Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-14 / 162. szám, csütörtök

MOZAIK .&JSZÔ1994. JULIUS 14. Jót, s jól... Látogatás egy magániskolában . Itt a vakáció, s a második éve működő nagymegyeri magán-szakmunkásképző diákjai már a nyarat élvezik. Mi mégis bekopogtunk ajtaján, hogy megtudjunk valamit erről az intézményről, amely Felső-Csallóközben szívósan küzd a jövőjéért. Diákjai a környező falvakból verbuválódnak, hogy a három év alatt autószerelőnek, villanyszerelőnek, asztalosnak, varrónőnek, fodrásznak vagy legújabban lakatosnak tanuljanak ki. Az egykori bölcsőde épületéből átalakított iskola falai közé lépve Kazinczy Ferenc alábbi gondolatait olvashatjuk: „Jót, s jól, ebben áll a nagy titok. Ha ezt nem erted, szánts és vess, s haggyad másnak az áldozatot. " - Igencsak megszívlelendő sorok ezek, arnelyek tartalmát bizonyára az ide járók is mélyen átérzik - vetem fel az iskola alapítóinak, a Horváth Lajos és Horváth Mária pedagógus-házaspárnak. - Ez nemcsak a diákokra, hanem mindnyájunkra vonatkozik, mert nagy felelősség hárul ránk. Célunk, hogy a hozzánk jelentkező fiatalokat az anyanyelvükön a lehető legjobban képzett szakemberekké neveljük, és a szakmai ismereteken túl emberi és erkölcsi tartást is adjunk nekik. Szerencsére Horváthék nem ijednek meg a nehézségektől. Nagy kitartással, lépésről lépésre igyekeznek megteremteni a színvonalas oktatáshoz szükséges feltételeket. - Ma már elmondhatjuk, mindaz, a ' diákok rendelkezésére áll, ami az elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátításához feltétlen szükséges. Korszerű varrógépek és fodrászkellékek sorakoznak a tanműhelyekben. A többi szakmában a gyakorlati oktatás a környező üzemekben, illetve magánvállalkozóknál folyik. A szakkönyvek egy része Magyarországról származik. Sokat adunk a tanulók előmenetelét, kézügyességét f elmérő versenyek szervezésére is. Legutóbb a somorjai pincériskolában rendezett vetélkedőn arattak osztatlan sikert növendékeink ruhakollekciói. További ösztönzésül és jutalomként a legjobb tanulók Magyarországon, a Zánkai Nemzetközi Ifjúsági Táborban tölthetik a nyarat. Iskolánk szoros kapcsolatban áll a budapesti Bánki Donát Ipari Szakmunkásképző Intézettel. Az iskola igazgatójától megtudtuk, hogy intézetükben továbbképzés is folyik. Eddig két asztalos és egy autószerelő élt ezzel a lehetőséggel. Emellett átképzéssel is foglalkoznak. Főként olyan munkanélküliek jelentkezésére számítanak, akik az iskolában oktatott szakmákban kívánnak dolgozni, és ehhez megfelelő képesítésre van szükségük. Idén szeptembertől pedig nappali tagozatos osztályt nyitnak a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező varrónők, fodrászok és kozmetikusok számára, akik egy év leforgása alatt intenzív elméleti oktatás keretében szakérettségit kívánnak szerezni. MÉRI ISTVÁN Szenei tavak: Majdnem felt ház (TA SR-hír) A szenei tavak térségében a szállodai kapacitások és egyéb szálláshelyek csaknem 70 százaléka foglalt. Sikeres volt az idei turistaidény kezdete is. A 116 hektáros üdülőterületre már eddig több turista érkezett, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Az idegenforgalmi igazgatóság a hazai és külföldi látogatóknak három árfekvésben kínál szálláslehetőséget egy 90 ágyas szállodában és a 160 férőhelyet biztosító bungalókban. Egyéb elszállásolási lehetőségeket is kínál a tópart: aki akar, sátorozhat, vagy saját lakókocsiját is igénybe veheti az autóskempingben. VILLÁMINTERJÚ l Dobos írni szeretne Dobos László, az Együttélés parlamenti képviselője a minq.p bejelentette, hogy nem indul az őszi választásokon. Ám, mint azt lapunknak elmondta, nincs szándékában visszavonulni a közéletből. - Több oka is van annak, hogy nem indulok a választásokon. Évek óta vagyok a Magyarok Világszövetségének alelnöke, és ez a tiszt egész embert kíván. A Madách Könyvkiadó átalakítása a második elfoglaltságom, a harmadik a parlament. Könnyíteni kell magamon, ugyanis az elmúlt ősz folyamán egy csengetést, figyelmeztetést kaptam az Úristentől, hogy lassabban. S ami a legfontosabb, az írásból teljesen kiestem, nem tudok szépirodalomhoz jutni, ahhoz, ami érdekel. Vádolom magamat azért, hogy elvesztettem közel fél évtizedet anélkül, hogy valami érdemlegeset tettem volna az irodalomban. Tehermentesíteni kívánom magamat, több szabad időt remélek, és több függetlenséget is. • Milyen érzés ma politikusnak lenni? - Jó érzés politikusnak lenni, főleg akkor, ha a politikai cselekvés hasznát is látja, érzi az ember. Ezt itt persze ritkán mérik, egy kis tarisznya politikai haszonért ezerszer el kell menni, és ezerszer kell tenni. Ez valahol fárasztja az embert, de a politikus logikája azt diktálja, hogy mindenáron bizonyítani kell. A politikában van egy izgalom, amely hasonlít az írás, tehát az alkotás izgalmához. A különbség az, hogy a politika egy mindennapi malom, mindennap el kell vinnem a magam kis vagy nagy zsák búzáját a politika garatjára. • Képviselőtársai miként fogadták döntését, önként mondott-e le, vagy jelezték, hogy jobb lenne, ha átadná a helyét másnak? -Semmi jelzés nem volt. Én már régebben tűnődtem ezen, sőt már az 1992-es parlamenti választások előtt is volt ilyen gondolatom. Akkor a helyzetre való tekintettel azt mondták, hogy ezt még valameddig vállalnom kell. • És most nem próbálták erről meggyőzni? - Volt olyan magyar és szlovák képviselő, aki azt mondta, rosszul teszem, amit teszek. Valahol keserű a szám íze, de tehermentesítenem kell magam. A négy esztendő alatt rengeteget kellett szerveznem, rengeteg ülésen, gyűlésen kellett részt vennem, ami hallatlan időveszteség. Inkább írásaimmal akarok jelen lenni a közéletben. Erőteljesen szeretném művelni a politikai publicisztikát. Sok feldolgozatlan anyag, dokumentum él bennem, amivel kár lenne nem foglalkozni. • Mit szeretne legelőször is megírni, mivel akar behatóbban foglalkozni? - Most elsősorban a szlovákiai magyar közélet izgat. GÁGYORALiZ Szakszervezetek - gyönge tekintéllyel (TA SR-hír) A statisztikai hivatal júniusi felmérésében arra kérdezett rá, hogy az állampolgárok miképpen értékelik szakszervezetük tekintélyét. A megkérdezettek 11 százaléka vélekedik úgy, hogy az érdekvédelmi szervezet mindig érvényesíti a vezetésnél akaratát, vagyis szemükben van tekintélye a szakszervezetnek. Viszont az emberek 41 százaléka úgy véli, hogy a szakszervezet véleményét a vállalatvezetés szinte alig veszi figyelembe, így e szgrvezet tekintélyéről sem tudnak túl sok jót mondani. A megkérdezettek 32 százaléka szerint viszont a szakszervezeteknek semmiféle tekintélyük nincs, és a vezetés mindig érvényesíti saját érdekeit (e csoportban a válaszadók 34 százaléka alapiskolai, 39 százaléka nem érettségivel végződő középiskolai végzettségű, 36 százalékuk pedig munkás). TEGNAP OLVASTUK Délen állítólag félni kell Árvából egy beszédes olvasónk telefonon kérdezte szerkesztőségünktől: igaz-e vajon, hogy délen nevetségessé teszik a szlovákokat, sőt üldözik őket, és csak akkor kapnak árut az üzletben, ha magyarul kérnek. Nem puszta női kíváncsiságból kérdezte a fentieket, hanem elsősorban gyakorlati okokból. Amint elmondotta, vagy egy évtizeddel ezelőtt a párkányi fürdőben nagyon szép két hetet töltött nyári szabadsága idején. Minden adott volt ehhez, és nem volt semmiféle nemzetiségi gyűlölködés. Szívesen eltöltene ott ismét néhány hetet mondotta -, csakhogy az újságok szerint a déli határon sok minden megváltozott, és most nem biztos benne, hogy ezen a nyáron is olyan zavartalan volna az a néhány nap Párkányban, mint évekkel ezelőtt. Fél, hogy nemzetiségi torzsalkodásoknak vagy valami rosszabbnak lesz kitéve. A dél-szlovákiai lakos az ilyen aggályokon csak mosolyog, vagy igazságos harag gerjed benne amiatt, hogy az „északiak" hazugságok által miképpen hagyják magukat behúzni a csőbe. Valóban - az északi járások lakosai vajon miért nem akarják elhinni, hogy Dél-Szlovákiában, a Duna vagy éppenséggel a Tisza mentén semmi sem változott az egyszerű emberek együttélésében? A magyar nemzetiségű kereskedő (immár magánkereskedő) vajon miért ne szolgálná ki a szlovákot (angolt, németet, franciát...), ha az megfizeti az árut? És egyáltalán: miképpen változhatnának meg néhány év alatt teljesen az emberek? Persze lehetnek személyi konfliktusok (azok korábban is voltak), de a tapasztalatok szerint ezek csak elvétve nemzetiségi motiváltságúak, talán ritkábban azok, mint a Zsolnán élő szlovákok és csehek közötti nézeteltérések. Mit üzenjünk tehát a bevezetőben említett telefonálónak? Talán csak annyit, hogy ne féljenek Dél-Szlovákiától. Hiszen - jobb egyszer látni, mint százszor hallani. (František Buda, Pravda) Tigrid a bajmóci oltárról Cserebere, nem adom (Új Szó-összeállítás) „Nem mondottam, hogy a cseh fél nem kész tárgyalni a Szlovákiának kölcsönzendő 10 gótikus képről. Azt mondottam, hogy a kormány csak a két műkincs cseréjéről való tárgyalásokkal bízott meg engem, de nem bízott meg azzal, hogy a műkincsek hosszú távú kölcsönzéséről folytassak tárgyalásokat, ahogy azt a szlovák fél elképzeli. Ez további tárgyalás kérdése, és én nem térek ki előle." A fentieket Pavel Tigrid cseh' kulturális miniszter jelentette ki tegnapi rádiónyilatkozatában. Ľubomír Roman szlovák kulturális miniszter azon kezdeményezésére, hogy a bajmóci oltárt gótikus képekre cseréljék, s egyúttal ez utóbbi műkincseket ideiglenesen vagy tartósan kölcsönözzék Szlovákiának, cseh partnere úgy regált, hogy kormánya őt csakis azzal bízta meg, hogy folytasson tárgyalásokat a cseréről, sem többel, sem kevesebbel. Tigrid szerint adott a lehetősége, hogy Szlovákiának kölcsönözzék a tíz gótikus képet. Ez megegyezés kérdése. Hangsúlyozta, hogy a cseh fél pozsonyi látogatásakor ígéretet tett arra, mindent elkövet azért, hogy a lehető legjobban megfeleljen Szlovákia elvárásainak. „A tíz gótikus kép a Prágai Nemzeti Galéria tulajdona, a miniszternek pedig nincs joga arra, és ez hiba is lenne, hogy utasítsa, mit cseréljen ki, vagy mit vásároljon. Szükséges lesz, hogy a két képtár egyezzen meg egymással" - jelentette ki Pavel Tigrid. A szlovák sajtóiroda tudósítója szerint a cseh kulturális minisztériumban ez ügyben tegnap tárgyalásokat folytatott a két, e célból kinevezett bizottság. Juraj Žáry, a Szlovák Nemzeti Galéria igazgatója szerint a két bizottság előzetesen megálapodott, a műkincscserét kiegészítik azzal, hogy a gótikus képeket tartósan kölcsönzik Szlovákiának, és egyúttal megteremtik a lehetőségét annak, hogy véglegesen itt maradjanak. A szlovák félnek ezt a javaslatát a cseh partnerek pillanatnyilag nem veszik figyelembe. Arra törekednek., hogy a bajmóci oltár a Prágai Nemzeti Galériában maradjon. -PAHOGY ÉN LÁTOM Pénzmosoda j Ha jól emlékszem, 1990-ben történt, hogy országos felhördülést váltott ki, amikor Václav Klaus pénzügyminiszter előadást tartott a prágai parlamentben a pénzmosás megakadályozásának lehetőségeiről. A reá jellemző alapossággal véleményt mondott a banktitok mibenlétéről, az akkor még csak Nyugaton működő maffiák és a pénzmosás összefüggéseiről, a nyugati tőke beáramlásának kilátásairól és egyéb szempontokról, majd kijelentette: nem volna tanácsos, ha a privatizálási folyamat hajnalán (kisprivatizáció) azzal lepnénk meg a világot, hogy az állam szemügyre venné, Novák úr honnan szerezte azt a 180 000 koronát, amelyért megvásárolta a sarki trafikot, illetve hogy Procházka úr törvényesen jutott-e ahhoz az 550 000 koronához, amelyért - hentesmesterként - privatizálta a már húsz esztendeje vezetésével működő húsboltot. Boldog idők voltak ezek. Az egyszerű halandók vércukorszintjét akkor még csak 100 ezres nagyságrendű privatizációs összegekről felröppent hírek ugrasztották a magasba. Václav Klaus pedig bölcs közgazdának bizonyult, mert tisztában volt vele, jobb, ha a 100 ezrek a „családi szalmazsákból" átvándorolnak az állam kasszájába, ahelyett, hogy továbbra is ott penészednének a rejtekhelyen. Még akkor is, ha Procházka úr esetleg (esetleg?) csalás eredményeként kuporgatta össze a posztkommunista expanzióra váró tőkécskéjét. Klaus koncepciója egyszerű volt és sokat ígérő: ezúttal (1990) nem firtatjuk a 100 ezrek eredetét, és hogy később ne kelljen milliók eredetét vizsgálni, mindent következetesen a jogállamiság alapjaira helyezünk. Főképp a privatizálást. v Ma, négy év elteltével a parlamentben ismét napirendre került az ebül szerzett pénzek mosásának kérdése. Nem véletlenül éppen most, és nem a véletlen műve, hogy éppen Ľupták képviselő, a Szlovákiai Munkások Szövetségének elnöke üti leginkább a vasat. Vladimír Mečiar is üti, de csak módjával, mert annak idején, még az 1992-es választások előtt ugyancsak köpte a markát, hogy vagy rendet teremt a szennyes pénzek terjedésének megakadályozására, vagy áttekinthetővé, visszaélések nélkülivé teszi a privatizálást. Aztán hatalomra került, és minden folytatódott tovább a régi módon. Most a háttérből támogatja Ľupták képviselőjavaslatát, és előfordulhat, hogy Ľupták pártelnök úr még miniszter is lesz a legközelebbi kormányban, és megtörténhet, hogy a legközelebbi választások előtt majd megint akad egy nagyra törő politikus, aki felfedezi: meg kellene akadályozni a gyanús pénzek privatizáció révén való tisztára mosását. Az ország közélete pedig majd szép csendesen rothad tovább... Alighanem igaza volt 1990-ben Václav Klausnak. Akkor lényegében azt mondotta, hogy amíg csak 100 ezrekben fejezhető ki az esetleg kimosandó pénzek összege, kár volna elriasztani a kapitalizmustól a beruházni vágyó kisembereket. Meg a nagykapitalistákat is. Amikor azonban ezt így kimondjuk, akkor egy szuszra azt is ki kellene mondani, hogy a jogállamiság törvényi garanciáinak megteremtéséről sem volna szabad megfeledkezni. Elszomorító az az immár több éves huzavona, amely az összeférhetetlenségi törvény megfogalmazása és elfogadása körül kialakult. E jogszabálynak az lenne a célja, hogy magas rangú állami hivatalnokként, képviselőként, alkotmányos tényezőként senkinek ne legyen módja arra, hogy a privatizálás során, állami megrendelések sorsának eldöntése közben stb. visszaéljen a befolyásával, illetve hogy információkat adjon át bárkinek is annak érdekében, hogy az illető versenytársaival szemben indokolatlanul előnyös helyzetbe kerüljön. Ugyanis nemcsak kábítószer-forgalmazással lehet kimosandó pénzre szert tenni. Az 1990-es helyzethez képest annyit változtak a körülmények, hogy most nem 100 ezres tételekről van szó, hanem 10 és 100 milliósokról. Lehet, hogy a köztársasági elnököt rákényszerítik arra, hogy népszavazást írjon ki az árveréseknél és a privatizáció során kifizetett pénzek eredetének vizsgálata ügyében. Lehet, hogy őfelsége a nép úgy dönt, hogy megszületik a törvény a pénzek eredetének megvizsgálására. Az egész azonban semmit sem ér, ha nem fogad el a parlament olyan összeférhetetlenségi törvényt, amely a gazdasági életben valóban meggátolja a hatalommal való visszaélést. TÓTH MIHÁLY