Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-09 / 133. szám, csütörtök

4 HAZAI KÖRKÉP ÚJSZÓ 1994. JÚNIUS 9. Hármas koalíció Egyelőre nincs előrelépés Tíz nap telt el az Együttélés Országos Tanácsának losonci ülése óta, amelyen olyan döntés született, hogy tárgyalásokat kezdenek az MKDM és az MPP képviselőivel a szoros hármas koalíció meg­teremtéséről. Mi is történt azóta? Erről beszélgettünk Bugár Bélá­val, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnökével. Vállalkozóink a Távol-Keleten Kampány és profizmus Amikor az ember azt hiszi, hogy a politikában már mindent megtanult, bennfentesnek számít, semmi váratlan nem érheti, akkor lepődik csak meg igazán. Kedd este, lapzárta felé ballag az idő. Bekapcsoljuk az olvasói véle­mények, kívánságok vételére szolgáló üzenetrögzítőt. Sírással küszködő női hang az istenre kér bennünket, írjuk már meg, miért kell a magyaroknak a ma­gyar pártokra szavazniuk, különben nagy baj lesz. „Legalább húsz emberrel beszéltem, mind azt mondták, ők ezekre a magyar pártokra nem fognak sza­vazni, inkább a szlovák kereszténydemokratákat vagy Weisséket választják." Bevallom, politikai csatározásoktól megkérgesedett énemet az első pilla­natban nem is az döbbentette meg, amit mondott, hanem az, ahogyan mondta a nyilvánvalóan egyszerű falusi asszony. Túl olcsó poén lenne most azzal le­ütni a magas labdát: bezzeg, ha a politikusaink is ennyire aggódnának..., bez­zeg, ha őket is a sírás kapkodná a sok magyar választónál elszenvedett biza­lomvesztés miatt, akkor mindjárt észheztérnének, összefognának stb. Mindén melldöngetős magyarkodás és demagógia nélkül is le lehet vonni az alapvető tanulságokat. Az elsőt a hazai magyar sajtónak. Lapunkban is már ezerszer megírtuk, mi­ért kell majd a szlovákiai magyarságnak minél nagyobb számban (lehetőleg 90 százalék fölött) az urnákhoz járulnia, minél több magyar képviselőt bejut­tania a szlovák parlamentbe. Megírtuk százszor, hogy kilencvenkettőben is csak magyarságunk önvédelmi reflexének tulajdoníthatóan sikerült megmen­teni politikai képviseletünket a törvényhozásban, és abban bízunk, hogy ez a reflex most is működésbe lép. Már-már elégedettek voltunk önmagunkkal. De az ilyen telefonok rá kell ébresszenek, ez mind nem elég, valahol valamit elrontottunk, nem tettük dolgunkat elég jól. Mert ha a propaganda nem elég­gé hatékony, azért sosem a „nép", az olvasó okolható. Ez olyan alapigazság ­nem árt megismételni -, mint az, hogy ha egy demokráciában valami nem működik, akkor sosem a népet kell leváltani, hanem a kormányt. Másodszor pedig, s ez szorosan kötődik a sajtópropagandával kapcsolato­sakhoz, a mi magyar pártjainknak kell önvizsgálatot tartaniuk. Sürgősen, mert már öt perc sincs hátra tizenkettőig. Ne taglaljuk most, hogy lesz-e hár­mas koalíció vagy nem, milyen százalékokra lehet számítani a különböző va­riációk esetén. Vannak pillanatok, amikor több kell a hideg fejnél, a józan matematikai számításoknál. Példák tucatjait lehetne sorolni arra, hogy a mi­énknél sokkal kiszámíthatóbb, demokratikusabb nyugati társadalmakban is sok tekintélyes nyugati politikust ért már kínos meglepetés azért, mert csak a logikára, a józan észre számított. Nálunk még nagyobb szerepe lehet az eleve kiszámíthatatlannak, a hangu­lati-lélektani tényezőnek. Nem várom el sem az Együttéléstől, sem az MKDM-től, sem az MPP-től a lehetetlent, hogy ezt beépítsék választási stra­tégiájukba. De rá kell érezniük, enélkül az adottság nélkül ugyanis nem tudok elképzelni hatékony választási kampányt. De hogy pontosítsák, nem is pusz­ta ráérzésre van szükség, hanem profizmusra a kampányban. A választási kampányok szervezése ma már önálló tudomány, például Amerikában direkt szakembereket képeznek ki erre. Nem bántó szándékkal írom le, de tényleg, mi lesz velünk október után? Hazai magyar pártjaink néha elkeserítően dilettáns kampányszövegeit, takti­kázásait, és a mi, a sajtó, valóságtól gyakran elrugaszkodott, alacsony hatás­fokú propagandáját tekintve nem veti szét az embert az optimizmus. Profi kampányszakemberek már régen felmérték volna, hozzávetőleg mekkora le­het most és lesz egy-két hónap múlva a szlovákiai magyarságnak az a „nem öntudatos magyar" hányada, amelyet a politikánál, a választásoknál, mit ne mondjak: a magyarságánál sokkal-jobban izgatnak a mindennapos gondjai. Hangsúlyozom: mindezt a profik már tudnák. De nincsenek kampányszak­értőink, s így mi, az újságírók, politikusok, vagyis az úgymond „öntudato­sabb rész", egymást győzködjük körbe-körbe és nyakra-főre. De ettől még nem lesz több magyar szavazat. " MALINÁR ISTyÁ N Egy kiállítás e!ső évfolyama: BÉŇŽIÄKÄ^94 Jut pénz a gyermeküdültetésre? (Folytatás az 1. oldalról) # A- Tornai Cementgyár állami vállalat üzemi szakszervezete tavaly 600 koronával járult hozzá egy-egy gyermek nyári üdültetési költségei­nek fedezéséhez. Az egyezség sze­rint a gyárban dolgozó szülő az üdül­tetési díj befizetését tanúsító igazo­lás felmutatása után megkapta ezt az összeget. - Az idén is ez.t a módszert alkalmazzuk. Vagyis, a gyermekek üdültetését mm mi szervezzük, ha­nem a szülők, s a szakszervezet utó­lagosan ismét 600 koronával segíti őket - tájékoztatta lapunkat Fanfar hnréné, az, üzemi szakszervezet pénztárosa. # A Királyhelmeci Bútorgyár Részvénytársaság üzemi szakszerve­zete az idén is szervez dolgozók gyermekeinek csoportos üdülést. Hogy hol és mikor nyaralnak majd, azt Kőbori Pál szakszervezeti elnök még nem tudta konkrétan, ám megje­gyezte, hogy a költségek egy bizo­nyos hányadát a szakszervezet fede­zi. % A 13 ezer alkalmazottat foglal­koztató Szlovák Energetikai Művek három üzemi üdülőjében négy cso­portban üdültet gyermekeket. Más vállalatok üdülőit is igénybe veszi er­re a célra a nyári hónapokban. Kisebb csoportokat, csereüdültetés kereté­ben, Morvaországba és Magyaror­szágra küldenek. Összesen 900 gyer­eket tudnak üdültetni. Egy gyermek üdülése 2500-3000 koronába kerül, ebből az egyes üzemek a kollektív szerződésben meghatározott összeget megtérítik. A rimaszombati Gemernákup kurinci víkendháza az év kétharmad részében kihasználatlanul áll. A nyá­ri szezonban, mint azt Ján Hruška mérnök, az üzem igazgatója elmond­ta, jórészt idegénekkel telik meg az épület, persze, ha igénylik, az alkal­mazottak is kaphatnak benne szál­lást. Valamikor másképpen telt el itt a nyár. Amint azt az igazgatótól megtudtuk, ilyen vagy hasonló nya­ral tatásra tavaly sem telt és az idén sem telik. Sem az üzemnek, sem pe­dig a szülőknek. # A fiileki Kovosmalt néhány éve még nyaranta 100-120 gyereket Üdíth­etett Látkyn, a gyár üdülőközpontjá­ban. Amint azt Anderkó Zoltán szak­szervezeti elnök kérdésünkre elmond­ta, a dolgozók egyre romló anyagi helyzete miatt évről évre kisebb az ér­deklődés a gyermeküdültetés iránt. Az eddigi felméréseik azt mutatják, hogy ebben az évben legfeljebb 40 üdülő gyermekre számíthatnak, pedig a szakszervezet az egy gyerekre eső 1600 korona felét megtéríti. at; ty A kép nem lenne-teljes, ha nem említjük meg, hogy több munkahe­lyen egyszerűen nincs pénz erre a célra. Az igazsághoz az is hozzátar­tozik, hogy a szülők sok esetben nem is élnek a lehetőséggel, amin nincs mit csodálkozni, mert az üdültetés még akkor sem olcsó, ha esetleg a munkáltató állja a költségek egy ré­szét. (esi, gazdag, farkas) Balassi-emlékiinnepség Zólyomban A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma, a zólyomi Városi hiva­tal, a Szlovák Nemzeti Galéria, a bu­dapesti Szlovák Kultúra Intézete, va­lamint a pozsonyi Magyar Kulturális Központ június l^-én Balassi Bálint születésének 440. és halálának 400. évfordulója alkalmából emlékünnep­séget rendez Zólyomban. 14.30 órakor, a vár előudvarában emléktáblát avatnák, melyet a Magyar Köztársaság Művelődési és Közokta­tási Minisztériuma ajándékoz a költő szülővárosának. 15.30 órakor a vár Királyi Termében reneszánsz koncert következik, melynek szereplői: Kuncz László-ének, Hórvölgyi Péter -gitár. Női Kamaraegyüttes, valamint a Ghýmes együttes. Balassi Bálint verseit Vojtech Kondrót fordításában előadja Dušan Blaškovič. -y­- Kétszer találkoztunk az Együtt­élés tárgyalóküldtségének tagjaival. Első találkozónkon megvitattuk az Országos Tanács határozatát, az ab­ban lefektetett feltételeket, majd úgy döntöttünk, hogy külön-külön kidol­gozzuk a már elkészült kettős koalí­ciós szerződés zárórendelkezéseinek javaslatát. A keddi második összejö­vetelünkre az Együttélés nem hozta el javaslatát, és a tárgyalóküldöttség is hiányos volt. Duray Miklós elnök nem jött el, a mozgalmat Fehér Mik­lós és Komlósy Zsolt képviselte, il­letve egy rövid ideig jelen volt a mozgalom alelnöke is. »Az MKDM kidolgozta javasla­tát? - Igen. Mi azt javasoljuk, hogy az Együttélésnek és az MKDM-nek ko­alíciós partnerekként kell lépniük a harmadik fél felé, azzal, hogy a fel­tételekben konszenzus alapján kell megegyezni. Az Együttélés feltételei közül nem értünk egyet a közös par­lamenti klub létrehozásával, hiszen a legutóbbi események is bizonyítják, hogy az Együttélésen belül sem tud­ják az egységes szavazást elérni. Nem tudunk azonosulni az olyan ul­timátumszerű feltételekkel sem, hogy azok az MPP-tagok, akik az 1992-es választásokig az országos vezetőségben, a parlamentben vagy az államigazgatásban tisztséget töl­töttek be, nem indulhatnak a közös listán. • Hogyan áll tehát a választási együttműködés ügye? - Mi átadtuk javaslatunkat, most az Együttélésen a sor, hogy kimond : ja, köti-e magát az Országos Tanács (Új Szó-tudósítás) Kínából és a Koreai Köztársaságból érkezett haza egy héttel ezelőtt a Szlovák Ipari és Kereskedelmi Kamara (SOPK) által vezetett vállalkozói misszió. Az ez­zel kapcsolatban tegnap Pozsonyban tartott sajtóértekezleten Peter Mi­hók, a kamara elnöke Kínával kap­csolatban elmondta, hogy tapaszta­lataik szerint ebben az 1,2 milliárdos piaccal rendelkező országban az utóbbi időben lassult a gazdasági re­form üteme, főként azért, mert el kell dönteniük, hogy vállalják-e a gyors* fejlődéssel járó szociális gon­dokat. Pekingben a központi hivata­lokban még mindig szocialista piac­gazdasággal kapcsolatos nézetekkel találkoztak, ellentétben például Sanghajjal, ahol már lényegében csak magáncégekkel tárgyaltak. Tel­jesen külön világot jelentenek a sza­A /Wťív'ŕ//-kormány által február 15-e és március 14-e között elfoga­dott 44 privatizációs döntés közül a Moravčík-kormány két héttel kine­vezése után 1994. március 29-én 13­at érvénytelenített. Újságírói berkek­ben és a közvéleményben feltűnést keltett, hogy egyebek mellett hiány­zott közülük az érsekújvári Novof­rukt. Milan Janičina privatizáció mi­niszter szerint nem volt ott keresniv­alója, mert ebben az esetben jogilag minden rendben volt. A parlament­privatizációs bizottsága szerint azonban a Novofrukt ékes példája volt a Nemzeti Vagyonalap által kezdeményezett sikeres nyilvános versenynek. Ennek előkészítésére döntéséhez vagy sem. A keddi ta­nácskozáson képviselői nem fogad­ták el a mi álláspontunkat. A kettős koalíciós szerződésnek már csak a zárórendelkezéseiben kell meg­egyezni és tulajdonképpen azonnal aláírható. Mi kitartunk amellett, hogy a rendelkezéseknek utalniuk kell arra, hogy hármas koalíciót aka­runk és a feltételekről közösen kell döntenünk. Az Együttélés szerint vi­szont már kettőnk megállapodásá­nak pontosan tartalmaznia kell a hár­mas szövetség feltételeit. így tehát nem mondhatók rózsásnak a hármas koalíció kilátásai. • Mik lesznek a következő lépé­sek? Önök június 15-éig le akarták eredetileg zárni a kérdést... - Valóban, de ez már nem sikerül. Megpróbálunk azonban a jövő héten végleges döntést elérni. Hétfőn összeül az Együttélés intézőbizottsá­ga, ha ott kimondják, hogy az Orszá­gos Tanács feltételei kiindulópontot jelentenek a tárgyalásokhoz, de nem ultimátumot, akkor nagyon gyorsan aláírhatjuk a kettős szerződést, és lé­pünk a harmadik fél felé. Ha ez nem lesz így, akkor az MKDM-nek kell döntenie: vagy feláldozza a kettős koalíciót, ám akkor vállalnia kellene azt is, hogy nem lesz parlamenti kép­viseletünk, vagy megkísérelünk úgy kettős koalíciót kötni, hogy a harma­dik lehetséges partner, az MPP is fel­kerüljön a listára. Hivatalosan július végéig le kell adni a jelölőlistákat, így már nincs sok időnk. CSIZMÁR ESZTER badkereskedelmi zónák, amelyek óriási fejlődésen mentek keresztül. Peter Mihók szerint Szlovákiának a még a külföld által kevéssé felfede­zett tartományokra kell összpontosí­tania, amihez a nyelvi akadályok és a mentalitás miatt ottani munkatársak­ra van szükség. A kapcsolatok kiépí­tését akadályozza a szlovák nagykö­vetség rossz helyzete, amelynek lé­nyegében már újságokra, telefonok­ra és benzinre sem futja. A küldött­ség tagjai közül egyébként például az érsekújvári Elektrosvitnek sike­rült komolyabb kapcsolatot teremte­nie. Dél-Koreában a küldöttség tagjai szembesültek az erős exporttámoga­tó politikával és azzal, hogy az im­portot rejtett módon igyekeznek visszaszorítani. (tuba) már 290 ezer koronát költöttek, ami­kor a Nemzeti Vagyonalap Elnöksé­ge - derült égből villámcsapásként ­a vállalat privatizációjának módsze­rét közvetlen eladásra változtatta. Ezt a vitát talán lezárja az a tény, hogy a nyertes a mai napig nem fi­zette meg a vételár esedékes első részletét, vagyis ily módon a vagyon­alapnak joga volt megszüntetni a szerződést. A szerződés ugyanis csak az első részlet befizetésének napján lép érvénybe. Karol V. állítólag František /.-ről a következőképpen beszélt: Tökéle­tesen egyetértek unokatestvéremmel abban, hogy mindkettőnket az AC Milan érdekel. Megközelítőleg ha­Az elnevezés azzal együtt seni a legszerencsésebb, hogy hónapokig vitáztak rajta a szakemberek, és saját bevallásuk szerint sem tudtak szelle­mesebbet kiötleni. Mindegy, marad­junk a lényegnél: ma délelőtt tíztől szombat délutánig várja látogatóit a pozsonyi Téli Stadionban az első „benzinkutas" kiállítás. Tematikája nem több, de nem is kevesebb, mint amit ma egy korszerű üzemanyag­töltő állomás áruskálájában és szol­gáltatásaiban nyújtani tud. Európai viszonylatban természetesen, ahol ránk nézve egyelőre nem túl hízelgő az összehasonlítás: negyedannyi sonló egyetértés urajkodik az érintett felek között a vagyonjegyes privati­záció első hullámának egyik legérté­kesebb vállalata, az oroszkai malom privatizációjának módját illetően. A Nemzeti Vagyonalap Vladimír Mečiar kormányzásának utolsó nap­ján írta alá a szerződést az új tulajdo­nossal, vagyis amikor a következő kormány érvénytelenítette ezt a pri­vatizációs döntést, a szerződés már hatályba lépett. Az új tulajdonos a lévai MONI Kft. ezeh a napon kifi­zette a részvények 67,15 százaléká­ért járó, 36 millió koronát. Rudolf Filkus pénzügyminiszter utasítására azonban ezeket a részvényeket az Értékpapírközpont zárolta. A jogá­szok egy része ezt törvényellenesnek tartja. Néhányan nem értenek egyet a privatizációs minisztérium érvelé­sével sem, amellyel á ! szerződés ér­vényességét vonja kétségbe: más név szerepel a kormánydöntésben benzinkutunk van, mint például Ausztriának, viszont háromszoros az állami érdekeltség, a szolgáltatások­ról pedig, bármennyit is javultak az elmúlt két-három évben, egyelőre jobb nem beszélni. Akit mindez ér­dekel, netán maszek benzinkút meg­nyitását fontolgatja, feltétlenül jöj­jön el. Első ízben találkozhat ezzel a problematikával ennyire koncentrál­tan, ennyire tematikusan és ennyire szakszerűen. Ami pedig az átlagau­tóst illeti - számára sem lesz haszon­talan a nézelődéssel, kérdezgetéssel, brosúra-böngészgetéssel eltöltött né­hány óra. VASGYULA (MONY) és más a cégjegyzékben, illetve a szerződésben (MONI). Vé­leményük szerint itt a regisztrációs szám számít. Erkölcsi szempontból az oroszkai malom privatizációjával kapcsolatban több kifogás is emel­hető. Például: hiába volt több ér­deklődő, nem került sor versenyre, a részvényeket alulértékelték, abban az időben, amikor a privatizációs minisztérium és a Nemzeti Vagyon­alap a MONY vagy MONI nevű cég ajánlatával foglalkozott, akkor ez még nem is létezett - a cégjegyzékbe csak február 8-án vezették be. A megoldás egyik lehetséges módját a Nemzeti Vagyonalap Elnöksége ajánlja: a kormány hozzon egy új döntést, amelyben már megfelelő név (MONY) fog szerepelni. Ebben az ügyben a végső szót a főügyész­ségnek kellene kimondania. (Hospodárske noviny, Alica Ďurianová) TEGNAP OLVASTUK J Privatizációs afférok

Next

/
Thumbnails
Contents