Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-09 / 158. szám, szombat

1994. JÚLIUS 9. _ „ - ÉRDEKESSÉG Görföí Lmzsa Textilesekre vadásznak Kötelező a midi Egy példa arra, hogy mindennek az ellenkezője is igaz. Van a Földkö­zi-tenger partján egy falu, Cap d'Ag­de, ahol tavasztól őszig naponta átla­gosan 50 ezer helybéli és turista meztelenül jár az utcákon; Ádám­kosztümben tér be a boltokba, szóra­kozóhelyekre, és persze ugyanígy ballag le a strandokra is! Immár har­minc év óta szigorúan megtartják a helységnévtábla alatti figyelmezte­tést: Nuditeobligatoire. Mi több, még ellenőrzik is az előírt mezítelen­kedést, mert a hatóságok szgiint el­szaporodtak a nadrágosok. A helyi rendőrök - természetesen ugyancsak mezítelenül - vadásznak a textilesekre. (Rejtély, hogy hova tűzi jelvényét a körzeti megbízott?) " Az egyik megbírságolt családapa, aki immár évtizedek óta visszajár a francia faluba, ugyanis annak idején Cap d'Agde-ben épített üdülőt, föl is háborodott: meg kell érteni, gyerme­keink számára a nudizmus elavult di­vat; ők jobban érzik magukat fürdőruhában. (MN) Sarkra éjszakája Hillary kiborult '„Ez a nő többé nem teszi be a lá­bát a házamba!" - mondta állítólag Hillary Clinton férjének, az amerikai elnöknek. A „veszedelem" Barbra Streisand személyében jelentkezett a Fehér Házban, amikor Hillary éppen Arkansasba utazott, hogy beteg édesapját meglátogassa. Barbra láto­gatása elhúzódott Bilinél, olyannyi­ra, hogy a művésznő éjszakára is ott maradt az elnöki rezidencián. Ez dü­hítette fel a First Ladyt annyira, hogy meggondolatlannak tűnő kijelentését megtegye. (m—p) Távoznia kell a palotából Erzsébet ­albérletben Augusztusban hazaköltözik ma­májához II. Erzsébet angol királynő. „Albérlete" csak ideiglenes jellegű lesz, s nem valamilyen családi vi­szály indokolja, hanem a Bucking­ham-palota tisztviselőinek apró mu­lasztása. Az illetékesek arra számítottak, hogy a királynő nyári szabadsága idején - amint az más években szo­kásos volt - a Britannia nevű uralko­dói jachton tesz tengeri körutat Skó­cia körül. Az idén azonban más program vár rá: a brit Nemzetközös­ség fejeként augusztus 13-án a kana­dai Montrealba kell utaznia, hogy személyesen nyissa meg a sportver­senyeket, s jelen legyen a küzdelmek során is. Csakhogy a jachtutazással számo­ló tisztviselők korábban bejelentet­ték, hogy augusztus 7-től nyílnak meg a turisták számára a Buckhing­ham Palace kapui, s sokan már meg is vették nyolcfontos belépőjegyü­ket. Az időpontot csak komoly bot­rány vállalásával lehetett volna meg­változtatni, viszont a királynő sem maradhat az épületben, ezt a bizton­sági előírások, s egyáltalán a palota „turistamegszállása" lehetetlenné tenné. II. Erzsébet máshová sem költöz­het, hiszen Sandringham, Balmoral és Windsor ebben az időszakban ugyancsak nyitva áll a nagyközön­ség előtt. Utolsó menedékként ma­radt számára a skót felföldön fekvő, kevésbé ismert Birkhall, amely a 93 éves anyakirálynőnek, Erzsébet édes­anyjának nyári kastélya. • (FEP) Egy kis fürdőruha-történelem Víz alatti illem Mennyit keres ma Mandela? Az ország új parlamentje jóvá­hagyta az újonnan kinevezett ve­zetők jövedelmét. A 915 tisztségvi­selő bére évente-70 millió dollárnyi összeggel terheli meg az államkincs­tárat. Igaz, hogy adó formájában 16 milliónyit azonnal vissza is vesznek belőle. A Dél-afrikai Köztársaság új elnö­ke, Nelson Mandela 575 ezer randot (160 ezer USD) kap évente. Tény vi­szont, hogy az új törvény értelmében adóznia kell utána. Nála többet csak a japán kormányfő (415 ezer USD) és Bili Clinton amerikai elnök (200 ezer USD) könyvelhet. Ha az egy főre eső nemzeti jövedelemre vetít­jük az elnöki fizetéseket, akkor meg­állapítható, hogy az olasz kormányfő háromszor, a francia négyszer, a ka­nadai ötször, a brit hatszor, az ameri­kai kilencszer, a japán ötvenhétszer, s a dél-afrikai hatvannégyszer annyit keres, mint országának átlagpolgára. Az új elnököt ezen felül pretoriai és fokvárosi palota, személyzet, autó­flotta illeti meg ingyenesen. A fejlődő országokról, illetve a többi afrikai országról (talán nem véletle­nül) nem állnak rendelkezésre össze­hasonlítási adatok. A dél-afrikai parlamenti képvi­selők tiszteletdíja évi 54 ezer USD, míg a két alelnök adózás előtt 140­140 ezer dollárnyi jövedelmet köny­velhet el. Amennyiben jól végzik majd dolgukat, senki sem irigyli tőlük! (M—P) A francia First Lady Szabadabb az elnöknél Tombol a nyár. Ilyenkor a vízpart a legbiztosabb menedék. De arról alig tudunk valamit, milyen volt a régi idők strandja. Pedig a fürdőzés története sok mindént elárul. Egy élelmes zürichi kereskedő a XVI. században elhatározta, hogy a férfiak részére rövid szabású úszónadrágot fog varrni és a stran­dokon árusítani. Az ötlet olyannyi­ra bevált, hogy ezen az üzleten ala­posan meggazdagodott, nemesi rangot kapott, és a családi címer­ben még a fürdőnadrágnak is jutott hely. Néhány évtized eltelte után a nadrág is tovább zsugorodott, illet­Bokáig bugyiban Kétszáz év múltán Európa-szerte ismét nagyot változott a helyzet. Angliában a két nemet szigorúan elkülönítették. A férfiak előírt fürdőöltözéke nagyon szigorú er­kölcsre vallott: térdig érő plundra­nadrágba, ingbe és vászonmellény­be kellett „átöltözniök", mielőtt fürdeni mentek. A hölgyek sem Pest legnépszerűbb fürdője a Nemzeti Uszoda volt, amelynek 1840-ben volt az ünnepélyes, műsoros megnyitója. Erről egy új­ságíró többek között így tudósított: „Az úszók teljesen felöltözve való­nak, hogy az illedelem ne sértes­sék, s ügyességüknek és bátorsá­guknak tapsra rántó jeleit adták." Az uszodákban férfiak és nők ré­szére egyaránt hosszú ideig általá­ban nyaktól térdig érő ruha vagy ing volt a divatos fürdőruha, azon­ban a szemérmesebb hölgyek bo­káig érő szoknyát viseltek, a frizu­ra védelmében kendőt, sapkát vagy kalapot hordtak. A férfiak kedvel­ték a széles keresztcsíkos fürdőru­hát. Lábbeliként mindkét nemnél elterjedt volt a görög mintájú ké­nyelmes, szalagos saru. Fölösleges ruhadarab A ruhaszerű fürdődresszt az 1920-as években felváltotta a gyapjútrikó, majd nagy merészen megjelent a szolid, kétrészes fürdőruha. Rita Hayworth amerikai színésznő, az 1940-es évek szép­ségideálja viselte először a bikinit, mely kacérsága ellenére - vagy ép­pen azért - hihetetlen gyorsasággal elterjedt az egész világon. Tapasz­talható, hogy a bikini évről évre ki­sebbedik, és ma már tanga néven teljesen összezsugorodott. A leg­újabb - vagy ősrégi - irányzat egy­re jobban terjed és hódít: ismét tel­...és ilyen lett jesen fölöslegessé teszi a fürdőru­ha viselését. / Manapság a strand közönsége elé­gedett lehet, hiszen a „fürdőruhacso­dától" a naturista megoldásig min­den változat elfogadott. (Külföldi lapokból) Franciaország „első hölgyei" közül kétségtelenül Madame Mitterrand az, aki nemcsak a protokoll előírásai miatt foglalkozik a szegények, elesettek ügyével, hanem belső késztetésből is. Nyilvánosan azonban csak annyit szerepel, amennyit az elnök fele­ségeként a hivatalos programokon szükséges. Ilyenkor láthatják csak a franciák elnökasszonyuk karcsú, diszkrét, elegáns alakját, bájos arcát. Annak ellenére, hogy többszörös nagymama, személyiségében nincs semmi öreges. Inkább a tevékeny, értelmiségi nők tí­pusához tartozik. Pedig hosszú ideig csak a családnak élt, férjének, akivel még 1944-ben kötöttek házasságot és a két fiúnak. 1980-ban kezdte meg közéleti aktivitá­sát a Francia Szocialista Párt mellett létesült emberjo­gi szervezetben. Danielle Mitterrand-t a család mellett kétségtelenül az emberi jogokért folytatott harc érdekli a legjobban. Nem elégszik meg azzal, hogy jótékonysági estélyek­hez, gyűjtésekhez adja nevét, 1986-ban létrehozta a France-Libertés nevezetű humanitárius szervezetet. Amely - elnöknőjével az élén - mindig, mindenütt je­len van, ahol megsértik az emberi jogokat. Az 199l-es évben meglátogatta az Öböl-háború során otthonaik­ból elűzött iraki kurdokat. Itt az ellene megkísérelt merénylet során néhány kísérője megsebesült, de ez sem térítette el céljától. Sikerült felhívnia a világ fi­gyelmét az iraki kurdok helyzetére. Harminc iskolát is létrehozott a menekülttáborokban lévő kurd gyerekek számára. Meglátogatta Dharamsalában a dalai lámát, hogy a kínai elnyomás alatt sínylődő tibetiek emberi jogairól tárgyaljon, ott volt Teresa anyával Calcutta legnyomo­rultabbjainak menedékhelyén és Szomáliában is az éhező gyermekek között. Tisztét és nevét felhasználva gyakran emelt szót Strasbourgban, az Európa Parla­mentben. Ő volt az első, aki nemzetközi fórumokon Ri­goberta Menchu maya emberjogi-harcos védelmére kelt. Danielle Mitterrand mindenekelőtt azért ragaszkodik humanitárius alapítványához, mert - szavai szerint ­A fürdőzés kezdetétől napjainkig szinte állandóan és váltakozva visszatérő probléma: a nők és a fér­fiak külön-külön vagy közösen fü­rödjenék-e, illetve milyen fürdőru­hát hordjanak, s hordjanak-e egyál­talán. A strandöltözék, a fürdőruha hosszú és "eléggé kanyargós utat tett meg, amíg a közönséges ruhától el­jutott a mai bikiniig, a tangáig. Az időszámítás előtti évezredekből származó úszásábrázolásokon talá­lunk ruhában úszó vagy lepellel ta­kart alakot, bokáig érő ingben lévő katonákat és ruha nélküli hölgyeket. Számos ókori feljegyzés és fest­mény bizonyítja, hogy nagyon sok helyen és városban közösen füröd­tek. a férfiak és a nők. A szemérme­sebb fürdőkben mindkét nem hosszú inget használt, az ingek alsó szegélyére ólomnehezéket varrtak, nehogy az vitorlaként a víz felületén lebegjen. Ezt a kényelmetlen fürdőruhát nem nagyon kedvelték a fürdőzők, és ezért - átcsapva az el­lenkező végletbe - egyre többen fü­rödtek és úsztak mezítelenül. Érde­kes és tipikusan női dolog, hogy a ruhátlan hölgyek az ékszereiket még fürdés közben is magukon hagyták. Fürdőnadrág a címerben ve változott, és a férfiak részére az ágyékkötő lett a legdivatosabb fürdőöltözék. A század második felében a nők és a férfiak együttes fürdőzését szinte már sehol sem tiltották meg a hatóságok, sőt a korabeli beszá­molók szerint a legtöbb helyen a nők teljesen ruhátlanul, a férfiak pedig ágyékkötőben jelentek meg a strandon. A leírások a legtermésze­tesebb hangon tesznek említést erről a tényről. Így hát valószínű, hogy akkoriban már senki sem üt­között meg ezen a szokáson. A XIV. és XV. században a kia­lakulatlan és meglazult erkölcsi normák területenként és városon­ként más és más fürdőruhát tettek kötelezővé. A századfordulón keresztcsíkos fürdődresszben feszítettek a divato's férfiak voltak könnyebb helyzetben, mert ugyancsak bokáig érő bugyogó, zárt, fekete blúz, fonott cipő és vá­szonsapka volt az öltözékük. Vol­tak olyan különösen erkölcsös uszodák, ahol megkövetelték még a fűző használatát is. A korabeli sajtó szerint szükség van erre az öltözékre, „hogy megóvja a höl­gyeket az ördögi pillantásoktól". A közvélemény egy része helytelení­tette, hogy a hölgyek kacér ruhá- Ilyen volt... ban illegessék magukat, mivel ez árt a nők jó hírének. Illedelem ne sértessék „ szabadabbak vagyunk, mint az államfő vagy a külügy­miniszter, hiszen vádat emelhetünk anélkül, hogy az ügybe belerángatnánk az egész országot". Madame Mitterrand-nak azonban meg kellett már tapasztalnia, hogy ez a szabadság is véges. Például le kellett monda­nia a nyugat-szaharai menekültek táborának meglátoga­tásáról Dél-Algériában, mert a marokkói király hevesen tiltakozott a terv ellen. Elállt tőle, II. Hasszán mégis az­zal vádolta meg a férjét, hogy feladta semlegességét Nyugat-Szahara ügyében. Mondanunk sem kell, hogy a francia sajtó és a közvélemény nagyobb része a First Lady mellé állt és rámutatott: az államfő óvatoskodásá­nak nem volt semmi értelme. Voltak azonban, akik úgy vélekedtek, az elnökné makacssága még bajba sodor­hatja az országot. Majdnem családi perpatvar is lett a dologból. De az a házasság, amely kibírt 50 évet, kibír néhány nemzetközi bonyodalmat is. (Feldolgozta: gzs) A franciák első hölgye a maga feje után megy

Next

/
Thumbnails
Contents