Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-04 / 154. szám, hétfő

1994. JÚnIUS 1551. ÚJ SZÓ­KALEIDOSZKÓP 1497 Hány óra van Nagylégen? Csütörtökön délben ketten is te­lefonáltak Nagylégről. Egyikük izgatottan közölte velem, hogy Andrássy Sándor, a mezőgazdasá­gi szövetkezet elnöke elrendelte: a mezőn dolgozók négy órakor hagyják abba a munkát, és gyüle­kezzenek a szövetkezeti iroda előtt. A kombájnosok is. Az állat­gondozók is. Az illető nem volt hajlandó bemutatkozni, csak ennyit mondott: - Olyan cirkusz lesz máma Nagylégen, amilyet még nem látott a Csallóköz.. Aztán letette. A másik telefonáló lihegve kö­zölte velem, Vladimír Mečiar hat óra után nagygyűlést tart Lé­gen, és legalább fél tucat autó­busszal közelednek a hívei a helyszínre. Szlovákia különböző járásaiból. Kattogni kezdett az agyam. Évekkel, hónapokkal korábban zajlott DSZM-mítingek élményei­nek emlékfoszlányai ugrottak be tucatszámra. És eszembe jutott utolsó találkozásom Andrássy Sándorral. Somorján futottunk össze egy álló fogadáson. Emlék­szem, dorgáló hangon szememre vetette, hogy 1990 tavaszán nem jót írtam róla. Valami olyasmit, hogy a fordulat után nem éppen demokratikusan választatta magát elnökké. Az ember feje nem káp­talan, pontosan már nem emlék­szem riportom (kommentárom, jegyzetem?) megírásának körül­ményeire. Azon a találkozáson később még egyszer odajött hoz­zám, és így szólt: - Maga, szer­kesztő úr, még meg fog lepődni, hogy mire képes Andrássy Sán­dor. Ebben maradtunk. Öreg Skodámmal nyaktörő tem­póban és rosszat sejtve hajtottam Nagylégre. Szent meggyőződésem volt, hogy Andrássy általános sztrájkot szervez szövetkezetében Mečiar nagygyűlése ellen., Csak erről lehet szó. Ügy jártam, mint a moszkvai .dolgozó annak idején, aki Lening­rádba utazott, mert azt hallotta, hogy a Néva-parti városban autó­kat osztogatnak. Odaérkezvén há­rom nap alatt meggyőződött róla, hogy a hír tulajdonképpen igaz, azzal a különbséggel, hogy az au­tókat nem osztogatják, hanem fosztogatják. Egy ismerősöm ez­zel a mondattal fogadott a kocsma és a kultúrház előtti téren: - Képzelje, Tóth úr, ez az And­rássy mítinget szervezett Mečiar­nak. Lesül a pofámról a bőr. - Aha, mondtam csendesen, hát ez volna a meglepetés, amit az el­nök tartogat számomra? A szövetkezeti iroda előtt egyetlen autóbusz vesztegelt. Rég látott arcokat fedeztem fel a szö­vetkezeti iroda előcsarnokában. Egyikük, 1990-ben még a szövet­kezet állattenyésztési csoportjá­nak a tagja, akit Andrássy nem sokkal később kirúgott (az illető naiv volt, komolyan vette az egy­séges földműves-szövetkezet át­alakítását), máskori ékesszólását vesztve csak ennyit képes kinyög­ni: - Nahát, nahát, nahát, ezt a szégyent! Három-négy év alatt mindenki napirendre tért Nagylégen afölött, hogy e község számára azzal vet­te kezdetét az 1989 telén kitört demokrácia, hogy nem sokkál a fordulat után listát készített And­rássy Sándor, és aki erre a lajst­romra felkerült, az mérget vehe­tett rá, hogy rövidesen elveszíti munkahelyét. Sokan vannak, akik átkozzák a napot, amikor először meghallották, hogy „ rendszervál­tás". Komolyan vették, és a váltá­son azt értették, hogy leváltják az elnököt. „Sándor gróf" (így csú­folták a szociban) pedig belső em­berei (szkupinárjai) segítségével csak írta, írta a listát - egy példá­nya a kezembe is került, valahol még mindig megvan a szer­kesztőségi asztalfiókomban -, majd az átalakuló taggyűlésen „ demokratikusan " újraválasztatta magát, és megkezdődött a haddel­hadd. Valamikor 1992 nyarán je­lentette egy vegyészmérnök is­merősöm, hogy a listán szereplők közül az utolsót is menesztették a szövetkezetből. Ma már nemigen csúfolódnak Nagylégen „Sándor gróf' rovásá­ra. Végrehajtotta a racionalizá­lást. Megérkezett Mečiar. Üdvözlő beszédének úgy tizedik mondatá­ban hatásszünetet tart Andrássy, a meghatódottságtól kissé, elfátyo­losodik a szeme, és elárulja a tit­kot: - Pártelnök úr, megmondom őszintén, hogy 1992 júniusában, a legutóbbi választásokon én önre adtam az egyik szavazatomat. Az autóbusszal érkezettek nagyjából egy tömbben ülnek. Taps. A helybeliek lesütött szem­mel hallgatnak, néhányan a fogu­kat csikorgatják, karosszékük ülőkéjét markolják. Veszprémi mérnök viszont lelkesen tapsol, bizonyára tudja, miért. Kint az előcsarnokban beszél­getnek néhányan. Az egyikük fel­teszi a kérdését: - Hát a másik szavazatát, hát a másikat kire ad­ta? Kajánul nevet az egyik diskurá­ló: - Bátor ember ez a Sanyi gróf. Nem hiszem, hogy van még a Csallóközben egy szövetkezeti el­nök, aki háromszáz ember előtt be merné vallani, hogy Mečiar nevét karikázta be a választásokon. Az emberek úgy ülnek a széke­ken, mint egykor a pártgyűlésen, amikor másfél munkaegységet adtak a jelenlétért. Nem nagyon jut el a fülükig, amit a három po­litikus mond. Delinga úr, a földművesek pártjának elnöke, il­letve Baco volt mezőgazdasági miniszter csinos beszédet a nagy­üzemi gazdálkodás egyedül üdvö­zítő voltáról. Andrássy orcája ra­gyog, szinte takaros dicsfény jele­nik meg a feje fölött. A volt miniszterelnök mindent megígér a magyaroknak. Lesz magyar helységnévtábla, lesznek magyar újságok, és kilátásba he­lyezi, hogy megajándékoz ben­nünket a Slovenská republika című lap magyar változatával. A nagylégi magyarok pedig lesütött szemmel, konokul hallgatnak, mi­közben a máshonnan jött kísérők lelkesen tapsolnak. -Te - szól hozzám a gyűlés vé­ge felé egy helyi munkanélküli -, engem nem az bánt, hogy ez a Mečiar eljött Nagylégre. Hanem az nem hagy nyugton, hogy itt van ez az Andrássy, aki akár Kim Ir Szennek is azt mondaná, ha övé lenne a hatalom, hogy' Kim Ír Szen elvtárs, én önre szavaztam 1992-ben. Akárhogy is van, még ha megnyomorognám is, én adnék ennek az Andrássynak egy ötve­nest. Hogy vegyen rajta kalendá­riumot. Egy kicsit eltévesztette az időszámítást. TÓTH MIHÁLY Vy GAMMA - p. E. T. s. r. o. Táborská 1684/99. 932 01 VEĽKÝ MEDER Virágkertészek. haltaiotrcöi'jiség-teimelőrf 'észére szakmai is­mertetőt lart.-.fík i finn K£MIR.A - AG.tO < q :-!S!?.%yagyár, az ÓBUDA Keité: Rt. és az lmer«graserv<* Kft. szakemberei. Az elő&dás témáj| a piflgi«n)ozott tácanyag-utánppiás és a FERTÍÍ^ :^J műtrúgyacsaiád ismertetése, a cseiegt^tcfjntözés jelentö&ge valarvr.t tájékozta J az ÓBUDA Kertészet dug­vány- és szaporítóanyagairó Mir.iez Dunaszer&Mfreh 1994. július 84it {péntek) i 3 órakor az Üzletsor (Obchodná) 3 szám alatt. (A volt járási term. Igaz­gatóság épületének 3. emeleti üléstermében). Minden érdeklődőt szeretettel várunk. VK-1005 Brigitte a felfokozott sajtóér­deklődésre hivatkozva marad távol, gyerekeit védi. Frodl szólásra jelent­kezik, csak hogy jelezhesse, ő az első perctől fogva ellenezte felesége beidézését, meg akarta kímélni az el­járástól. Még akkor is, ha ez ránézve hátrányos. A meggyilkolt rendező nagynénje ellenben vállalja a vád tanújának a szerepét. Ünneplő ruhában, frissen berakott hajjal, izgalomtól piros arc­cal, remegő kézzel ül a mikrofon elé, de hangja határozottan, elszántan cseng. Fellépése láthatóan nagy ha­tással van az esküdtekre, különösen az, hogy kinyilvánítja háláját, amiért Frodl még egy ideig színleg életben tartotta unokaöccsét. Felvonulnak Köberl barátai, s a Bank Austria he­lyettes fiókvezetője - egyértelműen terhelő vallomások. Aztán jönnek sorra a magyar ta­núk. Itt van a Visegrádi utcai ház számos lakója, akiktől nem csupán a gyilkosság körülményeiről hallhat­nak a bírósági tárgyalás résztvevői, hanem egy pesti bérház hétköznap­jairól is. Hogy kialudt a világítás a lépcsőházban, hogy a közterületre kitett ágykeret még egy hétig ott vi­rít, hogy az emberek figyelik egy­mást, miközben nincs közöttük sem­milyen kapcsolat. Pesti - jó szokásá­hoz híven - elégedetlen a magyar tolmáccsal, időnként jelentkezik, hogy kijavítsa. Izgalmas színfoltja volt a tárgy­alásnak N. Sándor producer tanúként való megjelenése. Derűt keltett, ami­kor németül válaszolt nemmel arra a kérdésre, hogy beszél-e németül. Pestit csak Gábornak nevezte, de sa­ját, korábbi, magyarországi tanúval­lomására már nemigen emlékezett. Akkor még azt mondta, hogy Pesti Gáborral, akivel 1991 óta naponta beszéltek telefonon, s hetente-kéthe­tente személyesen is találkoztak, á rákbetegségét követően megválto­zott, furcsa lett, depressziós. N. úgy hallotta, üldözési mánia is gyötörte. Szangvinikus alkat, semmiségeken fakadt sírva, egyszer például azon, hogy N, egy asztalról leverte a táská­ját. N. szavaiból szeretet, sajnálat áradt. Amkor tanúvallomását befe­jezve kifelé tartott a teremből,, odalé­pett Pestihez, és megsimogatta a vál­lát. Pesti sírva fakadt, N. már ment is tovább. Mintha taps csattant volna. Mindvégig zsúfolt a tárgyalóte­rem, ám a per a hetedik napon foko­zatosan veszíti el hallgatóságát. Ahogyan Georg Bauer professzor halad előre a gyilkosság technikai részleteinek ismertetésében, úgy fo­gyatkozik a közönség. Pedig a bécsi igazságügyi orvosszakértők vezetője egy találó kommentár szerint olyan szenvtelenül adja elő a gyomorkava­ró, hajmeresztő részleteket, mintha csak a tulipántermesztők szövetsé­gében tartana előadást. - Nehéz dolguk volt 'á sza­kértőknek - magyarázta dr. Bauer -, sajnálatosan nem állt rendelkezésük­re egy egész hulla, mondjuk a szíve közepébe szúrt tőrrel. A kukákból összegyűjtött testrészekről, komoly erőfeszítés árán, sikerült bebizonyí­tani, hogy egy és ugyanazon sze­mélyhez tartoznak. De a „gyűjtemény" nem teljes: azt a szemetes konténert, amelybe a ha­lott felsőtestének a nyak és a gyomor közötti részét rejtették, már kiürítet­ték, mire a szisztematikus keresés megkezdődött. Még inkább nehezí­tette a szakértők dolgát, hogy a fej sem volt egyben, kettéfűrészelték, s az arcot összeroncsolták. - Hát ha nem az arcáról ismerszik meg az ember, akkor miről?, - teszi fel magának a patológus érzelem­mentesen a kérdést. A fogazatáról, válaszol önmagának, s elmondja, hogy ezen az alapon, megtalálva Kö­berl fogorvosát, sikerült is az azono­sítás. Még úgy is, hogy a fogazatot a tettesek igyekeztek szétroncsolni. Mint ahogyan az áldozat jobb kezé­nek mind az öt ujját is a felismerhe­tetlenségig szétverték, feltehetően kalapáccsal. Anatómusként dr. Bauer nagyon rossz bizonyítványt állít ki a darabo­lókról. „Szakszerűtlenül", a test fel­építését semmibe véve vagdosták szét a rendezőt. Nem túlzás azt állí­tani, hogy törtek-zúztak. Hogy a láb­nál vagy a fejnél kezdték-e a darabo­lást, utólag már nem lehet megáll­apítani. Feltehetően beültették a kád­ba, lábát kilógatták, s úgy estek neki. Miközben az esküdtek a rosszul­léttől émelyegve hallgatják az egyre rettenetesebb részleteket, fotóalbu­mokat tessznek eléjük, van belőlük vagy négy, illusztrálandó az elmon­dottakat. (Folytatjuk) Ha megszületik a csúcsszerv... Ki lesz ott a hollandiai cserkész­világtalálkozón? Lapunk egy nemrégiben megjelent számában olvashat­tunk arról, hogy a Szlovák Cserkészszövetség legutóbbi közgyűlésén új vezetőséget vá­lasztott. Ez a tény azért érde­kes a magyar cserkészek szá­mára, mert a Szlovákiában működő cserkészszövetsége­ket csak abban az esetben ve­szik fel a Cserkészek ^Világ­szövetségébe, ha Szlovákiában létrehozzák az ország területén működő szervezetek csúcs­szervét. • Valóban olyan nagy szük­ség van a.csúcsszervre? - kér­deztem Hodossy Gyulától, a Szlovákiai Magyar Cserkész­szövetség elnökétől. - Amennyiben szervezetünk tagja kíván lenni a Cserkészek Világszövetségének, akkor igen. Márpedig az 1990 márci­usában megtartott alakuló közgyűlésünkön elhatároztuk, hogy kérvényezzük a világ­szervezetbe való felvételt, ezért minden erőnkkel azon fá­radozunk, hogy kérvényünk pozitív elbírálásban részesül­jön. A világszervezet alapsza­bályából adódóan a legmaga­sabb szintű cserkészszövetség­ben egy országot csak egy szervezet képviselhet, ezért nagyon fontos számunkra, hogy a Szlovák Cserkészszö­vetséggel együtt létrehozzuk azt a csúcsszervet, amely egyenrangú partnerként kezeli az összes tagszervezetet, mi­közben munkájukba nem szól bele. • Hogyan viszonyul a Szlo­vák Cserkészszövetség új veze­tése a magyar cserkészek kez­deményezéséhez ? - Eddig kétszer fordultam levélben a szlovák szervezet képviselőihez. Mindkét leve­lemben arra kértem őket, hogy tárgyaljunk a szövetségeink számára egyértelmű előnyöket kínáló csúcsszerv létrehozásá­nak a feltételeiről. Választ, saj­nos, mind a mai napig nem kaptam. • Milyen előnyökkel jár a vi­lágszervezetbeli tagság? - A közel százéves világszö­vetség nagyon sok olyan köz­pontot épített ki, ahol különfé­le tanfolyamokon és más ren­dezvényeken találkozhatnak a világ minden tájáról érkező cserkészek. A világszervezet a kelet-európai országok számá­ra egy alapot hozott létre, amely éppen ä térségünkből ér­kező cserkészek költségeinek a fedezését szolgálja. Illetve csak szolgálná... A jövőre Hollandiában megrendezésre kerülő világtalálkozón, a cser­készdzsemborin is csak abban az esetben vehetünk részt, ha felvételt nyerünk a világszer­vezetbe. Igaz, a világtalálko­zóra való jelentkezéseket gya­korlatilag már lezárták, azon­ban Jean-Pierre Isbendjian, a Cserkészek Világszövetsége Európai Régiójának főtitkára a dunaszerdahelyi cserkészköz­pontban tett látogatásakor ígé­retet tett arra, hogy ha Szlová­kiában megtörténik a két szer­vezet közti társulási szérződés aláírása, akkor részt vehetünk a nagyszabású hollandiai ren­dezvényen. KOSÁR DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents