Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-23 / 170. szám, szombat

Az oldalt szťrkes? tette: Gói-föl Zsuzs 1994. JÚLIUS 23. JL„ L. ÉRDEKESSÉG ÚJ SZÓ' Nyugdíjérett zsarolok A német törvények szerint senki­nek sem lehet fölmondani azért, mert már betöltötte a 60. (a nők), il­letve 65. (a férfiak) életévét. Emiatt az történik Németországban, hogy áz említett korosztály zsárolásra adja a fejét, mondván: ha nem fizetsz, ma­radok! Állítólag már az is megtör­tént, hogy a munkaadónak megérte kifizetni 50 000 márkát, csak még tudjon szabadulni a 65 éves munká­sától. A politikusok és közgazdászok most azt taglalják, vajon mi a helyes: dolgozhassanak-e tovább az ilyen korúak vagy sem. A német rádió sze­rint Kohl kancellár kijelentette: in­kább dolgozhassanak. A gazdasági szakemberek viszont úgy vélik, hogy már így is nagy a munkanélkü­liség, csökkentsék inkább a munka­éveket. (mn) Egy ur(na) az úrból Gene Roddenberrynek, az Enterp­rise űrhajó című, világsikert aratott könyv- és tévésorozat szerzőjének az volt a legfőbb vágya, hogy hősei­hez hasonlóan ő is száguldozhasson az űrben. Kívánsága teljesült is, bár csak halála után. Most derült ki, hogy a NASA, az amerikai űrkutató­központ, amely egyik űrhajóját könyvei nyomán Enterprise-nak ne­vezte el, engedélyezte a porait tar­talmazó urna űrutazását. Az 1991-ben elhunyt Rodden­berry urnáját özvegye vitte Cap Ca­naveralbe, s a dobozkát a legna­gyobb titoktartás mellett tették fel az űrsikló fedélzetére. Az utazás után az urnát visszahelyezték a sírba. Ed­dig ezt azért titkolták el, mert attól tartottak, hogy a közéleti személyi­ségek megrohamozzák a NASA-t: ők is szeretnének - élve vagy holtan - feljutni az űrbe... (FEB) Holtan jobban keres a sztár Érdekes okfejtéssel lepte meg egy kutatócsoport a világot, és kü­lönösen azokat, akik sztárok vonzásában élnek, vagyis a rajongó­kat. A kutatók nem kevesebbet állítanak, mint azt, hogy a rock vi­lágsztárjainak a felsőfok eléréséhez előbb, úgy látszik, meg kell halniuk. Bármilyéh furcsán cseng is az állí­.tás, olyan számok, eladási statiszti­kák támasztják alá a feltevést, hogy legalábbis érdemes elgondolkodni a dolgon. Nézzünk tehát néhány ada­tot: Janis Joplin meghalt 1970-ben 27 évesen. Ekkor hárommillió ela­dott lemeze volt, azóta ennek négy­szeresét vették meg. Elvis 1977-ben halt meg 42 évesen, életében négy­százmilliót, halála után az első hét évben már háromszázmilliót vásá­roltak tőle. John Lennon más kate­gória, mint az eddigiek, hiszen öté­ves hallgatás után újra kezdte, és ép­pen- ismét feljövőben volt, mikor meghalt. A számok itt is érdekesek, níiert életében kétszázötvenmilliót adott el, azóta pedig évente tízmilli­ót. A sort zárandó, nézzük egy aránylag friss veszteségét a popszak­mának, lássuk tehát Freddy Mercury számait. Amikor 1991-ben 45 éve­sen meghalt, százmilliónál tartottak a számok, míg a halála után kiadott Bohém rapszódia még ma is felfelé halad az eladási listán. „Makacs dolgok a tények" — ahogy mondani szokás, bár még ni, aki viszont képes újat alkotni, mint egy halottat - jegyezte meg a fenti adatokkal kapcsolatosan a tekintélyes brit The In­dependent című napilap. Közvetve a fenti állí­tások helyességét bizo­nyítja Paul McCartney friss bukása is. A rajon­gók hűségesek, nekik egyszerűen a legenda kell, s nem a valóság. Pedig a már befutott sztárok gyakran mond­ják, jó lenne, ha a nagy­közönség elfogultság nélkül értékelné a to­vábbiakban munkáju­kat. Paul McCartney is ki akarta magát próbál­ni, s legújabb lemezét kitalált név alatt jelen­tette meg. A kísérlet azonban nem jött bé, mert a lemez, amely a Strawberries Oceans Ships Forest címmel je­lent meg, még annyi példányban sem kelt el, hogy a Top 20-ba befér­jen. Ezen a tényen - érdekes módon - még a rendkívül hangzatos The Fireman (A tűzoltó) szerzői álnév sem segített. Az eset után a zenész kénytelen­Elvis változatlanul szupersztár New York és New Jersey is akarja Mégis elégedetlen A szerelem határtalan és nemzetközi Szerezd meg a szuper férfit! című első könyvét a kiadó 100 dollá­rért árulta - garanciával. Vagyis aki a mű anyagát alkalmazva két éven belül nem ment férjhez, az visszakérhette a könyv vételárát. - Alig egy százalék volt a reklamáció - mondta nevetve Margaret Kent. Az írónő maga is sikerrel használta fel stratégiáját - második házasságkötésekor. Vedd el a szuper nőt! c. sikerkönyvét már má­sodik, ügyvéd férjével közösen írták. Amikor Budapesten járt a kubai származású amerikai írónő (51), aki mint „házassági szakértő" hasznos tanácsokkal látja el az érdeklődő milliókat szerte a világon, nyilatkozott á Kiskegyed című hetilapnak. Az alábbiakban ezt a beszélgetést közöljük. - Honnan ismeri ilyen kiválóan a siker stratégiáját? - Odahaza a családban húsz éven keresztül szinte én voltam az egyetlen nő - fe­lelte Margaret. - Láttam, hogyan viselkednek, miként reagálnak bizonyos helyze­tekben a férfiak. Aztán tanárnőként 1967-ben egy felnőttoktatási program kereté­ben megismerkedtem a spanyol nyelvtanfolyam egyik hallgatójával, bizonyos Ge­orge Kent mérnökkel. Ő később ügyvéd és pszichiáter lett. Számos spanyol anya­nyelvű betege, ügyfele volt, és engem kért fel tolmácsolásra. George-hoz sok olyan nő járt, akit a féije elhagyott. És legalább annyi magányos nő kereste fel, aki férjhez akart menni. Miközben együtt dolgoztunk, felismertem, hogy van valami közös ezekben a problémákban. Beleszerettem George-ba, és elhatároztam, hogy ezekből a sémákból stratégiát kovácsolok, és arra használom, hogy hozzámenjek feleségül. -A nevéből ítélve sikerült. Mennyi idő alatt tudta a tervét végrehajtani? - 1968 szeptemberében fogtam hozzá. Karácsonyra George már szerelmet val­lott, és a következő év júniusában megesküdtünk. Sikereim alapján először baráta­im számára szerveztem házassági tanfolyamot, akik hallottak arról, hogy miként mentem férjhez. Később már több ezer hallgatóm lett. t Miért ment férjhez még egyszer? - George 1979-ben váratlanul meghalt. Sokkal idősebb volt nálam. Mivel nem szeretnék újra özvegy lenni, másodjára magamnál jóval fiatalabb férfit választot­tam. Robert Feinschreibert. - Mi lehet nemzetközi sikere záloga ? Hogyan lehetséges, hogy tanácsai Dél-Af­rikától Kínáig, Oroszországtól Angliáig beválnak? - Rájöttem, a boldogság nem a pénz, hanem az emberekhez fűződő kapcsolatok függvénye. Ez nem jelenti, hogy mindenkinek meg kell házasodnia. Vannak, akik egyedül kívánnak élni. De dönthesse el mindenki saját maga, hogy miként szeremé alakítani a kapcsolatait. Tapasztalataim szerint a férfiak és a nők bizonyos helyze­tekre a világ bármely részén hasonlóan reagálnak. A szerelem nem tűr határokat, s ezért nemzetköziek az én tanácsaim. Hölgy a kikötőből Vissza a feladóhoz? Az amerikai színész és énekes, Da­vid Hasselhojf a közelmúltban Can­nes-ban olyan szerződsét írt alá, ami a világ legjobban fizetett tv-sztárjává tette. Sajnos, az összeget nem, csupán a tényt kötötték az újságírók orrára. Ennek ellenére Hasselhoff, akit a Baywatch című tévésorozat tett világ­szerte ismertté, nem kelti a megelége­dett ember benyomását. Az a legna­gyobb bánata, hogy míg Németor­szágban több mint 5 millió lemezt adott el, s nagy sikerrel koncertezik, addig Amerikában csak kevesen tud­ják, hogy egyáltalán énekel. A közeljövőben ezen óhajt változ­tatni azzal, hogy aláírt egy szerződést az egyik tévétársasággal, miszerint Atlantic City-beli koncertjét az ún. „fizess, hogy nézhesd" csatornán közvetítik az érdeklődők számára po­tom 15 dollárért. A USA Today újságírójának el­mondta: „Még hogyha nem is lesznek rám túl sokan kíváncsiak, akkor is el­érem, amit akarok, hogy végre bemu­tatkozzam mint énekes is." A siker ér­dekében a Baywatch sorozat néhány sztárja is besegít majd, felesége pedig táncra perdül. (M—p) A Szabadság-szobor minden ame­rikai számára a szabadság jelképe. De vajon melyik szövetségi állam te­rületén fekszik? Ez ma ugyanúgy vi­tatott kérdés, akárcsak a közelében, ugyancsak a New York-i öbölben el­terülő Ellis-sziget hovatartozása. Amikor Ňew Jersey állam nemré­giben ez ügyben keresettel fordult az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíró­ságához, nem holmi presztízs- vagy fülemülepert kezdeményezett. A Szabadság-szigetet (amelyen a fák­lyát tartó, talapzatával együtt 91 mé­ter magas hölgy áll), valamint az El­lis-szigetet, amelyen 1892 fe 1954 között 12 millió bevándorló lépett amerikai földre, s ahol ma múzeúm működik, évente másfél millió turis­ta keresi fel. A hajójegyek, a belépődíjak, az ott elfogyasztott szendvicsek, ham­burgerek, üdítők, az ott vásárolt ajándéktárgyak ára együttesen sok millió dollárt tesz ki, s természetesen nem közömbös, hogy mely állam polgárainak zsebébe vándorol ez a pénz, nem is szólva az áruk és szol­gáltatások után fizetett adóról. Mindkét sziget a szövetségi kor­mány tulajdonában van ugyan, de a New York-i kikötőben (öbölben) te­rül el, tehát New York államhoz tar­tozik. Ezt vonja kétségbe New Jer­sey állam, amelynek irányítói szerint igaz, hogy a szigetek telefonkörzet­száma New York-i, a vizet, a villa­mos áramot is New York városától kapják, az adótérkép azonban New Jersey határai között tünteti fel őket. New Jersey állam ügyvédei arra is hivatkoznak, hogy a Hudson folyó szigetei az állam területi vizeiben te­rülnek el, s ez a két sziget tulajdon­képpen nem is az öbölben, hanem még a folyamtorkolatban található. További érv, hogy az Ellis-sziget Jersey City várostól mindössze 400 méterre fekszik, míg a New York-i Manhattantől több mint 3 kilométer választja el. New York állam ügyvédei ezzel szemben a Kongresszus egy 1834. évi döntésére hivatkoznak, amellyel a két szövetségi állam határát a Hud­son sodorvonalában húzta meg, s ez­zel New Yorknak ítélte az Ellis-szi­getet, Csakhogy itt megint van egy ellenérv: akkor az Ellis-sziget még csak alig több, mint 1 hektár területű volt, ám a New York-i metró építése során kiásott földdel feltöltötték, s így 11 hektárosra bővült. A feltöltés vitathatatlanul New Jersey állam te­rületi vizein történt. A Legfelsőbb Bíróság, amely a Clinton-kormányzat ellenkező irá­nyú javaslata dacára vállalta, hogy dönt az ügyben, nehéz fába vágta a fejszéjét. Tréfás kedvű amerikaiak azt vallják, hogy ha a főbírák sem lesznek képesek igazságos ítéletet hozni, a Szabadság-hölgyet vissza kell származtatni a feladónak. A szobrot a francia nép adományozta az Egyesült Államoknak 1876-ban, az amerikai Függetlenségi Nyilatko­zat 100. évfordulójára^ (Mai Nap) mindig jobb egy valamivel kisebb példányszámú szerzőt foglalkoztat­Paul McCartney kénytelen volt rá­döbbenni: csak a neve számít kelletlen, de belátta, hogy „nem is olyan egyszerű manapság az új te­hetségek berobbanása a könnyűze­nei életbe ". (Külföldi lapokból)

Next

/
Thumbnails
Contents