Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-09 / 133. szám, csütörtök

1994. JÚNIUS 5. ÚJSZÓ Havonta egyszer „karácsonyi vacsora" Nemes gesztus, követendő példa Már fél ötkor kezdtek gyülekezni. Egy részük - főleg az idősebb asszonyok - a közeli padokon csücsülve vártak, mások sétálgatva, cigarettázva múlatták az időt. Bent az elegáns kávézóban közben sürögek-forogtak a csokornyakkendős pincérek. Tányérokat, evőeszközöket, szalvétákat hordtak a fehér abroszos asztalokra, sőt, a nagy érdeklődésre való tekintettel, a bárpultnál is terítettek. A kinti teraszon borozók, konyakozók mit sem észleltek az előké­születekből Csak a törzsvendégek tudták, hogy 24-e lévén, milyen akció is készül Pozsony központjának egyik előkelő kávéházában. Röviddel 17 óra előtt megjelent a vendéglátó .központ bérlője, hogy szo­kásához híven, ezúttal is személyesen fogadja vendégeit. . Téved, aki azt hiszi, valami előkelő fogadásra meghívott kisestélyis höl­gyek és szmokingos urak vettek irányt a bejárathoz. Pont fordítva. Csóró munkanélküliek, ágrólszakadt hajlék­talanok, a létminimum határán élő nyugdíjasok voltak aznap - és minden hónap 24-én - hivatalosak az ünnepi vacsorára. Egy borostás képű, foltos zakójú középkorú férfi tétovázva tart az ajtó felé. Látni rajta, mennyire bizonyta­lan, és hogy először jár itt. Habozva bekukkant az ajtón, mintha meg akar­na róla győződni, hogy mindez nem valami ízetlen tréfa, hogy nem fogják esetleg páros lábbal kirúgni, hogy ide valóban bárki bejöhet, leülhet és enni kap. Az ajtóban álló mosolygó hölgy őt is beljebb tessékeli és a ruhatárhoz vezeti. De hiszen ez nem is ruhatár, esik ámulatba a férfi. Itt a hozzá ha­sonlóak a fogason levő ruhákból, in­gekből, blúzokból, öltönyökből, puló­verekből kedvük szerint válogathat­nak. Emberünk szemérmesen leemel egy átmeneti kabátot, s anélkül, hogy felpróbálná, összehajtja és táskájába gyömöszöli. Egy asszonyka diszkré­ten a fiatal „ruhatárosnőhöz" hajol. Kislány, mennyit kell ezért fizetni? ­kérdi halkan. Azt hallja, amit remélt. Néni, ez itt ingyen van. Ha talál magá­nak megfelelő holmit, vigye, viselje egészséggel. A nő egy kiszemelt kö­tött kompié után nyúl, s a fotocellás vécébe megy felpróbálni. Pár perc múlva már az új ruhájában ül az asz­talhoz. Az ajtóban újabb és újabb vendé­gekjelennek meg. Néhány idős hölgy szépen kiöltözve, megfésülve foglal helyet. Ők a Fórumban sem keltené­nek feltűnést. Látszik rajtuk, hogy ün­nepnek tekintik a mai estét, és öltözé­kükkel is meg akarják adni a tisztele­Kiderült, hogy a szóban forgó film rendezője Helmut Frodl volt. A rendőrök ezért őt is kihallgatják. A híres személyiség közvetlen, nagyon segítőkész, de a lányra nem emlék­szik. Azt tanácsolja a nyomozóknak, hogy forduljanak modellügynöksé­gekhez, azoknál majd talán rábuk­kannak a fényképére. Az előzékeny Frodl felajánlja, hogy levetíti a Pla­zában készült filmet, hogy felfedez­hessék rajta a keresett személyt. Ez­zel a lehetőséggel a nyomozók nem élnek. Azzal az ajánlattal viszont igen, ami az eltűnt rendező barátaitól származik: utazzon el két nyomozó az ő költségükön Londonba, felderí­teni Köberl ott eltöltött napjait. A szokatlan ajánlatra azért kerül sor, mert az országhatárokon kívül hiva­talosan kizárólag az Interpolnak van joga nyomozni. A két nyomozó ma­gánemberként, szabadságot kivéve ül föl a londoni gépre. tet az alkalomnak. Már szinte törzs­vendégek. A tulaj, Margita Ulrichovd régi ismerősként üdvözli őket. Kivá­lasztanak egy hatszemélyes kerek asz­talt, ahova valamennyien elférnek. - Az óvárosi nyugdíjasklub tagjai vagyunk - mondja pirospozsgás szó­vivőjük. Sajnos, a mai árak mellett nem engedhetjük meg magunknak. ....a havi ingyenvacsorára várnak hogy cukrászdába vagy étterembejár­junk, ezért nagy örömmel vettük ezt a lehetőséget, hogy havonta egyszer ilyen előkelő helyen vacsorázhatunk. - Ma nagyszerű napom van - tárul­kozik ki egy magányos nyugdíjas hölgy. - Képzelje el, útban idefelé, valamelyik politikai párt agitátorai egy egészen friss, még forró cipóval ajándékoztak meg. Valami röpirato­kat is a kezembe nyomtak. Mindjárt megnézem, kik is voltak. - Hűha, a republikánusok. Az ugye a Sládek-féle párt? De hiszen ők fa­siszták - mondja beszélgetőpartnerem felháborodva, majd hozzáteszi, rájuk biztosan nem fogok szavazni. De a kenyeret azért hazaviszem. Az Isten ajándéka - mondja, és olyan helyet Az események hevében a stúdió­ban dolgozók arra lesznek figyelme­sek, hogy egy kék Mazda parkol hosszú ideig a ház előtt. A benne ülők nem szállnak ki, felvételeket készítenek a stúdióról, figyelik a ház körüli jövés-menést. Többször is feltűnik a kék autó, s egyszer az egyik hangmérnök autójának nyo­mába ered, s jó ideig követi. Lévén éppen Pünkösd, a stúdiósok hiába ri­asztják a rendőröket, azok nem száll­nak ki a helyszínre. Aztán a kék autó nem jelentkezik többé, rejtélyes fel­bukkanása ma; is a darabolós gyil­kosság megfejthetetlen történései közé tartozik. Mint ahogyan az a ti­tokzatos valaki is, aki Pesti telefon­hívását követően több ízben felhívta a stúdiót, s belelihegett, sóhajtozott a kagylóba. - Vannak őrültek - ma­gyarázzák a „természetfeletti jelen­ségeket" a rendőrök -, akik szenvedé­lyesen szeretnek bekapcsolódni keres, ahonnan kilátni az utca forgata­gára. - Megengedi, hogy lefotózzam? ­kérdezem újdonsült ismerősömet. - Isten ments - mondja, majd hoz­záteszi: - Én ugyan nem bánnám, de férjem nagyon haragudna, ha megtud­ná, hogy idejárok. - Hát nem tud róla? - Bizony nem. Mindketten nyugdí­jasok vagyunk. Nem vet fel bennün­ket a pénz, de tudom, igencsak meg­dorgálna, ha fülébe jutna, hogy el­eszem a hajléktalanok vacsoráját. Ő irtó büszke, semmi pénzért sem fo­gadnael ilyen megvendégelést. - A pincérek sürögnek-forognak. Délután öttől este kilencig nincs meg­állás. A megüresedett helyekre újabb A szerző felvétele vendégek érkeznek. A ma esti menü bableves, krumplipüré, egy jó adag hússal, savanyúuborka, sütemény és üdítő. Ki milyet választ. Alkoholt sen­ki sem kap, még sört sem. Néhányan a vacsora után odamen­nek Ulrichová asszonyhoz, és megkö­szönik a vendéglátást. Mások feláll­nak és szó nélkül kisétálnak. Most, hogy fogyófélben vannak a vendégek, már beszégletésre is jut idő. Megtudom, a szegények vendéglátója családostól annak idején Svájcba, majd később Ausztráliába emigrált. A rendszerváltás után visszatértek hazá­jukba, s a vendéglátóiparban kezdtek el vállalkozni. Hogyan, mikor született ez a humanitárius ötlet, s miért pont 24-ére esett a választás? - kérdeztem. számukra ismeretlen bűnügyekbe. Különös esemény a bírósági tárgyalásra is jutott. Az egyik szü­netben egy hatalmas, csaknem ko­paszra nyírt, ötvenöt körüli férfi lé­pett a tárgyalóterembe. Nem csupán termete, öltözete is feltűnést keltett: tűzpiros kezeslábast hordott, na­rancssárga oldalcsíkkal, irdatlan ha­sát nem fogta össze öv. A télapó-ru­hához fehér sportrcipőt viselt, a visszahajló cipőnyelv sejteni enged : te, hogy a decemberi hideg ellenére nem visel zoknit.. Az óriás lassú mozdulatokkal körbejárta a termet, s mert ülőhelyet nem talált, változat­lan lassúsággal távozott. Pünkösd elmúltával folytatódik a kutatás. A rendőrség felhívja Pestit, s arról faggatják, miért kereste a talál­kozást Köberllel. Az adószakértő közli, hogy őt keresték meg a stúdió­tól, nem tudja, miért, s ő csak erre vá­- A gondolat tavaly év végén fo­gant meg. Az év legszebb ünnepén, karácsonykor mindenki a szeretetről, a megértésről, a kölcsönös segély­nyújtás, megsegítés fontosságáról be­szél. Igen ám, de erre nemcsak az ün­nepeken van szükségük az emberek­nek, hanem az év többi napján is. Ki­lencvenhárom december huszonne­gyedikén először vendégeltem meg a rászorulókat, s aztán úgy döntöttem, hogy ezt minden hónap huszonnegye­dikén megismétlem. A riporterben akaratlanul is felme­rül a kérdés, nem próbálnak meg pá­ran visszaélni ezzel a lehetőséggel? Elég, ha felvesznek egy kopottas gú­nyát, és... - Nézze, én nem az öktözékük sze­rint ítélem meg, ki az, aki rászorul a segélyre, s ki próbál potyázni. Láthat­ta, vendégeim között sok a jólöltö­zött, disztingvált vendég, öregebbek, fiatalabbak egyaránt. Anyagi helyze­tük mégis siralmas. Előfordulhat, olyanok is „betévednek", akik nin­csenek erre ráutalva. Ezt megállapíta­ni nem lehet. Ajtóm mindenki előtt nyitva áll. Gondolom, e nemes cselekedet másfajta reakciókat is kiváltott, mint elismerést. - Igen, sok mindent hallottam már magamról. Az emberek egy része irigy, és képtelen felfogni, hogy a vi­lágon önzetlenség is létezik. Sokan azzal vádolnak, hogy az egész akció nem más, mint rafinált önreklámozás. A jó bornak azonban nem kell cé­gér. A huszonnegyediki ingyenvacso­rák hamar fogalommá váltak, és hó­napról hónapra többen élnek a felkí­nált lehetőséggel. S Margita Ulricho­vá azokkal sem fukarkodik, akik csupán jó szóra vágynak. Ha módja van rá, másképp is segít a rászoruló­kon. Például Lenka asszonyon, akit részeges férje a gyerekekkel együtt kikergetett a házból. A főnöknő az egyik vacsorai beszélgetés közben tu­domást szerzett sanyarú sorsáról. Fel­fogadta takarítónőnek, és két lányával egyetembe egyik irodájában szállá­solta el. A segíteniakarás, a havonkénti in­gyenvacsorák ötlete nemes gesztus, követendő példa. ORDÓDY VILMOS laszolt. Közben a Iondoni szállodá­ból megérkezik Köberl számlája, amely az ott töltött éjszakákon kívül faxköltségeket is tartalmaz meg a DHL gyorsposta díját. Ez utóbbiról Köberl barátai egy, a gyorsszolgálat­nál dolgozó ismerős révén kinyo­mozzák, hogy a londoni levél cím­zettje bécsi személy. Gyanítják, hogy Pesti Gábor az. Az adószakértő egyébként telefonhívást is kap Lon­donból az ál-Köberltől. Természete­sen a dolog előre egyeztetett, Frodl ezúton is közli vele, hogy őt bízza meg vagyonának kezelésével. A be­szélgetésnek nincsen fültanúja, de Pesti bejegyzi a hívást abba a köny­vecskébe, amelybe titkárnője vagy ő írja, hogy kikkel, mennyi ideig be­szélt, hogy a telefonálás költségét az­tán utólag felszámítsa a megbízónak. - Miért írta be. Köberl nevét a no­teszébe, amikor ez a könyvecske csak saját magának szól? - faggatta a bíró Pestit a tárgyaláson. - Csak úgy, színleg - hangzott a semmitmondó válasz. Június 12-én, három héttel és egy nappal a gyilkosság után a bécsi biz­tonsági hivatal kiadja a Köberl-stú- . dió házkutatási parancsát. Hirtelen minden rettenetesen hivatalos lesz, a korábbi kétkedésnek immár se híre, se hamva. Amikor a stúdió ajtaját a rendőrség előtt feltáró barátok ér­deklődnek az eljárás okairól, azt hi­szik, rosszul hallanak: - Megtaláltuk Köberlt. Azonos a Budapesten felfedezett feldarabolt hullával. (Folytatjuk) hírek - véleMényeK 11 Az iJSIi írta f 45 éve A magyar népi demokrácia nem nézhette ölbe tett kézzel szlovák anyanyelvű lakosságának eddigi kul­turális helyzetét, és minden tőle tel­hetőt megtett, hogy a magyarországi szlovák nyelvű művelődés a sztálini nemzetiségi politika szellemében ki­virágozhasson. Nemzetiségi ügyosz­tályt állítottak fel, amely hivatva van a nehézségeket tervszerűen elháríta­ni. Biztosítani akarták, hogy azok, akik anyanyelvükön óhajtanak tanul­ni, ne csak kislétszámú iskolákban, hanem teljes értékű általános isko­lákban tanulhassanak. Ezért Békés­csabán 200 000 forint költséggel szlovák tanulóotthont és mellette szlovák tanítási nyelvű központi álta­lános iskolát létesítettek. E két intéz­mény tanulói nemcsak magáról Bé­késcsabáról kerülnek ki, hanem a ta­nyavilágból, sőt Békés megye egyéb községeiből is. Ma 124 tanulója van és fejlődése elé a legnagyobb re­ménységgel tekintenek. De másutt is megkezdték a sztálini nemzetiségi politika alkalmazását; 51 község, 91 magyar tanítási nyelvű általános is­kolájában rendelték el a szlovák nyelv kötelező tantárgyként való ta­nítását. 30 éve A párt kezdeményezésére kidolgo­zott munkaverseny új alapelvei július elsején lépnek érvénybe. A doku­mentum magába foglalja a munka­versenyek eddigi tapasztalatait. Je­lentős helyet kaptak itt a dolgozók, az üzemek vezetőségei és a külön­bözőtársadalmi szervek javaslatai is. A dokumentum tervezetén 150 üze­mi tanács és 40 járási nemzeti bizott­ság dolgozója tevékenykedett. A munkaverseny szervezési irányelvei­nek kidolgozásánál az illetékesek ab­ból indultak ki, hogy a munkaver­seny országos jelentőségű mozga­lommá szélesedett. A munkások, a­műszakiak, a mezőgazdasági dolgo­zók és a többi munkaszakaszok dol­gozói körében megszilárdult a szoci­alista munkaerkölcs. Dolgozóink többsége a szocialista munkaver­senyben a munkatermelékenység nö­velését, a műszaki színvonal és a gyártmányok minőségi megjavítását tartja elsősorban szem előtt. 20 éve A Dunajská Streda-i Egészségügyi Középiskola négy évvel ezelőtt léte­sült. Jelenleg mintegy 200 fiatal lány készül itt jövendő pályájára. Új kör­nyezet, korszerű diákotthon, sportpá­lyák állnak itt a tanulók rendelkezé­sére, melyek kedvező változást idéz­tek elő a SZISZ iskolai alapszerveze­tének tevékenységében is. (...) A SZISZ keretében megkülönböztetett figyelmet fordítanak az eszmei és vi­lágnézeti nevelésre. Ennek megfe­lelően három Lenin- körben és két alapkörben folyik a fiatalok politikai oktatása. A felsőbb évfolyamok nö­vendékei a Lenin-körbe, az első és másodikosokat az alapkörbe osztot­ták be. Az előadott témák érdekesek, s ma már az előadásokat tartalmas, hosszantartó viták, hozzászólások követik. 5 éve „Pedagógusok eszmei-politikai nevelése" a hivatalos neve, a beava­tottak nyelvén mindig is csak „politi­kai oktatás", „politikai iskolázás" marad. Tudom, az olvasók ér­deklődésének fölcsigázására nem al­kalmas téma. Az idősebb pedagógus­generációkban már maga a kifejezés is az oktató-nevelő munkától távol eső tartalmú brosúraszövegek unal­mát árasztja. S ha az elmúlt évtizedek során tartalmában és formájában mit sem változott volna, szót se veszte­getnék rá. Úgy tűnik azonban, tartal­mában, formájában megújulva, egyre szervezettebb kereteket öltve, mind­inkább megtalálja helyét a pedagó­gus-továbbképzés rendszerében. A „politikai oktatás" májusi záróbe­szélgetései a mindennapok egyhan­gúságát megbontva, némi izgalmat vittek az iskolai életbe. Ennek oka, hogy mindig számítani, lehetett felsőbb párt-, illetve tanügyi szerv lá­togatására.

Next

/
Thumbnails
Contents