Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-04 / 129. szám, szombat

1994. JÚNIUS 1. •K/sZÓ' HÍREK - VÉLEMÉNYEK Emlékezünk, hogy emlékeztessünk Fél évszázad telt el azóta, hogy a német haderő megszállta Magyarországot s Dunaszerdahelyre is bevonult. A barbár hitlerizmus és csatlósai 1944. március 21-én meghirdették azt a rendeletet, amely elkobozta á zsidóság birtokát, ingó és ingatlan vagyonát, telefonját és korlátozta mozgásukat. Március 31-én megjelent . a rendelet, hogy április 5-től hat éven felüli zsidó nem jelenhet meg az utcán felső kabátjára varrott Dávid csillag nélkül. Elkobozták a zsidók lakásait és korlátozták utazási lehetőségeiket. így szorult körülöttük a hurok napról napra. A kegyetlen, embertelen rendeletek megbénították a hitközség életét is. 1944 áprilisában gettó­ba tömöritették nemcsak Dunaszerdahely, hanem a járás zsidóságát is. A gettó fő állomása a zsinagóga és udvara volt. Gettók a város más utcáiban is voltak és 48 órán belül be is népesedtek. Elindult a tömeges deportálás. Az akkori Dunaszerdahely lakosságának csak­nem felét, 3000 zsidót tereltek gettóba, ártatlan apákat, anyákat, betegeket és öre­geket, a szüleiket sirató gyermekék minden korosztályát. 1944. június 15-én több mint hatvan tehervagon várt a dunaszerdahelyi állomáson azokra az ártatlanókra, akik sosem vétettek másoknak, azokra, akik az egymás mellett élést mindig tisz­teletben tartották, azokra, akik városukat becsülték, szerették és tisztelték. Elindult a szerelvény a 3000 dunaszerdahelyi lakossal az oswiecimi haláltábor­ba. Az odakerült dunaszerdahelyi zsidóság 86 százaléka elpusztult. Csak nagyon kevésnek, főként a fiatalabbaknak sikerült megmenekülnie és visszatérnie. Ez a történelem legszégyenteljesebb korszaka volt. Erre emlékezünk-emlékeztetünk, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg ez a szörnyű embertelenség. A túlélők hazatértük után egybegyűltek a nagy templom romjainál, elsiratni és meggyászolni mártírjaikat. A zsidó templomot a háború befejezése előtt bombatá­madás érte. Ez a templom a Csallóköz egyik legszebb épülete, zsidó imaháza volt. Közadakozásból épült 1870-ben a város akkori és mai fő utcáján. A keleties stílusban épült, egyemeletes monumentális épület érdekessége a belső erkélyré­szek kiképzése volt. 1991 novemberében a templom helyére került az az em­lékmű, amely szimbolizálja azok emlékét, akik mártírhalált haltak a koncentráci­ós táborokban. Azóta ezen a helyen emlékezünk, zsidók és nem zsidók. 1994. jú­nius 5-én, vasárnap délután 14.00 órakor ismét összejövünk, hogy tisztelegjünk és lerójuk kegyeletünket a haláltáborok áldozatai emlékének. GYURCSIK JÓZSEF Zátonyra futott próbálkozások után Szankciók Phenjan ellen? (TA SR-hír) Ügy tűnik, a Bizton­sági Tanács immár nem fogja tovább halogatni a szankciók elrendelését Észak-Korea ellen. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) ugyanis csütörtökön közölte: zá­tonyra futott minden próbálkozása, hogy hatékonyan ellenőrizze az észak-koreai nukleáris létesítménye­ket. A phenjani kormány lehetetlen­né tette a szakértők számára, hogy megállapítsák: a négy évvel ezelőtt kicserélt, már kiégett nukleáris fűtőelemeket nem használták-e fel atomfegyverek gyártására. A New Yorkban közzétett phenja­ni kormánynyilatkozat szerint a KNDK kész teljes komolysággal együttműködni az IAEA-val annak érdekében, hogy békés párbeszéd út­ján oldják meg a konfliktust, de nem tűri a próbálkozásokat szuverenitása megnyirbálására. Észak-Korea bécsi nagykövete pedig tegnap cáfolta azokat a dél-koreai újsághíreket, me­lyek szerint Phenjan újabb tárgyalá­sokatjavasolt. A konfliktus egyéb szálakon is folytatódik: Phenjan azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy U-2 kém­repülőgépekkel felderítést hajt végre partjai mentén az esetleges tengeri invázió előkészítésére. A CNN hírte­levízió pedig beszámolt arról, hogy Észak-Korea e héten már másodszor próbálta ki a hajók megsemmisítésé­re szolgáló, alacsony pályán repülő rakétáját a Japán-tengeren. Az Olaszországban tar­tózkodó Bili Clinton amerikai elnök tegnap az Anzio melletti ameri­kai katonai temetőben tett látogatást. Az em­lékünnepségen részt vett az olasz elnök és a kormányfő. Clinton eu­rópai körútjának követ­kező állomásai: Ox­ford, majd Párizs, ahonnan Normandiába utazik, hogy részt ve­gyen a szövetségesek partraszállásának 50. évfordulóján megren­dezendő ünnepségeken. (A Reuter felvételén Clinton az amerikai nagykövet társaságá­ban ismerkedik Róma nevezetességeivel) Játék az idővel (Folytatás az 1. oldalról) Az ENSZ-nek a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncse­lekmények kiderítésével megbízott bizottsága elkészítette terjedelmes jelentését, amelynek teljes szövegét még nem hozták nyilvánosságra. A dokumentum foglalkozik többek kö­zött a boszniai Prijedor város terüle­tén végrehajtott etnikai tisztogatás­sal. A szerbek mintegy ötvenezer embert deportáltak, táborokat létesí­tettek, amelyekben hatezer személyt tartottak fogva. A bizottsági jelen­tésnek a nemi erőszakra vonatkozó része csaknem nyolcszáz esetre derít fényt. Mint már korábban beszámoltunk róla, Balla Lajos tartományi képvi­selő éhségsztrájkot kezdett a mozgó­sítási parancsot visszatasító és bör­tönbüntetésre ítélt kanizsai képvi­selőtársa érdekében, akciójához még ketten csatlakoztak. Tizenöt napos koplalás után Balla és társai befejez­ték a koplalást, ugyanakkor felhívás­sal fordultak a vajdasági polgárok­hoz, hogy az éjségsztrájk staféta­rendszerben folytatódjék, azaz nyil­vánosan tiltakozók három napon át nem vennének magukhoz táplálékot. Balla Lajos, Bacskulis István és Var­ga F. József - akik az elmúlt napok során 30 kilójukat adták le - arra fi­gyelmeztetnek, hogy a hadkötelese­ket továbbra is brutális erőszakkal kényszerítik a katonai gyakorlaton való részvételre, sokukat azonban a boszniai harcterekre csempészik át, mások pedig a szerb-macedón ha­tárnál várják, hogy megkezdődjenek az összetűzések. SINKOVITS PÉTER A japánok élnek a legtovább (TA SR-hír) Genfben közzétették az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb évkönyvét, amelyben nagyon érdekes adatok szerepel­nek a világ népességéről. A japánok élnek a legtovább: a férfiak általában 76,3 évig, a nők még ennél is tovább, 83 évig. A férfiak között a második he­lyen az izraeliek vannak (75,1), a harmadikon a svédek (74,9). A japán höl­gyeket a franciák (82) és a svájciak (81,7) követik. A férfiak öngyilkossági arányában Magyarország vezet Finnország és Oroszország előtt. A legtöbb öngyilkos nő viszont singapouri. Olaszországban a legalacsonyabb a szüle­tési ráta, mindössze 1,3 százalék; s alig jobb a helyzet Spanyolországban és Portugáliában. A világon a legtöbb gyermek viszont Ruandában születik. Földvári Zsuzsa -D a-ť !! JL> D i D 23. rész Csakhogy Frodl átmenetileg eltűnik Biza szeme elől. A vasárnapi látogatást követő első munkanapon, május 25-én Frodl megjelenik Kö­berl stúdiójában. Köberl közeli ba­rátja, a hangstúdiót vezető Peter Jan­da a bíróságon elmesélte, hogy már az előző hét szombatján, tehát két nappal a gyilkosságot követően fel­hívta őt Frodl, akit ő még a régi időkből ismert. Azt is tudta, hogy is­mét együtt dolgozott Köberllel; s konfliktusuk támadt. Frodl egy vide­okazettát keresett, amit még 1991­ben közösen készítettek Köberllel Amszterdamban. Janda megpróbálta Frodlt elhárítani, mondván, Köberl nincs otthon, ő nem tudja, hol tartja a felvételeit. De Frodl erősködött, na­gyon fontos számára a kaZetta, s ki is erőszakolta a hétfői randevút. Ami­kor azonban bejutott Köberl szenté­lyébe, Jandának szemet szúrt, hogy megváltoztatta az álláspontját, és már egyáltalán nem volt olyan fon­tos neki a kazetta. Inkább alaposan körülnézett, miközben arról fecseg­tek, hogy Frodl Jaguárja mennyi benzint fogyaszt. Jandának feltűnt, hogy a fiatal rendező nagyon sápadt, s ezt szóvá is tette. Frodl magyaráz­kodott, hogy nagyon sokat dolgozik. Miért megy be Frodl az „oroszlán barlangjába", miért kockáztatja, hogy Köberl barátainak feltűnjék az ő jelenléte? Feltehetően azért, hogy olyan személyes információkhoz, benyomásokhoz jusson, amelyek se­gítségével könnyebben tudja Köberlt látszólag „életben tartani", életjele­ket adni róla. Frodl minden napra tartogat egy­egy alakítást. Kedden este ismét fel­hívja Hédi nénit, s megint nagyon rosszul lehet őt érteni. A' nyugtalan­kodó asszony azonnal arról faggatja, hogy hol van, milyen címen érhető el. A fiatalember azonban rendkívül szűkszavúan válaszol. Csak annyit árul el, hogy Belgrádban tartózko­dik, s rögtön visszakérdez: megkap­ta-e már nénje a levelét. - Arról volt szó, hogy visszajössz! - ragaszkodik saját gondolatmeneté­hez Hedwig Thallmeier. - Igen, de a dolgok másképpen alakultak. Lehet, hogy továbbuta­zom , talán Varsóba. Majd a levelem­ben mindent elolvashatsz - mondja kurtán Frodl, persze Köberl hangján, és leteszi a telefont. Munkáról, macskáról egy szó sem. Ezek a tele­fonok csak ahhoz kellettek, hogy bi­zonyítsák, Köberl él, magyarázta Frodl a bíróság előtt. A tárgyalás legdrámaibb jelenete volt, amikor az idős asszony tanúvallomása végezté­vel hirtelen Frodlra emelte a tekinte­tét, és így szólt: - Nagyon köszönöm, hogy tovább éltette Fritzet. Nagyon köszönöm! ­A per nyolc napjának ez a váratlan közjátéka volt az egyetlen olyan pil­lanat, amikor a rendező szemén látni lehetett, hogy megretten. Ezen a keddi napon Pesti Gábor­nak vendége van: B. Miklós Buda­pestről, akinek jóvoltából ingyen szállhatott meg a Visegrádi utcában. Szokásuk szerint közösen ebédel­nek, Pesti a magyarországi politikai, gazdasági eseményekről érdeklődik, a magyar főváros közbiztonságáról váltanak szót. Ennek apropóján az újdonságok, friss pletykák között B. megemlíti partnerének, hogy Buda­pest külső kerületében feldarabolt férfiholttestet talált a rendőrség, ku­kákban elrejtve. B. az 1992 júniusá­ban tett vallomásában azt mondta, megfigyelése szerint a hír hallatán rendkívüli izgalom vett erőt Pestin, amit láthatóan képtelen volt palás­tolni. Arról faggatja beszélgetőtár­sát, hogy vajon a szétdarabolt ré­szekből azonosítható-e egy ember. Mikor B. válaszol, említést tesz a magyar újságokban közzétett fan­tomképről. A bírósági tárgyaláson is kihallgatták tanúként B.-t, ki tudja miért, ott nem emlékezett Pesti felin­dultságára. Frodl közben végzi a dolgát, szer­dán sem tétlenkedik. Nála, ponto­sabban a Pestitől kölcsönkapott la­kásban van Köberl összes irata. így az a számlakivonat is, amely részle­tezi a rendező kontójának aktuális állását. Ennek ismeretében felhívja telefonon a Bank Austria illetékes bankfiókját, ahol Köberl a pénzét tartja. Tudni kell, Ausztriában olyan sok filiáléja van a bankoknak, olyan sűrűn ellátott az ország, hogy egy­egy fiókra viszonylag kevés ügyfél jut. Legalábbis ahhoz épp elég ke­vés, hogy a bank alkalmazottai személyesen is ismerhessék törzs­vendégeiket. (Folytatjuk) Van kiüt a zártságból? Valószínűleg többen felfigyeltek a magyar Rádió és Televízió Újságban annak a portréfilmnek a beharangozá­sára, mely csütörtökön - sajnos, az es­ti híradóval kicsit keresztezve - szere­pelt a pesti TV 2 műsorán. Hisz azok érdeklődését is felkelthették a Nieder­hauser Emil történész-kadémikust bemutató sorok, akik személyiségével nem nagyon kerültek kapcsolatba. Mert a szóban forgó tájékoztatásból kiderült, hogy olyán történész-kutató­ról van szó, aki 16 nyelven olvas, és 6 nyelven beszél. S ez önmagában okot adhatott, a rá vonatkozó közelebbi is­meretek nélkül is, a kíváncsiságra. Nem kerített különösebb tudomá­nyos fejtegetéseket a nyelvtudásának és nyelvtanulásának módszereit fesze­gető riporteri kérdésekre válaszolva. Olyik nyelvész talán még méltatlan­kodhatna is amiatt, hogy Niederhaú­ser professzor a nyelvek közötti kü­lönbségeket túl nagyvonalúan ítéli meg. A pozsonyi származású tudós, aki tavaly töltötte be 70. életévét, so­kak számára alighanem meghökkentő kijelentést tett, amikor azt hangsú­lyozta, hogy az általa beszélt és ismert szláv nyelvek elsajátítását szlováktu­dása alapozta meg. Vallja, hogy a szlovák nyelv egyfajta alap és híd a szláv nyelvcsaládon belül. Akik isme­rik, tudják, hogy ezt szűnni nem akaró következetességgel hirdeti, s nem egy tanítványa épp ennek hatására lett - a professzor nyomdokain haladva - a kelet-európai összehasonlító történet­kutatás elismert művelője. A szlovákiai magyar nézőben óha­tatlanul is felmerülhet a kérdés, vajon a kelet-európai összehasonlító törté­nettudomány nemzetközi szaktekinté­lye a háború után Szlovákiában ma­radva, a szlovákiai magyar kisebbségi közegben is eljutott volna ilyen ma­gaslatokra? Az ő példája mindeneset­re elgondolkodásra késztet: vajon a szlovákiai magyar társadalomtudo­mányi bukdácsolás csak a körülmé­nyek több évtizedes kedvezőtlen össz­hatásával magyarázható? Nem kere­kedett-e olykor-olykor olyan hátszél, amely felkaphatta az egyéni elhiva­tottságot és igyekezetet? Erre egyéb­ként a mai akadémikusnak Magyaror­szágon is szüksége volt. Amint kedé­lyes öniróniával elmondta, az ötvenes évek folyamán hátrányos - papi pá­lyára terelő - származását az ellensú­lyozta, hogy a magyarországi törté­nészberkekben az elsők között tudott oroszul. Nos, az ilyen irányú elmélke­dések alighanem kortörténeti elemzé­sekre késztetnének, azokról az évtize­dekről, amelyeket Niederhauser Emil történészként úgy élt meg, hogy a po­litizálástól távol tartva magát azon sem törte a fejét, jöhet-e rendszervál­tás. Nem átallotta a széles nyilvános­ság előtt elmondani - más „született" rendszerváltókkal szemben, hogy ilyesmiben nem nagyon reményke­dett. Tegyük hozzá, ő, aki a szamizda­tos Bibó-emlékkönyvbe is adott írást. Kisebbségi helyzetünkben tudomá­nyos teljesítményének tanulságai ta­lán azok számára lehetnek igazán hasznosak, akik most ülnek be a po­zsonyi Komenský Egyetemnek a padsoraiba, ahol a háború idején ­amikor még Slovenská Univerzitának hívták - Niederhauser Emil pályája indult. A mostani felnövekvő nemze­dékek számára már megszűnőben van a kisebbségi zártság, a tudósjelöltek egyre inkább az egységesülő magyar szellemi élet vérkeringésében érezhe­tik magukat. S ne feledkezzünk meg még vala­miről - erre a filmportré egyébként nem tért ki -: Niederhauser professzor számára a kelet-európai térség sajátos etnikai és nemzetiségi problematikája nemcsak kizárólagos öntörvényűség­gel magyarázható. Már a hetvenes években kereste az összefüggést más régiók hasonló jelenségeivel és folya­mataival. S igyekezett rávilágítani az egész világrendszerben végbemenő változások kihatásaira. Szemléletében Kelet-Európa egyetemes összefüggé­sek láncolatába kapcsolódik. Vél­hetően a szláv nyelveken kívül ezért mozog otthonosan 16 nyelv szellemi vonzásában. KISS JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents