Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-01 / 126. szám, szerda

1994. JúNIUS 2. UJSZO* Három év alatt tizenhatmilliós fejlődés egy kisközségben Kisfalud nagy lépései 'újszó' KALEIDOSZKÓP Kisfalud alig ötszáz lelkes község a Dunaszerdahelyi járásban Dióspatony és a pozsonyi főút között. A néhány évtizeddel ezelőtti összevonási hullám során ez a falu sem kerülhette el sorsát, így a nagy szomszédhoz csatolták. 1991-ben népszavazással döntöttek arról, hogy huszonhat év után újra önállóan próbálják intézni közös dolgaikat. Ma, négy év távlatából úgy tűnik, ez nem bizonyült rossz választásnak, azóta sok mindent elvégeztek - például nemcsak a faluban újították fel a közvilágítást, hanem a két falut összekötő mintegy egykilométernyi úton is kiépítették. - Ez ct falit korábban évtizedekig csak elhivatdsbol élt, huszonhat évig visszafejlesztették, még a korábban meglévő intézményei! is felszámolták - kezdi a beszélgetést Kovács Ernő polgármester. - Iskoláját a hetvenes években szüntették meg, később pedig az épületet, amelyben korábban még az óvoda, nemzeti bizottság és egy tanítólakás is helyeI kapott, óvodává alakították át, de tulajdonképpen ez volt az egyetlen beruházás a két és fél évtized alatt. Nem az

t mondom, hogy ez Dióspatony hibája, be kell ismernem, ct régi rendszer bűne, Itogy az ilyen kis falukat megszűnésre ítélte. Ennek ellenére ma is azt állítom, hogy az. összevonás annak idején törvényellenesen történt, hiszen az e célból összehívott gyűlésen mindössze tizenheten jelentek meg. Közülük is mindössze egy szólalt fel, és csak azl mondta, hogy nekik aztán mindegy, hol adják ki a vágási engedélyeket. Mindenesetre 1990-ben, amikor a Nyilvánosság az, Erőszak Ellen kezdeményezésére a lakosság 87 százaléka petícióban kérte a különválást, az akkori járási nemzeti bizottság probléma nélkül bele is egyezett, így a helyhatósági választásokal már külön tarthattuk. A választásokon Kovács Ernő a DBP tagjaként - a NYEE, illetve az MKDM támogatásával - mint független jelölt győzött. Korábban húsz évig a közeli Lúcson volt a nemzeti bizottság elnöke, és valószínűleg maradt is volna, ha a belügyminisztérium nem utasítja el a falu lakosainak nyolcvan százaléka által aláírt petíciót, amelyben kérték, hogy más állandó lakhelye ellenére is indulhasson náluk. Ezzel viszont a kisfaludiak szereztek maguknak egy olyan polgármestert, aki most kijelentheti, hogy irányítása idején a falu többet fejlődött, mint korábban a 750 éves történelme során bármikor. Ez a munka érdekes momentummal kezdődött. 1990 tavaszán a temetőben egy vihar nyomán kidőlt fa kettétörte a nagykeresztet. A'baloldali meggyőződését soha nem tagadó elnöknek kellett hazatérnie ahhoz, hogy fél év után helyreállítsák. Átadták a ravatalozót is, amely már hat éve épült, de befejezése többe került, mintha egy újat építettek volna. Új sportpályát létesítettek, lelátóval, öltözőkkel, ezenkívül községháza is épült, amelynek segítségével a művelődési házat és az óvodát is fűteni tudják. Belevágtak a gázművesítésbe is, és ma a lakosság kétharmada már a hálózatra is rákapcsolódott. Ily módon Kisfalud nem kevesebbel dicsekedhet, mint azzal, hogy kétmilliós községi költségvetés mellett a lakosság részvételét is beleszámítva három év alatt tizenhatmillió korona Összértékű akció valósult meg. Ezzel kapcsolatban a polgármester kiemeli a lakosság hozzáállását, a dióspatonyi szövetkezet segítségét. Mindezek ellenére kockáztatniuk is kellett mintegy négymilliós hitel felvételével, de törlesztésével egyelőre nincsenek különösebb gondok. A leglátványosabb akció viszont a második világháború áldozatai emlékművének felavatása volt. Ebből az alkalomból a falu történetében először Tóth Domokos személyében egy püspök is ellátogatott a faluba. - A környékén először Egyházgellében állítottak emlékművet a világháború sokáig tagadott hőseinek, és mivel a falu nagy része is oda jár templomba, nálunk is hamarosan felmerült ennek szükségessége, már csak azért is, mert van olyan család, amelyből három fiú maradt á fronton - meséli Nemiek Irén, a falu krónikása, aki két év alatt valóságos helytörténeti munkává dolgozta fel a korábban dokumentumaitól is megfosztott falu múltját, és ennek része a második világháború áldozatainak a névsora is. A nyugdíjas Kosár Emília által javasolt emlékmű végül is közadakozásból, illetve a községháza segítségével készült el, és az egyházgellei bérmálásról átlátogató püspök avatta fel méltó módon. Az összetartás jeleként értelmezhető, hogy a 340 választásra jogosult polgár közül ötven-hatvan rendszeresen eljár a képviselő-testület üléseire. Sőt az is kevés helyen történi meg, hogy népszavazást írtak volna ki a helyi adók bevezetéséről. - A népszavazást azért írtuk ki, ne T hogy az. emberek a polgármester vagy a tizenkét képviselő intézkedéseként tekintsenek erre - magyarázza Kovács Ernő. Egyszerre több tételről is döntöttek, ezek közt azonban szerepel égy, amely egyáltalán nem szokványos községeinkben. Ez pedig a községfejlesztési adó, amely minden munkahellyel rendelkező lakos számra évi 150 koronát jelent. Mivel Kisfaludot huszonhat százalékos munkanélküliség sújtja, ez 180 emberre vonatkozik. Nagy részük be is fizette, öt kivételével, de a polgármester elszánta magát, hogy a többiek iránti tisztességből akár a fizetésükből is levonatja ezt az összeget. A kis falu tehát igyekszik, de ennek ellenére néha váratlan nehézségekkel is szembesül. Ilyen például a nagy szomszéddal folytatott • vita, amely szintén a hatvanas évekbeli összevonásból ered. 1983-ban a dunaszerdahelyi geodéziai hivatal különösebb indok nélkül megszüntette a kisfaludi kataszter római számmal jelzett részeit és a külterületből 190 hektárt Dióspalonyhoz csatolt. Ez sokáig nem is jelentett gondot, 1992ben viszont érvénybe lépett az ingatlanadó, így az elcsatolt területek évi negyedmilió korona kiesést jelentenek a kisközségnek. Az ügy jogi szempontból bonyolult, mert a jelenlegi törvények szerint a hivatal hibája csak közös megegyezéssel hozható helyre - a dióspatonyiak viszont erre nem hajlandók. Kovács Ernő ebben az ügyben már a legfelsőbb fórumokig is elment, először az igazságügyi minisztériumban próbálkozott, az átutalta a belügyminisztériumba, így most onnét vár választ. Varjú János segítségével pedig még a parlament elnökéig is eljutott, ahol kiderüli, az országban több mint ötszáz község küzd hasonló problémával, ezért szükséges a megfelelő jogszabályok megváltoztatása. Hasonló gondjuk van a delimitációval is, annak idején jóindulattal lemondtak a dióspatonyi kisüzem rájuk eső negyedéről, hogy szomszédaik gond nélkül használhassák az épületet a falu javára. Mára azonban bérbe adták, és most Kisfalud hiába kéri a bevétel negyedét, ami újabb több százezer koronás jövedelemkieséstjelent. Kovács Ernő meglehetősen gyakran véleményt nyilvánít közügyeinket illetően is> Ázok közé tartozik, akik nem mindig értenek egyet a hivatalosan szuggerált állásponttal. Nincs szükségünk olyan képviselőkre, akik ellenszenvet szítanak a szlovákok és a magyarok közt - vallja. - Aki item képes kompromisszumot kötni, az ne várjon előrehaladást. A; sem helyes, ahogyan némely hazai politikus a magyar választási kampány során a szlovákiai magyarok nevében annyira egyértelműen elkötelezte magát az. MDF mellett. Én magyar vagyok, itt születtem, cle a szlovákokkal szemben nem akarok sem előnyöket, sem pedig hátrányokat. Ha ebben a szellemben tárgyalnának a magyarok képviseletében fellépő politikusok, akkor már régen meg lehetett volna oldani a tábla- és a névhistóriát. Először inkább beszéljünk arról, lesze betevő falatja az. embereknek, továbbá ct szociális és a gazdasági problémák megoldásáról, és ha lehet, ezzel párhuzamosan foglalkozzunk a nemzetiségi ügyekkel. Minden igyekezet ellenére Kisfalud sok gonddal küzd, hiszen megtörténhet, hogy még az újonnan létesített községházát sem lesznek képesek tovább üzemeltetni. Ez azonban nem változtál Kovács Ernő polgármester igazán, aki búcsúzóul kijelentette: Lehetetlen ügyek nincsenek, csak lehetetlen emberek vannak. Én szeretiem volna bebizonyítani, hogy ha tisztséget vállalunk, és a lakosok ts akarják, akkor még ebben a nehéz, gazdasági helyzetben is lehet eredményt elérni. TUBA LAJOS Pesti becsönget a szomszédokhoz. Mialatt Frodl széttöri a csontokat, ő a kettővel odébb lévő lakás tulajdonosnőjével kedélyeskedik. Az ügyész állítása szerint Pesti nem csütörtökön, a gyilkosság napján kért bocsánatot a szomszédoktól, hanem már a letl előtti szerdán. Azonban a bírósági tárgyaláson felvonultatott Visegrádi utcai lakók egyértelműen Pesti vallomását erősítették meg. A férfi csöngetését ugyanis összekapcsolták az aznap esti televíziós sorozattal, Miközben a harmadik emeleti lakásban valódi rémdráma zajlott, az egész ház a képernyőre meredve a Twin Peaks című horrorfilmet bámulta. Pesti, miután eszmét cserél a szomszédasszonnyal, saját becslése szerint legalább fél órán ál, ismét visszamegy a lakásba, hogy .megnézze. barátja hol tart a véres munkálatokban. Frodl közli vele. hogy még nincs teljesen kész, addig állítsa Köberl kocsiját közvetlenül a ház bejárata elé. Pesti így is tesz. - Védencem hogyan vehetett volna részt a hulla feldarabolásában, amikor ki-be járkált a lakásból, s öltönye teljesen tiszta volt? - kérdezte utóbb dr. Pesti ügyvédje. - Percenként átöltözött volna? De hiszen váltóruhát sem vitt magával Magyarországra! - Csakhogy abban a konténerben, ahol a szürke Puma melegítői megtalálták, egy fehér kórházi köpeny is lapult, bécsi kórházi felirattal. A feledékeny dr. Pesti talán szórakozottságból vitte magával a kórházi kezelés után - jegyezte meg maró gúnnyal az ügyész. A köpeny valóban rendkívül terhelő, az, hogy véletlenül került a testdarabok közelébe, teljesen kizárható. De ha a fantázia szabadon szárnyalhat, még az is elképzelhető, hogy a szorgalmas kórházlátogató Frodl használta. Bár rá inkább az jellemző, hogy könnyű szívvel kidobja a tett után a márkás tréningruháját. Az adótanácsadó jövés-menése még nem ér véget. Becsönget egy újabb szomszédhoz, hogy elkérje a liftkulcsot. Megint a lakás átépítésére hivatkozik, arra, hogý le kell szállítaniuk a sittet. A hölgynek - aki éppen barátjánál tartózkodik a házban, s készségesen odaadja a liftkulcsotaz tűnik fel, hogy Pesti elegáns öltönye mennyire nem illik a törmelékszállításhoz. Hogy Pesti Gábor pontosan hol és hogyan töltötte el a darabolás óráit, arról nem készült időfénykép. Az első fokú tárgyaláson nem szólt róla, de állítólag elhagyta a házat, s a városban bolyongott. Budapesti rokonait kereste, ha igaz, nagybátyjával beszélt is, s persze a történteket nem hozta szóba. Aztán visszatért a Visegrádi utcába. De vajon miért nem adta elő a tárgyaláson, mii csinált, merre bolyongott? A család szerint tapintatbói. A daraboló vagy darabolok alapos munkát végeznek. A legjobb rejtőzködés a feltűnés elvét követve a lakók szeme láttára cipelik le a villanyfűrészt és a műanyag zsákokat, amelyek a feldarabolt Köberlt rejtették. Á cipekedés közben találkoznak az egyik szomszédasszonnyal. Pesti ekkor hangosan megjegyzi: - Én ma már eleget dolgoztam, úgy elfáradtam, hogy elmegyek egy szállodába és kialszom magam. A szomszédok az erkélyről látják, ahogy a két férfi kilép a kapun, a zsákokat, táskákat a fehér Nissan csomagtartójába rakják, beülnek és elhajtanak. Viszont Köberl megérkezésének és Pesti bolyongásának nincsen szemtanúja. A szörnyű tettől felkavarva a kél férfi igyekszik mielőbb megszabadulni a csomagtartóban lapuló tehertől. Először átautóznak Budára, azzal a gondolattal, hogy tovább utaznak, és a zsákokat majd a Balaton közepébe dobják. Pesti elveti az ötletet, mondván, a kellemes időben rengetegen lehetnek a víznél, lehetetlen lenne a zsákokat feltűnés nélkül elsüllyeszteni. - Menjünk át inkább Pestre, s dobjuk be a cuccot a Dunába - javasolja a megfelelőbb helyismerettel rendelkező magyar származású férfi. A nem mindennapi izgalmak azonban megviselik az idegeit, hirtelen nagyon elfárad, nincs már benne annyi kitartás, hogy eljussanak a Duna Budapesttől távolabbi szakaszáig. Pedig ez végzetes hiba. Amikor Csepelen járnak, azt javasolja barátjának, hogy az ottani lakótelepi szemétkonténerekbe rejtsék bele a zsákokat. Három utca kukáit rakják meg, s aztán visszaautóznak a városba. (Folytatjuk), Az UJ SZO írta | 45 éve Valóban vadhagyma volt az íze, Istenem, mint az otthoni, friss tavaszi hagymáé. A felügyélőnők messzebb maradtak, s mi, ahányan . voltunk, buzgón keresésbe fogtunk, szétszéledtünk az erdőben, s tömtük magunkba a hagymát, egész felüdültünk tőle, vérünk mintha frissebben futkározott volna ereinkben. Dugdostuk a zsebünkbe, blúzaink alá, kis iszákjainkba, hogy társnőinknek is adhassunk belőle a blokkban. De az egyik felügyelőnő szimatolva már a nyomunkban volt. Szemüveges kígyónak hívtuk magunk között, valóban olyan alattomos és gonosz volt, mint egy kígyó, s úgy is sziszegett. Gyorsan rájött, hogy dugdosunk valamit, s mindegyikünktől elszedte az éltet adó növényt, mely bőségben termeti szabadon, az istenáldotta erdőn, és senkinek sem kellett, csak nekünk, az állati sorba süllyedteknek, a kiéhezetteknek. Ő, aki napjában többször jóllakott, ézt is sajnálta tőlünk. Amíg az utolsó eldugott hagyma elő nem került, addig pofozott, korbácsolt... 30 éve A fiatal csehszlovák kotrógépkezelők kis csoportja a közelből szemléli a próbautat. Elismerőleg bólogatnak, amikor a gép újabb és újabb földhalmazf kanalaz fel, és centiméteres pontossággal a kijelölt helyre szórja. Egyszerre csak a kabin ablakában újból megjelenik Jakovlevics Zaiga mosolygós arca és a motorzúgásban inkább leolvasom, mint hallom: „Davaj, teper ti... " - int a kis csoport felé. A hazai baggerkezelők egyike felugrik a kabinba. Néhány jótanács Zaiga mester részéről és a gép újra elindul. De mi történik? Szaggatott „léptekkel" halad előre, a „merítőkanál" pedig hol innen, hol onnan kapkodja a földel. A gép és az ember ismerkedésének kezdeti nehézségei ezek. Mihail Jakovlevics magára hagyja a gép új gazdáját, szokja meg, majd megjegyzi: „Eto nicsevo, pojgyet..." 20 éve A fűzőműhely szocialista munkabrigádja 1962-ben alakult, 10 taggal, de létszámuk időközben kettővel gyarapodott. Munkafelajánlásaikat rendszeresen túlteljesítik - utóbb 110-113 százalékra is. Két évvel ezelőtt elnyerték „A CSKP megalakulásának 50. évfordulója szocialista munkabrigád" címet. Áz SZNF 30. évfordulója tiszteletére 150 százalékos tervteljesítési előirányzattal vállalták, hogy a szövődét folyamatosan ellátják anyaggal; segítenek a szerszámok előkészítésében, a betegség vagy egyéb okok miatt kiesett dolgozók munkájának pótlására. Szabad szombatokon meg lúlórák keretében önkéntes munkával gondoskodnak a gépállások csökkentéséről, valamint hogy mindig példamutatóan eleget tesznek párttagságukból eredő kötelességeiknek - már ami a taggyűléseken való aktív részvételt, a pártoktatási előadások pontos látogatását, s a tisztségükkel járó feladatok lelkiismeretes teljesítését illeti. 5 éve Még előttünk a nyár, aligha gondol valaki az őszre. Kivéve a pártalapszervezetek tisztségviselőit. A pártbizottságok ugyanis már az évzáró taggyűlések előkészítésére összpontosítják figyelmüket. Az alapos előkészítés fontos részét jelentik ugyanis a párttagokkal és tagjelöltekkel most folytatott beszélgetések. Ahol az eszmecserék jelentőségét nem becsülik alá, otl olyan észrevételek és javaslatok sokasága összegeződhet, amelyek alapul szolgálhatnak az évzáró taggyűlés beszámolójának elkészítéséhez. A Milex állami vállalat nagymegyeri (Galovo) üzemében az alapszervezet 45 tagol és 3 tagjelöllel tömörít. Amikor a személyes beszélgetések mellett döntöttek, abból indultak ki, még a kisebb közösségben is előfordulhat, hogy egyesek munkáját kevésbé elemzik, tehát ha alaposan meg akarják ismerni minden ember véleményét, munkáját, akkor személyesen el kell beszélgetniük mindenkivel.