Új Szó, 1994. augusztus (47. évfolyam, 177-202. szám)

1994-08-12 / 187. szám, péntek

1994. AUGUSZTUS 12. >ÓÍ SZÓPOLITIKAI HIRDETÉS Kvarda József, az Együttélés önkormányzati alelnöke szerint A helyhatósági választások nem eshetnek a politikai erok csatározásának áldozatául Kvarda József, az Együttélés önkormányzati alelnöke szerint a helyhatósági választások nem eshetnek a politikai erők csatározásának áldozatául. Alelnök úr, a parlamenti választások árnyékában intenzíven készítik elő az állami hivatalok és a parlament a helyhatósági választásokat. Az Együttélés politikai mozgalomnak van-e ereje figyelni a parlamenti és a helyhatósági választások előkészületeire egy időben? - Nem állítom, hogy egyszerű a feladat, amely előttünk Hl. Ez a megállapítás azonban nemcsak ránk, a politikai mozgalom aktivistáira és tagjaira vonatkozik, hanem az egész társadalomra, minden polgárra. Végül is: a parlamentáris demokráciában a polgároknak a választások idején van leginkább joga és lehetősége kifejezni véleményét az ország vezetőinek, illetve a helyi önkormányzatok munkájáról, ilyen alkalommal mondhat véleményt arról, mit akar és hogyan képzeli el saját jövőjét. Ilyenformán a politikusok kötelessége reálisan felmérni a helyzetet s a megállapítások alapján elérhető programokat terjeszteni az emberek elé. Az ő joguk és lehetőségük pedig .az, hogy ezen programok alapján eldöntik, kire bízzák, melyik pártra, egyéniségre ruházzák rá saját akaratuknak, elképzeléseiknek képviseletét. Közös tehát a felelőssége a választónak és a megválasztottnak egyaránt. Nekünk az Együttélésben talán annyiban könnyebb a helyzetünk, hogy mi régóta a helyi önkormányzatokra koncentrálva - a helyi problémákra, úgymond a „kisember" gondjaira figyelve - alakítjuk programunkat, illetve egy-egy régió specifikumait figyelembe véve próbáljuk meg befolyásolni a külön

: böző térségek gazdasági, szociális és kulturális fejlődését. Fényes bizonyítéka ennek a január 8-i révkomáromi nagygyűlés is, amelyről még mindig sok rosszat ír a sajtó, nem nagy örömmel nyilatkoznak egyes politikusok, én mégis mondom, Szlovákiának csak akkor van esélye a felemelkedésre, ha a Révkomáromban megfogalmazott elvek alapján építkezik, ha.a kisközösségek kezébe adja a cselekvés kulcsát. Merthogy Révkomárom üzenete ez! Nem több, és nem kevesebb. Az már nem a mi hibánk, hogy ebből megint nemzetiségi kérdést kreáltak, elszakadási szándékot, meg hasonlókat emlegettek. Igen, elfogadom, sok mindenkinek fájhat, hogy mi, szlovákiai magyarok fel merjük vállalni saját ügyeink intézését önkormányzati szinten is, regionális fejlesztési szempontból is, de ez nem a mi hibánk. Tudomásul kell végre venni, hogy a kormány nem mindentudó, nem érzékelheti a problémákat olyan pontosan, mint a kisközösségben élő emberek. Receptje nincs a bajokra, akkor hagyja az embereket cselekedni, ehhez teremtsen felétételeket. Helyzetünk tehát azért egyszerűsödik le, mert mi a parlamenti választásokra is ilyen programokkal készülünk, külön fogalmazva meg a régiók szükségleteit, céljait. . A helyhatósági választásokkal kapcsolatban manapság azonban nemcsak az a gond, hogy időben túl közel vannak a parlamenti választásokhoz, hanem az is, hogy módosítani akarja a parlament az eddigi választási rendszert. Miben rejlik a módosítás lényege, s mi erről az önök véleménye?, - Sajnálatos, de azt kell mondanom, hogy a módosító javaslatok arról győztek meg bennünket, számtalan politikai szubjektum valóban nem érti az önkormányzatok szerepének a súlyát sem a társadalom demokratizálódásának a folyamatában, sem az ország lakossága gazdasági és szociális helyzetének javítása szempontjából. Az általunk ismert törvénymódosítás ugyanis arra utal, hogy egyes pártok a kisközösségekre akarják erőszakolni pártakaratukat, a polgárokat pedig megfosztani attól a lehetőségtől, hogy az általuk ismert és elismert emberekre szavazzanak a helyhatósági választásokon. A beterjesztett törvény pölitológiai kifejezéssel élve ugyanis arra irányul, hogy a többségi választási rendszer helyett az arányost vezesse be, azaz az emberek alapvetően a pártlistákra szavazzanak, s a párt dönthesse el, bizonyos körülmények közepette ki ül a helyi önkormányzatok képviselői székébe; Azon túl, hogy ezzel lényegében egy falat emelnek a választópolgár és a képviselő közé, minthogy a képviselő bármikor hivatkozhat egy-egy kérdés kezelése kapcsán pártja álláspontjára, amely ellen ő nem tehet semmit, az a veszély is fenyegeti, hogy érdekeik képviseleté a pártcsatározások áldozatává válik, túlpolitizálódnak a kisközösségek, az önkormányzatok pedig elvesztik emberközpontú küldetésüket, s pártérdekek kiszolgálói lesznek. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a helyhatósági választások - ahogy a helyi önkormányzatok működése is - mentes legyen az ilyen szűkkeblű politikai érdekektől, mert erre csak a lakosság - az emberek, a választópolgárok - fizethetnek rá. Azaz: mi, valamennyien. A tervezet támogatói, illetve beterjesztői azonban azt mondják, az arányos választási rendszer bevezetésével megoldható az, hogy Dél-Szlovákiában minden önkormányzat összetétele tükrözni fogja a település nemzetiségi összetételét, tehát a térségben mind a szlovákoknak, mind a magyaroknak jó a megoldás. — Erről csak azt tudom mondani, hogy a populista, demagóg álpolitikusok hazugsága ez, akiknek fogalmuk sincs arról, mit jelent politikailag az arányos választási rendszer. Ennek ugyanis az égvilágon semmi köze nincs a nemzetiségi összetételi arányhoz. Hiszen hol van meghatározva az, hogy ki kire szavazhat? Magyar a magyarra, szlovák a szlovákra? Ki a magyar és kŕ nem az? Mivel igazolja, ha már új személyi kártyája van az eddigi személyazonossági igazolványa helyett, amelyen ez nincs feltüntetve? Van-e kisebbségi önkormányzati jogosítványa az így megválasztott - számbeli kisebbségben élő - nemzetcsoportnak? Nem igaz! Ez a választási rendszer nem ad választ a kisebbségi önkormányzatok létrehozásának a kérdésére, ez az elképzelés igenis pártcélokat szolgál, és az Együttélés nem tudja támogatni ezt a megoldást, már csak a nevünk miatt sem. IJiszen ez az elképzelés a megosztottságot, nem pedig az együttélést szolgálja. Indul a vagyonjegyes privatizáció Az 1989es rendszerváltozás óta társadalmunk gazdasági átalakulásának I e g j e lentősebb jellemzője a kárpótlás és a privatizáció. A privatizációnak, a jól működő piacgazdaság alapkövetelményének különböző módszerei vannak. Ezeket országonként más-más arányban, kisebb-nagyobb módosításokkal alkalmazzák, így a volt Csehszlovákiában 1991 végén és 1992-ben nagy hangsúlyt kapott a vagyonjegyes privatizáció, amelynek két jelentős funkciót szántak: egyrészt ennél a módszernél az ország felnőtt lakosságának túlnyomó része - gyakorlatilag minden 18 éven felüli állampolgár - bekapcsolódhat a magánosítás folyamatába; másrészt az összes módszer közül ez a legszélesebb mértékben a leggyorsabb, s - nem elhanyagolható szempont - a legkevésbé tőkeigényes. A többi eljárás alkalmazása - versenytárgyalás, szűkebb üzleti verseny, közvetlen eladás előre meghatározott érdeklődőnek, a meglévő üzemi vezetőségeknek vagy az alkalmazotti részvénytársaságoknak való átruházás - más kifogásolható hátrányok mellett hosszasabb folyamat, és valószínűleg néhány évtizedig is eltartana, amíg elérnénk a megfelelő arányt az állami és magánszektor között. Hosszú huzavona után végre Szlovákiában is indul kora ősszel a vagyonjegyes privatizáció második hulláma. Mint két évvel ezelőtt, most is két részre bontható a folyamat. Az első a regisztrációs időszak, amikor eldöntjük, hogy részt veszünk-e a magánosításban. A második időszakban lehetőségünk van az előre közölt jegyzék és árfolyamok alapján a vagyonjegyek felhasználásával rendelést leadni egyes részvénytársaságok részvényeire. Talán a legfontosabb tudnivaló, hogy a részvételhez szükséges megvásárolni a vagyonjegyeket tartalmazó füzetet, amelynek ára 50 korona lesz, a regisztrációhoz szükséges, külön, csak erre a célra használható bélyeg ára 1000 korona maradt. Kivételt képeznek azok a személyek, akik 1934-ben vagy előbb születtek. Nekik c.sak 700 korona értékű bélyeget kell vásárolniuk. Ahhoz, hogy valaki részt vegyen a vagyonjegyes privatizációban, három alapvető feltételnek kell eleget tennie: szlovák' állampolgárnak kell lennie, rendelkeznie kell Szlovákia területén állandó lakhellyel és legkésőbb a regisztrációs időszak első napján be kell töltenie a 18. életévüket. Aki egészségügyi vagy más okból nem tudja személyesen regisztráltatni magát, hivatalosan hitelesített megbízólevéllel felhatalmazhat erre más valós vagy jogi személyt. Mint a rimaszombati regisztrációs iroda volt vezetője szeretnék még néhány jótanácsot adni, amivel sok bosszúságot és felesleges kiadást takaríthatunk meg. Ha valaki valamilyen okból nem biztos abban, jogosult-e részt venni a folyamatban, keresse fel a legközelebbi regisztrációs irodát és ott kérjen felvilágosítást. A vagyonjegyes füzet adatainak pontos, illetve hibátlan kitöltése alapvető követelmény, bizonytalanság esetén kérjünk tanácsot. Minden esetben ajánlatos a bélyeget csak a regisztráció során, a jogosultság és a kitöltött adatok ellenőrzése után beragasztani. Egy személy csak egyszer regisztráltathatja magát, tehát csak egyetlen vagyonjegyes füzet tulajdonosa lehpt. Azok a személyek, akik érvényesen regisztráltatták magukat, a füzetben található vagyonjegyek tulajdonosaivá válnak. Ezek segítségével, egyedenként legtöbb 1000 pont terjedelemben rendelhetők meg a valódi részvények. Erre a második időszakban több, egymást követő ún. „privatizációs körön" bélül lesz lehetőségünk, illetve még ezt megelőzően, ha úgy döntünk, alkalmunk lesz átruházni vagyonjegyeinket valamelyik általunk kiválasztott beruházási alapra. A vagyonjegyek befektetésére nehéz megbízható tanácsokat adni. Ezt mindenkinek a saját belátása, tapasztalatai, tájékozódása alapján kell eldöntenie. Konkrét részvénytársaságokba csak alapos, megbízható ismeretek alapján érdemes befektetni. Ezek hiányában biztonságosabb átadni vagyonjegyeinket valamely beruházási alapnak és rábízni az ott dolgozó szakemberekre ezek elhelyezését. Elsősorban olyan alapokra gondolok, melyek alapítói már az elmúlt időszakban bizonyították rátermettségüket, hozzáértésüket és főleg regionális alapon, egy adott területhez kötődve, annak fejlesztését, fellendítését szorgalmazó célokkal jöttek létre. Komlósy Zsolt, az Együttélés parlamenti képviselője Tűi sok a hivatalnok Túl sok a hivatalnok Szlovákiában. Ezt már régóta tudjuk, mégsem tudunk a helyzeten változtatni. Sőt, minél jobban hangoztatjuk, milyen sokan is vannak, annál többen lesznek. A hivatalnok szaporodik és szaporodik. Emlékszem, kilencvenben, az állami hivatalok átszervezésekor kitört a pánik a bürokraták között, mi lesz velünk, szükség van-e még ránk. Lett. Mert az átszervezést is hivatalnok végezte. Sőt, hivatalnok találta ki. És úgy találta ki, hogy neki jó legyen. Azóta még több a hivatalnok. Gondolom, sokan ismerik azt a tanulságos római mesét az oroszlánról és etetőjéről. Az oroszlán lefogyott. Erre felügyelőt helyeztek az etető fölé, ellenőrizze azretetőt. Az oroszlán fogyott tovább. Ekkor felügyelőt helyeztek a felügyelő fölé, ellenőrizze az ellenőrt. Ez addig folytatódott, mígnem az oroszlán megdöglött. Ugyanis túl sokan lopták már előle a húst. Mi ebből a tanulság? Többek között a következő. Ha a hivatalnok rosszul végzi a munkáját (az etető kevés húst ad az oroszlánnak), a legegyszerűbb és a kívülálló számára legkézenfekvőbb megoldásnak a hivatalnokok számának növelése tűnik (felügyelőt a felügyelő fölé). Rosszul ment a környezetvédelem ügye, létrehoztuk a környezetvédelmi hivatalokat, rosszul működött az iskolaügy, az egészségügy, létrehoztuk az iskolaügyi hivatalokat és az egészségügyi biztosítót. Az utóbbi ugyanis nem biztosító, mint hittük (becsületes oroszlánetető), hanem hivatal (lopja az oroszlán húsát). , Leh^t, faogy a kormányra, a miniszterekre kellene bízni' a bürokrácia megsemmisítését. Szlovákia Mečiar kormányzása alatt megjárta ezt az utat is. Szólamokból, ígérgetésből nem is volt hiány. Közelebb hozni a polgárhoz az ügyintézést - hangoztatták, ám ez is csak jelszó maradt. Történt viszont'más. Jogtalanul kaptak jutalmat a minisztériumi dolgozók a szociális minisztériumban (több millió). Versenytárgyalás nélkül közelállók kaptak megrendeléseket az egészségügyi és pénzügyminisztériumtól (több száz millió). És még sorolhatnám. Mert a miniszter is csak hivatalnok, ráadásul hivatalnokoktól függ, és ez a siserehad visszaél kiszolgáltatottságával. Hivatalnoknak lenni jó. Nagy a hatalma. Más pénzét, az adófizetők pénzét lehet osztogatni. Törvényes keretek között ismerősöket lehet indokolatlan előnyökhöz juttatni. Büntetlenül. Ha a helyzeten változtatni akarunk, csökkenteni kell a hivatalnok hatalmát. Mindenekelőtt a központi hivatalokban lévőkét. Az augusztusi parlamenti ülésen az összeférhetetlenségi törvény által erre lehetőség nyílik. Most, a választások előtt megvan hozzá a politikai akarat. Megfelelő a politikai légkör, mégha nagy adag demagógiával fűszerezett is. A legfontosabbnak ugyanis azt láttatják a közvéleménnyel, hogy a képviselő ne vállalkozzon, ne legyen állami alkalmazott (a főfelügyelő ne lopja a húst). Ez is fontos! Fohtosabbnak tartom viszont azt, hogy az állami alkalmazott visszaélési lehetőségeit korlátozzuk (ne legyen szükség felügyelőre). Mint minden hasonlat, úgy az én általam felhozott is sántít. Mégis, talán sikerült általa érzékeltetnem, miért olyan nagyon fontos az összeférhetetlenségi törvény elfogadása a mostani augusztusi ülésen. Választások után már nem is sikerülhetne. És talán nem ez a lényeges, hogy milyen konkrét kitételeket tartalmaz, sőt talán még az sem baj, ha olyan dolgokat is tilt, amelyeket nem kellene. Nagyon fontos viszont, hogy csökkenti a hivatalnokok lehetőségeit. Csökkenti a hivatalnok hatalmát! És így áttételesen csökkenti a számukat is. Remélem, további törvényekkel ez is megvalósul. Fehér Miklós, az Együttélés parlamenti képviselője