Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-23 / 170. szám, szombat

6 TANÁCSADÁS 1994. JÚLIUS 23. ROVATVEZETŐ: DR. PALHÁZY BELA „Jobb lenne a halál"jeligére -16 éves lány vagyok, és nagyon aggaszt, hogy biztosan komoly beteg vagyok. Gyakran vagyok náthás, fáj a fejem, és mostanában nehezen lélegzem. Fáj a torkom is. Mivel minden reg­gel krákogok, mint egy „iszákos frá­ter", nagyon f éjek, hogy tuberkulózi­som van, mert a mellem is sokszor fáj. Nagyon várom a válaszát! - Ha egy 16 éves lány a fenti jeli­gére vár választ, akkor az biztos, hogy minden pszichiáternek á dep­ressziójut az eszébe. Van a depresszi­ónak egy s olyan formája, amikor a be­•teg egy halálos betegségbe éli bele magát, és ebből semmiféle jóta­náccsal, bizonyítékkal, pszichoterápi­ával nem lehet kizökkenteni. Idővel a betegség talaján olyan súlyos tévesz­mék alakulhatnak ki, hogy a beteg vé­gül az öngyilkosságba menekül. Az utóbbi hónapokban az egészségügyi minisztérium többször is megerősí­tette, hogy hazánkban, sőt régiónkban is, növekvő tendenciát mutat a tuber­kulózis terjedése, előfordulása. Való­színűleg innen eredeztethető levél­írónk szorongása, „témaválasztása". Természetesen mindenkinek joga van értékelni saját egészségi állapotát, tel­jesítőképességét, s komoly betegség­re is gyanakodhat. Innen viszont le­vélírónk további eljárása egyér­. telműen kóros. Fél egy nagyon súlyos betegségtől, melynek már a tüneteit is „megtalálta", de csak szorong, orvos­hoz nem megy, pedig ma már a tuber­kulózist az esetek nagy többségében, főleg, ha olyan látványos tünetekkel jár, mint ahogy azt levélírónk leírta, egyértelműen kórismézni tudjuk. Ez­zel a helyzettel egy sor jogi probléma is felmerül, mert ha levélírónk tudja, hogy tuberkulózisa van, akkor tudnia kell azt is, hogy ez nagyon fertőző, te­hát tudatos veszélynek teszi ki a kör­nyezetét, szeretteit. Lehet, hogy ezt is érzi a tudat alatt, és ez aztán szoron­gásainak további forrásává vált. Egyértelműen azt tanácsolom, min­dent félretéve, rögtön jelentkezzen a körzeti orvosnál vagy a belgyógyá­szaton, és mondja el kétségeit. Való­színűleg már egy rutin tüdőröntgen objektíven megcáfolja feltételezéseit, s akkor már csak az marad hátra, hogy szakorvos segítségével kilábal­jon a depresszió hullámvölgyéből. „Ha egészség van, minden van" jeligére - Manapság már elég sokat tudunk a környezetszennyezés okoz­ta betegségekről. Sajnos, nem min­denki akarja ezt tudomásul venni! Lakhelyemhez közel állandóan ka­mionokat javítanak, olajat cserél­nek, festékkel fújják le a kocsikat. S ezt mind kint a szabad ég alatt. Na­gyon közel vannak a lakások ablakai is, és ha történetesen nincs javítás, gyerekek játszanak, bicikliznek azon a helyen. Kérdésem az, milyen káros ez a szívre, a közeli kerti növényzet­re, az ott élő lakosok-gyerekek szer­vezetére? - Kezdjük az áltálában széles kör­ben ismert adattal, amit mégis szere­tünk könnyen elfeledni. Egy liter kőolaj, vagy gázolaj egymillió liter ivóvizet tesz ihatatlanná! Hosszú volna azoknak az egészségkárosodásoknak a sora, amit a kőolajszármazékok tudnak az élő szervezetben okozni, a bőrgyulladástól a mérgezéseken át egészen a rák különböző formájáig, ezért hadd ne soroljam őket. Éppen ezért nagyon szigorúak a környezet­védelmi előírások minden olyan tevé­kenység engedélyeztetésénél, amely­' nél ilyen származékokkal dolgoznak. Sorai közül egy konfliktust érzek ki­csengeni, amin szerintem nem túl bo­nyolult eljárással úrrá lehet lenni., Nem tudom elképzelni, hogy ma;va­laki vagy valakik engedély nélkül kezdenének bele egy olyan vállalko­zásba, amilyet levélírónk leír. Ha mégis, a tisztiorvoson keresztül en­nek véget lehet vetni, és a bűnösökét hatóságilag még arra is lehet kötelez­ni, hogy a beszennyezett terepet saját költségekből az eredeti állapotba ál­lítsák vissza. Amennyiben engedé­lyezett tevékenységről van szó, (azoknak az embereknek a járművek a munkaeszközeik, megélhetésük for­rása, a karbantartást is el kell végezni­ük valahol), azt kell ellenőrizni rend­szeresen, betartják-e a megszabott feltételeket. Persze alapos gyanú ese­tén azt is meg lehet vizsgálni, szak­szerű volt-e az engedély kiállítása, nem sért-e törvényt, rendeletet. A le­vél kicsengéséből azonban úgy ér­zem, inkább egyfajta hatalmi harc van különböző érdekcsoportok kö­zött, melyben az észérvek dialógusa helyett az indulatok csatája került előtérbe. „Műtét" jeligére - Ötvenéves va­gyok, szívpanaszaim vannak, több kórházban, alaposan kivizsgálták a szívemet. Szívkoszorúér-meszesedé­sem van, ezért az osztály főorvosa beutalt ballonkatéteres tisztításra, a pozsonyi szívkórház illetékes osztá­lyára. A kérdésem az, mekkora a ri­zikója ennek a műtétnek, várható-e számottevő javulás a műtét után a munkabírásomban. S minden áron csak a műtét, vagy ván más megol­dás is? Hol tudnék szívbetegségekkel kapcsolatos felvilágosító irodalmat beszerezni? - Az egészségügyi szakirodalom előszeretettel hivatkozik az USA-ra, mivel az orvosi diagnosztika és gyó­gyítás ott nagyon fejlett. A szívsebé­szet terén különösen az. Nos, az USA-ban, de másutt is, például Hol­landiában, azon betegek 75 százalé­ka, akikre 15 évvel ezelőtt egyér­telműen nagy szívsebészeti műtét várt, bizonytalan kimenetellel, ma a ballonkatéteres beavatkozás segítsé­gével teljes értékű életet él, alkot, dol­gozik. Itt van a szakorvos számára el­rejtve a siker kulcsa. A megfelelő időben indikált beavatkozás megállít­ja, vagy jelentősen lelassítja a kóros folyamatot, miközben e betegnél ki sem alakulnak a súlyos szívbetegség tünetei. Nem beszélve arról, hogy ez mennyire olcsóbb, a biztosítónak, a kórháznak, a társadalomnak és persze magának a betegnek is. A kérdésre válaszolva tehát két módszer van. A konzervatív, amit eddig is alkalmaz­tak és a radikális, amikor a minden baj okát jelentő érszűkületet szüntetik meg. Az időpont helyes megválasztá­sa nagyban befolyásolja a várható eredményt és a szükséges kockázat nagyságát is. Ezt levélírónknak a kar­diológus fogja tudni precízen elma­gyarázni, pillanatnyi állapotából kiin­dulva és ahhoz mérve. Ami pedig a felvilágosító irodalmat illeti, a szív­kórházban, ahol levélírónk már járt, mindent be lehet szerezni, amire kí­váncsi, esetleg kap egy címet, ahol a kért irodalmat megrendelheti. „Nehéz élet" jeligére - Segítséget kérünk, több, halmozottan sérült kis­gyermek nevében is. Nem tudjuk, kaphatunk-e a gyerek alá guminad­rágot, pelenkát Véletlenül megtud­tuk, hogy az idegorvos egyes esetek­ben kiírt „PAMPERS gumipelen­kát", de nekünk elutasította, hogy nem fizeti ki a biztosító. Sajnos, az emberek többsége nem tudja felfog­ni, mit is jelent fogyatékos mozgássé­rült a családban. Naponta konflik­tusok keletkeznek köztünk és az or­vos között, az orvos és a biztosító kö­zött. Kérdem: törvénybe van-e iktat­va, hogy jár az a gumipelenká? - Személyesen érdeklődtem az egészségügyi biztosító pozsonyi főigazgatóságán. Sem az eddig érvé­nyes, ún. „elsp kategorizáció''jendel­kezéseit, sem a most szétosztásra ke­rülő, augusztus elsejétől étjvényben levő „második kategorizáció" ez ügy­re vonatkozó érvényes szabályait ed­dig senki meg nem változtatta. Ezek szerint jár a gyereknek az 50 pelenka, vagy guminadrág havonta. Csodálko­zom, hogy ebből vita lett, hiszen min­den rendelőben ott van a biztosító közlönye, amelyben ez le van írva, vi­lágosan és érthetően. A neurológus kolléga valóban lehetne egy kicsit fi­gyelmesebb. Más kérdés, hogy mivel Csehországban július elsejével teljes mértékben megszüntették ezt a támogtást, (valószínűleg innen ered az orvosok bizonytalansága), pedig anyagilag jóval jobban állnak, mint mi itt, Szlovákiában, a mi biztosítónk is komolyan fontolgatja ennek a lé­pésnek a megtételét. Hogy ez humá­nus-e vagy nem, azon lehet vitatkoz­ni, de valószínűleg ettől még pénz a biztosító kasszájában nem lesz. „Testkontroll" jeligére - Amióta csak az eszemet tudom, sohasem vol­tam egy „nádszál" alkat. S a két szü­lés után fokozatosan elértem a 100 kilót. Ez esztétikai és komoly lelki problémákat jelentett nekem. Mióta csak emlékszem, mindig fogyókú­ráztam, teljesen eredménytelenül. Aztán kezembe került a TEST­KONTROLL című könyv, s ennek útmutatásai szerint kezdtem el fo­gyókúrázni. Az a kérdésem, hogy or­vosi szempontból elfogadható-e, hogy 4 hét alatt 6 kilót fogytam. Megjegyzem, hogy amióta e könyv szerint'* táplálkozom, teljesen megszűntek a fejfájásaim, tele va­gyok energiával, visszatért az önbi­zalmam, most már biztos vagyok benne, hogy megszabadulok a súly­feleslegemtől, s úgy tele vagyok energiával, hogy „hegyeket tudnék mozgatni". Mi a véleménye a könyv állításairól (méregtelenítés, asszimi­lálás stb.)? - Gratulálok Önnek, hogy ráta­lált az útra. Mindenkinek megvan a lehetősége, hogy elinduljon rajta, de sokan kényelemből, mások tu­datlanságból nem akarják hallani az új idők szavát. Miért tennék, mi­kor a hivatalos orvos-egészségügy is inkább passzívan lapulva les, mint megtenné aktívan azt, amire már most megvolna a lehetősége. Néha úgy érzem, a semmelweisi idők légköre vesz körül minket. A klasszikus tünetkezelés bizonyos szempontokból zsákutcába került, mégsem merjük vállalni a váltást, és igyekezni vissza a természet ad­ta lehetőségekhez. Személy szerint a méregtelenítést nagyon fontos dolognak tartom, és nagyon örülök levélének, mert a sikeres esetek csoportját erősíti. A testkontroll lé­nyege az, hogy fel kell adnunk azokat a dogmákat,, amelyek ese­tenként valóságos Vallást kreáltak a táplálkozásból. Az eredmény a rengeteg szívinfarktus, agyvérzés, rosszindulatú daganat. Egyér­telmű, hogy » szervezetünk a szennyezett levegőt, vizet, zajár­talmat, sugárzást, valamint a hely­telen táplálkozást nem bírja elvi­selni. Választanunk kell tehát a zsíros, füstölt csülök, sonka meg a gyomorrák, illetve.a,hosszabbélet­kort eredményező gyakori, csipe­gető gyümölcsfogyasztás között. Talán ha mindenki elmondhatná izgalmas és buzdító élményeit, so­kunk számára könnyebben menne. Azt ajánlom kedves levélírónknak, alapítson a lakhelyén Testkontroll klubot, hogy ne vesszenek kárba hasznos tapasztalatai és eredmé­nyei. Elhatározását, kitartását csak erősíteni fogja, ha a Testkontroll után az Agykontrollt is áttanulmá­nyozza. * * * . Várom és megválaszolom tisztelt olvasóinknak az Üj Szó szerkesztősé­gébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ezúttal nem szükséges fel­tüntetni. JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Ajándékozás L. F.: A feleségem 1992-ben halt meg. Két gyermekünk volt. Én 1993-ban ismét megnősültein, de négy hónap múlva beadtam a válópert, mert rájöt­tem, hogy az új feleségem csak a vagyonomra utazik. A válóper beadása után a második feleségem teljes mértékben igazolta az aggályaimat. Beperelt, hogy adjam át neki a néhai feleségem ékszereit, merthogy én azt az állítása szerint neki ajándékoztam. Mit mondjak? Tény az, hogy lakásomban felesé­gemként szabadon mozgott. Tény az is, hogy olykor akaratom ellenére vagy megkérdezésem nélkül is viselte ezeket az ékszereket. Megjegyzem, a jelenlé­temben soha nem merte ezt megtenni. Most mégis arra hivatkozik, hogy ta­núk vannak arra, hogy ő viselte néhai feleségem ékszereit, következésképpen oda kellett hogy ajándékozzam neki. Hogyan bizonyítsam be, hogy nem ajándékoztam neki ezeket az ékszereket? Itt kell elmondanom azt is, hogy mivel én ajándékoztam a néhai feleségemnek ezeket az ékszereket, a hagya­téki tárgyaláson sem jelentettük be azokat a néhai feleségem vagyonaként. Önök szerint elképzelhető az, hogy a volt feleségem mindent zsebre vág? A leveléből úgy vettük ki, mint­ha ez az ügy már bírósági per tár­gya lenne. A bíróságot természete­sen érdekelni fogja a hagyatéki el­járás ügyében meghozott végső ha­tározat - többek között az is, hogy az ékszerek szerepeltek-e a néhai felesége utáni hagyatéki vagyon összeírásában vagy sem. Alapvető kérdésként kell rendez­ni ugyanis az ékszerekhez fűződő tulajdonjogi kérdést. Az ajándéko­zás kérdése csak azt követően me­rülhet fel jogi kérdésként, amikor az alapvető tulajdonjogi kérdések valamilyen módon már ren­deződtek. Márpedig nézetünk sze­rint jelenleg tisztázatlan, hogy ki áz ékszerek tulajdonosa. Sőt még pon­tosabban, ön feltehetőleg csak egyike a három társtulajdonosnak (mert ugye,, a levele bevezető mon­dataiban említette, hogy két gyer­meke van az első feleségétől, már­pedig a Polgári Törvénykönyv 473. §-ának első bekezdése szerint a gyermekek is örökölnek, mégpedig fejenként annyit, amennyit ön). Társtulajdonosként pedig nem köthet teljes hatályú ajándékozási szerződést a további két társtulaj­donos hozzájárulása nélkül, mivel a Polgári Törvénykönyv ezzel kap­csolatban a 139. §-ának második bekezdésében azt is leszögezi, hogy a közös dologgal való gazdál­kodásról a társtulajdonosok többsé­gi szavazattal határozhatnak csak, és ha valaki a saját tulajdoni hánya­dát át akarja ruházni valaki másra, akkor a többi társtulajdonost elővé­teli jog illeti meg. Azaz, jogi szem­pontból egyáltalán nem érdemes, illetve teljesen fölösleges azt vizs­gálni, hogy ön a volt feleségét meg­ajándékozta-e vagy sem. Ha akarta volna, sem adhatta ajándékba neki a néhai felesége ékszereit, mivel ezek a néhai feleségének személyi tulajdonában (azaz nem a házastár­si osztatlan közös tulajdonban) vol­tak,. és a néhai felesége halálának időpontjában az ékszerek tulajdon­joga az örökösökre (hármójukra) szállt át. Ön még most is az éksze­rek egyedüli tulajdonosának saját magát tartja (szerencsére). Nyilván esze ágába sem jutott volna meg­kérdezni a gyermekeit, hogy hozzá­járulnak-e. Talán akkor sem kér­dezte volna meg a gyermekeit az ajándékozást illetően, ha valóban ajándékba kívánta Volna adni eze­ket az ékszereket a második felesé­gének. így viszont az egykori (má­sodik) felesége még ha „találna is" tanúkat az ajándékozás megtörtén­tére, a bíróság feltehetőleg akkor sem dönthetne úgy, hogy az emlí­tett vagyontárgyak őt illetik meg, mert az esetleges ajándékozás jogi szempontból érvénytelen. Megadóztatott végkielégítés és munkanélküli-segély K. R.: Július elsején szűnt meg a munkaviszonyom. A kollektív szerződés alapján négyhavi végkielégítést kapok majd a következő fizetési terminus­ban. A munkaügyi hivatalban azt mondták nekem, hogy én ezért négy hó­napig nem kaphatok munkanélküli-segélyt. Az első kérdésem az lenne, hogy ez igaz-e. A második kérdésem pedig az, hogy milyen adót fizetek én majd a négyhavi végkielégítés után. A végkielégítés a jövedelmi adó­ról szóló törvény szerint munkavi­szonyból (illetve úgynevezett nem független tevékenységből) származó jövedelemnek számít, és ehhez iga­zodik a megadóztatásának módja is. Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy úgynevezett egyszeri mun­kabérről Van szó, és ezért a többi munkabértől elkülönítve adóztatják meg. Ebből következik az is, hogy az évi adókulccsal adóztatják meg, de anélkül, hogy až úgynevezett uta­zást költségeket (havi 300 korona), valamint a megadóztathatatlan összegeket levonnák (ami ugye, szá­mottevően növeli az adót, mert az adóalap így nemcsak a már említett 300 koronával, de további, legalább 1750 koronával, esetleg az eltartott gyermekekre járó úgynevezett meg­adóztathatatlan összeggel, a fejen­kénti 750 koronával is megemelke­dik), A megadóztatható munkabér megállapítása céljából ebből a jöve­delemből még további egy százalé­kot is levonnak, mégpedig a foglal­koztatási (Vagy .munkanélküliségi) alapba befizeteiidő hozzájárulás­ként. Következésképpen a betegségi, az egészségügyi és a nyugdíjbiztosí­tásra Vonatkozó hozzájárulást már nem kell befizetni, s ezért item is vonható le az adóalapból. Gyakorla­tilag és nagyon leegyszerűsítve annyi mondható el tehát, hogy a vég­kielégítésből elôsžôr levonják áz egy­százaléknyi munkanélküliségi hoz­zájárulást, és a fennmaradó összeget 15 százaléknyi adóval sújtják. Ami azt a további kérdését illeti, hogy ha négyhónapnyi végkielégí­tést kapott, kaphat-e munkanélküli­segélyt, jogos-e a munkaügyi hivatal ezzel kapcsolatos állásfoglalása, saj­nos, nem adhatunk önnek olyan vá­laszt, amilyet tőlünk remél. A mun­kaügyi hivatal eljárása összhangban van a vonatkozó törvényi rendelke­zésekkel, amelyek gyakorlatilag ki­mondják azt, hogy há az ember két hónapra kap végkielégítést, akkor két hónapig nem kaphat munkanél­küli-segélyt. ha pedig áz ember há­rom, négy vagy öt hónapra kap vég­kielégítést (a kollektív szerződés ér­telmében), akkor három, négy vagy öt hónapig nem jogosult munkanél­küli-segélyre. Azaz a végkielégítést nem lenne szabad olyan gyorsan el­költeni, mint a fizetést. Tartalékolni kellene, rosszabb időkre is számítva - bármennyire szokatlan ez még az egykori szocialista államokban. Ez­zel együtt viszont azt is el kell mon­dani, hogy ez a szabály nem feltétle­nül érinti azt a jogi rendelkezés t, mi­szerint a munkanélküli segély hat­hónapig jár. „Mindössze" arról van szó, hogy a munkanélküli-segély fo­lyósítását négyhavi késéssel kezdik meg, illetve fejezik be. Na persze, ha időközben áz eset körülményeiből köVetkező tízhavi határidőn belül munkát találna magának, akkor egy­két havi munkanélküli-segélytől va­lóban eleshet. dr. P. D.

Next

/
Thumbnails
Contents