Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-09 / 133. szám, csütörtök

1994. JÚNIUS 5. ÚJSZÓ Havonta egyszer „karácsonyi vacsora" Nemes gesztus, követendő példa Már fél ötkor kezdtek gyülekezni. Egy részük - főleg az idősebb asszonyok - a közeli padokon csücsülve vártak, mások sétálgatva, cigarettázva múlatták az időt. Bent az elegáns kávézóban közben sürögek-forogtak a csokornyakkendős pincérek. Tányérokat, evőeszközöket, szalvétákat hordtak a fehér abroszos asztalokra, sőt, a nagy érdeklődésre való tekintettel, a bárpultnál is terítettek. A kinti teraszon borozók, konyakozók mit sem észleltek az előkészületekből Csak a törzsvendégek tudták, hogy 24-e lévén, milyen akció is készül Pozsony központjának egyik előkelő kávéházában. Röviddel 17 óra előtt megjelent a vendéglátó .központ bérlője, hogy szokásához híven, ezúttal is személyesen fogadja vendégeit. . Téved, aki azt hiszi, valami előkelő fogadásra meghívott kisestélyis hölgyek és szmokingos urak vettek irányt a bejárathoz. Pont fordítva. Csóró munkanélküliek, ágrólszakadt hajléktalanok, a létminimum határán élő nyugdíjasok voltak aznap - és minden hónap 24-én - hivatalosak az ünnepi vacsorára. Egy borostás képű, foltos zakójú középkorú férfi tétovázva tart az ajtó felé. Látni rajta, mennyire bizonytalan, és hogy először jár itt. Habozva bekukkant az ajtón, mintha meg akarna róla győződni, hogy mindez nem valami ízetlen tréfa, hogy nem fogják esetleg páros lábbal kirúgni, hogy ide valóban bárki bejöhet, leülhet és enni kap. Az ajtóban álló mosolygó hölgy őt is beljebb tessékeli és a ruhatárhoz vezeti. De hiszen ez nem is ruhatár, esik ámulatba a férfi. Itt a hozzá hasonlóak a fogason levő ruhákból, ingekből, blúzokból, öltönyökből, pulóverekből kedvük szerint válogathatnak. Emberünk szemérmesen leemel egy átmeneti kabátot, s anélkül, hogy felpróbálná, összehajtja és táskájába gyömöszöli. Egy asszonyka diszkréten a fiatal „ruhatárosnőhöz" hajol. Kislány, mennyit kell ezért fizetni? kérdi halkan. Azt hallja, amit remélt. Néni, ez itt ingyen van. Ha talál magának megfelelő holmit, vigye, viselje egészséggel. A nő egy kiszemelt kötött kompié után nyúl, s a fotocellás vécébe megy felpróbálni. Pár perc múlva már az új ruhájában ül az asztalhoz. Az ajtóban újabb és újabb vendégekjelennek meg. Néhány idős hölgy szépen kiöltözve, megfésülve foglal helyet. Ők a Fórumban sem keltenének feltűnést. Látszik rajtuk, hogy ünnepnek tekintik a mai estét, és öltözékükkel is meg akarják adni a tiszteleKiderült, hogy a szóban forgó film rendezője Helmut Frodl volt. A rendőrök ezért őt is kihallgatják. A híres személyiség közvetlen, nagyon segítőkész, de a lányra nem emlékszik. Azt tanácsolja a nyomozóknak, hogy forduljanak modellügynökségekhez, azoknál majd talán rábukkannak a fényképére. Az előzékeny Frodl felajánlja, hogy levetíti a Plazában készült filmet, hogy felfedezhessék rajta a keresett személyt. Ezzel a lehetőséggel a nyomozók nem élnek. Azzal az ajánlattal viszont igen, ami az eltűnt rendező barátaitól származik: utazzon el két nyomozó az ő költségükön Londonba, felderíteni Köberl ott eltöltött napjait. A szokatlan ajánlatra azért kerül sor, mert az országhatárokon kívül hivatalosan kizárólag az Interpolnak van joga nyomozni. A két nyomozó magánemberként, szabadságot kivéve ül föl a londoni gépre. tet az alkalomnak. Már szinte törzsvendégek. A tulaj, Margita Ulrichovd régi ismerősként üdvözli őket. Kiválasztanak egy hatszemélyes kerek asztalt, ahova valamennyien elférnek. - Az óvárosi nyugdíjasklub tagjai vagyunk - mondja pirospozsgás szóvivőjük. Sajnos, a mai árak mellett nem engedhetjük meg magunknak. ....a havi ingyenvacsorára várnak hogy cukrászdába vagy étterembejárjunk, ezért nagy örömmel vettük ezt a lehetőséget, hogy havonta egyszer ilyen előkelő helyen vacsorázhatunk. - Ma nagyszerű napom van - tárulkozik ki egy magányos nyugdíjas hölgy. - Képzelje el, útban idefelé, valamelyik politikai párt agitátorai egy egészen friss, még forró cipóval ajándékoztak meg. Valami röpiratokat is a kezembe nyomtak. Mindjárt megnézem, kik is voltak. - Hűha, a republikánusok. Az ugye a Sládek-féle párt? De hiszen ők fasiszták - mondja beszélgetőpartnerem felháborodva, majd hozzáteszi, rájuk biztosan nem fogok szavazni. De a kenyeret azért hazaviszem. Az Isten ajándéka - mondja, és olyan helyet Az események hevében a stúdióban dolgozók arra lesznek figyelmesek, hogy egy kék Mazda parkol hosszú ideig a ház előtt. A benne ülők nem szállnak ki, felvételeket készítenek a stúdióról, figyelik a ház körüli jövés-menést. Többször is feltűnik a kék autó, s egyszer az egyik hangmérnök autójának nyomába ered, s jó ideig követi. Lévén éppen Pünkösd, a stúdiósok hiába riasztják a rendőröket, azok nem szállnak ki a helyszínre. Aztán a kék autó nem jelentkezik többé, rejtélyes felbukkanása ma; is a darabolós gyilkosság megfejthetetlen történései közé tartozik. Mint ahogyan az a titokzatos valaki is, aki Pesti telefonhívását követően több ízben felhívta a stúdiót, s belelihegett, sóhajtozott a kagylóba. - Vannak őrültek - magyarázzák a „természetfeletti jelenségeket" a rendőrök -, akik szenvedélyesen szeretnek bekapcsolódni keres, ahonnan kilátni az utca forgatagára. - Megengedi, hogy lefotózzam? kérdezem újdonsült ismerősömet. - Isten ments - mondja, majd hozzáteszi: - Én ugyan nem bánnám, de férjem nagyon haragudna, ha megtudná, hogy idejárok. - Hát nem tud róla? - Bizony nem. Mindketten nyugdíjasok vagyunk. Nem vet fel bennünket a pénz, de tudom, igencsak megdorgálna, ha fülébe jutna, hogy eleszem a hajléktalanok vacsoráját. Ő irtó büszke, semmi pénzért sem fogadnael ilyen megvendégelést. - A pincérek sürögnek-forognak. Délután öttől este kilencig nincs megállás. A megüresedett helyekre újabb A szerző felvétele vendégek érkeznek. A ma esti menü bableves, krumplipüré, egy jó adag hússal, savanyúuborka, sütemény és üdítő. Ki milyet választ. Alkoholt senki sem kap, még sört sem. Néhányan a vacsora után odamennek Ulrichová asszonyhoz, és megköszönik a vendéglátást. Mások felállnak és szó nélkül kisétálnak. Most, hogy fogyófélben vannak a vendégek, már beszégletésre is jut idő. Megtudom, a szegények vendéglátója családostól annak idején Svájcba, majd később Ausztráliába emigrált. A rendszerváltás után visszatértek hazájukba, s a vendéglátóiparban kezdtek el vállalkozni. Hogyan, mikor született ez a humanitárius ötlet, s miért pont 24-ére esett a választás? - kérdeztem. számukra ismeretlen bűnügyekbe. Különös esemény a bírósági tárgyalásra is jutott. Az egyik szünetben egy hatalmas, csaknem kopaszra nyírt, ötvenöt körüli férfi lépett a tárgyalóterembe. Nem csupán termete, öltözete is feltűnést keltett: tűzpiros kezeslábast hordott, narancssárga oldalcsíkkal, irdatlan hasát nem fogta össze öv. A télapó-ruhához fehér sportrcipőt viselt, a visszahajló cipőnyelv sejteni enged

: te, hogy a decemberi hideg ellenére nem visel zoknit.. Az óriás lassú mozdulatokkal körbejárta a termet, s mert ülőhelyet nem talált, változatlan lassúsággal távozott. Pünkösd elmúltával folytatódik a kutatás. A rendőrség felhívja Pestit, s arról faggatják, miért kereste a találkozást Köberllel. Az adószakértő közli, hogy őt keresték meg a stúdiótól, nem tudja, miért, s ő csak erre vá- A gondolat tavaly év végén fogant meg. Az év legszebb ünnepén, karácsonykor mindenki a szeretetről, a megértésről, a kölcsönös segélynyújtás, megsegítés fontosságáról beszél. Igen ám, de erre nemcsak az ünnepeken van szükségük az embereknek, hanem az év többi napján is. Kilencvenhárom december huszonnegyedikén először vendégeltem meg a rászorulókat, s aztán úgy döntöttem, hogy ezt minden hónap huszonnegyedikén megismétlem. A riporterben akaratlanul is felmerül a kérdés, nem próbálnak meg páran visszaélni ezzel a lehetőséggel? Elég, ha felvesznek egy kopottas gúnyát, és... - Nézze, én nem az öktözékük szerint ítélem meg, ki az, aki rászorul a segélyre, s ki próbál potyázni. Láthatta, vendégeim között sok a jólöltözött, disztingvált vendég, öregebbek, fiatalabbak egyaránt. Anyagi helyzetük mégis siralmas. Előfordulhat, olyanok is „betévednek", akik nincsenek erre ráutalva. Ezt megállapítani nem lehet. Ajtóm mindenki előtt nyitva áll. Gondolom, e nemes cselekedet másfajta reakciókat is kiváltott, mint elismerést. - Igen, sok mindent hallottam már magamról. Az emberek egy része irigy, és képtelen felfogni, hogy a világon önzetlenség is létezik. Sokan azzal vádolnak, hogy az egész akció nem más, mint rafinált önreklámozás. A jó bornak azonban nem kell cégér. A huszonnegyediki ingyenvacsorák hamar fogalommá váltak, és hónapról hónapra többen élnek a felkínált lehetőséggel. S Margita Ulrichová azokkal sem fukarkodik, akik csupán jó szóra vágynak. Ha módja van rá, másképp is segít a rászorulókon. Például Lenka asszonyon, akit részeges férje a gyerekekkel együtt kikergetett a házból. A főnöknő az egyik vacsorai beszélgetés közben tudomást szerzett sanyarú sorsáról. Felfogadta takarítónőnek, és két lányával egyetembe egyik irodájában szállásolta el. A segíteniakarás, a havonkénti ingyenvacsorák ötlete nemes gesztus, követendő példa. ORDÓDY VILMOS laszolt. Közben a Iondoni szállodából megérkezik Köberl számlája, amely az ott töltött éjszakákon kívül faxköltségeket is tartalmaz meg a DHL gyorsposta díját. Ez utóbbiról Köberl barátai egy, a gyorsszolgálatnál dolgozó ismerős révén kinyomozzák, hogy a londoni levél címzettje bécsi személy. Gyanítják, hogy Pesti Gábor az. Az adószakértő egyébként telefonhívást is kap Londonból az ál-Köberltől. Természetesen a dolog előre egyeztetett, Frodl ezúton is közli vele, hogy őt bízza meg vagyonának kezelésével. A beszélgetésnek nincsen fültanúja, de Pesti bejegyzi a hívást abba a könyvecskébe, amelybe titkárnője vagy ő írja, hogy kikkel, mennyi ideig beszélt, hogy a telefonálás költségét aztán utólag felszámítsa a megbízónak. - Miért írta be. Köberl nevét a noteszébe, amikor ez a könyvecske csak saját magának szól? - faggatta a bíró Pestit a tárgyaláson. - Csak úgy, színleg - hangzott a semmitmondó válasz. Június 12-én, három héttel és egy nappal a gyilkosság után a bécsi biztonsági hivatal kiadja a Köberl-stú- . dió házkutatási parancsát. Hirtelen minden rettenetesen hivatalos lesz, a korábbi kétkedésnek immár se híre, se hamva. Amikor a stúdió ajtaját a rendőrség előtt feltáró barátok érdeklődnek az eljárás okairól, azt hiszik, rosszul hallanak: - Megtaláltuk Köberlt. Azonos a Budapesten felfedezett feldarabolt hullával. (Folytatjuk) hírek - véleMényeK 11 Az iJSIi írta f 45 éve A magyar népi demokrácia nem nézhette ölbe tett kézzel szlovák anyanyelvű lakosságának eddigi kulturális helyzetét, és minden tőle telhetőt megtett, hogy a magyarországi szlovák nyelvű művelődés a sztálini nemzetiségi politika szellemében kivirágozhasson. Nemzetiségi ügyosztályt állítottak fel, amely hivatva van a nehézségeket tervszerűen elhárítani. Biztosítani akarták, hogy azok, akik anyanyelvükön óhajtanak tanulni, ne csak kislétszámú iskolákban, hanem teljes értékű általános iskolákban tanulhassanak. Ezért Békéscsabán 200 000 forint költséggel szlovák tanulóotthont és mellette szlovák tanítási nyelvű központi általános iskolát létesítettek. E két intézmény tanulói nemcsak magáról Békéscsabáról kerülnek ki, hanem a tanyavilágból, sőt Békés megye egyéb községeiből is. Ma 124 tanulója van és fejlődése elé a legnagyobb reménységgel tekintenek. De másutt is megkezdték a sztálini nemzetiségi politika alkalmazását; 51 község, 91 magyar tanítási nyelvű általános iskolájában rendelték el a szlovák nyelv kötelező tantárgyként való tanítását. 30 éve A párt kezdeményezésére kidolgozott munkaverseny új alapelvei július elsején lépnek érvénybe. A dokumentum magába foglalja a munkaversenyek eddigi tapasztalatait. Jelentős helyet kaptak itt a dolgozók, az üzemek vezetőségei és a különbözőtársadalmi szervek javaslatai is. A dokumentum tervezetén 150 üzemi tanács és 40 járási nemzeti bizottság dolgozója tevékenykedett. A munkaverseny szervezési irányelveinek kidolgozásánál az illetékesek abból indultak ki, hogy a munkaverseny országos jelentőségű mozgalommá szélesedett. A munkások, aműszakiak, a mezőgazdasági dolgozók és a többi munkaszakaszok dolgozói körében megszilárdult a szocialista munkaerkölcs. Dolgozóink többsége a szocialista munkaversenyben a munkatermelékenység növelését, a műszaki színvonal és a gyártmányok minőségi megjavítását tartja elsősorban szem előtt. 20 éve A Dunajská Streda-i Egészségügyi Középiskola négy évvel ezelőtt létesült. Jelenleg mintegy 200 fiatal lány készül itt jövendő pályájára. Új környezet, korszerű diákotthon, sportpályák állnak itt a tanulók rendelkezésére, melyek kedvező változást idéztek elő a SZISZ iskolai alapszervezetének tevékenységében is. (...) A SZISZ keretében megkülönböztetett figyelmet fordítanak az eszmei és világnézeti nevelésre. Ennek megfelelően három Lenin- körben és két alapkörben folyik a fiatalok politikai oktatása. A felsőbb évfolyamok növendékei a Lenin-körbe, az első és másodikosokat az alapkörbe osztották be. Az előadott témák érdekesek, s ma már az előadásokat tartalmas, hosszantartó viták, hozzászólások követik. 5 éve „Pedagógusok eszmei-politikai nevelése" a hivatalos neve, a beavatottak nyelvén mindig is csak „politikai oktatás", „politikai iskolázás" marad. Tudom, az olvasók érdeklődésének fölcsigázására nem alkalmas téma. Az idősebb pedagógusgenerációkban már maga a kifejezés is az oktató-nevelő munkától távol eső tartalmú brosúraszövegek unalmát árasztja. S ha az elmúlt évtizedek során tartalmában és formájában mit sem változott volna, szót se vesztegetnék rá. Úgy tűnik azonban, tartalmában, formájában megújulva, egyre szervezettebb kereteket öltve, mindinkább megtalálja helyét a pedagógus-továbbképzés rendszerében. A „politikai oktatás" májusi záróbeszélgetései a mindennapok egyhangúságát megbontva, némi izgalmat vittek az iskolai életbe. Ennek oka, hogy mindig számítani, lehetett felsőbb párt-, illetve tanügyi szerv látogatására.