Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-13 / 161. szám, szerda

1994. JULIUS 13. 'ŰXSZŐ' MOZAIK A polip fogságában V. Dunaszerdahelyi intermezzo Az alábbi történet nem tartozik a „véres históriák " kategóriájába, nincs benne szó megtervezett, vagy gondatlanságból elkövetett emberölésről súlyos testi sértésről, netán rejtélyes eltűnésről. Sokan véleked­hetnek majd úgy, hogy teljesen hétköznapi sztoriról van szó, amelyhez hasonlóakkal mindennapi életük során meglehetősen gyakran találkoznak. Egy pohár sör mellett talán meg is tárgyalják ezeket az eseteket, majd sokatmondóan legyintenek, és prózaibb témák­ra térnek át. A régi beidegződéseknek nyilván nagy szerepük van abban, hogy a társadalom az elmúlt négy évben viszonylag gyorsan napirendre tért afe­lett, hogy továbbra is létezik egy kiváltságos réteg, amelynek nem kell magát alávetnie a törvényeknek. ,yAhol a pénz, ott az igazság" emlékeztetett valaki nemrég egy idős bíró kedvenc mondására. Én nem tudok ezzel azonosulni. Mert ha megtenném, kétféle mércével kellene mérnem az embereket. Egyik kate­góriába tartoznának a „pénzért mindent megkap­hatsz" elvét valló nagypénzűek, másikba pedig a fize­tésből élők többsége - én, ti, önök. Summa summá­rum: elfogadhatatlan számomra a gondolat, hogy az egyszerű kisember a legkisebb kihágásért is kemé­nyen fizessen, míg mások római helytartónak képzel­ve magukat ekképpen is viselkedjenek. Az alábbi eset e tekintetben példaértékű. Emberszöktetés a rendőrautóból 1994. január 3-án röviddel 15 óra után bejelentés érkezett a dunaszerda­helyi közlekedési rendőrségre, hogy baleset történt a Várkony-Bős közti útszakaszon. A kivezényelt járőr, Bögi Miklós a helyszínen megállapította, hogy a kisebb ütközés során személyi sérülés nem volt, ugyanakkor nyilván­valóvá vált előtte az is, hogy a balese­tért a galántai lakhelyű H. Zoltánt terhe­li a felelősség, akinél ittasságot állapí­tott meg. Az illuminált állapotban lévő fiatalembert beültette a szolgálati ko­csiba, és hozzáfogott kihallgatásához. Ami ezután történt, akár egy olcsó akciófilm jelenete is lehetne. A szemközti sávban feltűnt egy nagy sebességgel közeledő fekete Nissan Terano gépkocsi, amely közvetlenül a járőrkocsi mellett állt meg úgy, hogy a benne ülő rendőr nem tudott kiszállni. A Nissan vezetője, S. Ti­bor kiugrott az autójából, megkerül­te a járőrkocsit, és a szó szoros értel­mében kiráncigálta onnan a kihall­gatás alatt álló személyt. Az a nagy­mértékű részegség következtében alig tudott járni, ezért támogatásra szorult. S. Tibor a Nissanhoz támo­gatta, beültette az autóba, majd rálé­pett a gázra. A faképnél hagyott rendőr természetesen utánuk eredt, miközben adóvevőjén keresztül érte­sítette a bősi körzeti rendőrséget. In­nen két ember indult a segítségére. Egyikük így emlékszik vissza a tör­téntekre: „ Kb. 15.30-kor vettük a hí­vást, azonnal indultunk. Egy alkal­mas ponton elálltuk a Nissan útját, mégpedig úgy, hogy a rendőrautót átlósan az országút közepére állítot­tuk. Két oldalról kinyitottuk az első ajtókat, és vártunk. Miután a kék - Az ügyész úr számon kérte dr. Pestin, hogy ha félt Frodltól, mint állí­totta, akkor miért nem surrant ki a ház­ból a szomszédlátogatás ürügyén és mozgósította a rendőrséget. Önök, es­küdtek, abban a zaklatott helyzetben vajon ezt tették volna? Az ítélkezés előtt már csak az ma­rad, hogy a vádlottak szóljanak az utolsó szó jogán. A közönség fáradt, elmúlt 18 óra, a tárgyalás reggel fél tíztől tart. Most azonban a fészkelődés abbamarad, néma csend a teremben. Helmut Frodl feláll, begombolja a zakóját, s vastag jegyzettel a kezében a mikrofonhoz lép. - Hölgyeim és uraim! Fogolynak érzem magam, kétféleképpen is. Egy­részt vizsgálati fogolyként .állok önök előtt. Másrészt meghallgattak ugyan, de nem értettek meg. Számos olyan pont van, amit el szeretnék önöknek mondani... - Nem - vág közbe a bíró -, ez nem fény be volt kapcsolva, a Nissan ve­zető/ének meg kellett volna állnia. Az autó vezetője azonban közelünk­be érve rálépett a gázra, élesen kike­rült bennünket, és továbbhajtott. Bö­gi szorosan a nyomában volt, és utá­naeredtünk mi is. Messzire azonban nem jutottunk, mivel mintegy 500 m után egy mellékútról kihajtó gépko­csi miatt balesetet szenvedtünk. Haj­szálon múlott, hogy nem hagytuk ott a fogunkat." Megkérdezem, igaz-e, hogy egyi­küket a Nissan kis híján elütötte. A rendőr hallgat. Aztán értésemre adja, nem akar kellemetlenségeket sem a lakhelyén, sem a munkahelyén. Abban bízom, hogy Bögi Miklós, aki végig a Nissan nyomában maradt, kiegészíti a képet. Csalódnom kell. A dunaszerdahelyi közlekedés-rendészet vezetője, Mátyás Ferenc udvariasan tudomásomra hozza, hogy beosztottja nem köteles nyilatkozni, és ő sem uta­síthatja erre. Bögi Miklós él is ezzel a lehetőséggel, és azt mondja, hogy tájé­koztatásért forduljak a rendőrség szó­vivőjéhez. - Ezt már megtettem, a szó­vivő azonban nem ismeri az eset rész­leteit. Közlöm vele a szomorú tényál­lást. , Akkor viszont csak az ő engedé­lyével nyilatkozhatom" - hangzik a válasz. Felhívjuk tehát a szóvivőt, aki azonnal helyrerakja a dolgot: Bögi nyilatkozatának engedélyezése ügyé­ben a járási rendőrség vezetője, Milan Ščevík az illetékes, aki éppen házon kí­vül van. Még két alkalommal kere­sem. Hiába. Erősödik az az érzésem, hogy a dunaszerdahelyi rendőrségen nem akaiják megkönnyíteni a munká­mat. Megtudom viszont, hogy az eset kivizsgálásával az időközben Somor­jára áthelyezett Nagy József közleke­dési nyomozó foglalkozott. Így emlé­kezik vissza a történtekre: záróelőadás. Megvonom a szót, üljön vissza a helyére. Pesti Gábor igyekszik összefogot­tan beszélni. - Ártatlan vagyok - mondja remegő hangon, amiből megint sírás lesz. ­Nem öltem meg Fritz Köberlt, s halála után sem tettem vele semmit. Nem is ismertem őt, hát miért bántottam vol­na? Igaz, hogy Frodl a barátom volt, de olyan messze sohasem mennék a barátságért, hogy öljek, vagy segéd­kezzem gyilkosságban. A bíró még egy mondatot engedé­lyez. - Elismerem, a nagybácsi szere­pének az eljátszása botorság volt, de igazából csak azért terhel engem fe­lelősség, mert Budapesten megmutat­tam Frodlnak, hol vannak a szeméttá­roló tartályok... Ártatlan vagyok. ­Könnyek tömek elő az alacsony ter­metű férfi szeméből, és kinyújtja kezét az esküdtek felé. A megindító jelenet­nek Zöllner bíró vet véget, Pestit is Magánterület! Belépni tilos! „Bögi Miklós végig követte a fekete dzsippet, amely a vízi erőmű irányába tartott, és ott egy helyi vállalat tulaj­donát képező objektum előtt parkolt le. A vállalat alkalmazottai innen az­zal űzték ki a rendőrt, hogy magánte­rületen nincs mit keresnie. Mivel fel voltak fegyverezve, kollégám arra kényszerült, hogy ne kövesse H. Zol­tánt és S. Tibort az épületbe. Ezáltal szolgálati eljárását meghiúsították. Mindezt a hivatalos feljegyzésekből és az ügyiratból állapítottam meg, ame­lyeket a bősi körzeti rendőrségen kap­tam kézhez. Az ügyirat áttanulmányo­zása után közlekedési szabálysértések ügyében eljáró hatósági személyként arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy esetünkben hivatalos személy el­leni támadás bűntettének gyanúja áll fenn, ezért a rendfenntartó erők ve­zetőjéhez fordultam. Megegyeztünk abban, hogy az ügyiratot átküldőm a dunaszerdahelyi járási ügyésznek ál­lásfoglalás céljából, ahol feltüntetem, hogy megalapozottnak tartom a hiva­talos személy elleni támadás gyanú­ját. Az ügyészség azonban úgy határo­zott, hogy csupán kihágás történt a 372/90 törvény 22. §-a első bekezdé­sének b pontja alapján. Ez köznyelvre lefordítva azt jelenti, hogy a Nissan gépkocsi vezetője viselkedésével a közlekedés résztvevőinek biztonságát veszélyeztette. - Azonosulni tud ezzel a döntéssel? - Szerintem azt a gépjárművet, amely egy rendőr életét veszélyeztette, a Büntetőtörvény könyv szerint fegy­vernek lehet tekinteni, ezért továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy az említett esetet hivatalos személy elleni támadásként kellett volna elbírálni, visszatereli a vádlottak padjára. A három órán át vitatkozó esküdtek ítéletét a tárgyalásvezető bíró ismerte­ti. Mind a nyolc szavazójogú laikus bí­ró egybehangzóan arra a meggyőződésre jutott, hogy az alatto­mos gaztett ötlete Helmut Frodltól származik. Nyolc igen hangzik el arra a kérdésre, hogy gyilkosság miatt elítél­jék-e a rendezőt. Úgyszintén kétely­mentes választ adnak arra a kérdésre, hogy Köberl halálának pillanatában Frodl beszámítható volt-e. Az ügyészi érvelés ellenére viszont csak ketten vannak meggyőződve arról, hogy a tetthelyen Pesti adott „tűzparancsot" Frodlnak, hogy ő biztatta volna a lö­vésre. Az adószakértő bűnössége az esküdtek szerint két dologban vitatha­tatlan: ő csalta a lakásra Köberlt, és itatta le az altatószeres pálinkával, amivel lelövésre alkalmas állapotba hozta. Ezekért a cselekményekért húsz év börtön dukál. ami komolyabb büntetéssel járt volna, mint az egyszerű szabálysértés. Isten malmai lassan ó'rölnek Nekem a hallottakkal kapcsolatban több dolog nem fér a fejembe. Hogyan engedheti meg valaki magának azt, hogy a szolgálatban lévő rendőr aka­dályozza feladatának teljesítésében, s közben egy másik rendőrt életét is veszélyeztesse? És miként lehetséges az, hogy mindez a törvény fondorlatos csavarása révén büntetlenül maradhat? - Legjobb lesz, ha ezeket a kérdé­seket egyenesen a járási ügyésznek teszem fel - születik meg bennem az elhatározás, és indulok, hogy valóra váltsam a tervet. Nem rajtam múlik, hogy ez nem sikerül. Az ügyészség titkárságán közlik velem, hogy a járá­si ügyész éppen aznap távozott. Vég­legesen. Ugyanis áthelyezték. Hogy miért és ki lesz az utódja, erre nem kapok feleletet. A rendőrség szó­vivőjétől azonban megtudom, hogy röviddel távozása előtt tanulmányo­zás céljából magához kérte a fent em­lített eset ügyiratát. Néhány napra rá ellenőrök érkeztek hozzá a legfőbb ügyészségről. Netán odafönt is hal­lottak volna a dunaszerdahelyi visszásságokról? - merül fel bennem a logikus kérdés. Pozsonyba visszatérve első dolgom, hogy felhívjam a legfőbb ügyész szó­vivőjét, Slavomír Šurekot. Megtudom tőle, hogy Ľubomír Klčo járási ügyész szervezési okokból távozott Dunaszer­dahelyről. Jelenleg Senicán tölti be a járási ügyész tisztségét, ami lényege­sen közelebb van lakhelyéhez, Nagy­szombathoz. S hogy milyen ered­ménnyel zárult a legfőbb ügyészség által végzett ellenőrzés? A szóvivő szerint ez szokásos rutinellenőrzés volt, amelyet a legfőbb ügyészség ak­kor tart indokoltnak, ha a járási ügyészség élén személycserére kerül sor. „Az ellenőrzés során nem állapí­tottak meg olyan hiányosságokat, amelyek indokolttá tennék a járási ügyész tevékenységének kétségbe vo­nását" - szögezi le, végül közli velem azt is, hogy Dunaszerdahelyen ideigle­nes megbízottként Valéria Simonová foglalta el Ľubomír Klčo helyét. Végső soron tehát minden marad a régiben? HORVÁTH GABRIELLA Frodl három nap gondolkodási időt kér, Pesti elveszíti eszméletét, ájultan a földre rogy. Hogy is mondta Lehner ügyvéd? „Szörnyű bűntett, szörnyű tárgyalás, szörnyű ítélet." Epilógus Megvallom, ha Helmut Frodl ma­gányos gyilkos lett volna, egymaga forralta volna ki a szörnyű bűntényt, maga lőtte volna főbe, s darabolta vol­na miszlikbe rendezőtársát, nem fog­tam volna könyvírásba, nem jártam volna végig a vádlottak útját. Nem mintha a történet nem lett volna akkor is sokkolóan izgalmas, fortélyos, ke­gyetlen és talányos. Hiszen az indíték és a tett, a minisztériumi feljelentés és az ezért kiosztott bestiális halál nincs arányban egymással. Mint ahogyan Frodl kedves, sima, angyalarcú lénye sem illik a kannibalista embemyúzás­hoz. De talán beérném azzal a más filme­sek által is elfogadhatónak tartott ma­gyarázattal, hogy aki ebben a szakmá­ban dolgozik, filmet ír, rendez, mester­séges díszletek között él, úgy alakítja a legképtelenebb történeteket, ahogyan kedve tartja, azt előbb-utóbb az a ve­szély fenyegeti, hogy nem tudja élesen szétválasztani a képzelt és a valós vilá­got, hogy számára a film az életben is továbbpereg. Persze hogy nem veszíti el minden filmes a realitásérzékét, nem válnak a mozgókép alkotói gyil­kosokká. Csak az esély nő meg rá, ha a fantáziavilághoz egy afféle személyi­ség társul, amilyet Frodlról festettek a bírósági tárgyalás hivatásos lélekbú­várai. (Folytatjuk) 5 Az UJSZO irta l 45 éve A szárítógépek mellett K. Jánossal beszélgettünk el. Megígérte, hogy ezentúl nemcsak szorgalmas olvasója lesz az Új Szónak, de mint munkásle­velező részt akar venni a lap munkájá­ban is. Örömmel hallgattam K. elvtárs ígéretét és bízunk benne, hogy rövide­sen felkeresi soraival az Új Szó szer­kesztőségét. Innen üzenjük neki, ne aggassza őt hiányos iskolai végzettsé­ge, mert sokan vannak, akik egyetemi képzettségükkel nem a haladást szol­gálják, de a dolgozó emberiség ártal­mára vannak. Meg vagyunk győződve nála arról, hogy mondani­valójával a dolgozó nép javát, tehát az emberiség jobb jövőjét fogja szolgál­ni. Te mondtad: „Gyerkőc voltam, amikor ide kerültem a gyárba, akkor­ka, hogy ketten egy rocska vizet is alig bírtunk el." Neked a sors nem engedte meg, hogy iskolát végezz, hogy ta­nulj, téged már gyermekkorodban be­sorozott a kérgeskezű munkásembe­rek hadseregébe. Az élet megacélo­zott és életeddel, harcos múltaddal nemcsak gömörhorkai társaidnak szolgálhatsz például, de valamennyi­ünknek. 30 éve A közelmúltban nagyon puskapo­ros lett a hangulat az osztrák hadügy­minisztériumban. Mi okozta ezt az idegességet? Az Osztrák Kommunista Párt központi lapja, a Volksstimme ér­dekfeszítő riportban leplezte le az osztrák hadsereg hírszerző tisztjeinek szigorúan bizalmas értekezletét. A ri­portot kiegészítő felvételeken nem­csak a tanácskozásra érkező magas­rangú tisztek voltak láthatók, hanem az őket odaszállító katonai helikopter is. A „kém-szakértők" Kelet-Tirol­ban, a forgalomtól távoli Iselsbergen egy katonai kiképzőtábor épületében értekeztek. Hiába volt azonban min­den titkolózásuk. A Volksstimme nemcsak értesült erről az értekez­letről, hanem részletesen tájékoztatta róla olvasóit. A hadügyminisztérium alaposan felsült! Az uraknak volt te­hát okuk az jrxgerültségre... 20 éV© Mielőtt a hevesebb vérmérsékletű szurkolók sziklatörmelék után nyúl­nának, hogy megkövezzenek, amiért ilyen abszurd kérdést teszünk fel, néz­zük meg a világbajnokságot a szép, él­vezetes játék szemüvegén keresztül. Annál is inkább, mert úgy tűnik: a lab­darúgás nagy ünnepén kevés kivé­teltől eltekintve senki sem akart ün­neprontó lenni, szinte kivétel nélkül mindenki idealizálta a Nagy Játékot. Nem egyes mérkőzésekre gondolunk, hanem általában a labdarágásra. A fa­natikus szurkolókon és az elfogult szakembereken kívül azonban vannak olyan nézők is, akiknek a játék szép­ségejelenti a labdarágást, nem pedig a mindenáron való győzelem. És ezek a nézők nincsenek elragadtatva a mai labdarágástól, amely mondjuk meg őszintén, az idei világbajnokságon sem töltötte csordultig a gyönyörűség és a szépség poharát, Nem titok, hogy korunk labdarúgásának legnagyobb baja, mondhatni rákfenéje a durvaság, a sok-sok szabálytalanság, az ellen­szenves céldancs. 5 éve A dolgozók átképzése szorosan kapcsolódik a 'műszaki változások­hoz, ugyanúgy, mint a műszaki vál­tozások az emberhez. A gazdasági mechanizmus átalakításának kezdeti tapasztalatai is bizonyítják, az átala­kítás sikere leginkább az emberektől függ - attól, hogy a társadalmi cél­kitűzések megvalósítását akarják-e, képesek-e rá. Az eddigi extenzív fej­lesztés a dolgozók akaratát sajnos rendkívül alacsony szintre redukálta. Lemaradtunk a világ műszaki fejlődése mögött, s a lemaradásunkat a termelés apróbb innoválásaival nem hozzuk be, illetve nem csök­kentjük. Ezért kezdjük fokozatosan tudatosítani, hogy immár elkerülhe­tetlenné és halaszthatatlanná vált a termelés műszaki színvonalának ra­dikális emelése. Máig sem fogtuk fel viszont az idő értékét. Márpedig az idő - ha nem használjuk ki, nem élünk vele - ellenünk dolgozik.

Next

/
Thumbnails
Contents