Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-14 / 162. szám, csütörtök

1994. JÚLIUS 14. ÚJ SZÓ KALEIDOSZKÓP 5 Betonmederben (Folytatás az 1. oldalról) • Különben a központ nagyon impozáns. A napfényes oldalon lévő termeit a határőrség bérli. Az északi felén kialakított orvosi lakásban akkor még albérlők laktak. A rendelők előcsarnoka akkora, mint a korszerűbb városi kórházaké. Három raktára, egész folyosója üresen állt. A rendelők valóban kitűnően felszereltek, van EKG,, laboratórium... Úgy döntöttünk, ha dr. Csiba József a feltételeknek megfelel, vállaljuk a vizek közé rekesztett falvak lakosainak sorsát. Ő, hogy megismerje, feltárja, milyen betegségeket váltott ki a félelem, a bizonytalanság, s orvosolja, amit lehet. Én úgy képzeltem, némi segítséggel sok minden ideszervezhető: ha most nincs is iskola, még lehet. Ha nincs elég munkalehetőség, néhány vállalkozó kedvű ember összefogásával teremthető. Ha nehéz vagy nem lehet eljutni egy-egy színházba, ide kell hozni az előadásokat. Ha a víz, a köd, a szél elzárja a külvilágtól a falvakat, legalább tanfolyamok, előadások, jó könyvek erősítsék az együvé-tartozók, egymásra utaltak önismeretét, önbecsülését és magyarságtudatát. Hiszen a település léte, története nevében hordozza jelentőségét (Vajk -1. István király neve megkereszteléséig.) Elküldtük hát a felvételi kérvényt a somorjai rendelőintézet igazgatójának címére. Az igazgatóság ezt követően írta ki a pályázatot a vajkai körzeti orvos helyének betöltésére. Hogy miért csak akkor? Az eredményhirdetésre csak a pályázat határidejének többszöri meghosszabbítása után, június vége felé került sor. Dr. Csiba maradt mindvégig az egyetlen jelentkező. Általános orvosként, sokéves praxisa alatt 3 éven felüli gyermekeket is gyógyított, tehát a feltételeknek megfelelt. így döntöttek az illetékes egészségügyi szakemberek, a három falu polgármesterei és a körzeti hivatal akkori főnöke. E döntés alapján dr. Csiba július elsején egyhónapos szakmai továbbképzésre beléphetett a somorjai rendelőintézet belgyógyászati osztályára, majd a 3 hónapos próbaidő letöltésére, év végéig szóló szerződéssel Vajkán, 1993. augusztus elsején elkezdhette körzeti orvosi munkáját. Vaj kai lakosok lettünk Ön emlékezhet megérkezésünk köAkinél megeshet, hogy - filmes szakkifejezéssel élve - a jelenetek végét jelző vágásból, a snittből igazi véres snitt lesz. Bizonyára lenne krónikása Frodl perének, mint ahogyan a darabolós gyilkosságok - a nőket eltüzelő francia Landrutól a magyar „kosaras" Lédererékig -, éppen mert perverz módon ellenkeznek az emberbe belesulykolt ösztönnel, mindig is közérdeklődésre tartottak számot. Fritz Köberl meggyilkolásáról már két könyv íródott, még .mielőtt a per elkezdődött. Az egyiket az áldozat barátja írta, a másikat maga a tettes, Helmut Frodl. Az első szenvtelenül tárgyilagos, a másik túlburjánzóan meseszerű. Ez támad, az védekezik. De a titok áthatolhatatlan. Ha nem érthető, hogy mi vezette Frodlt, akkor még sokkal talányosabb a másik úri gyilkos indítéka. Az első perctől fogva nem hagyott nyugodni a márülményeire. Arra, hogy a pályázatban feltételként ígért orvosi lakásban még augusztusban is az albérlők laktak, akik csak az Ön közbenjárására kaptak a rendelőintézettől 2 hónapos felmondást. Hogy a szálláshelyül kijelölt helyiségekben nem volt sem tűzhely, sem rezsó, az ablakokon nem volt sem redőny, sem függöny. Csak egyetlen akasztós szekrény, egy heverő és egy asztal, négy székkel. Ön biztatott bennünket, s készségesen adott szállítókocsit bútorunk odafuvarozására, hogy legalább e szükséghelyiségekben valahogy berendezkedhessünk. Bútoraink nagy része a raktárakba került, rezsót a rendelőből kölcsönöztünk. 1993. augusztus 3-án bejelentett, állandó vajkai lakosok lettünk. Ottlétünk első napjától kezdve a legelső mondatok, amelyekkel megszólítottak bennünket, ezek voltak: - Nem féltek idejönni, itt lakni? És tényleg itt akarnak élni velünk? Kibírják majd? - És az elsőket követő mondatokból gyorsan kifakadt - mint a genny - a keserűség, a beletörődés, az állandó szorongás és a fejük fölé nőtt, házak tetejéig érő félelem: a víz,, az őselem, amelyből és amellyel együtt éltek a nagyszülők, a régi öregek, de a váratlan áradásoktól nem rettegtek annyira, mint ettől a betonba emelt óriási víztömegtől, amely elzárta őket a többi községtől, ahol rokonaik, családtagjaik élnek, s ahol munkahelyük volt... Tagadhatatlan, nehéz volt megszokni a műszakilag kizártnak nyilvánított, ám az emberi ösztönökből kisodrendű vádlott személye. Nem egyszerűen azért, mert sírásával, törékeny termetével, szörnyűséges balesetével, rákoperációjával szánalmat keltett. Nem is csak azért, mert képtelen volt végigjátszani az ügyvédei által vélhetően ráosztott bolondszerepet, intellektusa, becsvágya nem engedte. Hanem azért is, mert az ő esetében végképp felfoghatatlan, ami történt. Szeretetben jólétben él, tisztességes, jólelkű ember hírében áll, átlagon felüli tehetség, aki két lábbal áll a valóság talaján. Ráadásul gyenge idegzetű, mérhetetlenül érzékeny személyiség. Miért tette, amit tett? Hogyan éli át? Ügyvédjét faggatom, hogyan tudta Pesti Gábor átvészelni az elmúlt másfél esztendőt. Rettenetes lelki hullámzásokkal, s abban a reménybén, hogy fel fogják őt menteni. Szülei is meg vannak győződve ártatlanságáról, s egymást váltva, hetente látogatják fiukat. Hősiesen igyekeznek tartani a irthatatlan „hátha mégis..." lehetőségét, hogy mi lenne, ha... És a kompot, amely járatainak esetlegességével megcsúfol minden következetességet, amely elbizonytalanít, kifáraszt és beletörődésre idomít minden naponta rászoruló, tehát itteni lakost. Mert elfogadható, hogy ködben, hullámverésben nem járhat. De ezenkívül is bármikor meghibásodik. Derült, szélcsendes időben éppúgy, mint magas vízállásnál. És ilyenkor 20 perc helyett Bősön keresztül 1 órát tart az út Somorjára. Az iskolások, a munkába igyekvők nem kockáztathatnak: ha jár a komp, ha nem, ők busszal mennek, körbe, Bősön keresztül. És Pozsonyba is busszal utazik az ember, másfél óra oda, ugyanannyi vissza. És így pénzben is ráfizet... Hétvégeken pedig, ha nincs kocsija, jobb, ha ki sem akar mozdulni, mert nincs is mivel. Busz csak reggel és este megy. Amit nem lehetett megszokni, nehéz volt elviselni, az az itteni lakosok többségének passzivitása, egymással szembeni bizalmatlansága, zárkózottsága. Vajon miért ilyenek? Aztán a „rebelliseknek" tartott kevesektől megtudtuk, hogyan bánták el azokkal, akik a még üres betonteknőben a tiltakozó emberlánc szervezésében részt vettek, s milyen válogatott módszerekkel akarták eltávolítani a népet a faluból, hogy ne akadályozza a zsilipek megnyitását. Végül a legbékésebb megoldást választották: amikor misén dicsérték az Urat, akkor nyitották meg az új csatornát. - Mindent megpróbáltunk, de hiába - legyintettek lemondóan. Mint a "'"""'ilí iimn.: y <&í ^ { • i lelket gyermekükben, és saját magukban is. Főként az anya helytállása lenyűgöző. Ugyanazzal az eltökéltséggeljár be a börtönbe - másfél év után most már Grazba -, ahogyan majd egy évig látogatta a kórházban élet és halál között lebegő fiát a tatabányai baleset után, amikor a piros Citroen a teherautóval frontálisan ütközött. - 1992. június 14-én, amikor a fiamat letartóztatták - emlékszik vissza az édesanya -, gyönyörű vasárnap •volt, az unokám születésnapját ünnepeltük. Gábort, aki imádja az unokahúgát, már délelőttre vártuk, hogy köszöntse a kicsit ajándékkal. Nem jött. Egyre idegesebbek lettünk, hiszen egész életében mindössze egyszer fordult elő, hogy nem adott magáról hírt. Akkor történt az ütközés. Eljött az ebédidő, Gábor sehol. Nélküle kezdtünk enni. Annyira nyugtalanok voltunk, hogy a férjem elment titkot, suttogva azt is elárulták, hogy Ön volt az egyetlen polgármester, aki gulyást főzetett a tüntetőknek, s aki tulajdonképpen megakadályozta a falu kiürítését is. Lehet, hogy valahol ez a tény Ön ellen szól, de mi úgy tapasztaltuk, hogy éppen ezért becsülik a vajkaiak. A vajkaiak, akik közül egyre többen hagyják ott ezt a meseszép, gyümölcsösökkel tele, halban és vadban gazdag falut. Mert itt nehezebb munkát találni, mint másutt, s végképp nehéz innen ingázni. Ezért egyre több az eladó ház, telek. Vevő van elég. Hiszen turistaparadicsom, üdülőközpont lesz a sziget. „Bős (vagyis Gabčíkovo) a miénk védjük meg!" - hirdetik a szlovák falragaszok szerte az országban. És a sétahajók utasainak büszkén mutogatják naponta a nagy alkotást, magyarázzák történetének Binder-féle változatát. Idegen szemnek esetleg valóban nagyszerű a látvány... És a sétahajókra nem hallatszik fel az itt élők átkozódása. Pedig a sziget őslakosai nem nacionalisták. Szívesen fogadják az ideözönlő idegeneket. Hétvégeken, nyaranta hosszú sorokban vonulnak a pozsonyi rendszámú kocsik a komphoz. - Olyankor persze jár a komp! látják, tudják és mondják a sziget lakói. Dehát tudja ezt Ön is! - Már annyian vannak, hogy még a régi temetőt is kimérték nekik hétvégi teleknek! - Ezt viszont felesleges is idézni, hiszen Ön tudja a legjobban, valószínű, hogy oka is van rá, miért nem hagyhatja meg emlékhelynek, ligetnek a hatalmas tanúfákkal együtt, miért enged éppen ide (vagy ide is) a falu elejére, betelepülőket, ahol a rég elporladt vajkaiak nyugodnak... HARASZTI MÉSZÁROS ERZSÉBET (Folytatás holnapi számunkban) . •••• • a rendőrségre érdeklődni, nem történt-e valami baleset. Megnyugodva értesült róla, hogy nem. Erre elment a fiam lakására, ahol persze hiába csöngetett. De a zajra kijött egy szomszéd, s elmondta, hogy a fiamat letartóztatták, reggel elvitte a rendőrség. Tanácstalanok voltunk, arra gyanakodtunk, hogy talán valami adóügybe keveredett. Gábor mindig nagyon merészen spekulált, mindig borotvaélen táncolt, ami mindig nyugtalanított. Nem sokkal azután, hogy a férjem hazajött, Gábor ügyvédje telefonált, s közölte, hogy gyilkossággal gyanúsítják. Én voltam a telefonnál, s a hallottakat azonnal továbbítottam az unokát ünneplő családnak. Hatalmas nevetés tört ki, annyira képtelenségnek tűnt az egész. De az ügyvéd rám szólt, ne nevessek, nagyon komoly a dolog. - Napok teltek el - folytatja az anya az emlékezést -, mire érintkezésbe léphettem a fiammal. A kihallgatást végző nyomozó hívott fel telefonon, ő adta át a fiamnak a kagylót. „Anyu, nem én voltam" - ezek voltak az első szavai. Fehérneműt vittem be neki a rendőrségre, ki volt sírva a szeme. A nyomozó félrevont, s tanácsolta, beszéljem rá a fiamat, hogy mondja el végre az igazat, s ne Frodl mentegetésével foglalkozzon. Én ezt meg is tettem, s Gábor akkor pakolt ki, akkor mondta el pontosan, hogy mi történt. - De hát mit mondott, mi történt? - kérdezem az anyát, aki szerint a fia ártatlan. ( Folytatjuk) Az UJ SZO írta~j 45 éve Az Új Szó egyik legutóbbi számában olvastam felhívásotokat, amelyben a munkássághoz, a dolgozókhoz fordultok, hogy közöljük veletek, mi történik vidéken. Én Komáromból írok és ígérem, hogy a jövőben minden héten legalább egyszer beszámolok nektek arról, hogyan haladunk itt, Komáromban. Á Pravdának, pártunk szlovák nyelvű lapjának van egy rovata, amelyben a város és falu egyszerű emberei megírják ügyes-bajos dolgaikat és a Pravda már nagyon sok ízben segítségükre volt ezeknek az embereknek. Most én is megkérnélek benneteket, adjatok helyet a lapotokban, az Űj Szóban, a csehszlovákiai magyar dolgozók lapjában az egyszerű emberek hangjának, hogy közölni tudják mindennapi örömeiket és bánataikat. 30 éve Považská Bystrica felé utazva mindenki megcsodálja az új, egyenes betonmederbe terelt Vágót. A folyónak e rövid szakaszán hat villanytelep működik. A vonat ablakából figyelő utas tudomásul veszi a változást, s aligha gondol arra, hogy éppen tíz évvel ezelőtt alakult meg a Váhostav vállalat, melynek kollektívája építette fel a krpefanyi, sučanyi, lipoveci, mikšovái és Považská Bystrica-i vízerőművet. A hat vízerőmű évi kapacitása 710 millió kilowattóra. Az építők mind a hat erőművet határidő előtt adták át. Ebben az előre nem látott természeti csapások sem akadályozták meg őket. Márpedig ilyen is volt. Az emberek százainak munkáját háromszor semmisítette meg az árvíz, óriási károkat okoztak a földcsuszamlások és a kedvezőtlen földrajzi feltételek. (...) A Váhostav dolgozói néha hihetetlen nehézségekkel küzdöttek. Szélviharban, fagyban, árvíz közepette, sártengerben, áldozatkészen dolgoztak. Ki tudná ma már felsorolni, hogy az ácsok, a betonozok, a vasutasok, a nehéz teherautók sofőrjei és javítói hányszor nyújtották meg a műszakot, hányszor toldották meg a munkahetet a vasárnappal is, csakhogy a tervet idejében teljesítsék. 20 éve Az első elektronikus számítógépek megjelenése egy-két évtizeddel ezelőtt azonnal nagy feltűnést keltett. A „kibernetika" szinte misztikus fogalommá vált, olyan elképzelések születtek, hogy a számítógépek majd „helyettesíthetik" az embert, lehetővé teszik az irányító és szervező dolgozók számának csökkentését, s a gazdasági szerepük elsősorban ilyen értelemben a munkaerő és a munka megtakarításában érvényesül. Ma már a számítógépek szerepére és jelentőségére is sokkal józanabbul tekintünk, nem azt várjuk tőlük, hogy helyettesítsék az embert, hanem azt, hogy minél hasznosabb szolgáltatásokat nyújtsanak az egyre bonyolultabbá váló folyamatokat irányító szakembereknek, hogy azok idejét ne vegye igénybe az információszerzés hosszadalmas folyamata, s hogy a számítógépek gyorsan és rugalmasan közvetített adatai alapján növekvő pontossággal és hatékonysággal tudják végezni irányító és szervező munkájukat. 5 éve - Hattagú brigádunknak kivétel nélkül asszonyok a tagjai. Férfias helytállással dolgoznak. Nem végeznek tipikusan női munkát, az biztos. Ráadásul nemcsak hogy nehéz, a nagy por miatt munkahelyünk veszélyesnek van nyilvánítva. A párt- és szakszervezeti gyűléseken jómagam is többször szóba hoztam, hogy szereljenek fel ide porelszívó berendezéseket. Egyelőre azonban csak részben oldották meg ezt az évek óta fennálló problémát. A védőeszközök nem a legpraktikusabbak, képtelenség egész nap arcunkon viselni azokat. - Szavaiból érezni a szocialista brigád tagjai iránti felelősséget, ami nem csak brigádvezetői minőségéből ered. Gyökeres György felvétele Földvári Zsuzsa Š y i i Ji u s , 56.rész