Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-07 / 131. szám, kedd

HÍREK - VELEMENYEK •FTÍSZÓ1994. JÚNIUS 7. Koldusbotra jutva (Folytatás az L oldalról) hogy munkát keressenek. Naponta •összekoldulnak bizonyos Összeget, nincsenek kötve semmihez, és megfelel nekik ez a „szabad" életstílus. Anna Paučíková elmondta: már készül egy szociális törvény, amely nagyobb lehetőséget nyújtana a kurátoroknak Jelenleg ugyanis összevont funkcfójuk van: irodában ülő, .ügyfélfogadó hivatalnokok, s emellett látogatják otthonukban „ügyfeleiket" (már aki rendelkezik ilyennel), hogy fenntartsák a személyes kapcsolatot, és istápolják a nyomorultakat. Az új törvény szerint a kurátorok úgynevezett felderítő szolgálatot is teljesítenének. Ez azt jelenti, hogy járnák a várost, megkeresnék és megszólítanák, a koldusokat, hajléktalanokat, és felajánlanák a segítségüket. - Mert nem mindegy, hogyan közeledünk ezekhez a rászorultakhoz - vallja Anna Paučeková. - Az a fontos, hogy első az ember legyen, s csak azután jöjjön a papírmunka. GAÁL LÁSZLÓ TEGNAP OLVASTUK L Viribus unifis Nyilvánvaló, hogy a községnévtáblák kérdése mögött különböző érdekek húzódnak meg. Az ellenzék be akarja bizonyítani, hogy a kormánykoalíció nem tudja megoldani Szlovákia problémáit. A törvénytervezet az Európa Tanács ajánlásából indult ki, amelynek teljesítését a Mečiar-kormány vállalta magára úgy kell rendezni a kérdést, hogy a kisebbségek elégedettek legyenek. A szlovák megnevezés lefordítása vagy a kisebbség (magyar) helyesírása szeripti átírása nem jelent a kisebbség számára elfogadható megoldást. Rendkívül érdekes azt az érvelést hallgatni, hogy a belügyminisztérium nem jár el demokratikusan, és ezért helyi népszavazásokat kell rendezni, hiszen ugyanezek a képviselők megfosztották a polgárokat attól a lehetőségtől, hogy állást foglaljanak Csehszlovákia kettéválasztásának kérdésében. Ugyanúgy azt a javaslatot is, hogy emeljék a kétnyelvű táblák elhelyezését feltételező kisebbségi arányt, ennek megvalósítása ugyanis fokozná a feszültséget a vegyes nemzetiségű területeken. Nincs mit csodálkozni az ellenzéken. Közelednek a választások, és érvekre van szüksége az ellenségkereséshez. Nem csodálkozhatunk az Együttélés képviselőin sem. Egyeseknek megfelel a nemzetiségi ellentétek szítása, különösen ha ehhez egy koalíciós képviselő adta az okot. Azt, hogy elfogadták (a koalíciós képviselők támogatásával) javaslatait, úgy értelmezhették, hogy megsértették a koalíciós megállapodásokat, Csodálkozni, kell viszont azon, hogy a koalíció nem működött, lebecsülte a törvényt, és nem gondoskodott arról, hogy képviselői ott legyenek a tárgyalóteremben. Pofont kapott javuló külföldi megítélésünk, aminek következményeit talán csak később érezzük meg. Például abban, hogy ismét a politikailag és nemzetiségileg nem szilárd országok közé sorolnak bennünket. A játékelmélet kooperatív és nem kooperatív játékokat különböztet meg. Az első esetben a partnerek kölcsönösen optimális eredményeket érnek el azáltal, hogy az együttműködést választják. A másik esetben az egyik sikerét a másik kudarcaként értelmezik. Abban až esetben, ha az egyik fél válamit nyerne a dolgon, a másik megakadályozza ebben, még annak árán is, hogy ezáltal veszteség éri. Ebben a játékban egész Szlovákia a vesztes.. Es ezt az ellenzék és a koalíció együttes erővel érte el. (Alena Gottweisová, Slovenský denník) PARLAMENTI LEVÉL A füstbe ment törvény Kevesen tudják, hogy mennyi küzdelem és energia, mennyi kitartó munka, szívós érvelés, idegtépő vita és egyezkedés előzte meg azt a kormánytervezetet, ami végül is a parlament elé került megvitatásra. A kormánykoalíció, valamint a kormány támogatását élvező javaslatról június elsején kezdődött meg az a csaknem háromnapos tortúra, amelynek célja kettős volt: az ellenzék részéről bebizonyítani, hogy egy ilyen törvény tönkreteszi a szlovák nemzet identitását, és kikezdi az ország integritását. Másrészt egyedülálló lehetőséget nyújtott a kormánykoalíciónak, hogy felülemelkedjen a mélyben lappangó nemzeti elfogultságán, és megmutassa, hogy eltökélt szándéka európai módon gondolkodni és a fiatal köztársaság jogrendjét hitelesített európai értékekre építeni. A DSZM és az SZNP képviselői által elindított, mindent elsöprő támadást kellett kibírni és elhárítani. A magyarellenes gyűlölet (Prokeš, Chamula), az itt élő magyar nemzeti közösségtől való félelem és a szuverenitásáért rettegő szlovák nemzet kisebbségi komplexusai voltak a kétnapos vita meghatározó jelenségei.. A parlamentben helyet foglaló magyar képviselőknek emberfeletti önfegyelemmel és józansággal kellett tűrniük a háromnapos megaláztatást: Szlovákiában nincsenek magyarok; itt magyar nemzet nem létezik, hanem csupán elmagyarosított szlovákok vannak, akik magyarul beszélnek; a magyar képviselők soviniszták, irredenták és ultranacionalisták; stb. Szélsőséges módosító javaslatok tömkelege hangzott el. Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy a kormánykoalíció egyes képviselői, a többszöri egyeztetés és a konszenzus ellenére is javaslataikkal szembefordultak az itt élő magyar kisebbség jogos igényeivel. A szavazásokat megelőző napon többórás heves vita után - a 31 módosítást értékelve - mégis megszületett az elfogadható'kölcsönös megegyezés. Számunkra már a kormánytervezet is az elfogadhatóság határát jelentette. Ennek ellenére belementünk még egynéhány olyan kompromisszumba, amelyek nem jelentettek volna számunkra nagy veszélyt. Pénteken beindult a szavazógépezet. Minden a megegyezés szerint történt. Az eredmények nagyon is egyértelműen mutatták, hogy a magyar koalíció valóban a mérleg nyelvét képezi. A villám akkor sújtott le, amikor Kaliská képviselő asszony két módosító javaslatát 16 szävazatos többséggel elfogadta a parlament. A kormánykoalíció megszegte a megegyezést. Nem tudta biztosítani az egységet képviselői között. A két magyar frakció. szünetet kérve abban a meggyőződésben ült le megvitatni a kialakult helyzetet, hogy ilyen formában a törvény elfogadhatatlan számúnkra. Hiszen Kaliská képviselőnő első módosítása olyan községeket és városokat büntetne végérvényesen, amelyek azt sem tudják, hogy milyen alapon jutottak a mai hivatalos megnevezésekhez (Štúrovo, Hurbanovo, Sládkovičovo stb.). A másik módosító javaslat pedig teljesen logikátlanul diszkriminált volna 16 községet. Ezért hibáztatható bizonyos értelemben a belügyminiszter is. Tudniillik nem állt ki egyértelműen azon másik jegyzék mellett, amely a szakmai, illetve a koalíciós tanácson belüli egyeztetések eredménye volt, és amelyet a kormány is elfogadott múlt heti keddi ülésén. Ennek ellenére a frakcióülésen kialakult heves vita utáni szavazásban képviselőink többsége úgy döntött, hogy még ilyen csonkított formában - a kompromisszumnak kompromisszuma árán - is meg kell szavaznj a törvényt. Hiszen még így is kb. 460 község élhet azzal a joggal, hogy használja az ősi magyar megnevezést. Három képviselőnk nem volt hajlandó alávetni magát a többségi döntésnek - elvileg joguk volt erre! A törvény megbukásának gyökerét, indítékát valahol a kormánykoalíció gyengeségében, megbízhatatlanságában kell keresni. A kormányt alkotó egyik párt képviselőjének, Kaliská asszonynak köszönhető, hogy nem szavazták meg a törvényt. Pedig a kormánynak nagyon is érdeke lett volna a törvény elfogadása, hogy így végre eleget tegyen az H ľ ajánlásának. A DBP egy és a NDP két képviselője sem szavazta meg a törvényt, és hol volt a hiányzó 12 képviselő? Elegendő magyarázat-e mindez árra, hogy a számunkra Olyan fontos, hosszadalmas, verejtékes munkával előkészített törvényjavaslat megbukott? Előtérbe helyezhető-e ilyen helyzetben a szilárd elvi magatartás népünk többségének elvárásával szemben? Mire számíthatunk mindezek után, s lesz-e a jövőben ismét alkalom arra, hogy elfogadhatóan megoldjuk ezt a kérdést? DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD 1994. június 6. Haragos, de azért párbeszéd Régen várt találkozóra került sor pénteken a bősi vízlépcsővel foglalkozó szakemberek között, amikor is a hazai szakértők és hivatalnokok a Természetvédelmi Világalap (WWF) küldöttségével együtt járták be a mű létesítményeit és a bal oldali ágrendszert. Ez a meghívás tavaly júniusban kelt, válaszként a kormányoktól független nemzetközi szervezetnek a környezetvédelmi miniszterek luzerni találkozója idején végrehajtott hatásos vízlépcsőellenes, megmozdulására, A WWF már évek óta foglalkozik a bősi vízlépcsővel, és minden eszközt bevet az építők befolyásának ellensúlyozására. Ugy is mondhatnánk, hogy ezeket annál kevésbé válogatta meg, minél vehemensebben igyekezett a másik fél a létesítmény befejezésére. így azután aktivistáinak nagy szerepe volt abban, hogy a csölösztői tiltakozó akció az eredetileg tervezetthez képest kínosan sokáig elhúzódott, ezután pedig gondoskodtak, hogy a Duna erőltetett áttöltésének vélt és valós negatív következményei megkapják a megfelelő nemzetközi sajtóvisszhangot. Ennek során túlkapásokra is sor került, például minden hazai óvás ellenére Bécsben pompázatos sajtóértekezleten olyan adatokat hoztak nyilvánosságra, amelyeket a másik oldal könnyedén megcáfolt, ráadásul a tapasztalatokból okulva sikeresen tömte el a megmaradt információs csatornákat. Ilyen előzmények után tartották meg a Dominik Kocinger kormánybiztos által kezdeményezett találkozót. A hazai küldöttség valóban reprezentatív volt, helyet.kapott benne a különböző nézeteket képviselő tudósok színe-java, Mikuláš Lisickytől kezdve egészen Igor Mucháig. A másik fél sem maradt el ettől, a vízlépcsővel kapcsolatos kampányt vezető osztrák szervezet emberein kívül képviseltette magát a nemzetközi központ és több, az árterek problémájával már évtizedek óta foglalkozó intézmény is. Nem tudni, milyen volt a hangulat a találkozó nagy részét kitöltő terepi kiránduláson, de délután, a csölösztői sajtóértekezleten komoly összecsapások tanúi lehettünk. A legkeményebben a különben nyugodt természetű Igor Mucha fogalmazott, aki kijelentette, a WWF legújabb tanulmánya hihetetlen hazugságok sorozatán alapul. Dühét főként az váltotta ki, hogy a szintén a nemzetközi sajtó rendelkezésére bocsátott tanulmány szerint az Európai Közösség által szervezett tárgyalásokon a magyar fél mellett a szlovákok sem biztosították az objektív munkához szükséges adatokat. Tovább azonban nem sorolhatta kifogásait, mert Emil Dister, a német Ártéri Intézet vezető munkatársa ennek hallatán kijelentette, ha folytatja, azonnal távoznak. Végül azért párbeszéd is kialakult, mégpedig az ártéri természet számára létfontosságú vízszintmozgás biztosításának lehetőségéről. Igor Mucha szerint a modellkísérletek befejezése után akár kétméteres változást is el lehet érni. Az ökológusok viszont leszögezték, ennél sokkal nagyobb kilengésékre van szükség, mert különben az eredeti életközösségek elszegényednek. Ez azonban csak a főmeder bekapcsolásával érhető el, így újra eljutottak a vízlépcső jelenlegi fő problémájához, a régi meder vízhozamának kérdéséhez. Ezzel kapcsolatban a pénteki találkozó kétségtelen eredménye, hogy szakértői szinten várhatóan megindul a közös munka, Nem tudni viszont, hogy az eddigiektől eltérően a WWF mennyiben hajlandó akceptálni a vízlépcső létezését, illetve a tényt, hogy a folyó teljes vízhozamának visszaengedése sem jelentene megoldást a korábbi gondokra. Valamilyen beavatkozásra tehát szükség van, sőt a WWF részéről jelen lévő karlsruhei Hans Bernhart egyetemi professzor olyan megoldást vetett fel, amely már Igor Mucháék szájából is elhangzott, de mindaddig megvalósíthatatlan, amíg a magyarországi vízlépcső-politika elvből elutasítja a régi folyómeder bármiféle átalakítását. TUBA LAJOS Befürdött fürdők)?) lső voltam, aki - a Gulf Company iroda képviselőjeként - az arabokat Pöstyénbe szoktatta gyógyulni. Januártól nem tehetem" - nyilatkozta a Sme napilapnak A! Muradi Fadhil, aki-több mint 20 esztendővel ezelőtt jött Prágába. M-iről is van szó? Gajdoš úr, a Szlovák Gyógyfürdők igazgatója ez ét januárjában "felbontotta azokkal a külföldi utazási irodákkal kötött szerződéséket, amelyek az arab országokból szervezték pöstyéni gyógykezelésre a pácienseiket. Ez év januárjától viszont kizárólagos szerződést kötött a kuvaiti AL SAVAN utazási irodával, megemelt jutalék fejében. A fürdő gyors, Mečiar kormányának bukását követő privatizálása után Tibor Šagát egészségügyi miniszter Slafkovská mérnököt nevezte kra Szlovák Gyógyfürdők igazgatójává, aki szerint az „exkluzív" szerződés nagy problémákat okozott a fürdővárosnak. A külföldi utazási irodák diszkriminatívnak tartják, éppen ezért bojkottot hirdettek, és elutasítják a mintegy 9 millió korona értékű tartozásuk megfizetését. A Gulf Company cég képviselője szerint viszont ez a cég tíz évvel ezelőtt csődbe jutott, és kiutazási tilalom alá helyezték. Fadhil űr cége egyébként fizet. Az AL SAVAN-nal és a többi utazási irodával folynak a tárgyalások. Tény azonban, hogy közben (el)úszik 9 millió... AHOGY ÉN LÁTOM Castrózás Ha az eddigi úton haladva folytatja működését (már bocsánat a kifejezésért) a szlovákiai magyar politikai elitnek az a. része, amely „túlnyomónak mondható" (Heltai Jenő), akkor könnyen előfordulhat, hogy hasonlóképpen vonulunk be a Magyar Demokrata Fórum történetébe, mint Fidel Castro Kubája a Szovjetunió históriájába. Mint tudjuk, annak idején, a hatvanas évek eleji kubai válság napjaiban Nyikita Sz. Hruscsov a kommunizmus elsüllyedhetetlen repülőgép-anyahajójának nevezte Fidel paradicsomát. Csak úgy mellékesen: majdnem kitört miatta a harmadik világháború. A Szovjetunió, mint tudjuk azóta megszűnt, az elsüllyedhetetlen anyahajó azonban még mindig ott „horgonyoz" alig száz mérföldnyire az Egyesült Államok partjaitól, és kapitánya úgy tesz,,mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Kuba messze van, így nem tudnám megmondani, jó-e egy elsüllyedhetetlen anyahajó matrózánaklenni. Budapest azonban közel van, és hallomásból tudjuk, mi történt május folyamán Magyarországon. Tudjuk,, miként vélekedtek a választópolgárok az 1990 és 1994 között országló Magyar Demokrata Fórumról. Nagyon enyhe kifejezést használok, ha azt mondom: megbuktatták. Ez úgy is felfogható, hogy visszautasították. Érdemes szemügyre venni, hogyan reagáltak e jelenségre az erdélyi politikusok, és közöttük még az a Tőkés László püspök is, aki pedig fölöttébb rokonszenvezett az Antall József nevével fémjelzett rezsimmel. Arról már nem is beszélve, hogy miként reagáltak a vajdasági politikusok. Mind Erdélyben, mind Délvidéken minimum gondolkodásra ösztönözte a kisebbségi politikusokat a magyarországi lakosság állásfoglalása. Mérsékelten fogalmazok, amikor megállapítom, hogy a peremmagyarSágnak Dél-Szlovákia az, a területe, ahol nemhogy-lelkiismeret-vizsgálatba kezdtek volna a magyar politikai garnitúra tagjai. hanem a szó szoros értelmében „bekeményítettek", illetve hagyták, hogy az Antali-hívők „bekeményítsenek". Erdélyben és a Vajdaságban szinte kitapintható, hogy a magyar politikusok az anyaországi helyzet alakulására reagálva megpróbálják revízió alá venni a magyarországi pártokhoz fűződő kapcsolatok rendszerét, a történeleniT szemléletüket, a politizálást stílusukat és az együttműködés módját. Ezzel szemben nálunk, Szlovákiában lépten-nyomon tetten érhető áz a törekvés, amelynek célja egy elavult, ókonzervatív, egypártrendszerre és tekintélyelvűségre irányuló politikai struktúra kialakítása. Mind Erdélyben, mind á Vajdaságban úgy in-' dult be ez a folyamat, hogy a pártok vezetői között akadtak, akik meg merészelték kérdőjelezni a Magyarországról érkező anyagi támogatás rendszerének ésszerűségét. Kétségtelen, hogy kínos problémák kerültek, kerülnek még felszínre, és kínos helyzetbe kerültek némely kisebbségi élpolitikusok. Szlovákiai magyar specialitás, hogy nálunk ilyen kínos helyzetre nem kerülhet sor, mert előrelátóan - vagy a Magyar Demokrata Fórum vezetői bölcsességének, vagy a belső munkamegosztásnak köszönhetően - egyik alvezérre bízták az anyagi javak kezelését. Jó húzás volt, ez kétségtelen. így Szlovákiában nem történhet meg, ami Erdélyben és a Vajdaságban már megtörtént, Duray Miklós nevét nem emlegethetik piszkos anyagi ügyekkel kapcsolatban, A magyarországi alapítványokat a külön erre specializált alvezére látogatta meg kínos rendszerességgel, és valószínűleg a balhét is az alvezér viszi majd el. Kérdés, persze, elviszi-e, hiszen célszerű politikai átorientálódásra készül. S tegye meg, előbb azonban számoljon el az alapítványi pénzekkel. A vezér pedig folytatja az MDF-típusú pártstruktúra építését. És előfordulhat, hogy már csak a történészek legkitartóbbikai emlékeznek rá, hogy volt egyszer egy Magyar Demokrata Fórum, de Dél-Szlovákiában még mindig hozzá hasonlító lesz a magyar politikai élet struktúrája és működése. • Én nem tudom, kellemes dolog-e matróznak lenni egy elsüllyedhetetlenné nyilvánított anyahajón, amely már megépítésének napjaiban is ósdi volt. " TÓTH MIHÁLY