Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-04 / 154. szám, hétfő

1552 MOZAIK LŰJSZ Ó * 1994. JÚLIUS 12. NÉHÁNY SORBAN L i Peng kínai kormányfő tegnap Salzburgban fejezte be auszt­riai látogatását. Négynapos gazdasá­gi tárgyalásai eredményeként több szerződést írt alá különböző osztrák cégekkel, milliárdos értékekben. Li Peng tegnap délután utazott Német­országba, s ekkor szűnt a személye elleni tüntetési tilalom is. Az ember­jogi szervezetek azonban Németor­szágban is fellépnek a kínai politikus látogatása ellen" azzal az indokkal, hogy személyesen adott utasítást a Tienanmen téri mészárlásra. T erezínben a Nemzeti Te­metőben szombaton kö­nyörgő misét tartottak a csehek, né­metek és zsidók megbékéléséért. Né­metországból kb. ezren jöttek el erre az istentiszteletre, melyet a hétvégén Drezdában zajló úgynevezett katoli­kus gyűlés keretében tartottak meg. V áclav Havel cseh államfő Phi­ladelphiában ma veszi át a Szabadság Érmet. Ezt a kitüntetést minden évben a Függetlenség Nap­ján adja át egy nemzetközi szervezet olyan szervezeteknek vagy egyének­nek, akik vezető szerepet játszanak a lelkiismereti szabadság érvényesíté­sében, illetve jelentős mértékben hozzájárulnak az elnyomás felszá­molásához. A kitüntetéssel 100 ezer dollár is jár. Havel ezt „Istennek tetsző" célokra akarja fordítani. Konkrétan még nem döntött, de min­denképpen jótékony célokra szánja, nehogy az összeg jelentős része adó formájában az állami költségvetést gazdagítsa. Havel ma este a tervek szerint a Maine államban lévő Ken­nebunkporte-ba látogat, ahol találko­zik George Bush volt amerikai el­nökkel. H ans-Dietrich Genscher volt német külügyminiszter, a kormányban részt vevő FDP elnöke, jelenleg parlamenti képviselő meg­erősítette: „legnagyobb meglepetésé­re" a hetvenes évek elején megtudta, hogy neve szerepel a náci NSDAP tagsági jegyzékében, amelyet ameri­kai archívumban őriznek. Ezt a nyi­latkozatot abból az alkalomból tette, hogy az USA a 2. világháború ide­jéből származó 25 millió dokumen­tumot adott vissza Németországnak. Genschert mint a náci párt ifjúsági szervezetének, a Hitlerjugendnek a tagját említi a majdnem teljes tag­jegyzék. A bejegyzés 1944 augusztu­sából származik. Genscher ekkor 17 éves volt. R amiz Aliát, Albánia utolsó kommunista vezérét 9 évi börtönbüntetésre és az elsikkasztott javak megtérítésére ítélte a tiranai bí­róság. A 68 éves Aliát a hatalommal való visszaéléssel és sikkasztással vá­dolták. Kilenc további volt promi­nens kommunista vezetőt 3-tól 9 évig tartó börtönbüntetésre ítéltek. Alia nem ismerte el bűnösségét, azt mond­ta, egy politikai per, a jelenlegi kor­mány bosszúhadjáratának áldozata. C harlotte észak-karolinai város­ban tegnapra virradó éjszaka leszállás közben balesetet szenvedett egy DC-9-es személyszállító re­pülőgép. A pilóta - egylőre ismeret­len okból - a kifutópályához vágta a gépet, amely három darabra tört. Az 55 utas közül 18 életét vesztette. H amburgban tegnapra virradó éjszaka négy személy sérült meg a török kulturális központ elleni merénylet során. Az egyik sebesült állapota súlyos, de nem életveszé­lyes. A rendőrség szóvivője szerint az egyelőre ismeretlen tettesek két házilag gyártott gyújtóbombát, vagy­is Molotov-koktélt dobtak az épület­re, amely kigyulladt. Az intézmény látogatói azonban már a tűzoltók megérkezése előtt eloltották a tüzet. K ubából 137 Személy érkezett szombaton Miami közelé­ben az Egyesült Államokba. Egy vontatóhajón hagyta el az országot néhány menekült, továbbiak a Baha­mákon csatlakoztak hozzájuk. Ide már korábban megérkeztek, de nem volt pénzük a további útra. Az illegá­lis bevándorlók politikai menedékjo­got kértek az amerikai hatóságoktól. Táska, postaisák - tehertaxf? A fcatí címei tulajdonkeppen a saerkcztöségünknek is otthont adó Prevscrittmm postáskisass/om ai adták, akik hol csodálkozva, lm! meg bi.v..-w »oil j «'/ik tudorná'uf h« írje n(>- "m /n.isk.'i j| t ic tünk u levelekért, betek óta pedig postazsákba rakjuk a napi titbb száz, helyenként az ezret is meghaladó küldeményeket. - Hu ez így megy tovább, tehertaxit fogadhatnak! - hallottuk a mi­§§§1 Mi természetesen Örülünk minden levélnek. Sok gonddal járt a Robbantson bankot! iránti nagy érdeklődés, hiszen öt diáklányt kel­lett alkalmaznunk a szelvények előzetes értékelésére, de minden problémát megoldottunk, hiszen Tisztelt Olvasóinkért igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni. S ezért például rövidesen újabb ve­Kellemes meglepetést jelentett számunkra, hogy a vártnál nagyobb t • . t •, . kutató oldalunknak. Az elmúlt hét végiig 1457 vélemény érkezett na­pilapunkról, és kézbesítették az elsíí válaszokat hétvégi magazinunk kérdéseire is, umelyeket késfibb kii/iillunk. Akadt olviin ohuMink, aki szerény nyugdijából áldozott annyit, hogy ajánlott levelet küldött, mert s sbízto» akarok lenni abban, hogy megkapják soraimul" - írta «,»<iféS»l ftíjápí, A válaszok egy részét számítógépen, a továbbiakat pedig munka­társaink segítségével dolgozzuk föl. Emiatt az értékelés néhány hétig eltart. Az összegezést természetesen kőtilljiik, s olvasóink vélemí n><'t, javaslatait részletesen eleine//uk újonnan alakult szerkes/töbi­ff^xu >1''h'-íf: hú "t>:(-.-.?£<<'; : Ennek a közvélemény-kutatásnak látszólag nincsenek nyertesei ­irtuk hiszen dijakat nem sorsolunk. Mégis mindannyian nyertesek lehetünk, lta a beérkezeti válaszok aíapján színvonalasabb ť j S/ót é»­Vasárnapot szerkesztünk. Tisztelettel köszönjük azoknak az olva­sóknak, akik szívügyüknek biitják egyetlen haza! magyar napila­iuik • ' • . • «:,/•<« ' ' : • • ' ' 't t M A szerkesztőség Mielőbbi megegyezést (Uj Szó-hír) A Magyar Polgári Párt Elnöksége pénteken az esti órákban megtárgyalta a hárompárti koalíciós tárgyalások eddigi ered­ményeit. A tanácskozásról közle­ményt adtak ki, amely többek között leszögezi, hogy az MPP tárgyalóbi­zottsága elfogadta az MKDM­Együttélés kompromisszumos ja­vaslataként azt, hogy a négy je­lölőlistán szerepeltethető összesen 200 helyből az MPP jelöltjeit csu­pán 9 százalék, tehát 18 hely illesse meg. Az MPP úgy véli, hogy a szlová­kiai magyarság parlamenti képvise­lete érdekében ezt a kompromisszu­mot meg kellett tennie - áll a közle­ményben, amely a továbbiakban megállapítja, hogy ez a 9 százalékos arány választókerületenként 4 és fél helyet jelent. Mivel ez nem kerek szám, az MPP Elnöksége javasolja, hogy a rá eső helyek így oszoljanak meg: Pozsony 5, Nyugat-Szlovákia ' 4, Közép-Szlovákia 5, Kelet-Szlo­vákia 4. Az Elnökség a továbbiakban ja­vasolja: az MPP kerületi listavezetői a közös listák harmadik helyén sze­repeljenek, a másik két mozgalom listavezetői után. Figyelembe véve a partnerek reális politikai súlyát, ez a sorrend kifejezi azt, hogy a három párt közös koalíciójáról van szó. Az MPP Elnöksége továbbá javasolja, hogy az MPP második jelöltje az el­fogadott százalékos megoszlás ér­telmében a kerületi listák tizenegye­dik helyét foglalja el. A fennmaradó 10 helyre hétfőn az MPP tárgyaló­delegációja tesz javaslatot. ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT CSILLAG, CSERESZNYE, NÉGYLEVELŰ LÓHERE. Nem vitás, ember­feletti feladatra vállalkozott Peter Weiss, amikor 1989 utolsó napjaiban meg­álmodta, hogy szalonképes szociáldemokráciává alakítja át Szlovákia Kom­munista Pártját, amely - mert a Prágai Tavasz eltiprása után idegen szuro­nyok segítségével formálta újra sorait - a fordulat napjaiban Európa legzül­löttebb politikai szervezetei közé tartozott. Tagságát teljesen felkészületlenül érték a változások, funkcionáriusai számára pedig még a rendszer megmenté­sét szolgáló gorbacsovi gondolatrendszer is megemészthetetlen volt. Szava­zóbázisának jelentős jÉszében már az is meghasonlást idézett elő, hogy az első választásokon lecserélték a vörös csillagot. A rossz nyelvek szerint az új jelkép kijelölésénél azért esett a választás a cseresznyére, mert ez is vörös. A mostani választásokra ismét szimbólumot váltöztafötT a demokratikus balol­dal, négylevelű lóherét festenek a Weissék által vezetett négyes választási ko­alíció zászlajára. Az most a fő kérdés, hogy a szociáldemokrácia felé menete­lésben a DBP eddigi szavazóbázisából mennyien követik továbbra is a pártel­nököt, illetve mennyien „bitangolnak el" Mečiarhoz, aki amellett, hogy tőrőlmetszett bolsevik stílusban politizál, még nemzeti zászlót is lenget. Egy közvélemény-kutatási eredmény azt mutatja, hogy Mečiar kormányának már­ciusi menesztésével a DBP-vel rokonszenvezők 70 százaléka egyetért, így valószínűsíthető, hogy az exminiszterelnök hoppon marad, ha a demokrati­kus baloldal látványos kettéválásával számol. Hosszabb távon, a leendő kor­mánykoalíció kialakulását illetően a veszélyt az jelentené, ha Peter Weiss ko­molyan venné azt a kijelentését, amely szerint a Mečiar-mozgalom Mečiar nélkül szalonképes kormánykoalíciós partner lenne. A Demokratikus Szlová­kiáért Mozgalom vezető garnitúrájáról túlzás nélkül elmondható, hogy ahá­nyan vannak, az mind egy kis Mečiart testesít meg. Szavazóbázisuk pedig kommunisztikusan orientált, és ráadásul szélsőségesen nacionalista. Ha tehát a választások után a Mečiar nélküli Mečiar-mozgalommal kezdenének Weis­sék egy tálból cseresznyézni, a Demokratikus Baloldal Pártja a szimboliká­ban ismét visszatérhetne a vörös csillaghoz, a sarlóhoz és a kalapácshoz. A Szocialista Internacionálé pedig egy szavát sem hinné el Peter Weissnek. ÜRES KAMRÁNAK BOLOND /I GAZDASSZONYA. Kényszerhelyzetben van a kormány, mert üres az államkassza, így kénytelen volt differenciáltan megállapítani a családipótlék-jogosultságot, noha ezzel megszegte azt a Csehszlovákiában már csaknem fél évszázada érvényesülő alapelvet, hogy ez a juttatás alanyi jogon jár. A hír hallatára az érintettek aligha szerveznek ün­neplő fáklyásmenetet a végrehajtó hatalom magasztalására. Ráadásul még populista mellékíze is van az intézkedésnek, arról már nem is beszélve, hogy hallatlanul megnövekszik az igényjogosultság kimutatásával kapcsolatos ad­minisztráció, így előfordulhat, hogy amit az állam-nyert a réven, azt elveszíti a vámon. A törvénymódosítás jellegzetes terméke a válságmenedzselő költ­ségvetési gazdálkodásnak. Nem tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk rajta. A legszegényebbek családi költségvetésén aligha lendít valamit is a néhány száz koronányi családipótlék-emelés, a kárvallottaknak, akiktől megvonták a jut­tatást, viszont keserű lesz a szájíze, mert többségük - noha a létminimum két­szeresénél nagyobb a jövedelme - szintén a szegénységgel küszködik. ISMÉT NÉPBETEGSÉG LESZ /I TUBERKULÓZIS? A háború óta eltelt fél évszázad alatt szinte teljesen sikerült felszámolni ezt a betegséget, és a tüdőgondozó központokat már-már teljesen átprofilozták más egészségügyi tevékenységekre. Félő, hogy ismét aktivizálódniuk kell a szakorvosoknak eb­ben az (örvendetesen) elnéptelenedett tudományágban. Megdöbbenést keltett a minap Anton Bajan professzornak egy nemzetközi orvoskongresszuson tett nyilatkozata: Szlovákiában növekszik a tuberkulózisban szenvedők száma. Csehszlovákiában nemrég még 19 tbc-s beteg esett 100 ezer lakosra, és a szövetségi államon belül Szlovákiában is ilyen volt a statisztikai mutató. Szlovákiában 100 ezer lakosra kivetítve ma 34 megbetegedést tartanak nyil­ván. A Homonnai járásban különösen rossz a helyzet (63), de a Rimaszomba­ti, a Nyitrai és az Érsekújvári járásból is nyugtalanító hírek érkeznek e vonat­kozásban. Egyértelműen kimutatható, hogy a betegség terjedése az elszegé­nyedéssel függ össze. TÓTH MIHÁLY Évfordulók utórezgései Gyóni Géza emléke Az elfelejtett Gyóni Géza címmel látott napvilágot tíz évvel ezelőtt terjedelmes cikk kisebbségi sajtók­ban. A költő születésének 100. évfordulója alkalmá­ból az A Hétben megjelent emlékidéző írás szinte be­szédes példája lehet a Gyóni élet- és költősorsát kí­sérő ellentmondásoknak. S ezek alighanem a költői utóélet megítélésébe is belevetülnek. Több mint százra becsülte ez idő tájt a filológiai hivatkozás az egész magyar nyelvterületen született, Gyóniról szó­ló írások számát. Igaz, ezek döntő többsége régi ke­letű volt, de az 1959-ben - majd további két utánnyo­másban - megjelent kötetválogatás azért irodalmi számontartást és eligazítást jelentett. Aminthogy ugyancsak irodalomtörténeti jelentőségűnek tekint­hető, a szűkebb szlovákiai magyar pátriánkon túl is Emil Boleslav Lukadnak az Irodalmi Szemle hasáb­jain 1972-ben közzétett Gyóni-élménye. Persze, a költői jelenlét ismérvei sajátosak, a meg­ítélés és megközelítés sokféleségéről tanúskodnak. Egy dolog bizonyos: nem korlátozódnak az évfordu­lós megemlékezésekre. Már annál fogva sem, hogy azoknak is megvannak az utórezgéseik. Éppen ezért most sem lehet mérce a Gyóni Géza születésének 110. évfordulójához kötődő időzítés. A közelmúlt­ban naptári pontossággal megjelent vagy elmulasz­tott jegyzeteknek talán már most is lehetne társada­lom-lélektani és irodalomszociológiai adatértéke. De egy későbbi visszapillantás majd minden bizonnyal elemzésre okot adó látlelettel szolgálhat. Ha netalán vállalkozik valaki rá. Mert az ilyesfajta utólagosan kirajzolódó kép még apró mozzanataiban is lehet töprengésekre késztetően jelzésértékű. Így például arról, hogy a kisebbségi publicisztika zártságának miként volt (és lehet) képes úgymond fittyet hányni, szinte elképesztően a meglepő véletlenszerűség. A szóban forgó tíz évvel ezelőtti írásról egy évvel később említés történt a rangos Lityeraturnoje oboz­renyije című irodalmi folyóirat egyik közleményé­ben, amire nem jelentéktelen magyar értelmiségi ol­vasóréteg is felfigyelhetett. Az Üj Auróra magyarul is közzétette Földeák János fordításában a tanul­mányt, mely minden bizonnyal a költőt orosz nyelv­területen ismertté tevő úttörő jellegű kezdeménye­zésnek számított. Feltehetően azok számára is , akik - amint az az orosz szerző írásából kiderül - kegye­lettel kutatták a távoli Krasznogorszkban, a Troickij temetőben, a hadifogoly társaival elhantolt költő nyomait és emlékét. A szerző nyilván a pozsonyi A Hétben olvasott cikkből szerzett tudomást azokról a szálakról, amelyek Gyónit diákként és újságíróként fűzték a városhoz, ahol első kötete is napvilágot lá­tott. Feltehetően nem ismerte a forrásértékű írásokat, így Gyóni pozsonyi kapcsolatairól a Magyar Hírlap­ban 1942 májusában közölt legrészletesebb ismerte­tést és Szalatnai Rezsőnek az Arcképek hegyekkel című kötetben szereplő esszéjét. Most is szolgál a költőt szeszélyesen csapongva befogadó sors nem sejtett fordulatokkal. Hisz ki hitte volna, hogy a város, amelyhez ma a költő szülőhelye tartozik, nem az ő révén válik ismertté. Gyón község, amelytől az anyakönyvbe Áchim Gézaként bejegy­zett költő művésznevét kölcsönözte, a hatvanas években egyesült a Pest megyei Dabassal. De most, hogy a város rendezvénysorozattal adózott a költő emlékének, magyarázatot igényelhetett, hogy miért is van ehhez külön jussa. A széles közvéleménynek ugyanis elsősorban a Dabäs-Sári városrész állami­egyházi iskolamegosztásának országos üggyé vált hullámverése jut eszébe. Tájainkon pedig ennek a helyi szlovák hagyományok megőrzését érintő szlo­vákiai kihatása és visszhangja. Ki tudja, miféle kö­vetkeztetések születtek volna, ha tavaly, amikor az egész bonyodalorn előállt, egyik-másik szlovák na­pilap foglalkozni kezdett volna a költőnek a város­hoz kötődő múltjával. Hisz a Gyónival foglalkozó ta­nulmányokban említés történik arról, hogy a költő apja a helyi buzgó evangélikus magyarosítok közé tartozott. Érdekes módon Emil Boleslav Lukáčnak említett írásában Gyóni Géza családfájáról erről az jutott eszébe, hogy nemcsak az apa, hanem a költő maga is valószínűleg tudott szlovákul. S ehhez nyil­ván akkor is így viszonyult, amikor 1942-ben az álta­la szerkeszett Tvorbában közzétette Štefan Krčméry fordításában azt az első világháború poklában fogant versét, mely Gyóni nevét maradandóvá tette. A „Csak egy éjszakára küldjétek el őket..." kez­detű költeményét kivételes alkotásként tartja nyilván az irodalomtörténet-írás. A vers népszerűsége és ha­tása önmagáért beszél. Gyóni mennyiségileg jelentős életművét viszont Turczel Lajos - másokkal egye­temben - a korszak átlagos lírájához sorolja. A nyolcvanas években megszaporodó írásokból azon­ban az is kiviláglik, hogy a húszas évek magyar köl­tészetének körképe Gyóni keserű kiábrándulásai nél­kül nem lenne teljes. Ügy tűnik, hogy a megmérette­tésbe erősen beleszól a költészetét átható ellentmon­dásosság is, mely a háborús hisztériának behódoló magatartás és a háború lehetetlenségét hirdető huma­nista végkifejlet között feszül. Talán a sors különös kifiirkészhetetlenségéről vall, hogy Gyóninak még az első világháború kitöré­se előtti boszniai katonáskodása során megélt szen­vedései ihlették azt a lázadó szellemű versét (Cézár, én nem megyek), mely keveredett a Habsburgok iránti hűséggel. Ugyancsak hasonlóan ahhoz, amint ma e vérzivataros tájon a háborús irtózat elvegyül az öldökléssé fajuló hazafias és álhazafias gyűlölettob­zódással. Valahogy ilyen indíttatással jutott el Gyóni Géza oda, hogy aztán, csak egy éjszakára a pokol égő torkába küldje a lelketlen uszítókat. De a vers üzenete valószínűleg úgy válhat igazán mai memen­tóvá, hogy kiérződjék belőle a felismerés minden ke­serve. S ehhez nyilván hozzátartozik a súlyában nem túlságosan nyomós, de annak idején Ady ellen is ki­használt lírai vallomások érzelmi hullámzása. Vajon akad-e ilyesfajta irodalomtörténet, esszéírói, publi­cisztikai közvetítési szándék. Évek múltán minden bizonnyal kiderül. Csak nehogy a megkésett utóla­gos hiányérzettől terhelve... KISS JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents