Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-18 / 165. szám, hétfő

1994. JÚLIUS 18. ÚJSZÔ* KALEIDOSZKÓP mhrashhnmmhh A Duna hordalékai Vajkán Betonmederben Levélféle Nagy Lászlónak, Vajka polgármesterének 1993. október 18-án dr. Csibát Doborgaz­ra hívták. A beteg, aki évek óta nem járt or­vosnál, s délelőtt még kapált a kertben, gyo­morfájásra,* hányásra, idegességre panasz­kodott. Az orvos megmérte a vérnyomását, injekciót adott neki, s kérte a hozzátartozó­kat, ha kellene, hívják ismét. Alig ért vissza a rendelőbe,, már szólt a telefon, hogy a néni meghalt. Azonnal sietett vissza, s megál­lapította, hogy a halál oka infarktus völt. (IM). Előírta a halottszállítást, elrendelte a boncolást, s folytatta a rendelést. Este fél kilenckór az igazgató és akkori helyettese megjelent a lakás ajtajában, s dr. Csibát áthívták a rendelőbe. Éjjel tizenegyig győzködték, hogy változtassa meg a diagnó­zist, mert szerintük az elhunytnak nem in­farktusa volt, hanem bélcsavarodása. Dr. Csiba ezt elutasította, majd felszólította fe­letteseit, hogy távozzanak a rendelőből, mi­vel neki éjszaka és másnap is dolgoznia kell... Dolgozott is egészen 1993. október 21­éig, amikor ismét kiszállt a „bizottság", hogy átnyújtsa neki a felmondást, méghozzá az 53. § 1. bekezdése alapján, a munkafe­gyelem durva megsértése miatt, amelynek értelmében az igazgató úr azonnali hatállyal elbocsátja... Egy óra leforgása alatt át kel­lett adnia a rendelőt, az egész leltárt. Az már csak „mellékes körülmény", hogy 19-én megcsúszott a rendelő nedves lépcsőin, s a bokáját törte, A sok zaklatás miatt azonban dagadt, törött lábbal is dolgo­zott tovább. A felmondást kézbesítő „bizott­ság" a munkaviszony megszüntetését kö­vető naptól, tehát 1993. október 22-étől nyilvánította betegnek, diagnózisként fel­tüntetve a munkabalesetet (845/1). A „törvénytelenül" elfoglalt lakásban te­lefon nélkül, tehetetlenül - és értetlenül ­vártuk a további fejleményeket. A Vöröskereszt helyi és doborgazi szer­vezete 1993. október 29-ére gyűlést hívott össze, amelyen több mint 200 ember jelent meg. Ide meghívták dr. Janekot is, hogy ad­jon számot arról, miért mondott fel dr. Csi­bának. Ő olyan súlyos erkölcsi éS szakmai vádakkal illette dr. Csibát, amelyek, há csak részben is helytállóak lettek volna, akkor képtelen lett volna ellátni orvosi feladatait. A két falu dr. Csiba mellé állt. Egymás után kértek szót az emberek, hogy elmondják, mennyire elégedettek orvosuk gyógyítási módszereivel, emberi magatartásával. Kö­vetelték, hogy az igazgató helyezze vissza körzeti orvosi tisztségébe, s átnyújtottak ne­ki 208 aláírással egy erre vonatkozó petíci­ót. Az igazgató azt ígérte, hogy 15 napon belül választ ád a kérésre. Mindenki bizako­dott. Én nem. Láttam, hogy az úgynevezett bennfentesek hogyan válnak egyre tartózko­dóbbá, ki hogyan bizonytalanodik el azok közül, akik a falugyűlésen még könnyezve háborogtak, vagy lelkesen marasztaltak bennünket. Ugyanis beindult az a gépezet, amelynek itt békességet kell teremtenie min­den áron, s nem mindenféle újat akarni, sőt magyarországiak együttműködéséért folya­modni. Már az sem lepett meg, hogy a felbérelt spicli Önhöz is beállított egy-két trükkel. Például azzal, hogy én azért találok ki min­denfélét, mert én akarok Vajkán polgármes­ter lenni. Talán az is közrejátszott abban, hogy miután megkapta - a bodaki és a do­borgazi polgármesterrel párhuzamosan - a somorjai rendelőintézet igazgatójának el­utasító levelét dr. Csiba visszahelyezésére vonatkozóan, szó nélkül elfogadta a vá­laszt. .. ? Ebben a levélben dr. Csiba szakmai és emberi alkalmatlanságának ecsetelése mellett a körzeti orvosi tisztség betöltésére ott volt a felkínált lehetőség is, hogy vegye át a falu az egészségügyi központot, s akkor azzal az orvossal köt szerződést, akivel akar. Először mintha tetszett volna Önnek ez a javaslat, de azután mégsem merte vállalni. Túl nagy felelősség, túl nagy költségek, mondta. Hiszen személyesen dr. Janek fi­gyelmeztette, hogy milyen sokba kerül a központ fenntartása. Pedig ekkor még hozzá sem számította a dr. Csiba elbocsátásával egymást cserélő s a készültséget felváltva ellátó orvosok fizetését... Végkifejlet Eniiyi lett volna az alaptörténet, ha nem járultak volna hozzá még újabb adalékok. Az igazgató úr visszatartotta dr. Csiba utol­só fizetését azzal az indoklással, hogy túl sokat telefonált. Vajon hogyan intézkedhe- , tett, szervezhetett volna telefonálás nélkül, amikor állandóan a rendelőben kellett tar­tózkodnia? Mindmáig nem reagált a szabá­lyosan kitöltött, tanúkkal igazolt beadvány­ra, s nem ismerte .el lábtörését munkabal­esetnek. „Hivatalosan" felszólította, hogy költözzön ki a lakásból, amelybe jogtalanul behurcolkodott., S ami később derült ki, a Btk. 172. §-ának 224/1. cikkelye értelmében büntetőeljárást indított dr. Csiba ellen a már említett dobor­gazi néni halála miatt. A dunaszerdahelyi rendőrségi hivatal vizsgálócsoportja egyér­telműen azzal zárta le az ügyet, hogy dr. Mi történt egy pályázat ket­szeri kiírása között? # Or­vosnak lenni a stratégiai fon­tosságú szigeten • A falu véleménye nem számit, avagy hová tűnt 208 és 500 aláírás? • Az a fö, hogy békesség le­gyen... Csiba orvosi el­járása, diagnózi­sa helyes volt. Miért ez a nagy felhajtás? Hiszen szinte „túlbiztosított" volt az egész. Ha dr. Csiba próbaidőben volt még, szó nélkül elbocsáthatták volna. Ha olyan állapotban találták volna, amelynek alapján azonnali felmondást kellett kapnia, miért hagyták mégis 1993. október 13-án tovább dolgozni egészen október 21 -éig? És egyáltalán? Ki hallott olyan pályázat­ról, amelyet féléves időtartamra írnak ki? Ebből is 1+3 hónap a próbaidő? És milyen pályázat az, amelyben csalogató ígéretek, rendkívüli feltételek szerepelnek, de csak papíron? És mi az oka, hogy e kecsegtető ígéretek, előnyös feltételek ellenére most, idén sem „akadt horogra" megfelelő orvos? Hogyhogy nem jutott eszébe sem Önnek, sem a többi polgármesternek az, amiről itt valójában szó van? Az, hogy a Kis-Csallóköznek ne legyen itt élő magyar orvosa. Itt élő papja, pedagógu­sa. Nem furcsa, hogy Ön és néhány szülő hi­ába tett meg mindent, hogy a körzetesítéssel elvitt iskolát három évvel ezelőtt visszahoz­za, az érintett szülők többsége - miután először támogatta - egyszerűen elutasította, hogy az iskolát ismét visszahozzák Vajká­ra? Önnek jobban kellene tudnia, mitől ez a passzivitás, ez a félelem az emberekben, hogy milyen erők dolgoznak a háttérben. „Közel a határ - közel a veszély" - hirdetik fennen bizonyos SZNP- és DSZM-tagok, mečiaristák. Ez az egész ügy akkor zajlott, amikor a komáromi nagygyűlést szervezték, s amikor - a sziget orvosellátását szorgalmazó - dr. Kvarda Józsefet is leváltották a somorjai körzeti hivatal éléről. „Lám, hiába voltak keresztapáink..." - mondta dr. Janek, s ma­gabiztosan kijelentette, hogy ne is remél­jem, hogy az Új Sióban írhatok a sziget egészségügyi ellátásáról. Most, ugye, a szigeten minden rendben van. Bodakon, mivel az ottaniak már régeb­ben egyértelműen, egy emberként kiálltak dr. Ceconík felbári körzeti orvos mellett, to­vábbra is ő hozzá járnak. Vajka és Dotaorgaz orvosi ellátását pedig - most már úgy tűnik, örök időkig - idős, nyugdíjas orvosok bizto­sítják. Egy a nappali s váltakozva 3-4 az éj­szakai ügyeletet látja el. Tehát legalább öten végzik azt a munkát, amelyet dr. Csibának egyedül kellett volna hosszú távon is végez­nie. Állítólag kevés pénz jut az egészség­ügynek. Hogy Somorján a szigetre vonatko­zóan mégsem számoltatják el? „Az a fő, hogy itt békesség legyen..." Valószínűleg idén ismét a tavalyi pályá­zati bizottság dönti el a vajkai körzeti orvo­si helyre benyújtott jelentkezések sorsát. Nem tudom, akaďtak-e új pályázók? Mivel dr. Csiba jogtalanul kapta a fel­mondást, továbbra is a somorjai rendelőin­tézet alkalmazottjának - illetve a vajkai kör­zet orvosának - tekinti magát. Szerződése ­ki tudja, milyen meggondolásból - határidős volt. Ezért ismét benyújtotta a pályázatát, hogy visszakerülhessen szabályosan elfog­lalt és a több emberre méretezett munka ma­radéktalan elvégzése után tőle jogtalanul el­vett helyre. Hogy most akarják-e ezt a vajkaiak és do­borgaziák? Azóta szerezhettek tapasztalato­kat, összehasonlíthatják más orvosokéval dr. Csiba szakértelmét, emberi magatartását. Ő reméli, hogy visszavárják. Mert nem­csak munkahelyének tekintette (volna) Vaj­kát, ott is akart élni. Nemcsak turistáknak való nyáridőben, nemcsak napsütésben. Ak­kor is, ha nem jár a komp, akkor is, ha a be­ígért olcsó villanyáram helyett egész napos, áramszünetek vannak, s ilyenkor fűthetetlen az orvosi lakás... Hogy mit hoz most a bein­duló nagyprivatizáció? S ezzel együtt kié lesz az óriási, kihasználatlan egészségügyi központ? Volt egy-két ötletem, elképzelésem, ame­lyet szívesen segítettem volna megvalósíta­ni Önnek, polgármester úr. De ottlétünk ide­je alatt csupán annyit tehettem, hogy dr. Csiba feleségeként próbáltam a nem egyet­len személyre mért munkában segíteni neki. Ezentúl, ha módom lesz rá, újságíróként fi­gyelek majd a Kis-Csallóközre. Mert nem szeretném, ha őslakosai hátrányba kerülné­nek a betelepülőkkel szemben. Üdvözlettel: HARASZTI MÉSZÁROS ERZSÉBET Egyáltalán nem volt erőszakos. Emlékszem, Romániában, ahová egyszer két hétre elutaztunk, együtt futottunk a kutyák elől. Nem volt bá­tor fiú, mint ahogyan könnyen el is sírta magát. Ezt egyáltalán nem szé­gyellte, engem sem zavart, inkább gyengédséget váltott ki belőlem az esendősége. Mindig gyenge ideg­zetű volt, az édesányja ezért külön is babusgatta, féltette őt. Apja viszont szigorú, kemény ember. Gábor fé­lénk, visszahúzódó fiú volt, de mind­nyájan felnéztünk rá. Annyira okos volt, művelt, valahogy zseni, aki bo­lond is. Úgy tudom, három diplomát szerzett, réttentő könnyén tanult. En­gem is mindig arra biztatott, hogy több legyek. Borzasztóan akarta, hógy mindenki szeresse. - A bíróságon azt hállottam, hogy szangvinikus természetű - vetem közbe. - Erről a már említett romániai ki­rándulás jut eszembe. Vonattal jöt­tünk vissza, helyjegyet is váltottunk. Ennek ellenére állni kényszerültünk. Gábort éktelen düh fogta el, hogy fi­zetett, s mégsem kapja meg, ami jár neki. Üvöltött, fenyegetőzött, s köz­ben olyan profi módon handabandá­zott, azt mondta, hogy újságíró, s ezt nem ússzák meg szárazon, hogy alig tértem magamhoz a megdöbbe­néstől. - 'A pénze miatt gurulhatott dühbe ^ szólok közbe. - Azt hallottam, na­gyon garasoskodó volt. - Ez igaz, főleg a fiúk gúnyolták is őt emiatt. Engem sem kényeztetett el ajándékokkal, akkor sem, amikor külföldre utaztunk. Ö mint jól ele­resztett osztrák, én mint vékony­pénzű magyar. Persze az igazsághoz tartozik, hogy amikor a nyolcvanas évek közepén kellemetlen adóssá­gom támadt, már régen férjnél vol­tam, magától a kezembe nyomott 75 ezer forintot, hogy ne kelljen hitelt felvennem és kamatot fizetnem. Az­tán ahhoz képest, hogy milyen jó­szívű volt, elég hamar kérte vissza a pénzt. A bűncselekményről beszélge­tünk. Említem a gyerekességét. Edit helyesel, igen, ez valahogy mindig jellemző volt rá, meg a naivitás is. Amikor rtienyasszonyféleként Edit egy hónapot töltött nála Bécsben, Pesti egy nagy cég nagy ígérete volt, nem tudott á lánnyal eleget foglal­kozni. A tervezett utazást is lemond­ja, s hogy a lány ne csalódjon, a leg­jobb barátját küldi el vele maga he­lyett. Aztán egy hét múlva észbe kap, s feldúltan visszahívja őket Bécsbe. Edit vásárolgat, megint csak a barát kíséri. Pesti megfeddi, ami­kor megtudja, hogy nem nagykeres­kedőnél vett, hanem csak úgy a bolt­ban. A kapcsolat akkor sem szäkad meg, amikor a lány máshoz megy férjhez. Pesti a lány édesanyjával marad kapcsolatban, folyamatosan nyomon követi életüket. Az édes­Folövart Isuisa Da­raboló gyilkos című regénye a közelitira ban könyv alakban is megjelent. Utánvéttel a következő címen rendelhető meg: RO­MANTIKA s, r. o., P. Ö. Box 209, 814 99 Bra­tislava 1. Ára: 111 ko­rona + postaköltség. anya meséli, hogy az autóbalesetet követően egyszer Gábor becsönge­tett hozzá. Kucsmában volt, Edit édesanyja nem ismerte meg őt. De amikor a fejfedőtől megvált, akkor sem. Csak a hangja volt ismerős. - Hát ilyen ijesztő vagyok? - kér­dezte Pesti a láthatóan megrökönyö­dött asszonytól. Nem ijesztő, csak teljesen más arc, mint a karambol előtt. A tojásdad alakú fej kerekké vált, széles pofacsontot, széles orrot kapott. Pesti gyerekes büszkeséggel mesélte el, hogy addig 11 plasztikai műtéttel állították őt össze, s néhány műtét még hátravan. - Akinek ennyit változott a kopo­nyája, lehetetlen, hogy belül ne ala­kult volna át - véli a lány, aki csakis ezzel tudja magyarázni, hogyan ve­hetett részt ez a csendes fiú ebben a drámában. Mesélek neki a perről, amely lefu­tott volt az első naptól kezdve, ő pe­dig kérdez. Miért hozták az újságok Pestiről csak azt az egy förtelmes ké­pet, miért ez a fotó járta be az egész világot másfél éven át? S a védelem miért nem keresett olyan tanúkat, akik Pesti emberi arcát villantották volna föl? Az összerakottat meg azt a régit. A történet körbe ért. A rejtély ben­ne maradt. VÉGE Földvári Zsuzsa 59. rész

Next

/
Thumbnails
Contents