Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-07 / 156. szám, csütörtök

4 MOZAIK LŰJSZÓ* 1994. JÚLIUS 12. A politikán innen és túl avagy a hármas magyar koalíció társadalmi értelméről Pályázati felhívás Helyreigazítás gyanánt Az Önök lapjában a „ Daxner szobrát kicsit túlfizették " című cikkben az igazságnak nem megfelelő adatok láttak napvilágot, amelyek súlyos csorbát ejtettek becsületemen és a Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara regionális szervezetében betöltött igazgatói presztízsemen. Nekem, mint vállalkozónak ez az eset bizonyíthatóan anyagi veszteséget okozott. Ezért ismételten és utoljára kérem Önöket, hogy a lap és az írás szerzője nyilvánosan kérjen bocsánatot, és újságjuk legközelebbi kiadásában megfelelő helyen közöljék a valóságnak megfelelő információkat. Ellenkező esetben bejelentem, hogy ezt az ügyet, mint a Polgári Törvénykönyv (elsősorban a 11. és 13. §)ésa sajtótörvény megsértését, bírósági útra terelem, és 6 millió korona kártérítést fogok követelni. Ráadásul az Önök költségére több lapban is a helyreigazítás közlését fogom kérni. Tisztelettel Juraj Dobrocký mérnök, igazgató Tisztelt igazgató űr! Az olvasónak tudnia kell, ez Pavol Brndiar polgármester pedig ügyben már levelet váltottunk, s egyszerűen elzárkózott a válaszlegutóbb megkértem: írja meg, adástól. Nem áll szándékunkban mely tények közlésével sértettük senkinek eleve ártani, a közpénzekmeg a törvényt és ártottunk az Ön kel való gazdálkodás viszont közvállalkozói presztízsének. Azaz: az ügy és a sajtó hasábjaira való. Ön által igényelt valóságot. Ha a , ,. , . , , .. kért adatokat megkaptuk volna, ter- ,.^

el

et m

w,

dezek ell

e"^

e. k

o' mészetesen ugyanabban a terjede- z

0'J

u

k<

és a nyilvánosság előtt igeiemben és ugyanazon a helyen kö- J

u,

k, mf . amennyiben az eredeti zöltük volna. Munkatársunk az Ön Clkk allltásal

t megcáfoló helyreellen felhozott vádakat nem találta igazítást kapunk, lapunk a közlés ki, riportalanyától, Daniel Berizna eldl ne

m zárkózik el. képviselőtől idézte. A „másik fél", Lovász Attila [ TEGNAP OLVASTUK . Idáig áz MKDM,. az Együttélés és a Magyar Polgári Párt koalíciókötésének fontossága mellett három érvcsoportot hangoztattak. Az első szerint azért van rá szükség, hogy a bázissal és támogatottsággal rendelkező magyar pártok ne egymás ell^n, egymást gyengítve induljanak a soron következő parlamenti választásokon, hanem összefogva a szlovákiai magyarok tényleges arányszámánál nagyobb parlamenti képviseletet érjenek el. Az érvek második csoportja a választásokat követő politikai együttműködés fontosságát emelte ki, amelynek feltétele a három párt koalíciója. Az'érvek harmadik csoportja lelki természetű. A szlovákiai magyar közvéleményt megnyugtatná a koalíció megkötése. Sok ellentétet lehet elkerülni vele, s érthető okok miatt nagyobb bizalmat keltene a szlovákiai magyarok körében. Mind ez ideig azonban nem hangzott el a legfontosabb érv, feltételezhetően azért, mert közvéleményünk és politikusaink számottevő része nem tartja politikai természetűnek. Az érv tömörítetten a következőképpen hangzik: a három magyar párt egymás értékeit elismerő és azokat a folyamatos megegyezéseken keresztül érvényesülni engedő koalíciója a politikai célkitűzéseken túl a szlovákiai magyarok társadalmi szerkezetének modernizációját is lehetővé teszi. E modernizáció ugyanis a legfontosabb feltétele megmaradásunknak. Jelentősége még közösségi jogaink egyébként rendkívüli súlyát és fontosságát is felülmúlja. Annak a képességnek híján ugyanis, hogy a szlovákiai magyarok társadalma állja a természetes versenyt a többségi nemzettel, sok más népcsoporthoz hasonlóan akkor sem biztosított jövője, ha a közösségi jogok legszélesebb rendszere alakul ki. Ugyanakkor ha társadalma eléggé dinamikus, akkor az adott kisebbség a jogtalanság hosszú szakaszait is kibírja. Az elmúlt évek szlovákiai magyar közéletét a politikai viták uralták, szociológiai elképzelések alig jelentek meg a legfontosabb tömegtájékoztató eszközökben. Az a kép vált uralkodová, hogy az elnyomott szlovákiai magyarok számára egyetlen politikai program létezhet csak: a különböző típusú demonstráció jogainkért. Emiatt összehangolt és szakmailag előkészített program híján számos meghatározó jelentőségű területen maradtak kihasználatlanok a tényleg rendelkezésünkre álló erőforrások. Egy példa: öt év alatt többek ismétlődő próbálkozásai ellenére sem sikerült elérni, hogy az összes fontos politikai és társadalmi szerMottó: „ Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek" Ipolyi Arnold A Losonc, Fülek és Vidéke Alapítvány, valamint a losonci Kármán József Színkör pályázatot hirdet 1. Településtörténet megírására - a falu, község története - lakosságának alakulása - nevezetességei -jelenlegi állapota 2. Nyelvjárásgyűjtésre a történelmi Nógrád megye Szlovákiához tartozó területeire (a jelenlegi Losonci és Nagykürtösi járás, valamint a Rimaszombati járás déli része - Medvesalja). Az érdeklődőknek igény esetén szakmai tájékoztatót tartunk. A pályázatok leadási határideje: 1994. október 15. kiértékelése: 1994. novembere Jutalmazás mindkét kategóriában: 1. .2 500 Sk 2. 2 000 Sk 3. 1 000 Sk valamint tárgyi és könyvjutalmak. A szakmai tanácsadást, valamint a kiértékelését a dr. Cs. Nagy Lajos, főiskolai docens (nyelvjárás), N. Császi Ildikó (névtan), Böszörményi István (helytörténet) által vezetett szakmai bizottság végzi az alapítványok kuratóriumának közreműködésével. A pályázaton csak eddig nem publikált, s más pályázatokon nem szerepelt munkákkal lehet részt venni. Az értékelésnél figyelembe vesszük az anyag terjedelmét, a feldolgozás minőségét. A nyelvjárásgyűjtésnél kiemelten kezeljük a hangfelvételt - magnókazettát és az anyag lejegyzését tartalmazó anyagot. Jelentkezés, információk: Levélben és személyesen Böszörményi István Gimnázium, Fülek 986 01 Filakovo Puntigán József Haličská 37. 984 01 Lučenec „Pályázat" Herz u. 24. 984 01 Lučenec Az emberi munka árának deformálása egy olyan jelenség, amellyel egyelőre nem tudunk mit kezdeni. A gazdasági érdekegyeztető tanács e héten akar foglalkozni ezzel a problémával. A fejlett gazdaságokban rendszeresen felmérik a bérek és költségek alakulását. Á munka árát általában hagyományos, kérdőíves módszerrel állapítják meg. Az érdekesség kedvéért megjegyezzük, hogy a fejlett gazdaságú országokban a munkaerőre fordított költségek az összköltségek 50-80 százalékát teszik ki, miközben nálunk ez a részarány alig 10 százalékos. Már az 1992-es évi Altalános Egyezmény feladatul adta a szociális partnereknek, hogy építsék ki „a munka árát tükröző információs rendszert". E rendszer kiépítésével és annak igazgatásával a munkaés szociális ügyi minisztérium a TREXIMU társaságot bízta meg. Modellünknek a külföldiekhez viszonyítva több előnye van; például az adatok automatikus lekérése a bérosztályok kimutatásaiból, miközben szavatolt az egyéni adatok anonimitása és védelme. A munka árának figyelése kezdetén összesen mintegy 65 ezer dolgozót foglalkoztató 780 szervezet lépett a szóban forgó rendszerbe, s a folyó év első negyedében már összesen 170 ezer dolgozót foglalkoztató 213 szervezet tartozott a rendszerbe. És ami ugyancsak lényeges, a nemzetgazdaság valamennyi ágazata képviselteti magát benne. A negyedéves kimutatásokból az érdekegyeztető tanács partnerei tájékozódhatnak az átlagkeresetek fejlődésének üteméről, a munka összes költségéről, valamint az alkalmazottak munkafeltételeiről. Az átlagkeresetek megállapítása - az összes korábbi módszerrel összevetve - annyival pontosabb, hogy a statisztikai megállapításokat az egyes dolgozókról szerzett elsődleges adatok elemzése alapján teszik. A módszer által lehetővé válik az átlagkeresetek abszolút értékeinek figyelemmel kísérése, éspedig szakmák és kvalifikációs osztályok, kor és nem szerint, az alkalmazottak képzettségi szintje szerint stb. Az információs rendszer a felsőbb szintű kollektív szerződésekben foglalt adatokból indul ki. Mivel a dolgozók szociális biztosításán kívül vizsgálja az alkalmazottak javadalmazását, az alkalmazottaknak nyújtott szociális előnyöket, a szabadságok hosszát, a pótszabadságokat, a kulturális - és szociális alap merítését stb., éppenséggel a szakszervezet is jobban kihasználhatná a szóban forgó tájékoztatási rendszert. A valóság azonban az, hogy az eddig a munka- és szociális ügyi minisztérium átlal az állami költségvetésből finanszírozott rendszer működtetéséhez a szociális partnerek nem járultak hozzá. (Práca) vezetünk megfelelő szociologiai es tömeglélektani előkészítést követően minden év őszén településekre és különféle értékrendű társadalmi rétegekre lebontott, összehangolt kampányt kezdjen azért, hogy a magyar szülők magyar iskolába írassák gyermekeiket. Jellemző, hogy az eddigi összehangolatlan kampányok üzenete éppen ahhoz az újságot alig olvasó, gyűlésektől távolmaradó réteghez nem jutott el, amelyik ingadozik ebben a kérdésben. A meggyőzés javarészt azokra irányult, akiket nem kell győzködni, majd mindenki békésen nyugovóra tért. Hasonló esetek és helyzetek hosszú sora követhetné e példát: a társadalmi szervezetek, alapítványok, pártok, régiók munkájának összehangolatlansága és programjaik számos üres lapja, az értelmiség politikailag elkötelezetlen vagy „rossz elkötelezettségű" csoportjainak ismétlődő kihagyása a programok előkészítéséből, a nyilvános szakmai viták elmaradása, illetve a kritikus észrevételekre adott politikai válaszok szakmaiak helyett s ennek eredményeképpen a szakmai és politikai érvek összezavarodása, illetve a szakmai argumentumok gyakori elmaradása. A felsorolást folytathatnánk. A mai helyzetet úgy jellemezhetnénk, hogy hiányoznak az összehangolás szabályrendszerei és szervei, gyenge az ezt óhajtó politikai akarat, s a közelmúltig az egyeztetést kikényszerítő és ellenőrző civil társadalom is erőtlennek bizonyult. Ezzel a rendszerrel kétségkívül több olyan nehézség jár, melyek térségünk tekintélyelvű politikai hagyományaival nem oldhatók meg. A legfontosabb, hogy az ilyesfajta rendszer nem működik központi utasítások alapján. Amennyiben itt tényleges szakmai előkészítést kívánunk, akkor szabad teret kell engedni a vitának, anélkül, hogy a politikusok az egyes véleményeket és álláspontokat tekintélyérvekkel próbálnák elfojtani. Ha igazi összefogást kívánunk az egyes érdekcsoportok és szervezetek között, akkor folyamatos egyeztetésekkel kell kialakítani a mindenki számára elfogadható álláspontot. Röviden úgy fogalmazhatnánk, hogy a hegemónia egysége nem egység, mivel nem nyugszik általános egyetértésen, s éppen ezért mindig ingatag. Az igazi működőképes egység az egyetértés kialakítása. Az egyeztetett álláspont viszont megfelelő politikai kultúra esetén stabil és hatékorty. A hegemóniára törekvés egyik fő gyengéje, hogy nem alkalmas társadalmi modernizációs programok kidolgozására es végrehajtására. Egyrészt azért, mert nem viseli el a vélemények sokszínűségét, így taszítja s nem vonzza a modernizációs programokat kidolgozni tudó és óhajtó szakembereket. Ugyanis nem sokféle és színvonalas véleményt, hanem ideológiai fegyelmet akar. Másrészt azért, mért energiáját saját fenntartására pazarolja. Erejének java részét a más vélemények és kezdeményezések semlegesítése emészti fel, s minden jelentősebb változtatást kockázatosnak tart. Ám még így is csak ideig-óráig tudja tömegindulatokkal és személyi függőségekkel megtartani a stabilitást. Hosszú távú és részletes intézkedéseket igénylő, a sokféleséget egyeztető és összefogó egységet azonban a modern világ társadalmainak sem kicsi, sem nagy egységeiben nem tud teremteni. Nemcsak az a társadalom, de az olyan család sem stabil, amelyben az egyik fél az egyetértés kialakítása helyett uralomra tör. A Vajdaságtól a Kárpátokig indulatokkal teli, a szétesésig jutó belső feszültségekkel küzdenek mindazok a magyar szervezetek, amelyek nem alakították ki a fent említett mechanizmusokat. Ma az a kérdés, hogy megszületik-e az az alapvető politikai megegyezés, amely mérsékli közéletünk indulatait. Majd ezen a bázison kialakul-e a politikai akarat ahhoz, hogy a valóban rendelkezésünkre álló erőforrásokat összehangolva, konkrét és végrehajtható társadalompolitikai célokat tűzünk ki magunk elé. A tét nem annyira látványos, hiszen sok aprómunkát és csak korlátozott eredményeket ígér. Nem is egyszerű, hiszen minden lényeges területen állandóan modernizált szakértelmet és társadalomszerkezeti képzelőerőt kíván. Az eredmény azonban a szlovákiai magyarságnak a jövő esélyét adhatja. Társadalmunk versenyképességét ugyanis részletesen kidolgozott és végrehajtható cselekvési progam nélkül egy mégoly hangos és nagy létszámú parlamenti képviselet sem tudja biztosítani. A mindegyik fél megbecsülésén alapuló, tisztességes koalíciókötés tétje ezért ma nem pusztán a parlamenti képviselet és az egyeztetett nemzetiségi politika, hanem az, hogy az eddigi kirekesztő egységkoncentráció helyett megszületik-e a sokféle érték összehangolásának egysége, s az erre felépíthető modernizációs program, avagy egy hangos, de egyre kisebb és kisebb közösséggé olvadunk. Nem pusztán a politikusok sikere a tét, hanem az egész szlovákiai magyar társadalom jövője. ÖLLŐS LÁSZLÓ Bérek nagyító alatt MUNKAERKÖLCS - Köszönöm, de munkaidő után egy fillért se... (Szmodits Imre rajza)