokomplex iránt az idén is hatalmas az érdeklődés, mind a szakemberek és üzletkötők, mind pedig a laikus nézelődők részéről. Mintha elgépiesedett világunkban így akarnánk fenntartani kapcsolataink egyre elvékonyodó szálait a természettel. Az idei Agrokomplex gazdag kínálata láttán akár azt hihetné a látogató, hogy egy jól működő, virágzó ágazat díszes ékkövei között szemlélődik, tartok tőle, hogy ez a mezőgazdasági seregszemle bizonyos mértékig fordított „görbe tükröt" tart az ágazat elé. Abban az értelembén, hogy a felvonultatott termékek, gépek, berendezések, a legújabb műszaki ismeretek gyakorlati eredményei csupán az agrárágazat lehetőségeit mutatják. A kinti valóság, enyhén szólva is, gyakran évtizedekkel elmarad a bemutatottaktól. Micsoda kontrasztot mutat a kiglancolt, szupermütyürökkel felszerelt csodamasinák világa a válság szorításaiban vergődő szövetkezetek udvarain rozsdásodó gépmatuzsálemekkel összehasonlítva! Itt van például a John Deere. A vájtfülűek a traktorok Mercedesének tartják, azt mondják, mindent tud, amit ma egy mezőgazdasági erőgépnek tudnia kell. Szinte füttyszóra indul, a vezérlését, üzembiztonságát, klimatizált pormentes kabinját nem győzik eleget bámulni és dicsérni az eddig Zetorokban zötykölődő szakik. Igen ám, csakhogy az ára is ennek megfelelő, potom néhány millió. Így aztán John Deere ide, Ford New Holland oda, Fiatagri amoda, továbbra is maradnak a kiszuperált, esetenként restitúció fejében kapott pöfögőknél. Mert a legkisebb 35 lóerős hazai traktor is több mint 300 ezret kóstál. \ Az ágazati vezetők számára nyilvánvaló, hogy ha lépést akarnak tartani a fejlődéssel, nem szabad elhanyagolni a műszaki beruházásokat. A hazai helyzet azonban ellentmond ennek, hiszen négy éve jóformán alig vásároltak mezőgazdasági gépet és berendezést a szövetkezetek, sőt még a meglévő, elöregedett gépparkjuk egy részét is kénytelenek voltak kárpótlás fejében szétosztani. Pénz, pénz, pénz - mindenütt ez a legnagyobb akadály. így aztán meglepő, hogy a legnagyobb mezőgazdasági gépforgalmazó cégek nagyjából mégis elégedettek. * # * Jan Votava, az Unicom Kft. tulajdonosa szerint forgalmuk évente általában megkétszereződik. S noha az általános fizetésképtelenség gondjait ők is érzik, különböző kedvezményes részletfizetési feltételekkel át tudták hidalni a nehézségeket. Ezeket a formákat napjainkban már a legtöbb mezőgépet forgalmazó cég alkalmazza, hiszen nyilvánvaló, hogy a termelők anyagi helyzete nem engedi meg a közvetlen fizetést. Sajnos a nemrég megalakult mezőgazdasági támogatási alap, amelyhez nagy reményeket fűztek mind a termelők, mind pedig a forgalmazók, az idén még nem kecsegtet túl sok reménnyel. Amint hírlik, csak hitelgaranciákat vállal, s a későbbiek során is csupán szigorú feltételek teljesítése esetén van remény a hitel megszerzéséhez. A zólyomi Agrozet vezérigazgatója, Michal Storoška szerint viszont állami támogatás nélkül a hazai mezőgépgyártás rövidesen a padlóra kerülhet. A termelőket a drága külföldi gépek helyett inkább a hazai gyártmányok vásárlására kéne akár állami támogatással is ösztönözni, hogy az így felfutó kereslet más ágazatokban is éreztethesse a hatását. * * # Minden bizonnyal az idei katasztrofális szárazságra is reagálva vonult fel az öntözőrendszerek széles választékával az Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet. Szakemberei abban reménykednek, hogy az immár második éve pusztító aszály következményei rádöbbentik az illetékeseket és az érintetteket arra, amit ők már évek óta hangoztatnak: az öntözés a termelési biztonság egyik alapvető záloga. * * * - Szépek, szépek a kirakatok, de inkább arra lennék kíváncsi, vajon mikor fizetik meg nekünk tartozásaikat az élelmiszer-ipari cégek - sóhajtott fel nemegy mezőgazdasági szövetkezet vezetője a húskészítményekkel, konzervekkel, és egyéb élelmiszer-ipari termékekkel pazarul berendezett vásári pavilonok előtt. A felszín alatt lappangó feszültségek eredője itt is a fizetésképtelenségből fakadó körbetartozás. Ha belegondolunk, hogy a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége jelenleg az összes ágazat mögött kullog, érthetők a felhangok. Úgy tűnik azonban, itt sincs más megoldás, csak az előremenekülés. * * * Noha e rövid vásári körkép akaraüanul is az ágazat jelenlegi helyzetére jellemző pesszimista hangulatot árasztja, vitathatatlan, hogy ezekre a seregszemlékre szükség van, szükség lesz. Az idei Agrokomplex nemzetközi mezőgazdasági kiállítás kínálata mind a gépek és berendezések, jnind pedig az élelmiszer-ipari, illetve egyéb termékek tekintetében túltesz a várakozáson. Néhol pazar, sőt néhol már bizarr. A szemlélődőben felmerül azonban a kérdés: vajon mennyi időnek kell még eltelnie, hogy a görbe tükrök kisimuljanak, hogy a seregszemlén bemutatott termékek ne csupán árvalányhajak legyenek egy válsággal terhelt ágazat eléggé nyúzott kalapján? T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ TEGNAP OLVASTUÍTI Sör helyett acilpirint A neves Harvard Egyetem orvosi karán a következő megállapításra jutottak: az acilpirin nagyobb mennyiségű fogyasztása és a végbélrák gyakoriságának csökkenése között valószínűleg összefüggés van. Az Egyesült Államokban 1986-1990 között végzet nagyszabású felmérés végeredménye: akik naponta kétszer-háromszor acilpirint vesznek be, azoknál a végbélrák előfordulásának valószínűsége egyharmaddal csökken - állapítja meg a kutatások eredményét összegző jelentés. A kutatások még nem fejeződtek be, ezért elhamarkodott lenne a végkövetkeztetést levonni. A kedvező hatást az ecetilszalicil savnak tudják be, amely az aszpirin egyik fő alkotóeleme. Másrészt e sav nagyobb mennyiségben gyomorgörcsöket, súlyosabb esetben pedig belső vérzést okozhat. A végbélrákot egyébként a helytelen étkezési szokásoknak, valamint a nagymennyiségű sör fogyasztásának tulajdonítják. A sörivás veszélyességét Jan Bauer prágai onkológus sem zárta ki. Szerinte nem véletlen, hogy éppen Csehországban az egyik leggyakoribb betegség a végbélrák, s rögtön a csehek után olyan sörivó nemzetek következnek, mint a németek, a dánok és a'belgák. Bauer szerint figyelemre méltó, hogy a magyarok étkezési szokásai ugyanolyan egészségtelenek, mint a cseheké, ennek ellenére Magyarországon e rákos betegség gyakorisága Csehországhoz képest csupán feleakkora. A magyarázat: a magyarok az étkezés után inkább borral öblítik le a torkukat... (Mladá fronta Dnes) Csillagászati jegyárak Szeptembertől újra „él" a kassai nagyszínház (ÚjSzó-hír) „Hétre ma várom a Nemzetinél..." üzenhetnek egymásnak a kultúrakedvelő kassaiak e közismert operettdallal szeptember 18-án vagy 23án, esetleg 25-én. Tudniillik, az 1897-től 1899-ig épült, s az utóbbi néhány évben tatarozás miatt zárva tartott helyi színházépületben a hosszú kényszerszünet után folytatódik az élet. Míg az 1899. szeptember 28-án tartott színházavatón Katona József Bánk bán című drámáját játszották a művészek, most Verdi Nabuccója szerepel műsoron. Egyébként a dalos meghívóból már ki kell hagyni azt a részt, hogy „ott, ahol a hatos megáll", mert a Fő utca sétálóutca, ahol villamosok már nem közlekednek. Az pedig már egészen prózai hír, hogy a jegyárak ezúttal nem hétköznapiak. A vasárnapi főpróbát 100 koronáért tekinthetik meg az érdeklődők, a pénteki, ünnepi bemutatót 500-800 korona befizetése ellenében, s a következő vasárnapi előadásra 300-500 koronába kerülnek a jegyek. (gazdag) Szepsi síkság Milyen lesz az űj kenyér? (Új Szó-tudósítás) A Bódva mentén már befejeződött az idei aratás, fedél alatt a gabonatermés. Annak egy hányadából kenyér készül majd, egy továbbiból abraktakarmány, s ugyanakkor vetőmagnak is kell belőle. Néhány ottani mezőgazdasági szövetkezetben afelől érdeklődtünk, vajon milyen lesz az új kenyér a Szepsi síkságon. Alsóláncon megtudtuk, hogy a helyi mezőgazdasági szövetkezetben a cséplés előtt néhány héttel rekordtermésre, a gabonaeladásból régen várt jó bevételre számítottak. - Ami a mennyiséget illeti, arra nem panaszkodhatunk, hiszen a hektáronkénti öt tonnás hozam nem rossz átlag nálunk. Sajnos, a búza sikértartalma a szárazság következtében nem érte el az óhajtott 25 százalékos szintet. Valamivel gyengébb, így tonnánként alighanem csak 3000-3350 koronáért fogjuk tudni értékesíteni az eladásra szánt mennyiséget - tájékoztatott Gazai István elnök. Amint azt egy másik üzemben, a Bodolói Mezőgazdasági Szövetkezetben hallottuk: közvetlenül a Bódva folyó partján is megsínylették a gabonafélék a nyári, aratás előtti csapadékhiányt. Az árpa hektáronként 52 mázsát adott, a búza pedig 58 mázsát, ám a sikértartalom nem érte el az első osztályú kenyérgabona 25 százalékban megállapított normaszintjét. - Részben a mi munkánktól is függ a sikértartalom, mert ugye szükséges, hogy a talajba juttassuk a kellő tápanyagot, ám még több múlik az időjáráson. Itt május óta alig esett, s ez meglátszik a termésen, a gabonának főleg a minőségén. Becslésünk szerint a gyenge sikértartalom pénzben kifejezve körülbelül egymillió koronát vitt el tőlünk. Pedig fölöttébb kell ma ide minden fillér! - jellemezte a helyzetet Suver Imre elnök. A gabona minőségével a Tornaújfalui Mezőgazdasági Szövetkezetben sem elégedettek. Köteles János elnök szerint náluk - ha nincs a júniusihoz hasonló jégeső és az idei nyárra jellemző szokaüan szárazság - általában jobb az aratási mérleg az ideinél. Mint megjegyezte: reméli, hogy az elkövetkezendő évek ilyen tekintetben feledtetni tudják majd a mostanit. (gazdag) Greenpeace: Terjeszkedik a betonlobby (Üj Szó-tudósítás) Az ország költségvetése az összeomlás szélén áll, egyre nehezebb helyzetben van az oktatás- és az egészségügy, mégis a sajtó egy részében egyre nagyobb teret kap a megalomániás projektek népszerűsítése. „Mi viszont szükségesnek érezzük, hogy a nyilvánosságot figyelmeztessük az ezekkel kapcsolatos kételyekre is" - mondta tegnap Pozsonyban Ľubica Trubíniová, a Greenpeace környezetvédelmi szervezet pozsonyi irodájának vezetője azon a sajtóértekezleten, amelyet a Fenntartható Fejlődésért Társasággal (STUŽ) közösen hívtak össze. Állításukat két ilyen akció, a mohi atomerőmű befejezése és a tátrai téli olimpia megrendezése körüli eseményekkel támasztották alá. Ľubica Trubíniová szerint az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank (EBRD) kezdeményezésére a Szlovák Villamos Művek ugyan meghirdette a környezeti hatástanulmány nyílt vitáját, ám ennek során nem tartja be az ilyen esetekben szokásos eljárási rendet, így például a közelmúltban találkozót tartottak a különféle fúggetlen környezetvédelmi szervezetekkel, de erre csak az érdeklődők egy részét hívták meg. S két kulcsfontosságú anyagot, amelyek a nukleáris biztonsággal, illetve a beruházás gazdaságosságával foglalkoznak, nem hoztak teljes terjedelemben nyilvánosságra. Mikuláš Huba, a STÚŽ elnöke szerint az Egyesült Államokban alkalmazott gyakorlathoz hasonlóan először azt kellene felmérni, milyen módszerrel nyerhető a leggazdaságosabban a szükséges villamosáram-mennyiség, és Mohiban csak akkor érdemes elvégezni a környezeti hatástanulmányt, ha valóban az atomerőmű mutatkozik az optimális megoldásnak. A tátrai olimpiával kapcsolatban elmondta, a kormány az államaparátus több, alacsonyabb szintű szervét kihagyva döntött a projekt hivatalos támogatásáról, veszélyes jogsértési precedenst teremtve ezáltal. Az olimpia ellenzői öt csoportba gyűjtötték össze ellenérveiket, amelyek egyrészt tartalmazzák a várható károkat, másrészt azt bizonyítják, hogy a szervezők által hangoztatott előnyök nem a régió, hanem annak csak néhány községe számára jelentenek fejlődést. Érdekes az az adat is, hogy a szükséges állami hozzájárulás minden gazdaságilag aktív hazai lakosnak legkevesebb ötezer koronájába kerülne. (tuba) AHOGY ÉN LÁTOIME Ejnye-bejnye! Lehet, hogy Szlovákia igazságügyi miniszterének megtetszett az a szállóige, amely szerint az újságírók - a demokrácia házőrző kutyái. Én senkit nem akarok káderezni, de az sincs kizárva, hogy már hét-nyolc éve is a jogszolgáltatásban dolgozott a miniszter, és most eszébe jutott, hogyan folyt annak idején a korrupció elleni harc. Tény, hogy egy sajtóértekezleten a szervezett bűnözés aggasztó méreteire figyelmeztetett, és két módszert ajánlott a helyzet jobbrafordítására. 1. Az újságírók legyenek aktívabbak a gazdasági bűnözők leleplezésében; 2. A lakosság legyen éberebb, és nagyszabású közvélemény-kutatás keretében haladéktalanul jelentsen minden olyan esetet, amikor valaki éppen jogtalanul gazdagodik. Mindkét pontot illetően érdekelt vagyok, hiszen kenyeremet hírlapírással keresem, és szegrőlvégről állampolgár is lennék. így a hír vétele óta valahogy úgy érzem magam, mintha üzenetet kaptam volna a pozsonyi Egyetemi Kórház sebészeti osztályának főorvosától, hogy jelenjek meg kedden fél tízkor, és operáljam ki valamelyik páciens vakbelét. Körülbelül annyit értek a sebészethez, mint a maffia elleni harchoz. Egyébként az igazságügyi miniszter stratégiája „feldobott" egy kicsit. Fiatalabb koromra emlékeztet, amikor időről időre az akkori igazságügyi kormányzat és az államvezetés (a pártról már nem is beszélve) megelégelte egyesek jogtalan gazdagodását, és az újságírókat meg az állampolgárokat hívta segítségül. Jelentsék, ha valahol... Jelentették is. Nagy Péter szövetkezeti traktoros feljelentette haragosát, Kiss János állatgondozót, mert délelőtt is, este is teli táska kukoricadarával járt haza a közösből. Az újságíró kiszállt a helyszínre, néha még bírósági ügyet is csináltak a dologból, a cikk mindenki épülésére megjelent, Kiss János pedig pironkodhatott. Továbbá arról is jelentés ment illetékes helyre, hogy a szövetkezeti elnök a közös téglájából építtetett a vejének házat. Botrányszaga volt az ügynek, a járási lap főszerkesztője illetékes helyen feltette a kérdést: szabad-e megírni az ügyet. Nem szabad - hangzott a válasz. Vagy: szabad - hangzott abban az esetben, ha példát akartak statuálni. Boldog idők voltak ezek. Az újságíró számára is, aki nem volí kitéve annak, hogy marja a kétely, megírja-e vagy sem, és haragos szomszédok számára is, mert nem kocsmai verekedéssel, hanem kulturáltabban, hatóságok által megrendelt feljelentéssel tudott elégtételt venni. Mai szemmel nézve ez paradicsomi állapotnak tűnik, mert hát összehasonlítható-e harminc kiló kukoricadara, netán 12 ezer tégla elfélkészkalmárkodása mondjuk egy gyár némely ismerősök közreműködéséVei való privatizálásával. Tény, annyit azért változott a helyzet, hogy most az újságírónak már nem kell kikérnie a párttitkát vagy a vállalati igazgató beleegyezését, hogy leleplező cikket írhasson. Egyébként is, a párttitkárok és a vállalati igazgatók szakmát változtattak. A privatizációt irányítják. Kft.-t alapítottak. Magánvállalkoznak. Van, aki már negyedszer megy tönkre. 1989 óta, és mégis egyre merészebb vállalkozásokba fog. Sok minden megváltozott. Az igazságügyi miniszter bűnüldözési koncepcióját hallva viszont úgy tűnik, a korupció elleni küzdelem eszközei a régiek: az újságírókat hergelik most is nagy leleplezésekre, és arra kérik az állampolgárokat, hogy név nélkül írják meg a korrupcióval kapcsolatos tapasztalataikat. Nem tudom, a korrupt privatizátoroknak és a sokszor tönkrement, de egyre gazdagabb kft.-tulajdonosoknak van-e humorérzékük. Lehet, hogy egyáltalán nincs. De hogy lesznek közöttük, akik az igazságügyi miniszter felhívásán félholtra röhögik magukat, ana már most mérget vehetünk. TÓTH MIHÁLY