Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-13 / 188. szám, szombat

1994. AUGUSZTUS 11. ÚJ SZÓ PUBLICISZTIKA 1913 McCartney szorsztrájkol „Szakállas hírt" sejtető csomag érkezett a minap a Gilette cég címé­re: egy borotva, két borotvahabos spray, tucatnyi penge, arcszesz, egy­szóval komplett borotválkozó fel­szerelés. A Gilette cég, mondhatni, visszakapta kicsit önmagát, mivel minden termék Gilette márkájú volt. A feladó, Paul McCartney visszakö­vetelte a vételárat. No nem azért, mert ennyire rosszul menne neki, nem is azért, mert rosszak a Gilette­gyártmányok, hanem mert mélysé­gesen felháborította, amikor meg­tudta, hogy a Gilette cég állatokon próbálja ki legújabb termékeit. A volt Beatles-tag pár sort is mel­lékelt küldeményéhez: „Állatbarát­ként nemcsak elégedetlen vagyok, hanem dühös is. Kérem, küldjék vissza termékeik árát - amint ezt reklámozzák hogy a pénzből olyan embereket támogathassak, akik az állatokkal való etikus bánás­módért küzdenek." McCartney a sajtóval közölte, inkább szakállt nö­veszt, de Gilette borotvát többé nem vesz a kezébe. A Gilette azonnal reagált McCart­ney szőrsztrájkjára: „Ez a cég úgy véli, kötelessége, hogy vásárlóinak biztonságos termékekkel szolgáljon, evégett viszont szükség esetén to­vábbra is igénybe fogja venni álla­tok segítségét a laboratóriumok­ban. " A cég szóvivője nem játszotta ki azt az ütőkártyát, hogy ha McCartney többé nem vásárol a Gi­lette-től, akkor a Gilette vezetősége sem fütyörészik McCartneytől. Még borotválkozás közben sem. Szexmunkások kongresszusa „A szerelem reményében milliók járnak diszkóba. És amikor rátalál­nak a megfelelő partnerre, többnyi­re igen kevesen számolnak azzal, hogy AIDS-fertőzést, különféle ne­mi betegségeket kaphatnak. Mi, profik, pontosan ismerjük, hogyan kell védekeznünk és megvédeni a klienseinket." Rouse White - a hírügynökségi tudósítás szerint bájos szőke lány, aki „sex worker"-nek, szexmunkás­nak nevezte magát - Edinburghben az idézett szavakkal zárta az európai prostituáltak első kongresszusát. Ennél persze több mondanivalója lehetett az iparág 130 képviselőjé­nek, különben nem tartott volna há­rom napig a kongresszus. Tehát ke­ményen dolgoztak a lányok, míg el­fogadták a határozatot a „foglalko­zás liberalizálásáról", melyet meg­küldték az Európa Tanácsnak és sa­ját kormányaiknak. Ne csókold a hívők köldökét! A malajziai Johor városban letar­tóztattak egy önjelölt iszlám prédi­kátort, mert megcsókolta női hívőinek köldökét, A prédikátor sze­rint ez hozzátartozott a vallási rituá­léhoz. A dél-malajziai vallásügyi ha­tóság azonban nem osztotta ezt a vé­leményt, és őrizetbe vétette az indo­néz nemzetiségű álprédikátort. A do­logra úgy jöttek rá, hogy egy férj fel­jelentést tett, elmondván, hogy fele­sége minden pénzét a köldökcsókoló álpapnak adta. Kiderült - írta a Reuter brit hír­ügynökség -, hogy legalább 40 hívő fizetett nagy összegeket a különös szertartásért. A hölgyek nem voltak hajlandók terhelő vallomást tenni. „ Ügy tűnik, valamilyen varázslat alatt állnak az asszonyok " - jelentet­te ki a vallásügyi hatóság vezetője, hozzátéve, hogy a prédikátort iszlám bíróság elé állítják. Az oldalt szerkesztette; GÖRFÖL ZSUZSA Útban a csend felé A hallás az érzékek amolyan házőrző kutyája. Zajban nem maradunk közömbösek. Minél na­gyobb, annál hevesebben riadóztatja szervezetün­ket: a vérben emelkedik az adrenalin szintje, a szív hevesebben ver. A fiatalok zenehallgatás közben élvezik ezt az érzést, az idősebbek stresszként élik át. A zaj gyilkolhat, infarktust okozhat. Nyilván tudták ezt a régi kínaiak is, akik az istenkáromló­kat zajjal végezték ki. Hogy pontosan milyen mó­don, arról nem maradtak feljegyzések. De vannak ebből a kategóriából egészen friss példák is. Az amerikaiak például a panamai Noriega tábornokot a zajt felhasználva űzték ki rejtekhelyéről, a Vati­kán panamavárosi nagykövetségéről. Noriegáról ugyanis köztudott volt, hogy az opera szerelmese. Erre az amerikaiak éjjel-nappal kemény, vad rock­zenével árasztották el a nunciatúra környékét. A panamai fiatalok bizonyára élvezték. Nem úgy Noriega. Tíz napig bírta, aztán megadta magát. (Feldolgozta: gzs) Gyilkos zaj Az érzékeny hallásra ma már nincs olyan élet­bevágóan nagy szükségünk, mint elődeinknek, azért mégis megdöbbentő, hogy a bennünket kö­rülvevő világ zaja az elmúlt 100 év során hétszere­sére emelkedett, amire fülünk nem volt felkészül­ve. A zaj 85 decibel felett kezd veszélyes lenni. Ettől a határtól növekszik a kockázata annak, hogy hallásunk tartósan károsul. Ha elhal a hallósejtek fele, már nem halljuk a rovarok zúgását, a levelek Nem az idősebb korosztály zenei konzervativizmusáról, a fiatalok hagyományos meg nem értéséről van szó, amikor berzenkednek a zajos rockzene ellen, nem tudják elviselni, és a fiatalokat is óvják tőle. A zaj ugyanis súlyos egészségkárosodást, sőt halált is okozhat. Az orovosok figyelmeztetései ellenére nagyon sok ember annyira túlterheli hallását, hogy az helyrehozthatatlan károsodást szenved. Az ember hallószerve nem zajhoz van teremtve. Igazi világa a csend, amelyben meghallani egy ágacska rezdülését vagy a madárszárny su­hogását. Az évmilliókon át tartó evolúció célja nem az volt, hogy növekedjen a hallás tűrőképessége, hanem az, hogy egyre érzékenyebbé váljon. Életről és halálról dönt, hogy a nyúl vagy a róka, az ember vagy az oroszlán figyel-e fel először a hangra. Ebben az érte­lemben a természet egy olyan szervet alkotott, melynek képességei a csodával határosak. Őrjítő decibelek Csodás eset egy arab kislánnyal A Megváltó mútötte Verte matematikus nejét Mileva és gyermekeik: Edouard és Hans Albert Az elmúlt évezredekben már megszokhattuk, hogy a Szentföld az, ahol a csodáknak a legnagyobb a valószínűségük. Próféták, vallásalapítók születtek és haltak itt meg. A jelenések és csodák láncolata egészen napjainkig ér. Az izraeli sajtó érdeklődésének középpontjában mostanában egy egyszerű gyermeklány áll, akiről rendes körülmények között élete vé­géig nem jelenik meg egyetlen nyomtatott sor sem. Most viszont ol­dalak szólnak róla, mint az új csoda eszközéről. A történet tavasszal kezdődött egy Jeruzsálemtől nem messze fekvő kis arab faluban. Luvna Hádzsi a nagy­anyjánál aludt, amikor hajnalban arra ébredt, hogy a szobát valami kü­lönös fehér füst lepi el, s ennek köze­pén egy fehér alak kontúrja bontako­zott ki. A férfi arabul szólt a leány­hoz, és azt mondta neki, hogy ne fél­jen, mert ő a Mégváltó, aki azért jött, hogy Luvna évek óta tartó fájdalmas gyomorfájását meggyógyítsa. - Jézus ekkor odajött az ágyam­hoz - meséli a leány -, és felszólí­tott, hogy húzzam fel a hasamon a pólót. Rám tette a kezét, és valami csúnya, fekete dolgot emelt ki belőlem, majd azt mondta: most már jól leszel, és eltűnt. Néhány perc múlva, amikor felocsúdtam, láttam, hogy egy friss vágás van a hasamon, amit rendesen bevarrtak. Azonnal rohantam apám házába, és elmesél­tem neki, mi történt velem. Mi egy­szerű emberek vagyunk, még hébe­rül sem tudunk, így apám azonnal a papunkhoz ment, akinek elmondta az egészet. Az atya azt felelte, hogy ő ugyan nem hisz az ilyesmiben, de ha mégis igaz, úgy legyek boldog, és terjesszem az Ú r igéit. látja el. Luvna azóta abbahagyta is­koláitjárja az országot, és hirdeti az igét, ami csak az ő száján keresztül jut el a hívekhez. Nézzük a tényeket! A leány való­ban évek óta hasi panaszokkal küsz­ködött, de egyetlen orvos sem tudott segíteni rajta. Az is tény, hogy a lá­nyon elvégzett műtétről egyetlen kli­nika sem tud. Az orvosok megállapí­tották, hogy a seb metszése, varrása tökéletesen megfelel minden köve­telménynek. A falucska plébánosa szerint a család mélyen vallásos, de olyan egyszerűen élnek, hogy ilyen szélhá­mosság kieszelésére és végrehajtásá­ra képtelenek lennének. A történet valódisága mellett szólhat az is, hogy Luvna senkitől sem fogad el sem pénzt, sem pedig ajándékot. Csak adja, amije van: a hitét, ami el­vezette őt egy látomáshoz és onnan egy életcélhoz. (Mai Nap) A történtek óta a kis falu lakói két pártra szakadtak: az egyik a leány házához jár, hogy vele imádkozzék, a másik egy szót sem hisz el a törté­netből. A kiválasztott azt állítja, hogy azóta is minden hajnalban, pontosan fél ötkor megjelenik nála Jézus, aki tanácsokkal, utasításokkal Einstein illata Századunk zsenije, a fizikus Albert Einstein míg élt, kínosan vigyázott ar­ra, hogy csorba ne essék jó hírén. Erről később a szellemi-anyagi örökségét kezelők is gondoskodtak. Ezért történ­hetett meg, hogy a világ a legutóbbi időkig a nagy tudós relativitáselméletét és az atomfizika terén elért eredménye­it ismerte csupán. De mint ahogy az egy nemrég megjelent életrajzi műből kiderül, még egy ilyen megszállott fér­fiúnak is volt magánélete, s a kulisszák mögötti énje nem volt méltó a tudo­mánynak tett szolgálatához. Dr. Roger Highfield és Paul Carter, a könyv szerzői Einsteint a tisztálkodástól un­dorodó, feleségeit püfölő, fiaival ke­gyetlenül bánó különcnek mutatják be. Az 1879-ben született Albert Einste­in égnek álló ősz hajával maga volt a megtestesült lángelme, holott különle­ges frizurájának csak egyetlen titka volt: fésűt talán sosem látott. Kétszer nősült. Első feleségéről, Mileváról csak mostanában derítették ki: kiváló matematikus volt, és nagymértékben hozzájárult férje sikereihez Mégis nemegyszer megtörtént, hogy dicséret és simogatás helyett verés volt a jutal­ma. Másodszorra saját unokatestvérét, Elsát vette nőül a tudós. Férfiúi erejét ettől kezdve rajta mutatta be. Einstein­nek számtalan házasságon kívüli kap­csolata is volt. Egyik idős barátja, a magyar Plesch János ezekről a kalan­dokról ekképpen mesél: „Minél közön­ségesebbek és izzadtabbak voltak a lá­nyok, annál inkább szerette őket." Az életrajzírók szerint Einstein ér­zelmileg sokkal gátlásosabb volt, mint ahogy azt a társadalom feltételezte vol­na a magánéletét ügyesen titkoló fizi­kusról. Sikerült is ezzel tönkretennie két felesége és két fia, Hans Albert és Eduard életét is. (A Today alapján) Einstein nem különc volt, hanem rendetlen susogását. Ha az összes, körülbelül 30 ezer halló­sejt elhal, abszolút csendben találjuk magunkat. A gyengénhalló vagy siket emberek pedig magukba zárkóznak, emberkerülővé válnak. Gyakrabban szenvednek lelki traumáktól, mint a vakok. Nem igaz, amit a többség gondol, hogy a látás fonto­sabb a hallásnál. Végeredményben még a hallóké­szülék sem segít annyit, mint a szemüveg. Mindenképpen aggodalmat kelt, hogy a zajos környezetben végzett munka után az emberek többsége szabad idejébenis feleslegesen túlterheli hallását. A szilveszteri petárdák például hallósejtek ezreit ölik meg. A gondos apa is, ha volán mögé ül, újra és újra beletapos a gázba, hogy végül a ko­csiban már a saját hangját sem hallja. A motorke­rékpárok ugyan ma már halkabbak, mint régen, de a bukósisak a veszély forrása lehet: a szél süvítése a fül körül olyan zajt kelt, mint egy orkán. Ez a zaj messze meghaladja a motor hangjának nagy­ságát. A fiatalok hallását főleg a walkman, vagyis a sétálómagnó veszélyezteti. Volt már ennél meg­döbbentőbb példa is: a gépkocsiban olyan hang­erővel hallgattak zenét, hogy kirepültek a kocsi ablakai. A fiataloknak ezekkel a veszélyes szoká­saival magyarázható, hpgy Norvégiában minden harmadik 18 éves fiatalember halláskárosult. Mert nem igaz, hogy a zajt meg lehet szokni. Az lehet, hogy a tudatunk nem regisztrálja, de a hallósejtek attól még elpusztulnak.

Next

/
Thumbnails
Contents