Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-26 / 172. szám, kedd

4 HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1994. JÚLIUS 21. Bodrogközi kalászok bérgondokkal .(Folytatás az /• oldalról) következtében az állami gazdaság tehénállománya 1300 darabról 400-ra zsugorodott, a hízómarha-állomány, a sertésállomány egyharmadára csökkent. Kisebb a tej- és hústermelés, az épületek technológiai kapacitása kihasználatlan a Megszűntek az utóbbi időben veszteséges melléküzemágak is, így az állami gazdaság dolgozóinak létszáma négy éy alatt 630-ról 340-re apadt. Ma az a kérdés, miként lehetnegazdaságosabban termelni, hogyan lehetne jobban értékesíteni a termékeket. Mert ha ez utóbbi úgy sikerül, mint tavalyelőtt, amikor az állami gazdaság 60 millió korona veszteséggel zárta az évet, esetleg úgy, mint tavaly, amikor a veszteség elérte a 30 millió koronát, akkor nemcsák az adósságok növekednek tovább, de nem lesz pénz az alapbérekre sem., - A közgazdászunkkal rengeteget törjük a fejünket azon, hqgyan lehetne az üzemet talpra állítani Egyezkedünk a felvásárlókkal, a feldolgozókkal, közben pedig a privatizációs terveken is dolgozunk. Önállósultunk, a minap mi is kiváltunk a szétesett Slovosivo áU lami vállalatból, s most egy olyan felépítésű üzemmé vagy részvénytársasággá kellene formálni ezt a gazdaságot, amely a jövőben életképes lesz. Amikor a gabonatáblák szép terméssel kecsegtetnek, az ember örömét szegi, hogy az új gabonafélének a sorsa bizonytalan, nincs rá biztos és fizetőképes vevő. Az energetikai műveknek tartozunk a villanyáramért, a vajáni hőerőmű pedig nekünk tartozik a körben. Ha lenne például több malom, vagy zöldségkonzervgyár, akkor erősebb lenne a Bodrogköz, jobban megélnénk. Megjegyzi a fiatalember, hogy az utóbbi hónapokban csak 1500-2000 korona fizetést kaptak, gyereksegéllyel együtt. Állítólag majd később megkapják a többit, de hogy mikor, az bizonytalan, senki sem tudja. Ha terményben kapnák ä bér egy részét, azt el kellene adni valahol, esetleg azon hízókat nevelni és azokat értékesíteni. Ám aki egész nap az állami gazdaságban dolgozik, annak a háztájira nincs ideje. Benkő János szerint a gazdasági játékszabályokat kellene úgy összehangolni ebben az országban, hogy ne az agrártermelő húzza a rövidebbet. - Úgy érzem, a rendszerváltást követő átmeneti időszakot átgondoltabban kellett volna megszervezniük a politikusoknak. Valahogy úgy, hogy a tulajdonjogi viszonyok is simábban rendeződjenek, és az átszervezésbe ne rokkanjon bele a mezőgazdaság. A szomotori gazdasági udvaron kisebb csoportra lettem figyelmes. Kiderült, a. vezetőség aznap ígérte a májusi bérelmaradás kifizetését. Néhány perc múlva, amikor megérkezett az igazgató, és elnézést kért, mert csak másnap tud fizetni, majdnem kitört a „népfelkelés". Egyesek őt szidták ezért az áldatlan állapotért, mások a parlamentet, ám kijut a kormánynak meg a pártoknak is. Az igazgató helyzete nem egyszerű. Az ingerült kérdésekre igyekszik higgadtan válaszolni, érvelni. Amikor kijelenti, jogukban áll adolgoA bodrogszögi malom hasznos új beruházása az állami gazdaságnak. nyezetszennyezési illetékkel, az. energetikai művek pedig Vajánnak tartoznak. Szeretnénk már ezt a, körbetartozást mielőbb rendezni. Ellenkező esetben nem tudom, mi lesz. Amíg a termelő nem kapja meg árujáért a pénzt, addig nem nyugodt. Nekünk pedig 1200 hektár búzánk, 300 hektár árpánk, 150 hektár rozsunk, 209 hektár borsónk van. Ebből kell pénzt csinálnunk, mert az állatállományt tovább már nem csökkenthetjük, állatokat már nem adhatunk el a húsfeldolgozóknak - vélekedik az igazgató. Aggódó kombájnosok Az aratás menetéről a mezőn is szeretnék meggyőződni, de ez most nem sikerül. Szemerkél az eső, így az aratókat a szomotori gazdasági udvaron találom, - Amikor az időjárás kedvez, jól érzem itt magam, dolgozni jöttem, nem lazsálni - kommentálja a kényszerpihenőt Bartolomej Havrila vendégarató. A helyi kombájnospáros, a Kiss fivérek bosszankodnak, leginkább a mezőgazdaság helyzete aggasztja őket. Pontosabban a saját helyzetük, a Szomotori Állami Gazdaságé. Hogy az ottani tényállásért mennyiben a korábbi és mostani vezetőség a felelős és mennyiben az ország vezetése, azt nem tudják eldönteni. - Vagy mi termelünk rosszul, túl drágán, vagy másutt van a hiba, de ez így nincs rendjén. Nem értem, hogy mi dolgozunk reggeltől estig, kitermeljük a búzát, a tejet, a húst, viszont pénzt alig kapunk érte - érvel Kiss Béla. Sajnos, itt a közelben ipari üzemek nincsenek, így nem állhat odébb az ember. Ezt a vidéket nem az iparnak kellene megmentenie, hanem az agrártermelésnek kellene szinten tartania, megfelelő állami agrárpolitikával a háttérzóknak kérni az ő leváltását, ő nem ragaszkodna a tisztségéhez mindenáron, a bírálók elhallgatnak. Önállóan sem igen boldogulnának, más lehetőségük egyelőre nincs. Adósság nélkül Szomotorból Bodrogszerdahelyre megyek, mert az imént olyan megjegyzést hallottam, högy a szomszéd üzem szénája jobban áll. Jaroslav Búdke igazgató és Gecse Ferenc üzemgazdász szerint a Bodrogszerdahelyi Állami Gazdaságban valóban nem feszült a helyzet. Ott sincs teljes Kánaán, de azért megélnek, az átlagkereset náluk 4400 korona. A dolgozók rendszeresen megkapják bérüket. - Nem vagyunk eladósodva — újságolja az igazgató. Az eredményesség kulcsa náluk állítólag abban rejlik, hogy már régebben rájöttek: termékeik nagyobb hányadát saját maguknak kell értékesíteniük. Bodrogszögben üzembe helyeztek egy malmot, s a kenyérgabonájukat ott őrlik meg. A lisztből pedig kenyeret sütnek a saját pékségükben. ízletes kenyeret a szűkebb, mintegy tízezer lelket számláló régiójuknak. Ugyanakkor a lisztet árusítják is. Nem titkolják a Vagyonjegyes privatizáció következő fordulójára nagyban készülő állami gazdaság vezetői, hogy a közeljövőben takarmánykeverőt is szeretnének létesíteni, mert hosszú távon az a beruházás is hasznos lehet. . Estére javul az idő Bodrogszerdahelyen és környékén is. Ismét munkához látnak az aratók. A szögi malom pedig ugyanúgy őröl tovább, mint ahogy a borongós délelőttön is őrölt. GAZDAG JÓZSEF Kisorsolták a VÚB 3 + 33 + 333 pőnzprómiumalt 1994. 7. 20-án az Általános Hitelbank székházának tanácstermében sor került a személyiszámla-tulajdonosok számára 3+33+333 díjért meghirdetett verseny nyerteseinek sorsolására. A sorsoláson azok az 1994. 4.15. és 6,30. között személyi számlát nyitott ügyfelek vettek részt, akik a számlanyitással egyidőben bankkártya kiadását is kérvényezték, és a sorsolási szelvényüket nyilvántartásba vetették a VÚB fiókjában. Ily módon a sorsolásban 29 522 szelvény vett részt. A VÚB képviselői a következő pénzjutalmakat sorsolták ki: három főnyeremény 33 333 korona értékben, 33 nyeremény 3 333 korona értékben és • 333 nyeremény 333 korona értékben. A nyerteseket írásban értesítik, a nyereményt pedig a személyi számlájukra utalják át. A nyereményjegyzék az Általános Hitelbank összes kirendeltségén megtekinthető. A DBP a helyhatósági választásokról (TA SR-hír) A Demokratikus Baloldal Pártjának tegnapi sajtóértekezletén az aktuális belpolitikai kérdések mellett az önkormányzati választásokra is kitértek. Borza Erzsébet, a párt alelnöke hibának tartotta, hogy a társadalom jelenleg csak a parlamenti választásokkal törődik, és kevés figyelmet szentel az ugyan- ' csak ősszel megrendezendő önkormányzati választásoknak. A DBP változtatni kíván ezen a helyzeten, mivel a helyi önkormányzatokat a parlamentáris demokrácia alappillérének tartja. A DBP nagy jelentőséget tulajdonít a helyi önkormányzati választásoknak, ezért halaszthatatlannak tartja a vele összefüggő szervezési és törvény-előkészítési feladatok megoldását. Az elmúlt négy év során kiderült, hogy sok a rendezetlen kérdés, ami a választási rendszer tekintetében alapvető változásokat, a polgármesterek helyzetét illetően pedig új megoldásokat igényel - jelentette ki Borza Erzsébet, majd rámutatott: pártja mindenekelőtt amellett száll síkra, hogy a többségi választási rendszert až arányos választási rendszer váltsa fel. AHOGY ÉN LÁTOM i Miből él a szlovákiai magyar? Közelednek a választások, és mint ilyenkor mindig, a politikusok és a politikusjelöltek gyakrabban koptatják az egyszerű ember házának küszöbét, mint máskor. Kiszállnak hozzá, érdeklődnek hogyléte iránt, és hogy hitelesebbnek tűnjenek, a távolabbra tekintők még jegyzeteket is készítenek. Pedig nálunk, DélSzlovákiában akár meg is spórolhatnák a papírt és ceruzát, mert három-négy község meglátogatása után már a nehezebb felfogásúak is betéve tudják a leckét. Mindenütt ugyanaz gyötri az embereket. Á munkanélküliség, a létbizonytalanság, a szegénység, a mezőgazdaság leépülése. így azután 1990-hez és 19,92-höz képest átrajzolódott a voksvadászat térképe, és akárki meglássa (Arany János), a választásj/matematika is más lesz, mint a korábbi volt, és ez/fokozottan érvényes a magyar pártok „vadászterületére". Szlovákia északibb járásaiban ugyanis nagyobb a választék, mint itt nálunk, Délen. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy az emberek érzik: ha a Mečiar-ellenes koalíció szerzi meg a képviselői helyek többségét, a magyar koalíció vagy kormánytényezővé válhat, vagy legalább (súlyánál fogva) hatást gyakorolhat: a kormány stabilitására. Ilyen reményeket tápláíva megnövekedtek szavazópolgáraink elvárásai a parlamenti munkára készülők iránt. Elvárják tőlük, hogy „hangszerükre" ne csak egy-két „húrt" szereljenek, hanem olyan legyen a „zeneszerszámuk", amelyen muzsikálva az eddiginél méltóbb módon bekapcsolódhatnak a törvényhozás demokratikusabb része áltál alkotott orkeszter munkájába. Kétségtelen, hogy a szlovákiai magyarok .körében nem kis visszhangra talált a név-, illetve a táblatörvény elfogadása körüli küzdelem. Ebben ázonban nagyjából ki is merült a tizennégy képviselő politikai izma. Hadd ne köntörfalazzak, hadd mondjam ki nyíltan, hogy a magyar képviselőktől már eddig is azt várta volna el választóik többsége, hogy kezdeményezőbben lépnek fel más területeken is. Például a szociális törvényhozásban, a gazdaságot érintő jogszabályok megalkotásában, elsősorban pedig a mezőgazdaságot érintő törvények meghozatalában. Lehet,> hogy ezeken a területeken is aktívak és kezdeményezőek voltak, ezt azonban sikerült eltitkolniuk. Saj. tónyilatkozataik túlnyomó többsége az előbbiekben említett két törvényt érintette, és a külső szemlélőnek könnyen az a benyomása támadhatott, hogy a szlovákiai magyar politikusokat a nemzetiségi ügyeken kívül más nem is érdekli. A név- és táblatörvény elfogadtatása körüli csatározások , során ellenségeink és barátaink egyaránt meggyőződhettek róla, hogy a 600 ezer magyar képviselőstől jelen van a szlovákiai politikában. A külföld és ezen belül számos európai intézmény is felfigyelt ránk, és nélhány kivételtől eltekintve egyértelműen úgy értékeltek bennünket, hogy közösségünk nem feszültségkeltő tényező a robbanásveszélyes posztkommunista világban, és ez teljesen egybeesik az irántuk megfogalmazott elvárásokká,!. Az elkövetkező parlamenti ciklusban a leendő képviselőknek sokkal inkább földközelben kell mozogniuk, ha nem akarják, hogy a választópolgárok kiábrándultan gondoljanak vissza a voksolás pillanatára. Szeptember 30-án már aligha lesz elegendő, ha egy jelölt mindössze azt tudja magáról elmondani, hogy magyar. Más pártok jelöltjei is járják a dél-szlovákiai rónát, és a mezőgazdaság jövőjét vázolva olyan dolgokat mondanak, amelyeket szívesen hallgat a zömében földművelésből élő magyar. A szövetkezeti gazdálkodás újbóli fellendítését ígérik, és ennek jó csengése van manapság, hiszen a déli járásokban a munkanélküliek zöme a tönkrement „közös" gazdaságokban veszítette el munkahelyét. Miből él a szlovákiai magyar? Ezt a kérdést kell elsősorban feltenniük a magukat elfogadtatni kívánó pártoknak, ha hiteles politikai erőként próbálkoznak bemutatkozni. Csak azok számíthatnak sikerre, akiknek a kérdésfeltevésen kívül a kisemberek gondjai megoldását illetően is vannak elképzeléseik. TÓTH MIHÁLY