Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-13 / 161. szám, szerda

1994. JULIUS 13. 'ŰXSZŐ' MOZAIK A polip fogságában V. Dunaszerdahelyi intermezzo Az alábbi történet nem tartozik a „véres históriák " kategóriájába, nincs benne szó megtervezett, vagy gondatlanságból elkövetett emberölésről súlyos testi sértésről, netán rejtélyes eltűnésről. Sokan vélekedhetnek majd úgy, hogy teljesen hétköznapi sztoriról van szó, amelyhez hasonlóakkal mindennapi életük során meglehetősen gyakran találkoznak. Egy pohár sör mellett talán meg is tárgyalják ezeket az eseteket, majd sokatmondóan legyintenek, és prózaibb témákra térnek át. A régi beidegződéseknek nyilván nagy szerepük van abban, hogy a társadalom az elmúlt négy évben viszonylag gyorsan napirendre tért afelett, hogy továbbra is létezik egy kiváltságos réteg, amelynek nem kell magát alávetnie a törvényeknek. ,yAhol a pénz, ott az igazság" emlékeztetett valaki nemrég egy idős bíró kedvenc mondására. Én nem tudok ezzel azonosulni. Mert ha megtenném, kétféle mércével kellene mérnem az embereket. Egyik kategóriába tartoznának a „pénzért mindent megkaphatsz" elvét valló nagypénzűek, másikba pedig a fizetésből élők többsége - én, ti, önök. Summa summárum: elfogadhatatlan számomra a gondolat, hogy az egyszerű kisember a legkisebb kihágásért is keményen fizessen, míg mások római helytartónak képzelve magukat ekképpen is viselkedjenek. Az alábbi eset e tekintetben példaértékű. Emberszöktetés a rendőrautóból 1994. január 3-án röviddel 15 óra után bejelentés érkezett a dunaszerdahelyi közlekedési rendőrségre, hogy baleset történt a Várkony-Bős közti útszakaszon. A kivezényelt járőr, Bögi Miklós a helyszínen megállapította, hogy a kisebb ütközés során személyi sérülés nem volt, ugyanakkor nyilvánvalóvá vált előtte az is, hogy a balesetért a galántai lakhelyű H. Zoltánt terheli a felelősség, akinél ittasságot állapított meg. Az illuminált állapotban lévő fiatalembert beültette a szolgálati kocsiba, és hozzáfogott kihallgatásához. Ami ezután történt, akár egy olcsó akciófilm jelenete is lehetne. A szemközti sávban feltűnt egy nagy sebességgel közeledő fekete Nissan Terano gépkocsi, amely közvetlenül a járőrkocsi mellett állt meg úgy, hogy a benne ülő rendőr nem tudott kiszállni. A Nissan vezetője, S. Tibor kiugrott az autójából, megkerülte a járőrkocsit, és a szó szoros értelmében kiráncigálta onnan a kihallgatás alatt álló személyt. Az a nagymértékű részegség következtében alig tudott járni, ezért támogatásra szorult. S. Tibor a Nissanhoz támogatta, beültette az autóba, majd rálépett a gázra. A faképnél hagyott rendőr természetesen utánuk eredt, miközben adóvevőjén keresztül értesítette a bősi körzeti rendőrséget. Innen két ember indult a segítségére. Egyikük így emlékszik vissza a történtekre: „ Kb. 15.30-kor vettük a hívást, azonnal indultunk. Egy alkalmas ponton elálltuk a Nissan útját, mégpedig úgy, hogy a rendőrautót átlósan az országút közepére állítottuk. Két oldalról kinyitottuk az első ajtókat, és vártunk. Miután a kék - Az ügyész úr számon kérte dr. Pestin, hogy ha félt Frodltól, mint állította, akkor miért nem surrant ki a házból a szomszédlátogatás ürügyén és mozgósította a rendőrséget. Önök, esküdtek, abban a zaklatott helyzetben vajon ezt tették volna? Az ítélkezés előtt már csak az marad, hogy a vádlottak szóljanak az utolsó szó jogán. A közönség fáradt, elmúlt 18 óra, a tárgyalás reggel fél tíztől tart. Most azonban a fészkelődés abbamarad, néma csend a teremben. Helmut Frodl feláll, begombolja a zakóját, s vastag jegyzettel a kezében a mikrofonhoz lép. - Hölgyeim és uraim! Fogolynak érzem magam, kétféleképpen is. Egyrészt vizsgálati fogolyként .állok önök előtt. Másrészt meghallgattak ugyan, de nem értettek meg. Számos olyan pont van, amit el szeretnék önöknek mondani... - Nem - vág közbe a bíró -, ez nem fény be volt kapcsolva, a Nissan vezető/ének meg kellett volna állnia. Az autó vezetője azonban közelünkbe érve rálépett a gázra, élesen kikerült bennünket, és továbbhajtott. Bögi szorosan a nyomában volt, és utánaeredtünk mi is. Messzire azonban nem jutottunk, mivel mintegy 500 m után egy mellékútról kihajtó gépkocsi miatt balesetet szenvedtünk. Hajszálon múlott, hogy nem hagytuk ott a fogunkat." Megkérdezem, igaz-e, hogy egyiküket a Nissan kis híján elütötte. A rendőr hallgat. Aztán értésemre adja, nem akar kellemetlenségeket sem a lakhelyén, sem a munkahelyén. Abban bízom, hogy Bögi Miklós, aki végig a Nissan nyomában maradt, kiegészíti a képet. Csalódnom kell. A dunaszerdahelyi közlekedés-rendészet vezetője, Mátyás Ferenc udvariasan tudomásomra hozza, hogy beosztottja nem köteles nyilatkozni, és ő sem utasíthatja erre. Bögi Miklós él is ezzel a lehetőséggel, és azt mondja, hogy tájékoztatásért forduljak a rendőrség szóvivőjéhez. - Ezt már megtettem, a szóvivő azonban nem ismeri az eset részleteit. Közlöm vele a szomorú tényállást. , Akkor viszont csak az ő engedélyével nyilatkozhatom" - hangzik a válasz. Felhívjuk tehát a szóvivőt, aki azonnal helyrerakja a dolgot: Bögi nyilatkozatának engedélyezése ügyében a járási rendőrség vezetője, Milan Ščevík az illetékes, aki éppen házon kívül van. Még két alkalommal keresem. Hiába. Erősödik az az érzésem, hogy a dunaszerdahelyi rendőrségen nem akaiják megkönnyíteni a munkámat. Megtudom viszont, hogy az eset kivizsgálásával az időközben Somorjára áthelyezett Nagy József közlekedési nyomozó foglalkozott. Így emlékezik vissza a történtekre: záróelőadás. Megvonom a szót, üljön vissza a helyére. Pesti Gábor igyekszik összefogottan beszélni. - Ártatlan vagyok - mondja remegő hangon, amiből megint sírás lesz. Nem öltem meg Fritz Köberlt, s halála után sem tettem vele semmit. Nem is ismertem őt, hát miért bántottam volna? Igaz, hogy Frodl a barátom volt, de olyan messze sohasem mennék a barátságért, hogy öljek, vagy segédkezzem gyilkosságban. A bíró még egy mondatot engedélyez. - Elismerem, a nagybácsi szerepének az eljátszása botorság volt, de igazából csak azért terhel engem felelősség, mert Budapesten megmutattam Frodlnak, hol vannak a szeméttároló tartályok... Ártatlan vagyok. Könnyek tömek elő az alacsony termetű férfi szeméből, és kinyújtja kezét az esküdtek felé. A megindító jelenetnek Zöllner bíró vet véget, Pestit is Magánterület! Belépni tilos! „Bögi Miklós végig követte a fekete dzsippet, amely a vízi erőmű irányába tartott, és ott egy helyi vállalat tulajdonát képező objektum előtt parkolt le. A vállalat alkalmazottai innen azzal űzték ki a rendőrt, hogy magánterületen nincs mit keresnie. Mivel fel voltak fegyverezve, kollégám arra kényszerült, hogy ne kövesse H. Zoltánt és S. Tibort az épületbe. Ezáltal szolgálati eljárását meghiúsították. Mindezt a hivatalos feljegyzésekből és az ügyiratból állapítottam meg, amelyeket a bősi körzeti rendőrségen kaptam kézhez. Az ügyirat áttanulmányozása után közlekedési szabálysértések ügyében eljáró hatósági személyként arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy esetünkben hivatalos személy elleni támadás bűntettének gyanúja áll fenn, ezért a rendfenntartó erők vezetőjéhez fordultam. Megegyeztünk abban, hogy az ügyiratot átküldőm a dunaszerdahelyi járási ügyésznek állásfoglalás céljából, ahol feltüntetem, hogy megalapozottnak tartom a hivatalos személy elleni támadás gyanúját. Az ügyészség azonban úgy határozott, hogy csupán kihágás történt a 372/90 törvény 22. §-a első bekezdésének b pontja alapján. Ez köznyelvre lefordítva azt jelenti, hogy a Nissan gépkocsi vezetője viselkedésével a közlekedés résztvevőinek biztonságát veszélyeztette. - Azonosulni tud ezzel a döntéssel? - Szerintem azt a gépjárművet, amely egy rendőr életét veszélyeztette, a Büntetőtörvény könyv szerint fegyvernek lehet tekinteni, ezért továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy az említett esetet hivatalos személy elleni támadásként kellett volna elbírálni, visszatereli a vádlottak padjára. A három órán át vitatkozó esküdtek ítéletét a tárgyalásvezető bíró ismerteti. Mind a nyolc szavazójogú laikus bíró egybehangzóan arra a meggyőződésre jutott, hogy az alattomos gaztett ötlete Helmut Frodltól származik. Nyolc igen hangzik el arra a kérdésre, hogy gyilkosság miatt elítéljék-e a rendezőt. Úgyszintén kételymentes választ adnak arra a kérdésre, hogy Köberl halálának pillanatában Frodl beszámítható volt-e. Az ügyészi érvelés ellenére viszont csak ketten vannak meggyőződve arról, hogy a tetthelyen Pesti adott „tűzparancsot" Frodlnak, hogy ő biztatta volna a lövésre. Az adószakértő bűnössége az esküdtek szerint két dologban vitathatatlan: ő csalta a lakásra Köberlt, és itatta le az altatószeres pálinkával, amivel lelövésre alkalmas állapotba hozta. Ezekért a cselekményekért húsz év börtön dukál. ami komolyabb büntetéssel járt volna, mint az egyszerű szabálysértés. Isten malmai lassan ó'rölnek Nekem a hallottakkal kapcsolatban több dolog nem fér a fejembe. Hogyan engedheti meg valaki magának azt, hogy a szolgálatban lévő rendőr akadályozza feladatának teljesítésében, s közben egy másik rendőrt életét is veszélyeztesse? És miként lehetséges az, hogy mindez a törvény fondorlatos csavarása révén büntetlenül maradhat? - Legjobb lesz, ha ezeket a kérdéseket egyenesen a járási ügyésznek teszem fel - születik meg bennem az elhatározás, és indulok, hogy valóra váltsam a tervet. Nem rajtam múlik, hogy ez nem sikerül. Az ügyészség titkárságán közlik velem, hogy a járási ügyész éppen aznap távozott. Véglegesen. Ugyanis áthelyezték. Hogy miért és ki lesz az utódja, erre nem kapok feleletet. A rendőrség szóvivőjétől azonban megtudom, hogy röviddel távozása előtt tanulmányozás céljából magához kérte a fent említett eset ügyiratát. Néhány napra rá ellenőrök érkeztek hozzá a legfőbb ügyészségről. Netán odafönt is hallottak volna a dunaszerdahelyi visszásságokról? - merül fel bennem a logikus kérdés. Pozsonyba visszatérve első dolgom, hogy felhívjam a legfőbb ügyész szóvivőjét, Slavomír Šurekot. Megtudom tőle, hogy Ľubomír Klčo járási ügyész szervezési okokból távozott Dunaszerdahelyről. Jelenleg Senicán tölti be a járási ügyész tisztségét, ami lényegesen közelebb van lakhelyéhez, Nagyszombathoz. S hogy milyen eredménnyel zárult a legfőbb ügyészség által végzett ellenőrzés? A szóvivő szerint ez szokásos rutinellenőrzés volt, amelyet a legfőbb ügyészség akkor tart indokoltnak, ha a járási ügyészség élén személycserére kerül sor. „Az ellenőrzés során nem állapítottak meg olyan hiányosságokat, amelyek indokolttá tennék a járási ügyész tevékenységének kétségbe vonását" - szögezi le, végül közli velem azt is, hogy Dunaszerdahelyen ideiglenes megbízottként Valéria Simonová foglalta el Ľubomír Klčo helyét. Végső soron tehát minden marad a régiben? HORVÁTH GABRIELLA Frodl három nap gondolkodási időt kér, Pesti elveszíti eszméletét, ájultan a földre rogy. Hogy is mondta Lehner ügyvéd? „Szörnyű bűntett, szörnyű tárgyalás, szörnyű ítélet." Epilógus Megvallom, ha Helmut Frodl magányos gyilkos lett volna, egymaga forralta volna ki a szörnyű bűntényt, maga lőtte volna főbe, s darabolta volna miszlikbe rendezőtársát, nem fogtam volna könyvírásba, nem jártam volna végig a vádlottak útját. Nem mintha a történet nem lett volna akkor is sokkolóan izgalmas, fortélyos, kegyetlen és talányos. Hiszen az indíték és a tett, a minisztériumi feljelentés és az ezért kiosztott bestiális halál nincs arányban egymással. Mint ahogyan Frodl kedves, sima, angyalarcú lénye sem illik a kannibalista embemyúzáshoz. De talán beérném azzal a más filmesek által is elfogadhatónak tartott magyarázattal, hogy aki ebben a szakmában dolgozik, filmet ír, rendez, mesterséges díszletek között él, úgy alakítja a legképtelenebb történeteket, ahogyan kedve tartja, azt előbb-utóbb az a veszély fenyegeti, hogy nem tudja élesen szétválasztani a képzelt és a valós világot, hogy számára a film az életben is továbbpereg. Persze hogy nem veszíti el minden filmes a realitásérzékét, nem válnak a mozgókép alkotói gyilkosokká. Csak az esély nő meg rá, ha a fantáziavilághoz egy afféle személyiség társul, amilyet Frodlról festettek a bírósági tárgyalás hivatásos lélekbúvárai. (Folytatjuk) 5 Az UJSZO irta l 45 éve A szárítógépek mellett K. Jánossal beszélgettünk el. Megígérte, hogy ezentúl nemcsak szorgalmas olvasója lesz az Új Szónak, de mint munkáslevelező részt akar venni a lap munkájában is. Örömmel hallgattam K. elvtárs ígéretét és bízunk benne, hogy rövidesen felkeresi soraival az Új Szó szerkesztőségét. Innen üzenjük neki, ne aggassza őt hiányos iskolai végzettsége, mert sokan vannak, akik egyetemi képzettségükkel nem a haladást szolgálják, de a dolgozó emberiség ártalmára vannak. Meg vagyunk győződve nála arról, hogy mondanivalójával a dolgozó nép javát, tehát az emberiség jobb jövőjét fogja szolgálni. Te mondtad: „Gyerkőc voltam, amikor ide kerültem a gyárba, akkorka, hogy ketten egy rocska vizet is alig bírtunk el." Neked a sors nem engedte meg, hogy iskolát végezz, hogy tanulj, téged már gyermekkorodban besorozott a kérgeskezű munkásemberek hadseregébe. Az élet megacélozott és életeddel, harcos múltaddal nemcsak gömörhorkai társaidnak szolgálhatsz például, de valamennyiünknek. 30 éve A közelmúltban nagyon puskaporos lett a hangulat az osztrák hadügyminisztériumban. Mi okozta ezt az idegességet? Az Osztrák Kommunista Párt központi lapja, a Volksstimme érdekfeszítő riportban leplezte le az osztrák hadsereg hírszerző tisztjeinek szigorúan bizalmas értekezletét. A riportot kiegészítő felvételeken nemcsak a tanácskozásra érkező magasrangú tisztek voltak láthatók, hanem az őket odaszállító katonai helikopter is. A „kém-szakértők" Kelet-Tirolban, a forgalomtól távoli Iselsbergen egy katonai kiképzőtábor épületében értekeztek. Hiába volt azonban minden titkolózásuk. A Volksstimme nemcsak értesült erről az értekezletről, hanem részletesen tájékoztatta róla olvasóit. A hadügyminisztérium alaposan felsült! Az uraknak volt tehát okuk az jrxgerültségre... 20 éV© Mielőtt a hevesebb vérmérsékletű szurkolók sziklatörmelék után nyúlnának, hogy megkövezzenek, amiért ilyen abszurd kérdést teszünk fel, nézzük meg a világbajnokságot a szép, élvezetes játék szemüvegén keresztül. Annál is inkább, mert úgy tűnik: a labdarúgás nagy ünnepén kevés kivételtől eltekintve senki sem akart ünneprontó lenni, szinte kivétel nélkül mindenki idealizálta a Nagy Játékot. Nem egyes mérkőzésekre gondolunk, hanem általában a labdarágásra. A fanatikus szurkolókon és az elfogult szakembereken kívül azonban vannak olyan nézők is, akiknek a játék szépségejelenti a labdarágást, nem pedig a mindenáron való győzelem. És ezek a nézők nincsenek elragadtatva a mai labdarágástól, amely mondjuk meg őszintén, az idei világbajnokságon sem töltötte csordultig a gyönyörűség és a szépség poharát, Nem titok, hogy korunk labdarúgásának legnagyobb baja, mondhatni rákfenéje a durvaság, a sok-sok szabálytalanság, az ellenszenves céldancs. 5 éve A dolgozók átképzése szorosan kapcsolódik a 'műszaki változásokhoz, ugyanúgy, mint a műszaki változások az emberhez. A gazdasági mechanizmus átalakításának kezdeti tapasztalatai is bizonyítják, az átalakítás sikere leginkább az emberektől függ - attól, hogy a társadalmi célkitűzések megvalósítását akarják-e, képesek-e rá. Az eddigi extenzív fejlesztés a dolgozók akaratát sajnos rendkívül alacsony szintre redukálta. Lemaradtunk a világ műszaki fejlődése mögött, s a lemaradásunkat a termelés apróbb innoválásaival nem hozzuk be, illetve nem csökkentjük. Ezért kezdjük fokozatosan tudatosítani, hogy immár elkerülhetetlenné és halaszthatatlanná vált a termelés műszaki színvonalának radikális emelése. Máig sem fogtuk fel viszont az idő értékét. Márpedig az idő - ha nem használjuk ki, nem élünk vele - ellenünk dolgozik.