Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-08 / 157. szám, péntek

1994. JÚLIUS 8. OKTATÁSÜGY 7 Nem középiskolás fokon Beszélgetés Sidó Zoltánnal, a Komáromi Városi Egyetem igazgatójával -A néhai Csehszlovákia történe­tében első ízben, 1990 tavaszán ke­rült a Szövetségi Gyűlés elé a Ko­máromban létesítendő Jókai Egye­temről szóló törvénytervezet. Előterjesztője mindkét esetben Si­dó Zoltán volt, így hozzá szól a kérdés: négy évvel ezelőtt mi aka­dályozta mtg a Jókai Egyetem lét­rejöttét? - A közvélemény talán nem tud­ja, hogy a törvénytervezet elkészü­lését követően az akkori magyar képviselőkkel közösen egy találko­zóra gyűltünk össze. Popély Gyula ismertette velünk az akkor még nagy befolyással bíró Ján Budaj ki­jelentését, miszerint a törvényter­vezet aláíróit kizárja a szlovák pár­iamentből. Akkor még lehetőség volt erre, mivel a parlamentbe ko­optálások útján lehetett bekerülni. Végül is a törvénytervezet három ember - Duray Miklós, Popély Gyula és jómagam - aláírásával került a parlament bizottságai elé. Annak ellenére, hogy 1990 tava­szán Szlovákiának és az akkori Csehszlovákiának is sokkal liberá­lisabb parlamentje volt, mint ma­napság, a tervezetet mindkét tör­vényhozó testület különösebb in­doklás nélkül elvetette. Az SZNT­ben a legvehemensebben Vladimír Mináč és a szakértőként meghívott Jozef Pastier, a Nyitrai Pedagógiai Kar akkori dékánja tiltakozott. Le­hangoló, hogy a .törvénytervezet támogatásában még a magyar kép­viselők sem voltak egységesek. - Mely adatok utalnak a szlová­kiai magyar pedagógusok létszám­csökkenésére, illetve a magyar pe­dagógusképzés tudatos leépítésé­re? - A szlovákiai magyar pedagó­gusok létszámcsökkenése a nyug­díjkorhatár előtt álló alapiskolai ta­nítók feltűnően magas számará­nyából adódik. Ez többek között a Szlovák Köztársaság Tájékoztatási és Prognosztikai Intézetének Ana­lízisek '93 című kiadványából is kiolvasható. Ami az alapiskolás ta­nítók részarányát illeti: nem töltöt­te be a 30. életévét a szlovák isko­lákban tanítók 35,4 százaléka, míg a magyar iskolákban tanítóknak csupán a 12 százaléká, ezzel szem­ben az 51 és 55 év közötti, tehát a nyugdíj előtt álló pedagógusoknak csak a 4,3 százaléka tanít szlovák iskolában, míg magyar iskolában 33 százalék. Ez azt jelenti, hogy az ezredfordulóra akkora lesz a ma­gyar pedagógushiány, amilyet ma talán még el sem tudunk képzelni. E tény ismeretében a Nyitrai Peda­gógiai Főiskola mégis egyre keve­sebb magyar diáknak biztosít to­vábbtanulási lehetőséget. Nagyon érdekesek azok a statisztikai ada­tok is, amelyek az alapiskolákat lá­togató gyerekek nemzetiségi meg­oszlásáról szólnak. Ha hihetünk az Analízisek '93 című kiadványnak, akkor a magyar nemzetiségű gye­rekek 27,5 százaléka jár szlovák is­kolába, míg csupán 1,1 Százalékot tesz ki azoknak a szlovák gyere­keknek az aránya, akik magyar is­kolákat látogatnak. Elszomorító a helyzet Pozsonyban és a Pozsony­vidéki járásban, ahol a magyar gyerekek 54 százaléka jár szlovák iskolába, ugyanez a Nyitrai járás­ban 45,8, a Rozsnyói járásban 42,9, Kassán pedig 41 százalék. - A pedagógusképzés gondjai­nak enyhítésére Komárom város önkormányzata 1992-ben megala­pította a városi egyetemet. Ezt meg­előzően azonban a Szlovákiai Ma­gyar Pedagógusok Szövetsége több magyarlakta városban kon­zultációs központot hozott létre... - Az SZMPSZ célja az volt, hogy az általa szervezett konzultá­ciós központokban a magyarorszá­gi főiskolákról érkező tanárok sa­ját főiskolájuk távúton tanuló hall­gatóiként oktassák a szlovákiai magyar diákokat. Mivel az SZMPSZ iskolát nem alapíthatott,, a később létrehozott Komáromi Városi Egyetem vette át az oktatás szervezését. Amint erről tudomást szerzett Piús úr, a nyugat-szlová­kiai tanügyi hivatal főosztályve­zetője, azonnal megtiltotta a Ko­máromi Magyar Tannyelvű Gim­názium, az ipariskola és a gadóci mezőgazdasági iskola igazgatójá­nak, hogy bérbe adjon tantermeket a városi egyetemnek. Ideiglenesen a református egyház biztosított számunkra tantermeket, majd a város önkormányzata a Tiszti Pa­vilon épületében rendelkezésünkre bocsátotta a járási könyvtár egy­kori helyiségeit. Elsősorban az Illyés Alapítvány és mások mint­egy 2 millió korona értékű támo­gatásával (és nem a város költsé­géből, mint ahogy az gyakran el­hangzik) elvégeztük a felújítást, így jelenleg 4 tanteremmel, egy ta­nárival, igazgatói irodával rendel­kezünk. - Komáromban melyik magyar­országi felsőoktatási intézménynek van konzultációs központja? - A városi egyetem a soproni Benedek Elek Óvónőképző Főis­kola, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola, valamint a Kecskeméti Kertészeti Főiskola szlovákiai hallgatói számára biz­tosítja az oktatás szervezését. A tanítóképzés érdekessége, hogy a magyarországi tananyagon túl az itteni diákok szlovák nyelvet, a szlovák nyelv tantárgypedagógi­áját és szlovák gyermekirodalmat is tanulnak, éppen ezért az erede­ti 6 szemeszteres oktatás a mi hallgatóink számára 8 szemeszte­ressé bővül. Az előadások zömét a Magyarországról érkező tan­árok tartják, azonban néhány tan­tárgyat komáromi pedagógusok oktatnak. — Milyen anyagi forrásokból biztosított az iskola működése? - Szlovák részről többször is el­hangzott, hogy a Komáromi Városi Egyetem oklevelét Szlovákiában nem fogják elismerni. - A városi egyetem oklevelet nem ad ki, ebből kifolyólag a szlo­vák hatóságoknak nincs is mit elis­merniük. A Komáromi Városi Egyetemet látogató diákok ugyanis az említett magyarországi iskolák hallgatói, így az oklevelet is azok­tól kapják. Tudomásom szerint a külföldön szerzett oklevelek érvé­nyességét mind az Európa Tanács­tagság, mind pedig államközi szerződések szavatolják. Nemrég wm HP HH Silis ilíllí api®! Sitit Folyik a rekonstrukció a Tiszti Pavilonban, ahol jelenleg mintegy 400 négyzetméternyi területet foglal el a Komáromi Városi Egyetem (A szerző felvétele) - A soproni és a győri iskolák hallgatói szemeszterenként ezer, míg a kecskeméti iskola tanulói évente 1500 koronával járulnak hozzá anyagilag is a képzéshez. Ebből az összegből a magyarorszá­gi gyakorlatokon és a laboratóriu­mi foglalkozásokon való részvé­telt, valamint a főiskolai jegyzetek fénymásolását biztosítjuk. Kapunk külföldi adományokat-is, ezenkívül a Schola Comaromiensis és a Pro City University Alapítvány épp az egyetem megsegítésére létesült. Tudomásom van róla, hogy a Schola Comaromiensist több köz­ségi, illetve városi hivatal is támo­gatta jelentősebb összeggel. Az új tantermeken kívül egy könyvtár létrehozásán is fáradozunk, amely­nek az alapját már az SZMPSZ le­tette. A városi költségvetésből nagy ütemben halad a Tiszti Pavi­lon nagytermének a rekonstrukció­ja, mely nemcsak a város rendez­vényeinek, hanem az egyetem je­lentősebb eseményeinek is méltó helye lesz. Szlovákia legfőbb ügyésze nyug­tatta meg a közvéleményt, hogy a Királyhelmeci Városi Egyetem, amely a Komáromi Városi Egye­tem alapító dokumentumai alapján jött létre, nem törvényellenes. - Mi a helyzet most a Jókai Egyetem körül? - Az SZMPSZ tavalyi kassai rendkívüli közgyűlésén határozatot fogadott el, amelyben felkéréssel fordult politikai mozgalmainkhoz, illetve pártjainkhoz, hogy terjessze­nek a szlovák parlament elé tör­vénytervezetet egy önálló szlovákiai magyar állami felsőoktatási intéz­mény létrehozásáról. Meggyőződé­sem, hogy előbb-utóbb Szlovákiá­nak lesz egy olyan parlamentje, amely az új törvénytervezetet nem fogja államellenesnek és felforgató­nak tekinteni. Hiszen mi, állampol­gári jogainkkal élve, épp a Szlová­kia gazdagítása érdekében munkál­kodó magyar ajkú szakemberek szá­mát szeretnénk gyarapítani. KOSÁR DEZSŐ A puska A puska nemcsak elmés emberölő szerkezet és nem is csak szerszám, ami­vel a vadászok kedvükre gyilkolhatják az ártatlan állatokat. A diákok számára pontosan fordított értelemmel bír. Élet­mentő eszköz... Kimentheti a szegény, bajba jutott diákot a gonosz, vérengző tanárok karmai közül. Régóta tudományosan bizonyított tény, hogy a diákok olykor emlékezetki­esésben szenvednek Érthetetlen módon eiről eddig még nem tudták meggyőzni a tanárokat. Ezért oly fontos tartozéka a diákéletnek a puska, melynek eredete az ősidők homályába nyúlik vissza. Már az ókori görögök is... Az öreg Pla­tón, midőn az árnyas diófaligetben sé­tálgatott tanítványai között, bizonyára nemegyszer kobozta el primitív puskái­kat. Hisz áz ifjak viselete, a bő tóga annyi alkalmas rejtekhelyet kínált. A diákok ma már inkább farmert hordanak, és a „puskakészítés" tudo­mánya is jelentősen előbbre lépett. Kü­lönbözőfajtáik leírása kötetekre rúgna, néhány az oktatók elismerő csodálatát is kivívná. A tanárokfőleg azon csodál­koznak, hogy a nebulók mennyi fur­fanggal, már-már zsenialitással felérő leleménnyel készítik a puskákat. Erre a tevékenységre sokszor hosszú órákat szánnak értékes szabadidejükből. Fele-, annyi energiával simán bevághatnák az egész tananyagot, érvelnek logikusan. Csak hát a diák, mint tudjuk, illogi­kus lény. Bonyolult, komplex személyi­ségét a tanárok nem minden esetben méltányolják kellőképpen. Hisz a toll kevés arra, hogy leírja azt a csodás, bi­zsergető izgalmat, ami a diákembert el­fogja puskázás közben. Miközben ép­pen kisimítja a gombóccá gyűrt papír­fecnit, miközben a tanár orvul hátulról közeledik... Nem lehet e csodás élményt semmivel sem helyettesíteni. Hosszú évek múltán, az érettségi ta­lálkozók alkalmával a volt diákok fel­emlegetik a régi, szép időket és a régi, csalafinta puskázáSi módszereket. A feltaláló, az egykori diák még ma is legalább oly büszke találmányára, mint Alfréd Nobel a dinamitra. Az egy­kori görcsös, gyomorszorító izgalom, a tanárok dühe idővel a diákromantika részévé nemesedett. Egy világ omlott össze bennem, ami­kor nemrég a könyvesboltban járva fur­csa, kicsi, kocka alakú könyvecskékre lettem figyelmes. Puskák! Gyárilag ké­szített puskák! Hát idáig süllyedtünk. A mocskos üz­let ide is betette a lábát. A puskát, amit a diák keserves munkával, sokszor éj­nek évadján bütykölt össze (mellesleg átismételve közben a tananyagot), most tálcán kínálják neki. Persze borsos áron. Az ilyet még a tanár sem koboz­hatja el jóízűen. Hogy jön ő ahhoz, hogy elvegye más kemény pénzen vásá­rolt puskáját? Amelyhez most már nem kell sem lelemény, sem furfang, sem kézügyesség, sem idő. „Csak"pénz. TÓTH FERENC Lesz önálló magyar kar Nyitrán? A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom Nyitrai Területi Választmánya né­hány nappal ezelőtt beszélgetésre hívta meg a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar nemzetiségű tanárait és Fóthy János képviselőt, a parlament oktatási bizottságának tagját. - Mi volt a találkozó célja? - kérdeztük Fóthy Jánostól. - Elsősorban azért mentem Nyitrára, hogy megtudjam, van-e lehetőség az együttgon­dolkodásra, tudnak-e a nyitrai magyar peda­gógusok olyan elképzelésekkel, javaslatok­kal szolgálni, amelyeket mi, politikusok tá­mogathatnánk, a kormánnyal szemben kép­viselhetnénk. A beszélgetés során felhívtam a figyelmet arra, hogy a jelenlegi koalíciós kormány a szlovákiai oktatásügy átalakítását tervezi az úgynevezett Konstantin-terv alap­ján. Ez a tervezet egy UNESCO-dokumen­tumra épül, amelyet az ENSZ még 1960. no­vember 14-én hagyott jóvá. Félő, hogy a ha­talom a dokumentum azon pontjaira helyezi majd a hangsúlyt - többek között a két­nyelvű iskolarendszer bevezetéséré és a mul­tikulturalizmusra -, amelyek az államalkotó többség érdekeit erősítik velünk szemben. Ezzel kapcsolatban felhívtam a figyelmet az ENSZ-konvenció 3. cikkelyének c/ pontjára, mely szerint a nemzeti kisebbségeknek ugyanolyan jogot kell biztosítani a művelődés terén, mint az államalkotó nem­zet tagjainak; továbbá a konvenció 4, cikke­lyének d/ pontjára, mely szerint a tagállamok támogatják a kisebbségi pedagógusképzést. Az ENSZ-dokumentum említett pontjai hi­vatkozási alapul szolgálhatnak pedagógusa­ink számára, mivel a Konstantin-terv egészét szeptemberben hozzák nyilvánosságra. Ek­kor, a véglegesítés előtt ki lehet egészíteni, új javaslatokat lehet tenni, hogy nemzeti ki­sebbségünk érdekei ne szenvedjenek csor­bát. • Szó esett a találkozón a magyar pedagó­gusképzés problémájának megoldásáról? - Természetesen. Hiszen az anyanyelven való pedagógusképzés létünk és .megmaradá­sunk feltétele. Ennek érdekében interpellál­tam több esetben a parlamentben, ezért kilin­cselek a minisztériumban. Sajnos, egy idő után be kellett látnom, hogy ez egy ördögi kör, amelyből nehéz kitörni. A parlamenti bi­s zottság partnere ugyanis az oktatási miniszté­rium, amely nem utasíthatja a főiskolákat és egyetemeket, mivel azok önállóak; és itt a kör bezárul. • Mi a helyzet a Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Karával? - A NEKK-et mozgalmunk csak kényszer­megoldásként támogatta, programunkban kezdettől fogva egy önálló felsőoktatási in­tézmény létrehozása szerepel. Mivel erre je­lenleg Szlovákiában sem demokratikus mi­liő, sem politikai akarat nincs, a NEKK át­meneti megoldásként szolgálhatott volna. De a rektor úr tervezete egyrészt elfogadha­tatlan volt számunkra, mivel csak az 1-4. év­folyam számára biztosította volna a pedagó­gusképzést, másrészt a nyitrai magyar peda­gógusok sem voltak egységesek ebben a kér­désben. 0 Miért? - Egyesek azért, mert a rektor elkötele­zettjei, másokat a tanszékvezetők félemlítet­tek meg, többek között azzal, hogy amennyi­ben a NEKK-en órát vállalnak, akkor náluk nem kaphatnak órát. A magyar tanszék kez­detben állítólag nem ellenezte a NEKK létre­hozását, de 1992 őszén már igen, arra hivat­kozva, hogy az itteni magyarságnak kiépí­tett, működő iskolarendszere van, amely nem hozható szinkronba a romák vagy a bol­gárok által igényelt iskolákkal. Jelenleg az a helyzet, hogy az egyetemi tanács még nem törölte el a NEKK-et, de nem hagyta jóvá azt a Nemzetiségi és Etnikai Művelődési és Kul­turális Intézetet sem, amely - úgy látszik - a legújabb elképzelések szerint a NEKK-et hi­vatott helyettesíteni. Ez utóbbi intézet azon­ban semmiképp sem lehet a magyar pedagó­gusképzés alternatívája, mivel csak kulturá­lis dolgozókat képezhet. • Ha sem a NEKK, sem a tervezett kultu­rális intézet nem biztosítja a magyar peda­gógusképzést, mi a megoldás? - A mintegy két és fél órás beszélgetés so­rán a legkülönbözőbb nézetek ütköztek, vé­gül az eszmecsere azt eredményezte, hogy a nyitrai magyar pedagógusok döntő többsége támogatásáról biztosította egy önálló ma­gyar pedagógiai kar létrehozását, amely a ta­nító- és tanárképzést is felvállalja. ígéret született arra, hogy a hungarisztikai tanszék, valamint a nyitrai diákok és tanárok válasz­tott képviselő-testülete július 15-éig kidol­gozza a kar tervezetét. A két tervezetet a töb­bi politikai mozgalom és a Csemadok képvi­selőinek bevonásával összevetjük, és végle­gesített változatát a hungarisztikai tanszék segítségével az egyetemi tanács elé lehet ter­jeszteni, amely ezt legközelebbi ülésén már megtárgyalhatja. (y-j)

Next

/
Thumbnails
Contents