Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-13 / 161. szám, szerda

6 OKTATAS ÚJSZÓ* 1994. JULIUS 13. Szupersuli A komáromi gimnázium eredményeiről A Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnáziumot elsősorban a természettudományi tárgyak terén elért kiváló eredményeiről ismerik. Jogosan, hiszen az iskola diákjai a matematikai és fizikai olimpia országos, sőt nemzetközi fordulóinak rendszeres résztvevői. Tavaly például az akkor még harmadikos Mizera Ferenc az Amerikai Egyesült Államokban mérhette össze tudását a világ legjobb középiskolás fizikusaival. Remélhetőleg ez az idén sem lesz másképp, hiszen Feri a nemrégiben megrendezett fizikai olimpia országos fordulóján mindössze két ponttal lemaradva végzett a második helyen, így minden esélye megvan arra, hogy az 5-tagú szlovák csapat tagjaként részt vegyen a július 10től 20-ig Pekingben megrendezésre kerülő nemzetközi versenyen. A gimnáziumnak persze nemcsak Feri szerzi a hírnevet, hanem Ódor Lajos is, aki a fizikai olimpia országos fordulóján sikeres megoldó volt és a matematikai olimpia kerületi győzteseként az iskola további két tanulójával, Keszegh Tündével és Mácza Miklóssal vett részt Pozsonyban az országos versenyen. Ott Ódor Lajos a negyedik helyet szerezte meg, így bekerült abba a 8tagú szlovák válogatott keretbe, amelyből hatan utazhatnak Hongkongba, a nemzetközi matematikai olimpiára. Ipóth Barnabástól, a gimnázium igazgatójától azonban azt is megtudtam, hogy a gimnázium „reál beállítottságát" egyre inkább ellensúlyozzák a diákok kiváló sporteredményei. Például az az éremzápor, amely április elején, az olaszországi Roveretóban megrendezett nemzetközi futballés kézilabdatomán hullott a lányok és a fiúk nyakába. A kelet-európai blokk egyedüli követeként az iskola tanulói a világ jónevű sportiskoláinak, illetve klubjainak (mint például a Bayern München) ificsapataival mérkőzhettek. A komáromi nyolcéves gimnáziumot képviselő 11 éves fiúk fociban a hatodik helyet szerezték meg, míg a 13 évesek tizenkettedikek lettek. A 17 éves kézilabdás lányok pedig a dobogó legmagasabb fokáról vehették át húsvét hajnalán a győzelmet jelképező serleget. - Vajon ki állja az előbb említett külföldi kiruccanások költségeit? - tettem fel a manapság nagyon is aktuális kérdést Ipóth Barnabásnak. - Az említett olaszországi sportesemény alkalmával ott-tartózkodásunk költségeit a rendező szervek, vagyis az UEFA, FIGC és az FIGH nemzetközi szövetségek állták, míg az utazás költségeit a diákok fedezték, de ezen kívül Komárom város önkormányzata is támogatott bennünket. Sajnos az iskola költségvetéséből nem futotta volna, mint ahogyan más iskolák is képtelenek önerőből egy külföldi szereplés finanszírozására. Az egyre gyakrabban jelentkező anyagi problémák késztettek bennünket a Király Püspök Alapítvány létrehozására, amelynek elsődleges feladata a diákok tanulmányi lehetőségeinek javítása és az esetleges külföldi tanulmányutak biztosítása. Alapítványunk segítségével és az Illyés Gyula Alapítvány hathatós támogatásának köszönhetően sikerült berendeznünk a gimnázium mintegy 600 ezer koronát érő számítástechnikai tantermét. Most az alapítvány számláján megközelítőleg 300 ezer korona van, amit magánszemélyektől, vállalatoktól, közintézményektől kaptunk. Persze, egyelőre még csak a tőkehalmozás stádiumában vagyunk, mert kisebb juttatásokkal nem szeretnénk az alapítvány vagyonát felaprózni. De hál'Istennek erre nincs is szükség, mert például az egyik kedves szülő - Horváth Zoltán, nagymegyeri magángazda - felajánlotta, hogy a kerületi versenyek dobogós helyezettjeit 5-, 3-, illetve 2 ezer koronás pénzjutalomban részesíti. Ismerve diákjaink képességeit, az elért eredményeket, bizony nem kevés az az összeg, amely kifizetésre kerül majd. Az Üj Szó rendszeres olvasói talán még emlékeznek arra a lapunk február 17-i számában megjelent írásra, amelyben Mizera Ferencnek, az iskola legjobb fizikusának a továbbtanulásához keresünk pártfogókat. Ipóth Barnabástól megtudtam, hogy Feri magyarországi továbbtanulásának költségeit, beleértve a szállást is, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem vállalja. Reméljük, hogy Ferinek most már minden esélye megvan arra, hogy ősztől az ELTE Fizika Tanszékének a hallgatója legyen. KOSÁR DEZSŐ Egyetem kontra hatalom Magyar iskolásnak nem jár családi pótlék? A szlovákiai kormányváltás izgalmai közepette mintha kissé elcsitult volna a Királyhelmeci Városi Egyetem körüli harc. A helmed polgárok keblét különben büszkeség dagasztja, hisz olyan még nem volt sosem, hogy a szlovák parlament órákon át egy távoli kisváros iskolájával foglalkozzék. Érvek hangzottak el pro és kontra, amelyek azt engedik sejtetni, hogy a KHVE működésének részleteivel nemhogy a szlovák, de egyes magyar parlamenti képviselők sincsenek tisztában. Az alábbiakban Gilányi István, a KHVE igazgatója számolt be az intézmény megalakulásának körülményeiről és jelenlegi működéséről. - Az egyetem ötlete először a Mécs László Népfőiskola egyik ülésén hangzott el. A mi vidékünkön is egyre nő az igény a könyvelési- és marketingszakemberek iránt, ráadásul a munkanélküliség is meghaladja a húsz százalékot. A munkanélküliek között nagyon sok a fiatal, ezért úgy gondoltuk, egy átképzés segítene az elhelyezkedési gondokon. Kezdetben csak egy bentlakásos tavaszinyári tanfolyamot terveztünk. Később ésszerűbbnek tűnt az oktatást távúton, levelező tagozat formájában megoldani. Ahogy mondani szokás, evés közben jön meg az étvágy, és végül a „rendes" nappali tagozat mellett döntöttünk. - Mely magyarországi iskolával sikerült kapcsolatot teremteniük? - Először a Miskolci Közgazdasági Egyetemet kértük meg az oktatási program megszervezésére. Ezt a tervezetet bizonyos okokból nem találtuk megfelelőnek, ezért a Budapesti Közelsősorban a gimnáziumi tankönyvek - alapján állítottuk össze. A vizsgáztatók nem a magyar, hanem a szlovákiai követelményrendszert vették figyelembe. - A hivatalos szlovák politika nem fogadta kitörő örömmel az iskolaalapítást... - Először a szlovák nyelvű sajtóban jelentek meg támadó hangvételű írások. Kétségbe vonták az egyetem legális voltát. A vádaskodások természetesen alaptalanoknak bizonyultak, hisz egy ilyen intézmény létrehozásához nincs szükség sem a parlament, sem a kormány jóváhagyására. Ezt a legfőbb ügyész hivatalos állásfoglalása is megerősítette. , - Bizonyos parlamenti hozzászólások szerint az egyetem tulajdonképpen nem is egyetem, hanem továbbképző tanfolyam, és az itt végzettek nem kapnak diplomát. - Az ilyen és ehhez hasonló hozzászólások célja, azt hiszem, világos. Azok, akiknek az egyetem jogi helyzetét nem sikerült megingatni, most más kifogásokat keresnek. Megkérdőjelezték már az itt szerzett diploma szlovákiai érvényességét is. Az ilyen alaptalan és átlátszó kifogásokon kívül sajnos a rosszindulatú bürokráciával is meg kell küzdenünk. A városi egyetem növendékeinek szülei nem kapták meg a családi pótlékot. A törvény világosan kimondja, hogy a pótlékra mindenki jogosult, akinek a gyereke tanulmányait végzi és még nem töltötte be a huszonhatodik életévét. Az illetékes hivatalok egyszerűen nem hajlandók elfogadni a mi igazolásainkat. - Ez súlyos anyagi következmény a családok számára, hisz az oktatás is pénzbe kerül. Mennyi tandíjat fizetnek a diákok? - Szemeszterenként ezer korona - lenne. A hiányzó családi pótlékokra való tekintettel ugyanis ettől az összegtől a második szemeszterben eltekintettünk. A továbbiakban minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy az oktatási költségeket csökkentsük. A diákok egy része azért is választotta ezt az iskolát, mert nem engedheti meg magának, hogy távolabbi, netán külföldi egyetemre járjon. Nagyon örültünk, hogy Nyugat- és Közép-Szlovákiából is akadtak jelentkezők. - Köszönöm a beszélgetést. Végezetül csak egy megjegyzés: a jelenleg érvényben lévő nemzetközi szerződések szerint mind Szlovákia, mind Magyarország köteles kölcsönösen elismerni egymás főiskolai-egyetemi bizonylatait. Ezek a szerződések minden ilyen engyezményt aláírt ország számára kötelezően érvényesek. TÓTH FERENC A megújuló iskola érdekében A pedagógia csakis akkor tölti be igazi küldetését, ha mentes a mindenkori uralkodó párt ideológiájától, ha a professzió magas szakmai követelmény állításával szűri ki magából a nem pedagógiai pályára hivatottakat, ha az iskola az örök emberi és polgári értékekből következteti ki nevelési céljait. Hogy az iskola ne valósíthasson meg etatista törekvéseket, az iskolában érvényesülnie kell a kliens - gyermek, szülő, iskolai környezet - megrendelésének, óhajának. Az iskolák állami fenntartásának kizárólagos joga maga után vonta az irányítás és a tantervek centralizálását, de még a tartalomét is. Tájainkon még a 80-as években sem indult meg az oktatás decentralizálása, sőt erősebb lett, mint valaha. A fordulat után pedig iskoláink gazdátlanul sorvadnak a sok pénzt felélő tanügy jóvoltából. Hiába fűződnének a klienseknek (értem alatta az önkormányzatokat is) világos érdekeik az iskolai neveléshez, továbbra sincs abba beleszólásuk. Csak az állam mondhatja meg, hogy mi jó a gyereknek és a szülőnek. Nagyfokú gyámkodás folyik az iskolában, úgy kezelve az állampolgárt, mintha semmi köze nem volna gyermeke neveléséhez. Sajnos, az etatizmus érvényesüléséből hasznot és bért húzó központi tanügyesek azt próbálják bizonygatni - és mindenféle beadványokkal, értékelésekkel alátámasztani igazukat -, hogy milyen jó volt eddig az iskolának, mindenről gondoskodtak helyette, nem kellett tantervet, tankönyvet választani - nincs is miből, mivel mindenből csak egy van! -, pedagógiai programot sem kellett kidolgozni. Elég lemásolni a régirégi évi terveket, csak azt a csúnya jelzőt kell kihagyni. Sajnos, s tisztelet a kivételnek, sem a járási tanügyi irányítók, sem a szakfelügyelet jelenlegi dolgozói nem tudnak tanácsot adni a gyakorló s millió adminisztrációs teendővel küszködő igazgatóknak. Mit reformpedagógia és alternatív programok! Az iskola azt az elméletet valósítja meg, amit az állam a célokból kikövetkeztet számára. Igen, elméletet a célból és nem a valóságból, amit a gyermek, a szülő, az iskola környezetében működő intézmények, szervezetek szeretnének, akarnának, elvárnának, netán igényelnének. Folyik az erőszaktétel gyermeken, szülőn, önkormányzaton. Folyik, folyhat, mert senki sem tudja: kié az iskola? A lelkiismeretes, jó pedagógus mindig is tudta: az övé. Az elfogadó, szeretetteljes légkört biztosító pedagógus tanítványai is tudták: az övék. Érdekek fűzték őket az iskolához. Örök kötődések. Most kié az iskola? Mennyire érvényesül a kliens - gyermek, szülő - elvárása az iskolai nevelésben, oktatásban? Az iskola még kiskorúként kezeli a megrendelőket, s visszaüt, ahol és ahogy tud, sértve ezzel a pedagógiai ethoszt is. A pedagógusban munkál a társadalmi presztízs elvesztéséből eredő frusztráció, így a szülő, a család felé vezető utat nem találja. Nem érti az iskola, mit akarhat a szülő. Nem tud dönteni az iskolai tulajdonlás és az iskolafenntartás jogai kiterjesztésének szükségességében setn. Igaz, a tanügy nem is kéri ki az iskola ebbeli véleményét (vagy nem is igazán kíváncsi rá). Egyre sürget azonban az idő, hogy pedagógus, szülő, önkormányzati szervek elgondolkodjanak: célunk olyan iskola megvalósítása: - ahol megszűnik a központi etatista gyámkodás, ahol érvényre jutnak a polgári demokrácia valóságban gyökerező humánus céljai, -ahol képviselve lesznek a kliens érdekei a nevelésben, az iskola tulajdonlásában és a fenntartás jogaiban, - ahol a megújulni tudó, művelt és magas szakmai színvonalat képviselő pedagógus óhajtja az újat, s gályapadból laboratóriumot csinál Németh Lászlót követve, - ahol a szülő szavát a gyermek jövőjéről való együttgondolkodás javaként fogja fel az iskola, - ahol a pedagógus a különböző érdekek összehangolója, s szakmája szerint gyermekszerető, személyiségalakító. Többféle félelem bujkál a pedagógusban. A félelmek egyike a megrendelőtől való félelem. A kliensi érdek figyelembe vétele nem jelenti a pedagógus szerep vesztését, nem az érdekek kiszolgálását, de jelenti a szakmai kompetencia kiteljesedését, a szakmai szabadság és önállóság kivívását, a társadalom meggyőzését erről, hogy a szakmai kérdésekben mindig szakmai véleményezés várható el a pedagógustól, hogy szakmai véleményezése minden pedagógiai kérdésben mérvadó. A pedagógus, a szakmai közösségek tehát szolgálatot is vállalnak szakmai szabadságuk és önállóságuk megőrzése mellett. A különbözőség a pedagógia terepe. A különbözőség figyelembe vétele meghatározó fontosságú a pedagógiaelmélet és gyakorlat szempontjából. Társadalmi, szociális, biológiai háttér szüli a különbözőséget, ami, ha bagatellizálódik, mély esélyegyenlőtlenséget termel. Ezt az esélyegyenlőtlenséget Svédországban például az iskolaügy költségvetésből történő magas részesedésével kezelik. A probléma kezelésének másik lehetősége: a különbözőségekhez való alkalmazkodás, a differenciális pedagógia. A differenciált pedagógia elveti a hagyományos évfolyam, osztály- és tantárgyrendszert, valamint az egységes nevelői célrendszert, a kötelezően előírt tantervet és az „egy tantervhez egy tankönyvet" formát. Ehhez a szemléletmódhoz sokféle tanterv (egy országos alaptanterv és kerettanterv alapján elindulva), tankönyv, pedagógiai program és taneszköz szükségeltetik. A differenciális pedagógiai nem abból indul ki, hogy valakit milyenné kell nevelni, hanem abból, hogy kinek fontos a tanulás. A felsoroltak: a kliensi érdek, az iskola és a pedagógus autonómiája,, szakmai kompetenciája, a differenciális pedagógia egyedivé teszi az iskolát, kialakul az iskola arculata. Ugyanakkor a széttartó hatások kövekeztében az iskolák megmérettetésének ideje is elérkezik. Nyugaton a túlzó széttartást core curriculumok közreadásával és a vizsgarendszer segítségével küszöbölik ki. Ezért lenne nálunk is égetően szükséges egy alaptanterv és a hozzákapcsolódó vizsgarendszer kidolgozása. Összegzésül: ezek a kívánt változások akkor indulnak meg, ha az iskolázáshoz fűződő érdek kétfelől nyilvánul majd meg, s a tulajdonjog sem csak az -államot illett— Ahhoz,.hogy a pedagógustársadalom alacsony presztízse felszálló ágba kerüljön, mélyen el kell gondolkodni a leírtak fölött, és a potenciális pedagógiai műhelyekben megszületik a jövő, s pluralista szemléletű iskolarendszerünk az európai közművelődést erősíti. ÁDÁM ZITA gazdaságtudományi Egyetem egyik tanárával vettük fel a kapcsolatot. Vállalta az oktatási program kidolgozását, sőt néhány ottani szakember „beszervezését" is. Ezzel a segítséggel indult meg az oktatás a 93/94-es tanévben. _ - Hogyan sikerült előteremteni az egyelem működéséhez szükséges anyagi javakat? - Munkánkat nem kezdhettük volna el a városi önkormányzat támogatása nélkül. A sikeres folyatás a jól megszervezett - és időben érkezett - alapítványi támogatás eredménye. Nagyon rövid idő alatt sikerült rendbehozni az oktatásra szánt épületet. Eléggé mozgalmas hónapok voltak ezek, mert ekkor a nyár derekán került sor a felvételi vizsgákra is. Ennek ellenére volt jelentkező bőven. - Milyen tantárgyakból felvételiztek a jelentkezők? - Matematikából és történelemből. A kérdéseket a Szlovákiában használatos tankönyvek -