Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-16 / 190. szám, kedd

4 MOZAIK- HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1994. AUGUSZTUS 16. A MEDING magáncégtől: Családi házak - kulcsrakészen Az építkezés jelenleg leggyakoribb formája, hogy egy vállalat a megbízást követően lerakja az alapokat, és a kívánt formában felépíti a megrendelt objektumot. A rimaszorpbati MEDING magáncég - amellett, hogy megbízást is elfogad - az építkezések egyéb formájával is kísérletezik. Telkeket vásárol, azokon egyedi tervek alapján igényeseknek (is) megfelelő családi házakat épít, amelyeket aztán áruba bocsát. Az első ilyen családi házat a napokban fejezték be; ennek kapcsán tettünk fel néhány kérdést Mede Géza mérnöknek, a MEDING építkezési magánvállalat tulajdonosának. Mérnök úr, tulajdonképpen mi ösztönözte Önöket az ilyen típusú vállalkozásra? - Tudjuk, hogy az ország gazdasági helyzete nagyon rossz, és ez bizony visszatükröződik az építőipar állapotán is. Az egyik oldalon növekednek az igények, a másikon pedig a konkurencia. Mindez arra kényszerít bennünket, építkezési vállalkozókat, hogy keressük a talponmaradás lehetőségeit. Én azzal próbálkozom, hogy családi házakat építek, és kulcsrakész állapotban adom el azokat. Miért éppen családi házakat? fHfii IWRAVA. í'ROjEKClAARIiAUľÁCIA OBČIANSKYCH A BYTOVÝCH STAVI16. DODÁVKA NA KLLlC - Mert a családi ház az építkezésnek azt a területét képviseli, amelyre az embereknek mindig szükségük lesz. Emellett ma már van bizonyos igény olyan kategóriájú családi házak iránt is, amelyek egy tehetősebb réteg igényeit is kielégítik. Egy rendezett telken felépített szép, ízléses családi háznak semmihez sem hasonlítható vonzereje van. Az építész számára pedig egy lényeges szempont, hogy itt szabadon, minden korlátozás és megkötés nélkül alkothat. Ha elkészült a ház, hogyan tovább? v - Természetesén eladom. Felépíteni sem könnyű egy családi házat, ugyanúgy eladni sem, de hát ez végső soron üzlet, és az mindig kockázattal jár. Vagy ismer valaki kockázatmentes üzletet? Beszélgetett: Farkas Ottó íme, az írásban szereplő családi ház, amely eladó. Bővebb tájékoztatást ezzel, illetve a leírtakkal kapcsolatban a MEDING magáncég rimaszombati irodájában lehet kérni. Telefonszám: 0866/233 76, levélcím: MEDING, ul. Fábryho 10, 979 01 Rimavská Sobota VK-IIS7 TEGNAP OLVASTUK Vagyontgénylés másodszor ' A parlament e választási időszakban sorra kerülő utolsó tanácskozásának napirendjére kerül a kormánynak az a törvényjavaslata is, amely a szövetkezetek vagyonigénylési folyamatát szabályoza. Ezt a módosító javaslatot a parlament egyszer már elvetette. Néhány kormánypárti képviselő is ellene szavazott, miközben ellenzéki képviselők a módosítást támogatták. Aki furcsállotta e lépésüket, annak elegendő volt figyelmesen elolvasni a javaslatot, melynek legvalószínűbb eredménye a transzformáció megállítása lett volna... ...ismét a parlament előtt a törvény. Benne maradt a névre és bemutatóra szóló, ún. szövetkezeti részvények - értékpapírok fogalma... Kérdéses, hogy az ilyen részvények tulajdonosai milyen magatartást tanúsítanak majd. Hiszen ha az értékpapírral kereskedni kezdenek, megtörténhet, hogy a vagyonrészek egy kézben összpontosulnak, de a földek további felaprózódása is bekövetkezhet... Az eredeti módosítás legnagyobb hibája azonban, hogy a földet csak akkor kaphatja vissza jogos igénylője, ha kötelezi magát annak megművelésére. Ezáltal konzerválódna a jelenlegi állapot, amikor is a föld és a vagyon ugyan konkrét személyek tulajdonát képezi, de a szövetkezet képviselői határoznak róla, a szövetkezet vezetése tovább gyakorolja hatalmát, miközben a valódi földtulajdonosok csak tehetetlenül nézhetik, hogy miképpen sáfárkodnak vagyonukkal... Csak remélhető, hogy a módosító javaslat újabb megvitatása során ezt a két poíitot kiküszöbölik, hiszen a mezőgazdaságnak valóban reformra van szüksége. (Alena Gottweisová, Slovenský denník) Jóváhagyták a jelölőlistákat (Új Szó-információ) A nyugat-szlovákiai választási kerület bizottságának tegnapi, harmadik ülésén jóváhagyták a kerületben induló 17 párt, mozgalom és koalíció mind az 536 képviselőjelöltjének indulását az őszi előrehozott választásokon - így tájékoztatta lapunkat Duray Rezső (MKDM), a választási bizottság ülnöke. A tegnapi megbeszélésükön ellenőrizték az első két ülés jegyzőkönyvét, majd minden pártlistát és koalíciót külön-külön ellenőriztek. Az ellenőrzések során semmi szabályellenesre nem bukkantak, tehát máris jóváhagyták a listákat, amelyekhez mától a választási bizottság központjában hozzá lehet jutni. A bizottság tagjai továbbá döntöttek arról, hogy ki felügyelje az egyes járásokban a választási előkészületeket. Duray Rezső a Pozsohy-vidéki, Schill István (MPP) pedig a Dunaszerdahelyi járásban látja el ezt a feladatot. A bizottság legközelebb szeptember 6-án ülésezik. (só) Mínuszos perspektívák Amikor sikerült leváltani a Mečiar-kormányt, valamiféle teljesen logikátlan szkeptikus optimizmus lett úrrá az emberen, mondván, már úgyis a béka feneke alatt vagyunk, mélyebbre már nem süllyedhetünk. Az ennél már csak jobb jöhet reményében lehetett hinni, hogy valami változni fog, lesz fair play, ha a politikusok leülnek beszélgetni, akkor a mocskolódást, a vulgáris hangnemet az észérvek vál tj ák fel. Hogy az addig el lenzékiként a népért, az ország sorsáért aggódó pártok kormánypártként is azt fogják tenni, és ha mégis megtörténik, hogy valamelyikük közben a saját pecsenyéjét is sütögeti, azt legalább nem túl feltűnően, csak mintegy pótcselekvésként fogja tenni. Szóval, feddhetetlen grállovagokat nem várt az ember, de azt igen, hogy legalább egy kissé másként lesz. Pedig a béka feneke alól nem csak egy irányba, felfelé visz az út. A fene se gondolta volna, hogy még lefelé is beláthatatlan mélységek, ha úgy teszik: mínuszos perspektívák tátonganak. Mivel az ember általában hajlamos megfeledkezni arról a népi bölcsességről, amply szerint sosem annyira rossz a helyzet, hogy még rosszabb ne jöhetne, ezért csalódik. Ez úgy kerülhető el, hogy ha már a politika főszereplői nem változnak meg, a szerencsétlen polgárnak kell változtatnia életfilozófiáján. És akkor nem fog dühöngeni azon például, hogy a parlamentben a kormánykoalíció egyik pártjának, a DBP-nek a képviselői Abszurdisztánt csinálnak ebből az országból. Mondhatnám cinikusan, hogy miért fájjon ez az itteni magyarnak, de nem mondom, mert a mi bőrünkre is megy a játék! Hiszen Weiss DBP-je az a szlovák párt, amelynek tagjai között a legtöbb magyar van, sőt magyar parlamenti képviselője és a pártnak magyar alelnöke is van. Tehát ez az a párt, amely a legtöbb magyar szavazatot viheti el a.választásokon, egyes becslések szerint a magyar voksok több mint tíz százalékát. És ez már tragikus lenne. Mert tévednék azok, akik azt hiszik, hogy ez a párt magyarbarát, hogy bármit is megőrzött volna a nemzetiségi torzsalkodások miatt most egyesek által visszasírt régi „internacionalizmusból". A DBP már többször is hajlandó lett volna lepaktálni Mečiarral, akinek populizmusa, magyarellenessége közismert. És hol a garancia arra, hogy a mostani koalíciós partnereit hátulról mellbetámadó DBP a választások után nem lép szövetségre Mečiarral? Hiszen az előzetes becslések szerint a DBP és a DSZM egyljtt valószínűleg többségi kormányt is alakíthat majd. Ami a könnyen csábuló Weissék számára nagyon vonzó lehet. Ugye, azt mondani sem kell, hogy az itteni magyarság számára a lehető legrosszabb változat az lenne, ha Mečiar valamilyen formában visszatérne a kormányhatalomba. És ez akkor magyar segédlettel is történne! E nem túl biztató jövőképnél arról sem szabad megfeledkezni, hogy az a Mečiar, aki jönne, már nem az a Mečiar, akit eddig se nagyon szerettünk. Ez a Mečiar már egy elkeseredettebb ember, akit a bosszúvágy is hajt. Nem okult semmiből, ha lehet, még agresszívabb, még vulgárisabb. Jó példa erre a SME c. napilap beszámolója arról, hogy Mečiar az egyik járási hetilapnak elmondta: A legutolsó Lépések c tévéműsor előtt úgy kellett győzködnie Ján Slotát, a Szlovák Nemzeti Párt elnökét, ne azzal kezdje a választási kampányát, hogy "jól pofon csapja Durayt" a tévékamerák előtt. Mečiar készen állt arra, ha kell személyesen fogja megfékezni Slotát. Aki a szélsőséges Slotát ismeri, mindezen talán nem is csodálkozik, de azt hiheti, hogy az exkormányfő már kezdi elsajátítani az emberhez és politikushoz illő kommunikálás alapelemeit. Nos, ez tévedés. A legmegdöbbentőbb Mečiar utolsó mondata volt: „Megkezdődött a Lépések, belépett Moravčík, s én majdnem kikapcsoltam a mikrofont, hogy odamenjek hozzá, és adjak egyet a pofájára." Ha ilyesmi elhangozhat egy volt kormányfő, és saját reményei szerint egy jövendőbeli kormányfő szájából, az önmagát minősíti. De a csúcs az, hogy ezzel még a sajtónak is eldicsekszik. Ezt csak egyetlen céllal teheti: mostani kampányában is a legprimitívebb ösztönökre épít, azokra a tömegekre, amelyeknek ilyesmivel tud imponálni. MALINA K ISTVÁN AHOGY ÉN IÁTQM A háttérben: forint Az utóbbi négy-öt esztendőben időről időre mendemondák kelnek szárnyra a Kárpát-medencében arról, hogy a nemrég távozott magyar kormány meglehetősen - hogy finoman fejezzem ki magam - differenciáltan támogatta a szlovákiai, a vajdasági és az erdélyi magyarok szervezeteinek, intézményeinek kulturális és politikai működését. És itt korántsem erkölcsi támogatásra gondolok. A mendemondák különböző összegekre vonatkoznak, amelyekről hallva az egyszerű halandó azt mondja: ennyi pénz pedig nincs is. Aztán a mendemondákról sorra kiderül, hogy van valóságtartalmuk. Tehát van (pontosabban: volt) annyi pénz. Az semmit sem változtat a tényeken, hogy egy-egy kisebb

rnagyobb botrány kirobbanását követően a választások eredményeként nemrég leváltott budapesti kormány illetékes pénzosztogató hivatalának mindig sikerült elboronálnia az ügyet. Erdélyben éppúgy, mint a volt Jugoszláviában vagy Dél-Szlovákiában, vagy éppen a pénzosztogató anyaországi hivatal háza táján. Mindössze annyi szivárgott ki a realitásokból, hogy az utódállamokban élő gyalogmagyarok azért észrevették: van olyan kisebbségi magyar, akit jobban kedvelnek Budapesten, és van. akit kevésbé kedvelnek. És lehetetlen volt észre nem venni, hogy akit kedvelnek, azok esetében az anyaország kormánya részéről kinyilvánított szeretet nemcsak plátói, hanem összegszerűen is kifejezhető. Amely irányzatokat, szervezeteket kevésbé kedveltek, azoknak maradt a plátói szeretet. Gyenge pillanatában egy, a korábbi magyar kormány által kedvelt közéleti férfiú (egyébként koszorús tollforgató) röviden úgy megmagyarázta nekem a differenciált anyaországi szeretet lényegét, hogy még én is megértettem: „azért van disztingválás, hogy ti(!) is megértsétek, hányat ütött az óra". Ebből csak arra tudtam következtetni, hogy a határon túlra került kisebbségieket nem plátói módon szerető budapesti pénzosztogatók tulajdonképpen az egy nyáj - egy akol gyakorlatának üdvös voltát igyekeznek kifinomult módszereikkel figyelmünkbe ajánlani. Eddig ez keresztény nemzeti igével valósult meg, és most hadd ne részletezzem, hogy használt-e vagy ártott a kisebbségi magyarok közös fellépése feltételei megteremtésének. Tény, hogy e kisebbségtámogatási gyakorlat négy-öt esztendeje alatt alakultak ki Erdélyben az RMDSZ különböző frakciói, amelyeket különböző mértékben szeretnek Budapesten a Határon Túli Magyarok Hivatalának illetékesei. Immáron a Vajdaságban is két magyar szervezet van, Szlovákiában pedig legalább három magyar politikai szervezet működik, és ezek különböző- mértékben élvezték a volt magyar kormány pénzosztogatóinak szeretetét. Keresve sem találhatott volna a magyar kormány kisebbségi ügyekben illetékes hatósága célravezetőbb módszert a szlovákiai, az erdélyi és a vajdasági magyarok atomizálására a differenciált anyagi támogatás eddig meghonosított gyakorlatánál. Most új kormány került hivatalba Magyarországon, és ahogy az újságokból értesülhettünk, ellenőrző szervei rövidesen alaposan szemügyre veszik különböző alapítványok vagyona létrehozásának körülményeit és pénze felhasználásának módját. Remélhetőleg azokat az alpítványokat is ellenőrzik, amelyek vagyonából a kisebbségek szervezeteit, intézményeit oly differenciáltan támogatták. Ne kiabáljuk el előre, hogy ennek során mi minden derül majd ki, illetve, hogy kiknek kell pironkodniuk Budapesten, Pozsonyban, Kolozsvárott és Újvidéken. Egyvalamit azonban már most leszögezhetünk. Az új budapesti kormány kisebbségi magyarok támogatásában illetékes vezetői nem követhetnének el nagyobb hibát annál, mint ha az előző kormány differenciált támogatási gyakorlatát folytatnák. Négy év alatt kiderült, hogy pénzzel sok minden elérhető, de nem érhető el a kisebbségi magyarok egy akolba terelése. Már annál az egyszerű oknál fogva sem, hogy ezeknek a közösségeknek a tagjai nem juhok, amelyeket a puli össze tud terelni. Ezernyi más módja is van az együvé tartozás érzése ápolásának. 1990 óta az anyagi segítségnyújtás legkevésbé hatékony és legkevésbé célravezető módszerét alkalmazták Budapesten. TÓTH MIHÁLY