Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-01 / 126. szám, szerda

4 MOZAIK mmmmmmmmmmmKmmmmmmm m u ! 1994. JUNIUS 1. MMMM Elherdált milliók (Folytatás az I. oldalról) szont kiderült, hogy a nagystílű ren­delést ugyan a pénzügy-minisztéri­ummal közösen bonyolította le, de „elfelejtetté" megtárgyalni a Nem­zeti Biztosítóval, amelynek feladata a diagnosztikai és más egészségügyi műszerek üzemeltetési költségeinek a fedezése! Míg a kórházak, rendelőintézetek sorra eladósodtak, s nem jutott pénz tatarozásra, lepedőkre, orvosi köpe­nyekre és ápolónői egyenruhákra, de tisztítószerekre is alig, addig a mi­nisztérium 1993-ban - bizonyítottan nem tiszta ügylet keretében - egy Ford Scorpio személygépkocsit vá­sárolt potom 1319 500 koronáért! Vajon milyen takarékossági el­gondolás szerint vásároltatott a mi­niszter a Kalas magáncégtől 30 szer­voventillátort, darabonként 754 623 koronáért, versenytárgyalás nélkül persze, amikor az óturai Chirana Premától jóval olcsóbban, már á 500 000 koronáért is megkaphatta volna. Az ily módon lebonyolított üzlet „csak" 7,5 millió koronával károsította az állami költségvetést! Minő véletlen, hogy nem derült fény a Kalas, illetve a Medinvex-Kalas (P. O. Box 48/A, Považská Bystrica) magáncég tulajdonosainak a kilétére sem, ugyanis az aktákból hiányoz­nak a névre szóló vállalkozói enge­délyek?! A 47 oldalas jegyzőkönyv számos ! hiányosságra figyelmeztet, amikor versenytárgyalás nélkül vagy „lát­szat "-versenytárgyalás után kapott megbízást egy-egy ismeretlen cég, társaság. Köztudott, hogy az egészségügyi miniszter szigorúan bánt mindazok­kal, akik nem verték a garast a fo­gukhoz, s azoktól az igazgatóktól, akiknek sikerült szponzorpénzekel összekoldulniuk, nehogy megkáro­sítsák az országot, pontos elszámo­lási-követeit: Ám önmagával és ba­rátaival szemben egyáltalán nem volt szűkmarkú. Nem zavarta, hogy a minisztérium állami pénzen - több mint negyedmillió koronáért - be­rendezte szolgálati lakását. Nagyvo­nalú volt kebelbarátaival szemben is, szolgálati lakásukba külföldi gyárt­mányú mikrohullámú sütőt, éb­resztőórával ellátott Sony rádiót, So­lac kávéfőzőt és Le Phone telefonké­szülékeket vásároltatott. Az egészségügyi miniszter nem­csak az anyagi javakra, hanem mun­katársai szellemi táplálékára is gon­dolt, s közel 120 000 koronáért újsá­got járatott az intézménybe. A haté­kony irányítómunkát segítették a Histórie a vojénství, Extra Slovens­ko, Stop, Auta-moto-revue képesla­pok? A jelentésből kitűnik, hogy a mi­nisztériumon belül érdekesen alakult a hivatalnokok bérezése és jutalma­zása. Ugyanis akkor, amikor az or­vosoktól és az egészségügyi dolgo­zóktól megvonták a különböző jutta­tásokat, negyedelték az ügyeletekért járó javadalmakat, a minisztérium­ban az átlagbér 9252 korona volt. S csak a miniszter tudja, hogy G. B. miként kaphatott 2000 korona osz­tályvezetői pótlékot, amikor a szer­vezési osztály egyszemélyes volt! Sokunkban felmerülhet a kérdés, va­jon miért kapott M. II. (és még néhá­nyan) 13 090 koronás havi fizetést, amikör munkaköri leírása szerint jó­val alacsonyabb bérre volt jogosult. Bizonyított tény, hogy a minisztériu­mi béralapból fizették ki V. S. jutal­mát is, az első félévben 51 000 és ti­zenhárom nappal a leváltása után(!) a második félévre járó 50 600 koro­nát. Persze a hivatalnokok jutalma sem volt alacsony, 1993-ban össze­sen 1 266 608 koronát osztottak szét egymás között. Vérlázító olvasmány a szám­vevőszék jelentése, írtam az elején. Valóban az. És egyben bizonyíték is. Arra, hogy a DSZM jeles képvi­selőjének szavai és tettei között óriá­si volt a különbség. Jó lesz tudatosí­tani azt is, hogy hol ül, mit csinál, mit mond ma az exminiszter. Ugyanis bizonyos koron túl az em­ber már nem változik. PÉTERFISZONYA Az MKDM Duray kijelentéséről Ne szolgáljon alibiként Gyermeknap Méry Gábor felvétele Az a gyanúm, hogy a gyermeknapot is hasonló okból ünnepeljük, mint a nők és az. anyák napját - lekiismeret-furdalásaink csillapítására, fel­gyülemlett adósságaink törlesztésére. Kevés ez az egy nap, ha igaz, amit Indiában tartanak a gyermekről - hogy az vendég a háznál. Azt hiszem, az óriási gyermekszaporulat gondjaival küszködő Indiában sem minde­nütt örömmel látott, szeretett vendég a gyermek. És bizony nálunk sem, ha arra gondolok, mit tanultak meg először a pozsonyi lakótelepen a gyere­keim. „Neotravuj!" - ezt hallották úton-útfélen a szépen felöltöztetett cse­metéket kezüknél vonszoló, ugyancsak szépen öltözött anyukáktól. „Anyu, mi az, hogy neotravuj?" - kérdezték fiaim. „Annyit jelent, hogy, »hagyj békén!«. Es miért mondják itt mindig ezt az. anyukák a gyerekeknek?" Er­re már nem tudtam válaszolni. Fogalmam sincs ugyanis, hogy az öltöze­tükről ítélve különösebb anyagi gondoktól nem gyötört, gyesen lévő, tehát munkába nem loholó, ápolt fiatal nők, akiknek szemmel láthatóan maguk­ra is jut idejük, miért tartják nyűgnek apróságaik csacsogását, folytonos kérdezősködését. Vajon milyen generáció nő fel ezekből a „ hagyj békén " gyerekekből? Milyen felnőttek lesznek azok, akiket a puszta szülői kénye­lem foszt meg a felszabadult mozgás,' a világgal való ismerkedés örö­métől, akiket a sok fölösleges tiltás, a „ne csináld, ne ugrálj, maradj nyugton " tart örökös kordában? És. milyen országépítő nemzedék lesz az, amelyet az üres államkassza miatt sorvadozó oktatásügy képtelen ver­senyképes elmékké csiszolni? Milyen gyerekek nőnek fel ott, ahol a népes­ség fele máról holnapra él, megfizethetetlen luxus a privát nyelv- vagy ze­neóra, és negatív példa a munkában agyonhajszolt, alulfizetett, megkese­redett szülő? Ünneprontó volnék? Hagyjam ezeket a gondokat, hisz amúgy is a felnőttekre tartoznak? Miért károgok, amikor a gyerekek önfeledten élve­zik a gyermeknap örömeit? Már amelyik - felelhetném. Ismerek ugyanis olyan gyerekeket, akik ma nem ünnepelhetnek együtt társaikkal. Minden mulatság - még a gyermeknapi is - pénzbe kerül, s vannak családok, ahol még erre sem jut, S attól félek, egyre többen lesznek. -vk­TEGNAP OLVASTUK A New York Times Mečiarról Gy. L.: Az Új Szóban nemrég azl olvastam, hogy akinek családi háza van, annak nem lehet lakásszövetke­zeti lakása. Napokkal ezelőtt viszont az egyik lapban azt írták, hogy min­denki annyi lakásnak a tulajdonosa lehet, amennyit meg tud fizetni. En­gem ez azért érdekel, mert nemrég kollaudálták a családi házunkat, mi­közben van egy lakásszövetkezeti la­kásunk is. Most egy újabb szövetke­zeti lakást szeretnék megvásárolni nagyon kedvező áron (hetvenötezer koronáért), de az egymásnak ellent­mondó információkat figyelve nem tudok dönteni. Ezért szeretném tud­ni, mire (milyen jogszabályokra) alapozták a válaszukat önök, esetleg milyen jogszabályra hivatkozhatnak azok, akik szerint az embernek több lakása is lehet? Mi abból indultunk ki, hogy a la­kásszövetkezet által felépített lakások tulajdonosai a lakásépítő szövetkeze­tek. Ezeknek a szövetkezeteknek a tagjai csupán lakásbérleti szerződés alapján használhatják, lakhatják a szövetkezet tulajdonában levő laká­sokat. Mert ugye, ha tulajdonosai len­nének ennek vagy annak a lakásnak, akkor valójában nem volna szükség a lakásépítő szövetkezetre. Sőt ha a la­kásszövetkezet tagjai tulajdonosai lennének az általuk lakott lakások­nak, akkor az 1992. évi szövetkezeti transzformációs törvény nem rendel­kezett volna arról, hogy a lakásszö­vetkezetek tagjai kérhetik az általuk lakott szövetkezeti lakásoknak a tu­lajdonukba történő átruházását, és az 1993. évi 182. számú lakáseladási törvény sem szabályozta volna azt, milyen feltételek között, kinek és ho­gyan adható el, illetve ruházható át tulajdonába a szövetkezeti lakás vagy a nem lakáscélú helyiség. Lépjünk viszont tovább: a tulajdo­nos és a lakó közötti jogviszony létre­jöttére a Polgári Törvénykönyv egyik rendelkezése (lásd a 685. § 2. bekez­dését) értelmében érvényesülhet az a szabály, miszerint a szövetkezetnek jogában áll meghatározni azokat a feltételeket, esetleg körülményeket, amelyek teljesítése mellett bérleti szerződést kötnek valakivel, de a Pol­gári Törvénykönyv nem hatalmazza fel a lakásszövetkezetet arra, hogy a saját hatáskörében szabályozza azt a kérdést, mikor vesztik érvényüket, esetleg jogi hatályukat a már megkö­tött bérleti szerződések. A már meg­kötött bérleti szerződéseket pedig csak bírósági hozzájárulással, sőt a Polgári Törvénykönyvben nevesített okok alapján lehet csak felmondani. A lakásbérletet a tulajdonos (a bér­beadó) a bíróság előzetes hozzájáru­lása alapján felmondhatja akár azért is, mert a bérlőnek két lakása van. Ez a rendelkezés nem tesz különbséget aközött, hogy az érintett személy köz­ségi, állami, szövetkezeti stb. lakást bérel, és ugyanígy az sem „érdekes", hogy a második vagy a harmadik bér­lakás milyen, illetve kinek a tulajdo­nában van. Itt kell megjegyezni, hogy az ön által valamelyik szlovákiai új­ságban olvasott tájékoztatás annyi­ban igaz, hogy önnek magántulajdo­nosként egészen korlátlan számú la­kása lehet. A lakásbérlőnek viszont felmondhatják a lakásbérletét, sőt a lakásából is kilakoltathatják akkor, ha van egy-két saját lakása. A lakás­bérlet felmondásához elegendő ok­ként szolgálhat az, hogy az érintett személynek egynél több lakása van, holott a hivatása, közéleti tevékeny­sége, illetve más körülmények ezt nem indokolják. A fent elmondottak értelmében ar­ra a kérdésre, hogy lehet-e akár há­rom vagy négy lakása is, igennel kell válaszolnunk (egyébként eddig sem válaszoltunk mást a hasonló kérdé­sekre). Ezenfelül azonban fel kell hívnunk a figyelmét arra is, hogy ha ön 75 ezer koronát fizet ki egy szö­vetkezeti lakásért, az feltehetőleg kis ár azért, hogy ezt a szövetkezeti la­kást a tulajdonába vásárolja meg, másrészt viszont túlságosan nagy ár azért, hogy csak egy utólag (és bármi­kor) megszüntethető bérleti jogot vá­sároljon. Dr. P. D. (Új Szó-tudósítás) Lényegesen hevesebb lesz a táblatörvény vitája a parlamentben, mint az anyakönyvi törvény kapcsán kirobbant szócsata volt - véli Bugár Béla, a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalom elnö­ke. Feltételezését a mozgalom tegna­pi sajtótájékoztatóján azzal indokol­ta: az anyakönyvi törvény, illetve a nevek anyanyelven történő anya­könyvezésének lehetősége kevésbé látható, mint a kétnyelvű táblák a községek határaiban. A mozgalom elnöke sajnálatát fejezte ki Duray Miklós hétvégi kijelentése miatt. Mint mondta, a kormánykoalíció több képviselője jelezte, hogy az Együttélés elnökéhek elutasító sza­vai miatt „nincs kedvük" megsza­vazni a táblatörvényt. - Ezt a kifo­gást nem fogadjuk el, s elvárjuk a kormánykoalíciótól, hogy teljesítse a magyar parlamenti frakcióval kötött nyolcpontos megállapodást. A tábla­törvény nem más, mint az Európa Tanács égvik ajánlása - jelentette ki az elnök. Bárdos Gyula szóvivő a té­mával kapcsolatban megjegyezte: ­Duray Miklós kijelentése ne legyen senki számára alibi. A hármas koalícióról szólva Bu­gár örömmel nyugtázta, hogy az Együttélés Országos Tanácsában győztek azon erők, amelyek a koalí­ciót tartják az egyetlen elfogadható megoldásnak. - Annál is inkább ­mondta -, mert a választási törvény, illetve módosítása nem tesz említést az unióról. Ladislav Pittner belügy­miniszter pedig jelezte, fokozott fi­gyelmet szentelnek majd a magyar uniós javaslatnak, hogy az ne négy párt koalíciója legyen, mert ebben az esetben a küszöb 10 százalékos. A mozgalom elnökéfői megtudtuk: az Együttélés Országos Tanácsának ha­tározatáról az MKDM egyelőre csak a sajtóból értesült. A két magyar po­litikai erő vezetőjének találkozójára valószínűleg ma kerül sor. (gágyor) - Miniszterelnökségének tizenöt hónapja alatt Vladimír Mečiarnak majdnem sikerült teljesen tönkreten­nie Szlovákiát: a termelés csupán ta­valy tíz százalékkal csökkent, a mun­kanélküliség a városokban tizenöt, a vidéken harminc százalék fölé emel­kedett. És eközben a volt ökölvívó, az egykori kommunista apparatcsik egy pillantra sem szűnt meg szapulni a kisebbségeket, a cigányokai és a ma­gyarokat - írta Szlovákia demagógja című, a múlt szombaton megjelent szerkesztőségi cikkében a The New York Times. A lap felhívja a figyelmet, hogy a tisztségéből márciusban kibuktatott politikus székének visszaszerzésére tör. - A nyugati kormányok és beru­házók okkal • reménykednek abban. A Nemzetközi Valutaalapnak a szlovák gazdaságpolitikusok által ki­dolgozott memorandum alapján kel­lene júniusban jóváhagynia a készen­léti hitel folyósítását. A nyilatkozat­ban a kormány kötelezi magát a gaz­daságátalakítási folyamat gyorsításá­ra, ezen belül a privatizációéra, éspe­dig úgy, hogy a jövő év feléig az álla­mi vállalatok egyharmada esetében bekövetkezzék a tulajdonosváltás. A további vállalások a szociális szféra transzformációjára, a szociális jutta­tásokra szükséges források megte­hogy nem fog szerencsével járni - te­szi hozzá az újság. Visszautalva mi­niszterelnöki tevékenységére, a lap azt írja, hogy nyomorúságos teljesít­ménye ellenére Vladimír Mečiar fé­lelmetes ellenfél maradt. Egyúttal rámutat, hogy a szlová­kok még mindig figyelnek arra, hogy miképpen vélekednek orszá­gukról az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. - Kormányfősé­ge idején Vladimír Mečiar minden bírálójában Szlovákia ellenségét lát­ta. A nyugati kormányoknak és üzlet­embereknek most tehát meg kell ra­gadniuk az alkalmat, és kedvezően kel! hozzáállniuk a jelenlegi vezetés nyitottságához - vélekedik a lap. (Rácz Péter, MTI, Washington) remtésére vonatkoznak. A kormány arra is kötelezi magát, hogy a GATT szerveinek utólagos indoklásiad a behozatali vámpótlék bevezetésével kapcsolaban. A kormány jövő évi gazdaságpolitikájának a következő makroökonómiai célokra kellene összpontosulnia: az infláció mértéke - kb. 8 százalék, a bruttó hazai ter­mék növekedése -2 százalék (1994: 0), az állami költségvetési hiánynak nem szabadna meghaladnia a bruttó hazai termék 3 százalékát (1994: 4 százalék). (Sme) A SZLOVÁK MEZŐGAZDASÁGI TŐZSDE ÁRFOLYAMAI A május 31-i tőzsdenap Termék új árfolyam régi árfolyam index (%) Takarmánybúza 3698,02 3745,48 98,73 Kenyérgabona 4249,75 3964,91 107,18 Rozs 3350,00 4060,00 82,51 Takarmányárpa 3368,94 3375,60 99,80 Takarmánykukorica 3820,12 3679,1 1 103,83 Takarmányborsó 4888,71 4812,24 101,59 Vágómarha (élősúlyban) 32,00 32,00 100,00 Vágósertés (élősúlyban) 30,84 30,84 100,00 (Ac árfolyamok Sk/t-ban vagy Sk/kg-ban értendők.) Jövííre már gazdasági növekedés LAKÓ - HÁZ - ÜGY

Next

/
Thumbnails
Contents