Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-26 / 172. szám, kedd

Az UJ SZO irtai 45 év© Az ipolysági járás falvaiban a parasztság és a munkásság szorgos munkakészsége és segíteni akarása azzal mutatkozik meg, hogy a gabona sehol sem áll már lábon. Alighogy letették a kaszákat, máris megindultak a gabonával megrakott kocsik és hosszú sorokban takarítják be a kévéket, hogy kazalba rakva várják a cséplést. Az ipolysági állami birtokokon ugyanilyen nagy ütemben folyik a munka, és a környékből minden nélkülözhető munkaerő ide sietett, hogy kellő időbqn be tudják takarítani a sok száz mázsát igérő jó termést. A munkások toborzását úgy oldották meg, hogy reggel két traktor pótkocsival bejárja a környékbeli falvakat, Kelenyét, Szécsenkét, Ipolynagyfalut, Keszit és Balogot. A traktorkocsik igen hamar megtelnek mezőgazdasági munkásokkal, akik vígan, énekelve mennek a birtokra, ahova pár évvel ezelőtt még 18-20 kilométernyi távolságról voltak kénytelenek gyalogszerrel sietni. 7 órakor az emberekkel túlzsúfolt pótkocsik beérnek a gazdasági udvarba és itt látjuk, hogy számuk kb. 200. A munkások többnyire 13-23 éves fiatalok, idősebb alig a

(kad köztük. 30 éve Természetesen nincs szükség olyan tervekre, amelyek nem segítik elő a termelés fokozását, hanem inkább megkötik a földműves kezét, elsikkasztják a kezdeményezést. S hogy ez több esetben így volt a múlt években, az az „adminisztratív" módszerek következménye. Ennek káros hatását lépten-nyomon éreztük. Ezért az élet igényli már az új formákat. A jövő évi tervekben az árutermelést már csupán a fő terményekre tervezik. Mit jelent ez a gyakorlatban? A szövetkezetnek nem a járás szabja meg, hogy ennyi és ennyi búzát termelsz, ennyi és ennyi hektárhozamot érsz el. A mezőgazdasági üzem megkapja tervét, amelynek értelmében el kell adnia, mondjuk 10 vagon búzát, 6 vagon sörárpát. Az már a szövetkezet vezetői és a tagság gondja, hogyan, hány hektáron tudják ezt kitermelni. 20 éve Az időszerű gazdaságpolitikai ismeretek gazdag tárháza a párt említett gazdasági kérdésekkel foglalkozó plenáris üléseinek az anyaga, valamint a Politikai gazdaságtan című kötet. Az előbbi brosúraként, az utóbbi a marxizmus-leninizmus alapjait tanulmányozó tanfolyamok tankönyveként a Pravda Könyvkiadónál magyarul a közelmúltban jelent meg. A szovjet szerzői közösség által írt, 17 fejezetből álló kötet elsősorban a termelési viszonyokat, a termelés társadalmi-gazdasági formáit és ezek fejlődését, a termelési társadalmi oldalához tartozó technikai-gazdasági kapcsolatokat, valamint a gazdasági törvények konkrét érvényesülési mechanizmusát vizsgálja. A közel 400 oldalas mű jól érzékelteti, hogy a politikai gazdaságtan igen fontos tudományág. Mivel a különböző társadalmi osztályok érdekeit közvetlenül érintő kérdéseket vizsgálja, mindig pártos, osztályérdekeket fejez ki. 5 éve Az átalakítás folyamatában fontos szerepet töltenek be a nemzeti bizottságok. Feladataiknak azonban csak akkor tudnak eleget tenni, ha szakítanak a bürokratikus ügyintézéssel, a lakosokat, a dolgozókat az eddiginél is nagyobb mértékben be tudják vonni a közigazgatásba, a határozatok, az intézkedések előkészítésébe. (...) Manapság gyakran teszik szóvá, hogy a nemzeti bizottságok nem tudnak élni az új lehetőségekkel, megnövekedett jogkörükkel, főleg alsó szinten. Ezt hangsúlyozzák a különböző tisztségviselők, de sajnos csak nagy általánosságban beszélnek. Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára a közelmúltban rámutatott, hogy a megnövekedett jogkör vajmi keveset ér pénz nélkül. Hiába hangoztatjuk, a település lakosai maguk dönthetnek, hogy mikor és mit építenek, ha a költségek fedezésében a felsőbb szervektől függnek. 1994. JÚLIUS 26. ... ^ RIPORT ••BgMgmBMI Ill I

I llilll

lll •BW Partokról kiáltozó harangok Nagykövesd felől Felejthetetlen a pácini harang szava. Aki a hagykövesdi szőlőhegyen dolgozva vagy pihenve - feltéve, hogy az ilyen szőlős vidéken oda még pihenni is kijárnak - hallgatta a déli harangszó Karcsa vizén és a földeken áthuljámzó üzenetét, sokkal többet tud az itt élő emberekről. Sokáig árván üzent a pácini harang, hiszen Csehszlovákiában a kommunista rendszer nem kívánta a déli harangszót. Talán igaza van azoknak, hogy a mostani sem kívánná, ha nincs a keresztény pápa rendelete, mert hát Hunyadi Jánosnak hívták az illetőt, aki Nándorfehérvár alatt megállította a hódítani induló törököt. Mindegy, hogy református vagy katolikus templom tornyából szólít-e a harang, az üzenet, a jeladás ugyanazt közli. Aki hallgatott történelmi viharokban edzett lelkű nagykövesdi öregembereket á Karcsát kettészelő országhatárról beszélni, az nem csodálkozott, hogy 1993 júliusában egy messziről ideszakadt fiatal polgármester és pácini kollégája éhségsztrájkot kezdett: a lelki közelség fizikái, gazdasági és politikai közelséggé való változtatásáért. Kétségtelen: azokban a napokban Jakus Péter és Ha r at i Attila elszánása nagyot csobbant a szlovák-magyar viszony Dunától a Tiszáig egyformán posvadó állóvizébe... (1993. július 15. - Az autó kilómékelőhely megnyitásának kérdése, de a határ menti bodrogközi falvak gazdasági fellendülésének esélyei is nyilvánvalóak. Az egyik feltételezi a másikat, hiszen a Bodrogköz Európa viszonylag kevésbé szennyezett tájegysége. Ez pedig önmagában is vonzerő lehet a turisták számára. Nem is szólva a tokaji történelmi borvidék közelségéről. (1993. július 15. - Pácinon áthaladva szinte metaforikussá növekszik előttem egy hármas útjelző tábla. Nem holmi ideiglenes tákolmány. Mindenben megfelel a magyar közúti közlekedés szabályainak, és mégis van valami ellentmondás a látványában. A Veľký Kamenec feliratú nyíl gyakorlatilag a politikai semmibe mutat. Akik felállították, legfeljebb arra gondolhattak, hogy a sátoros ünnepeken alkalmilag megnyíló határátkelőhely irányába tereli az autósokat. Ilyentájt, a két polgármester éhségsztrájkjának idején van ebben a látványban valami lenyűgöző monumentalitás. Mint ahogyan ez sugárzik felém Barati Attila és Jakus Péter elszántságából is. Majd továbbhaladok. Röpke két perc alatt, míg az ominózus határszakaszhoz érek, többszöri utazásaim hangulatai jutnak eszembe. Kisvárda felé többször is itt haladtam, el, egy viszonylag tisztességes harmadosztályú úthoz közelgetve. Verőfényben és holdfényben láttam a falut. Az út egy szakaszán haladva a. nagykövesdi vár romjai is feltűntek, majd elkanyarodva, az egész a valószerűtlen távolságban veszett el... Barati Attila olvasmányokkal traktál. Faliújságnyi mennyiségű támogató levele érkezett, s előttünk a határátkelőhely tömör története írásos dokumentumokban elbeszélve. Talán egyszer még a vidék újkori történetírójának szolgáltat majd adatokat a gyűjtemény. De történet rejtezik a páciniak és a kövesdiek lelkében is: az összetartozásuk és a magyarságuk története, itt a Sátor-hegy alatt, ahol először telepedtek meg a honfoglaló magyarok.) Szolid kiállítású meghívót kézbesített a posta a címemre. Igaz, egy nappal a pácini Bodrogközi Napok befejezése után érkezett, de a gesztus felkavaró volt. Nemcsak az egyszerű megnevezés takarta rendezvények miatt, hanem a nyolcoldalas meghívó tartalma okán is. Mert volt ott ökumenikus gyülekezeti találkozó, magyar-szlovák árubemutató és vásár, de ami a legfontosabb: három napon át reggeltől estig üzemelt a határátkelőhely. Aki mostanság hallgatja a nagykövesdi dombon a pácini harang szavát, hallja a nagykövesdit is. Egy nagy történelmi győzelem emlékét hirdetve, egy hamarosan elkövetkező kicsiny, de annál fontosabb győzelem reményében. DUSZA ISTVÁN zata költségvetési támogatásai felépítette a tizennyolcmillióba került vámházat, első lépés volt az ördögi körből való kikerüléshez. Pácin felől Felejthetetlen a nagykövesdi vár falainak látványa. A pácini üdülőtelep és strand felől nézve a történelem múltképe előtt a történelem jelenképe: géppisztolyos egyenruhások. Lehet vágyakozni! Akár arra, hogy a megszomjazott Történelmi háttér fegyveresekkel mosollyal köszöntik egymást, a sorsvállalás férfias, erejét érzem.) Aki állt már a Karcsa-parton az alkonyi nappal a háta mögött, s mélázásából durva szó riasztotta föl, már tudja, miért jobb, ha nyári fürdőzések évadában nem próbálja meg egy szál fürdőnadrágban a vízi határsértést. Ha mostanság már nem is, de öt-hat évvel ezelőtt még Sátoraljaújhelyen keresztül, komoly szabálysértési bírságot kiróva, úgy, ahogy rajtakapták Jakus Péter elszántsága Barati Attila, aki tavaly óta feléppítette a vámházat üdülővendég felhajtson egy korsó sört a Karcsa nagykövesdi oldalán. Mást is lát a vízen. Furcsa alkú, rövid szárú kákához hasonló vízinövényeket. Schmuzer István Sátoraljaújhelyről települ ki nyaranta a pácini üdülőfaluba: - Nagyon szeretem a Karcsát. Sohasem volt mindegy számomra, hogy miközben a magyar oldalon egyre-másra szaporodtak a hétvégi házak, a nagykövesdi parton tilos volt az ilyen jellegű fejlesztés. Igaz, ma sem megengedett, s erre aprólékosan ki kellene térni a határátkelőhely megnyitását szabályozó egyezményben. A másik part fejlesztése nélkül igazából nem lesz előrevivő hatású a turizmusra és a mezőgazdaságra ez a határátkelőhely. Külön kellene figyelni a környezetvédelemre és a természet óvására. Az, ami mostanában, különösen esős időszakban ellepi a Karcsát, nem más, mint a kolakán, ez a zöld vízi gyomnövény. Valószínűleg a Latorcából és a Bodrogból áteresztett vizekkel került ide. Amióta ide járunk a családommal üdülni, csak mostanában látom. Jellemzője, hogy igencsak szapora, s miután beérett a növény, elszabadul a gyökere, és szigeteket alkotva, a széltől sodortatva ide-oda úszkál. Majd rothadásnak indul, ami egyáltalán nem használ ennek a lassan mozgó víznek. Schmuzer István saját stégjén állva mutatja meg a kolakánt. Abból, amit elmondott, nemcsak a határátNem tudom, kinek nehezebb. Megítélni csak ők tudják. Attila más egyéniség, mint Péter, ennek ellenére, amikor a röpke egy óra elteltével a távozó látogatók utáni ájult csendben mindketten rátámaszkodnak a lezárt határsorompókra, és ki tudja hányadszor, ugyanazzal a bizakodó A politikai semmibe mutató metafora (Méry Gábor felvételei) terszámlálója hatvankét, kilométert mutat. Ennyit kell utaznia annak, aki a Nagykövesd-Pácin valamikori szlovák-magyar határátkelőhelyről a Pácin-Nagykövesd magyar-szlovák határátkelőhelyre érjen. Vagy fordítva, mint a mi esetünkben. Jakus Péter éhségsztrájkoló polgármesternek fotós kollégámmal mi hoztuk a legfrissebb híreket Pácinból, a vele azonos sorsot és tettet vállaló Barati Attilától. Reménytkeltő jelzések az Európa Tanácstól, szlovák és magyar politikusóktól, de számára a legfontosabb, hogy akivel legfeljebb titokban, a járőröző határrendőrök háta mögött válthat néhány szót, jól van. Ezt üzente. Magam teszem hozzá, hogy aggódom a pácini polgármesterért, mert mintha magárahagyottabbnak láttam volna, mint Jakus Pétert. Megvan rá az okom, hiszen röpke félóra alatt nemcsak a szenzációra éhes újságírók, de az éhségsztrájkba bármikor bekapcsolódni kész helyi szimpatizánsok is megjelennek. A beszélgetés, az erőt adó szolidaritás segít a józanság megőrzéséhez, mert ember nem látott még fanatizmust ott, ahol a féltő, óvó emberi szó uralja a lelkeket. - egy szál gatyában - adták át a szlovák határőrző hatóságnak. Ma másért vigyázzák a Karcsa alkotta vízi zöldhatárt. Megnőtt a balkáni és keleti országokból illegális határátlépéssel kísérletezők száma. Aligha véletlen, hogy többek között a Nagykövesd-Pácin határátkelőhely megnyitását (több mással együtt) a szlovák kormány a toloncegyezmény aláírásának elmaradása miatt halogatja. Az, hogy a magyar fél, nevezetesen Pácin önkormány-