Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-19 / 166. szám, kedd

1994. JÚLIUS 19. ÚJ SZÓ* KULTÚRA Poros érték a polcon Annak idején a kiutasítással is számolva csempésztük sokan Erdélybe Orbán Balázs monumentális művét A székelyföld leírását ottani barátainknak. Számukra ugyanis a kilátásba helyezett megtorlás ellenére is nagyon fontos volt ez a mű, mert arrafelé még a közélet iránt kevésbé érdeklődő emberek is aprólékosan ügyeltek arra, hogy gyermekeiknek átadják a környék ter-mészeti vagy építészeti nevezetességeihez kötődő mondákat, történeteket, történelmi tényeket, egyszóval a székely öntudat fontos elemeit. Ennek Orbán Balázs könyve is része volt, így a határon sikeresen keresztüljuttatott példányok akkoriban a titkosszolgálat ügynökeit kerülgetve komoly konspirációval vándoroltak kézről - kézre. Ilyen, egy tájegység történelmére vonatkozó és az egészséges lokálpatriotizmus kialakításához nálunk is elengedhetetlenül szükséges korabeli forrásművek kiadására vállalkozott a Kalligram kiadó a Csallóközi Kiskönytár elindításával. Ennek első kötete éppen egy útleírás Orbán Balázs korából és stílusában Pruktól (Hidas) le pútáig, majd vissza Püspökiig. Az eddig megjelent másik három kötet között pedig találhatunk felső-csallóközi adomagyűjteményt, egy agroszociográfiát a harmincas évekből, végül pedig a Komáromi Református Egyházmegye történetének feldolgozását sok-sok utalással a csallóközi falvakra és családokra. Hiába gondoljuk azonban, hogy ezek a művek azóta Pozsonytól Komáromig elfoglalták méltó helyüket a családi könyvtárakban. Ellenkezőleg. Az eddigi tapasztalatok alapján nem mutatkozik irántuk az átlagosnál nagyobb érdeklődés - még a Csallóközben sem. Jellemző példa, hogy amikor a kiadó embere a Csallóközi Régió közgyűlésén próbálta felhívni a figyelmet sorozatukra, a jelen lévő mintegy száz polgármester közül 3 (azaz három) reagált az ajánlatra. Mindez nagy kár, hiszen abban talán eltérő lehet a véleményünk, hogy mennyit érdemes kockáztatni egy önálló magyar tartományért folytatott küzdelembén vagy pedig hogy elmarasztaljuk-e a Moravčík-kormányt, mert a választások előtti kiszolgáltatott helyzetében nem teljesíti azonnal összes politikusunk kívánságát, abban viszont nem lehet vita, hogy az a nemzetiség, amely elszakad gyökereitől, amely nem tudja, miként és honnét jött, mire építhet, az önmaga is hozzájárul beolvadása felgyorsulásához. Érdekes, hogy erre székely sorstársaink a kisebbségi létben önmaguktól rájöttek. Egyszer valószínűleg tájainkon is nyilvánvalóvá válik, hogy a tárgyi tudáson alapuló önbecsülés legalább annyira fontos eleme megmaradásunknak, mint a nagygyűlések jelszavai és jól hangzó ígéretei. Akkor talán újra becsülete lesz a helytörténeti műveknek, tájházaknak, néprajzi gyűjtésnek, és mindez megszűnik néhány elhivatott ember értékmentő küzdelme lenni. TUBA LAJOS Még egyszer a részképzésről A határon túli magyar diákok számára a nyolcvankilences fordulat után lényegesen bővültek a magyarországi egyetemeken és főiskolákon a továbbtanulás lehetőségei. Ennek különböző formái alakultak ki, a teljes nappali képzéstől kezdve a tudományos fokozatok megszerzéséig. A magyarországi tanulás egy sajátos, nagyon hasznos és bevált formáját sikerült létrehozni a Nyitrai Pedagógiai Főiskola keretében működő magyar tanító- és tanárképzésnek, éspedig az egyéves (2 szemeszteres) alapítványi ösztöndíjjal támogatott részképzés formáit. Ennek lényege, hogy a négyéves tanítói és az ötéves tanári szakos diákok rendszerint a harmadik évfolyamba rendesen beiratkoznak a nyitrai főiskolán, majd az egész tanévet magyarországi egyetemeken, főiskolákon töltik el, ahol a nyitrai főiskola tanterve szerint tanulnak és vizsgáznak. Egy év után visszatérve folytatják tanulmányaikat a felsőbb évfolyamban. A kétszemeszteres részképzés eme formája már négyéves sikeres múltra tekint vissza, aminek ékes bizonyítéka, hogy a múlt évihez képest ebben az évben az érdeklődő magyar diákok száma megkétszereződött. Eddig a jóval több mint kétszáz, részképzésen részt vett nyitrai magyar diák közül öt olyan diák akadt, aid tovább folytatta tanulmányait magyarországi felsőoktatási intézményekben. Ugyan előfordulhatnak bizonyos tantervi eltérések egynéhány tantárgyban (mint földrajz, történelem, esetleg művészeti tantárgyak), amelyekben Szlovákiával kapcsolatos specifikus ismeretek lépnek fel, de ezek egy kis jóindulattal könnyen megoldhatók: vagy a Nyitrán történő vizsgatétellel, vagy az áthelyezésével más évfolyamba. A nyitrai főiskolán a magyar anyanyelvű pedagógusképzés nagyon sivár körülmények között folyik. Ebből kiindulva oldalakat lehetne írni a kétszemeszteres magyarországi részképzés előnyéről és hasznáról a magyar pedagógusképzés számára. De a főiskola sem panaszkodhat, hiszen (kivéve azt a 16 diákot, akinek egy szemeszterre a Szlovák Köztársaság biztosít ösztöndíjat) ezt a részképzést nem a nyitrai főiskola és ném a Szlovák Köztársaság finanszírozza. Mind a diákoknak, mind a tanároknak, akik az ilyen részképzésben részt vettek vagy részt kívánnak venni, illetve kimunkálták és megvalósították, érthetetlennek tűnik a nyitrai főiskola rektorának, Peter Libának azon igyekezete, hogy ezt a nagyon is bevált magyarországi részképzést felszámolja. Természetesen a részképzés nem adminisztratív megszüntetéséről van szó, hanem olyan korlátozások, előírások meghozataláról, amelyek esetén a diákok nehezen tudják majd vállalni a a részképzésben való részvételt. A külföldi tanulásról szóló szabályzat, amely most van előkészítés alatt, előírja, hogy a nyitrai főiskola diákjai csak egy szemesztert tölthetnek külföldi főiskolákon. Amennyiben ennél tovább szeretnének külföldön tanulni, a nyitrai főiskolán meg kell szakítaniuk tanulmányaikat, aminek nagyon is érezhető jogi következményei vannak. Az alapítványi ösztöndíjasokat (egyelőre ez csak a magyarországi részképzést érinti) az említett szabályzat egyértelműen diszkriminálja az állami ösztöndíjasokhoz képest, mivel ezeknek az ösztöndíj által kijelölt időre nem kell tanulmányaikat megszakítani a nyitrai főiskolán. A külföldi egyetemeken letett vizsgák és egyéb tanulmányi aktivitások elismertetésének adminisztrációja miatt, amelyet a szabályzat előrevetít, a diákok egyáltalán nem lehetnek biztosak abban, hogy a magyarországi egyetemeken, főiskolákon letett vizsgák utólag el lesznek ismerve. Megszokott volt a múltban, de most is, hogy az idegen nyelv szakos tanárjelöltek 2-3 hóna. pos (látszólag egy szemeszter, de nem mindig a szemeszter idejével egybeeső időben) külföldi nyelvi-kommunikációs tanfolyamon vesznek részt, ahol nem folyik a tanulás a nyitrai főiskola tanterve szerint. így ennél hosszabb kintlét után évet veszítenének a diákok. A magyarországi kétszemeszteres részképzést egy szemeszterre korlátozó szabályzat kidolgozóinak erre való hivatkozásai - enyhén szólva - sántítanak, hiszen nyilvánvalóan két teljesen különböző, összehasonlíthataüan külföldi tanulási formáról van szó. A nyitrai magyar tanárok és diákok az említett szabályzathoz írásban leadták módosító javaslatuka, amelyeket azonban egytől egyig elutasítottak. Olyan felsőbb előírás nem létezik, amely egy szemeszteren túl tartó külföldi tanulmányok esetén a diákokat a hazai főiskolán tanulmányaik megszakítására kötelezné. LÁSZLÓ BÉLA A sirály röptének íve Kilencven éve halt meg Anton Pavlovics Csehov A moszkvai Művész Színház függönye ma is szimbólumként őrzi a lebegő sirályt, Csehov Sirály című, 1898-ban bemutatott drámájának feledhetetlen emlékére. A sirály mintha Csehov életét és művészetét is jelképezné: a fölfelé törést és mélybe hullást, a szakadaüan küzdelmet, a végső diadalt, a halhatatlan életművet. Anton Pavlovics Csehov életterének Oroszországa semmi jóval nem biztatott. Szinte évszázadnyira elmaradva kullogott Európa fejlett ipari államai mögött. A városcjkban az erkölcsi fertő és az élet minden talpalatnyi helyét elgyomosító bürokrácia termette mérges virágait. Az erőszak, önzés és butaság egyre mélyebb és mélyebb nyomorba lökte a kiszolgáltatott tömegeket. Csinovnyikok, parasztok, katonák, földesurak, orvosok, kereskedők, betörők és utcalányok kavargó sokaságára tekinthetett a felnövekvő író, s e kavalkád mélyén megpillanthatta a hatalmas ország beteg ábrázatát. Csehovnak éles a pillantása, észreveszi a társadalom sok baját, érző lelke magához öleli az elnyomottakat, írásaiban rámutat a megalázottak szenvedéseire. Elbeszéléseiben, drámáiban nem törekszik mindenáron hatalmas távlatokat nyitni, inkább az élet apróbb mozzanatait rajzolja meg, de azokat emberi melegséggel és lényegre tapintóan. Művei emberközpontúák, átsüt rajtuk az író lelkének fénye, még akkor is, amikor sötét, szomorú történeteket mesél. Elbeszéléseit finom, könnyed tollal rajzolja, lényegretörően motiválja. Mint Gorkij megjegyezte: „Elsajátította azt az írásművészetet, hogy kevés szóval sokat mondjon." Áz Azovi-tenger partján, Taganrogban született 1860. január 29-én. Nagyapja még jobbágyivadék volt, apja már fölkapaszkodott a fűszerkereskedésig. A kis Anton ott csetlett-botlott a petróleum- es fűszerszagú boltban, s nyiladozó értelemmel tekintett az előtte kibomló világba. Ifjúsága egyhangúan és unalmasan telt a poros és áporodott levegőjű kisvárosban. „Nekem még gyermekkorom sem volt" vallotta egy ízben. Kis fűszerüzletük hamar csődbe ment, és Csehov szülei a sok gyermekkel Moszkvába költöztek, hogy újra szerencsét próbáljanak. Ő azonban szülővárosában maradt, mert be akarta fejezni gimnáziumi tanulmányait. Az érettségi után ő is Moszkvába ment, ahol beiratkozott az egyetem orvosi karára. Megismerkedett a szellem embereivel: írókkal, művészekkel, filozófusokkal. Környezete ösztönzésére ő is kedvet kapott az írásra. Előbb a moszkvai élclapokban jelentek meg humoros elbeszélései, a cári rendszert kigúnyoló szatírái (Csechonte néven), később más lapok is munkatársukká fogadták. 1884-ben megszerezte orvosi diplomáját, de semmi kedve sem volt egy eldugott faluMéry Gábor felvétele ban kikötni. Inkább az irodalomhoz pártolt, az írásnak szentelte életét. Hamarosan összegyűjti humoros elbeszéléseit, és Tarka elbeszélések címmel 1886-ban kiadja. A kötet visszhangtalan marad. Rá egy évre megjelenik Alkonyatkor című elbeszéléskötete, amellyel meghódítja az olvasóközönséget. Az Orosz Akadémia Csehóvnak ítéli a Puskin Irodalmi Díjat, s az Orosz Gondolat című irodalmi és kritikai folyóirat meghívja munkatársának. Csehov hazája lehangoló állapota s a társadalmi egyenlőtlenségek miatt depressziós állapotba kerül. Egy időre Tolsztoj hívévé szegődik, tolsztojánus lesz, keresi magában a megbékélést, lelki nyugalmat. De hamarosan rádöbben, hogy külső nyugalom nélkül a belső megbékélést sem érheti el. Szakít az általa nagyra becsült Tolsztoj eszméivel, s Moszkva nyomasztó légköréből Szahalin szigetére utazik, hogy megismeije a száműzöttek életét. Utazásának és ottlétének döbbenetes élményeit a Szahalin szigete című művében adja közre, így tiltakozik az elnyomatás és megaláztatás ellen. E mű jelentős eredménye munkásságának, egyúttal társadalomkritika. ' ' A kilencvenes években több külföldi utat bonyolít le. Hazatérve újult erővél lát munkához. Sorrajelennek meg kiváló elbeszélései, a Dráma a vá

L dászaton, Az orosz életből, A semmirekellő, A 6-os számú kórterem, A tokbabújt ember stb. Kiteljesednek nagy drámai művei, a Sirály, a Ványa bácsi, a Három nővér, a Cseresznyéskert, Az író sokat dolgozott, éjszakázott, egészsége hamarosan megsínylette a túlfeszített munkát. Tüdőbaj jelei mutatkoztak rajta. Egészsége fölfrissítésére előbb egy Moszkva környéki faluban telepedett le, majd a dél-oroszországi Jaltába költözött. Halála előtt három évvel feleségül veszi a híres színésznőt, Olga Knippert, aki az író színműveiben több főszerepet játszott. Együtt beutazzák KözépOroszországot. Betegsége azonban rohamosan elhatalmasodik, kétszer kap szívinfarktust. Felesége kíséretében 1904. júniusának elején a németországi Badenweilerbe, a tüdőbajosok híres gyógyhelyére utazik, hogy új erőt merítsen. De már nincs segítség, Halálával az orosz s a világirodalom egyik fényes csillaga hunyt ki. DÉNES GYÖRGY Kulcsár Ferenc tűhegyei Kulcsár Ferenc költészetére valószínűleg jellemző, amit Görömbei András vallott róla 1982-ben: a verspróbálkozások szemléletükben és világmagyarázó szándékukban jelentenek értékeket, az ötlet élteti őket, nem a költői teremtő erő". „íme, a meghatározott műnem: / létezésem a feladatom és művem." - indítja útnak Mindig című verseskötetét Kulcsár Ferenc, amely a Lilium Aurum Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. Önmagában véve a kötet címe hiányos, véleményem, szerint össze kellett volna montázsolnia a szerzőnek előző, 1992-ben megjelent (Kalligram, Pozsony) kötetének címével, hiszen a Mindig, nyugodt lelkiismerettel állíthatom, Imádság is egyben. Mindig imádság. Ami a leginkább képviseli a kulcsári örök kételyt, az a kötetben feltett kérdések tömkelege. Szinte hihetetlenül bizalmatlan, kételkedő, s úgy tűnik, csak hite tartja őt a szó szoros értelmében vett költők sorában. A Félelem, a Sírj, az írj, a Tűhegy, a Vérverejték, a Lyuk, az Agónia című verseiben a legmeghatározóbb az érzés birodalma: az ürességtől való félelem, a halálra való felkészülés ijesztően hat. S ami reménykeltő mindebben, a Kulcsár-hit. Az élet szépségeit, borzalmait firtatva kérdi önmagától: „És igaz-e, hogy mindez eleve / egy csuromvér és színarany tény/számára született?" Csakúgy, mint másnak, Kulcsár Ferencnek is vannak gyenge pontjai, kis túlzásokkal bírnak versei. Olykor megesik, hogy a mennyből kell alászállnia a jégeső süvöltő ráncain: „S íme, /miként elvárod: nem a világ engem, / én emelem magamhoz a világot. " (Szolgaság) Kulcsár bizonyítja Tőzsér Árpád véleményét, miszerint ő par exelance költő: „Meggörbült háttaljeragadt szemmel / írni - a sírig." (Embrió); Igen, írnok, görnyedj, /görnyedj csak az alvó vulkán/ fölött: írj..." (Vulkán). Verseiben „lerombol és megörökít". Lerombolja a derűlátást, de megörökíti a realitás szellemében a jelent, és múltat idéz. Beleszövi a hagyományt egyéni világába. Mutatja az utat, az igazit, „a valóságos világban, / hol nincsen nappal és nincsen éj, / se távolság, se közelség, / se férfi, se nő, /". A misztikumot próbálja feltárni, hol „az élet teje s a halál méze" töri be az olvasót, az ősi nagy igazságba, amely életérzést sugall. Gyötri olvasóját, sebzi, vallatja, kutatja. A kötet Ünnep-ciklusa szerelmesen harmadolja Kulcsár térazonosságát. Hiszen bármennyire is szeretné meghazudtolni önmagát, bármennyire is keresztény szellemben próbál ura lenni tetteinek, ha bűne van is, meggyónja ugyan, de - és ami a legfontosabb - lelkiismeretével számol el. Ebben rejlik tulajdonképpen az a Kulcsár Ferenc, aki felkiáltójelet hord a hátán, mintegy intőn, büszkén, ám szerényen, adysan. És, kedves olvasó, „néni tud többé nem-tudni téged", csak félszólít és ígér: „ Ti beszéljetek. / Én hallgatok. Csönd leszek. / Néma völgy. Ima, kit szépséged - / szálló szél fogalmaz. S betölt." (Áramlások) Kulcsár összefügg önmagával. Bűvös, rejtélyes száma az 5-ös. Csak önmagával osztható. 1972-től napjainkig 9 kötete jelent meg. Á negyvenötödik életévében járó költő 9 kötettel osztja munkásságát. Ügy vélem, mint ahogy magának a poétának sem sikerült még megfejtenie a bűvös ötös szám titkát, nekünk, olvasóknak sem. És ha az alábbi megállapításommal szembeszögezem a költő által feltett kérdést, hogy „Miért van az, hogy megszólítasz, miért?", akkor azt kell válaszoljam: Költő, felelj, és ne kérdezz! Fejtsd meg a titkot, és űzd el a varázslatot! A „tűhegy, melyen minden élő forog" bizonyítja alkalmasságodat, akkor „ó, mélyein a dolgokat / majd megpillantjuk s olyképp, ahogyan / egyedül csak Istennek szabad!" Nem szótlanul kellene Kulcsár Ferencnek szólnia. *» Nem szótlanul! (Lilium Aurum, 1993) TURCZI ÁRPÁD