Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-13 / 161. szám, szerda

4 HAZAI KÖRKÉP * T ... 1994. J

uLIUS 15. A táblatörvény "TEGNAP OLVASTUK J Anyakönyvek, táblák és Slota Az a párt, amelynek élén Ján Slota, zsolnai polgármester áll, a legutóbbi közvélemény-kutatás szerint a választók 8,8 százalékának támogatását élvezi. Mit tegyünk ehhez hozzá? Talán csak annyit, hogy az a politikus, aki előszeretettel beszél irányvonala egyértelműségéről, és aki számára az olyan nacionalisták mint Jozef Prokeš és Marian Andel megtévedt világpolgárok, aránylag nagy visszhangot kelt társadalmunkban. Kétségtelen, hogy az SZNP támogatottságának csaknem 200 százalékos növekedése az anyakönyvi törvény és az ún. táblatörvény ügyének köszönhető. Slota halódó pártja friss vért kapott, híveit ismét mozgósították, van miért és mi ellen harcolniuk. Kérdéses, mennyiben tudatosítják ezt azok a politikusok, de újságírók is, akik nagy teret adnak ezeknek az „ügyeknek", és az érvekben s ellenérvekben fuldokolnak. Legfőbb ideje világosan kimondani, hogy az anyakönyvekkel és a táblákkal kapcsolatos tömeges nemzeti kielégülés azok tragikomikus helyzetébe sodorja a társadalmat, akik nem tudják, hol van észak. Ha tudatosítjuk, milyen fontos kérdések várnak megoldásra, és milyen következményei lehetnek az általuk emlegetett problémáknak, akkor azok egyszerűen ostobaságoknak tűnnek. Többek között azért, hogy ezek felemlegetésének egyetlen eredménye: ingyenes választási kampány Slota és a hozzá hasonlók, köztük Mečiar javára. Röviden: ha a szlovák rádió és televízió legfontosabb hírműsorait továbbra is a táblatörvényről elmondottakkal kezdi, és ha Duray Miklós továbbra is azt ismételgeti, hogy alapjában ez a törvény sem felel meg neki, akkor senki se csodálkozzon azon, hogy Slota támogatottsága x százalékkal tovább nő. Nevetséges, de Szlovákiában sajnos továbbra is érvényes: minél többet beszélnek azokról a dolgokról, amelyek a civilizált államokhoz közelítenek bennünket, annál eredményesebbek azok, akiknek esetleges hatalomra jutása egészen máshová sodorná ezt az országot. Karol Wolf, SME vIzöB | Az elmúlt héten is folytatódott a száraz időjárás. Az öntözött területeken a csapadék mennyisége csak 0,3-9,0 milliméter volt, csupán Senicán és Privigyén érte el a 14,7 és a 15,8 millimétert. Az öntözött területeken a párolgás az egyes terményeknél 20-35 milliméter volt, a nem öntözötteken lényegesen alacsonyabb értékeket mutatott ki, ami negatívan befolyásolja a növények növekedését és fejlődését. A könnyű és nehéz talajú területeken a csapadékhiány miatt hervadni kezdhet a növényzet. Az előrejelzés szerint ezen a héten derült idő lesz, a délutáni órákban csak elvétve fordulnak elő záporok és zivatarok. A növényzetet mindenütt veszélyezteti a szárazság, ezért minden öntözőberendezést ki kell használni. A hét végén és az éjszakai órákban is öntözni kell. Előnyben kell részesíteni a jó állapotú, nem.gyomos növényeket, elsősorban a kukoricát, cukorrépát, takarmányokat. Az öntözésnél a zöldségen kívül gondolni kell a gyümölcsösökre és a szőlőkre is. Öntözési Kutatóintézet Pozsony A Nemzeti Tanács 1994. július 7.én törvényt fogadott el a községek megjelöléséről a nemzeti kisebbségek nyelvén. A törvény végleges szövege még nem áll rendelkezésünkre, az alábbiakban a megtárgyalt és jóváhagyott tervezetet közöljük, amelyet kiegészítettünk a parlament által megszavazott módosításokkal. 18 l\l Azokat a községeket, amelyekben a nemzeti kisebbség tagjai a lakosságnak legalább 20 %-át alkotják (a továbbiakban csak községek) a nemzeti kisebbség nyelvén jelölik meg a községek elejét és a községek végét jelző különálló közlekedési táblákon. /2/ A közlekedési táblákat az 1. bekezdés szerint azon közlekedési tábla alá helyezik, amely a község nevét jelöli meg, minden esetben a hivatalos nyelven.') /3/ A községek nemzeti kisebbségek nyelvén való jelölésének jegyzékét a törvény melléklete tartalmazza; a megjelölések helyi jellegűek. /4/ A Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma kötelező érvényű jogszabállyal határozza meg a községek nemzeti kisebbségek nyelvén való tájékoztató jelölését szolgáló közlekedési táblát, amely eltérő lesz a község nevét feltüntető közlekedési táblától. 2§ A hivatalos kapcsolatban, főleg a köziratokon, a községi pecséteken, térképeken, a postai forgalomban kizárólag a hivatalos nyelvű községneveket használják. 3§ /!/ A község lakossága

2' szavazással dönthet a törvény mellékletében feltüntetett községjelölés megváltoztatásról és ilyen módon határozhat a községnek a nemzeti kisebbség nyelvén való jelöléséről, ha a törvény melléklete nem tartalmazza az ilyen jelölést. /2/ A szavazás az 1. bekezdés szerint akkor érvényes, ha a külön jogszabály

3) szerint szavazásra jogosult lakosok abszolút többsége részt vesz azon. A község döntése az 1. bekezdés szerint akkor érvényes, ha a szavazáson részt vett lakosoknak legalább 80 %-a érvényesen mellette szavazott. /3/ Az 1. és 2. bekezdés nem vonatkozik azokra a községekre, amelyeknek neve 1867 és 1918, illetve 1938 és 1949 között megváltozott. 4§ Az államigazgatási szervek

4) kötelesek megjelölni a községeket ennek a törvénynek az értelmében. 5§ Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba, kivéve a 4§-t, amely 1994. november l-jén lép hatályba. 1/ Az SZNT 517/1990 Tt. sz. törvénye a területi és közigazgatási felosztásról, 3§ 2/ A Nemzeti Tanács 369/1990 Tt. sz. törvénye a községi rendezésről, 4§, 2. bekezdés, b/ pont 3/ Az SZNT 346/1990 Tt. sz. törvénye a községek önkormányzati szerveinek választásáról, 2 § 4/ A Szövetségi Belügyminisztérium 99/1989 Tt. sz. rendelete a közúti közlekedés szabályairól Nemcsak a név változott? Olvasóink közül sokan jól ismerik az Ibusz pozsonyi irodáját, hiszen az elmúlt évek alatt többször igénybe vették szolgáltatásait. Tegnap módosították a cégtáblát: az Austropa elnevezés került a Panská (a volt Nálepkova) utca 10 alatt székelő iroda bejárata fölé. - Az új név elsősorban azt a változást eredményezi, hogy az ügyfeleinknek a korábbinál jóval nagyobb kínálattal szolgálhatunk - mondotta Julis Rózsa irodavezető a megnyitó alkalmával rendezett sajtótájékoztatón. - A neves osztrák iroda ugyanis olyan kapcsolatokkal rendelkezik szerte a világban, hogy az utazni vágyók szinte korlátlan igényeikkel fordulhatnak hozzánk, és mi az ismert és a nyugati turisták által kedvelt üdülőhelyekre utaztatjuk őket. Keresztény értelmiségiek találkozója A keresztény értelmiségieket tömörítő Szlovákiai Magyar Pax Romana szövetség az elmúlt napokban harmadszor rendezte meg találkozóját, ezúttal Léván. A Szlovákia különböző tájairól érkezett résztvevők értékes előadásokat hallgattak meg a kereszténység és nemzettudat összefüggéseiről. A július 7-9-ig tartó rendezvényen olyan neves előadók szerepeltek, mint Jeleníts István piarista tartományfőnök, Bőibe ritz Pál professzor, Gereben Ferenc szociológus (mind Budapestről), András Károly, Münchenben élő politológus, akik különféle szempontból elemezték az adott témát. Az előadásokból kitűnt, hogy a kereszténység s a nemzeti identitástudat összetartozó fogalmak, melyeknek a keresztények életében együtt kell megvalósulniuk, megmutatkozniuk. Az, hogy büszkék vagyunk magyarságunkra, nem jelent nacionalizmust; a nemzethez erkölcsi felelősségtudattal kell viszonyulnunk - ezt mondja a keresztény tanítás is, hangsúlyozta előadásában Jeleníts István. A találkzó zárónapján megtartották a Szlovákiai Magyar Pax Romana Keresztény Értelmiségiek Szövetsége III., tisztújító közgyűlését, amelyen új elnököt és titkárt választottak Alaksza János, illetve Rédli Margit személyében. Döntés született arról is, hogy egy év múlva Kassa ad otthont a nyári találkozónak. -thaAz osztrák partner rövidesen korszerű számítógépekkel szereli fel az irodát, s akkor valóban közvetlen összeköttetésük lesz a világgal. Az irodavezető viszont szerényen elárulta: annak ellenére, hogy a határok megnyíltak, a távoli országok is elérhetőek, a régi ibuszosok tudják: Magyarországon számtalan olyan szép és vonzó hely van, amelyek miatt érdemes a szomszédban maradni. A Balaton, a hajdúszoboszlói, a gyulai vagy a harkányi fürdő méltán versenyez a tengerparti üdülőkkel. S aki az immár elérhető távolságok ellenére a közelben, de az országhatáron túl, történetesen déli szomszédainknál kíván pihenni, továbbra is választhatja partneréül az Austropa-Ibuszt. D. T. Hogyan szavaztak a törvényről? A parlamentben 131 képviselő voltjelen. Közülük a törvényt támogatták 76-an, ellene voltak 49-en, 5-en tartózkodtak, 1 képviselő pedig nem szavazott. • Az egyes pártok képviselői így szavaztak: Együttélés - mellette 9 MKDM - mellette 5 DBP - mellette 25 ellene 1 tartózkodott 1 KDM-mellette 18 Demokrata Unió - mellette 2 tartózkodott 1 nem szavazott 1 Nemzeti Demokrata Párt - mellette 2 tartózkodott 2 Függetlenek - mellette 1 ellene 1 DSZM - ellene 40 tartózkodott 1 SZNP - ellene 7 A törvényhez csatolt mellékletet, amely tartalmazza a kisebbségek nyelvén megjelölendő községek jegyzékét, a napokban közöljük. Hubik István halálára Nagy veszteség érte a szlovákiai magyar szellemi életet: hosszú betegség után elhunyt fordításirodalmunk kiemelkedő képviselője, Hubik István. Garamkövesden született. Középiskolai tanulmányait a komáromi bencés gimnáziumban 1938-ban fejezte be, majd jogi doktorátust szerzett a pécsi Erzsébet Tudomány Egyetemen. Az ötvenes évek közepétől a szlovákiai magyar könyvkiadásban dolgozott. Részt vett a Madách Kiadó létrehozásában, amelynek éveken keresztül a főszerkesztője volt. A nagy eredményeket elért szlovák-magyar közös könyvkiadásnak a kibontakoztatásában is közreműködött. Fordítói tevékenysége mennyiségileg és minőségileg a legjobb szlovákiai magyar teljesítmények közé tartozik. A szlovák és a cseh irodalomból fordított, s több jeles írót, köztük a szlovák Kukučint és a cseh Danéket szinte életművi teljességben mutatta be a magyar olvasóközönségnek. Kiváló munkájáért többször is elnyerte a fordítói Madách-díjat. A fordítói munka elméleti problémáival is behatóan foglalkozott, s tapasztalatait, felismeréseit az általa szervezett szemináriumokon és a sajtóban közölt tanulmányokban fordítói közösségünk rendelkezésére bocsátotta. Hubik István csak fizikailag távozott közülünk. Emlékét a szlovákiai magyar írók és a fordítótársak őrizni fogják, s félszáznál több fordításkötete révén az olvasók is kapcsolatban maradnak vele. Turczel Lajos Frigyre lépett az Ibusz és az Austropa L AHOGY ÉN LATOM Bugár Béla a „felsőházban" írásaimban csak egészen kivételes esetekben élek sportban használatos szakkifejezésekkel. Ez a dolgozatom ilyen szempontból a kivételes esetek közé tartozik. Ugyanis a FOCUS Közvéleménykutató Intézet arról adott ki tegnapelőtt jelentést, hogy a szlovákiai politikai pártok elnökei milyen népszerűségnek örvendhetnek saját pártjuk szavazóbázisán belül. A FOCUS illetékes munkatársa két csoportra osztotta a pártelnököket. Az egyikbe azok tartoznak, akik lehetséges szavazóik körében 50 százalékosnál nagyobb bizalomnak örvendenek, illetve azokra, akik - sportbajnoksági tabellaírók egykor kedvelt kifejezésével szólva - az „alsóházban" vannak, tehát az irántuk kinyilvánított bizalom mértéke nem éri el az 50 százalékot. A „felsőházi tagok" iránti bizalom ilyen mértékű: Mečiar 84 százalék, Moravčík 71 százalék, Weiss 62 százalék, Bugár 57 százalék, Carnogurský 51 százalék. Az „alsóházi tagok" közül Lupták népszerűsége 38 százalékos, Durayé 19 százalékot tesz ki, a nyomban alatta levő Slotáé pedig 17 százalékot. A sereghajtó Hagyari, aki 8 százalékot kapott. Sokat lehetne vitatkozni valamennyi pártelnök népszerűségi indexének alakulásáról. Feltehetnénk a kérdést, vajon kihez pártoltak át a szélsőségesen nacionalista Slota szavazói. Mečiarhoz? Aki szintén szélsőséges, ennek ellenére nagyon népszerű a nem aggyal, hanem hormonokkal boxolók körében. Vagy elmorfondírozhatnánk afölött, hogy Hagyarinak valóban az ártott-e meg, hogy saját pártjának elnöksége megvonta tőle a bizalmat. Nyilván ezek a kérdések is érdekelnek bennünket, magyarokat, figyelmünk azonban elsősorban mégiscsak arra összpontosul, mi mindennel függ össze, hogy 1992 óta ennyire „átrendeződött" a kettős koalíción belüli pártelnökök népszerűségi mutatója. Aligha tévedek nagyot, amikor állítom, hogy Bugár Béla népszerűsége elsősorban mértékletességének köszönhetően kúszott fel a „felsőházba". Igaz, hogy a politikát Szlovákiában manapság többnyire a pártirodákban csinálják, azt azonban ennek ellenére is megérzi a „váralján" lakó választópolgár, hogy mi történik a „várban". A leendő voksolókat 1992 nyarán is az érdekelte elsősorban, megvalósul-e az áhított hármas koalíció, illetve, hogy kinek a hibájából nem valósult meg. E téren mindmáig nem változott a helyzet. Pontosan azokat a kérdéseket teszi fel ma is a szlovákiai magyar politikusoknak, amit két esztendeje, és azért itt-ott megtudott egyetmást. A rádióból és a televízióból (és sokkal kevesebbet a szlovákiai magyar sajtóból). Megtudta például a magyarországi választási kampány során, hogy melyik pártelnök mennyire volt jó jövendőmondó, és a pártelnöki jóslatokat a magyar parlament megalakulása után összehasonlította a valósággal. Közben abból ir.dult ki, valóban van abban valami, hogy a szlovákiai magyarok politikai íizlése rokon a magyarországiakéval. Ha másért nem, azért, mert a gazdaSágban, a szociális kérdésben ugyanolyanok a gondjaink, mint a magyarországiakéi. Hogy az egyik pártelnök népszerűsége 57 százalékra szökött fel, a másiké pedig 19 százalékra zuhant vissza, közvetlenül annak az eredménye, hogy Bugár Béla a Mečiar-kormány bukása után szorgalmazta a hármas koalíciót, amely most úgy tűnik, megvalósul. A „felsőházi tagságot" most próbáljuk meg ne sporthírlapírói szakkifejezésként értelmezni, hanem értelmezzük eredeti jelentésének megfelelően. Az a kifejezés, hogy „felsőház" azt is jelenti, hogy: szenátus. Számos államban a legtapasztaltabb politikusokból megvesztegethetetlen arisztokratákból áll ez a testület. Olyan emberekből, akik ha úgy gondolják, hogy a törvényhozók pártérdekeket követve elgaloppírzták magukat, felemelik szavukat egy-egy döntés ellen. Visszaadják például a honatyák által elfogadott törvényt, ha úgy vélik, hogy érvényesítésével veszedelmes feszültség keletkezhet a társadalomban. A szlovákiai magyar politikai struktúrában a hármas koalícióról hozott eddigi döntések veszedelmes feszültségforrásokat tartalmaznak.- A Magyar Polgári Párttal rokonszenvezők úgy érzik, hogy az eddig elfogadott feltételek diktátumként fogalmazódtak meg. A jelöltek számát illetően is és a szavazólistákon Juttatott" helyek tekinteté-, ben úgyszintén. Az MPP vezetői az ügy érdekében, a hármas koalíció megvalósulását elősegítve talán aláírják a koalíciós szerződést, a „váraljaiaknak" azonban igen sok esetben meglesz róla a véleménye. És a maguk módján levonják a következtetést. E tekintetben óriási a „felsőházba" került Bugár Bél a felelőssége. TÓTH MIHÁLY